Nincsenek demokratikus választások a mai Magyarországon. De ezelőtt 30 évvel sem voltak. A hazai politikai rendszert ugyanúgy a tőke dominanciája határozza meg, mint a gazdaságot.
A választások, a pártok felépítése és működtetése piaci alapon működik: akinek sok pénze van, az sikeres lesz benne. A rendszerváltás államcsínye után a gazdaságot egyből átadták az újgazdag oligarcharétegnek, amely a pénzt a politikai hatalom megszerzésére használja.
Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után a szebb napokat látott és akkor még tisztességes Munkáspárt sem tudott labdába rúgni olyan pártokkal szemben, mint az MSZP, amely lenyúlta az állampárti vagyont, a Kisgazdák és az MDF, amelyet teletömött pénzzel a CIA, vagy a Fidesz, amely összelopta a pártvagyonát a Kaya Ibrahim és Joszip Tot féle csalásokkal. Plusz bezsebelték a milliárdos elit kampánytámogatásait.
Talán kevesek emlékeznek még rá, ahogy a Horn-kormány 4%-ról 5-re emelte a parlamentbe jutás küszöbét, hogy a Munkáspárt ne jusson be. Ma pedig nem hívják meg Székely Sándort a Szolidaritástól a fővárosi listavezetők vitájára. Ma nem programok, vélemények és személyiségek ütköznek a választásokon, hanem a milliárdosok által teletömött pártok marketingeseinek hazugságai.
A mai rendszer (NER) annyiban kezd különbözni a többitől, hogy itt már maguk a politikusok tömik tele magukat ezermilliárdokkal csak azért, hogy gazdasági szerepüket és politikai szerepüket egymásba tudják konvertálni, ne kelljen más milliárdosok kénye kedvére számítani.
Nyilvánvaló, hogy az ilyen pénzalapú választási rendszer, ahol ráadásul a tőkések által leuralt médiában még meg sem jelenhet a szegény többség pártjainak véleménye, nem demokratikus!
Ennélfogva a sorsunk jobbítását nem várhatjuk el egyetlen olyan párttól sem, amelyek a választásokon indulnak és jól is szerepelnek. Ez a neoliberálisoktól a neonácikig senkinek nem érdeke. A sorsunk jobbításának semmi köze nincs ahhoz a választási bohózathoz, amelyet a kapitalista rendszer kitermelt, és amit a Fidesz még inkább annyira eltorzított, hogy egyeduralkodóvá válhasson. Beleértve a választási körzethatárok átrajzolását, a határon túliak szavazati jogát, a külhoni magyarok szavazásának megnehezítését, az ezermilliárdos propagandát, amelynek komoly részét képezi a fasiszta típusú gyűlöletpropaganda.
Ha ezeken a bohózatokon mi vagy szövetségeseink részt veszünk, azt is azért tesszük, mert a munkásosztály érdeke, hogy ezen szervezetek megmutassák magukat, és kihasználják az adódó minimális lehetőségeket is a programunk terjesztésére. Ettől függetlenül ezen választásokat antidemokratikusnak és illegitimnek tekintjük, és államcsínyként kezeljük.
A legsúlyosabb, hogy a jelenlegi teljes politikai elit olyan politikai kultúrát alakított ki, amely ezt a posványt lehetővé teszi, és senki nem lázad fel komolyan és tömegesen ellene. Az ellenzéki „akkugyárazás” majdnem olyan kártékony és senyvesztő, mint a rezsim „békepártisága”, miközben a neoliberálisok sem véletlenül nem foglalkoznak a kapitalizmus által teljesen tönkretett oktatással és egészségüggyel, az anyagi és szellemi nyomorral, mivel hát ők is kapitalisták.
Súlyos károkat okoz, ha a tömegeket beetetik a parlamenti demokrácia illúziójával, és elhitetik vele, hogy mindenki megtette a tőle telhető legnagyobb demokratikus kötelességet valamely elnyomóra való X behúzásával. A magyarországi szegények egyetlen kitörési pontja, ha él a tömegek hatalmával és erejével, és végre elkezd osztályharcot folytatni egy alulról és balra építkező mozgalomban.