Mi azt mondjuk az elméknek odafönt: sosem hagyjuk abba az ellenállást, nem esünk bele a csapdáitokba; folytatjuk az ellenállást, megműveljük a földünket és szervezzük az autonómiánkat.
Hét hónappal az ayotzinapai diákok elleni támadás után, úgy emlékezem a kimondhatatlan bűncselekményre, hogy részt veszek egy helyi közösségi könyvtár (Temescal) beszélgetésén Oaklandben.
01001101 01110101 01100011 01101000 01100001 01110011 00100000 01000111 01110010 01100001 01100011 01101001 01100001 01110011 00100000 01000011 01101111 01101101 01110000 01100001 01110011 (megjegyzés: fordíts le a bináris kódot.)*
A politikai osztályok Ayotzinapa miatt még azt a kevés hitelességüket is elveszítették. A hosszú tapasztalat által létrejött konszenzus csak ezekben kristályosodott ki: a felülről jövő erőszakban, korrupcióban, büntetlenségben és hozzá nem értésben.
A mexikói Nemzeti Őslakos Kongresszus (CNI) elítéli a buszaik elleni zaklatást és támadásokat, amelyeken a küldötteik utaztak hazafelé az Első Kapitalizmus elleni Ellenállás és Lázadás Világszintű Fesztiváljáról.
„A kormány vitte el őket. Csak a segítségükkel találhatjuk meg őket” – mondták az ayotzinapai eltűnt diákok szülei a Kapitalizmus Elleni Lázadás Világfesztiválján Oventik zapatista közösségében, Chiapas felföldjén.
Tanárok és diákok törtek be ablakokat és gyújtottak tüzeket Guerrero állam kapitóliumában hétfőn, válaszokat követelve a rendőrséghez köthető tömegsírokról.
A kormány vagy versenyszerű válasszal ellenszegül, vagy erőszakos elnyomással torol meg, vagy mindkettő, mindezt egy felkelésellenes terv részeként.