Donald Trump választási győzelme az egekbe repítette a tőzsdéket – különösen az Egyesült Államokban. Talán a választások előtti bizonytalanság megszűnése is szerepet játszott ebben. De kétségtelenül a fő ok Trump ígérete volt, hogy a nagyvállalatoknak többé-kevésbé ugyanazt nyújtja majd, mint az első ciklusában: adócsökkentéseket és deregulációt.
Az adminisztrációjába választott emberek között sokféle szélsőjobboldali figura található. Egy kivétel azonban a kulcsfontosságú gazdasági poszt, a pénzügyminiszter pozíciója. Kemény belső harc dúlt Trump környezetében, hogy kit válasszanak, miközben milliárdosok küzdöttek a pozícióért.
„Trump tudta, hogy nem engedhet meg magának egy hibát” – írta a Financial Times.
„Olyan embert kellett találnia, aki elkötelezett az általa hirdetett populista gazdaságpolitika mellett, beleértve az átfogó vámokat. De olyan valakit is keresett, akiben megbízhat, hogy megvédi azt a mutatót, ami számára a legfontosabb volt – az amerikai tőzsdét.”
Így végül – ahogyan az első ciklusában is – Trump egy Wall Street-i belsőst, a hedge fund-vezér Scott Bessentet választotta.
Egy októberi interjúban Bessent azt mondta, hogy Trump terve, miszerint magasabb vámokat vetne ki az importárukra, inkább „maximalista” alkualap a kereskedelmi tárgyalások során. „Általában úgy gondolom, hogy a nap végén Trump szabadkereskedő” – mondta. „Fokozás, hogy enyhüljön a helyzet.”
Trump azonnal megmutatta, hogy ez puszta vágyálom. Végül is a „fokozás, hogy enyhüljön” az izraeli hadsereg szlogenje, miközben pusztítást végez Gázában és Libanonban. Hétfőn bejelentette, hogy hivatali első napján vámokat vet ki a kínai, kanadai és mexikói importárukra.
Kétségtelen, hogy a vámemelések fenyegetése aggasztja leginkább a nagyvállalatokat. A magasabb vámok nemcsak a globális kereskedelmet zavarnák meg, hanem felgyorsíthatják az inflációt is. Ez az oka annak, hogy a kereskedők, bankárok és üzleti vezetők attól tartanak, hogy a kamatlábak nem csökkennek majd olyan gyorsan, mint várták. A központi bankok esetleg magas szinten tarthatják a kamatlábakat, hogy ellensúlyozzák a vámok inflációs hatását.
Szélesebb körű aggodalmak indították a Financial Times újságíróját, Rana Foroohart arra, hogy megírja: „Már most rettegek attól a gazdasági visszaeséstől, amely Trump elnöksége alatt bizonyosan bekövetkezik.” Rámutat arra, hogy az Egyesült Államok gazdasági növekedésének – amely viszonylag erősebb, mint a nyugati kapitalizmus többi része – alapjai sekélyek.
A TS Lombard kutatóintézet szerint: „Ez az üzleti ciklus mindig is mesterségesnek tűnt, és olyan ideiglenes vagy egyszeri erők hajtották, mint a pandémia utáni nyitás, a fiskális ösztönzők, a túlzott megtakarítások, a bosszúvásárlás és az utóbbi időben a (magasabb) bevándorlás és munkaerő-részvétel.”
Foroohar idézi Dennis Kelleher, a Wall Streetet kritizáló Better Markets alapítvány vezetőjének még pesszimistább értékelését is: „Úgy gondolom, hogy Trump alatt két évig tartó cukormáz hatást fogunk tapasztalni, de hosszú távon egy potenciálisan katasztrofális korrekcióval nézünk szembe – valami sokkal rosszabbal, mint a 2008-as globális pénzügyi válság. Ennek az az oka, hogy a pénzügyi rendszerünk lényegében kiszipolyozó” – írja Kelleher.
Az ilyen kritikákkal szembeni érv az, hogy a pénzügyi piacokat a technológiai forradalom, különösen a mesterséges intelligencia (AI) fejlődése hajtja felfelé.
Az, hogy az AI mennyire növeli a termelékenységet és a nyereségességet, még kérdéses. Még ha jelentősen növeli is, ez nem jelenti azt, hogy nem fúj fel egy pénzügyi buborékot.
Aidan Reiter, a Financial Times „Unhedged” rovatának szerzője arra mutat rá: „A vasutak és az internet is mindent megváltoztatott, de ezek első megjelenése buborékokat eredményezett, amelyek kipukkadtak. Az a tény, hogy az AI nyilvánvalóan egy lenyűgöző, fontos dolog, és az a tény, hogy nem igazán értjük, hogyan fog működni iparágként, tökéletes alapanyaggá teszi a buborékokhoz.”
Valóban, miközben Karl Marx a Tőke című művén dolgozott, alaposan tanulmányozta az 1866-os pénzügyi válságot. Ez a vasúttársaságok részvényeinek vad spekulációs buborékának kipukkanását jelentette. A vasút egy technikai innováció volt, amely átalakította, de destabilizálta is a brit, sőt a globális gazdaságot.
Akkor a kapitalizmus még emelkedőben volt. Most sokkal törékenyebb. Akárcsak egy elefánt a porcelánboltban, Trump második ciklusában még tovább destabilizálja majd azt.
forrás: Socialist Worker