Dél-Korea az Egyesült Államok nyomására csatlakozik az Irán elleni háborúhoz
Dél-Korea kormánya megkezdte az eljárásokat, hogy potenciálisan csatlakozzon az USA–Izrael Irán elleni agressziós háborújához.
November 5-én egy miniszterhelyettesi szintű értekezlet megerősítette a döntést a Cshonghe egység – egy mélyvízi haditengerészeti erő, amely 2020 óta a Vörös-tenger melletti Ádeni-öbölben működik „kalózkodás elleni” misszió keretében – katonai kapacitásainak és műveleti területének kiterjesztéséről.
A Cshonghe egység felülvizsgált mandátuma megduplázná bevetési területét egészen az ománi Duqm-tól délre fekvő Arab-tenger vizeiig. Ez a Koreai Köztársaság haditengerészeti egységeit az Ománi-öböl és a Hormuzi-szoros peremére helyezné – olyan területekre, amelyeket Irán a külföldi katonai hajók előtt lezártnak nyilvánított.
A javaslat tovább bővítené a Cshonghe egységet P-8A Poseidon tengeri járőrrepülőgépekkel, egy robbanóanyag-elhárító (EOD) csapattal és pilóta nélküli aknamentesítő felszereléssel.
Dél-Korea védelmi minisztériumának egyik tisztviselője a Yonhap hírügynökségnek elmondta, hogy a bővítést „állampolgáraink védelme és gazdasági érdekeink megóvása” érdekében hajtják végre, hozzátéve, hogy a Cshonghe egység új mandátuma magában foglalja „a nemzetközi hajózási útvonalakon a hajózás szabadságának helyreállítására irányuló erőfeszítések” támogatását. A tisztviselő hozzátette, hogy a tengeri járőrrepülőgépeknek „tilos lesz Irán területének, felségvizeinek vagy a Hormuzi-szoros belsejének megfigyelése”.
Dél-Korea jogszabályai szerint a döntést most a kabinetnek és az elnöknek kell jóváhagynia, majd a Nemzetgyűlésnek, Dél-Korea parlamentjének kell szavaznia róla. A döntés várhatóan jövő héten születik meg.
Háború megtévesztéssel
Dél-Korea esetleges Hormuzi-szorosba való bevetéséről szóló hírek szeptember elején szivárogtak ki, hónapokig tartó amerikai nyomás után. Országszerte nagy tüntetések söpörtek végig, amelyeken ezrek vettek részt, és Dél-Korea jelentős progresszív erői egységes frontot mutattak a háború ellen. Szeptember 18-án Li Dzse Mjong elnök a médiának azt mondta, hogy kormánya „kizárta” a háborúhoz való csatlakozást – de utalt arra, hogy a Cshonghe egység bevetésének kiterjesztése lehetséges lehet a hajózás szabadságának védelme ürügyén.
Bár nemzetközileg széles körben arról számoltak be, hogy Li kizárta az Irán elleni háború támogatását, Dél-Korea progresszív pártjai és háborúellenes szervezetei továbbra is riasztottak. Sokan rámutattak, hogy a Cshonghe egység kiterjesztése az Ománi-öbölbe vagy a Hormuzi-szorosba sérti Irán korábbi figyelmeztetéseit, miszerint az ezeken a területeken tartózkodó külföldi katonai hajókat ellenséges harcolókként kezelik. A körülményeket figyelembe véve ezek a szervezetek azzal vádolták Li elnököt, hogy félrevezeti a közvéleményt, és megtévesztő eszközökkel próbál a háború felé haladni.
Ezek a figyelmeztetések prófétikusnak bizonyultak. A Li-kormányzat azon állítása, hogy a Cshonghe egységet a hajózás szabadságának és a kereskedelmi hajóknak a védelmére terjeszti ki, ellentétben áll a javaslat részleteivel. A Cshonghe egységhez tervezett új fegyverzet messze meghaladja azt, ami egy haditengerészeti kísérethez szükséges lenne.
Ahogy a Koreai Szakszervezetek Konföderációja, egy több mint 1 millió munkást képviselő progresszív ernyőszervezet megfogalmazta: „Ha az igazi cél csupán a hajók védelme lenne, nem lenne szükség EOD-csapatokra, tengeralattjáró-elhárító járőrrepülőgépekre vagy aknamentesítő felszerelésre. Ezek a hajók védelméhez nem kapcsolódó katonai előkészületek; világosan elárulják az Egyesült Államok által vezetett illegális háborúban való részvétel szándékát.”
Bár a Li-kormányzat fenntartja, hogy megőrzi csapatai független irányítását, a Cshonghe egység valójában az amerikai Központi Haditengerészeti Erők Kombinált Tengeri Erőinek részeként működik. Így vagy úgy, a lehetséges bevetés minden jel szerint közvetlenül vagy közvetve támogatja az amerikai katonai műveleteket.
Dél-Korea Progresszív Pártja, amely négy hellyel rendelkezik a Nemzetgyűlésben, továbbá rámutatott, hogy a Cshonghe egység műveleti területének kiterjesztése „megtévesztő, közvetett bevetés – csel, hogy Dél-Koreát bevonják a konfliktusba”, hozzátéve, hogy a Hormuzi-szorostól az Ománi-öbölig terjedő vizek „gyakorlatilag egyetlen hadszíntér… egyáltalán nincs pufferzóna a kettő között”.
A párt nyilatkozata a lehetséges döntés jogszerűtlenségét is bírálta. A Cshonghe egység nemzetközi jog szerinti bevetésének jogalapja, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1816. számú határozata a műveleti mandátumot a szomáliai vizekre korlátozza. Továbbá Dél-Korea alkotmányának 5. cikkelyének 1. bekezdése lemond az agressziós háborúkról.
Washington nyomása alatt
Dél-Korea hónapokig hárította az amerikai nyomást a háborúhoz való csatlakozásra.
Augusztusban Trump hirtelen bejelentette az Ulcshi Szabadság Pajzs – a két kormány között évente megrendezett jelentős közös hadgyakorlat-sorozat – részleges törlését. Miközben a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal való „nagyon különleges kapcsolatára” hivatkozott, Trump szidalmazta Dél-Koreát is amiatt, hogy nem hajlandó támogatni az Irán elleni agressziót.
Ezek a követelések további nyomást gyakoroltak Szöulra, amely Trump vámháborúi keretében gazdasági kényszerítéssel is szembesült, hogy egy hatalmas, 350 milliárd dolláros állami támogatású beruházási csomagot adjon át az amerikai iparnak. Li belpolitikai gazdasági napirendjét az amerikai hadsereg is akadályozza, és kormánya aktív párbeszédet folytat Washingtonnal a Gwangju amerikai légierő-bázis áthelyezéséről, hogy helyet csináljon egy tervezett félvezetőgyártó komplexumnak.
Az USA és Dél-Korea a hadsereg feletti hadműveleti irányítás (OPCON) visszaadásáról is tárgyal. Nemrég Xavier Brunson, az amerikai koreai erők parancsnoka kijelentette, hogy az átadás feltételei megváltoztak, és utalt arra, hogy az OPCON visszaadása Li 2030-as hivatali idejének vége előtt valószínűtlen.
Ebben az összefüggésben valószínű, hogy Li javasolt Cshonghe-egység-bővítése egy kísérlet manőverezésre, hogy tárgyalási előnyt szerezzen kormánya egyéb céljainak Washingtonnal szembeni előmozdításához. Li nem lenne az első dél-koreai vezető, aki amerikai agressziós háborúkban vesz részt belpolitikai törekvések előmozdítása reményében. Dél-Korea részvétele a vietnámi háborúban és a második öbölháborúban hasonló szándékokból fakadt.
Csakhogy Irán ma semmiben sem hasonlítható az 1960-as évek Vietnámjára vagy a 2000-es évek Irakjára. Irán félelmetes katonai képességeket mutatott fel, amelyek belekényszerítették az USA-t egy akadozó hadjáratba, amelyet sem katonailag nem tud megnyerni, sem pedig súlyos presztízsveszteség nélkül nem tud kilépni belőle. Szöul esetleges részvételével kapcsolatban Teherán egyértelmű volt: minden külföldi katonai erőt, amely a Hormuzi-szorosban, az Ománi-öbölben vagy a Perzsa-öbölben működik, ellenségnek tekintenek, és egységeit, valamint gazdasági érdekeit célba veszik.
Mindez arra kényszerítette Li kormányát, hogy tekergőzzön. Ahelyett, hogy egyértelműen támogatná az amerikai háborút, Szöul most inkább egy meglehetősen akrobatikus előadásba kezdett, amely minden oldalt megpróbál kielégíteni. Technikailag Dél-Korea teljesíti Washington követelését, a megtorlás teheráni küszöbe alatt marad, és mindezt úgy csomagolja, hogy elkerülje a hazai felháborodás újabb hullámát. Li talán azt hiszi, hogy ez a politikailag bölcs dolog. Ez az illúzió gyorsan el fog oszlani, ha lesz egyetlen dél-korai áldozat is.
forrás: Socialist Worker
