Dél-Korea

Dél-Korea az Egyesült Államok nyomására csatlakozik az Irán elleni háborúhoz

Dél-Korea kormánya megkezdte az eljárásokat, hogy potenciálisan csatlakozzon az USA–Izrael Irán elleni agressziós háborújához.

November 5-én egy miniszterhelyettesi szintű értekezlet megerősítette a döntést a Cshonghe egység – egy mélyvízi haditengerészeti erő, amely 2020 óta a Vörös-tenger melletti Ádeni-öbölben működik „kalózkodás elleni” misszió keretében – katonai kapacitásainak és műveleti területének kiterjesztéséről.

A Cshonghe egység felülvizsgált mandátuma megduplázná bevetési területét egészen az ománi Duqm-tól délre fekvő Arab-tenger vizeiig. Ez a Koreai Köztársaság haditengerészeti egységeit az Ománi-öböl és a Hormuzi-szoros peremére helyezné – olyan területekre, amelyeket Irán a külföldi katonai hajók előtt lezártnak nyilvánított.

A javaslat tovább bővítené a Cshonghe egységet P-8A Poseidon tengeri járőrrepülőgépekkel, egy robbanóanyag-elhárító (EOD) csapattal és pilóta nélküli aknamentesítő felszereléssel.

Dél-Korea védelmi minisztériumának egyik tisztviselője a Yonhap hírügynökségnek elmondta, hogy a bővítést „állampolgáraink védelme és gazdasági érdekeink megóvása” érdekében hajtják végre, hozzátéve, hogy a Cshonghe egység új mandátuma magában foglalja „a nemzetközi hajózási útvonalakon a hajózás szabadságának helyreállítására irányuló erőfeszítések” támogatását. A tisztviselő hozzátette, hogy a tengeri járőrrepülőgépeknek „tilos lesz Irán területének, felségvizeinek vagy a Hormuzi-szoros belsejének megfigyelése”.

Dél-Korea jogszabályai szerint a döntést most a kabinetnek és az elnöknek kell jóváhagynia, majd a Nemzetgyűlésnek, Dél-Korea parlamentjének kell szavaznia róla. A döntés várhatóan jövő héten születik meg.

Háború megtévesztéssel

Dél-Korea esetleges Hormuzi-szorosba való bevetéséről szóló hírek szeptember elején szivárogtak ki, hónapokig tartó amerikai nyomás után. Országszerte nagy tüntetések söpörtek végig, amelyeken ezrek vettek részt, és Dél-Korea jelentős progresszív erői egységes frontot mutattak a háború ellen. Szeptember 18-án Li Dzse Mjong elnök a médiának azt mondta, hogy kormánya „kizárta” a háborúhoz való csatlakozást – de utalt arra, hogy a Cshonghe egység bevetésének kiterjesztése lehetséges lehet a hajózás szabadságának védelme ürügyén.

Bár nemzetközileg széles körben arról számoltak be, hogy Li kizárta az Irán elleni háború támogatását, Dél-Korea progresszív pártjai és háborúellenes szervezetei továbbra is riasztottak. Sokan rámutattak, hogy a Cshonghe egység kiterjesztése az Ománi-öbölbe vagy a Hormuzi-szorosba sérti Irán korábbi figyelmeztetéseit, miszerint az ezeken a területeken tartózkodó külföldi katonai hajókat ellenséges harcolókként kezelik. A körülményeket figyelembe véve ezek a szervezetek azzal vádolták Li elnököt, hogy félrevezeti a közvéleményt, és megtévesztő eszközökkel próbál a háború felé haladni.

Ezek a figyelmeztetések prófétikusnak bizonyultak. A Li-kormányzat azon állítása, hogy a Cshonghe egységet a hajózás szabadságának és a kereskedelmi hajóknak a védelmére terjeszti ki, ellentétben áll a javaslat részleteivel. A Cshonghe egységhez tervezett új fegyverzet messze meghaladja azt, ami egy haditengerészeti kísérethez szükséges lenne.

Ahogy a Koreai Szakszervezetek Konföderációja, egy több mint 1 millió munkást képviselő progresszív ernyőszervezet megfogalmazta: „Ha az igazi cél csupán a hajók védelme lenne, nem lenne szükség EOD-csapatokra, tengeralattjáró-elhárító járőrrepülőgépekre vagy aknamentesítő felszerelésre. Ezek a hajók védelméhez nem kapcsolódó katonai előkészületek; világosan elárulják az Egyesült Államok által vezetett illegális háborúban való részvétel szándékát.”

Bár a Li-kormányzat fenntartja, hogy megőrzi csapatai független irányítását, a Cshonghe egység valójában az amerikai Központi Haditengerészeti Erők Kombinált Tengeri Erőinek részeként működik. Így vagy úgy, a lehetséges bevetés minden jel szerint közvetlenül vagy közvetve támogatja az amerikai katonai műveleteket.

Dél-Korea Progresszív Pártja, amely négy hellyel rendelkezik a Nemzetgyűlésben, továbbá rámutatott, hogy a Cshonghe egység műveleti területének kiterjesztése „megtévesztő, közvetett bevetés – csel, hogy Dél-Koreát bevonják a konfliktusba”, hozzátéve, hogy a Hormuzi-szorostól az Ománi-öbölig terjedő vizek „gyakorlatilag egyetlen hadszíntér… egyáltalán nincs pufferzóna a kettő között”.

A párt nyilatkozata a lehetséges döntés jogszerűtlenségét is bírálta. A Cshonghe egység nemzetközi jog szerinti bevetésének jogalapja, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1816. számú határozata a műveleti mandátumot a szomáliai vizekre korlátozza. Továbbá Dél-Korea alkotmányának 5. cikkelyének 1. bekezdése lemond az agressziós háborúkról.

Washington nyomása alatt

Dél-Korea hónapokig hárította az amerikai nyomást a háborúhoz való csatlakozásra.

Augusztusban Trump hirtelen bejelentette az Ulcshi Szabadság Pajzs – a két kormány között évente megrendezett jelentős közös hadgyakorlat-sorozat – részleges törlését. Miközben a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal való „nagyon különleges kapcsolatára” hivatkozott, Trump szidalmazta Dél-Koreát is amiatt, hogy nem hajlandó támogatni az Irán elleni agressziót.

Ezek a követelések további nyomást gyakoroltak Szöulra, amely Trump vámháborúi keretében gazdasági kényszerítéssel is szembesült, hogy egy hatalmas, 350 milliárd dolláros állami támogatású beruházási csomagot adjon át az amerikai iparnak. Li belpolitikai gazdasági napirendjét az amerikai hadsereg is akadályozza, és kormánya aktív párbeszédet folytat Washingtonnal a Gwangju amerikai légierő-bázis áthelyezéséről, hogy helyet csináljon egy tervezett félvezetőgyártó komplexumnak.

Az USA és Dél-Korea a hadsereg feletti hadműveleti irányítás (OPCON) visszaadásáról is tárgyal. Nemrég Xavier Brunson, az amerikai koreai erők parancsnoka kijelentette, hogy az átadás feltételei megváltoztak, és utalt arra, hogy az OPCON visszaadása Li 2030-as hivatali idejének vége előtt valószínűtlen.

Ebben az összefüggésben valószínű, hogy Li javasolt Cshonghe-egység-bővítése egy kísérlet manőverezésre, hogy tárgyalási előnyt szerezzen kormánya egyéb céljainak Washingtonnal szembeni előmozdításához. Li nem lenne az első dél-koreai vezető, aki amerikai agressziós háborúkban vesz részt belpolitikai törekvések előmozdítása reményében. Dél-Korea részvétele a vietnámi háborúban és a második öbölháborúban hasonló szándékokból fakadt.

Csakhogy Irán ma semmiben sem hasonlítható az 1960-as évek Vietnámjára vagy a 2000-es évek Irakjára. Irán félelmetes katonai képességeket mutatott fel, amelyek belekényszerítették az USA-t egy akadozó hadjáratba, amelyet sem katonailag nem tud megnyerni, sem pedig súlyos presztízsveszteség nélkül nem tud kilépni belőle. Szöul esetleges részvételével kapcsolatban Teherán egyértelmű volt: minden külföldi katonai erőt, amely a Hormuzi-szorosban, az Ománi-öbölben vagy a Perzsa-öbölben működik, ellenségnek tekintenek, és egységeit, valamint gazdasági érdekeit célba veszik.

Mindez arra kényszerítette Li kormányát, hogy tekergőzzön. Ahelyett, hogy egyértelműen támogatná az amerikai háborút, Szöul most inkább egy meglehetősen akrobatikus előadásba kezdett, amely minden oldalt megpróbál kielégíteni. Technikailag Dél-Korea teljesíti Washington követelését, a megtorlás teheráni küszöbe alatt marad, és mindezt úgy csomagolja, hogy elkerülje a hazai felháborodás újabb hullámát. Li talán azt hiszi, hogy ez a politikailag bölcs dolog. Ez az illúzió gyorsan el fog oszlani, ha lesz egyetlen dél-korai áldozat is.

forrás: Socialist Worker

Irán figyelmezteti Dél-Koreát, hogy ne csatlakozzon az amerikai katonai akciókhoz a Hormuzi-szorosban

Irán súlyos következményekkel fenyegette meg Dél-Koreát, ha csatlakozik az ellene irányuló amerikai katonai erőfeszítésekhez a Hormuzi-szorosban, és felszólította, hogy ne engedjen az amerikai nyomásnak és fenyegetéseknek, nehogy „bűnrészessé váljon az iráni nép elleni agresszív cselekményekben és szörnyű bűncselekményekben”.

„Az iráni nép védi magát Amerika agresszív akcióival szemben, és abban a helyzetben, hogy határozottan válaszolnak Amerika nők és gyermekek elleni háborús bűneire” – bármely ország, amely bármilyen módon részt vesz katonai tevékenységében, „csak úgy tekinthető, mint amely közvetlenül támogatja az agresszió elkövetőit” – írta Baghaei hétfői, szeptember 7-i X-bejegyzésében.

Hangsúlyozta, hogy Irán és Dél-Korea 64 éves baráti kapcsolata „kölcsönös tiszteletre épülve fejlődött következetesen”, és országa „nagy jelentőséget tulajdonít” neki.

A múlt héten Dél-Korea közölte, hogy megvizsgálja az amerikai műveletek – köztük katonai erőfeszítései – támogatásának lehetőségeit a Hormuzi-szorosbeli „hajózási szabadság” érdekében.

Dél-Korea közölte, hogy tengeri járőrrepülőgépeket vagy aknakutató és -mentesítő egységeket telepíthet, ha úgy dönt, és ha az ország parlamentje jóváhagyja.

Az Egyesült Államok és Dél-Korea szoros katonai szövetséget ápol. Dél-Korea ad otthont a világ egyik legnagyobb amerikai katonai bázisának, több mint 24 000 katonával.

Donald Trump amerikai elnök múlt hónapban azzal fenyegetőzött, hogy újragondolja a Dél-Koreával fennálló katonai kapcsolatokat, és még a közös katonai gyakorlatok visszafogását is elrendelte, miután azzal vádolta annak kormányát, hogy megtagadta a segítséget az Irán elleni háborújában.

Az Egyesült Államok a múltban több NATO-szövetségesre is nyomást gyakorolt hasonló segítségnyújtásért a Hormuzi-szorosban, valódi siker nélkül.

Korlátozott övezet a Hormuzi-szoroson túl

Irán egy „korlátozott övezet” kihirdetésére készül a Perzsa-öbölben, a Hormuzi-szoroson túl – közölte Mohszen Rezai, Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsának vezetője vasárnapi televíziós interjújában.

Az övezet attól a vonaltól indul, ahol az Egyesült Államok tengeri blokádot vezetett be Irán ellen, és a Perzsa-öbölbe nyúlik majd. Minden hajónak, amely belép az övezetbe, egyeztetnie kell mozgását az iráni hatóságokkal, különben szankciókkal kell szembenéznie a biztosítást és a jövőbeli áthaladást illetően – mondta Rezai.

Irán emellett teljes tilalmat vezet be a Hormuzi-szoroson való áthaladásra azokkal az országokkal és szervezetekkel szemben, amelyek egyoldalú szankciókat vezetnek be, vagy ellenséges cselekményeket hajtanak végre ellene – jelentette be vasárnap a Parlamenti Nemzetbiztonsági és Külpolitikai Bizottsága.

Rezai azt is állította, hogy az Ománnal folytatott tárgyalások lezárultak, és Irán hamarosan bejelenti egy „új nemzetközi folyosó” megnyitását a Hormuzi-szorosban. A folyosót Irán fogja irányítani.

Az olajárak ismét emelkednek

Miután az Egyesült Államok szombaton megtámadott több iráni olajszállító tartályhajót, és Irán megtorlásként azt állította, hogy vasárnap megtámadta az amerikai hadihajókat és három hajót, amelyek a Hormuzi-szorosban az amerikaiak által szponzorált útvonalon haladtak, a globális olajárak ismét emelkedni kezdtek, és hétfőn elérték a hordónkénti 97 amerikai dollárt.

Eközben Mohammad Báker Kalibaf, Irán parlamentjének elnöke figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne kíséreljen meg további csapásokat mérni olajszállító tartályhajóira a jövőben, kijelentve, hogy az ilyen további csapások iráni megtorló támadásokhoz vezetnek a régióban található amerikai gáz- és olajvállalatok infrastruktúrája ellen.

Kalibaf válaszolt Pete Hegseth amerikai védelmi miniszternek, aki a múlt heti, három olajszállító tartályhajó elleni amerikai csapást követően azt állította, hogy Iránnak már nincs védelme a védelmükre, és további ilyen támadásokkal fenyegetőzött.

„Az olaj- és gáztermelési lánc itt hatalmas, hozzáférhető és kitett. Az amerikai olaj- és gázvállalatok ezeken a vizeken és létesítményekben osztoznak ebben a kitettségben. Csapjanak le a vagyonunkra, és kapnak egy ütést” – írta Kalibaf hétfői X-bejegyzésében.

A legfrissebb olajárak már érintik a júliusban jegyzett magas árakat, amikor a június 17-i Egyetértési Megállapodás (MoU) összeomlása után megkezdődtek a kölcsönös csapások.

Mivel Irán bejelentette a korlátozott övezetet a szorosban, és folytatódnak a hajók elleni csapások, az ár elérheti a hordónkénti 120 USD-t is – figyelmeztettek számos szakértő.

forrás: BreakThrough News

Dél-Koreában az amerikai hadsereg háborút vív a természettel

Egy 600 éves fa, 330 000 vonuló madár és egy város, amelynek lakói megélhetése a tengertől függ, harcol az ellen, ami a világ legnagyobb tengerentúli amerikai katonai bázisává válhat.

A mélyebb zavar jelei nem azonnal láthatók a Kunsani Légibázis, a Dél-Koreában található második amerikai légitámaszpont nyugati kerítésvonala mentén. A tenger felé néző területet bozótos borítja, kivéve néhány rizsföldet, amelyeket bérlő gazdák művelnek, akik a Dél-koreai Köztársaság (ROK) Védelmi Minisztériumától bérlik a földet.

Egy egész közösség állt egykor ezen a helyen. A Haje Faluként ismert terület egykor 2500 lakosnak adott otthont, 664 háztartásban, akik a helyi kagylótelepekből és halászatból éltek. 2005-től kezdve ezeket a családokat kezdték kitelepíteni, miután a földjüket, ahol éltek, a védelmi minisztérium lefoglalta, hogy biztonsági övezetet hozzon létre a Kunsani Légibázis körül, ahol új lőszerraktárat építettek.

Ma már egyetlen épület sem áll Haje Faluban, csak néhány kőalapzat, amely a földhöz tapad, mint egy elhunyt óriás sírköve. Látogatásom során láttam egy ilyen helyet, ahol egykor Haje Falu általános iskolája állt. Kalauzunk, Gu Jung-seo, egy helyi aktivistavezér elmondja, hogy az utolsó két családot 2022-ben költöztették ki. Elmondása szerint a védelmi minisztérium kotrógépeket hozott, hogy egy héten belül eltüntesse lakóhelyüket.

Haje Falu eltűnt, de a földet nem adták fel teljesen. Az egykori közösség szélén áll a múlt egy utolsó emlékműve, amely egyben e terület jövőjének védelmezője is lehet. Ez egy 600 éves celtiszfa (ostorfa), idősebb magánál az Egyesült Államoknál, és ez is akadályozza meg, hogy a Kunsani Légibázis tovább terjeszkedjen ebbe az irányba.

A fa, amelyet a közösség védelmez

Celtis sinensis néven ismert, az ázsiai celtiszfa a kenderfélék családjába tartozó nagy, lombhullató faj. Egész Északkelet-Ázsiában dísz- és gyógyászati értéke miatt kedvelt, akár 20 méter magasra és szélesre is megnőhet, élettartama meghaladja a 150 évet. 600 éves korával a haje falu helyén lévő celtiszfa kivételesen hosszú életű.

Mivel más módon nem tudták megakadályozni a Kunsani Légibázis terjeszkedését, a helyi aktivisták a celtiszfa védelméhez folyamodtak, mint környezeti és kulturális ügyhöz. Sikeresen elérték, hogy a területet 2021-ben védett természeti területté nyilvánítsák, és 2025-ben nemzeti kulturális örökséggé is elismertessék. Ez a folyamat új jogi akadályokat állított a Kunsani Légibázis bővítése elé. Gu szerint enélkül valószínű, hogy a bázis megpróbálta volna lefoglalni a földet és elpusztítani a fát.

„Feltételezzük, hogy Haje területét a védelmi minisztériumnak adták át, hogy felkészüljenek a jövőbeli bázisbővítésre” – magyarázta Gu. Az amerikai katonai területek Dél-Koreában a kormánytól kapott támogatások alapján működnek, nem bérlet, vásárlás vagy jogi tulajdonjog formális átruházása révén. Washington szerződéses jogokkal rendelkezik arra, hogy bármikor igényelje a területhasználatot.

A celtiszfa egy földúton található, amely a főútról ágazik le. Semmi nem jelzi azonnal a hely különleges státuszát. A fa egy tisztáson áll, amely egy szerény domboldalba ereszkedik, és egyetlen rozsdás lánc zárja el, amelyet alacsonyan a földhöz rögzítettek, rajta egy tábla, amely figyelmezteti az arra járókat, hogy ne lépjenek be. A fa védelméért vívott küzdelem kulcsfontosságú találkozóhellyé tette azok számára, akik elkötelezettek a Kunsani Légibázis további terjeszkedésének megakadályozása mellett. Havonta szertartásokat tartanak itt a fa tiszteletére és a helyi közösség egyesítésére. Gu habozás nélkül lép át a láncon, legyintve minden kételyt.

Madarak, emberek vagy háború?

Gunsan város lakói számára a város és a tenger szinte elválaszthatatlan. A japán gyarmati korszak előtt a terület aligha volt több egy szerény tengerparti falunál. Természetes kikötője felkeltette a japán gyarmatosítók figyelmét, akik gyorsan jelentős kikötővé fejlesztették, ahonnan Korea rizstermését, fáját és ércét szállították a japán piacok és ipar várva várt szájába, maguk mögött hagyva egy kifosztott erdőktől és hústól megfosztott félszigetet.

(A szerző megjegyzése: Bár a dél-koreai kormány jelenleg „Gunsan”-ként romanizálja a város nevét, az amerikai hadsereg a régebbi, kevésbé pontos „Kunsan” szót használja hivatalos létesítményei nevében.)

1940-ben a Japán Légierő repülőiskolát alapított Gunsanban, amelyet az amerikai légierő foglalt le a Koreai Amerikai Katonai Kormányzat (1945-1948) idején. Ez a repülőiskola lett a Kunsani Légibázis magva, amely messze túlnőtt eredeti határain, elfoglalva Gunsan város Okseon kerületének több mint 60 százalékát. A bázis terjeszkedése azonban tovább folytatódhat.

A helyi lakosok és aktivisták most azért küzdenek, hogy megakadályozzák egy új kifutópálya építését a Kunsani Légibázis jelenlegi határain kívül, a celtiszfa állásának másik oldalán. A projektet névlegesen új polgári repülőtérként mutatták be, de az aktivisták szerint valódi célja a Kunsani Légibázis más eszközökkel történő bővítése. Az amerikai légierő nevezetesen kérte a kifutópálya kettős használatát, és részletes műszaki előírásokat adott ki az építéshez, ragaszkodva például ahhoz, hogy a kifutópálya tengerszint feletti magassága megegyezzen a bázison lévő kifutópályákéval. Ha elkészül, az új repülőtér építése a Kunsani Légibázist tenné a világ legnagyobb amerikai tengerentúli katonai bázisává szárazföldi területet tekintve, meghaladva a jelenlegi címbirtokos, a mintegy 120 km-re lévő Pyeongtaekben található Camp Humphreys méretét.

Mivel már számos alkalommal bővült, a Kunsani Légibázis kifogyóban van a megfelelő építési területekből. Ha megépül, az új repülőtér jelentős részeket pusztítana el a Sura Síkvidékből – részét az egykor hatalmas Saemangum torkolatnak, amely kulcsfontosságú ökológiai funkciót tölt be mind helyben, mind a vonuló madarak védelmében.

A Koreai-félsziget nyugati iszapos síkságai létfontosságú megállóhelyet jelentenek a Kelet-Ázsiai-Ausztrálázsiai Repülőútvonalon, egy 10 000 km-es vonulási útvonalon, amelyet évente mintegy 50 millió madárfaj használ, hatalmas távolságokat megtéve Szibériából és Alaszkából Óceánia délnyugati régiói felé. Évente 330 000 madár 59 országosan védett és 27 globálisan veszélyeztetett fajból vonul át a Saemangum torkolaton, támaszkodva a terület gazdag üledéklerakódásaira és nyüzsgő tengeri életére, hogy megszerezzék a szükséges kalóriákat útjuk hátralévő 3000-5000 km-es szakaszához.

Még a nem vonulási időszakokban is szabad szemmel látható a Sura Síkvidék ökológiai gazdagsága. Darvak és gémek, kárókatonák és sirályok köröznek az égen. Víziszarvasok táncolnak az iszapos síkságon, mintha a víz felszínén szökdelnének. Felettünk percenként egy F-16 hasítja át a csendet, kaparó ordítással töltve meg a levegőt, amely sokáig megmarad, miután a gép eltűnik a látóhatárból. Alig fél óra alatt hét különböző repülőgépet látunk, hallunk és érzékelünk felszállni vagy visszatérni a bázisra. Csak találgatni lehet, hány repülést kell elviselnie egyetlen madárnak, embernek vagy egy 600 éves fának Gunsanban élete során.

A bázis közelében élő emberek és vadon élő állatok számára a zajszennyezés önmagában is állandó adó, amelyet a bázis rutintevékenységeiért fizetnek. Dél-Korea más, amerikai légierő létesítményei közelében fekvő részein ismert, hogy az otthonok és az emberi testek egyaránt idővel tönkremennek a több száz ordító sugárhajtómű napi kitettsége okozta állandó rezgéstől.

Nem csak a madaraknak van érdekük Korea nyugati partjainál. Az amerikai hadsereg is pontosan ebben a régióban működteti két légibázisát Gunsanban és Osanban, tekintettel annak közelségére Ázsia többi részéhez – elsősorban Kínához. A 2000-es évek óta, amikor a Kunsani Légibázis nagyobb bővítései elpusztították Haje Falut, az amerikai hadsereg megkezdte bázisai konszolidációját és bővítését Dél-Korea-szerte, hangsúlyozva képességét erői stratégiai rugalmasságának fenntartására. Más szavakkal, a Koreában tartózkodó amerikai csapatok és fegyverrendszerek azon képességét, amelyek jogilag a Kölcsönös Védelmi Szerződés értelmében védelmi erőként léteznek kifejezetten a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) ellen, hogy a régióban általános erőkivetítési képességként működjenek.

A Kunsani Légibázis ismételt bővítésére irányuló törekvés azon időszakban történik, amikor Xavier Brunson, a Koreai Amerikai Erők parancsnoka számos nyilvános nyilatkozatot tett, amelyek a dél-koreai-amerikai szövetség „modernizációjára” összpontosítanak, hogy hivatalosan is elismerjék a Koreában állomásozó amerikai katonai eszközök célját a Koreai-félszigeten túli háborúkban való felhasználásra. 2025-ben Brunson Dél-Koreát „rögzített repülőgép-hordozónak” nevezte Kína küszöbén, és korábban idén vitát váltott ki, miután Dél-Koreát „egy tőrnek nevezte Ázsia szívében”.

A Kunsani Légibázis ad otthont a 7. Légiflotta 8. Taktikai Vadászszárnyának, amelynek központja az Osani Légibázison található. „Farkasfalka” néven ismert, a 8. Vadászszárny két F-16-os századból áll, amelyek az aktivisták megfigyelései szerint átlagosan napi 140 repülést teljesítenek. A Farkasfalka két jelmondata hűvös bepillantást enged e repülések céljába: „Harcolj ma este” és „Vidd a harcot északra”.

A kilátásba helyezett repülőtéri projekt felvet egy kritikus kérdést: mennyit kell fizetniük Korea embereinek Washington háborúiért? Az amerikai hadsereg retorikai máza alatt, amely tevékenységét „közös harckészültségként” és „reagálási képességként” írja le, egy sokkal ismerősebb valóság húzódik meg: a madarak, fák, a tenger és az emberi lények történetei, akik mindezektől függenek. Ezen élethálózaton kívül ott a sugárhajtóművek visítása és egy katonai bázis, amely felemészt mindent maga körül, miközben visszaszámlál a következő csendes-óceáni háborúig.

forrás: BreakThrough News

A leghosszabb sír a világon – egy amerikai mészárlás igazságának feltárása Koreában

Dél-Korea legnagyobb, amerikaiak által támogatott civil mészárlás áldozatainak családjai évtizedek óta küzdenek az igazság napvilágra hozataláért. Még mindig várják a teljes körű kivizsgálást.

Első pillantásra a Sannae Gollieongeol nevű helyszín nem tűnik másnak, mint egy újabb kis völgynek a Dél-Koreai Köztársaságban, a Daejeon városához közeli hegyek között. Az út egy kis tisztásba kanyarodik, amelyet egy fából készült pajta jelöl. A mező szélén a helyiek egy kis zsinórkerítést állítottak fel, amelyre fehér és sárga szalagokra írt üzeneteket akasztottak, amelyek lustán lengenek a szélben. A kerítésen túl sötétzöld levelek labirintusában kanyarognak a hegyi növények, felfelé egy erdővel borított, meredeken emelkedő domboldalig. És mindez alatt fekszik a világ leghosszabb sírja.

Csin Mi-Kiu, a mészárlásban áldozatai leszármazottak képviselője

Sannae Gollieongeol része a Daejeoni Mészárlás helyszínének, ahol 1950. június 28-tól július 17-ig dél-koreai rendőrök és katonai egységek 1800 és 7000 közötti számú politikai foglyot hurcoltak el, sorba állították őket tömegsírokban, és azonnal kivégezték őket. A húsz napnyi gyilkosság során ásott tömegsírok együttes hossza meghaladja az egy kilométert. Az amerikai hadsereg tisztjei és személyzete jelen volt a helyszínen, megfigyelték, dokumentálták és lefényképezték a gyilkosságokat. Ezeket az iratokat a Védelmi Minisztérium 1999-ig titkosította, ezalatt az idő alatt az USA és a Koreai Köztársaság hivatalosan a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot (Észak-Koreát) tette felelőssé a mészárlásért.

A daejeoni gyilkosságok a Bodo-liga Mészárlásaként ismert, tágabb háborús atrocitássorozat részét képezték. A koreai háború 1950. június 25-i hivatalos kezdete előtt évekig tartó népi háború folyt Dél-Koreában. A gerillaharc 1948-ban Jeju szigetén kezdődött, a Koreai Köztársaság létrehozására irányuló választások előkészületei során – ez a lépés, amelyet a koreai nép széles körben ellenzett, és amelyet az USA a Szovjetunióval kötött megállapodásainak megsértésével erőltetett keresztül az Egyesült Nemzetek Szervezetében.

Az USA és a Koreai Köztársaság Jejuban brutális felperzselt föld hadjárattal válaszolt, de nem sikerült megfékezniük a felkelést. Ahogy a partizánok fegyvert fogtak a félszigeten, egy elkeseredett ellenfelkelő háború söpört végig Dél-Koreán, amely 1948 és 1950 között talán több mint 100 000 ember halálát okozta. Több százezer feltételezett kommunistát és szimpatizánst regisztráltak egy Bodo-liga néven ismert átnevelési és politikai átállítási program keretében. További legalább 20 000 embert gyűjtöttek össze és zártak börtönökbe országszerte, köztük a Daejeoni Börtönbe, amely Dél-Korea egész területéről tartott fogva partizánokat, köztük legalább 300 jejui embert.

1950. június 25-én a Koreai Népi Hadsereg átlépte a 38. szélességi kört, és megkezdte déli menetelését az ország egyesítésére. Bár ezt gyakran a koreai háború kezdeteként tartják számon, ezt megelőzték az évekig tartó gerillaharcok és ellenfelkelő hadműveletek délen, valamint a Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság erői közötti több száz összecsapás a határ mentén az előző években. A Koreai Köztársaság védelme gyorsan összeomlott a kormány népszerűtlensége miatt. A gyorsan eszkalálódó válság közepette Szingman Rhee elnök aláírta az 1. számú rendkívüli parancsot, amely felhatalmazta az államot, hogy rögtönítélő bírósági eljárások útján kivégzéseket rendeljen el. Parancsot adtak a Bodo-liga felszámolására, ami atrocitássorozatot indított el Dél-Korea szerte, beleértve a Daejeoni Mészárlást is, és amely hetek alatt akár 200 000 áldozatot is követelhetett. Akárcsak Daejeonban, az amerikai katonai tisztek jelen voltak a Bodo-liga gyilkos mezőin szerte az országban, gyakran felügyelve a kiirtást.

Csun Mi-Kiu édesapját a Daejeoni Mészárlás során ölték meg, amikor ő még csak két éves volt. Ma 78 éves, és az elmúlt 18 évet azzal töltötte, hogy harcolt a történtek igazságának feltárásáért.

Évtizedekig a Daejeoni Mészárlás eseményeit állami cenzúra övezte. Dél-Korea katonai diktatúrái alatt a polgári mészárlások túlélőit és családtagjait kollektív büntetés és megfigyelés sújtotta. Akik mertek az igazságról beszélni, azt kockáztatták, hogy az antikommunista Nemzetbiztonsági Törvény értelmében eljárást indítanak ellenük.

Ezen elnyomó politikai környezet miatt Csun csak 60 éves korában tudta meg az igazságot arról, hogy mi történt az édesapjával. Felnőve abban a reményben élt, hogy egy nap találkozhat vele.

„Egész életemben naplót írtam, hogy egy nap odaadhassam neki” – mondta a BreakThrough News-nak. „Azt sem tudom, milyen volt az arca.”

Miután megtudta az igazságot a családjáról, Chun a Daejeoni Mészárlás Gyászoló Családjainak Szövetsége elnöke lett. Felidézte, hogy az igazság és a családtagok vallomásainak elnyomása mellett a helyi hatóságok megpróbálták fizikailag eltüntetni és meggyalázni a tömegsír helyszínét. Sannae Gollieongeol egyes részeit helyi gazdáknak adták művelésre. Egy másik részéből kutyatenyésztő telep lett, ahol állati ürüléket hagytak a sírok tetején. Heves esőzések után a kimosódott talajból előbukkantak a csontok.

Dél-Korea Igazságügyi és Megbékélési Bizottsága 2007-ben kezdte meg a maradványok exhumálását Sannae Gollieongeolban. A mai napig 1472 egyén maradványait tárták fel. Ennek ellenére genetikai vizsgálatokkal csak öt maradványt sikerült azonosítani.

Csun rámutatott, hogy bár Dél-Korea bocsánatot kért más atrocitásokért, mint például a Kvangjui Mészárlásért és a Jejui Mészárlásért, a Daejeoni Mészárlás hivatalosan továbbra is elismeretlen. Bár az érintett családok érdekérvényesítésének köszönhetően ígéreteket kaptak egy béke park létesítésére a mészárlás helyszínén, az építési tervek nem valósultak meg. Csun szerint a kormány szándékosan halogatja a park építésének, valamint a maradványok exhumálásának és genetikai vizsgálatának befejezését.

Csun szerint amíg a Daejeoni Mészárlás összes áldozatának maradványait nem sikerül azonosítani, a családok megmaradnak a gyász alapvető méltóságának hiányában. Csun számára az a tét, hogy ez az egyetlen esélye arra, hogy valamit megőrizzen az apjából. „Csak szeretnék legalább egy szilánkot tartani a maradványaiból, mielőtt meghalok.”

forrás: BreakThrough News

Dél-koreai törvényhozók elítélik az Egyesült Államok kísérleteit a bírói szuverenitás aláásására

Az USA nyomást gyakorolt annak megakadályozására, hogy jogi eljárás induljon az Egyesült Államokban székelő dél-koreai e-kereskedelmi óriás ellen egy adatvédelmi incidens miatt, azzal fenyegetőzve, hogy korlátozza a védelmi együttműködést, és kereskedelmi akadályokat állít fel.

Dél-Korea országgyűlésének 96 képviselője – különböző politikai pártokból – közös levelet írt alá, amelyben elítéli az Egyesült Államok azon kísérleteit, amelyek szerintük beavatkoznak az ország belügyeibe, és „sértik annak bírói szuverenitását”.

Jelentések szerint az USA fokozza a nyomást az országra, hogy szüntesse meg a folyamatban lévő vizsgálatot a Coupang ellen – amely egy az Egyesült Államokban bejegyzett, a dél-koreai e-kereskedelmi piacot uraló vállalat –, amelyet több mint 33 millió koreai érzékeny személyes adatainak kiszivárogtatása miatt folytatnak.

A törvényhozók kedden, április 28-án, a szöuli Nemzetgyűlésben tartott sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a levelet még aznap eljuttatják az Egyesült Államok szöuli nagykövetségére – számolt be a The Korean Times.

A dél-koreai törvényhozók szerint az USA rosszindulatúan próbál egy hazai vállalati vizsgálatot diplomáciai eszközökkel megzavarni, ami a dél-koreai „jogállamiság aláásását” jelenti, és elfogadhatatlan.

A dél-koreai parlamenti képviselők azt is hangsúlyozták, ha ezt az amerikai kísérletet vitán felül hagyják érvényesülni, az veszélyes precedenst teremtene minden multinacionális vállalat számára, hogy diplomáciai csatornákat használjon a jogi folyamatok befolyásolására.

A levél aláírói között vannak a Koreai Demokrata Párt (DP), az Újjáépítő Koreai Párt, a Jinbo Párt és a Szociáldemokrata Párt képviselői.

A Nemzetgyűlés elnöke, Woo Won-shik szintén kifejezte országa nemtetszését az amerikai lépéssel kapcsolatban, azt „a belpolitikába való beavatkozás egyértelmű állásfoglalásának” nevezve.

Válasz a levélre az amerikai képviselőházi republikánusok részéről

Jelentések szerint a kiszivárgott érzékeny személyes adatok – például nevek, email-címek, telefonszámok és rendelési előzmények – Dél-Korea teljes lakosságának csaknem kétharmadát érintették a Coupang adatbázisából tavaly.

Miután az adatkiszivárogtatás híre 2025 december elején nyilvánosságra került, a dél-koreai kormány részéről erőteljes fellépést követeltek a céggel szemben.

A dél-koreai bűnüldöző szervek jelenleg vizsgálják az adatvédelmi incidenst, ami jelentős bírsághoz vagy más jogi lépésekhez vezethet a vezetéssel szemben.

A 2010-ben alapított Coupang-ot több éve nagyon súlyos munkajogi jogsértésekkel és szakszervezetellenes intézkedésekkel is vádolják.

Nemrég 54 republikánus képviselő írt alá közös levelet, amelyben azzal vádolta a Lee Jae Myung vezette, Dél-Koreában kormányzó Demokrata Pártot és az ország bűnüldöző szerveit, hogy elfogultak, és szándékosan az Egyesült Államokban székelő cégeket célozzák meg.

Lee Jae Myungot, a Demokrata Párt jelöltjét 2025-ben választották elnökké, miután elődjét, Yoon Suk-Yeolt (Népi Erő Pártja) 2024 decemberében egy puccskísérlet miatt elmozdították hivatalából.

Megválasztása óta a Lee-kormány mérsékelte elődje agresszív álláspontját Észak-Koreával szemben, és megpróbálta egyensúlyba hozni kapcsolatait Kínával, ami elégedetlenséget váltott ki Donald Trump amerikai kabinetjében.

A republikánus képviselők levele azt állította, hogy a Demokrata Párt kormánya „baloldali” és „kínabarát”, és az amerikai cégek elleni támadások dollármilliárdos veszteséget okoztak az amerikai gazdaságnak.

A levél aláírói jelezték, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a dél-koreai kormány „beszüntesse a Coupang és más amerikai vállalatok üldözését”.

A tágabb kétoldalú kapcsolatok befolyásolása

Sajtóértesülések szerint az Egyesült Államok hivatalosan kérte a dél-koreai kormányt, hogy biztosítson jogi védelmet Kim Bom-Szuknak, a Coupang alapítójának, és védje meg őt az országban történő esetleges letartóztatástól, azzal fenyegetve, hogy ellenkező esetben felfüggeszti a biztonsági megállapodásokat Szöullal.

Wi Sung Lac, Dél-Korea nemzetbiztonsági tanácsadója a hónap elején elismerte, hogy a Coupang-ügy jelenleg is befolyásolja az ország biztonsági együttműködését az Egyesült Államokkal.

Az USA gyakorlatilag irányítja az ország védelmét, mivel a koreai háború vége óta több ezer katonája állomásozik Dél-Koreában.

Jelentések arra is utalnak, hogy az USA azzal fenyegetőzött, felfüggeszti Dél-Korea tervezett támogatását egy atommeghajtású tengeralattjáró flotta építéséhez, és leállítja egy tavaly aláírt megállapodás végrehajtását, amely szerint engedélyezte volna az országnak a nukleáris dúsítást.

Dél-Korea nem reagált az amerikai fenyegetésekről szóló jelentésekre. Azt azonban megerősítette, hogy az adatvédelmi incidenssel kapcsolatos vizsgálatok folytatódnak.

forrás: Peoples Dispatch