Válaszunk Bayer Zsolt Magyar Időkben megjelent cikkére
Bayer Zsolt ma hatásvadász cikkben elemezte, hova vinné el a vörös csillagos európai kommunistákat, az emberi jogi bíróságot és pártunk elnökét, Vajnai Attilát.
A gulág poklát felidézve próbálja a munkásmozgalmat és a vörös csillagot összemosni a legvéresebb sztálini bűncselekményekkel. Mi is elvinnénk Bayer Zsoltot egy-két helyre.
Mondjuk a KDNP-s testvérpártjuk kedvenc jelképének középkori őrzőihez. Az ókorban még a keresztre feszítették az áldozatokat a rómaiak, Bayerék mégsem ódzkodnak tőle, hogy mellkasukra kereszteket tegyenek. Aztán, mikor a keresztények lettek az urak, ők is kísértetiesen hasonló cölöpökre kötöztek fel embereket, csak alájuk már be is gyújtottak, és elevenen égették el őket, csak mert ki mertek mondani olyan igazságokat, amelyek ellene mentek az egyházi dogmáknak. Elvinnénk Bayert a Campo de Fiori-ra, ahol Giordano Brunot brutális kegyetlenséggel égették elevenen halálra a keresztények. Elvinnénk a keresztes hadjáratok színhelyére, a Szentföldre, Jeruzsálembe, ahol a keresztény Európa hadseregei milliószámra irtották a helyi lakosságot és a „hitetleneket”. Mondjuk lehetne 1099, Salamon temploma, ahol annyi embert mészároltak le a keresztények, hogy bokáig ért a vér. Elkalauzolnánk Bayert a gyarmatokra, ahol bennszülötteket irtottak, és ahol a tömeggyilkosságok igazolására megteremtették a rasszizmust. Elvinnénk Bayert az 50-es évek Vietnamjába, ahol Diem, a furcsamód római katolikus elnök bábrezsimje százezerszámra irtotta a nemzeti függetlenségért küzdő vörös csillagosokat, de még a buddhistákat is.
Bayer Zsolt – bár cikkében nem szerepel – bizonyára elvinne minket a kambodzsai gyilkos mezőkre is, ahol a vörös csillaggal visszaélő katonák brutális bűncselekményeket követtek el. Mi pedig elvinnénk őt az 1970-es évek végi ENSZ-be, ahol a keresztény nyugat támogatásával ez a vörös khmer rezsim annak ellenére képviselte Kambodzsát, hogy tényleges hatalma már nem volt az országban. Miért nem? Mert valódi kommunisták, vörös csillagos vietnami katonák felszabadították az országot és véget vetettek a terrornak. És miért a vörös khmerek ültek az ENSZ-ben? Mert az amerikaiak jobban utálták az őket legyőző Vietnamot. Azok az amerikaiak, akik ma Bayer Zsolt pártjának fütyülnek, az pedig vígan táncol. Mint decemberben, amikor az ENSZ-ben Magyarország arra szavazott, hogy NE kezdődjenek tárgyalások a nukleáris fegyverek leszereléséről. Miért? Mert a NATO ezt parancsolta a tagországoknak.
Vajon eljönne-e velünk Bayer Zsolt egy szegény vidéki faluba, vagy egy romos külvárosi nyomortelepre? Olyan szegénynegyedekbe, amelyet, ha bevándorlók laknának, akkor „no-go” zónának hívna, ha sötét bőrszínűek (romák vagy négerek), akkor pedig gettónak. Olyan szegénynegyedekbe, amelyet az a fajta kapitalizmus és rasszizmus tett nyomorulttá, amelynek építésében a Bayer pártja által is vezetett rendszerváltás, illetve a Bayer pártja által is alkotott kormányok is részt vettek és ma is részt vesznek.
Elvinnénk Bayer Zsoltot egy romák által lakott faluba is, ha már annyira szereti őket szájára és tollára venni. Ezt kétszer is megtennénk. Ma, az ő pártjának kormánya alatt, és egy időutazás keretein belül a – szerinte – „gyilkos” Kádár-rendszerbe, amikor a mi vörös csillagosaink voltak hatalmon. Vajon melyikben érezné magát nagyobb biztonságban? Melyikben lenne szebb a falu? Melyik rendszerben lenne nagyobb a munkanélküliség? Melyik rendszerben látna nagyobb jólétet? De ez nem csak a rasszizmus által elnyomott kisebbségekre vonatkozik, hanem minden magyarra, hiszen tízezrével éheznek a gyermekek. Hol vannak a szociális programok? A kórházi várólisták miatt betegek halnak meg, akkor miért nincs 100-200%-os béremelés az egészségügyben? Évek óta több százan fagynak halálra telente, miért nincsenek tettek ez ügyben? Bayer pártja van hatalmon! Mikor a mi pártunk vörös csillagos elődje volt hatalmon, ilyen problémák nem voltak, legalábbis nem ilyen tragikus szinten.
Mi nem akarjuk messze vinni Bayer Zsoltot… csak néhány magyar gyárba… vagyis azok romjaiba, ahol már kitörtek az ablakok, kopnak a falak, nem termel a gép. Vagy néhány egykori kórházba, ahol régen sürgő élet és életmentés folyt, de ma már rohadnak ezek az épületek is, hullanak a csempék, jön le a vakolat. Olyan helyek ezek, ahova fényképészek járnak, mert a pusztulás Csernobilt idézi.
Bayer Zsolt elvinne minket a kolimai haláltáborokba, de vajon emlékezne azon kommunistákra is, akik valóban kommunisták voltak, és ezekben a táborokban sínylődtek? Mi elvinnénk Bayer Zsoltot a honlapunkra, és megmutatnánk azon gondolkodók cikkeit, akik a sztálini önkénynek estek áldozatául. Hasonlóan, mint ahogy a protestánsok áldozatul estek a katolikusoknak. Mi különbséget tudunk tenni keresztény és keresztény között, mint ahogy kommunista és kommunista között is végletes különbségek vannak. Mi és Vajnai Attila sokkal jobban utáljuk a sztálini önkényt, a vörös khmereket és Észak-Koreát, mint maga Bayer Zsolt, vagy mint magát Bayer Zsoltot. Nekünk, valamint a francia és olasz kommunistáknak és az Emberi Jogok Európai Bíróság bíráinak nem kell megmutatni a gulágot, mert ismerjük. Mert ezeken a mi felmenőink, a francia és olasz kommunisták felmenői is szenvedtek. Sőt, szovjetek is. Nekik sem kell bemutatni, mi történt, mert ott voltak, vagy áldozatként, vagy pedig ezen táborok leszerelőiként, hiszen a gulág rendszert nem a keresztény nyugat és még csak nem is Gorbacsov semmisítette meg. A gulágot a velünk szimpatizáló történészek kutatják a levéltárakban, ők publikálnak róla könyveket, őket idézi a tudományos világ, miközben a jobboldali történészek csak számháborúznak, hogy túllicitálják a fasizmus áldozatait.
Elvinnénk Bayert abba a Lukács György archívumba, amelyet az ő pártjának kormánya akar felszámolni. Onnan megtudhatná, miért ellentétes a személyi kultusz Marx elveivel.
Mi elvinnénk Bayert a zsidó gettóba, amelynek falait vörös csillagos katonák bontották le; elvinnénk Bayert a náci haláltáborokba, amelynek szögesdrótjait olyan vörös csillagos katonák vágták le, akik ezer kilométerekre voltak az otthonuktól és családjuktól, amelyet talán a mi katonáink pusztítottak el a hazájuk lerohanása és megszállása alatt; elvinnénk Bayer Zsoltot Vietnamba, ahol a vörös csillagos hazafiak elzavarták a japánokat, aztán a franciákat, majd az amerikaiakat, hogy végre szabadon élhessenek 30 évnyi háború után; elvinnénk Bayert Beloiannisz faluba, az 1950-es évekbe, amikor vörös csillagos kommunisták építettek falvat görög háborús menekülteknek; elvinnénk Bayert az 1848-as szabadságharcba, amikor még Petőfi is vörös zászlókkal és piros hajnalcsillaggal álmodta meg a forradalmi harcot a nemzeti függetlenségért és a világszabadságért; elvinnénk Bayert a mexikói Chiapasba, ahol a mexikói kormány által mészárolt őslakosok ma vörös csillagos zászlók alatt létesítettek autonóm közösségeket és folytatják önvédelmüket és dolgos paraszti életüket; elvinnénk Bayert szíriai, kurdisztáni Kobane városába, ahol a kurd gerillák a vörös csillagos zászlajuk alatt rendíthetetlenül állták az Iszlám Állam ostromát.
Bayer Zsolt biztos nem tartana velünk ezekre a túrákra. Mi nem is kellenénk ehhez, ezeket egyedül is megtehetné. De velünk ellentétben Bayer fél. Mi nem féltünk szembesülni saját mozgalmunkkal, nem féltünk kritizálni, és nem féltünk szembeállítani a saját mozgalmunkat önmagával, amikor rossz volt az út. Bayer fél megnézni az érmék túloldalát. Mi munkát, kenyeret, fedelet és tisztességes életet követelünk az ország túlnyomó többségének, amelynek a Fidesz nem adja ezt meg, sőt a rendszerváltás bűneivel és a kapitalizmus restaurációjával ezek elvételében aktívan szerepet játszott. Bár tudjuk, Orbán barátainak éppen ettől áll fel a hátukon a szőr. Ezért fogunk nekimenni ennek a rendszernek? És ha elbukunk? Lehet. Egy borzalmas világban élünk, mert az ellenfeleink sokszor nyernek. Úgyhogy tudhatjuk, egészen biztosan, hogy nekünk van igazunk.