A neoliberális francia elnök, Emmanuel Macron újabb mély válságot idézett elő. Félresöpörte a demokráciát, és megtagadta, hogy a baloldali Új Népi Front (NPF) koalíció vezette kormányt nevezze ki.
Az NPF szerezte meg a legtöbb helyet a júliusi parlamenti választásokon, de Macron ragaszkodik egy nyíltan munkaadó-párti kormányhoz, még akkor is, ha az emberek nem erre szavaztak.
A francia alkotmány nem mondja ki, hogy az elnöknek a legtöbb képviselővel rendelkező csoportból kell kineveznie a miniszterelnököt, de eddig ez mindig így történt.
Macron, hogy fedezze magát, tárgyalásokat folytatott a fasiszta Nemzeti Tömörülés párt vezetőivel. Ők kijelentették, hogy azonnal bizalmatlansági szavazást indítanának bármely baloldali miniszterelnök ellen.
Le Pen és Macron
De Macron utasíthatta volna képviselőit, hogy ne támogassanak ilyen szavazást az NPF miniszterelnök-jelöltje, Lucie Castets ellen.
Manuel Bompard, az NPF részeként működő Engedetlen Franciaország baloldali párt nemzeti koordinátora „antidemokratikus puccsnak” nevezte Macron lépéseit. Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország vezetője bejelentette, hogy pártja indítványt fog előterjeszteni az elnök eltávolítására. Ehhez azonban mindkét parlamenti ház kétharmados többségére lenne szükség, ami valószínűtlen.
A francia média most azt találgatja, hogy Macron esetleg valamilyen vállalati szereplőt jelölne ki miniszterelnöknek. Ezek között szerepel Jean-Dominique Senard, a Renault elnöke és Pascal Demurger, a Maif biztosítótársaság vezetője.
A francia uralkodó osztály nem biztos abban, hogyan lépjen tovább. Nehéz stabil politikai koalíciót összeállítani a megszorítások végrehajtására, de nem engedheti meg magának, hogy a bizonytalanság folytatódjon.
Az NPF is a Macronnal kötött választási paktumának logikájába esett. A júliusi választásokon megállapodást kötött, hogy segítse Macron jelöltjeit több választókerületben győzni. Most az NPF vezetői panaszkodnak, miközben Macron végrehajtja teljesen kiszámítható politikáját.
Castets egy sima technokrata, aki közel áll a Szocialista Párthoz – az NPF leginkább jobboldali eleméhez. Az ő jelölése azzal az elképzeléssel történt, hogy „ésszerűnek” tűnjenek, és ne zavarják meg a „mérsékelt” pártokat.
De Macron még a legenyhébb baloldali programot sem támogatja. Pénzt akar a hadsereg számára, nem pedig jóléti vagy közszolgáltatásokra. És megígérte Franciaország munkaadóinak, hogy háborút indít a munkások életszínvonala és jogai ellen.
A Le Monde napilap arról számol be, hogy „Emmanuel Macron és emberei számára egyszerűen elképzelhetetlen egy olyan kormány kinevezése, amely megkérdőjelezné a ‘reformok anyját’, a nyugdíjreformot.”
Ennek az akadálynak a leküzdése küzdelmet, nem pedig parlamenti manővereket igényel. Az Engedetlen Franciaország most azt javasolja, hogy „tartsanak felvonulásokat a demokrácia tiszteletben tartásáért”. Tömeges mozgósításra van szükség, és nyomást kell gyakorolni a szakszervezeti vezetőkre, hogy sztrájkot hirdessenek.
De a választások július 7-én voltak. Mélenchon azonnal felhívhatta volna a figyelmet a felvonulásokra és sztrájkokra. Ehelyett engedett az olimpiai játékok miatti „fegyverszünetnek”, és hagyta, hogy Macron folytassa a csevegő tárgyalásokat.
Mélenchon ezután visszavonult Macron hajthatatlanságával szemben, és arra kérte, hogy fogadja el a Castets-kormányt az Engedetlen Franciaország miniszterei nélkül.
Mindez a baloldalt terméketlen választási kombinációkba zárja, és távol tartja a harcos mozgósításoktól.
forrás: Socialist Worker