A Nemzeti Őslakos Kongresszus és az EZLN közös nyilatkozata az ayotzinapai bűncselekményről és a yaqui vezetők szabadon bocsátásáról
Az Isidro Burgos Vidéki Tanárképző Főiskola diákjaihoz
A Yaqui törzshöz
A Nemzeti és Nemzetközi Hatodikhoz
A világ népeihez
Mert dühvel és lázadással, nem feladással és kényelemmel gyászolunk – EZLN
A népektől, akikkel együtt harcolunk ellenállással és lázadással, az ország eme felének tükreként küldjük szavainkat, a Nemzeti Őslakos Kongresszusét, egyesülve, mert a kín és a düh összehívott minket a gyászra.
Az Isidro Burgos Vidéki Tanárképző Főiskolán tanuló 43 diák bajtársunk elrablása és eltűntetése a Rossz Kormányok műve, amely beárnyékolja a gyászt, az elkeseredést és a dühöt. A remény, hogy előkerülhetnek bajtársaink, egyesít minket, és a harag, amely meggyújtja a lángot mozgósít szerte az országban, a lázadás és függetlenség kiáltásaként itt Alulról, Mexikóban.
Tudjuk, hogy amíg bűnözők irányítják ezt az országot, a paramilitáris szervezetek főparancsnoka, Enrique Peña Nieto személyében, addig azokat, akik tapasztalat által építenek értelmet és megvédik az oktatást, meggyilkolják és eltűnnek, és azok, akik megvédik a vizet olyan hősies és ezeréves nép számára, mint a Yaqui törzs, börtönben végzik.
A mexikói kormány csökkenteni próbálja a diák bajtársak elleni bűnös elnyomás mértékét, mintha ő sokkal inkább áldozata lenne a bűnnek, mint ahogy ezt időről időre szerte az országban megtették. Számukra ez csak újabb néhány halál a kommunikációs médiában, de mi, népek, akik az elnyomás számos formájától szenvedtünk, tudjuk, hogy a bűnözők a politikai pártokban, a szenátorok és helyetteseik kamaráiban, a megyei elnökségekben és a kormányzati palotákban vannak.
Ayotzinapa fájó nekünk, őslakosok számára is. A 43 diák továbbra sincs meg, és az állam úgy csinál, mintha nem tudnák, hol lennének, mintha nem is az állam hurcolta volna el őket. El akarják tüntetni a lelkiismeretet, és ma az eltűntek az ország gondolataiban, a figyelő tekintetben és a mi szívünkben, a Nemzeti Őslakos Kongresszus szívében is jelen vannak.
Veszélyes bűnszervezetek vannak ebben az országban, és Mexikói Államnak hívják magukat. Zavarjuk őket, mi a nép, akik küzdünk, mi, akiknek nincs arcuk. Senkik vagyunk számukra, mi, akik látjuk és érezzük az erőszakot, mi, akik számos és egyidejű támadásoktól szenvedünk, mi, akik tudjuk, hogy valami gonosz, valami nagyon gonosz történik ebben az országban. Háborúnak hívják, és mindannyiunk ellen folyik. Ez a háború, amelyet mi idelenn látunk és egészében megszenvedünk.
Ma elismételjük, hogy amennyiben az ayotzinapa-i diák bajtársaink nem kerülnek élve elő, és amíg fogva tartják Sonora államban testvéreinket, Mario Luna Romero-t és Fernando Jiménezt, mert meg merték védeni a Yaqui folyó szent vizét, amíg mind a rossz kormányok túszai, addig folytatni fogjuk a küzdelmet.
A Kábítószer Állam az egész országban működik, ahogy Guerrero-ban is, a népek elnyomása, a természeti erőforrások kizsákmányolása és a területek habozás nélküli elpusztítása által. A terrorizmust használja fájdalomgyártásra és a félelmet a kormányzás módjaként.
A fájdalmat és a dühöt méltósággá és lázadássá változtattuk a kiirtó háború ellen, mert az ellenfél halálra, kisemmizésre és több fájdalomra és haragra számít.
Követeljük a 43 eltűnt diák élve hazahozását, és a szervezett bűnözést fenntartó teljes államszerkezet lebontását!
Követeljük Mario Luna és Fernando Jiménez elvtársak azonnali szabadon bocsátását.
A fájdalmatok a miénk! A dühötök a miénk!
Soha többé Mexikót nélkülünk!
Nemzeti Őslakos Kongresszus
Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg – Őslakos Forradalmi Titkos Bizottság Általános Parancsnoksága