Tudomány

Hogyan szállhatnak szembe a mozgalmak egy olyan digitális kapitalizmussal, amely példátlan mértékben fejletté vált technológiailag?

A XXI. századi szocialista felszabadításért vívott harcot nem lehet a múlt század fegyvereivel megvívni. Egy olyan korban, amikor az algoritmusok uralkodnak, amikor a mesterséges intelligencia befolyása a médiára, kultúrára, oktatásra és munkára folyamatosan terjeszkedik, és amikor a gazdaságpolitikákat és stratégiákat nagy adathalmazokon és algoritmikus elemzéseken alapulóan fogalmazzák meg, a baloldal egy egzisztenciális kérdéssel szembesül: hogyan szállhatnak szembe a még mindig hagyományos logika szerint szerveződő mozgalmak egy olyan digitális kapitalizmussal, amely technológiailag példátlan mértékben fejletté vált?

Ez a szöveg nem csupán felhívás eszközök fejlesztésére; felhívás a szervezeti és intellektuális tudat átalakítására a digitális harc természetének mély megértése felé. A szóban forgó szakadék nem pusztán egy „technikai jártasságbeli” szakadék; ez egy szakadék annak felfogásában, hogy a digitális tér osztályharcmezővé vált, ahol a kapitalizmus dominál, programoz és leigáz, míg a baloldal csökkent jelenléttől és világos digitális vízió hiányától szenved. Ennek a szakadéknak a bezárása már nem luxus; feltétele a baloldal fennmaradásának, mivel a mai harcot ugyanúgy az algoritmusokban és hálózatokban vívják, mint a terepen.

A technológia feletti küzdelem nem a tudomány elleni harc; harc az ellen a monopólium ellen, amelyet az uralkodó hatalmak birtokolnak felette profitjaik növelése érdekében. A mesterséges intelligenciát nem önmagában fenyegetésként kell kezelni, hanem harcmezőként, amelynek jellegét a társadalmi, politikai és gazdasági erők egyensúlya alakítja. Az elmúlt évek példátlan felgyorsulást hoztak a digitális hatalom korlátozott számú óriásvállalatnál való koncentrálódásában, amelyek ellenőrzik a mesterséges intelligencia, a felhőalapú számítástechnika és a globális adatok infrastruktúráját, ezzel gazdasági, politikai és kulturális befolyást biztosítva számukra, amely időnként felülmúlja számos állam befolyását.

A technológia mint a kapitalizmus eszköze válságai leküzdésére

Amikor a kapitalizmus válságokkal szembesül, fejlett tudományos eszközökön keresztül reprodukálja önmagát, amelyek lehetővé teszik számára a kihívások leküzdését anélkül, hogy kizsákmányoló magjához hozzányúlna. A 2008-as válságban technológiát és tudományos módszereket használtak a pénzügyi rendszer megmentésére, miközben a veszteségek költségeit a munkásosztályokra terhelték. A 2020-as COVID-19 világjárvány idején a kapitalizmusnak sikerült leküzdenie a válságot az automatizálás, a mesterséges intelligencia és a távmunka megerősítésével, ami új mechanizmusokon keresztül biztosította a termelés folytonosságát, csökkentve az emberi munkaerőtől való függőséget és növelve a vállalati nyereséget, mindezt milliók bizonytalan munkakörülményei árán.

A mesterséges intelligencia 2023 óta tartó széles körű fellendülésével a kapitalizmus a munkaerőpiac átalakításának új szakaszába lépett. Az automatizálásra és intelligens rendszerekre való támaszkodás számos ágazatban kiterjedt, és egyre növekvő aggodalmak merültek fel milliónyi munkahely jövőjével kapcsolatban, miközben a technológiai vállalatok az új digitális és tudásinfrastruktúra feletti monopóliumuk eredményeként óriási nyereségeket érnek el.

Ezek a politikák mutatják, hogy a kapitalizmus miként hasznosítja a tudományt a rendszer strukturálásának és folytonosságának biztosítására szolgáló eszközként. Időnként még bizonyos szocialista eszméket is kölcsönöz, mint például az állami beavatkozást, ideiglenes intézkedésekként a stabilitás garantálására, csak hogy aztán visszavonuljon ezen vívmányoktól, miután a válság elmúlt, és fejlettebb mechanizmusokon keresztül reprodukálja a kizsákmányolást.

Tudományos rugalmasság és digitális forradalom mint modern osztályharc

Ezen kihívások fényében a baloldalnak tudományos módon kell újrafogalmaznia diskurzusát és eszközeit a tudományos fejlődésre támaszkodva. Ehhez modern eszközök használata szükséges a társadalmi kérdések elemzéséhez, valamint reális diskurzus és rugalmas szervezeti mechanizmusok kidolgozása, amelyek képesek vonzani azokat a fiatalokat, akik egy technológia által uralt világban nőttek fel. A tudományos eszközökbe való befektetés nem a kapitalista értékekkel való azonosulást jelenti; ez egy stratégia azoknak a társadalmi igazságosság szolgálatába és az osztályegyenlőtlenség csökkentésére való felhasználására, egy lépésként egy emberibb szocialista rendszer felépítése felé.

Ha a korábbi ipari forradalmak átalakították a termelés egyenleteit a gőzgép és a gőz, majd az elektromosság, majd a számítástechnika által, a jelenlegi, a mesterséges intelligenciára, nagy adathalmazokra és digitális platformokra épülő szakasz mélyrehatóbban és messzebbhatóbban alakítja át a termelést, a munkát, a tudást és az emberi kommunikációt. Ebben a korszakban az adatok, algoritmusok és mesterségesintelligencia-rendszerek a dominancia viszonylag láthatatlan módon történő reprodukálásának központi eszközeivé váltak, a közvélemény befolyásolásán, az egyéni és kollektív viselkedés irányításán, valamint a tudáshoz és információhoz való hozzáférés kontrollálásán keresztül.

Mégis a legtöbb baloldali szervezet digitálisan elmaradott marad, ami gyenge pozícióba helyezi őket. Ez a lemaradás annak a felismerésnek a hiányát tükrözi, hogy a digitális fejlődés a szocialista harc egzisztenciális feltételévé vált. A baloldal modern digitális és tudáseszközök hiánya egyenlőtlen küzdelembe sodorja a kapitalista rendszerrel szemben, amely birtokolja a globális platformokat, az adatokat, valamint a számítástechnikai és mesterségesintelligencia-infrastruktúrát – olyan eszközöket, amelyek példátlan képességet biztosítanak számára a tudat formálására és a társadalmi és politikai viselkedés befolyásolására.

A kezdeményezés visszaszerzése

Míg a baloldal jelenleg elveszíti az egyik csatát, mert technológiát másodlagos eszközként kezeli, a háború még nem dőlt el. A győzelemhez szükség van a vízió konkrét cselekvési programokká alakítására, amelyek a technológia tudatos használatán alapulnak. A baloldal nem maradhat védekező pozícióban; aktív félként kell részt vennie a technológia jövőjének újraformálásában, hogy beintegrálja azt felszabadító projektjébe.

Még így is, a technológia nem helyettesíti a tudatos emberi szerveződést. A valódi erő a szervezett emberekben rejlik, akik képesek ezen eszközöket céljaik szolgálatába állítani. A mesterséges intelligencia hatékony eszköz a mozgósításra, szervezésre és elemzésre, de soha nem fogja helyettesíteni a szolidaritást és a helyi alapú munkát, amely továbbra is a változás elsődleges hajtóereje marad.

Baloldali digitális alternatívák felé: az erőd áttörése és az eszközök felszabadítása

A baloldalként történelmileg sikeresen kínáltunk alternatívákat a gazdaság, az igazságosság és a politika területén, de ma egy sorsdöntő kihívással nézünk szembe: még nem dolgoztunk ki egy átfogó, alternatív digitális víziót, amely képes lenne megtörni a kapitalizmus technológiai szorítását. A legfontosabb dialektikus tanulság, amelyet el kell sajátítanunk, hogy a technológia nem „semleges eszköz”, amely az égből hullik alá; éppen ellenkezőleg, kitüntetett osztályharcmező. Az alapvető probléma nem a mesterséges intelligencia vagy az automatizálás lényegében rejlik, hanem a „tulajdonviszonyokban”, amelyek szabályozzák azokat, vagyis abban a monopóliumban, amelyet a nagyvállalatok ezen eszközök felett birtokolnak az osztálykonfliktus elmélyítése, a tömegek megfigyelése és az emberi tudat egységesítése érdekében a profitfelhalmozás szolgálatában.

Ezen az alapon már nem elegendő, hogy a baloldal a „kritikus” vagy „szemlélő” pozíciójában álljon; új és merész mechanizmusokat kell előterjesztenie a technológia demokratikus, részvételi és átlátható keretek között történő használatára. Szükségünk van egy „népi mesterséges intelligenciára”, amely társadalmi felügyelet alatt működik, és digitális szövetkezeteken keresztül fejlesztik, célja a vagyon elosztása és a termelés megszervezése a valódi emberi szükségletek szolgálatában, nem pedig a piac szeszélyei és az uralom és militarizmus erősítése. Szükségünk van továbbá nyílt forráskódú modellekre, progresszív digitális platformokra és szövetkezeti technológiai kezdeményezésekre, amelyek nem vetik alá magukat a kereskedelmi monopólium logikájának, és lehetővé teszik a közösségek és a tömegek számára, hogy részt vegyenek a tudás és adatok kezelésében, valamint új technológiák fejlesztésében.

Az igazi szembenálláshoz szükség van a kapitalizmus „digitális erődjének áttörésére”, ami azt jelenti, hogy be kell hatolni a technikai folyamat szívébe, meg kell érteni az algoritmusok logikáját, hogy szétszedhessük és felszabadító orientációval újraépíthessük azokat. Pusztán a technológia falainál állva és kizsákmányolását elítélve kiáltani nem változtat semmit a valóságon, és elszigeteli a baloldalt elavult intellektuális gettókban.

Arra vagyunk hivatva, hogy birtokba vegyük korunk eszközeit, hiszen ahogy Marx és Engels átalakította kora gazdasági és filozófiai tudományait a fennálló rendet igazoló eszközökből a munkásosztály kezében lévő elméleti és gyakorlati fegyverré, úgy a mai baloldal is arra hivatott, hogy aktív és programozó erővé váljon ezen a téren. Át kell lépnünk a kapitalista platformok feltételeinek alávetett „passzív felhasználó” pozíciójából az „alternatív előállító” pozíciójába, aki közösségi, nyílt és felszabadított technológiát állít elő.

A mesterséges intelligencia feletti küzdelem már nem csupán a technológia jövőjéről szól; a munka, a demokrácia, a kultúra és a társadalmi igazságosság jövőjét érinti. Aktív baloldali jelenlét nélkül ezen a téren a digitális kapitalizmus továbbra is saját érdekei szerint határozza meg a technológiai fejlődés irányát, és továbbra is ellenőrizni fogja az emberi elme és az emberi jövő fejlődését.

A baloldal valódi ereje abban rejlik, hogy képes összehangolni a helyi alapú emberi szerveződést a digitális jártassággal, hogy a digitális tér támogató és hatékony színtérré váljon – nem a harc helyettesítőjévé, hanem egy szárnnyá, amelyen egy emberibb és igazságosabb szocialista jövő felé szárnyalhat.

Írta: Rezgar Akrawi baloldali író és kutató, aki a technológiára, a mesterséges intelligenciára, a digitális forradalomra és a kortárs baloldali gondolkodás és gyakorlat ezen átalakulásokra adott válaszainak fejlődésére összpontosít. Rendszerfejlesztési és e-kormányzási szakértőként dolgozik, és az „Elektronikus Baloldal” koncepciójának teoretikusa.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.