Az ellenállás és az erő úgy nyilvánul meg, mint a repedéseken áttörő gyom a mexikói Chiapasban és a nemzetközi Kurdisztánban, ahol a zapatista és a kurd ellenállási mozgalmak a harcuk és a jobb világot építő folyamatuk elsődleges részeként új nemi viszonyokat teremtenek.
A nők részvétele a fegyveres erőkben mindkét helyen kiindulópont a nemi egyenlőségen alapuló új társadalmi szerkezet számára.
Amíg a kurdok az Iszlám Állam (ISIS) elleni túlélésért küzdenek Kobaneban, a szíriai-török határvárosban, a zapatisták 20 éve letették fegyvereiket, és azóta erőszakmentes harcot foganatosítanak. A nők mindkét esetben a férfiak oldalán küzdöttek a saját, kollektív kiirtásuk ellen, miközben radikális változásokat eszközöltek a nemi kapcsolataikban. A több egyenlőségért folytatott munka lehetővé tett több közvetlen demokráciát az államtól való nagyobb autonómia felépítésében. Mindkét erőfeszítés estében mély kötődés is van a földhöz, amely úgy tekint a nőkre és a környezetre, mint az élethez magához nélkülözhetetlenekre.
Mindkét ellenállásban a nők felfegyverkeztek, hogy a férfi társaik oldalán küzdjenek, kimutatva mind az akaratot és a teherbírást, hogy katonákként harcoljanak. Bár az elsődleges szándékuk a hegyekben nem katonai. A legfontosabb feladatuk inkább, hogy új személyiségeket formáljanak: a férfiak és nők sokkal méltányosabbak egymással – ez olyan kapcsolat, amely egyben antikapitalista is. „Mindenek felett azt várjuk el a saját harciasságunktól, hogy új személyiséget teremtsen, olyant, amely teljes ellentéte a kapitalizmusnak,” – mondja a Jineológiai Kurd Bizottságának képviselője (egy bizottság nőkből és a nőkért, amelyet a nemzetközi PKK, a Kurd Munkáspárt alapított. (A jineológia kifejezést Öcalan alkotta, a kurd jin=nő szóból származik – a szerk.) ) Az övék a kötelesség, hogy demokráciát, szocializmust, ökológiát és feminizmust teremtsenek.
A zapatisták hasonló elkötelezettséget teremtettek, hogy sokkal egyenlőbbé tegyék a nemi viszonyokat. Az egyik első lépés az volt, hogy az 1994-es fegyveres felkeléskor előálltak a Nők Forradalmi Törvényével. Ez a törvény 10 új szabályból állt, amely a nőknek példa nélküli hatalmat adott az életük felett, beleértve, hogy választhattak, kivel házasodjanak, a jogot, hogy kormányzati tanácsban szolgáljanak és a jogot, hogy fegyvert viselhessenek, mint női milícia, milícia harcosok a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadseregben (EZLN). A zapatista nők azt is kérték, hogy a törvény tiltsa a drogokat és alkoholt, mint a családon belüli erőszak fő okát. A tűzszünet után, csupán 12 nappal a felkelést követően, sok női katona belépett a nem-katonai politikai életbe, példanélküli kormányzati, oktatási, adminisztrációs és döntéshozási pozíciókat vállalva – a fegyverkezés más módja, ezúttal is együtt a férfiakkal. Az utolsó 21 évben mind a férfiak és nők a régi nemi normák elfelejtésének folyamatát élték, újratanulva hogyan viszonyuljanak egymáshoz az új, osztozáson alapuló, mind háztartási és közösségi feladatokban. Habár a nemi egyenlőség felépítése még folyamatban van, ezek az új kapcsolatok férfiak és nők között alapvető alkotóelemei a zapatista autonómia felépítésének.
Ezek a nemi viszonyokban bekövetkező radikális változások a borzalmas erőszak, valamint a magas és alacsony háború összefüggésében történtek. Kobaneban, a török határhoz közel, a kurdok hősies ellenállást folytatnak egyrészt az ISIS rombolása, másrészt a török állam rasszista és elnyomó mesterkedései ellen. Chiapasban a zapatisták a saját autonómiájukat építik a narkóállam növekvő erőszakossága közepette, amely az ország nagy részét uralja, ahol nehéz különbséget tenni a kormány és a drogkereskedők között. Guerrero közelében – Mexikó dél-nyugati államában, amely a gazdag természeti kincseiről, drogkereskedelméről, ellenállási mozgalmairól és a közösségi rendőrségeiről is ismert – a nők is csatlakoztak a közösségi rendőrség fegyveres testületeibe. Ezek a fegyveres őrjáratok azért emelkedtek fel, hogy kitöltsék a vákuumot, amelyet a narkó –zsoldos, korrupt rendőrség hagyott, és számos más közösségben is felemelkedőben van az országban. A nők és férfiak együtt harcolnak különböző frontvonalakon, néha átlépve az állam- és országhatárokat, hogy csatlakozzanak a harchoz, mint sok fiatal anarchista nő Törökországból, akik buszokon keltek át Szíriába, hogy segítsék az ISIS elleni kurd kobanei ellenállást az elmúlt hónapokban.
A kurd ellenállás 30 évének egyes fejezeteiben szintén tervbe vették a sokkal egyenlőbb női és férfi kapcsolatok kovácsolását mint a politikai terv döntő részét. A kurdok törökországi, szíriai és iraki terjedésével Kurdisztán fogalma nemzetközivé terjedt ki, amelyet egyesek „Demokratikus Konföderalizmusként” írnak le, amely átszeli az országhatárokat. Ez még csak törekvés, nem pedig teljesen kifejlesztett valóság, sem olyasvalami, amelyet minden kurd felkarol. Ezek az eszmék többségében Abdullah Öcalan, a Kurd Munkáspárt (PKK) vezetőjének felszabadító írásaiból származnak, akit Törökország 1999 óta fogva tart. A „Demokratikus Konföderalizmusának” célja egy új rendszer felépítése, amely a javak igazságos elosztásán, valamint a környezet megóvásán dolgozik. Keresi a módját a nemi előítéletektől mentes társadalom megteremtésének, helyettesítve a hagyományos, patriarchális társadalmakat, vallási értelmezéseket és a nők kapitalista értékesítését. A mozgalom felvállalta a nagyfokú társadalmi és oktatási munkát, hogy harcoljon a patriarchális mentalistás ellen, amelyet a nőkbe ültettek mint elnyomás és a férfiakba mint az uralkodás formáját.
A zapatista és a kurd ellenállás felvállalta a radikális paradigmaváltást, amely mindent megváltoztat. A „Caracol de Oventic” nevű zapatista autonóm tartományi kormányközpontban van egy „Női Méltóság Irodája”, ahol a nők összegyűlnek megvitatni a Nők Forradalmi Törvényének sikereit és kudarcait. Hasonlóan a PKK Jineológiai Bizottsága tanulmányozza a nők történelmét, hogy megértsék a hierarchia és a nemzeti álláspont kialakulását, amely eltörli a nők társadalmi hatalmát. Mindkét közösség nagyfokú patriarchális történelemmel és összefüggésekkel rendelkezik, így még hosszú út vár mindkét mozgalom számára. Mégis rövid idő alatt rendkívüli sikereket értek el. A nők egyre jobban reprezentáltak a kormányzati tanácsokban és aktívak a fegyveres testületekben, de a valódi forradalom a háztartási területen nyilvánul meg, ahol a gyermekkel, az egészséggel és az otthonnal való törődés megosztott munka férfiak és nők között. Mind a kurdok és zapatisták élő példával szolgálnak, hogy ez nem csak lehetséges, hanem oylasmi, ami gyakorlatban is működik és fejlődik.
A további munka azért, amit a zapatisták az egymás iránti „Más” útnak hívnak, férfiak és nők keresztezik a háború terét, csakúgy mint a vallási, mezőgazdasági és háztartási foglalkozást – tanulva együtt és egymástól akár a csatatereken, akár főzés közben. Ez benne van az autonómia építésének mindennapi gyakorlatában, amely során elkezdjük felszínre hozni a másféle élet, a másféle megismerés, együttlét és kapcsolatok lehetőségét, amely sokkal jobb életmódot teremt és ápol. Úgy kezdődik, hogy láthatóvá teszik a patriarchális szokásokat. A sokkal egyenlőbb viszonyok megteremtése napi gyakorlatát jelenti a férfik és nők kapcsolatának jobb és szívélyesebb módjainak. Ez mindannyiunk számára tanulság, hogyan is ültessük gyakorlatba ezt a saját területünkön és saját népünkkel, nem csak fegyverben, de kart karba* öltve…. abazándonos, átölelve egymást.
Charlotte Maria Sáenz
Az író Másmilyen Világok Média és Oktatási Koordinátora, és az Integrált Tanulmányok Kalifornia Intézetének oktatója San Franciscoban, ahol alapító tagja a Művészeti és Szociális Igazság Központjának. 20 éves tapasztalata van a világszerte dolgozva iskolákban, utcákon, egyetemeken, menekülttáborokban, autonóm területeken és utazási programokban szülőhazájától, Mexikótól Libanonon át az Egyesült Államokig. Tagja a globális Tudományos Társaságnak és a Részvételi Társadalom Nemzetközi Szervezetének.
* szójáték: az angolban az ’arms’ karokat és fegyvereket is jelent.