Keir Starmer miniszterelnök “mézeshetei” véget értek – és nem csak mi mondjuk ezt.
Milliók szavaztak a Munkáspártra, remélve, hogy változás jön a 14 évnyi konzervatív uralom után. De Starmer azon eltökéltsége, hogy ezen a héten ellopja a téli üzemanyag-kifizetéseket a nyugdíjasoktól, a Munkáspárt reményeinek összezúzásának jelképévé vált.
A Munkáspárt népszerűségi mutatói élesen csökkentek. Július elején még 73 százalékon álltak. Szeptember 2-án már csak 50 százalékon, és valószínűleg tovább csökken, ahogy Starmer rákényszeríti a nyugdíjasokat, hogy fázzanak.
Még Andrew Rawnsley, a sztereotip centrista publicista is ezt írta a Guardianben ezen a héten: “Remélem, élvezte, amíg tartott. Az igazi meglepetés az, hogy bárki is meglepődött azon, hogy a Munkáspárt nászútja véget ért.”
“Hatalmas értetlenség övezi, hogy miért éppen ezt a konkrét juttatást csökkentette a Pénzügyminisztérium” – tette hozzá. Az 1,5 milliárd font “megtakarítás” “csupán századrésze annak az összegnek, amit az előző pénzügyi évben a nyugdíjas juttatásokra költöttek”.
De Starmer ragaszkodása a téli üzemanyag-kifizetések megkurtításához egy mélyebb stratégiából ered. A Munkáspárt rendszeresen igyekszik közelebb kerülni a nagyvállalatokhoz és a gazdagokhoz, kétségbeesetten próbálja bebizonyítani, hogy nem veszélyezteti a profithajszájukat.
Rachel Reeves pénzügyminiszter már jelezte, hogy az október 30-i költségvetés hasonló lesz. Starmer pedig azt mondta, hogy ez “fájdalmas lesz”. De kinek? Biztosan nem a nagyvállalatoknak.
A brightoni TUC szakszervezeti konferencián a Unite szakszervezeti vezetője, Sharon Graham azt mondta, hogy Starmer “rossz gazdasági úton” jár.
“Arra kérjük a Munkáspártot, hogy ne a nyugdíjasok zsebeit dézsmálja, hanem vezessen be vagyonadót a társadalom legnagyobb és leggazdagabb egy százalékára” – mondta.
Paul Nowak, a TUC főtitkára és sok szakszervezeti vezető továbbra is azt üzeni – “Adjatok esélyt a Munkáspártnak.” De a Starmer-kormány ennyire korai szakaszában a Munkáspárt és néhány szakszervezeti vezető közötti feszültségek megmutatják, mennyire keveset kínál a munkásosztálynak.
A kérdés az, hogyan fordíthatjuk át ezeket a szavakat tettekre? Nem elég, ha a szakszervezeti vezetők azt mondják, hogy Starmer rossz úton jár – folyamatos ellenállásra van szükség a munkahelyeken és az utcákon.
A milliók mellett, akik a Munkáspártra szavaztak az általános választásokon, több százezren szakítottak a párttal, és támogatták a baloldali kihívásokat.
És van egy réteg, aki esetleg még ad egy esélyt a Munkáspártnak, de nyitott arra az érvre, hogy továbbra is harcolnunk kell Starmer alatt.
Ezt a hangulatot kell kihasználnunk az antifasiszta és antirasszista mozgalmak építésére, tovább kell harcolnunk Palesztináért és Starmer megszorítási politikája ellen.
Blair szelleme visszatért kísérteni az NHS-t
Megbocsátható azt hinni, hogy a munkáspárti egészségügyi miniszter, Wes Streeting elég rossz? De most már megerősítették, hogy Alan Milburn is mellette van a megbeszéléseken.
Tony Blair egészségügyi minisztereként 1998 és 2003 között Milburn az NHS privatizációját és piaciasítását hajtotta végre.
Az önfejű Streeting megvédte Milburnt, akinek nincs hivatalos szerepe az Egészségügyi és Szociális Gondozási Minisztériumban ezen a héten. “Én döntöm el, hogy kit hallgatok meg a megbeszéléseken, én döntöm el, kinek a tanácsát kérem ki, és én döntöm el, mit osztok meg velük” – mondta.
Streeting azt állította, hogy Milburn “tapasztalata” segíteni fog az NHS helyreállításában. De pontosan mi ez a tapasztalat?
Milburn támogatta a magánfinanszírozási kezdeményezés (PFI) csalását. Bevezette az NHS “alapítványi kórházait”, amelyek arra ösztönözték sok kórházat, hogy inkább üzletként, mint közszolgáltatásként működjenek.
Piac iránti lelkesedése kifizetődött. Cége, az AM Strategy Limited, 2014-ben 663 000 font nyereséget könyvelhetett el – ennek nagy részét magán-egészségügyi cégeknek nyújtott tanácsadásból szerezte.
Streeting nem volt hajlandó megmondani, hogy Milburn nyilvánosságra hozta-e üzleti érdekeltségeit.
“Ő hozta meg a kemény reformokat” – zárta Streeting. Ez az igazi napirend – Blair privatizációs örökségének építése, amely a profitot helyezi az emberek elé.
forrás: Socialist Worker