A Munkáspárt megígérte a dolgozóknak, hogy már az első naptól élvezhetik a jogaikat, de kompromisszumokat kötött a nagyvállalatokkal
Angela Rayner miniszterelnök-helyettes megígérte a dolgozóknak, hogy a Munkáspárt „bevezet alapvető jogokat már az első naptól a munkahelyeken”.
Megismételte a Munkáspárt választási ígéretét, ahogy a párt kongresszusa múlt vasárnap Liverpoolban elkezdődött.
Nivaan azon több százezer munkás egyike volt, aki azt hitte, hogy a Munkáspárt ígérete a teljes munkavállalói jogokról az első naptól pontosan ezt jelenti. A valóságban a Munkáspárt már a kongresszus előtt visszalépett ígéreteitől.
A brit munkajog arra kényszeríti a dolgozókat, mint például Nivaan-t, hogy akár két évet is várjanak, mire jogosultak lesznek a jogra a tisztességtelen elbocsátás ellen. A főnökök „próbaidőn” tartják a dolgozókat, azzal a fenyegetéssel, hogy elveszíthetik a munkájukat, ha felemelik a hangjukat.
Nivaan nemrég egy magán egészségügyi klinikán dolgozott Londonban.
„Mindig feszült vagy, mindig ideges, mert bármikor megszabadulhatnak tőled hirtelen,” mondta a Socialist Workernek.
„Amikor az előző munkahelyemről elbocsátottak, sokkolt.”
Nivaan leírta azt a „plusz stresszt”, amit a lakbér és számlák fizetése miatti aggodalom jelentett a próbaidő alatt.
A Munkáspárt megígérte, hogy a választások után „százhúsz napon belül” bevezet egy törvényjavaslatot, és várhatóan a jövő hónap elején ismerteti annak részleteit.
A Munkáspárt kormányának magas rangú tisztviselői a Financial Timesnak, a vállalkozók lapjának elmondták, hogy engedélyezni fogják a főnököknek, hogy a dolgozókat hat hónapig próbaidőn tartsák.
A Munkáspárt hivatalosan nem kommentálta az ügyet. De Jonathan Reynolds üzleti titkár már sietett megnyugtatni a főnököket, hogy a Munkáspárt lehetővé teszi a hosszabb próbaidőket.
„Elismerjük, hogy szükség van egy időszakra, amikor valaki elkezdi a munkát, és hatékonyan értékelik, hogy ’Ez működik-e?’, és megfelel-e az elvárásoknak, amelyeket az interjú során mutatott?” mondta Reynolds a The Timesnak.
Reynolds úgy állítja be, mintha a főnökök csak azt akarnák biztosítani, hogy „a megfelelő embereket” alkalmazzák.
A Financial Times őszintébb a főnökök ellenállásával kapcsolatban a munkavállalói jogok ellen az első naptól. „A munkaadók azt állítják, hogy az új rendszer arra kényszerítené őket, hogy sokkal szigorúbb eljárásokat vezessenek be,” panaszkodik a lap.
Azt is „biztosítaniuk kellene, hogy minden döntés az új alkalmazott elbocsátásáról megfeleljen a munkaügyi bíróság vizsgálatának.” A főnökök hosszabb próbaidőszakokat akarnak, mert ez segít nekik fegyelmezni és ellenőrizni a munkaerőt.
Ahogy Nivaan mondta, „Ez mind arról szól, hogy minél többet préseljenek ki az emberekből. Vannak költségvetéseik, de nem akarnak fizetni.
„Állandóan túlterhelve vagy, mindig rád raknak dolgokat – egyik dolog jön a másik után.
„Az utolsó pillanatban a menedzser nagy változtatásokat hajt végre, amelyek mindent összekuszálnak, és neked kell foglalkoznod vele,” tette hozzá.
Reynolds a Sunban elmondta, hogy a törvényjavaslat tartalmazna egy „maximális próbaidőszakot”, és „konzultáció” zajlana arról, hogy mennyi legyen az. Elég világos, hogy kik lesznek bevonva a konzultációba – vagy legalábbis kiknek a hangja fog számítani. És nem a szakszervezetek vagy a munkások lesznek azok.
„Én vagyok az üzleti élet hangja a kabinetben,” mondta a Sun üzleti szerkesztőjének. „Sok információm van, több, mint a kollégáimnak arról, hogy mivel néznek szembe a vállalkozások. Ezért mindig úgy érzem, hogy az én feladatom ezt közvetíteni.”
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nagyvállalatok vétójogot kapnak a munkavállalói jogok felett. A szakszervezeteknek továbbra is harcolniuk kell a Starmer-kormány alatt, amely elhatározta, hogy bebizonyítja a nagyvállalatoknak, hogy nem jelent veszélyt a nyereségükre.
forrás: Socialist Worker