Ellenállási hullám söpört végig Dél-Koreán szombaton, miután a jobboldali elnök, Jun Szogjol a héten egy félresikerült puccskísérletet hajtott végre.
Körülbelül egymillió ember gyűlt össze a főváros, Szöul parlamentje előtt, hogy Jun lemondását követeljék. A tüntetők azt skandálták: „Vád alá, vád alá, vád alá Jun Szogjolt!” és „Illegális katonai törvény, Jun Szogjol, mondj le!”
A dél-koreai parlament jelenleg az elnök felelősségre vonásáról szavaz, amihez a 300 képviselőből 200 szavazata szükséges. A középbaloldali Demokratikus Szövetségnek 192 képviselője van, míg Jun Szogjol konzervatív Népi Hatalom Pártjának (PPP) 108 képviselője. Jelenleg a konzervatív párt képviselői tartózkodnak az elnök felelősségre vonásának támogatásától.
A Workers’ Solidarity (Munkások Szolidaritása), a Socialist Worker dél-koreai testvérlapja így számolt be:
„Hatalmas tömeg töltötte meg az Országgyűlés előtti utcát. Valóban lenyűgöző látvány volt. Az eltökéltség, hogy valahogyan ma keresztülvigyék az elnök felelősségre vonását, mindenütt érezhető.
„Az emberek arról beszélnek, mennyire visszataszító, hogy valaki, aki ennyi bűnt követett el, mindent megtesz, hogy szégyen nélkül megtartsa a pozícióját. Fiatalok is mindenütt láthatók, ahogy barátaikat hívják, hogy azonnal csatlakozzanak a tüntetéshez.
„Még a hideg időjárásban is, amikor már látszik a lehelet, folyamatosan nő a tömeg.
„Jelenleg az Országgyűlés előtti terület teljesen megtelt. Az emberek nem tudnak mozogni a Kookmin Banktól, ahol a fő színpad található, egészen a Jeouido állomásig. Az oldalsó utcák, sikátorok és a Jeouido park is zsúfolásig tele vannak emberekkel.
„Annyian vannak, hogy a fő színpad nem képes befogadni az összes résztvevőt. Mindenki teli torokból kiabálja: »Jun Szogjol, mondj le!«, »Vád alá Jun Szogjolt!«, »Tartóztassák le Jun Szogjolt!« és »Oszlassák fel a Népi Hatalom Pártját!«
„Az Országgyűlés épülete előtt az utca mind a tíz sávját elfoglalják az emberek, akik leültek.”
Kang Dzsongnam, a vasutas szakszervezet szöuli ágának vezetője, aki három napja sztrájkol, beszédet mondott a fő színpadról. Amikor elnézést kért a vonathasználóknak okozott kellemetlenségekért, minden irányból azt kiáltották: „Semmi baj!”
„A vasutasok sztrájkja nemcsak az ő követeléseiket képviseli, hanem azt a vágyukat is, hogy Jun Szogjol mondjon le” – jelentette a Munkások Szolidaritása.
Oh Szanghun, a Samsung csoport szakszervezeti aktivistája így nyilatkozott:
„A dolgozók a halál szélére kerültek azóta, hogy Jun Szogjol elnök lett, a szakszervezetek elnyomása miatt.
„Jun Szogjol kormánya brutálisan letartóztatta a Koreai Fémmunkások Szakszervezetének elnökét, aki egy acéltoronyon végzett magaslati tiltakozást. Véresen hurcolták el a börtönbe.
„Ha a katonai törvény életbe lépett volna, az Országgyűlés tagjait ugyanilyen módon, vérbe borítva vitték volna börtönbe.”
A tüntetés első szónoka Jang Kjungszu, a KCTU szakszervezeti szövetség elnöke volt:
„Jun Szogjol legjobban attól fél, hogy a KCTU és az állampolgárok összefognak. Annak érdekében, hogy ne ismétlődjön meg a történelem, ma rúgjuk ki Jun Szogjolt, és küldjük börtönbe!”
Jin Jongdzsong, a Polgári Szolidaritási Konferencia társelnöke azonnal a felelősségre vonást sürgette:
„Ez az a hely, ahol egész testemmel akadályoztam meg a katonai törvény erőinek behatolását az Országgyűléshez.
„Rángassuk ki azt az embert az elnöki hivatalból 100 órán belül, hogy katonai törvényt hirdetett. Ha ma visszautasítják, még nagyobb tömeget mozgósítunk.”
Kim Dzsongmjong, a jobboldalibb Koreai Szakszervezeti Szövetség elnöke a Népi Hatalom Pártját bírálta:
„Utolsó figyelmeztetésemet küldöm a Népi Hatalom Pártjának. Nem kellene megvédenünk az emberek életét óvó utolsó lelkiismeretünket? Az emberek győzelme érdekében az első sorban fogunk harcolni.”
A tüntetők a Népi Hatalom Pártja székháza előtt is gyülekeztek, követelve a párt feloszlatását.
Korábban a nap folyamán sztrájkoló közlekedési dolgozók is gyűlést tartottak Szöulban. Több tízezer ember vett részt, köztük 11 ezer vasutas, valamint más munkavállalók, egyetemisták és fiatalok.
No Donghvan, a szöuli mozdonyvezetők szakszervezeti ágának vezetője azt mondta:
„Ez olyan, mintha Jun Szogjol hátba szúrt volna minket. Hogyan ülhetünk csak tétlenül? Keményen fogunk harcolni, és biztosan győzni fogunk.”
A Workers’ Solidarity jelentése szerint a felszólalók eltökélten hangsúlyozták, hogy véget vetnek Jun Szogjol elnökségének, aki egész hivatali ideje alatt támadta a munkajogokat és a közszolgáltatásokat.
A KCTU szakszervezet szintén Jun Szogjol lemondását követelő felvonulást szervezett, amelyen 15 ezer szakszervezeti tag vett részt. Egy rövid gyűlés után a résztvevők lendületesen vonultak fel, miközben azt skandálták:
„Tartóztassák le a puccsista Jun Szogjolt!” és „Buktassuk meg Jun Szogjolt, és érjünk el nagy társadalmi reformokat!” Ezután csatlakoztak a fő felvonuláshoz.
Körülbelül 2500 munkás gyűlt össze a fémmunkások szakszervezetének gyűlésén a Szöuli Foglalkoztatási és Munkaügyi Hivatal előtt. Innen az Országgyűlés épületéhez vonultak.
Körülbelül 1000 diák is összegyűlt egyetemi tüntetésen a délután folyamán. Szo Junszól, a Konkuk Egyetem egyik diákja így nyilatkozott:
„Még ha ma át is megy a felelősségrevonási indítványa, az még nem a vége. Harcolnunk kell, amíg teljesen le nem mond.”
No Minjong, az Élettudományi Tanszék hallgatója elmondta:
„Az egyetemisták reakciója robbanásszerű volt. Tegnap iskolánkban nyolc év után először tartottunk diákgyűlést, ahol 2400 ember szavazott meg határozatokat és a további lépéseket.”
A Workers’ Solidarity így összegezte a nap eseményeit:
„Ma nehéz volt átvinni a felelősségrevonási eljárást. Az emberek azonban továbbra is hallatják hangjukat, és rendíthetetlenül folytatják a tüntetést. Nyilvánvaló, hogy a résztvevők dühe évek óta halmozódik.
„Jun Szogjol kormányzása alatt számtalan hétköznapi ember szenvedett gazdasági nehézségektől, megalázottságtól és kirekesztettségtől.
„Függetlenül attól, mi lesz a felelősségrevonási szavazás eredménye, a Népi Hatalom Pártjának Jun Szogjolt védő hozzáállása csak fokozni fogja a kormány és a kormánypárt iránti általános elégedetlenséget.
„Az emberek valószínűleg azt követelik majd, hogy azok, akik a hatalomban semmiről sem akarnak lemondani, végül mindenről mondjanak le.”
forrás: Socialist Worker