Már évek óta borzalmas jelenség figyelhető meg az ellenzék idiótábbik részén.
A neoliberális ellenzék lépten-nyomon kommunistázza az egyértelműen fasiszta tendenciákat felvonultató Fidesz-rezsimet. Közben persze összefog a Jobbik fasiszta pártjával. Akármit csinál Orbán Viktor, lépten-nyomon Kádárhoz hasonlítják, akármit csinál a Fidesz, lépten-nyomon a kommunistákhoz és a szocializmushoz hasonlítják. A párhuzamok vagy erőltetettek, vagy egyáltalán nincsenek. Mivel ez csak agymosó propaganda, nincs is szükség oki alapokra: komcsi és kész!
Mi a Fidesz-rezsim valójában?
A Fidesz egy neoliberális kapitalista párt. 1989-ben is az volt és ma is az. 1989-ben is a piacgazdaságért és a tőke érdekeiért szálltak síkra és ma is. 1989-ben a kommunista oroszokat akarták kint látni az országból, ma pedig a kapitalista oroszokat akarják bent látni. Gazdaságpolitikailag nem változtak semmit. 1989-ben a Fidesz még liberális gúnyába öltözött, 15-20 éve már nemzetinek maszkolja magát. A Fidesz a hasonszőrű neoliberális „baloldal” megszorító politikája miatt óriási ellennépszerűségre tett szert, és kétharmaddal megnyerte a választásokat. Akkor már ők is tudták, hogy a válságot nem képesek megoldani, ezért más eszközökhöz kellett folyamodniuk a hatalmuk megtartásához. Ennek következtében a Fidesz fokozatosan fasizálódott, amelyhez némi kényszert jelentett a neonáci Jobbik ténykedése is, amellyel tartania kellett a versenyt, nehogy szélsőjobbról megelőzze. A Fidesz nem csak sebességet kapcsolt, de leszorító manőverbe kezdett, ezért szélsőjobbra rántotta a kormányt. A jelenlegi Orbán-rezsim rasszista menekültkampánnyal és antiszemita Soros-propagandával hülyíti a népet, miközben azt hazudják, hogy Magyarország jobban teljesít, és közben megszállták a stratégiai pontokat: a bíróságokat, a médiát, az egyetemeket, a közintézményeket, és közben még oligarcha strómant is váltottak. Mindeközben szorosan behálózták az egyházat (nem kellett sok erőszakot alkalmazni), és a kultúrát beszennyezték az ultrakeresztény propagandával, a templomokat pedig nyílt jobboldali propaganda terjesztésével.
A kapitalizmus válságában vergődő, és a hatalmát diktatórikus eszközökkel megtartani akaró rasszista és antiszemita rezsimeket a fasiszta jelzővel szoktuk illetni.
Történelmileg, ideológiailag, gazdaságilag Orbán rendszere helyesen: egy fasizmus felé száguldó neoliberális kapitalizmus ultrakeresztény agymosással párosítva. Tehát MINDEN, ami a kommunista ideológia számára ellenszenves! Orbán rendszere totálisan ellentéte a kommunista-szocialista-baloldali ideológiának.
Mik a párhuzamok a Fidesz és a kommunisták között?
Bizonyos kommunista módszereket valóban rá lehet erőltetni a Fidesz-rezsim jellemzésére, de ezek sem fogják megállni a helyüket, ráadásul ezek más rendszerek és jelenségek leírására is ugyanúgy alkalmasak. Például Orbán is jó kapcsolatot ápol az oroszokkal, de Kádár is törekedett erre. Hol a hiba? Az, hogy a rendszerváltás előtt Kádár a szocialista Szovjetunióval, ma pedig Orbán az oligarchakapitalista Oroszországgal keres jó kapcsolatot. A két Oroszország tökéletesen ellentéte egymásnak, de ez a neoliberális „ellenzék” propagandistáit nem zavarja, csak rákanyarintanak egy vörös csillagot Putyin arcmására és már kommunistává avanzsálták.
És bár az eszközökben van némi átfedés, a célokban semmiképp: Orbán és Kádár is törekedett minél nagyobb befolyást szerezni a kultúra, a média és az oktatás felett, valamint egypártrendszerre is törekedtek. De nem mindegy, hogy ez a mai Való Világ és Wass Albert kultúrája vagy az az Aczél-féle politika, amely megfilmesítette az Aranyembert és az Egri csillagokat. Nem mindegy, hogy ez a média migráncsokról és Sorosokról utálkozik vagy pedig hitelesen tájékoztatja az embereket. Nem mindegy, hogy az oktatás funkcionális analfabétákat köp ki, vagy világhírű szakembereket. És legfőképp nem mindegy, hogy az egypártrendszerben a munkás- és parasztosztály pártja dolgozik a nép érdekében, vagy a tőkések pártja rabolja le az országot.
Ezek az erőltetett párhuzamok sokkal természetesebben hatnak, ha azokat az Orbán- és a Horthy-rezsim között vonjuk: Horthy is 3 millió koldus országát teremtette meg, szintén Wass Albert volt népszerű (még életében), a kultúrát alávetették a kereszténység szellemi elnyomásának és a nacionalizmus erkölcsi hanyatlásának. A Horthy-média ugyanúgy hazudott, a baloldalt pedig ugyanúgy elhallgattatták (még brutálisabb eszközökkel is). Az oktatás és az egészségügy ugyanúgy csak az elit kiváltsága volt.
Kik művelik ezt a propagandát?
A Fidesz párt komcsizását lényegében az „ellenzék” azon részei művelik, amelyek ugyanolyan gazdaságpolitikát alkalmaztak kormányon és alkalmaznának a jövőben, mint a Fidesz. A megnyilvánulás rendszeres a DK, az Együtt, a Liberálisok, a Jobbik, az LMP, a Momentum, a Párbeszéd és meglepetésként a Kétfarkú Kutyapárt részéről is. Ritka az MSZP-ben.
Mi a fideszkomcsizás célja?
A fentebb említett pártoknak és más neoliberális politikai szervezeteknek több célja is van ezzel.
1, El akarják terelni arról a figyelmet, hogy ugyanazt a neoliberális megszorító gazdaságpolitikát alkalmazták kormányon vagy képviselik ma, mint a Fidesz. Mert a Fidesz is megszorított, de a Gyurcsány-Bajnai kormányok is többek között vizitdíjjal, gázáremeléssel, a 13. nyugdíj elvételével akarták helyrehozni a problémákat, azaz a kisemberek megsarcolásával. Luxusadó, Tobin-adó és Simicska vagyonának megpiszkálása szóba sem került, pedig ez lett volna a baloldali program.
Ennek az ellenzéknek nagyon fáj, ha a valódi, szegénypárti baloldal szóba hozza, hogy ők is felelősek Orbán hatalomra jutásáért, és hogy pont ugyanazt csinálták, amit ő most. Ezért ők neoliberális kapitalistaként nem mondhatják rá Orbánra az igazat, hogy neoliberális kapitalista. Komcsizniuk kell.
2, Balra is akarnak rúgni egyet. Európában az MSZP-DK-hoz hasonló szociáldemokrata pártok is követték a neoliberális politikát, mind meg is buktak. Ennek eredményeként a hagyományos jobboldal legyőzte őket, megjelent mellettük a szélsőséges, fasiszta jobboldal, ugyanakkor az öntudatosabb nemzetek munkásai és értelmisége megerősítette az alternatív, szegénypárti, radikális baloldali pártokat, az Európai Baloldali Párt családjába tartozó szervezeteket, mint a Sziriza, Die Linke, a portugál Bloco, a Levica, a francia Baloldali Front és Mélenchon, a spanyol Egyesült Baloldal és a Podemos. Az USA-ban megjelent Bernie Sanders, a brit Munkáspártban pedig Jeremy Corbyn. A hagyományos neoliberális ex-szocdem „baloldal” hazánkban is fél, hogy megerősödnek a valóban baloldali pártok és szervezetek, ezért a komcsizással kénytelenek nem csak a Fideszbe, de balra is rúgni egyet. Ezzel a taktikával nem csak a fideszesek válnak komcsikká, hanem a kommunistákat is fideszesként akarják láttatni. Nem is csoda. A neoliberális baloldalnak sokkal nagyobb a közös halmaza a Fidesszel, mint a radikális baloldalnak. Ezt a halmazt próbálják áttolni.
Miközben egy demokratikus és antifasiszta ellenzékben óriási helye és szerepe lenne ennek a valódi baloldalnak, és nem csak a lelkes aktivistáik által hozzátett munkának, hanem az általuk birtokolt hatalmas szellemi tőkének, a neoliberális baloldal hatalmi játszmája miatt ezek a szervezetek kirekesztődnek ebből az összefogásnak csúfolt tákolmányból, melynek már a Jobbik-fasiszták is részesei.
3, Gyűlöletpropaganda. Ami a Fidesz számára Soros és migráns, az a neoliberális baloldalon Putyin és az oroszok. Az előbbi elleni ellenszenv még érthető is, hiszen egy oligarchakapitalista rezsim vezetőjéről van szó, de egyetlen demokrata sem engedheti meg magának, hogy ámblokk az egész orosz népet sértegesse. Ám az „ellenzék” mégis úgy döntött, hogy a Fidesz migránskampányát lemásolja, csak az oroszokkal helyettesítik őket. Ahelyett, hogy ellenálltak volna a migránskampánynak, valamint tudással és szolidaritással harcoltak volna az ostoba és alaptalan gyűlölet ellen, inkább idomultak és átvették a Fidesz módszereit. Ez borzalmas politikai stratégiai hiba. Az „ellenzék” gyáván a könnyebb utat választotta, amely minden gondolkodó ember számára világosan bukásra volt ítélve. El is buktak a választáson.
Ám az oroszellenesség immár a neoliberális ellenzék arculatává vált. Az orosz számukra pedig egyenlő a komcsival. Hogy ez baromság? Nem számít, csak egyenlőségjeleket kell rajzolni Orbán és Kádár közé, a fideszesek és a komcsik közé. Sokkal egyszerűbb fideszes politikusok képével hamis MSZMP-s pártigazolványokat montírozni, mint elmagyarázni az embereknek, miért hülyeség a Fidesz migránspropagandája.
És a fasisztázás?
Bár – ahogy kifejtettük – a Fidesz rezsim rohamléptekben közelít egy fasiszta diktatúra felé és a tekintélyuralmi rendszerek eszközeivel éjjel-nappal rasszista és antiszemita kampányt folytat, alig van rá példa, hogy az említett „ellenzékből” néha egy-egy renitens le merje fasisztázni a Fideszt. Még akkor sem, amikor Horthy-szobrokat állítanak vagy Nyírő Józsefre emlékeznek vagy neonáci zenekarokat támogatnak anyagilag. És ha valaki mégis megteszi, az ostoba többségük inkább pironkodik és finomkodik, hogy „ezt azért mégsem kellett volna.” Meg a „fasisztázás csúnya dolog, nem demokratához való”. Ezek azok a „demokraták”, akik még a gázkamrában is elhiszik, hogy csak zuhanyozni vitték őket. Egy olyan országban, ahol náci halálbrigád szisztematikusan cigányokat, köztük gyermekeket gyilkolt, ahol a Budaházy-csoportot első fokon már elítélték terrorizmus vádjával, ahol egy újnyilas szervezet vezetője házkutatás során gépkarabéllyal fejbelő egy rendőrt, ahol a kormány totális kontrollt szerzett a média felett és ott rasszista és antiszemita kampányt nyomat, ahol büntetlenül működhetnek olyan honlapok, mint a napimimgráns és a kurucinfó, minek kell történnie még, hogy az imbecilis és impotens ellenzék végre felismerje a fasizmust?
Neoliberális fasizmus
Rengetegszer használjuk a neoliberális fasizmus kifejezést. Miért? Mert létezik. Sokan elképednek rajta, hisz ez egy oxymoron. Mi arra buzdítjuk őket, olvassák el Subcomandante Marcos Liberális fasizmus című cikkét, hogy rájöjjenek, mi is folyik a világban és Magyarországon. Bár mi már évek óta használjuk ez a fogalmat az „ellenzék” jogos és jószándékú kritikájára, az elmúlt hónapok eseményei méginkább megerősítették meggyőződésünket, hogy ez az abszurd fogalom helyes és ez a jelenség létezik. Konkrétan arra gondolunk, hogy a magát demokratikusnak nevező ellenzék a szemét becsukja, a fülét és orrát befogja és a száját is jó alaposan letapasztja, csak hogy ne lássa a Jobbik szélsőséges embertelenségét, és összefoghasson vele a hatalom megszerzése érdekében. Tőke és fasizmus jegyessége immár nem csak a Fideszen belüli tőkések és fasiszták jegyességét jelenti, hanem a “demokratikus” “ellenzék” és a Jobbik közötti elvtelen kollaborációt is. Ismét borzalmas károkat okoz az Orbán elleni küzdelemnek, nagyobbat, mint az orbánkádározás és a fideszkomcsizás. A komcsizás és a Jobbikkal való kokettálás összefügg, egymásból ered, és semmilyen módon nem szolgálja a kormány leváltását.
Mi a teendő?
Olyan még nem volt a történelemben, hogy egy fasiszta rezsimet kommunisták nélkül buktattak volna meg. Nem is lesz. Magyarországon sem. A szegénypárti baloldalt integrálni kellene a jobbikmentes és antifasiszta összefogásba, meg kellene fogadni a tanácsait, és akkor van esély a kormányváltásra. A jelenlegi „ellenzék” ugyanis tökéletesen az ellentettjét teszi annak, amit tennie kellene, és az összes létező hibát rendre elköveti, hiába élünk már évtizedek óta minden fórumon a kritika lehetőségével.
A Fidesz-rezsim embertelen gyűlöletével szemben nem másik gyűlöletet kell felsorakoztatni, hanem szolidaritást, toleranciát és humanizmust.
A Fidesz-rezsim oligarcháival szemben nem a saját oligarcháikat kellene felsorakoztatni, hanem a szegényeket, elesetteket, kizsákmányoltakat.
Nem Orbán Viktort kell megszólítani, nem neki kell üzengetni, hanem azoknak, akik tisztességes munkából képtelenek megélni.
Nem defenzívába kell vonulni, hanem támadni kell.
A Fidesz-rezsim hazugságaival szemben nem új hazugságokat kell kitalálni, hanem az igazságot.
Orbán vezér helyett nem új Führert kell találni, hanem szociális válságkezelő programot!
A Fidesz által elhülyített tömegek ellen nem újabb hülyék kellenek, hanem néhány okos ember.
Nem mennyiségi, hanem Minőségi ellenzék kell!