A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Impresszum
  • Manifesto of the European Left
  • English

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • Koronavírus

Mutassatok egy jobbost, akinek halvány fogalma van róla, mi az Autonómia

2019. március 12.

Ismét felcsendült a Székely Autonómia kérdése. Vagyis valami teljesen más, amit autonómiának csúfolnak.

Az autonómia függetlenséget, önállóságot jelent, általában valami függő viszony veszi viszont körbe. Például egy kisebbség autonómiája egy államon belül, ahol lokálisan többségben vannak.

Bármilyen furcsa, de az önkormányzati rendszer is egyfajta autonómia. Nehogy már Budapestről mondják meg X vidéki kisvárosnak, hogy éppen merre fusson a bicikliút! Ezért találták ki az önkormányzatokat, hogy az x vidéki kisvárosiak helyben dönthessenek az őket érintő kérdésekről.

Erre Erdélyben és annak a Székelyföld nevű részén is lehetőség van. Ha a magyarok ott többségben vannak, akkor nyilván magyar képviselőket juttatnak az önkormányzatokba, ezzel beleszólhatnak a helyi magyar ügyeikbe. Ez is egyfajta autonómia. (Persze ez sem nemzeti kérdés, így hiába választották meg az erdélyiek saját nacionalista képviselőiket, ettől az ő életkörülményeik semmivel sem lettek jobbak sehol.)

A Székelyföld Autonómiájáért tüntető magyarok ezrei idehaza azonban nem ezt akarják! Különösképp az erre a szlogenre rátelepedő fideszes és jobbikos politikusok hada, valamint a szélsőjobboldali rajongótáboruk, akik előszeretettel grasszálnak a román területi integritást sértő és ezzel az erdélyi magyarok helyzetét csak rontó nagymagyarországos irredenta jelképeikkel.

Ezek a szélsőjobbos politikai körök nem autonómiát akarnak! Ők magyar fennhatóság alatt lévő Erdélyt vagy Székelyföldet akarnak, valamint az ezzel járó nemzeti és osztályalapú kizsákmányoló szerepet, amely sem a helyi magyar, sem a helyi román szegényeknek nem érdeke. Szó sincs autonómiáról, ők dominanciát akarnak, csak éppen autonómiának becézik, és néhányan őszintén el is hiszik, hogy ezt autonómiának hívják. Üvöltöznek, hogy „Autonómiát Székelyföldnek!”, de valójában arra gondolnak, hogy „Magyar Hatalmat!”, ami egy üres frázis, hiszen semmiféle hatalmi alap nem áll mögötte.

Akik pedig tényleg autonómiáról beszélnek, valójában azok is egy teljesen üres frázist puffogtatnak, és nem tesznek ezen autonómia mögé semmiféle tartalmat, pusztán egy elcsépelt szó az egész. Üvöltöznek, hogy „Autonómiát Székelyföldnek!”, de ugyanakkor fogalmuk sincs róla, ezt hogyan kellene csinálni.

Az autonómia amúgy jó dolog, csak önmagában semmit sem ér, és itt bukik meg a jelenlegi székely autonómiakövetelés.

Vegyük például a világ jelenlegi két legsikeresebb autonómiáját: a mexikói zapatistát és a kurdokét a szíriai Rojavában.

Ezek olyan területek, ahol a drogkartellek vagy a szélsőjobboldali halálbrigádok régen beszabadultak a mexikói dzsungelbe és embereket fejeztek le tömegesen, vagy ahol az Iszlám Állam szintén tömeges mészárlásokat hajtott végre a szíriai népek ellen (pl. jeziditák), majd a török állam kijárási tilalmat rendelt el kurd városokban, az ostrom során a pincébe menekült embereket pedig benzinnel felgyújtották. Közben a nők is óriási elnyomás alatt álltak Mexikóban és a nem létező Kurdisztánban is, különösképp az iszlamisták által rabszolga sorba taszítottak. Ilyen állapotok jelenleg nem állnak fenn Erdélyben, bármennyire is próbálnak ügyet csinálni fizikális bántalmazásokból (magyarverések) és székely zászlók eltávolításából a szélsőjobbosaink.

A zapatisták és a kurdok viszont valódi autonómiát követeltek és valódi autonómiáért is harcoltak.

Ők nem csupán mondvacsinált semmilyen névleges autonómiában gondolkodtak, hanem volt hozzá egy erős szociális program és társadalmi forradalom is. Olyan program, amely felszabadította a nőket, majd felszabadította az elnyomott mexikói őslakosokat és a kurd kisebbséget. Közösségi gazdálkodást vezettek be, közösségi politikai irányítást vezettek be, közösségi oktatási rendszert hoztak létre, radikális demokráciát hirdettek, ahol a közösségekben élők véleményét kikérik és az számít is, szemben a nyugati demokráciákkal, ahol 4 évente engedélyezett 1 ikszelés az aktuális kizsákmányolók kiválasztására. Ezekben a valódi demokráciákban a képviselők visszahívhatók és nem betonozhatók be. Az elosztás egyenlőségen és igazságosságon alapszik. Némi adalék, hogy mindkettő forradalom a vörös csillag szimbóluma alatt zajlik. Ezek tartalommal teli autonómiák, olyan autonómiák, amelyek egy társadalmi forradalmon alapulnak, szemben a szélsőjobbosok által üvöltözött, de teljesen üres Székely Autonómiával.

Ez a fajta üvöltözés pedig nem segíti elő az erdélyi és más határon túli magyarok legfontosabb nemzeti érdekét: a népek békés egymás mellett élését. A hazai jobboldal célja az “autonómiával” egy lépést előre tenni a helyi kulturális, gazdasági és politikai dominancia felé, amelynek ugyanolyan kizsákmányoló jellege van, mint a román kapitalistáknak, ráadásul politikai siker a kezdeményező szélsőjobboldali szervezetek marketingjéhez, azaz az ezekbe való toborzásához és anyagi erősítéséhez, amelyek óriási károkat okoznak a hazai demokrácia, szabadság és dolgozók érdekeinek.

Amúgy – a sovén-nacionalista verzió helyett – mi is támogatnánk egy szociális és szabadságjogokkal teli, tényleges tartalommal rendelkező Autonómiát, összhangban az anyaországok nemzeteinek érdekeivel és a különféle nemzetek közös virágzásának céljával.

Forradalom, autonómia, Erdély, EZLN, határon túli magyarok, Kurdisztán, Románia, Székelyföld
Facebook Pagelike Widget

RSS | Atom

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2023 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com