MSF

A legutóbbi Ebola-járvány a valaha regisztrált leggyorsabban terjedő kitörés. A Socialist Worker újságírói Seth-szel, egy közösségi aktivistával beszéltek a Kongói Demokratikus Köztársaságban a járványról.

A megerősített Ebola-esetek száma a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) ezen a héten átlépte a 2000-es szörnyű határt, több mint 750 halálos áldozattal.

A közép-afrikai ország járványa gyorsabban terjed, mint a korlátozott erőfeszítések, amelyeket a megfékezésére tesznek – figyelmeztetett az Orvosok Határok Nélkül (MSF).

Mivel az esetek száma kevesebb mint öt hét alatt megháromszorozódott, ez a valaha regisztrált leggyorsabban növekvő Ebola-járvány – áll a szervezet közleményében.

Seth, egy közösségi aktivista a KDK-ban elmondta a Socialist Worker-nek, hogyan befolyásolja a betegség az emberek életét.

„Rwamparában voltam, Ituri tartományban, ahol az Ebola-vírus betegség megzavarja minden generáció életét, félelmet és mély bizonytalanságot keltve” – mondta.

„A férfiak, akik gyakran aranybányászok vagy földművesek, munkájukat a kormány által elrendelt mozgáskorlátozások akadályozzák, ami tovább súlyosbítja háztartásaik anyagi bizonytalanságát.

»De a nők aránytalanul nagy terhet viselnek. Ők az informális gazdaság oszlopai és az otthoni elsődleges gondozók. Ezért közvetlenül ki vannak téve a fertőzés veszélyének, miközben a megugró élelmiszerárakkal küzdve próbálják etetni családjukat.

»A fiatalok szenvednek, mert iskoláztatásuk fennakad.

»A gyerekek súlyos pszichológiai árat fizetnek. Traumatizálja őket szüleik elszigetelése, vagy hirtelen árván maradnak. A legtöbben zsúfolt otthonokban élnek, ahol az alultápláltság elterjedt.

»Végül az idősek magukat kétszeresen is sebezhetőnek találják. Megszokott támogatási hálózataiktól megfosztva – a társadalmi távolságtartás miatt – e hagyományőrzők erőforrások nélkül és teljes elszigeteltségben néznek szembe a betegséggel.

»A mindennapi túlélés most minden egyén ellenálló képességétől függ ezzel a globális humanitárius válsággal szemben.«

Ezek azok a körülmények, amelyek között az összeesküvés-elméletek terjednek – mondja Seth.

„Sokan bedőlnek a félretájékoztatásnak, ami néha bizalmatlanságot szít az orvosi csapatokkal szemben” – mondta.

„A szakértők szerint a dezinformáció ugyanolyan veszélyes, mint maga a vírus, különösen az érintett területeken, ahol nemrég utaztam.

„A lakosság közel egyharmada tagadja az Ebola létezését, a haláleseteket boszorkányságnak, vagy egy összeesküvésnek tulajdonítva, amelynek célja a helyiek kiirtása és az aranyuk kifosztása.

„Sokan gyanítják az »Ebola-üzletet« is – hogy a betegséget NGO-k találták ki, hogy pénzeket csaljanak el.”

Seth szerint az állam megtagadása, hogy a holttesteket biztonságos temetésre visszaadja, „erőszakosan ütközik a hagyományokkal”.

„A dezinformáció akadályozza a válaszlépéseket, és nemcsak a betegeket, hanem az orvosi csapatokat is veszélyezteti.”

„Még a kezelőközpontok elleni támadások is voltak. A támadók megpróbálják kicsalni a már pozitívnak bizonyult betegeket, majd felgyújtják a létesítményeket.

„Ez felgyorsítja a vírus terjedését.”

Seth szerint az állam osztozik a felelősségben a katasztrófáért, mert „hiányzik a politika és a stratégia” a reagálásra, valamint „hiányzik a kommunikáció”.

„Ezért mi már elkezdtük a fiatalokkal végzett felvilágosító tevékenységet a helyi közösségben, hogy megpróbáljuk eloszlatni ezt a félretájékoztatást.”

A kormány elhagyta és terrorizálta az embereket

Nem meglepő, hogy az érintett közösségek szegény emberei bizalmatlanok az állami és orvosi információkkal szemben a vírusról.

Évek óta a kormány csapatai, valamint a globális és regionális hatalmak által támogatott milíciák lopnak tőlük, kitelepítik, sőt meg is ölik őket.

A KDK bányászati régiói gazdagok aranyban, koltánban és kobaltban – mind olyan létfontosságú ásványokban, amelyeket multinacionális cégek keresnek.

Ezeken a területeken sokan emlékeznek a 2018–20-as Ebola-járványra, amikor a legszegényebb területekre érkező egészségügyi csapatok ugyanazokat a teherautókat használták, mint a hadsereg.

Így ma, amikor az állami gépezet – amely váltakozva elhagyta és terrorizálta őket – felbukkanva „segítséget” kínál, kevesen hajlandók elhinni neki.

Nézzék, ahogy a kormány és néhány segélyszervezet elhanyagolja azokat az egészségügyi központokat, amelyek a mindennapi gyilkosokkal, például a maláriával, kolerával és kanyaróval foglalkoznak, és azon tűnődnek, miért az Ebolára összpontosítanak.

Az emberek arra is emlékeznek, hogy a kormány hogyan használta fel a korábbi Ebola-járványokat saját politikai céljaira.

A fertőzés korábbi hullámaiban a központi kormány az ellenzék által uralt erődítményekben, például Beniben és Butembóban lemondta a választásokat az Ebola-kockázatra hivatkozva.

Sokan ott mélyen gyanakvóak voltak ezzel a lépéssel kapcsolatban.

A nyugati média alig tudósít az Ebola-válságról, de amikor mégis, általában a betegséget elkapó külföldi egészségügyi dolgozókra összpontosít, nem pedig a veszélyben lévő több ezer kongói emberre.

A múlt héten érkezett a hír, hogy egy új, a vírus Bundibugyo-törzsét célzó oltóanyag-jelöltet tesztelnek a KDK-ban.

Minden új védelem a közép-afrikai emberek számára természetesen üdvözlendő.

De van egy jobb, bár kevésbé „csillogó” védelmi intézkedés, amelyet a nemzetközi közösség alkalmazhatott volna – a tiszta víz biztosítása.

Az Oxfam segélyszervezet ezen a héten megjegyezte: „Két hónappal a világ legnagyobb Bundibugyo-Ebola-járványának kitörése után Kelet-KDK-ban akár 20 000 ember kénytelen ivóvizet gyűjteni egyetlen vízforrásból, amely egy buniái Ebola-kezelőközpont területén található, mert nincs más alternatívájuk.”

A jelentés hozzátette: „A legtöbb egészségügyi központ az Ebola-gócpontokban továbbra is tiszta víz és szaniter támogatás nélkül működik – veszélyes hiányosságokat hagyva az Ebola-átvitel elleni egyik legfontosabb védekezésben.”

Dr. Manenji Mangundu, az Oxfam KDK-országigazgatója elmondta: „Tiszta víz és működő szaniterellátás nélkül az Ebola-vírus átvitelének megállításához szükséges alapvető feltételek egyszerűen nem állnak fenn.”

„Amikor a családok arra kényszerülnek, hogy a kezelőközpontok területéről gyűjtsenek vizet, mert nincs hová máshová menniük, ez már nem egy olyan közegészségügyi válság, amelynek vízproblémája van. Ez egy közegészségügyi válság, amelynek meggyújtott kanóca van.”

forrás: Socialist Worker