menekültválság

EU 2027-es költségvetés: Egy fillért sem a szervezett bűnözésnek

Jövő héten, az Európai Parlament októberi második plenáris ülésén a képviselők szavaznak az Európai Unió 2027-es költségvetéséről.

1993 óta a „Fortress Europe” (Erőd-Európa) több mint 40 000 ember halálát okozta. Férfiakét, nőkét, gyermekekét – vízbe fulladva, visszatoloncolva, a tengeren magukra hagyva vagy a sivatagban meghalni hagyva. A Baloldal frakció számára nagyon egyszerű a dolog: egyetlen fillér közpénz sem mehet egy olyan ügynökséghez, amely nem tartja tiszteletben az emberi jogokat.

A Frontexet nemcsak számos NGO vádolta meg emberi jogi jogsértésekkel a határokon, köztük visszatoloncolásokkal, hanem komoly aggodalmak övezik volt igazgatóját, Fabrice Leggerit is, aki ma a szélsőjobboldali PfE csoport EP-képviselője. A Ligue des droits de l’Homme és az Utopia 56 feljelentést tett ellene emberiség elleni bűncselekményekben való bűnrészesség miatt.

Damien Carême, a Baloldal frakció EP-képviselő (Engedetlen Franciaország) így nyilatkozott: „A Frontex finanszírozása nem jelenti bárki biztonságának garantálását. Azt jelenti, hogy közpénzből finanszírozunk egy rendszert, amely öl és semmibe veszi a jogállamiságot. Ezért azt javasoljuk, hogy vegyük el a pénzt egy olyan ügynökségtől, amely visszatoloncol és öl, és adjuk mindannak, ami véd, befogad és életet ment. Ez a költségvetés nem csupán egy elszámolási tétel. Politikai döntés: az élet védelme és a halál megszervezése között. Ezért felszólítok minden európai parlamenti képviselőt, hogy a következő plenáris ülésen szavazzon ezekre a módosításokra. Ez nem pártpolitikai kérdés. Ez az emberi méltóság kérdése.”

Ez a finanszírozás 2027-re 1 milliárd eurót tesz ki. Ezt a pénzt fel tudjuk és fel is kell használnunk életek megmentésére. A Baloldal frakció ezen alapok újraelosztását követeli: 40%-ot az Európai Polgári Védelem Mechanizmusának, 15%-ot a LIFE programnak, 15%-ot az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének, 10%-ot az alapvető jogokra és a demokráciára, további 10%-ot az ezeket védelmező civil társadalmi szervezeteknek, és 10%-ot a békére és a konfliktusmegelőzésre.

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szélsőjobboldal rasszista és idegengyűlölő napirendjébe húzzanak bele minket – egy napirendbe, amely embertelenít és öl. A Baloldal frakció felszólítja az Európa-párti csoportokat, hogy mozgósítsanak és védjék meg azt, ami európai méltóságunkból még megmaradt.

EP Baloldal frakció

Ceuta: Emberi életek, amelyeket a jobboldal és a szélsőjobb rasszista napirendje használ ki

Az Európai Parlament – ismét a szélsőjobboldalnak köszönhetően – elfogadta a Néppárt (EPP) Ceutáról szóló határozatát.

A ceutai incidens kezdete óta a jobboldal és a szélsőjobb megsokszorozta támadásait azon bevándorlók ellen, akiket humanitárius segítség nélkül hagytak, és akik a közösségi médiában terjesztett hamis információk miatt kétségbeesett helyzetbe kerültek.

Az Európai Parlamentben folytatott vita szégyenteljes beszédek sorozata volt, amelyek a nők védelméről beszéltek, miközben „invázióról” szónokoltak. Az európai szélsőjobb csak a saját érdekeit védi, és megsemmisíti minden remény lehetőségét azzal, hogy lezárná a határokat Spanyolországgal. Ők azok, akik veszélyt jelentenek Európára, miközben a Bizottság elnöke legitimálja retorikájukat azzal, hogy új jogalkotási csomagot sürget a migrációs politikákról.

A jobboldal és a szélsőjobb azon törekvése, hogy ezt a humanitárius válságot az egyetlen progresszív kormány elleni támadásra használja ki, nem jelentéktelen. Legalább 141 ember vesztette életét abban a reményben, hogy jobb életet kap, mint amit Marokkó kínál. A Ceutában történtek leleplezték egy olyan európai migrációs politika strukturális sebezhetőségeit és korlátait, amely a migráció és a határigazgatás harmadik országokra való kiszervezésére támaszkodik, olyan függőségeket teremtve, amelyek lehetővé tehetik, hogy a migrációt és a határellenőrzést politikai nyomásgyakorlás eszközeként használják az Unióval vagy tagállamaival szemben.

A Baloldal frakció referense, Estrella Galan (Sumar, Spanyolország) közölte: „A Néppárt keresztülvitt egy indítványt, amely nem megoldásokat keres Ceuta számára, hanem továbbra is kiaknázza a válságot választási haszonszerzés céljából. És ezt a parlament demokratikus erői többségének akarata ellenére teszi, a szélsőjobb támogatásával, amely továbbra is a gyűlölet stratégiáját viszi előre, amely dehumanizálja a bevándorlókat. Például ma több mint 200 képviselő tagadta meg, hogy akár sajnálatát is kifejezze a júliusi események során elhunyt 141 ember halála miatt.”

A Baloldal frakció mély sajnálatát és bánatát fejezi ki a július 30-án és 31-én történt események során elhunyt 141 ember miatt, és teljes szolidaritásáról biztosítja Ceuta polgárait és Spanyolországot. Európának abba kell hagynia, hogy felelősségét autoriter rezsimekre hárítsa, és abba kell hagynia, hogy az emberi lényeket kezelendő, feltartóztatandó vagy kitoloncolandó problémaként kezelje. A Baloldal elutasítja, hogy az emberi méltóságot és a szolidaritást a választási számítások oltárán áldozzák fel. A Baloldal továbbra is a szolidaritáson, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló migrációs politikákért fog küzdeni.

EP Baloldal frakció

Tricontinental: Mindannyian valahonnan jöttünk

A kapitalizmus a bizonytalan bevándorló munkaerőre támaszkodik, hogy fegyelmezze a dolgozókat, elmélyítse a megosztottságot és gazdagságot vonjon ki, miközben az migránsellenes retorikát fegyverként használja a közszolgáltatások és a szociális jólét neoliberális lerombolásának elfedésére.

Bárhová megyünk ma a világon, a globális Északtól a globális Dél felé, az bevándorlóellenes retorika növekedésének áradatába ütközünk. Úgy tűnik, ez a közbeszéd elkerülhetetlen része. Ez a diskurzus különösen mérgező a globális Északon, ahol a „különleges típusú” szélsőjobboldal központi pillérévé vált. 2025 decemberében Donald Trump amerikai elnök „szemétnek” nevezte az Egyesült Államokban élő szomáliai bevándorlókat, és azt mondta, hogy „oda kellene visszaküldeni őket, ahonnan jöttek”. Trump alelnöke, JD Vance azt mondta, hogy a bevándorlás a „legnagyobb fenyegetés” mind az Egyesült Államokra, mind Európára nézve. Nagy-Britanniában az akkori miniszterelnök, Keir Starmer 2025 májusában azt mondta, hogy országa kockázatot jelent „az idegenek szigetévé válásra”, amely kifejezést később abban az évben Andrew Hastie, akkori ausztrál árnyék-belügyminiszter is visszhangozta: „Kezdjük úgy érezni magunkat, mintha idegenek lennénk a saját otthonunkban”.

A globális Dél sem mentes ettől a diskurzustól. Dél-Afrikában felrobbant az idegengyűlölet, olyan bevándorlóellenes csoportok jelentek meg a semmiből, mint az Operation Dudula (2021) és a March and March (2024), amelyek anyagi forrásokkal rendelkeztek komoly bevándorlóellenes zavargások keltéséhez. Ezek a csoportok népszerűsítették az Abahambe Makwerekwere („a külföldieknek menniük kell”) szlogent a dél-afrikaiak azon rétegei körében, akiket az apartheid utáni rendezés résein keresztül kitaszítottak. Ezek a rétegek társadalmi-gazdasági szorongásaikat a szomszédaikra – Botswanából, Lesothóból, Mozambikból és Zimbabwéből Dél-Afrikába érkezett elszegényedett bevándorlókra – vetítették ki. Ezek az idegengyűlölő csoportok fenyegetéseket és határidőket tűztek ki a bevándorlók távozására, kétségbeesett és kiszolgáltatott embereket kényszerítve biztonság keresésére vagy félelemben történő elhagyására Dél-Afrikából.

Az idegengyűlölet e növekedése azt az általános érzést tükrözi, hogy a munkásosztály nyomorúságos életkörülményei a bevándorlókkal folytatott versenynek tudhatók be a szűkös erőforrásokért, nem pedig a kapitalizmus strukturális jellemzőinek. Azt állítják, hogy az elszegényedett és hatalommal nem rendelkező bevándorlók valahogyan kiüresítették az államot és kiszorították a munkaerőpiacot, így a helyi dolgozók képtelenek stabil és méltó életet élni.

A bevándorlásról szóló diskurzus tele van tényszerű pontatlanságokkal, túlzásokkal és epével. Az idegengyűlölet apostolai felnagyítják a migráció mértékét és földrajzát, és megmérgezik a témáról szóló diskurzust. Ez a torzítás három módon működik:

  • Súlyosbított mérték. A nemzetközi migránsok a világ népességének csupán 3,6%-át teszik ki. A legtöbb ember, aki vándorol, nem hagyja el születési országát, mivel vidékről városba vagy egyik városból a másikba utazik. A belső menekültek helyzetét is figyelembe véve a migránsok és menekülteknek csak egynegyede utazik a globális Délről a globális Északra, amint azt a Nemzetközi Migrációs Szervezet egyik tisztviselőjétől megtudtam.
  • Súlyosbított földrajz. Nyilvánvaló okokból a nyugati média a mediterrán átkelésekre, az amerikai–mexikói határra és a La Manche-csatornára összpontosít. Ez úgy állítja be a migrációt, mint amely csak a globális Északot terheli. A valóság azonban az, hogy a legtöbb elmozdulás országokon belül vagy szomszédos országok között történik. A menekültvédelem elsöprő terhe a Dél szegényebb nemzeteire hárul, nem a gazdag Északra.
  • Súlyosbított nyelv. Azok, akik szítják az bevándorlóellenes retorika tüzét, szinte mindig azt mondják, hogy az „illegális” bevándorlók ellen vannak, nem a „legális” bevándorlók ellen. A gyakorlatban az „illegális bevándorló” fenyegető kategóriája kezdi alakítani azt, ahogyan az emberek általában a migrációra gondolnak. A menekülteket, menedékkérőket, okmányok nélküli munkásokat, diákokat, családtagokat, ideiglenes munkásokat és még a legális csatornákon érkezett bevándorlókat is „illegálisnak” tekintik, vagy legalábbis annak gyanúsítják. Az „illegális” jelző alakítja az „bevándorló” főnév jelentését, majd elnyomja azt. A jelző, még ha nem is jelenik meg, kezdi meghatározni a főnevet. Ily módon pusztán bevándorlónak lenni is határsértésnek minősül.

A gazdagabb nemzetek uralkodó osztályai, főként a globális Északon, akarják a bevándorlók munkaerejét, de nem a társadalmi-kulturális életüket vagy politikai részvételüket. A globális Észak fő gazdasági ágazatai – a mezőgazdaság, az építőipar, a logisztika és a gondozási munka – a bevándorló munkaerőre támaszkodnak. Az idegengyűlölő retorika és a korlátozó jogi rendszerek olyan környezetet teremtenek, amely könnyűvé teszi e munkások fegyelmezését és kizsákmányolását a deportálás fenyegetésével, valamint a jogi jogok és a kollektív tárgyalás megtagadásával. Mégis tagadhatatlan, hogy a bevándorlók gazdagságot termelnek az uralkodó osztály számára ott, ahol élnek és dolgoznak. Hazautalásaik fenntartják a családokat a származási országaikban. A bevándorlásról és a gazdaságról szóló diskurzus éppoly zavaros és kusza, mint a politikai vita.

  1. A gazdasági érv. A bevándorlók biztosan növelik a lakhatás, iskolák, közlekedés és egészségügy iránti azonnali keresletet, különösen ott, ahol az érkezők földrajzilag koncentrálódnak. De a bevándorlók dolgoznak is, termelnek, adót fizetnek, és fenntartják azokat a gazdasági ágazatokat, amelyek munkaerőhiánytól szenvednek. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kimutatja, hogy a bevándorlók hozzájárulnak a munkaerőpiacokhoz, a közpénzügyekhez, a foglalkoztatáshoz és a munkahelyteremtéshez, bár az előnyök és költségek egyenlőtlenül oszlanak meg. A Nemzetközi Valutaalap nagy tanulmánya harmincnégy OECD-országban 1980 és 2018 között azt találta, hogy a teljes foglalkoztatás 1%-át kitevő bevándorló beáramlás öt éven belül csaknem 1%-kal növelte a gazdasági kibocsátást, és a növekedés kétharmada a magasabb munkatermelékenységből származott. Döntő fontosságú, hogy ez a tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy a bevándorlók nagy beáramlása csökkentené a helyiek foglalkoztatását.
  2. A munka kérdése. A munkaadók néha bizonytalan bevándorló munkaerőt használnak a munkakörülmények csökkentésére vagy a szakszervezeti szervezkedés gyengítésére. A probléma azonban nem a bevándorló munkás önmagában, hanem a munkaadó azon hatalma, hogy a jogi státusz szerint megkülönböztesse és megossza a munkásokat. Az erősebb, jobban szervezett szakszervezetek segítenének a munkásoknak ellenállni ezeknek a megosztó taktikáknak, javítani a béreket és munkakörülményeket, valamint biztosítani a tartózkodási, jogi és kollektív tárgyalási jogokat.

A neoliberalizmus a szobában lévő elefánt a bevándorlóellenes diskurzusban. A bevándorlók olyan társadalmakba érkeznek, amelyeket már feldúlt a megszorítás és az adósság. A lakhatási válság, a krónikus munkanélküliség, a mentális betegségek és a kábítószerrel való visszaélés nem olyan körülmények, amelyeket a bevándorlók teremtenek. Ezek azoknak a kapitalista társadalmaknak a társadalmi hatásai, amelyek a kevesek profitját a sokak jóléte elé helyezték. A közszolgáltatások privatizációja, az önkormányzati költségvetések megvágása, majd az állami kapacitás és a szociális jólét ezt követő összeomlása olyan neoliberális politikák voltak, amelyeket a gazdag és vagyonos osztályok szolgálatában hajtottak végre. Ugyanazok a politikai pártok, amelyek végrehajtották ezeket a neoliberális politikákat, és ezért felelősek az általuk kiváltott társadalmi káoszért, most a bevándorlókat teszik bűnbakká.

Ismail Shammout (Palesztina), Hová?, 1953.

A bevándorlóellenes retorika azt a funkciót tölti be, hogy elfedje a világ milliárdjai által tapasztalt társadalmi nyomorúság tényleges okait. Korunk obszcén katonai kiadásait és katasztrofális háborúit, a NATO+ blokkal dacoló államok elleni kegyetlen szankciókat, az alulfejlettség ciklusából kitörni képtelen államok kikényszerített adósságszolgaságát, az éghajlatváltozás magas költségeit, a földfosztást és a megélhetés pusztulását nem a migráció okozza. Ezeket a kapitalizmus és az imperializmus okozza, amely inkább elpusztítaná a világot a profitért, minthogy meggyógyítsa. Valójában maga a migráció is a kapitalista imperializmus eredménye, amely háború, adósság, szankciók és kizsákmányolás révén pusztítja el az élet alapját a globális Délben.

Sajnos a bevándorlóellenes diskurzus mindent átható természete könnyebbé tette egy elidegenedett munkás számára, hogy felégessen egy spaza boltot (kis élelmiszerbolt) Sowetóban, Dél-Afrikában, mint hogy a földtulajdon brutális aszimmetriájára gondoljon az országában. A fehér dél-afrikaiak a népesség körülbelül 7%-át teszik ki, de a mezőgazdasági és termőföld 72%-át birtokolják, míg a fekete dél-afrikaiak a népesség csaknem 82%-át teszik ki, és csak 4%-át birtokolják. A földreform elképzelése végtelenül nehezebb és bonyolultabb, mint egy Botswanából érkezett szegény bevándorló szatócs boltjának felgyújtása. A munkásosztály felvértezése az idegengyűlölet misztifikáló retorikája elleni tisztánlátással a baloldal egyik mai feladata. A Dél-afrikai Kommunista Párt a maga részéről erős és világos álláspontot foglalt el az idegengyűlölet ellen és a szolidaritás mellett.

Razieh Gholami (Afganisztán), A túlélés reményében, 2019.

A nagy karib–brit költő, Benjamin Zephaniah élete nagy részét származásáról és elvándorlásáról való elmélkedéssel töltötte. Két világ között élve megértette azokat a nagyon emberi küzdelmeket, valamint a magány és elszigeteltség érzéseit, amelyek a bevándorló lét velejárói. „We Refugees” (Mi menekültek, 2000) című versében Zephaniah melegséggel és egyszerűséggel ragadja meg az idegengyűlölet irracionalitását és embertelenségét:

Mindannyian lehetünk menekültek
Néha csak egy nap kell hozzá,
Néha csak egy kézfogás kell
Vagy egy aláírt papír.
Mindannyian menekültektől származunk
Senki sem csak úgy megjelent,
Senki sincs itt küzdelem nélkül,
És miért kellene félelemben élnünk
Az időjárástól vagy a bajoktól?
Mindannyian valahonnan jöttünk ide.

Írta: Vijay Prashad
forrás: Tricontinental

Miért kell a baloldalnak a bevándorlási kontroll ellen állást foglalnia?

A bevándorlási kontroll soha nem akadályozza meg, hogy az emberek országról országra vándoroljanak – csak megnehezítik a bevándorlók életét, és megosztják a munkásosztályt.

George Orwell azt írta, hogy „a politikai nyelv arra szolgál, hogy a hazugságokat igazságnak, a gyilkosságot pedig tiszteletre méltónak tüntesse fel”.

A mainstream média és néhány „progresszív” influenszer mindent megtett, hogy igazolja ezt.

A bevándorlók halálozási száma Sabtában, a spanyol állam egyik marokkói gyarmatán, folyamatosan emelkedik.

A város egy európai erődítmény Afrikában. Hatméteres szögesdrótkerítés, 3000 katona harckocsikkal és tüzérséggel, valamint több mint 1000 csendőr a félig katonai jellegű Guardia Civilból és a rendőrségből védi.

Ez a „Fortress Europe” (Európa Erődje) frontvonala, az Európai Unió (EU) szögesdrótból, határőrökből, valamint hadirepülőgépekből és hajókból álló hálózatának, amely a Földközi-tengert tömegsírsá változtatta.

Az EU – és a spanyol „munkáspárti” kormány – 500 millió eurót adott át a marokkói rezsimnek a bevándorlók elnyomására.

Az EU és a spanyol munkaadók szívesen támaszkodnak a marokkói munkaerőre Andalúzia földjein. Marokkói nők – alulfizetve, útlevelüket elvéve, viskókban lakva – szedik a szamócát Huelvában, amelyeket a brit szupermarketek vásárolnak fel.

Almeríában a bevándorlók a „műanyag-tengerben” dolgoznak – 30 000 hektárnyi üvegházban –, kevés pénzért és jogokkal egy többmilliárd fontos iparágban.

De Európa uralkodói mégis ellenőrizni akarják, ki jut be és ki jut ki – és készek elnézni a bevándorlók állami legyilkolását a Földközi-tengeren.

Megközelítésük abban gyökerezik, hogy miként kezelik a kapitalizmus ellentmondásos viszonyát a bevándorláshoz.

Egyrészt a munkaadók támaszkodnak a bevándorló munkaerőre. Ugyanakkor támaszkodnak a rasszizmusra és a megosztottságra, hogy a munkásokat egymás ellen uszítsák. Ezt az ellentmondást úgy próbálják feloldani, hogy hamis megkülönböztetéseket hoznak létre a „jó” és a „rossz”, a „legális” és az „illegális”, vagy a „szakképzett” és a „szakképzetlen” bevándorlók között.

Az eredmény egy megosztottság – és amint egy csoport bevándorlót vesznek célba, a bűnbakképzés logikája átterjed másokra is.

De nem ezt a történetet hallottuk – ehelyett a média és a közösségi média hírfolyamai tele voltak egy „Spanyolország elleni invázióról” szóló beszéddel.

A baloldal nagy része kritikátlanul védte a spanyol kormányt. A kormány ugyan elfogadott egy rendeletet a szabálytalanul érkező bevándorlók legalizálására, a bevándorlók saját mozgósításai után. De még mindig erősíteni akarja Európa Erődjét, és katonákat küldött Sabtába.

És a baloldal egy része azzal érvelt, hogy a marokkói állam fegyverként használta a határt, ezért nem állt ki a bevándorlók mellett.

A szélsőjobboldali támadás és a nyomorúságos válaszok megmutatják, miért kell a szocialistáknak elvi álláspontot foglalniuk a bevándorlási ellenőrzések ellen.

A bevándorlási ellenőrzések eszközei annak, hogy a társadalom csúcsán lévők megosszák és uralják a többieket.

Céljuk, hogy azt a benyomást keltsék, hogy a „brit embereknek” – osztálytól függetlenül – közös „nemzeti érdekeik” vannak.

Bevezetésüktől kezdve, a századfordulón, a brit állam bevándorlási ellenőrzései mindig is rasszisták voltak.

Az első brit bevándorlási kontrollt az 1905-ös Aliens Act (Idegenrendészeti Törvény) hozta, amely a kelet-európai pogromok elől menekülő zsidókat célozta meg.

Arról beszélt, hogy a zsidó bevándorlók „valószínűleg terhet jelentenek a közkiadásokra” – vagyis a közpénzek terhére vannak.

A későbbi törvények a fekete és barna bőrű embereket célozták. 1951-ben egy munkáspárti kabinetbizottság rámutatott, hogy a bevándorlási ellenőrzések „általában véve nagyrészt a színes bőrű személyekre korlátozódnának”.

1978-ban pedig Merlyn Rees munkáspárti belügyminiszter kijelentette, hogy az ellenőrzések célja a „színes” bevándorlók kiszűrése volt.

A faji profilalkotás ma is összefonódik a bevándorlási ellenőrzésekkel. 2004-ben a Fellebbviteli Bíróság kimondta, hogy jogos, ha a brit határőrök a prágai repülőtéren a romákat jobban ellenőrzik, mint más cseh állampolgárokat.

Egy pillantás a határok történetére megmutatja, hogy ezek hogyan kapcsolódnak az uralkodó osztályok hatalmuk építésére irányuló törekvéseihez.

A kapitalizmus mindig is támaszkodott a bevándorlásra. Ahogy a rendszer a 19. században Európában és Észak-Amerikában fejlődött, hatalmas tömegeket vonzott a nagy nyereséget hozó központokba.

Az ipari forradalom idején Nagy-Britannia városai a vidékről, az ír gyarmatról, Európából és távolabbról érkező bevándorlásra támaszkodtak.

Az Egyesült Államok lakossága legalább 90 százalékban bevándorlókból állt, amikor kapitalista nagyhatalommá nőtte ki magát.

Mivel az uralkodó osztály az emberek mozgására támaszkodott, nem terjesztette a bevándorlási ellenőrzések eszméjét.

A szélsőjobb kihasználja a marokkói menekültválságot a bevándorlásellenes szigorítások érdekében
Tovább olvasom

De ahogy a kapitalizmus fejlődött, ellentétes nyomásokkal szembesült. Először is, ahogy Marx írta, a „vagyon felhalmozódása” a kapitalizmus alatt kéz a kézben jár a „nyomor felhalmozódásával”.

Az új nagyvárosok egy kis kisebbséget gazdagítottak meg. De a munkások a társadalmi problémák sokaságában voltak kénytelenek élni – a lakáshiánytól a betegségekig –, ami táplálta a munkások szerveződését és a társadalmi lázadástól való félelmet.

Mi lenne jobb módja a munkások megosztásának, mint azt sugallni, hogy egy „veszélyes”, „idegen”, „más” áll a társadalmi problémák mögött?

Másodszor, ahogy a kapitalizmus fejlődött, egyre képzettebb és iskolázottabb munkaerőre volt szükség. Ez azt jelentette, hogy az államnak be kellett avatkoznia az alapfokú oktatás és szociális támogatás biztosítása érdekében, de nem akarta ezt minden munkás számára megtenni.

Joseph Chamberlain, egy vezető liberális, majd konzervatív politikus figyelmeztetett: „Közöttünk van egy hatalmas népesség, tudatlanabb, mint a barbárok, akiket lenézünk, brutálisabb, mint a vadak, akiket megtéríteni hivatottnak hiszünk, és nyomorultabb, mint a legnyomorultabbak más országokban.”

Ugyanakkor Chamberlain felszította azt az eszmét, hogy a bevándorlók ártanak a brit munkásosztálynak. „Idejönnek, és megváltoztatják egy egész környék jellegét” – írta.

„A brit munkásokat kiszorították korábbi szakmáikból az éhező emberek heves versenye.”

A bevándorlási ellenőrzések bevezetése heves vitákat váltott ki a baloldalon.

A forradalmi szocialisták, mint Vlagyimir Lenin, a bevándorlási ellenőrzések és a baloldali sovinizmus ellen érveltek. Megértették, hogy ha a munkások megosztottak, soha nem nyerhetnek el változást alulról.

A Kapitalizmus és munkásbevándorlás című 1913-as írásában ezt mondta: „Nem kétséges, hogy csupán a súlyos szegénység készteti az embereket arra, hogy elhagyják szülőföldjüket, és hogy a tőkések a legszégyentelenebb módon kizsákmányolják a bevándorló munkásokat.”

De Lenin azzal érvelt, hogy a „népek modern vándorlása” képes lehet a munkásmozgalom építésére. Figyelmeztetett, hogy a tőkések „a nemzeteket egymás ellen uszítják a munkások között, hogy megosztva tartsák őket”.

A Komintern az 1917-es orosz forradalom után létrehozott forradalmi szocialista pártok tömörülése volt. 1922-ben utasította az USA-beli, kanadai és ausztráliai pártokat, hogy „folytassanak erőteljes kampányt a bevándorlást korlátozó törvények ellen, és magyarázzák el ezen országok proletár tömegeinek, hogy ők is kárt szenvednek az ezen törvények által szított faji gyűlölet miatt”.

Ez az a politikai hagyomány a bevándorlással kapcsolatban, amelyben a Socialist Worker ma áll.

1968-ban Chris Harman, a Socialist Worker volt szerkesztője felhívást írt a brit forradalmi szocialisták egyesülésére.

Ez a globális lázadás éve volt a munkások, diákok és nemzeti felszabadítási mozgalmak részéről, amely megmutatta a világ megváltoztatásának lehetőségét. De voltak figyelmeztető jelek a jobboldalon is – Nagy-Britanniában a kelet-londoni dokkmunkások és húsfeldolgozók sztrájkoltak Enoch Powell bevándorlásellenes faji uszító Rivers of Blood (Vérfolyók) beszéde mellett.

A felhívás négy pont körüli egységre szólított fel – beleértve a „rasszizmus és a bevándorlási kontroll minden formájának kompromisszummentes ellenzését”.

Megértettük, hogy ha a szocialisták a munkásosztály egységéért akarnak érvelni, akkor a bevándorlási kontroll ellen fel kell lépniük.

A legtöbb rasszizmusellenes aktivista támogatja a bevándorlási ellenőrzések valamilyen formáját – és ez nem akadálya annak, hogy együtt dolgozzunk a rasszizmus és a szélsőjobb elleni küzdelemben.

De miközben egymás mellett harcolunk, előterjesztjük az érvet az összes bevándorlási kontrollal szembeni ellenzésről.

Ez gyakran azt jelenti, hogy türelmesen vitatkozunk a bevett érvekkel. Például nem igaz, hogy a világ lakossága Nagy-Britanniába özönlene, ha csak egy kis esélyt kapna, ahogy a szélsőjobb fantáziálja. Az emberek azért vándorolnak, hogy elmeneküljenek a háború és az éghajlatváltozás elől, de azért is, hogy jobb életet teremtsenek.

A bevándorlók nem jelentenek terhet az erőforrásokra, hanem túlnyomórészt a munkásosztály részét képezik, amely a társadalom gazdagságát teremti. És bőven van erőforrás – csak nézzük meg a milliárdosok vagyonát!

Ahogy a kapitalizmus háborút, klímakáoszt és egyenlőtlenséget szül, a menekültválság továbbra is fontos kérdés marad.

A baloldal nem engedheti meg magának, hogy tévedjen. A bevándorlási ellenőrzések soha nem állítják meg a bevándorlást – csak megnehezítik a bevándorlók életét, és megosztva tartják a mi oldalunkat.

A forradalmi szocialista Lev Trockij a „hanyatló kapitalizmus világáról” és a menekültekről írt az 1930-as években, napjainkhoz hasonlóan. „Százezer többletmenekült befogadásának kérdése komoly problémává válik egy olyan világhatalom számára, mint az Egyesült Államok” * – mondta.

„A repülés, a távíró, a telefon, a rádió és a televízió korában az országról országra való utazást megbénítják az útlevelek és vízumok.

„A föld hatalmas kiterjedései és a technika csodái között a kapitalizmus bolygónkat egy bűzös börtönné változtatta.”

Mi fel akarjuk törni – és ehhez meg kell nyernünk a munkásosztály egységét, hogy elég erősek legyünk a milliárdosok és rendszerük elleni fellépéshez.

forrás: Socialist Worker

* A Negyedik Internacionálé Kiáltványa az Imperialista Háborúról és a Proletár Világforradalomról

Az EU új migrációs keretrendszere az dehumanizálást és az emberi jogok megsértését vetíti előre

Az EU migrációs keretrendszerének változásai aggodalmakat keltenek az emberi jogokkal kapcsolatban, lehetővé téve a gyermekek biometrikus adatainak gyűjtését és a menekültek „visszaküldési központokban” való őrizetbe vételét.

2026 júniusában sor került az Európai Unió bevándorlási szabályozásának számos változtatására, amelyek ismét riadót fújtak az alapvető emberi jogokat fenyegető kockázatok miatt. A június közepén életbe lépett új EU-s Migrációs és Menekültügyi Paktum mellett az EU-s politikusok elfogadták az úgynevezett Visszaküldési Rendeletet is. Többek között az átfogó keretrendszer lehetővé teszi a kisgyermekek biometrikus adatainak gyűjtését, a hosszabbított őrizetbe vételt és a menedékkérők áthelyezését olyan harmadik országokban lévő táborokba, amelyekhez semmilyen kapcsolatuk nincs.

Ha ez úgy hangzik, mint egy oldal Nigel Farage Reform UK füzetéből, az nem áll messze a valóságtól: a szükséges parlamenti szavazatokat az Európai Parlament jobboldali és szélsőjobboldali csoportjainak együttműködésével biztosították, időnként a liberálisok támogatásával. „A gazdasági válság helyzetében az EU jobboldali pártjainak és a berendezkedés egy részének érdeke, hogy szövetségre lépjen a szélsőjobbal az elnyomó törvények és reformok keresztülviteléhez” – mondta Marc Botenga, a Belga Munkáspárt (PTB-PVDA) képviselője a BreakThrough News-nek. „A migráció és a rasszizmus az egyik olyan téma, ahol ezt megvalósulni látjuk.”

„Ez egyben a munkásosztály megosztására irányuló stratégiába is illeszkedik. Nem véletlen, hogy ugyanez a politikai szövetség az, amelyik szisztematikusan ellenzi a milliárdosok megadóztatását, a közszolgáltatások finanszírozásának csökkentését szorgalmazza, és ellenzi a jobb munkakörülményeket.”

Botenga hozzáteszi, hogy ezeket az uniós szintű változtatásokat nemzeti szinten is megerősítik, beleértve Belgiumnak a lakásrazziák felé való elmozdulását, ami egy „amerikai stílusú ICE” képét idézi. A határvédelmi hatóságok – beleértve azokat is, akik erőszakos visszafordításokban érintettek – azt állítják, hogy az új keretrendszer és a kapcsolódó intézkedések „visszatartó erőként” fognak hatni azok számára, akik „megalapozatlan” menedékjogot kérnek.

Emina Bužinkić, Horvátországban élő migrációkutató és nemzetközi szolidaritási aktivista azonban azzal érvel, hogy ezek az intézkedések az EU évtizedek óta tartó politikájának kiterjesztései. A Migrációs Paktumot az „ellenőrzés és halál politikája” részeként írja le, amely már most is megnövekedett halálesetekhez vezetett az EU határain, beleértve a tengereket és folyókat is.

Az Európai Parlament Baloldal frakciója hangoztatta a leghangosabban a közelmúltbeli reformok elleni ellenállást az EU intézményein belül, figyelmeztetve, hogy azok a „falakat, szögesdrótot és tekintélyelvű rezsimekkel kötött megállapodásokat” helyezik előtérbe az emberek biztonságával szemben. A Visszaküldési Rendelet súlyosbítja ezeket az aggodalmakat, mivel lehetővé teszi a menekültek áthelyezését úgynevezett visszaküldési központokba harmadik országokban, az EU-tagállamok által kötött megállapodások alapján. A modell egy vitatott olasz–albán megállapodásból merít inspirációt, amely lehetővé tette Giorgia Meloni újfasiszta kormányának, hogy bevándorlókat tartsanak őrizetben olasz területen kívül.

Míg a konzervatív politikusok azt állítják, hogy a politikák tartalmaznak védelmi intézkedéseket az emberi jogi visszaélések ellen, a progresszívek és a migrációs szakértők ragaszkodnak ahhoz, hogy a törvények tartalmától nem lehet elmenekülni. „Ez a konkrét törvény sérti Európa nemzetközi kötelezettségeit és az emberi jogokat, beleértve a gyermekek kiutasítását is” – hangsúlyozta Botenga a Visszaküldési Rendelet esetében. „Legyünk nagyon konkrétak: ez azt jelenti, hogy a gyermekek családjukkal együtt két évig őrizetben tarthatók, mielőtt olyan országokban lévő táborokba küldenék őket, amelyekhez semmilyen kapcsolatuk nincs. Ez a törvény azt jelenti, hogy valaki Latin-Amerikából egy Egyiptomban vagy Indiában fizetett táborba kerülhet, ahol aztán elfelejtik.”

Bužinkić hasonlóképpen megjegyzi, hogy a menedékjog súlyos támadás alatt áll. Például gyakorlatilag nem lesz menedékjog azoknak, akik „biztonságosnak” tekintett országokból érkeznek, mint Marokkó, India vagy Banglades. „Az EU szerint ott nincs veszély, így menedékjogra sincs szükség” – mutatott rá egy nemrégiben készült interjúban.

„Szerintem a legriasztóbb itt az emberek, még a gyermekek teljes dehumanizálása, amit a jobboldali és szélsőjobboldali politikusok egyaránt ünnepelnek olyan kórusokkal, mint például ’Küldjétek vissza őket’” – mondja Botenga. „Ez valóban egy újabb lépést jelent.”

forrás: Breakthrough News

A Migrációs és Menekültügyi Paktum: a szégyen végrehajtása

2026. június 12-én a közömbösség és az embertelenség törvényerőre emelkedett az Európai Unió egész területén.

Az EU migrációs és menekültügyi paktuma hamisan azt ígéri, hogy történelmi változást hoz az uniós bevándorlási politikákban. A valóságban a Paktum a jelenlegi, kudarcot vallott politikákat és gyakorlatokat erősíti, mivel az elrettentésre, a harmadik országokból menekülők feltartóztatására, a külső határok megerősítésére, a fogva tartásra és az eljárások felgyorsítására összpontosít – mindezt az egyéni menekülthöz való jog rovására. A Baloldal frakció volt az a politikai csoport, amely a legerőteljesebben ellenezte ezt a szégyenletes paktumot, amely gyakorlatilag véget vetett a menedékkérés jogának európai földön.

Damien Carême, a Baloldal frakció képviselője (Engedetlen Franciaország): „A Migrációs és Menekültügyi Paktum a legsúlyosabb visszalépés az emberi jogok terén, amelyet valaha európai jogszabályba foglaltak. Európa falakat, szögesdrótokat és megállapodásokat finanszíroz tekintélyelvű rezsimékkel, hogy a menedékkérőket már azelőtt megállítsák, mielőtt elérnék a földünket. Fizetünk Tunéziának. Fizetünk Egyiptomnak. Holnap deportálási központok lehetnek Ruandában, Ugandában és máshol. Kiszervezzük az emberi jogi jogsértéseket. Ez nem az a bizonyos egyensúly a szigorúság és az emberiesség között, amelyet Ursula von der Leyen olyannyira dicsér. Ez a szélsőjobboldal ideológiai győzelme, amelyet a konzervatívok, a jobbközép pártok és a szociáldemokraták többsége legitimált és megszavazott, akik a félelmet választották iránytűjüknek.”

Az európai intézmények úgy döntöttek, hogy nem állnak meg itt. A nácizmus örökösei által vezetve, a konzervatívok és liberálisok követésével, most előremozdítják a Deportálási Rendeletet, amelyről a jövő héten a plenáris ülésen fogunk szavazni.

A Baloldal frakció elutasítja ezt a fajta Európát. Elutasítjuk, hogy az emberi méltóságot és a szolidaritást feláldozzák a választási számítások oltárán. Ezért továbbra is küzdeni fogunk, felszólalunk és ellenállunk.

EP Baloldal frakció

Egy tiszás képviselő virtuális felszólalása a vitnyédi menekülttábor ügyében

Felesleges perelni, az alábbi írás egy politikai szatíra, ami NEM hangzott el… legalábbis ebben a formában nem. Csak a lényege…

Tisztelt képviselőtársaim! Tisztelt ház!

Botrány, amire rájöttünk! Ismétlem: BOTRÁNY, ami kibukott, és amire nem tudok interpellációmban nem reflektálni. Médiaértesülések szerint a Fidesz menekülttábort akart létesíteni az EU értékei és az egyetemes erkölcs alapján. Ez már jóval több, mint arcpirító képmutatás, miközben minket vádolnak a migráncsok beengedésével, miközben nyilvánvaló, hogy eszünkben sincs, ismétlem: határozottan ESZÜNKBEN SINCS támogatni azon legelesettebb embereket, akik… amik a mi kapitalizmusunk által szült konfliktusok és globális klímakatasztrófa által sújtott területekről menekültek, és akiket taktikai okokból „gazdasági bevándorlóknak” bélyegzünk. De hát, nem meghalni, gazdaságilag előnyös az egyén számára is, tehát olyan nagyot nem is hazudtunk.

Most azonban… MOST AZONBAN, kiderült az osztrák határ melletti menekülttábor építésének nyilvánosságra kerülésével, hogy a Fidesz nem, ismétlem: NEM is olyan fasiszta, mint amennyire mutatta magát, továbbmegyek: nem annyira fasiszta, mint mi.

Jobb, ha minden választópolgár tisztában van vele, kik azok a magyarországi erők, akik valóban fasiszták és akik valóban kétharmados felhatalmazást kaptak az áprilisi választáson, hogy ezt a fasiszta gyűlöletpolitikát érvényre vigyék.

A Fidesz most lebukott. Ismétlem: LEBUKOTT, hogy a nem-megosztó, nem-gyűlölködő, mi több ember- és MUNKÁSBARÁT (!!!) politika híve. Hova jut ez az ország, ha éhező gyermeknek szállást és ételt adunk? Ezt a közösségelvű humanizmust már jól ismerjük a történelemből, úgy hívják, hogy Kádár-rendszer és nem kérünk, ismétlem: NEM KÉRÜNK többet belőle.

Kevesebb mint 2 dollárt fizettek óránként a külföldi munkásoknak a milánói új amerikai konzulátus építéséért

A külföldi munkások, akik egy hatalmas, 350 millió dolláros amerikai konzulátust építenek Milánóban, kevesebb mint 2 dollárt kaptak óránként, miközben tisztességes bért ígértek nekik – jelentették ma.

A munkások kizsákmányolását egy Associated Press nyomozás tárta fel, amely öt volt alkalmazottal készült interjúkon, valamint munkaszerződéseik és bérszelvényeik áttekintésén alapult.

Olasz ügyészek nyomoznak a montgomery-i (Alabama állam) székhelyű Caddell Construction ellen, amely az amerikai diplomáciai missziók egyik nagy építője.

Két, Olaszországban dolgozó vezetőjét még ebben a hónapban letartóztatták munkaerő-kizsákmányolás gyanújával; az egyiket az ország elhagyására induló járatra való felszálláskor, a másikat pedig menekülés tervezése közben – közölték az ügyészek.

A konzulátusi nyomozást mintegy hat hónappal ezelőtt indították, és mintegy 70, többségében indiai munkást érint.

Az ügyészek szerint a Caddell illegálisan vont le összegeket a bérekből szállás és étkezés címén, és arra kényszerítette a munkásokat, hogy napi 10 órát, heti hat napot dolgozzanak.

Néhányan a szállás és étkezés levonása után havi mindössze 500 eurót kaptak – közölték az ügyészek.

A Caddell és az amerikai Külügyminisztérium közölte, hogy vizsgálják a vádakat, és együttműködnek az olasz hatóságokkal.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt a Caddell több millió dollárt fizetett az amerikai kormánynak, hogy rendezze azokat a vádakat, miszerint hamis állításokat tett a kormányzati ösztönzőkhöz való hozzáférés érdekében.

forrás: Morning Star

A szélsőjobb bűncselekményből kultúrharcot csinál

Miközben Henry Nowak meggyilkolása miatt törnek ki a tiltakozások, ANDREW MURRAY amellett érvel, hogy a dühöt egy szélesebb rasszista és bevándorlásellenes agenda előmozdítására használják ki

Mit akarnak valójában azok, akik hangosan és hosszasan tiltakoznak Henry Nowak meggyilkolásának rendőrségi kezelése miatt?

Hiszen a gyilkost, Vickrum Digwát végül elítélték, és több mint 20 év börtönbüntetést fog letölteni. A rendőrségi válaszlépések nyilvánvaló hiányosságait, különösen azt, hogy nem voltak hajlandók elfogadni, hogy Nowakot megszúrták, és ennek megfelelően cselekedni, jogosan vizsgálják.

Már az egyik érintett rendőr feltehetően elhagyta az állományt. Nem úgy tűnik, hogy az igazságszolgáltatás kerekei túlságosan eltértek volna a sínről, még akkor is, ha a rendőrségnek nyilvánvalóan vannak megválaszolandó kérdései, mint oly gyakran.

Digwa szörnyű bűncselekményt követett el. Ennek semmi köze nem volt a szikh valláshoz, és a gyilkos fegyver sem a szikhizmus követői számára előírt díszkard volt.

Thomas Hamilton még súlyosabb bűncselekményt követett el, amikor 1996-ban Dunblane-ben megölt 16 gyermeket és tanárukat. Észszerű válasz a szigorúbb fegyvertörvények voltak, nem a fehér skót férfiak ördögűzése.

Emlékszik valaki még Michael Ryan nevére? 1987-ben Hungerford-ban lőtt és ölt meg 16 embert. Az eredmény ismét új fegyvertörvények voltak, valamint a rendőri létszám és a mentális egészség problémáinak megoldása. A fiatal fehér férfiakat, mint kategóriát, nem hibáztatták.

Derrick Bird, esetleg? 2010-ben Cumbriában gyilkolt meg 12 embert – néhányat célzottan, a legtöbbet véletlenszerűen. A figyelem itt is nagyrészt Bird mentális egészségére irányult, nem az etnikai hovatartozására vagy nemére, bár utóbbi releváns szempontnak tűnik ezekben és további esetekben is.

Egyik epizód sem vezetett zavargásokhoz. A kommentátorok az elkövetőre mint egyénre összpontosítottak, nem mint típusra. A fegyverellenőrzés viszonylag vitathatatlan kérdését leszámítva nem sikerült politikai hasznot húzni ezekből a szörnyű bűncselekményekből.

Tehát mi a követelés most?

Úgy tűnik, ez: azoknak az embereknek, akik faji zaklatásról vagy támadásról panaszkodnak a rendőrségen, nem szabad hinni. A feltételezés az kell legyen, hogy kitalálják az egészet, talán hogy elfedjék saját bűneiket – mint Digwa, aki hazugsággal tetézte gyilkosságát.

Amikor egy bűncselekmény helyszínére érkeznek, kétség esetén tartóztassák le a fekete embert. Ez volt az egyik alapelv, amely generációkon át irányította Nagy-Britannia többszintű rendőri munkáját – különböző szabályok fehérnek és feketének, gazdagnak és szegénynek, munkáltatónak és szakszervezeti tagnak – amelyektől még mindig nem sikerült teljesen megszabadulni.

Ez az az aranykor, amelybe a Reform UK, a Restore, a GB News és a Telegraph vissza akarna minket juttatni, mielőtt a „woke” kígyó megmérgezte az Édenüket.

És a barátaikról lehet megismerni őket – szerda este Southampton-ban akár diktátorjelölt-bingót is játszhattál volna.

Ott volt természetesen Tommy Robinson. És Laurence Fox (Reclaim Party), Paul Golding (Britain First) és Nick Tenconi (Ukip), mindannyian Ledru-Rollin szellemében cselekedve, aki állítólag az 1848-as francia forradalom idején mondta: „Ott mennek az emberek. Követnem kell őket, mert én vagyok a vezetőjük.”

Mindannyian kiszúrják a lehetőséget, és ezt túl jó volt nem kihagyni – egy fiatal fehér férfit megölt egy nem fehér elkövető.

Akárcsak Axel Rudakubana, a három fiatal lány 2024-es southporti gyilkosa esetében, ezért ez egy durva rasszista narratívába illeszkedik, amely szerint a fehér nőket és gyerekeket állandó védelemben kell részesíteni a ragadozó etnikai kisebbségekkel szemben.

Kedvezőtlen módon sem Digwáról, sem Rudakubanáról nem bizonyosodott be, hogy muzulmánok lennének – ami etno-nacionalista szemmel a főnyeremény lett volna. Nem mintha ez számítana az olyanoknak, mint John Ashby, aki a Midlands-ben megerőszakolt egy szikh nőt a saját otthonában, azon téves feltevés alapján, hogy az áldozata muzulmán.

Ashby egy másik eset, amelyből egyetlen jobboldali kommentátor sem vont le semmiféle átfogó következtetést, annak ellenére, hogy több is rögtön az eszünkbe jut.

Az ő bűncselekménye sem keltette fel a Trump-kormányzat figyelmét, amely viszont Nowak megölése kapcsán számított. A Külügyminisztérium hivatalos közleménye a „kétszintű rendőri munkát” hibáztatta, míg JD Vance alelnök a tömeges bevándorlásra mutogatott.

Trump és hívei a nemzetközi neofasizmus fő hajtóerői. Sajnos számukra még az európai nativisták körében is népszerűtlenek, főleg pusztító háborúik miatt.

Akárhogy is, Southampton-ban senki sem Trump nevét skandálta. Ahogy Nigel Farage-ét sem. Rupert Lowe – aki egykor a helyi futballklub elnöke volt, most a Restore vezetője – volt a csőcselék nyilvánvaló bálványa, amikor a Digwa család háza felé hömpölyögtek.

Lowe nem okozott csalódást nekik. A Restore „kivégeztetné” Digwát – jelentette be. Már most is elkötelezett amellett, hogy milliószámra deportáljon legálisan itt élő etnikai kisebbségeket, beleértve azokat is, akiknek van merszük szociális bérlakásban élni.

És belevitte a félelmet Farage-be is. Akárcsak a southporti esetben, a Reform vezetője hangosan meggyújtja a kék lángot, majd visszavonul a színfalak mögé, miután elvégezte gyújtogató munkáját, amikor minden elszabadul.

Ahogy mások rámutattak, Farage csak akkor szorgalmazta a nyugalmat, amikor az áldozat Sarah Everard volt, akit egy rendőr gyilkolt meg kegyetlenül. Akkor a „néhány rohadt alma” álláspontját képviselte a rendőri erőszakkal kapcsolatban abban az esetben, ahol a zsaru volt a gyilkos, nem csupán egy ügyetlen utólagos bűnsegéd.

Azzal sem foglalkozott, hogy milyen érdekes: a 2024-es zavargások során letartóztatottak egyötödét – akik a „mi asszonyainkért és gyermekeinkért” kiálló bátor harcosok – azóta családon belüli erőszakkal kapcsolatban jelentették fel.

Állítólag meg akarják kímélni családjukat attól a nagyon távoli veszélytől, hogy egy idegen megtámadja őket az utcán, hogy annál inkább megőrizzék őket a nagyon is valóságos és intim valószínűségű otthoni erőszak számára, miután az emberük hazatér egy migránsszálló felgyújtására tett kísérletéből.

Mindkét esetben bizonyosan a „tiszta, hideg düh” foglya, amelyre Farage buzdította követőit.

Egy másik érdekes momentum Southampton-ból – a tüntetők azt skandálták: „nincs igazság, nincs béke; rasszista rendőrök le az utcákról!” Nem lehet állítani, hogy tudatosan utánozták a számtalan rasszizmusellenes tiltakozást, vagy egyszerűen csak kisajátítottak olyan szlogeneket, amelyekkel már ismerősek voltak.

De ha a társadalmi szétesés a politikai vagy osztálybeli nézőpont szerint eltérő célpontokat talál, alkalmanként ugyanazokat is megtalálja.

Az államtól, a közhatalomtól való elidegenedés általános. A vita azon fordul meg, hogy ezt a hatalmat minek a szolgálatában állónak értelmezik – egy liberális elitnek vagy egy kapitalista osztálynak?

Itt egy nyom: Bill Winters, a Standard Chartered vezérigazgatója múlt hónapban bejelentette, hogy bankja csaknem 8000 munkahelyet szüntet meg a mesterséges intelligencia alkalmazásával.

Ezt úgy jellemezte, hogy „nem költségcsökkentés. Ez bizonyos esetekben az alacsonyabb értékű humán tőke helyettesítése az általunk befektetett pénzügyi tőkével és befektetési tőkével.”

Vajon a brit közhatalom Winters úr pénzügyi tőkéjét szolgálja, vagy az „alacsonyabb értékű humán tőke” érdekeit, amelyre nincs szüksége? Ismerjük a választ, és a southamptoni zavargók valószínűleg valahol ösztönösen érzik, hogy Winters róluk beszél.

A Robinsonok, Farage-ek és Lowe-ok valódi funkciója az, hogy ehelyett a szikh díszkardok miatt tartsa őket izgalmi állapotban. Ez nem új trükk, és nem meglepő, hogy technológiai és kripto-milliárdosok finanszírozzák, és az sem, hogy Tony Blair támogatását adja hozzá.

Keir Starmer megvetése szintén közös nevező. A miniszterelnök pajzsként használja Nowak méltóságteljes családjának nyugalomra és egységre intő szavait, szenvedésüket felhasználva az érdemi politikai érvelés helyettesítőjeként – ne legyél megosztó, mert a család nem akarja, hogy az légy.

Ki tudja, mit mondott volna Starmer, ha a Nowak család bosszúállóbb és kevésbé engesztelő lett volna?

A miniszterelnök egyébként is régen elvesztette a közönségét. Jámbor intelmei többnyire meghallgatásra sem találnak. De úgy tűnik, a poszt-McSweeney-féle fillér végleg lehullott: a kemény jobboldal fenyegeti a demokráciát, és a Trump-adminisztráció nem a barátja.

Starmer utódjára vár majd a feladat, hogy ezeket a késői felismeréseket a Munkáspárt-kormány új politikai stratégiájává alakítsa, amely jelenleg olyan állapotban van, ami különösen emlékeztetve hatalmas parlamenti többségének alig két évvel ezelőtti létrejöttére, meglehetősen statikus.

Andy Burnham-re várni – minden rendelkezésre álló bizonyíték szerint – nem sok terv. A megszorítások, a rasszizmus és a háború elleni, a demokráciáért vívott, harcoló egyesült front gyakorlati, konkrét kifejezése az osztályalapú válasz.

Lehet, hogy soha nem fogja teljesen megállítani a véletlenszerű utcai erőszakos bűncselekményeket, de elállja az utat azok elől, akik számára az állami erőszak rendszer és fétis, és akik most viszik a prímet.

forrás: Morning Star

Az ENSZ szerint a világ minden 70. embere kényszerült elhagyni otthonát

A világ minden 70. embere kényszerült elhagyni otthonát – derül ki az ENSZ által ma kiadott, lesújtó új jelentésből.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint legalább 117,8 millió ember, azaz a világ népességének minden 70. tagja él kényszerű elvándorlás alatt.

Az ENSZ-testület közlése szerint 2025-ben tíz év után először csökkent a kényszerű elvándorlások száma. Bár 2025-ben mintegy 4 százalékos csökkenés történt, ezt az előrelépést beárnyékolja Libanon gyorsan növekvő elvándorlási válsága.

Az amerikai–izraeli háború Irán ellen 2026 márciusának végén kezdődött; az izraeli támadások következtében több mint egymillió embert kényszerítettek otthona elhagyására, további 3,2 millióan pedig belső menekültté váltak Iránban.

A 117,8 millió kényszerűen elköltözött ember közül mintegy 68,6 millióan konfliktusok vagy egyéb válsághelyzetek miatt saját országukon belül kényszerültek elhagyni otthonukat.

Körülbelül 28,5 millió menekült van, akiket hazájuk elhagyására kényszerítettek; közülük a legtöbben Venezuelából (6,4 millió) és Palesztinából (6 millió) származnak.

Kolumbia (2,8 millió), Németország (2,7 millió) és Törökország (2,4 millió) fogadta be a legtöbb menekültet.

A 2022-ben kitört ukrajnai háború a második világháború óta az egyik leggyorsabban növekvő menekültválsághoz vezetett: kevesebb mint egy év alatt 5,7 millió embert kényszerítettek az ország elhagyására.

2023-ban a szudáni hadsereg és a Gyors Támogató Erők közötti konfliktus Szudánban 1,5 millióra növelte a menekültek számát.

Ugyanebben az évben Izrael Gázai övezet elleni bombázása pusztító hatással volt a palesztin lakosságra. Gáza csaknem teljes, 2,3 milliós lakosságát kitelepítették, sokan közülük többször is kénytelenek voltak elmenekülni.

Legutóbb az amerikai–izraeli háború Irán ellen újabb elvándorlási válságot okozott Libanonban, miután Izrael és a Hezbollah között újrakezdődtek az ellenségeskedések.

forrás: Morning Star

Ne hagyjuk, hogy a munkásellenes jobboldal kihasználja a belfasti eseményeket!

Belfast lángokban áll, miután szélsőjobbos vandálok törtek zúztak.

Az oka, hogy egy szomáliai bevándorló késsel támadt egy ír polgárra. A neonácik feltupírozták az amúgy tényleg súlyos támadást, és azt terjesztik, hogy „le akarta fejezni.”

Ez gyilkossági kísérlet súlyos testi sértéssel.

Már csak az a kérdés, miért akkor lesz hirtelen humanista az észak-ír szélsőjobb (és a britek is, mivel ott is zavargások vannak, valamint a neonáci amerikai munkásellenes milliárdosok), amikor az elkövető színesbőrű bevándorló.

Észak-Írországban ugyanis 100 szándékos emberölés történik évente. Ezeket írek követik el. Ezen áldozatokkal miért nem szolidáris senki? És ők ténylegesen meg is haltak.

Az eset annak fényében is átlátszó és jól megmutatja a néphülyítő újfasiszták képmutatását, hogy a bevándorlás mellett nem volt ilyen alacsony az emberölési statisztika egész Nagy-Britanniában 1977 óta!!! Gyors fejszámolás: ez majdnem 50 éves rekord!

Azt a hazugságot is tömegesen terjesztették, hogy az elkövető szudáni, amely jól mutatja, mennyire kritikátlanul kezelik a propagandaforrásokat.

A világon évente félmillió szándékos emberölés történik. (Bűnügyi statisztika, a háborúk nincsenek ide számolva). A nagy számok törvénye alapján lesznek ezen esetek közül rengetegen, amelyeknél bevándorló/menekült/más bőrszínű lesz az elkövető.

A Baloldal nem hagyhatja, hogy a néphülyítő szélsőjobboldal a munkásellenes propagandára kihasználja ezen bűncselekményeket. Csakúgy, mint a szexuális bántalmazás eseteit, amit szintén alulreprezentáltan követnek el menekültek/bevándorlók Nagy-Britanniában, és főként családon belüli (!) a tettes.

A szélsőjobbos őrjöngésnek csak Belsfast-ban 3 civil és 2 rendőr sérültje van, 27 embert űztek el otthonából, és egy két hónapos (!) kisbabát is ki kellett menteni a támadások során. Három házat, egy szupermarketet, egy turistabuszt, egy rendőrautót és számos civil autót felgyújtottak.

Nem csak a brit neonáciknak szelektív az értékrendje. Az egész magyar szélsőjobb, beleértve a bukott Fidesz-rezsimet, szintén hisztériahullámba kezdett és Antifa-ellenes rendeletet hozott, miközben szótlanul tűrték a romák ellen elkövetett terrorista gyilkosságokat, a bőnyi rendőr fejbelövését, és támogatták is az elítélt terroristákat, akik emberölésre készültek és köztársasági elnöki kegyelemmel, pedofilokkal kézenfogva távozhattak a börtönből.

Hat módszer, amivel visszavághatunk a megélhetési válságnak

Az alábbi cikk a brit Socialist Worker oldalán jelent meg, a brit helyzetre vonatkozóan, azonban a magyar helyzetre is alkalmazható.

Számláink és lakbéreink az egekbe szöknek, miközben fizetésünk zuhan. Íme hat változtatás, amelyek segíthetnek, hogy a felszínen maradjunk – de meg kell küzdenünk értük.

1) Árszabályozásra van szükségünk

Az élelmiszerárak 2021 óta több mint 40 százalékkal emelkedtek.

A növekedést nagy sokkok okozzák, mint Donald Trump iráni háborúja és a klímaválság. Néhány szupermarketlánc pedig mindannyiunkat lehúz az árak felverésével – ezt nevezik „árdrágításnak”.

Árszabályozást kellene bevezetnünk az élelmiszerek és italok körében. Ez azt jelentené, hogy a brit kormány felső határt szabna olyan termékek árának, mint a kenyér, tej, sajt, olívaolaj, gyümölcsök és zöldségek.

Amikor a Munkáspárt óvatosan felvetette az „önkéntes árszabályozást”, a szupermarket-vezetők és a szabadpiaci közgazdászok felháborodva kiabálták, hogy ez nem működne.

Pedig sok kormány már most is alkalmaz árplafonokat – például az energia ára körül –, és nem dőlt össze a világ.

A szupermarket-vezetőknek pedig bőven van pénzük árat csökkenteni. Szegénységre hivatkoznak, azt mondják, a verseny miatt alacsonyak a „haszonkulcsok”.

De a Tesco 3,15 milliárd font nyereséget jelentett 2025-26-ra – és 937 millió fontot fizetett ki a részvényeseknek, miközben kiürítette a bankszámládat.

2) Követeljük a bérek helyreállítását

Ha a bérek követték volna az inflációt, évente több ezer fonttal jobban élnél.

Küzdenünk kell a „bérek helyreállításáért” mind az állami, mind a magánszektorban – ez azt jelenti, hogy a munkáltatóknak olyan bért kell adniuk, ami kompenzálja az elvesztett értéket.

A bérek helyreállítása az orvosrezidensek sztrájkjainak felvonulási kiáltása.

A BMA szakszervezet kiszámolta, hogy a rezidens orvosok (korábbi nevükön pályakezdő orvosok) reálbére 2008-9 és 2021-22 között több mint 26,1 százalékkal esett.

Kiszámolták, mennyi bért vesztettek az orvosok ezalatt az évek alatt, összehasonlítva a „béremeléseket” az RPI-vel, az infláció legpontosabb mérőszámával.

Ugyanezt a módszert használva a tanárok reálbére 26-30 százalék között csökkent 2008-9 és 2025-26 között.

Az ápolónők bére évente körülbelül 8000 fonttal kevesebb, mintha követték volna az inflációt. A kiskereskedelmi dolgozók pedig 8-12 százalékos csökkenést szenvedtek el ugyanezen mérőszám alapján.

Minden dolgozónak helyre kell állítani a bérét.

3) Lakbérszabályozásra van szükségünk

A lakbéred 2020 óta körülbelül 38 százalékkal emelkedett.

A 2020 és 2025 közötti meredek növekedés azt jelenti, hogy Nagy-Britannia körzeteinek több mint felében a bérlők átlagosan legalább havi 1000 fontot fizetnek egy új bérleti szerződésért.

A lakhatási válság különösen súlyos Londonban, ahol kis szobákért is uzsoraárakat kérnek.

De ez minden nagyobb várost érint – például Birmingham-ben az átlagos lakbér 31 százalékkal, havi 1065 fontra emelkedett, míg Leeds-ben 29 százalékkal, 1013 fontra.

A kisebb városok is érzik a szorítást. Dél-Walesben, Blaenau Gwentben a bérlők körülbelül 52 százalékkal fizetnek többet.

A Munkáspárt kormányának Bérlők Jogairól szóló törvénye néhány haladó intézkedést hozott. Ez azt jelenti, hogy a bérbeadóknak mostantól megfelelő indokokat kell adniuk a kilakoltatáshoz, és hosszabb felmondási időt kell biztosítaniuk. Évente csak egy lakbéremelésre korlátozódnak, és annak is összhangban kell lennie a piaci árakkal.

A törvény mégsem hozta meg a radikális intézkedéseket, amelyek szükségesek lennének Nagy-Britannia lakhatási válságának megoldásához.

A megoldás az, hogy önkormányzati bérlakásokat építsünk mindenki számára alacsony lakbérrel – és lecseréljük a csődöt mondott, profitvezérelt rendszert.

De a magánbérlőknek azonnali intézkedésekre van szükségük a megélhetési válság miatt. Ezért a lakbéreket legalább a 2020-as szintre kell csökkenteni és befagyasztani.

A bérbeadók, politikusok és a mainstream média fel fog háborodni a javaslatra. Azt fogják mondani, hogy a magánbérbeadók a lakbérszabályozásra válaszul egyszerűen kivonnák a házakat a piacról. Ez igaz?

Sokan nem fogják – mert a lakbérszabályozással is pénzt keresnek rajtad.

Néhányan lehet, hogy igen – de hadd próbálják. A lakbérszabályozást kötelező kisajátítással kellene alátámasztani kártalanítás nélkül. Tehát ha a bérbeadód az alacsonyabb lakbér miatt nem akarja kiadni a házat, az önkormányzati bérlakássá válik.

4) Emeljük, ne csökkentsük a juttatásokat

Ha a konzervatívok nem vezetik be a jóléti csökkentéseket 2010-től, körülbelül 1,5 millióval kevesebben élnének szegénységben.

De a Munkáspárt előre akarja vinni a „jóléti reformokat”, arra hivatkozva, hogy sok igénylő nem akar dolgozni. A valóságban sokan még a létező elégtelen támogatást sem kapják meg.

A Policy in Practice kutatócég elemzése szerint az igénybe nem vett juttatások teljes összege Nagy-Britanniában jelenleg évi 24 milliárd font.

Ez magában foglal 11,1 milliárd fontnyi Egyetemes Creditet, 2,4 milliárd fontnyi Gondozói Segélyt, 1,5 milliárd fontnyi Gyermekkedvezményt.

Azért nem veszik igénybe ezt a pénzt, mert a rendszer az igénylők ellen van berendezve. Emelni kell a juttatásokat – és évente automatikusan növelni az RPI inflációs rátájának megfelelően.

A szankciókat és büntetéseket – amelyek a szegénység miatt bűnbakká tesznek és büntetnek embereket – el kell törölni.

5) Vegyük vissza a közművállalatokat

A közművek privatizációja a vezetők és a részvényesek zsebét tömte, miközben a bankszámláinkat leverte.

Például a víz privatizációja óta a számláink reálértéken 44 százalékkal emelkedtek.

Az energia- és vízszektort államosítani kell, és közszolgáltatásként működtetni. Ez azt jelenti, hogy vissza kell venni az összes olyan vállalatot, amely birtokolja és irányítja az infrastruktúrát, illetve azokat a cégeket, amelyektől a számlákat kapod.

De nem drága az államosítás? Csak akkor, ha „kártalanítjuk” a kövér macskákat.

Nekik kellene kártalanítaniuk mindannyiunkat az árdrágításért és az alulbefektetésért.

A We Own It kampány kiszámolta, hogy a privatizáció évente milliárdokba kerül nekünk, mert „az adóink és számláink mennek el a részvényesi nyereségre, a többlet adminisztrációs költségekre és a felvett pénzek magasabb kamataira”.

2021-ben ez a költség 2,3 milliárd fontot tett ki a víz, és évi 3,2 milliárd fontot az energia esetében.

6) Adóztassuk meg a leggazdagabbakat

Bőven van pénz a munkásosztály életszínvonalának emelésére. A Sunday Times Rich List 2026 szerint Nagy-Britannia 350 leggazdagabb embere 784 milliárd fontot „ér”.

Íme öt adóemelés, amely milliárdokat hozhatna:

1) Mindössze 2 százalékos vagyonadó évi 24 milliárd fontot hozna.

A Tax Justice szerint a 10 millió font feletti vagyonra kivetett adó Britannia 20 ezer leggazdagabb emberét érintené. Ez egy nagyon mérsékelt követelés. 10 százalékkal nagyjából az NHS költségvetésének a felét hozhatná be – akár 120 milliárd fontot.

2) A „tőkenyereség-adó” és a személyi jövedelemadó szintjének kiegyenlítése évi 16,7 milliárd fontot hozna.

Ez a szupergazdagokat sújtaná, akik részvények és ingatlanok eladásából profitálnak – a tőke birtoklásából származó nyereség. A megkeresett jövedelmet, például a munkásosztálybeliek bérét, 20-45 százalékos kulcsok adóztatják.

De a tőkenyereség formájában szerzett nem megkeresett jövedelmet 10-28 százalékos kulcsok adóztatják.

3) A nem megkeresett jövedelemre kivetett társadalombiztosítási járulék évi 10,2 milliárd fontot hozna.

Jelenleg a társadalombiztosítási járulékot csak a megkeresett jövedelemre vetik ki. De miért ne fizetnék a gazdagok a részvények utáni osztalékból, az ingatlanokból származó lakbérből és a megtakarítások kamataiból származó jövedelem után?

4) Az örökösödési adó kiskapuinak bezárása évi 1,4 milliárd fontot hozhatna.

Az örökösödési adó szabályai lehetővé teszik a gazdagok számára, hogy a lehető legkevesebb adót fizessék.

5) A részvény-visszavásárlások adója évi körülbelül 2 milliárd fontot hozhatna.

Néhány nagy brit vállalat a „részvény-visszavásárlás” nevű módszert használja a nyereség növelésére. Ez azt jelenti, hogy a cégek visszavásárolják saját részvényeiket, ami csökkenti a piacon lévő részvények teljes számát és felhajtja a részvényesek eszközeinek értékét.

Ez gazdagítja a részvényeseket, az igazgatósági tagokat és a felsővezetőket. Mindössze 4 százalékos adó – egy nagyon korlátozott intézkedés – 2 milliárd fontot hozhatna.

Szerveződjünk most egy forró őszre

A megélhetési válság egyre mélyül Donald Trump iráni háborúja, a klímaválság, a profitéhes munkáltatók és a Munkáspárt megszorításai 2.0 közepette.

Ha a baloldal és a szakszervezetek nem mutatnak vezetést, a szélsőjobb a demoralizációból erőt kovácsolva a bevándorlók és menekültek elleni bűnbakképzést fogja felszítani.

Lehetőség van a bérek miatti fellépésre. A BMA szakszervezet rezidens orvosai további sztrájkokat jelentettek be a bérek, a munkahelyek és az NHS védelme miatt. Június 15-én reggel 7 órától négy napra mennek ki – áztasd el szolidaritással a sztrájkbizottságaikat, és hívd meg őket, hogy beszéljenek a szakszervezeti gyűléseden.

A Unison szakszervezet július 9-én Angliában és Walesben népszavazást indít az önkormányzati és iskolai kisegítő dolgozók körében, miután elutasította a Munkáspárt kormányának 3,3 százalékos nyomorúságos bérajánlatát.

A szakszervezet azt mondja, hogy „stratégiailag kiválasztott munkáltatóknál fog szavazást tartani”, de még esedékes a lista közzététele. Az aktivisták azonban már most szervezkednek a bérharcra gyűlésekkel, tüntetésekkel és más eszközökkel.

Az UCU szakszervezet tagjai a felső- és felnőttképzésben országos fellépést követelnek.

A szocialistáknak népszerűsíteniük kell a jelszót a munkásmozgalomban: „Nem fizetünk Trump háborújáért”. Az egész munkásosztály szükségletei azt követelik, hogy minden lehetőséget megragadjunk az idei évben a sztrájkokra a megélhetési válság miatt. Szerveződjünk most egy forró őszre.

forrás: Socialist Worker

Az EU találkozik a tálibokkal. Az EU találkozik a tálibokkal. Az EU találkozik a tálibokkal.

Az Európai Bizottság meghívta a tálibokat a kitolonclási politikáról szóló tárgyalásokra, pontosan abban a pillanatban, amikor a Visszatérési Rendeletet az Európai Néppárt (EPP) blokkolja.

A Baloldal frakció kezdettől fogva ellenezte ezt az embertelen rendeletet, és mi vagyunk az egyetlen politikai csoport, amely nyíltan elítéli ezt a találkozót is.

Az Európai Parlament tegnap vitát tartott „Az afganisztáni nők és lányok helyzete a tálibok által elfogadott bírósági büntetőeljárási kódex fényében” címmel, amelyet egy állásfoglalás is kísért.

Lehet, hogy a táliboknak egyszerűen létre kellene hozniuk egy WhatsApp-csoportot az EPP-vel és az AfD-vel a Visszatérési Rendelet feloldására, mivel úgy tűnik, a konzervatívok mostanság így folytatják a migrációs politikát. Ironikus? Talán egy adott ponton inkább szégyenletes valóság. Ez gyalázatos. Ez sokkoló. Ha valóban védeni akarjuk az alapvető jogokat európai földön, akkor ezt a találkozót nemcsak le kell mondani, hanem az Európai Bizottságot is felelősségre kell vonni a tálibok legitimálásáért.

Hanna Gedin, a Baloldal frakció EP-képviselője (Vänsterpartiet, Svédország) a plenáris ülésen a következőket mondta: „Ötmillió anya és gyermek éhezik Afganisztánban. A nőktől és lányoktól megvonják a szabadságukat, az oktatásukat és a jövőjüket. A tálibok kivégzik, megkínozzák és elhallgattatnak minden kritikust. És ennek a pokolnak a kellős közepén mit tesz az EU? Meghívja a tálibokat Brüsszelbe. Ez nem migrációs politika. Ez bűnrészesség, és hatalmas árulás azokkal a nőkkel és lányokkal, etnikai kisebbségekkel és újságírókkal szemben, akiket azt állítotok, hogy védelemben részesítetek, de akiket most oly egyértelműen, oly egyértelműen cserben hagytok. Mekkora szégyen!”

Özlem Demirel, a Baloldal frakció EP-képviselője (Die Linke, Németország) a következőket mondta: „Egyrészt ott vannak a tálibok és elfogadhatatlan büntetőeljárási kódexük, másrészt a mi állítólagosan értékvezérelt EU-Bizottságunk. És most a Bizottság közvetlenül Brüsszelbe hívja meg a tálibokat. De ez természetesen állítólag nem egyenlő ennek az embertelen, reakciós rendszernek az elismerésével. Hiszen azt állítják, hogy itt nem a diplomáciáról, hanem a kitoloncolásról van szó. Csupán az elmúlt évben a tálibok hat embert végeztek ki nyilvánosan stadionokban, és ezekkel az emberekkel akar a Bizottság komolyan tárgyalni. Semmiféle együttműködés nem létezhet a tálibokkal. Senkit nem szabad Afganisztánba kitoloncolni.”

EP Baloldal frakció

A baloldali EP-képviselők Görögországban: a biztonságot kereső embereket védeni kell, nem bűnözőkként kezelni

Az uniós jog szerint a menedékjogi kérelmeket kell abszolút elsőbbséggel elbírálni. Ezzel szemben az embercsempészettel vádoltakat előzetes letartóztatásba helyezik, és egy ördögi körbe kerülnek, amelyben a tárgyalásra várva nem tudnak menedékjogot kérni. Ez a büntetőjog teljes mértékű eszközként való felhasználását jelenti az új migrációs politika céljaira, ami láthatatlanná teszi a migránsokat az eljárási garanciák számára. Különösen Krétán, a folyamatos líbiai migrációs áramlások közepette mindenkit, aki bíró elé kerül, bűnösnek tekintenek, és gyorsított eljárásokkal automatikusan az embercsempészekkel tesznek egyenlővé. Sem a szükségállapotot, ami miatt valaki hajót vezethet, sem a fiatalkor vélelmét a büntetés enyhítése céljából nem ismerik el.

Estrella Galán, a Baloldal frakció EP-képviselője (Sumar, Spanyolország): „Nem gondoltuk volna, hogy ilyen mértékű leépülés történik a görög államban. Egy súlyos hiányosságokkal küzdő rendszert láttunk, ahol az embereket kisebb szabálysértésért tartóztatják le és zárják börtönbe. A jogállamiság ilyen fokú teljes torzulása cselekvésre kell hogy késztessen minket. A börtönökben uralkodó szigor túlzsúfoltsághoz és a legkiszolgáltatottabbak jogainak csorbulásához vezet. Ami pedig a menekülteket illeti, emberi jogaikat sértik meg.”

Pernando Barrena, a Baloldal frakció EP-képviselője (EH Bildu, Baszkföld): „Mély aggodalommal tölt el minket a polgári szabadságjogok terén tapasztalható visszalépés, és az, amit a börtönökben láttunk. Hallottunk olyan menekültekről, akik nem kaptak tisztességes tárgyalást; túlzsúfoltságot láttunk. A fogvatartottak száma megduplázódik anélkül, hogy a kapacitás ennek megfelelően nőne. Kiskorúakat együtt tartanak felnőttekkel. Ez egyik sem véletlen, hanem nagyon konzervatív, szélsőjobboldali meggyőződésekből fakad. Egyesek úgy vélik, hogy ezeknek az embereknek a társadalomtól való elkülönítése segíteni fog, de nem így lesz.”

Kosztasz Arvanitisz, a Baloldal frakció EP-képviselője (SYRIZA-PA): „Görögország a második olyan ország az EU-ban, ahol a börtönök nem az Igazságügyi Minisztérium, hanem a Polgári Védelmi Minisztérium hatáskörébe tartoznak. Az eredmény: túlzsúfoltság, a személyzet kiégése, a fogvatartottak számára pedig lélekrabszolgaság. A jobboldali politika szegénységet termel, a szegénység pedig bűnözést. A szociális infrastruktúra hiányában a szegénység kriminalizálása és a szigorúbb ítélkezés csak problémákat és szenvedést hoz a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak.”

EP Baloldal frakció

Tálibok ma? Iszlám Állam holnap?

Az Európai Bizottság tárgyalni fog a tálibokkal az afgánok Európából történő kitoloncolásáról. Igen, ez egy valódi szalagcím.

“Az Európai Unió következetesen elítélte a tálibok által bevezetett egyre szigorúbb korlátozásokat…” – de ez azelőtt volt. Azóta az Európai Bizottság, hogy kövesse a szélsőjobb által erőltetett rasszista napirendet, Brüsszelben tárgyalva legitimálja a tálib rezsimet, hogy “megvitassák” az afgán menekültek kitoloncolását.

Tényleg emlékeztetnünk kell magunkat arra, kik is a tálibok? Azok, akik megszervezték és fokozták a nemi apartheid rendszerét a nők és lányok jogainak csorbításával. Nemrég, 2025 októberében az Európai Parlament vitát tartott azon afgán nők és lányok támogatására, akiket kizártak az oktatásból.

A Baloldal frakció társelnöke, Manon Aubry (Engedetlen Franciaország) közölte: “Az Európai Bizottság annyira megszállottja a kitoloncolásoknak és a szélsőjobb menekültellenes napirendjének, hogy mára úgy tűnik, kész közvetlenül tárgyalni a tálibokkal. Meghívni egy olyan rezsimet Brüsszelbe, amely szisztematikusan tiporja el a nők jogait és az alapvető szabadságokat, erkölcsi és politikai szégyen. Hogyan állíthatják, hogy védik az emberi jogokat, miközben a migrációellenőrzés nevében legitimálják a világ egyik legbrutálisabb rezsimjét?”

A Baloldal frakció társelnöke, Martin Schirdewan (Die Linke, Németország) azt mondta: “Tekintettel a rezsim ellenzői, a nők és a kisebbségek helyzetére, Afganisztánba történő kitoloncolások felelőtlenek. Véleményem szerint súlyos hiba és teljesen rossz jel, hogy az EU mostantól tárgyalásokat is folytat a tálibokkal, hogy ‘biztonságos’ kitoloncolásokról egyezkedjen. Ezzel az EU átveszi a szélsőjobb migrációs politikai napirendjét, és hajlandó még saját maga által szankcionált terroristákkal is tárgyalni a kitoloncolások végrehajtása érdekében. A terroristákat nem szabad politikai tárgyalásokkal legitimálni.”

Meddig hajlandó az Európai Unió szemet hunyni a szélsőjobb kielégítése érdekében? Ez a találkozó elfogadhatatlan, és nem szabad megtartani, ha az Európai Unió azt állítja, hogy a demokráciáért és az emberi jogokért küzd.

EP Baloldal frakció

Egyenesen Donald Trump kottájából

Aktivisták bírálták a Reform UK megosztásra irányuló kísérleteit a tömeges kitoloncolásokra vonatkozó „Trump-stílusú ICE-tervükkel”, amelynek értelmében fogvatartási központokat létesítenének a Zöldekre szavazó választókerületekben.

A rasszizmusellenes aktivisták ma visszautasították a Reform UK Zia Yusuf-jának ígéreteit, miszerint új kitoloncolási központokat nem építenének olyan területeken, ahol a szélsőjobboldali párt képviselőit vagy önkormányzati képviselőit választották meg.

A Reform UK belügyi szóvivője kijelentette, hogy ha megválasztják őket, „elsőbbséget adnának a zöldpárti választókerületeknek és a Zöldek által irányított önkormányzatoknak ezen fogvatartási központok elhelyezésében”.

Azt mondta, ez a „legigazságosabb megközelítés”, mivel a Zöld Párt „a nyitott határok és végtelen számú, dokumentálatlan férfi ideérkezésének pártolását szorgalmazza”.

A fogvatartottaknak „nem lenne engedélyezve, hogy elhagyják a helyszíneket” – mondta Yusuf úr a The Daily Telegraph-nak.

Michael Bradley, a Stand up to Racism országos szervezője a Morning Star-nak elmondta, hogy a Reform kitoloncolási tervei „egyenesen Donald Trump kottájából származnak”.

„[A Reform UK vezetője, Nigel] Farage tömeges letartóztatásokról beszél, arról, hogy tízezrével szedik majd el az embereket az utcáról. Arra szólít fel, hogy az ICE jöjjön Britanniába” – mondta.

„Aki a Reformra szavaz, annak világosan kell látnia, hogy a brit Donald Trumpra szavaz.

„Ez a fajta megfélemlítő és mutogatásra épülő viselkedés, amit Farage-tól várni lehet. Egyértelmű üzenetet küld a választóknak, mindazok ellen, akik a migrációval kapcsolatos progresszív politikákra akarnak szavazni.

„Ahelyett, hogy elítélné azt a fajta erőszakot, amilyet az elmúlt két évben országszerte a menekültszállások ellen láttunk, Farage ebből próbál szavazatokat nyerni.

„Ez az egész a megosztásról szól. Ezt az üzenetet közvetíti Farage.”

Hozzátette: „Ez nem különbözik attól, ami a palesztin felvonulásokat támadó politikusokkal történik. Hasznot húznak a megosztottságból. Eközben hagyják, hogy Tommy Robinson erőszakos menetelése végbemenjen Londonban.”

Weyman Bennett, a Stand Up To Racism társelnöke egyetértett, mondván, „Farage Trump-stílusú retorikája megmutatja, mit kapunk, ha a Reform UK-ra szavazunk.”

A Stand up to Racism a nyilvánosság tagjait arra kérte, hogy csatlakozzanak egy ellentüntetéshez, amely a szélsőjobboldali Tommy Robinson által szervezett, május 16-án, szombaton Londonban tartandó tiltakozással szemben jön létre.

Seema Syeda, a Bevándorlók Jólétéért Együttes Tanács (JCWI) érdekérvényesítési igazgatója a Morning Star-nak elmondta, hogy Yusuf kijelentései felfedik: a Reform UK aggódik a Zöld Párt közvélemény-kutatásokban mutatott közelmúltbeli előretörése miatt.

„A Reform és a rendszerpártiak félnek a Zöldek előretörésétől” – magyarázta.

„Zack Polanski azt mondta, ‘nincsenek határok’, és a Zöldek meg is nyerték a Gorton és Denton időközi választást, egy kenti Reform önkormányzati kerületet, most pedig két számjegyű a támogatottságuk, és alaposan megnehezítik a bevett pártok dolgát.

„Lehet, hogy a brit közvélemény mégsem megszállottja a bevándorlók bűnbakként való állításának?”

Anna Turley, a brit Munkáspárt elnöke, képviselő asszony azt mondta, a javaslatok felfedik a Reform „minden választóval szembeni megvetését – beleértve a sajátjaikat is.

„Azzal fenyegetőzni, hogy megbüntetik azokat a helyeket, ahol az emberek nem úgy szavaznak, ahogy te szeretnéd, az alapvető demokratikus elvek elárulása. Nigel Farage új mélységbe süllyedt: egyértelműen jobban érdekli a megosztás és a harag szítása, mint az egész ország szolgálata.

„Nigel Farage-ot nem érdekli a rendszer megjavítása – csak egy mérgező éket akar verni közösségeink közé.”

Yusuf bejelentése után, miszerint a Zöldekre szavazók „azt kapják, amire szavaztak”, a szélsőjobboldali párt skót tagozata pontosította álláspontját ebben a kérdésben.

A közvélemény-kutatások szerint a párt a csütörtöki választás után mind a hét régióból juttathat képviselőket a skót parlamentbe (MSP-ket).

Thomas Kerr, Reform-önkormányzati képviselő pontosította: ha Nigel Farage miniszterelnök lesz, fogvatartási központokat építenének azokban a választókerületekben, amelyek zöldpárti MSP-ket választanak, azokat pedig, amelyek a Reform UK-ra szavaznak, mentesítenék.

John Swinney első miniszter (Skócia) azt mondta: „Ez egyszerűen a Reform politikája veszélyes természetének illusztrációja.

„Ha létezik annak illusztrációja, hogy valaki megpróbálja megosztani a közösségeket, ezt a politikai bejelentést ez példázza.

„Ez a megosztáshoz, a káoszhoz vezető út, megosztja közösségeinket, és ebből nekem nem kér többet.”

forrás: Morning Star