Kádár János József Attiláról

Kádár János válaszol a József Attila Gimnázium „Fiatalok” című lapja munkatársainak kérdéseire

– A József Attila Gimnázium „Fiatalok” című diáklapjának szerkesztői vagyunk. Gimnáziumunkban régi hagyomány, hogy felkutatjuk és őrizzük a József Attilával kapcsolatos emlékeket. Tudjuk, hogy ön személyesen ismerte a nagy magyar proletárköltőt, József Attilát. Szeretnénk, ha kapcsolatukról nyilatkozna lapunk „József Attila élete nyomán” című rovata számára.

Kérdés: Mikor találkozott és hogyan ismerkedett meg József Attilával?

Válasz: József Attilával először 1931. szeptember végén a szervezett munkások egyik akkoriban szokásos kulturális rendezvényén találkoztam a Nemesfémipari Munkások Szervezetének budapesti központi székházában, a Kazinczy utcában. „Proletárkultúra” címmel tartott ott előadást. A téma több vonatkozásában foglalkoztatta őt és vissza-visszatért rá. Ő akkor 26, én pedig 19 éves voltam, mindössze két héttel korábban felvett tagja az illegális Kommunista Ifjúsági Szövetségnek.

A költő szakszervezet zsúfolásig megtelt nagytermében világos, meggyőző erejű előadást tartott a kultúra jelentőségéről az osztályharcban. Látva és hallgatva őt, nemcsak nagy embert, nagy költőt és gondolkodót, hanem harcos kommunistát is ismertem meg benne. Az ezt követő években budapesti és alsógödi munkás-összejövetelekben több előadását hallgattam, és általa vezetett csoportos összejöveteleken találkoztam vele.

Kérdés: Szeretnénk, ha beszélgetéseikről mondana valamit. Milyen politikai és személyes természetű kérdések foglalkoztatták akkor József Attilát?

Válasz: Amikor 1936-ban egy üzemben dolgoztam feleségével, Szántó Judittal, újból személyesen találkozhattam József Attilával Korong utcai lakásukon. Hosszan beszélgettünk az őt foglalkoztató politikai és személyes természetű gondokról. Élete válságos szakasza volt ez. Az osztályharc minden fontos kérdése izgatta, s különösen a munkásosztály akkori kulturális kérdései foglalkoztatták. Alapjában okkal, néha türelmetlenül, de mindig a munkásmozgalom szektás elzárkózásának megszüntetéséért küzdött. Ez vitákkal járt. A sok értetlenség – közöttük olyanoké is, akiktől pedig támogatást várt volna – érzékenyen érintette. Nem is vélt, bizton tudott igazát védte.

Korong utcai találkozásunkat követően közvetlenül már csak egy alkalommal beszélgettünk, nagyon röviden. Ezután, mint annyian mások, én is csak az újságokból értesültem a lesújtó szerencsétlenségről, a szárszói tragédiáról.

A halálát előidéző fizikai és lelki tényezőket sokan, sokféleképpen emlegetik. Halála önmagában is szinte jelképpé magasodik. A tragikus tettét közvetlenül kiváltó okok között ott van a nyomor, nélkülözés, amelyek gyerekkorától végigkísérték, mint oly sok osztályos társát. De ott van a lebecsülés is, amellyel mint költőt lépten-nyomon illették, mellyel neki, az elvhű kommunistának, nagy költőnek, tehát rájuk sokszorosan is vészthozó embernek, az ellenforradalmi horthysta nagyburzsoázia „fizetett”.

A kérdés azonban még bonyolultabb. A nyomor és nélkülözés az egykori ferencvárosi, félárva, menhelybe és nevelőszülőkhöz is kiadott munkásgyermeknek önmagában nem lehetett szokatlan. Maga mondta nekem, hogy nem is a nélkülözés, inkább annak tudata gyötri jobban, hogy a puszta létfenntartásához szükséges dolgokat is azoktól, olyanoktól kell elfogadnia, akik inkább segítségre szorulnának, akiknek ő kellene, hogy adjon. Országos hírű költő létére sem tudta a minimális anyagi függetlenségét biztosítani a maga számára, s elfogadni kényszerült azt, amit ő szeretett volna adni.

A nyomor, a nélkülözés, a küzdelmek, a tetéződő bajok sokasága kisebb lelkierejű, gyengébb tartású, eszmék nélkül élő embert jóval korábban megölt volna. József Attila élete, küzdelme, tragédiája engem arra a gorkiji mesehősre emlékeztet, aki saját szívét kitépte és annak lángjával mutatta a szabadulás útját a sötét erdőben tévelygő népének.

Kérdés: Milyen hatással volt önre és a munkásmozgalomra József Attila mint költő és mint ember? Milyen tevékenységet folytatott a költő a mozgalomban?

Válasz: Rám, mint minden hasonló sorban és gondolkodásmódban élő fiatal munkásra József Attila költészete öntudatra ébresztő hatású volt. Kommunista eszmeisége, kristálytiszta jelleme, szeretetreméltósága, minden erőltetettségtől mentes nagy embersége, sokszínű egyénisége, s mindent tükröző költészete máig, ma is nagy élményem.

A két világháború közötti évtizedekben a vasasok, bőrösök, nemesfémipari munkások, építők, élelmiszeripari dolgozók, nyomdászok és más szakmák szervezeteiben eleven, nemcsak kulturális, hanem politikai, közéleti felelősséget, valójában az osztályharc tudatosságát erősítő csoportok tevékenykednek.

József Attila nagyon sok ilyen rendezvényen előadóként, szervezőként is részt vett. Forradalmi beszédei, költészetének munkások, főleg munkásfiatalok ezreit emelte fel a szocialista kultúrához, sokan közülük versei segítségével jutottak el eszméink megértéséhez, a kommunista mozgalomhoz, a párthoz. A már akkor ismert nagyhatású költeményeit, a „Munkások”-at, a „Mondd, mit érlel”-t, a „Külvárosi éj”-t, a „Város peremén”-t, de a lírai verseit is fiatalok százai tanulták meg kívülről és szavalták műsoros estjeiken, összejöveteleiken, kirándulásokon.

József Attila leírta és kimondta, amit milliók éreztek, de gondolni még nem tudtak; leírta és kimondta legjobbjaink szenvedéseit, az őket Horthy börtöneiben is megtartó hitet. Ezért is állt, áll ma is hozzánk és egész népünkhöz oly közel, mint kevesen mások.

Kérdés: Minden haladó mozgalomban, így a munkásmozgalomban is szükség van művelt, széles látókörű emberekre. Milyen kapcsolatban volt akkoriban az olvasás a munkástömegekkel?

Válasz: Sokszor megemlítjük, és nem is dicsekvésből, hogy nálunk ma a munkásság több mint 70 százaléka tekinthető olvasónak, hogy 25 százalékuk beiratkozott könyvtári tagként rendszeresen olvas. Hogy parasztságunk a művelődés, a civilizáció szolgáltatásaival egyre nagyobb mértékben él. Hogy középiskolát végzett gyermekeink tekintélyes hányada – 35-40 százaléka – tovább tanul. És sorolhatnám még a példák légióját a felszabadulás óta elért változások, fejlődések illusztrálására.

Eredőjük és tényezőik között azonban a mai erőfeszítéseink mellett ott a hagyomány is: a marxista munkásmozgalom példája, amely generációkat indított el a teljes emberré válás útján. Az öntudatos munkás jelszavai között ott volt, hogy „a tudás hatalom”, s ennek megfelelően olvasó és önmagát szakadatlanul művelő ember lett és maradt mindvégig.

A szocializmus híveinek, s közülük elsősorban a munkásoknak és a fiataloknak ma is olvasó és kulturált embereknek kell lenniük; olvasniuk kell, nem utolsósorban olvasniuk és ismerniük József Attilának, a legnagyobb magyar szocialista költőnek műveit.

Kérdés: Engedje meg Kádár elvtárs, hogy néhány önre vonatkozó személyes kérdést is feltegyünk. mivel tölti legszívesebben szabad idejét?

Válasz: A kérdés általában igen divatos és nyilván érdekes is. Bevallom, engem először az érdekel, mit csinálnak az emberek munkaidejükben, s csak azt követően az, hogy mit csinálnak szabadidejükben. Ami engem illet, a szabad időm felhasználásával nincs nagy problémán, mert az rendkívül kevés. Legfőbb kedvtelésem gyermekkorom óta az olvasás. Szeretem a színházat, a jó filmet. Ha hozzájutok, sakkozom, vadászom és szívesen megnézek különböző sportmérkőzéseket. A jól megválasztott pihenés közelebb hozza az embereket egymáshoz és a természethez. Én mindkettőt igen fontosnak tartom és nagyra értékelem.

Kérdés: Ugyanúgy, mint József Attila, ön is egy szebb és jobb világért harcol. Mit tehetünk mi fiatalok hazánk fejlődésének érdekében?

Válasz: Úgy mondjuk, az iskola az életre készít elő, minden diákban a későbbi felnőtt van kibontakozóban. Ez a kibontakozás, emberré válás nem csak az intézmények, nevelők, hanem kinek-kinek személyes felelőssége is.

Önöknek, fiataloknak, tudva azt, hogy az ember létének az alapja a munka, és népünk boldogulásának útja a szocializmus, mindenekelőtt tanulniuk kell. Meg kel ismerkedniük társadalmunk vezető eszméivel, és el kell sajátítaniuk azt a tudást, amely képessé teszi a mai fiatalokat arra, hogy holnap egy, a jelenleginél fejlettebb társadalmat, jobb életet teremtsenek a nép és önmaguk számára.

A fiatalok közül többen hiszik azt, hogy ma az ő életük kevésbé színes, romantikus, áldozatokat és célokat rejtő, mint régebben a miénk volt. Még a szocialista építésbe való közvetlen bekapcsolódásuk is „szabályozottan”, kiegyenlítetten történik. Egyesek egyenesen úgy kérdeznek – hova lesz a forradalom, ha egyszer győzött? A forradalom, ha győzött, a mindennapi élet megszokott valóságává válik!

Valójában a mai idők semmivel sem kevésbé forradalmiak, semmivel sem kisebb feladatok elé állítják a fiatalságot, mint az előző évtizedek. Csak a jelen másként követel, egyes esetekben még szigorúbban kötelez, még többet vár, még több felelősséget kíván, már az iskolák falai között is.

– Kedves Kádár elvtárs, szeretnénk tolmácsolni önnek iskolánk minden tagjának üdvözletét és egyben megköszönni, hogy létrejöhetett ez az érdekes beszélgetés.

– Szívesen találkoztam önökkel. Az üdvözletet köszönöm. A magam részéről én is minden jót, sikereket kívánok a József Attila Gimnázium tanári karának és egész tanulóifjúságának.

 Fiatalok, 1971. március