Az 1% által felhalmozott javakat védi a drogkereskedő hálózatok és az állami apparátus szövetsége, amelyek a nagy multik érdekeit szolgálják, de ugyanakkor fontos hatalmi faktort alkotnak.
Ez a szövetség úgy működik, hogy megtisztítják a területeket a bánya- és energiavállalkozások számára, amelyből hasznot termelnek széles kontroll alatt lévő terek megteremtésével, ahol folytathatják az illegális üzelmeiket.
Jelenleg kezdenek csak elemzéseket közzétenni erről a valóságról, hogy a drogcsempészet neve alatt kialakul egy uralmi forma és a lakosság ellenőrzése. Nem mehetünk el a tény felett, hogy a narkó-államok nem a nemzetállamok hagyományaiból erednek, inkább új alakzatok összhangban az extraktivizmussal és a negyedik világháborúval, amely bonyolítja a népi szektorok ellenállását és általában a felszabadítási harcot.
A narkó-államok (és narkó-intézmények) megalakulása úgy tűnik, növekszik, és a terük nem csupán Latin-Amerikára korlátozódik. Néhány európai országban a politikusokkal szövetkezett maffiák elérték, hogy tábort verhessenek a törvényhatóságokban és akár egész régiókban, döntő befolyást elérve a politikai térképre, különösképp Olaszországban.
Számos Latin-Amerikai országban ez a szövetség együttműködik az evangélikus és pünkösdi egyházakkal, különösképp Brazíliában és Kolumbiában, ahol jobboldali pártokat és jelölteket támogatnak, bár néhányuk úgy tűnt, évekig segítette Lula kormányának fenntartását, és csak azután vett éles kanyart az ellenkező irányba.
Az utóbbi hónapokban újra megjelent egy erőszakos konfliktus a kolumbiai Medellín városának ellenőrzéséért, amelyet példaként állítottak a legerőszakosabb városok pacifikálása terén, hála az önkormányzati igazgatásnak, amely a városi intézményeket arra használta, hogy békekultúrát teremtsen. Az erőszak kitörése ebben a városban bemutatja az állami politika korlátait a drogkereskedelem ellenőrzése terén, valamint feltárta azok szövetségét és működési módjait.
Camilo Alzate újságíró kiváló cikke a Commune 13-ban zajló háborúról megállapítja, hogy a „gazdasági csodák városa a maffiák ellenőrzése alatt áll”, és hozzátesz egy jellemző frázist: „A valódi hatalom, amelyre a formális hatalomnak szüksége van.” Sergio Fajardo haladó városirányítása (2004-2007) után a város a megbékélés kirakata lett és vendégül látta a globális elitek nemzetközi üzleti fórumait.
Ráhány országban, mint Uruguayban José Mujica elnöksége alatt, Medellín-t annak példájaként emlegették, hogyan kell sikeresen harcolni a bűnözés ellen, amely megoldható sportlétesítmények, közkönyvtárak, közösségi helyek létesítésével, ahol a fiatalok felfedezhetik az élet csodáit és távol maradnak a bűnbandáktól.
Az alapeszme, hogy a jó kormányzás megoldhatja a strukturális egyenlőtlenségeket anélkül, hogy az előjogokhoz hozzányúlnának, beleértve az államapparátus endémiás korrupcióját. Az „urbánus akupunktúra” koncepcióját, amely már évtizedekkel ezelőtt működött a brazil Curitiba városában, feltámasztották, hogy pontszerű beavatkozások által megoldják a szociális problémákat a városban.
Ami biztos, hogy ezen tapasztalat exportja megbukott anélkül, hogy a felelősök ezzel szembesültek volna. A Commune 13 szociális vezetői közölték a hatóságokkal: „Nem bízunk az intézményekben és legfőképp nem bízunk a rendőrségben.” Majd így zárták: „Ha a közösség nem bízik a rendőrségben, akkor mi marad?”
Ez a központi pont. Nincs ágazati politika a drogkereskedelem problémájának megoldására, mivel az már integrálódott az államapparátusba, a valódi hatalomba, amely működteti az intézményeket. Medellínben több száz embert fenyegettek meg és üldöztek el a bűnbandák, akik éjjel állandó kijárási tilalmat tartanak fenn. A rendőrség arra korlátozza magát, hogy fiatalokat támad meg, akiket mindig gyanúsnak ítélnek, miközben a maffiát védik.
Számos medellíni látogatás után lehetőségem volt igazolni, hogyan ellenőrzi a narkó-hatalom a közösségekben a szállítást, hogyan kényszerítik a sofőröket, hogy adót fizessenek nekik, valamint az összes üzelmet azon terület határain belül, amelyet ellenőriznek. A gázolajkannák, mobiltelefonok és televíziók biznisze mind a narkó kezében van, széles területen Medellíntől Río de Janeiroig, átszelve a kontinens városainak jó részét.
Hogy lehet ezt a narkó-államhatalmat leszerelni?
Belülről lehetetlen, ahogy a jelenlegi tapasztalatok mutatják.
Ez a rendszerellenes mozgalmak központi témája, mivel ezen hatalom célja elpusztítani minden népi szervezetet, mivel a területek teljes ellenőrzésére törekszenek. Ezért tudjuk, hogy csak ezen hatalmak határán, saját magunk megszervezésével lesz lehetséges szilárd és tartós felszabadító mozgalmakat építeni.
Írta: Raúl Zibechi
Megjelent eredetileg spanyol nyelven a La Jornada-ban