A baloldali irodalom rendkívül sokat foglalkozik elméleti kérdésekkel, ám a gyakorlati megvalósításhoz borzasztóan kevés iránymutatást adnak.
Ez tragédia, ráadásul egyik faktora annak a szomorú ténynek, hogy hazánkban gyakorlatilag megszűnt az osztályharc. Bár vannak rendkívül jó civil kezdeményezések, amelyek akár ösztönösen marxisták is lehetnek, ezek távlati céljai mégsem mutatnak túl az adott tiltakozások viszonylag szűk keretein és követelésein. Ezért hamar el is halnak, legyenek akár sikeresek, akár sikertelenek. A komoly, szervezett, rendszeres és hatékony osztályharc azonban hiányzik, amely az osztályellentét fasiszta és neoliberális szervezetek általi tagadásához vezet. Az osztályellentét a napnál világosabban jellemzi társadalmunkat, és napról napra jobban nyomorítja el a dolgozó és szegény társadalmi többséget, miközben az elnyomó osztály rendkívüli luxusban él a kizsákmányolásból eredő extraprofit miatt. Teljesen nyilvánvaló jelenléte ellenére még magukat baloldalinak valló szervezetek is tagadják, vagy ódzkodnak a szó használatától, mert egy régi kor letűnt maradványának gondolják. A jobboldali nyelvrendőrség agymosása kínossá tette az olyan szavak használatát, mint az osztályharc, imperializmus, reakció, klerikális, burzsoá, proletár. Sok helyütt még a „munkás” is tiltott lett, pedig pont ezek azok a kifejezések, amelyek direkten leírják annak a Rendszernek a Lényegét, amelyben jelenleg élünk.
Fontos tudatosítanunk magunkban és másokban, hogy az osztályharc nélküli társadalom többsége nyomorogni fog – ennek eklatáns példája Magyarország -, míg az osztályharcot aktívabban űző társadalmak ezzel arányosan sokkal jobban élnek.
Az osztályharc felélesztése hazánk, társadalmunk, környezetünk és végső soron egész bolygónk túlélésének kérdése, nem is beszélve saját életünkről, amely egyre fokozottabb veszélynek van kitéve. Ezért az ellenállás saját, személyes érdekünk is, de sokkal fontosabb, hogy a más szegények, elnyomottak, megalázottak iránti önzetlen szeretet és szolidaritás is motiválja lépéseinket. Olyan forradalmárokra van szükség, akiket a feltétlen szeretet vezérel. (Che szavai alapján). A megfelelő motivációval magyarázzuk el az embereknek, miért is érdekük részt venni a gyakorlati osztályharc akcióiban. Ne csak a cél nemességét magyarázzuk el, hanem hogy az adott személynek miért konkrét érdeke ezért a célért tennie!
A cél: Végső soron a kizsákmányolás megszüntetése, egy igazságos társadalom felépítése, illetve ehhez rövidtávon, sorozatos akciók során felhívni a figyelmet a jelenlegi rezsim igazságtalanságaira és gyengeségeire, tanítani a forradalmi elméletre, alulról szerveződni, a politikai hatalmat megszerezni, az akciókkal példát mutatni, az elnyomottakat felszabadítani, a szegényeket megsegíteni, erőt demonstrálni, a médiában szerepelni, a rezsim működését gátolni. A célok rövidtávon legyenek mindig elérhetőek, de hosszútávon „legyünk reálisak és próbáljuk meg a lehetetlent.”
A gyakorlati osztályharc bármely elemének űzése hozzásegíti a mozgalmat a fejlődéshez, jobb szervezettség eléréséhez, nagyobb ismertséghez és ezzel hatékonyságának növekedéséhez.
Sztrájk!
A sztrájk szervezett és tömeges munkabeszüntetés. Bár akár egyetlen vagy kevés ember jól felépített, megszervezett és kellő médiafigyelmet kapott sztrájkja is lehet hatékony. A sztrájk célja lehet gazdasági: azaz a termelés, szállítás, eladás, közlekedés leállítása, illetve politikai: pl. az oktatás leállítása figyelemfelkeltés céljából.
Formái:
Teljes munkabeszüntetés: A munkások nem dolgoznak. Ez nem otthonmaradást jelent, a dolgozók ilyenkor is jelenjenek meg vagy az intézményben vagy az intézmény körüli köztereken demonstratív célzattal. A sztrájk aktív tevékenység, nem passzív.
A sztrájk legerősebb formája a gyárak, intézmények, közterületek elfoglalása (okkupáció), mely során a dolgozók ideiglenesen vagy akár hosszabb távon társadalmi tulajdonba veszik a termelőeszközöket (vagy oktatási eszközöket, stb…).
Forgó (gördülő) sztrájk: A folyamatos termelés gátlása, lassítása, mely során a munkások váltásban (forgó-rendszerben) szüntetik be a munkát.
Szabotázs: A gépek megrongálása, üzemzavar előidézése, szándékos munkalassítás általában törvénytelen, ezért csak olyan célokra alkalmazandó, amelyben a munkáltató is törvénysértést követ el vagy súlyos munkásellenes intézkedéseket tesz. Például megszegik a munkabiztonsági előírásokat, elbocsátják/diszkriminálják a terheseket, nőket, kisebbségieket, időseket, melegeket, stb. A szabotázs titokban történjen, az előidéző kilétére ne derüljön fény. Csak a legmegbízhatóbb emberek legyenek bevonva. A lebukás esetére legyen határozott terv szolidaritási sztrájk és más akciók megtartására.
A sztrájk speciális formái lehetnek az éhség- és ülősztrájkok, mely során nem a munkát, hanem egyéb tevékenységeket szüntetnek be. Tágan értelmezve a forgalomlassítás is ebbe a kategóriába esik, bár ennek inkább demonstratív jellege dominál.
Az éhségsztrájk kizárólag önkéntes alapon, mértéke egyéni vállalás alapján történjen. Lehet teljes táplálékmegvonás, lehet kizárólag ételmegvonás, engedélyezve a vízfogyasztást. Az éhségsztrájk komoly médiafigyelemmel jár, ezért a vállalt kötelezettséget komolyan kell venni. A súlyos egészségkárosodás veszélye esetén a sztrájkot nem szégyen felfüggeszteni. A médiafigyelem fenntartása céljából célszerű, ha több ember láncszerűen kezd el sztrájkolni, például naponta egy újabb ember csatlakozik, és minden újabb éhségsztrájk megkezdését naponta jelenteni kell a sajtónak is.
A forgalomlassító sztrájk átmenetet képez a demonstrációval. Mivel ez a lassított emberek számára olykor rendkívüli bosszúságot okoz, ezért csak a társadalom többsége számára fontos és egyértelműen szimpatikus célt kell, szolgáljon, például a gyermekéhezés megszüntetését, betegek gyógyítását, népirtások leállítását, stb., valamint ezt a helyszínen a gyorsan elhaladó autósok számára nagy betűkkel, rövid jelszóval írt transzparensen tudatosítani kell! Tudatosítani kell a lassítás miatt bosszús kisebbséggel, hogy a többség szolidáris a forgalomlassítók céljaival, ezért érdemes, „dudálj, ha egyetértesz” transzparenst is kitenni. Attól, hogy a mi „dühünk” jogosabb, mint egyes lassított emberek bosszúsága, az nem jelenti azt, hogy az övék nem az. A provokációra ezért ne válaszoljunk.
A sztrájk követelését/célját előre meg kell határozni, a követelés teljesítése esetén azt fel kell függeszteni. A követelések nem teljesítése esetén meg kell határozni a további sztrájk menetét, esetleg más gyakorlati osztályharcos módszerekkel való felváltását/kiegészítését. Azt is előre tisztázni kell, hogy esetleges alkudozások során a sztrájkolók mennyit engedhetnek követeléseikből, ez ne a tárgyaló küldöttek egyéni, improvizált döntése legyen.
Tisztázni kell, pontosan ki, mikor, hol és mit fog tenni a sztrájk során.
A sztrájk szervezése során meg kell nyerni más szervezetek, ágazatok és a nép szolidaritását. A sztrájkkal egy időben más sztrájkokra kell őket rábírni, de hatékony lehet szolidaritási demonstrációk szervezése is. A sztrájk minél nagyobb kiterjesztésére kell törekedni. Legjobb formája az általános, országos sztrájk.
A sztrájktörést meg kell akadályozni. A vállalatok képesek külső munkaerőt kölcsönözni a bejelentett sztrájk napjára. Őket meg kell győzni a célok helyességéről és fontosságáról, egyebekben az ő munkájukat is meg kell akadályozni.
A termelés megbénítására törekedve érdemes azon stratégiai pontokat leállítani, amelyek miatt az egész termelés leáll.
A vállalati/kormányzati fenyegetéseket és megfélemlítéseket dokumentálni kell (videó/hangfelvétel/tanúvallomások), majd továbbítani a sajtónak, a közösségi médiának és a szolidáris szervezeteknek.
A sztrájkot érintő döntéseket kollektíven kell meghozni, ne bízzuk azokat a hazánkra jellemző báb-szakszervezetekre, a tárgyalásokban az aktuálisan megválasztott küldöttek vegyenek részt.
A gyakorlati osztályharcban fontos féket jelentenek a hatalom által pozícióba juttatott báb-szakszervezetek és kamarák, amelyek vagy semmit, vagy keveset, vagy csak látszatintézkedéseket tesznek. Ezeket teljes mértékben mellőzni kell, és a szereplőiket a további ellenállásból ki kell rekeszteni.
Az okkupáció előtt érdemes annak kereteit is tisztázni. Például egy lefoglalt oktatási intézményben a céllal összhangban lévő programokat kell szervezni: előadásokat, oktatásokat, munkacsoportokat, zenés szórakozást, transzparens-gyártást, filmvetítést, stb…
Hosszabb távú okkupáció esetén biztosítani kell élelmet, alvóhelyet, váltásruhát, akár gyógyszert, amihez külső logisztika megszervezése szükséges a foglalók támogatói segítségével. Ezek mennyisége ne egyszerre legyen sok, inkább az ellátás legyen folyamatos, hiszen a rezsimtől is függ, meddig tűri a foglalást.
A foglalás célja nem az adott épület izolációja, épp ellenkezőleg, kiterjedni kell (eszmeileg és anyagilag is). El kell érni, hogy más egységek is vegyék át a példát, és kezdjenek mások is foglalásokba, szolidaritási akciókba. Az aktivisták mozogjanak a környéken, beszélgessenek az emberekkel; a lefoglalt épületek és környékük is legyen kiplakátolva vagy megszórva szórólappal, amelyek a helyzetet és a követeléseket tömören összefoglalják.
A lefoglalt iskolák, intézmények társadalmi tulajdont képeznek, azokban és felszerelésükben kárt tenni szigorúan tilos. Kivételt képez a kizsákmányoló osztályok jelképrendszerének, képviselőik képeinek, szobrainak, irodalmának, stb. eltávolítása. A követelések teljesítése után az intézményt eredeti állapotba kell visszaállítani.
Squat: olyan házfoglalás, mely célja vagy a szegények számára ingyen ingatlant biztosítani, vagy közösségek számára politikai, kulturális, alkotói teret létrehozni. Ezek megtartása vagy erővel, vagy a hatóságok figyelmének elkerülésével lehetséges. Mivel rengeteg ilyen ingatlan áll rendelkezésre, akár folyamatos vándorlással is fenntartható egy kulturális közeg. Az ilyen jellegű ingatlanfoglalások nem érinthetik az elnyomott osztály tagjainak magántulajdonát (személyi tulajdon, amely nem egyenlő a termelőeszközök kizsákmányoló magántulajdonával!).
Ülősztrájk: a demonstrációval átmenetet képező sztrájkforma. Politikai vélemény-nyilvánításnak számít, bár bizonyos utak, kijáratok blokkolásával, akár gazdasági sztrájkforma is lehet, bár ez utóbbi hatósági eszközökkel pillanatok alatt felszámolható – ekkor azonban politikai sztrájkká válik, különösképp, ha a média figyelmét és a társadalom ellenszenvét kiváltó rendőri erőszak is kíséri. Az ülősztrájk vége mindig az lesz, hogy a rendőrök eltávolítják a tüntetőket. Kérdés, hogy ezt jogszerűen, a demonstrálók bántódása nélkül, vagy fizikális erőszakkal teszik. Az ülés jelzi a hatóságok felé, hogy a sztrájk erőszakmentes. A törvénytelen rendőri erőszak alkalmazása esetén a hatóságnak nehéz lesz bizonyítani egy bíróságon az önvédelem ürügyét, ha „ülő ember támadta meg.” Az ülősztrájkolók láncszerűen egymáshoz köthetik egymást, megnehezítve ezzel a hatósági eltávolítást, és még inkább eloszlatva a gyanút, hogy a sztrájkoló támadólag léphet fel a hatóság ellen.
A sztrájk speciális formája lehet a kilakoltatások megakadályozása (akár ülősztrájkkal). Ennek Magyarországon hagyománya van, ezért megéri felvenni a kapcsolatot erre is szakosodott szervezetekkel (A Város Mindenkié csoport). Fontos tudni, hogy a kilakoltatásokat hosszú távon megakadályozni nem lehet. Ha egyik nap sikerül, másik nap visszamegy a végrehajtó. A célja politikai, a társadalom figyelmének felkeltése. Sőt, akár adományozó vagy jótékonysági szervezet is segíthet, vagy befogadhat, ha akciónk által tudomást szereznek ügyekről.
Demonstráció
A tüntetések célja a hatalom számára demonstrálni, hogy bizonyos ügyekben, célokban nagyfokú társadalmi ellenállásra számíthat. A tüntetés célja ezáltal elérni, hogy a hatalom bizonyos dolgokat megtegyen, vagy pont ne tegyen. Célja emellett még a média és a társadalom figyelmét is felkelteni és információkat közölni.
Formái:
Felvonulás: A tömeg előre bejelentett szakaszon, szervezők és hatóságok által biztosítva végighalad.
Gyűlés: A tömeg egy adott téren összegyűlik. Történhet felvonulás után is, amikor a tömeg egy adott térre érkezik. A gyűlésen szónokok ismertetik a tüntetéshez vezető körülményeket, a követeléseket, és – ami a legfontosabb, és általában elmarad – a következő lépéseket! A tüntetés ne azzal érjen véget, hogy mindenki – „jó dolga végeztével” – hazamegy, hanem hogy legyen ellátva megfelelő instrukciókkal.
A tüntetés lebonyolítása során fel kell mérni a megjelenő emberek számát, a teret, a hangosítást. Ezeket mind be kell jelentetni a rendőrségen. Szerencsére a mai demokratikus körülmények maradványai még lehetővé teszik a gond nélküli demonstrációkat, ezért nincs szükség illegális tüntetések megtartására. A bejelentést bízzuk ebben gyakorlott emberekre. Akár egy hangosbeszélő alkalmazását is megtilthatják a szervek, ha nincs feljegyezve a papírra, pedig csak oda kellett volna írni.
A tüntetők számát jól becsüljük meg! Ha több rendőr jelenik meg, mint tüntető, az csak árt az ügynek. A közösségi médiában az eseményekre visszajelzők száma irreleváns (olykor kb. 1000 visszajelzésre jut egy ember, aki tényleg eljön).
Flashmob: kisebb, spontán megmozdulás. Előnye, hogy nem kell bejelenteni, és nincs elvárás a társadalom részéről, hogy emberek ezrei legyenek az utcákon. (A tüntetések egyebekben számháborúk is, amely a flashmob esetén kiesik).
Illegális demonstráció: A jelenlegi rezsim gondosan ügyel a demokratikus intézményrendszer fenntartásának látszatára, ezért a tüntetéseket még engedélyezik. Hosszú távon, hatalmának alulról jövő megszorításában vergődve azonban lépéseket tehet a gyülekezési jog korlátozására. Erre az esetre illegális demonstrációt kell szervezni, eltakart arccal, bejelentés nélkül, felkészülve a jogos önvédelemre, és legfőképp nagy tömegben, fegyelmezetten, amelyen nem fog a rendőri erőszak, és amely nem is provokálja ki azt maga ellen. Vagy főképp ügyelve arra, hogy a hatóság ne építsen be rendbontó provokátorokat a fegyelmezett tömegbe.
A törvényes demonstráció is hamar törvénytelenné válhat, amennyiben a rendőrség attakot intéz a békés demonstrálók ellen. Ennek az információs társadalomban, mikor szinte a legszegényebb társadalmi osztályok zsebében is kamerás telefon van, következménye lesz. Vagy jogi, de a jogállam megszűnése után politikai.
Köztéri performansz: Egy ember vagy emberek csoportja előre begyakorolt, figyelemfelkeltő, elgondolkodtató műsort előad. Ez lehet előre bejelentett műsor, vagy látszólag spontán, a közönséget (járókelőket) meglepő performansz. Figyelemfelkeltő lehet jelmezes, rövid előadás zenével. Ezeket érdemes videón megörökíteni, mivel a Youtube közönsége várhatóan nagyságrendekkel nagyobb lehet, mint az adott közterület járókelőinek száma.
Jótékonyság
A jótékonyság bár nemes és humánus cselekmény, kizárólag oki kezelése egy sokkal mélyebb rendszerproblémának. Természetesen nélkülözhetetlen, ám hagyjuk meg a jótékonysági szervezeteknek, hiszen nem osztályharcos cselekmény. Egyetlen alkalmazási területe, ha politikai célokat szolgál, és felhívja a társadalom figyelmét bizonyos problémákra (például az ételosztás az éhezésre); illetve, ha a jótékonyság által megnyerhetőek az egyének a mozgalomban való aktív részvételre. A jótékonyság ez esetben tiszta és önzetlen legyen. Ugyanakkor rántsuk le a leplet az elnyomó osztályok propagandisztikus jótékonyságáról.
Taní-tani!
Az osztályharcos mozgalom egyik legfontosabb feladata a néptömegek tanítása. Ami a fasizmus számára propaganda és a kapitalizmus számára reklám, az a felszabadító mozgalmakban tanítás. Használjunk ki minden lehetőséget a forradalmi elmélet terjesztésére. Maga a gyakorlati osztályharc egyik legfőbb célja is – a kitűzött cél mellett – a tanítás. A sztrájk során oktassuk a munkásokat, és munkásként is tanítsuk a társadalmat. Magyarázzuk el a rendszer lényegét és működését, amely azokhoz az igazságtalanságokhoz és nyomorhoz vezetett, amely ellen a gyakorlati osztályharcot elkezdtük. A demonstrációkon felszólalva ennek szintén szenteljünk figyelmet! Az épületfoglalás során szervezendő programok (oktatások, előadások, munkacsoportok, filmvetítések, közös zenélések) is ezt a tanítást szolgálják. Ha a gyakorlati osztályharcot kihasználjuk arra is, hogy népünket ne középiskolás fokon tanítsuk, az újabb gyakorlati osztályharcot fog eredményezni, és ezáltal kialakul egy önfenntartó ciklus.
Az információs társadalomban az osztályharc minden gyakorlati lépése számára elengedhetetlen a médiafigyelem. Ritkán számíthatunk a burzsoá média támogatására, ezért vagy nem, vagy negatívan fognak beszámolni akcióinkról. Ezért érdemes saját médiát szervezni, szórólapozni és plakátolni, valamint jelen lenni a közösségi médiában és a szolidáris szervezetek honlapjain. Mindamellett a tömegtájékoztatás nélkülözhetetlen. Az elnyomott osztályok tudatos tagjai majd eldöntik, hogy fogadják el a hazug média kommentárjait, és számukra a negatív híradások alapján is szimpatikusak leszünk.
A hatalom médiája: Csak rövid, tömör, előre megírt, félreértelmezhetetlen üzenetet nyilatkozzunk, amelyet nem lehet manipulatív módon megvágni.
Burzsoá média: Ha a hatalom szekerét tolja (HírTv, EchoTv, TV2), akkor a hatalom médiája szerint kell velük bánni. Ha a hatalom üzleti köreivel ellentétes üzleti körökbe tartoznak (RTL Klub), akkor használjuk ki ennek előnyeit.
Közösségi média: Szerepe ingatag. Hazánkban inkább túlbecsülik, máshol forradalmak is kezdődtek miatta. Az üzenetünk gyors és szabad továbbításában óriási előnyei vannak. Szintén fontos szervező eszköz. Ne becsüljük túl a sok lájkot kapott eseményünket és cikkeinket! Az eseményre sokszor el sem jönnek, a cikkeinknek meg talán csak a címét olvassák. Hatásosak a rövid üzenetes képek. Vigyázat! Az internetes osztályharc képes elkényelmesíteni a forradalmárt. Az internet a már meglévő kapcsolatok felületes ápolására alkalmas; új kapcsolatok kialakítására alig, új mozgalmi tagok toborzására teljesen alkalmatlan. Ehhez személyes kontaktus szükséges.
Mindazonáltal nem mondhatunk le arról, hogy csekély számú ember számára minőségi forradalmi elméletet tegyünk hozzáférhetővé.
Sajtólisták: Készítsünk sajtólistát! Gyűjtsük össze a sajtótermékek szerkesztőségi és egyéni szerkesztői címeit. Kezdjük a legismertebbekkel, de minden kisebb település helyi tévéje, rádiója, harsonája kerüljön fel, ne sajnáljuk a drága órákat ezek összegyűjtésére! Még a hatalom befolyása alatt lévőket se hagyjuk ki. Tilos azonban bármilyen módon a fasiszta, uszító, gyűlölködő és ezáltal tudatosan és rendszeresen hazug médiával felvenni bármilyen kapcsolatot. Az ő kapcsolat-felkérési szándékaikat nyilvánosan is el kell utasítani, külön sajtóközleményben!
Telefonos riadólánc: Az okostelefonok és a facebook korában ennek az ideje már lejárt. Az interneten sokkal egyszerűbben elérhetünk sokkal több embert.
Szórólapozás, plakátolás: Az átlagember nem szeret sokat olvasni, ezért lényegre törő üzeneteket fogalmazzunk meg számára, amely őt személy szerint érinti (az osztályharcos kérdések a társadalmi többséget érintik, de sokkal hatékonyabb helyi, speciális problémára felhívni a figyelmet). Az e fajta nyomtatott információ még mindig elengedhetetlen kiegészítője minden egyes gyakorlati osztályharc-formának.
Graffiti: A forradalmi politikai marketing alapvető eszköze volt a falfirka. Nem véletlenül ezt a jelenlegi hatalom nagyon durva büntetési tétellel sújtotta, ezért ezt a fajta politikai vélemény-nyilvánítást erős óvatossággal ajánljuk. Ajánljuk azonban, hogy az úgy nevezett „legálfalakon” (olyan falfelületek, amelyekre engedélyezett a graffiti) jelentessünk meg politikai jelképeket (Che logó, vörös csillag). Az itt elhelyezett szélsőjobboldali jelképeket fújjuk át. A közterületekre illegálisan felfújt szélsőjobboldali önkényuralmi jelképeket (rengeteg horogkereszt van országszerte) törvényes módon jelezzük az önkormányzat és a hatóságok felé. Amennyiben záros határidőn belül nem tüntetik el, demonstratív jelleggel távolítsuk el ezeket mi. Sokkal jobb, ha pl. horogkeresztből antifasiszta jelképet csinálunk, azaz vagy pirost kört rajzolunk köré és áthúzzuk, vagy rajzolunk mellé egy akasztófát.
Felvételek: Az osztályharc minden egyes lépését érdemes audio-vizuális eszközökkel dokumentálni. Ennek egyrészt lehet később oktató jellege. Az ilyen felvételekből lelkesítő, zenés videók is készíthetők. A felvételek megoszthatók a közösségi oldalakon, másokat is bátorítva, hogy támogassák tevékenységünket. Nem elhanyagolható szempont, hogy a videó-felvételek provokáció, törvénysértés esetén is jól jönnek, hiszen várható, hogy rendőrök, ellentüntetők, fasiszták törvénytelen lépéseket tesznek, amelyeket egyrészt nekünk is nyilvánosságra kell hoznunk, másrészt bemutathatók a bíróságokon.
Bojkott
A bojkott során megtagadunk valamely terméket, egyént, szervezetet, pártot, intézményt, vállalatot, stb. Egyben politikai és gazdasági harc is lehet. Legelterjedtebb formája az árubojkott. Ugyanakkor politikai karanténba kell zárni a szélsőjobboldali szervezeteket, amelyekkel semmiféle kapcsolatot és párbeszédet tilos fenntartani. A bojkott célja lehet a bojkottált olyan szintű ellehetetlenítése, hogy tönkremenjen, vagy a nézetei/magatartása/üzletpolitikája felülvizsgálatára kényszerüljön.
A bojkott megfordítása a védjegy (label), amikor egy termék megvételére, párt/mozgalom támogatására, stb. buzdítunk. Létrehoztatunk saját védjegyet, amelyet olyan vállalatok / vállalkozók termékei kaphatnak meg, amelyek garantálják az általunk választott feltételeket: pl. tisztességes béren dolgoztatják a munkásokat, betartják a munkabiztonsági és környezetvédelmi szabványokat, stb.
Törvényszegés / Polgári engedetlenség
Ne felejtsük el, hogy az állam az osztályelnyomás eszköze. A kizsákmányoló jellegű termelési mód alapján felépülő jogrendszer a kizsákmányolók osztályérdekének kifejeződése lesz. A fasiszta diktatúrák bűncselekményeinek többsége az adott elnyomó jogrendszerekben teljesen legális volt. Kultúrák és erkölcsök különbözhetnek, azonban az alapvető, egyetemes emberi erkölcs mindenki számára elvárás, és az ezzel szemben álló törvények a forradalmi mozgalom által illegitimnek tekintendők. Bizonyos hazai illegitim törvények viszont még az európai jogrend szerint is illegitimek, amelyet ki kell használni (lásd a munkásmozgalmi jelképek betiltásakor eszközölt ellenállás). A munkásellenes törvényeket, pl. a jelenlegi „sztrájktörvényt” kötelességünk és jogunk megszegni!
Az osztályharcban nem mártírokra és áldozatokra, hanem harcosokra és eredményekre van szükség. Ezért törvényszegés esetén ne törekedjünk arra, hogy a rendőrséggel demonstratíve elvitetjük magunkat (kivéve, ha a büntetés / figyelemfelkeltés arány utóbbi felé mozdul el), hanem a célt próbáljuk meg hatékonyan és a hatóságot kijátszva kivitelezni.
A törvényszegés büntetéssel jár. Igyekezzünk igaz ügyünknek ezért széles rétegeket megnyerni, akik szolidaritásból kijönnek cellánk elé tüntetni, vagy pénzbüntetés esetén akár néhány forinttal is támogatni. Ne hagyjuk, hogy a mi jogainkért kiállók saját zsebből fizessék ki a büntetésüket, ezért szervezzünk gyűjtéseket. Ezek célja az legyen, hogy sokan adjanak keveset! Ha a jótékonyság túlcsordul, azaz többet kapunk, mint szükséges, a maradék összeget fordítsuk jótékony célra, vagy inkább használjuk fel a további küzdelemre, és a gyűjtést azonnal állítsuk le. A bíróságot használjuk ki nézeteink terjesztésére, azaz tanításra! Az ez által nyert szimpátia és szolidaritás nyomást gyakorol a bíróságra, és akár felmentés, vagy csak jelképes enyhe büntetés is kikényszeríthető. Vegyük fel a kapcsolatot jogvédő szervezetekkel. Ha a megszegett hazai törvények nem egyeznek az európai joggal, elvihetjük európai bíróságokra is az ügyet.
Erőszak
A gyakorlati osztályharcban részt vevők legyenek mindig tisztában vele, hogy erőszak áldozatai lehetnek. Ennek elbagatellizálása és eltúlzása is hiba. Az erőszak kezdeményezése nem csak bűn és ellenkezik a forradalmi humanizmus alapelveivel, hanem taktikai hiba is. Az információs társadalomban a hatalom a forradalmárok vagy provokátorok által kezdeményezett erőszakot felhasználja a mozgalom totális lejáratására. A néptömegek erőszak iránti viszolygását figyelembe véve kell akcióinkat megtervezni. Az erőszak és a félelemkeltő terror egyenes út a társadalmi bázis gyors és végleges elvesztéséhez és a mozgalom elszigeteléséhez. Az erőszak elleni önvédelemhez természetesen jogunk van. Az akciók tervezésekor előre el kell dönteni, hogy a hatalmi erőszakra mely módon reagálunk: vagy vállaljuk az áldozat szerepét, és ezáltal kiváltjuk a nép irántunk való szolidaritását és a rezsim elleni dühét, vagy az önvédelem jogos eszközével ellenállunk. Ez utóbbi szintén szimpatikus lehet azok számára, akik olyan szervezetre várnak, amelynek ereje és mersze is van. Ezen taktikánk megválasztásához vegyük figyelembe, hogy akciónk mely társadalmi rétegeket támogatja, mert nyilván ezek figyelmét fogja elsődlegesen megragadni. Az erőszaktól viszolygók (nők, idősek) támogatásakor maradjunk áldozat szerepben, míg a fiatalok, diákok, fizikai munkások erő demonstrálását várják tőlünk.
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy még önvédelmi erőszak alkalmazása esetén is nem csak végleg elveszítjük annak az embernek a támogatását, aki ellen azt foganatosítjuk, de aktív ellenzékünkké tesszük őt is, családját is, barátait és munkatársait is (legtöbb esetben rendőrökről van szó). Semmi szükség ellenünk aktív csoportok kitermelésére. A hatósági erőszaknak való passzív ellenállás – áldozat szerepben – ugyanakkor – nem mindig, de sok esetben – a rendfenntartóban is viszolygást kelt saját tevékenysége és a rendszer iránt.
A rendőr (vagy katona), bár szintén kizsákmányolt munkás, mégis az osztálykülönbségek erőszakos fenntartásának eszköze, ezért az iránta érzett szolidaritás nem írhatja felül az elnyomottak iránt érzett felelősségünket.
Rongálás
Ne tegyük! Az elnyomó állam, pártok, egyének, vállalatok magántulajdona ellen elkövetett sérelem egyben politikai vélemény-nyilvánítás és gazdasági harc. A pártok, az állam és egyének esetén ez utóbbi azonban jelentéktelen, hiszen a pártok állami támogatásai százmillió, akár milliárd forintos nagyságrendűek lehetnek évente, az állam költségvetése ennél jóval nagyobb, a burzsoák extraprofitja szintén. Tekintve, hogy célpontként csak a nyilvános párthelységek, lakások, esetleg gépjárművek jöhetnek szóba, amelyekben maximum milliós nagyságrendű kár tehető, az okozott kár elhanyagolható az ellenfél bevételeihez képest, pláne, ha a céltárgy biztosítva van. Különösképp, hogy a rongálás törvénytelen, a büntetési tétel magas, és a rongálás mások testi épségében is kárt tehet.
Ahol hatékony lehet, az a választási plakátok módszeres megsemmisítése és a lépcsőházakban kihelyezett szórólapok eltávolítása. Fontos, hogy minden tisztességes párt számára jár a szólásszabadság, ezért az ő anyagaikat akkor sem sérthetjük, ha az számunkra nem szimpatikus. A fasiszta pártok és a burzsoák „adományaiból” (melyek tulajdonképpen kölcsönök, amelyeket majd a politika busásan törleszt ilyen-olyan korrupt formában) élő pártok anyagai nyugodtan megsemmisíthetők.
Szintén e kategóriába esik a már tárgyalt szabotázs.
Politikai vélemény-nyilvánítás lehet a kizsákmányolók uralmát kifejező vagy fasiszta jellegű szobrok, utcanév táblák, plakettek, intézménynevek megrongálása, lefújása, stb.
A hatalom ebbe a kategóriába helyezte a graffiti-t. Nyilvánvalóan annak politikai válfaja miatt.
Fegyveres harc
A fegyveres harc csakis kizárólag diktatórikus rendszerek, népirtó rezsimek vagy háborús agresszió elleni védekezésként kezdeményezhető. Az ilyen önkényuralmi/agresszív rendszer mindig vissza fog élni az ellene elkövetett erőszakkal. A jelenlegi magyarországi helyzet – bár súlyos – nem teszi indokolttá az ellene folytatott fegyveres fellépést. A történelem kerekének rossz irányú haladása azonban erre az eshetőségre is felkészülésre sarkall.
Ami tilos:
Terror. Tekintélyelvűség. Szektásság. Gyűlölet. Sovinizmus. Élcsapatiság. Tudatmódosító szerek. A testi épség és egészség veszélyeztetése (az egészségügy nem sztrájkolhat). Önfeláldozás. Magamutogatás. Anyagi előny kovácsolása. A kizsákmányoltak magántulajdonának megsértése.
Kombinációk
A felsorolt osztályharcos gyakorlati módszerek nem célok, hanem eszközök. Az eszközök pedig szabadon kombinálva használhatók az adott feltételeknek megfelelően. Például, ha egy elfoglalt iskola előtt nagy tér van, adott a lehetőség szolidaritási demonstráció szervezésére. Ha épp ellenkezőleg, egy kis utcában van az intézmény, akkor előtte forgalomlassító demonstráció tartható. Minél nagyobb egy megmozdulás, annál nagyobb figyelmet kap. Minél színesebb és összetettebb egy megmozdulás, annál később válik unalmassá a résztvevők és a figyelők számára.
Ki legyen a vezető?
Lehetőleg senki. A gyakorlati osztályharc szervezésében mindig kollektív döntés szülessen. A tárgyalásokat választott delegáció folytassa, a nyilatkozatokat választott szóvivő tegye. Mivel az osztályharc nem egyének, hanem egy rendszer ellen folyik, az ellenállásnak is kollektív rendszerként, eszmeként kell megmutatkoznia, amely a nép felé szeretetként az elnyomók felé kísértetként nyilvánul meg. Hogy honnan tartunk hova? Alulról és balra!
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.