A Zöld Párt egyes vezetői felvizeznék a bevándorláspolitikájukat
A Zöld Párt százezer embert inspirált, akiknek elege van Keir Starmerből és tartanak a Reform UK-től.
Miközben a brit Munkáspárt abba roskad, hogy „rasszistább legyen Nigel Farage-nél”, felemelő hallani egy olyan erőt, amely szembeszáll a bevándorlásról szóló hazugságokkal. És amíg a mainstream politikusok azt hajtogatják, hogy „nincs alternatíva” a megszorításokkal szemben, üdítő hallani, amikor Zack Polanski azt mondja: megadóztatná a gazdagokat.
De az igazi próba akkor kezdődik, amikor a Zöldek közel kerülnek a hatalomhoz. És a héten voltak jelek arra, hogy a párt nyomás alatt áll, hogy gyengítse „öko-populista” üzenetét.
Zack Polanski
A Politico weboldalának nemrég adott interjújában három pártvezető elmagyarázta, hogy egy politikai felülvizsgálatra készülnek.
Ketten közülük azt mondták, hogy a párt bevándorláspolitikáját megváltoztatásra jelölték ki. Jelenleg a Zöldek azt mondják: „egy határok nélküli világot akarnak látni”, előtte pedig egy „igazságos és humánus, ellenőrzött migrációs rendszert” vezetnének be.
Polanski azon elutasítása, hogy elfogadja a bevándorlás mint probléma hazugságát, sokakat inspirált arra, hogy csatlakozzanak a párthoz és rá szavazzanak. Akkor mi áll a nyugtalanító jelek mögött, hogy a párt talán irányt vált?
A Zöldek mindig is egy kétarcú párt voltak – a városokban a Munkáspártnál baloldalibb alternatívaként, a vidéki területeken pedig a Lib Demek zöldebb változataként pozicionálták magukat. A párt jobbszárnya most szívesen visszavágna Polanski radikalizmusának egy részére.
Néhány vezetőjük attól tart, hogy a radikális elvek hogyan csapódnak le a jobboldali médiában. „Most úgy állunk, mintha lenne egy listánk a politikákról, amik miatt a Daily Mail felhívhat minket” – mondta az egyikük. Úgy gondolják, mivel a baloldali szavazókat már megszerezték, a pártnak most jobbra kellene fordulnia, hogy nagyobb „mainstream vonzereje” legyen.
A mérséklődés mögötti nyomás az elektoralizmus természetében gyökerezik – amely szerint a változás elsősorban szavazatszerzés útján jön. És ha valaki a brit államot akarja irányítani, nyomás alatt van, hogy megbízhatónak tűnjön a rendszer számára.
A Zöldek már most próbálják megnyugtatni a tőkéseket, hogy „felelős” lehetséges kormányzó párt. Az egyik vezető a Zöldek politikáját úgy jellemezte, hogy „nem egy kormányzásra szánt politikai platform”.
Ez a megfelelési kényszer minden baloldali választási projektet nyomás alá helyez. A Te Pártod is pontosan ugyanekkora nyomásnak lett volna kitéve, mint a Zöldek. Minél közelebb kerül egy párt a hatalomhoz, annál erősebb a vonzás.
Ha a Zöld Párt önkormányzatokat nyer, még tovább fogják próbára tenni. Vajon a képviselőik megtagadják-e a megszorítások végrehajtását? Vagy azt fogják állítani, hogy a megszorítás az egyetlen reális és értelmes lehetőség?
Például Hackney-ben, Kelet-Londonban a Zöldek akár meg is nyerhetik az önkormányzatot. Ahogy a lakhatási és megélhetési válság tombol, egyre több munkásosztálybeli családot szorítanak ki a kerületből. Ez iskolai finanszírozási válságot jelent, és az önkormányzatok nyomás alatt vannak, hogy összevonják vagy bezárják az iskolákat.
Hogyan fognak reagálni a Zöldek? Az egyik út, hogy elfogadják a hivatalos politika szabályait, és végrehajtják a megszorításokat és bezárásokat – bármennyire is vonakodva. Egy másik, lázadóbb vízió szerint a képviselők fellázadnának, hogy több finanszírozást szerezzenek, részt vennének a sztrájkőrségekben, tiltakozásokon és kampányolnának.
A szakszervezeti tagoknak, szocialistáknak és aktivistáknak vezetniük kell majd ezeket az ellenállásokat a Zöldek által irányított önkormányzatok alatt – és fel kell szólítaniuk a Zöld Párt képviselőit és tagjait, hogy legyenek részesei ezeknek.
Ünnepeljük, amikor Polanski véresre veri Starmer vagy Farage orrát. De továbbra is szükségünk van egy szocialista alternatívára, amely szerint a választási politikán kívüli küzdelmek kiépítése a kulcsa a változás elérésének.
Leleplezzük a Reform UK küszöbön terjesztett hazugságait – a Socialist Worker új sorozatának első része
Valóban annyira zsúfolt ez az ország, hogy szó szerint nincs hely új embereknek?
Ezt állítja Nigel Farage, a Reform UK vezetője – egy olyan állítást, amelyet főként a nem fehér és nem keresztény bevándorlók ellen használ.
Valójában Nagy-Britannia nagy része túl kevés emberrel rendelkezik, és messze elmarad a munkaképes korúak számától, akikre egy öregedő népesség ellátásához szükség lenne.
És Nagy-Britannia messze van a túlnépesedéstől. Az Egyesült Királyságban négyzetmérföldenként körülbelül 734 ember él. Walesben és Skóciában ez a szám 400-ra, illetve 180-ra csökken.
Hollandiában például jóval sűrűbb a népesség: négyzetmérföldenként mintegy 1350 ember él.
Ennek ellenére nem szegényebb, sőt, az átlagos jövedelem magasabb, mint Nagy-Britanniában. Hollandia Európa egyik leggazdagabb országa.
Bár sokan szűkösen élünk, még Nagy-Britannia legnépszerűbb területein is – az ország délkeleti részén – ezt nem mindenki tapasztalja meg.
A London School of Economics tanulmánya szerint a gazdag Surrey-ben több földterületet hasznosítanak golfpályákhoz, mint lakások számára.
Az viszont igaz, hogy sokan tapasztaljuk a túlzsúfolt lakásokat, a zsúfolt tömegközlekedést és a túlterhelt NHS-szolgáltatásokat.
De ezek a problémák nem attól függnek, hányan élnek Nagy-Britanniában, hanem attól, hogy az ország hogyan osztja el erőforrásait.
Nagy-Britannia jóval kevesebbet költ egészségügyre, mint sok európai ország – köztük Németország és Franciaország.
A Health Foundation agytröszt szerint, ha az itteni kiadások elérnék e két ország szintjét, az NHS akár 39 százalékos többlettámogatást kaphatna egy évtized alatt.
És olyan sok orvos, nővér és más egészségügyi dolgozó érkezett külföldről Nagy-Britanniába, így az NHS nem is létezhetne nélkülük.
A „Nagy-Britannia megtelt” hazugságot olyan emberek terjesztik, akik el akarják leplezni a valódi okokat, amelyek miatt a hétköznapi emberek élete rosszabbodik – a megszorításokat.
Míg a különböző országok gazdaságát a bevándorlók munkája tartja fenn, a bevándorlási politika „ICE-osodása” szerte a világon bűncselekménnyé nyilvánítja a létezésüket.
Az Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi Végrehajtó Hivatalának (ICE) amerikai repülőtereken végrehajtott rajtaütéseitől a vitatott Visszatérési Rendelet Európai Unióbeli jóváhagyásáig a világ a bevándorlási politikák „ICE-osodásának” tanúja. Ezt az „ICE-osodást” a határok externalizációja (kiszervezése), a hosszadalmas fogvatartás és az irreguláris személyek bűnözővé nyilvánítása jellemzi, ami példátlan emberi jogi válságot generál, amely már halálos áldozatokhoz és nemzetközi szervekhez benyújtott panaszokhoz vezetett.
Paradox módon ez a szigorítás abban az időszakban történik, amikor a migráció életbevágóbb, mint valaha a globális pénzügyi stabilitás szempontjából. Míg a globális jobboldal falakat emel (fizikaiakat és jogiakat egyaránt), addig a globális Dél országaiba irányuló hazautalások 2024-ben elérték a 905 milliárd amerikai dollárt, messze meghaladva a közvetlen külföldi befektetéseket (FDI) ezen országok közül sokban. Egy paradoxonnal állunk szemben: sok nemzet gazdasága függ a bevándorlók erőfeszítéseitől, mégis a globális politika arra irányul, hogy megfossza őket méltóságuktól.
Chile: a visszalépés José Antonio Kast alatt
Chilében José Antonio Kast elnök teljesítette egyik legagresszívabb kampányígéretét: felfüggesztette 182 000 bevándorló regularizációját. Ezt a folyamatot, amelyet a volt elnök, Boric indított el, azon személyek integrációját célozta, akik már teljesítették az állami követelményeket, beleértve a biometrikus adatok és a lakcímek leadását. A Migráns Akció Mozgalom figyelmeztet ennek a „sikertelen regisztrációs” politikának a veszélyére, amelyen keresztül több ezer ember van most már teljesen azonosítva és követhető egy olyan kormány számára, amely megfogadta, hogy kiutasítja őket. Rámutat arra is, hogy a bevándorlást a káosszal összekötő új hivatalos narratíva ellenére a gazdasági valóság ellentmond ennek a diskurzusnak: a bevándorló népesség a chilei GDP 10 %-ához járul hozzá.
Argentína és Milei DNU-ja
2025 májusában Javier Milei szélsőjobboldali kormánya véget vetett Argentína bevándorlókat befogadó hagyományának egy Szükségesség és Sürgősség Rendelettel (DNU), amely korlátozza a külföldiek hozzáférését az alapvető közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügy és az oktatás, miközben veszélyes diszkrimináció lappang a háttérben.
A DNU használatával Milei megkerülte a törvényhozási vitát, hogy a szisztematikus gyanú politikáját kényszerítse ki. Argentína, egy olyan ország, amely a migrációs áramlatokra épült, most azt látja, hogy az egészségügyhöz való jog a tökéletes dokumentációtól függő kiváltsággá változik, összetörve azt a modellt, amely évtizedekig meghatározta a nemzetet.
A CECOT leleplezi El Salvador szerepét az emberi jogi jogsértésekben
A 250 venezuelai közül tizennyolcan, akiket illegálisan tartottak fogva a Terrorelhárítás Központjában (CECOT), hivatalos panaszt nyújtottak be az Emberi Jogok Amerikai Bíróságához (IACHR). Őket tárgyalás nélkül szállították át az Egyesült államokbeli bevándorló fogdákból a CECOT-ba, állítólagosan rendkívül veszélyes, salvadori származású bandatagokkal együtt, egészen 2025 júliusi szabadon bocsátásukig és Venezuelába történő hazaszállításukig. Ez ráadásul nem egy jogi hiba beismerése volt, hanem a Nicolás Maduro és Donald Trump kormányzat közötti diplomáciai tárgyalások eredménye, El Salvador kormányának részvétele nélkül, amelynek intézkedései megerősítik azt az érvet, hogy egy olyan rendszer alakult ki, amely a migráció üldözését üzletté változtatta, amelyben az országok erőforrásokat és politikai legitimitást kapnak cserébe a bevándorlók területen kívüli bebörtönzésének kezeléséért, az emberi mobilitást geopolitikai alkufolyamat eszközévé téve.
Mexikó és panasz az ICE halálossága ellen
Claudia Sheinbaum, Mexikó elnöke határvonalat húzott az ICE intézményes erőszakával szemben. A mexikói kormány bejelentette, hogy az IACHR elé viszi azon mexikói állampolgárok eseteit, akik őrizetben vagy műveletek során haltak meg, amelyek jelenleg összesen 14 áldozatot tesznek ki.
Az állandó diplomáciai panaszok ellenére az Egyesült Államok Külügyminisztériumának válaszai kitérőek voltak. A keményvonalas retorika átitatta a műveleti erőket, ami olyan eljárásokhoz vezetett, ahol a bevándorló élete másodlagos a fogvatartás céljához képest. Mexikó azt szeretné elérni, hogy ezeket a műveleteket ne tekintsék többé belső biztonsági akcióknak, hanem szisztematikus emberi jogsértésekként ítéljék meg őket.
Európa és a „Visszatérési Rendelet”
Európában a történelmének legjobboldalibb parlamentje ratifikálta a Visszatérési Rendeletet, egy szabálygyűjteményt, amely az európai liberális értékek feladását jelenti.
A legfontosabb pontok:
Visszatérési központok: A fogvatartás kiszervezése nem EU-tag országokba, átláthatatlan felügyelettel.
24 hónapos fogva tartások: Az irreguláris helyzetű személyek fogvatartásának meghosszabbítása akár két évig.
Jogok megvonása: Szociális juttatások megszüntetése és életre szóló belépési tilalmak.
Szövetségek emberi jogi jogsértésekkel vádolt kormányokkal: A kitoloncolásokat olyan rezsimű országokkal fogják tárgyalni, mint a tálibok Afganisztánban.
Olyan szervezetek, mint a PICUM, figyelmeztetnek a „jogi fekete lyukak” létrejöttére, valamint az olyan gyakorlatok beépülésére, mint a tömeges razziák és kitoloncolások, amelyek Trump ICE-stílusú megközelítését jellemzik, azzal indokolva, hogy a kiutasítási parancsoknak csak 20%-át hajtják végre ténylegesen.
Az összeomlás az Egyesült Államokban: ICE a repülőtereken
2026 márciusában az ország a Belbiztonsági Minisztérium (DHS) részleges leállásával szembesült a bevándorlás végrehajtásával kapcsolatos költségvetési viták miatt. Ez oda vezetett, hogy ICE-ügynökök vették át a repülőterek biztonságát a Közlekedésbiztonsági Hivatal (TSA) ügynökeinek lemondását követően. Az ICE mostantól minden utazó első kapcsolattartójaként működik, elmosva a határt a repülőtéri biztonság és az etnikai-faji üldözés között.
A bevándorlógazdaság: a figyelmen kívül hagyott valóság
Míg a globális jobboldal az ellenségeskedést szorgalmazza, a 2024-es adatok egy elkerülhetetlen gazdasági valóságot tárnak fel. Az alacsony és közepes jövedelmű országokba (LMIC-k) irányuló hazautalások elérték a 656 milliárd amerikai dollárt.
Olyan országokban, mint Tonga (a GDP 41%-a), Tádzsikisztán (39%) és Nicaragua (27%), a migráció a gazdaság egyik mozgatórugója a hazautalásoknak köszönhetően.
Mexikó és India esetében 120 milliárd dollárt, illetve 66 milliárd dollárt kaptak. Ezek a számok messze meghaladják a fogadó országoknak nyújtott Hivatalos Fejlesztési Támogatást (ODA).
A kapitalizmus kétségtelenül felismeri fontosságukat és kizsákmányolja őket: a bevándorlóknak minden egyes hazautalás után díjat kell fizetni (globális átlag 6,4%) .
Az újonnan kezdődött 2026-os év tájképe azt mutatja, hogy egy mélyreható globális változással állunk szemben – és nem a jobbik fajtával. Az ICE-műveletek során bekövetkezett halálesetek és az EU új jogi keretei egy olyan világot alakítanak ki, ahol az emberi mobilitást soha nem látott szinten kriminalizálják. Ez a globális szélsőjobboldal sikerét követi abban, hogy ideológiáját a jogi és politikai keretekbe kényszerítse, egy stratégián keresztül, amely a bevándorló munkások életének bizonytalanná tételére irányul; azok életéről van szó, akiket a hazautalásaik és fogyasztásuk utáni díjakon keresztül erőforrásokért kizsákmányolnak, mégis üldözik őket, és korlátozzák jogaikat azokban az országokban, ahol termelnek.
Ami a bevándorlást illeti, olyan erőkkel állunk szemben, amelyek el akarják temetni az egyetemes emberi jogok fogalmát, pontosan úgy, ahogyan a nemzetközi joggal és a szabályokon alapuló világrenddel is teszik.
Írta: Carmen Navas Reyes venezuelai politológus. Mesterfokozata van az Emberi Fejlődés Ökológiájából (UNESR). Jelenleg latin-amerikai tanulmányokból doktorál a venezuelai Rómulo Gallegos Latin-amerikai Tanulmányok Központja Alapítványnál (CELARG). Tagja a Tricontinental Társadalomkutató Intézet Nemzetközi Tanácsadó Testületének.
8 napot sikerült kibírni szélsőjobboldali gyűlöletkeltés nélkül a választások után.
„Megőrizzük a békét és biztonságos, bevándorlóktól mentes ország maradunk.”
A bevándorlók szót fenyegetően piros betűkkel emelték ki.
Nem, ez nem a Fidesz megszokott fasisztabeszéde. Ez a Tisza logójával ellátott, a Tisza politikusai által osztott kép szövege a közösségi médiában.
A bevándorló-ellenesség nem más, mint a szélsőjobboldal hatalomtechnikai eszköze a társadalom megosztásával, gyűlöletkeltéssel, bűnbakteremtéssel, félelemkontrollal és néphülyítéssel.
Nem a bevándorlók szüntetik meg a kórházi osztályokat, indítanak háborúkat, rúgnak ki tömegesen munkásokat, szegényítenek el minket inflációval, vonják meg a sztrájkjogot és verik szét az oktatást.
Nem lehet „rendszerváltást” csinálni olyan politikusokkal, akik pont akkor váltak „demokratákká”, amikor elzárták nekik a fideszes pénzcsapot.
A társadalom óriásit fog csalódni a Tiszában. Már most látható, hogy ez a NER2.0, csak más emberekkel.
A kisemmizett, megalázott és emiatt joggal elégedetlen társadalmi többség számára az egyetlen esély, ha saját maga veszi kezébe (szervezetten!) a jóléte és jogai visszaszerzésének feladatát.
Zéró tolerancia a munkásellenes, szélsőjobboldali gyűlölet ellen!
Az Európai Unión belüli szélsőjobboldali elmozdulás valóság. A deportálási szabályozás pontosan úgy alakul, ahogyan a Baloldal frakció figyelmeztetett: azzal fenyeget, hogy messze túllép az embertelen Menekült- és Bevándorlási Paktumon, és még büntetőbb területekre lép. Aggodalmakat fogalmazott meg az Európa Tanács emberi jogi biztosa, valamint 16 ENSZ-felkért szakértő is, akik a tárgyalás alatt álló javaslat emberi jogi hatásaira figyelmeztettek.
A jobboldal és a szélsőjobboldal most felgyorsítja az EU deportálási gépezetét, amely a harmadik országbeli állampolgárokat célozza, a szélsőjobboldali európai parlamenti képviselők forgatókönyvét követve. Ez a pálya az Egyesült Államokban látott agresszív kényszerítő intézkedéseket tükrözi, ami elkerülhetetlenül szisztematikus etnikai profilalkotáshoz, tömeges letartóztatásokhoz, gyermekek fogva tartásához és olyan országokba való kitoloncoláshoz vezet, ahol az egyének soha nem is jártak. A liberálisok által vezetett európai parlamenti Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) által elfogadott szöveg a Bizottság javaslatának valamennyi problémás elemét megőrizte.
MIT TARTALMAZ EZ A „VISSZATÉRÉSI RENDELET”?
1) FOGVA TARTÁS ÉS KITOLONCOLÁS: ÚJ FENYEGETÉS A GYERMEKEK JOGAI ELLEN Gyermekek és családok célkeresztben: Az új szabályok zöld utat adnak a kiskorúak kitoloncolásának és fogva tartásának. A gyermekes családokat mostantól „visszatérési központokba” lehet kihelyezni, miközben invazív orvosi vizsgálatok engedélyezettek az életkor „ellenőrzésére”, megfosztva őket azoktól a speciális védelmi mechanizmusoktól, amelyek a legsebezhetőbbeket illetnék meg.
Kényszerkitoloncolás „visszatérési központokba”: A tagállamok kényszerítő erővel kitoloncolhatnak egyéneket olyan harmadik országokba, amelyekben soha nem is jártak, olyan megállapodások alapján, amelyekhez nem társul Bizottsági felügyelet vagy emberi jogi felfüggesztési záradék. Bár a kísérő nélküli kiskorúak jelenleg mentesülnek, a gyermekes családok továbbra is célpontjai ezeknek a kihelyezett központoknak. Ez az, amit a Trump-kabinet is tett, „elrettentésként” használva ezt, hogy az embereket távozásra kényszerítsék.
2) A JOGÁLLAM FELSZÁMOLÁSA: A non-refoulement (visszaküldés tilalma) elvének megkerülése: A tagállamok egyetlen határozatban több visszatérési országot is felsorolhatnak, ezzel szándékosan akadályozva a jogi kifogásokat. Azáltal, hogy eltörlik a visszaküldési kockázatok szisztematikus értékelésének követelményét és megszüntetik az automatikus felfüggesztő hatályt, az EU gyakorlatilag kiüresíti a hatékony jogorvoslathoz való jogot és emberéletekkel játszik.
Az önkéntes visszatérés szabotálása: Azáltal, hogy az előkészítési időszakot legfeljebb 30 napra csökkentik (lehetővé téve a „nulla napos” azonnali távozási parancsokat), az új szabályok emberileg lehetetlenné teszik az önkéntes távozást. Ezen irreális határidők elmulasztása végleges beutazási tilalmat vagy kötelező börtönben történő fogvatartást von maga után, ami gyakorlatilag bűnözővé teszi azokat, akik nem tudják egyik napról a másikra összecsomagolni az életüket.
Határozatlan idejű tömeges bezárás: A javaslat a fogva tartást tagállamonként 24 hónapra, ijesztő mértékben kiterjeszti, és lehetővé teszi egyének (gyermekeket is beleértve) határozatlan idejű fogva tartását a „bármely releváns tényező” nyitott listája vagy vélt „biztonsági kockázatok” alapján. A javaslat emellett lehetővé teszi a bűncselekményért el nem ítélt személyek – köztük gyermekek – börtönökben, közönséges fogvatartottakkal történő elhelyezését is, miközben a fogva tartás úgynevezett „alternatíváit” határozatlan ideig alkalmazhatónak nyilvánítja, még a jogi maximumok lejárta után is.
Jogsértések kölcsönös elismerése: Az „Új Európai Visszatérési Határozat” 2027-re kötelezővé teszi a kitoloncolási határozatok kölcsönös elismerését, az alapvető jogokra vonatkozó garanciák nulla szintje mellett. Azzal, hogy a tagállamokat arra kényszerítik, hogy elismerjék egymás visszatérési határozatait, sőt lehetővé teszik a „gyorsított” átadásokat a legszigorúbb bánásmódról ismert országokba, az EU lényegében egy olyan rendszert épít ki, amely vakon legitimálja az illegális eljárásokat és az eljárási visszaéléseket a határokon átnyúlva.
3) A MIGRÁCIÓ KRIMINALIZÁLÁSA ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI STÍLUSÚ KÉNYSZERÍTŐ INTÉZKEDÉSEK Külföldi segélyek és kereskedelem fegyverként való használata: Egy új „újbóli befogadási feltételrendszer” az EU diplomáciáját kényszerítő eszközzé változtatja. Azzal, hogy a vízumokat, a kereskedelmet és a fejlesztési segélyt közvetlenül egy harmadik ország kitoloncoltak befogadására való hajlandóságához kötik, az EU gyakorlatilag szankciókkal fenyegeti a harmadik országokat, hogy rákényszerítse őket a „deportálási gépezettel” való együttműködésre.
Az Egyesült Államokbeli stílusú „ICE” taktikák importálása: Bár a kifejezett „felderítésre” vonatkozó cikket technikailag áthelyezték, a lényeg továbbra is a szisztematikus etnikai profilalkotás modellje marad. A Parlament szövege most engedélyezi a személyes tárgyak kutatását és lefoglalását, míg a Tanács verziója még tovább megy. Ez lehetővé tesz olyan „nyomozati intézkedéseket”, amelyek otthonokba való rajtaütéseket engedélyeznek. Ez tükrözi az Egyesült Államokban látott legbrutálisabb kényszerítő taktikákat, a magánlakásokat a migrációellenőrzés frontvonalává változtatva.
4) TRANSZNACIONÁLIS ELNYOMÁS Együttműködés a tálibokkal: Egy olyan megdöbbentő lépésben, amelyet még a Tanács is elutasított, a szöveg most lehetővé teszi az „el nem ismert harmadik országbeli szervezetekkel való együttműködést”. Ez megnyitja az utat az EU előtt, hogy közvetlenül olyan rezsimekkel, mint az afganisztáni tálibok, koordinálja a kitoloncolásokat, előtérbe helyezve a kiutasításokat a legalapvetőbb etikai és emberi jogi határokkal szemben.
Jogos tartózkodási engedéllyel rendelkezők célkeresztben: Az új szabályok megszüntetik azt a józan ész szerinti kivételt, amely a tartózkodási engedélyük vagy vízumuk megújítására várókra vonatkozott. Azzal, hogy a tagállamokat még a jogi megújítási folyamat közepén lévő személyekkel szemben is visszatérési határozat kiadására kényszerítik, az EU mesterségesen gyártja az „illegális státuszt”, és állandó, szükségtelen bizonytalanságot teremt a huzamosabb ideje itt élők számára.
Veszélyes adatmosás: A szöveg lehetővé teszi érzékeny személyes adatok (beleértve a bűnügyi nyilvántartásokat is) olyan harmadik országokkal való megosztását, amelyekre nem vonatkozik semmilyen megfelelőségi határozat vagy adatvédelmi szabvány. Ez a meggondolatlan adattovábbítás kockáztatja, hogy olyan információk kerüljenek át, amelyeket autoriter rezsimek a visszatérésüket követően az egyének üldözésére használhatnak, gyakorlatilag az EU adatbázisait a transznacionális elnyomás eszközeivé változtatva.
SENKI SEM ILLEGÁLIS!
Az Európai Uniónak újra kell gondolnia a migrációhoz és az emberi jogokhoz való hozzáállását anélkül, hogy követné a szélsőjobboldal rasszista programját. Ahelyett, hogy a tömeges fogvatartáshoz és a kényszerkitoloncoláshoz hasonló büntető intézkedésekre összpontosítana, olyan politikákra van szükségünk, amelyek az emberi jogokat, a méltóságot és a tisztességet helyezik előtérbe. A Baloldal képviselőcsoportja az Európai Parlamentben továbbra is küzdeni fog ezek ellen az embertelen politikák ellen, amelyek gyermekeket, nőket és férfiakat sodornak veszélybe. A javaslat Európa további megerősítésére és a bevándorlók fogva tartásának növelésére nem csupán kudarcra ítélt megközelítés; ez egy veszélyes megközelítés is. Össze kell fognunk egy emberségesebb, igazságosabb Európáért.
A mai napon az új „szent szövetség” (EPP/PfE/ECR/ESN)* nyomán a LIBE bizottság elfogadott egy visszatérési és kitoloncolási rendeletet, amely a tömeges kitoloncolásokhoz vezető terv végső lépését jelenti az Európai Unióból.
A konzervatívok és a szélsőjobboldal kéz a kézben ihletet merítettek abból, hogy ne csak a Trump-féle ICE milíciát, hanem Trump antidemokratikus káoszát is meghonosítsák az EU intézményeiben. A javaslat kockáztatja olyan gyakorlatok megismétlését, mint a profilalkotás, a tömeges letartóztatások, a gyermekek fogva tartása és az emberek olyan országokba történő kitoloncolása, ahol soha nem éltek. Az ilyen intézkedések súlyosan veszélyeztetnék az Európai Unióban jelenleg tartózkodó számos ember életét és jogait.
A kitoloncolási végzéssel rendelkező embereket akár két évig is rendszeresen fogva lehetne tartani, nem azért, mert bűncselekményt követtek el, hanem adminisztratív státuszuk miatt.
Elfogadhatatlan annak a lehetősége, hogy embereket, köztük gyermekes családokat az úgynevezett „visszatérési központokba” szállítsanak, amelyek az EU-n kívüli harmadik országokban találhatók. Az ilyen helyeken az alapvető jogok védelme és a jogi biztosítékokhoz való hozzáférés nem garantálható.
Estrella Galán, a Baloldal európai parlamenti képviselője (Sumar, Spanyolország) elmondta: „Ez a rendelet egy veszélyes, szélsőjobboldali vezetésű tömeges kitoloncolási terv utolsó darabja az EU-ban. Ez utat nyit a rendszeres fogvatartás, a profilalkotás, valamint a menekültek és kiszolgáltatott emberek, köztük gyermekek kitoloncolása előtt olyan harmadik országokba, ahol soha nem jártak. Az úgynevezett ‘visszatérési központok’ Európa határain kívül a bevándorlók guantánamóivá válhatnak, széttépve az EU emberi jogokra és nemzetközi jogra vonatkozó kötelezettségvállalásait.”
Ez a rendelet egyértelműen megsérti a tagállamok azon kötelezettségvállalásait, hogy az európai és nemzetközi jog értelmében tiszteletben tartsák az alapvető jogokat. A Baloldal megtámadja a megbízást a plenáris ülésen, és felszólítja az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy utasítsák el az emberi méltóságot aláásó politikákat, és helyette a szolidaritáson, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló bevándorlási politikákat folytassanak.
EP Baloldal frakció
* A „szent szövetség” tagjai:
EPP: Európai Néppárt
Jobboldali, kereszténydemokrata irányvonalat képvisel. Korábban a Fidesz volt a tagja, most a Tisza párt.
A szakszervezet-ellenes milliárdos adószáműzött Sir Jim Ratcliffe minden oldalról támadások kereszttüzébe került, miután panaszkodott, hogy „az Egyesült Királyságot bevándorlók gyarmatosítják”.
A Manchester United társtulajdonosa vagyont szakított az Ineosból, amely csaknem 700 millió fontnyi hitelgaranciát kapott a brit kormánytól, valamint 50 milliós támogatást a bezárt grangemouth-i finomítója helyszínére – majd Monacóba költözött, hogy elkerülje 4 milliárd font adó befizetését a brit kincstárnak.
Kijelentette: „Nem lehet olyan gazdaságot működtetni, ahol kilencmillióan élnek segélyeken, és hatalmas számban érkeznek bevándorlók. Úgy értem, az Egyesült Királyságot gyarmatosítják. Ez túl sokba kerül. Az Egyesült Királyságot bevándorlók gyarmatosították.”
Sir Jim a Sky Newsnak adott interjújában tette e megjegyzéseket, melyben elismerte, hogy találkozott a Reform UK vezetőjével, Nigel Farage-zsal, akit „intelligens embernek” nevezett. A szélsőjobboldali párt szoros versenyben van a február 26-i időközi választáson a Nagy-Manchesteri Gorton & Denton körzetben.
A futballban működő diszkrimináció-ellenes jótékonysági szervezet, a Kick It Out „felháborítónak” nevezte a kijelentéseket, hozzátéve: „Érdemes emlékeztetni őt arra, hogy a Manchester Unitednek sokszínű szurkolótábora van, és egy olyan városban játszik, amelynek kulturális történelmét bevándorlók gazdagították.
„Az ilyen nyelvezetnek és vezetésnek nincs helye az angol futballban.”
Ezzel egybecsengően a Manchester United Muszlim Szurkolói Klubja közölte: „Mély aggodalommal tölt el minket a közelmúltban tett kijelentés, miszerint [Britanniát] bevándorlók »gyarmatosították«, valamint azok a pozitív utalások politikai szereplőkre, akiknek retorikája a bevándorlásról és kisebbségi közösségekről régóta megosztó.
„A »gyarmatosított« kifejezés nem semleges. Visszhangozza a szélsőjobboldali narratívákban gyakran használt nyelvezetet, amely a migránsokat betolakodókként és demográfiai fenyegetésként állítja be.”
Alloa és Grangemouth munkáspárti képviselője, Brian Leishman bírálta a milliárdos kijelentéseit, aki tönkretette Skócia feldolgozóipari bázisát, és a grangemouth-i olajfinomító leépítésével és bezárásával szakképzett munkavállalókat űzött külföldre.
„Jim Ratcliffe megjegyzései vagy hihetetlenül tudatlanok, vagy egy taktikai húzás, hogy elterelje a figyelmet korunk valódi problémájáról – arról, hogy az egyenlőtlenség nő és rombolja az ország társadalmi szövetét.
„Ratcliffe ködösíteni próbál, és elterelni a figyelmet arról a tényről, hogy felelős több száz skóciai munkahely megszűnéséért, az iparág felszámolásáért, aminek következtében készségek és tehetségek áramlanak ki, a közösségek pedig rosszabbul járnak, Skócia nemzetgazdasága pedig évi több százmillió fontos veszteséget szenved.
„Ismét megmutatta, mi is ő valójában – egy kapitalista, aki hisz abban, hogy a társadalom működéséhez szükség van egyenlőtlenségre.”
A Nemzeti Oktatási Szakszervezet főtitkára, Daniel Kebede pedig így replikázott a közösségi médiában Ratcliffe-nek: „Nincs bevándorlási problémánk. Milliárdos-problémánk van.”
A kórusba bekapcsolódva az SNP első minisztere, John Swinney kijelentette: „Az emberek azért jönnek ide élni, hogy hozzájáruljanak gazdaságunkhoz, és ők szívesen látott vendégek.
„Skócia különleges kihívásokkal néz szembe a munkaképes korú népesség méretét illetően, ezért vonzóbbá kell tennünk magunkat a munkaképes korú lakosság számára.
„Erkölcsileg és filozófiailag is vitatkozom Jim Ratcliffe-fel, és gazdaságilag is vitatkozom vele, mert a migráció segíti gazdaságunk fellendítését…
„Nagyon alacsony a munkanélküliségünk, és hiány van munkaképes korú lakosságból.
„Ez számomra azt jelzi, hogy nyitottnak kell lennünk a migrációra gazdaságunk fellendítése és növekedése érdekében – az Egyesült Királyság kormánya pedig teljesen ellenséges ezzel szemben, és ezáltal Skócia gazdasági növekedésének és lehetőségeinek útjában áll.”
Miután Sir Keir Starmer miniszterelnök bocsánatkérést követelt, Ratcliffe csütörtökön kiadott közleményében látványosan nem vonta vissza megjegyzéseit.
„Sajnálom, hogy szóválasztásom megbotránkoztatott néhány embert az Egyesült Királyságban és Európában, és aggodalmat okozott, de fontos felvetni a szabályozott és jól menedzselt, gazdasági növekedést támogató bevándorlás kérdését” – mondta.
Sir Keir szóvivője közölte: „A miniszterelnök bocsánatkérést kért, és egy bocsánatkérés meg is történt, és teljesen helyénvaló, hogy Jim Ratcliffe elnézést kért ezért a nyelvezetért.”
Az Európai Parlament véglegesen jóváhagyta a „biztonságos harmadik ország” és a „biztonságos származási országok” jelentéseit, amelyek újabb szöget vernek a menedékjog koporsójába az EU területén.
A Baloldal frakció egységesen kiáll a menedékjog védelmében, és elutasító módosító javaslatot nyújtott be mindkét dokumentumhoz. Eközben a jobboldali koalíció, kéz a kézben a szélsőjobboldallal, az emberi jogokra és a szolidaritásra tapos.
Európa veszélyes útra lép. Nem engedhetjük, hogy a törvényhozók olyan politikákat nyomjanak át, amelyek tudatosan életeket veszélyeztetnek. Amikor Európa rasszista és tekintélyelvű programot követ, azzal nem védi meg, hanem elárulja magát. Az alapvető jogok jövője Európában attól függ, hogy mostantól kezdve ellenállunk.
Ilaria Salis, a Baloldal frakció EP-képviselője (Sinistra Italiana, Olaszország): „Mától kezdve a menedékjog végső megsemmisítése befejezett ügy, melyet a közép- és a szélsőjobb Szent Szövetsége pecsételt meg. Akik a terem bal oldalán ülnek és ezen intézkedésekre igennel szavaztak, azoknak egyszerűen szégyellniük kell magukat. A visszatoloncolások és a tömeges deportálások vonala győzött. Az albaniai, ruandai, és ki tudja, még milyen központok vonala győzött. A migráció rasszista megközelítése győzött, amit már láthattunk Ausztráliában és Izraelben. A fasizmus ma már nem annyira politikai rendszer, mint inkább sodródás: a hajlam, hogy a jogok mércéjét mindig egy kicsit arrébb, jobbra toljuk, és így lejjebb. A polgári engedetlenség már nem lehetőség; szükségessé válik. Hogy emberek maradjunk.”
Damien Carême a Baloldal EP-képviselője (Engedetlen Franciaország), a „biztonságos származási országok listája” ügyének jelentéskészítője a Baloldal részéről: „Ez egy sötét nap az emberi jogok számára. A biztonságos származási országok listájával és a biztonságos harmadik ország fogalmával az EU maga mögött hagyja a nemzetközi jogot, és egyszerűen deklarálja a menedékjog végét Európában! Hogy kielégítse a konzervatívok és a szélsőjobb rasszista programjait, és lehetővé tegye Giorgia Meloni számára, hogy megvalósítsa szégyenletes deportálási megállapodását Albániával, az EU „innovatív” megoldásokat alkalmaz az európai migrációs és menedékjog-politikában. Más szavakkal: ha az európai jog nem engedi meg az alapvető jogok megsértését, akkor változtassuk meg a jogot!”
E szövegek elfogadásával az EU átlép egy láthatatlan, de alapvető határt, a moralitás és értékek határát. Ezzel a napról napra egyre gyalázatosabb Európával szemben a Baloldal szilárdan kiáll. A Baloldal egységes hangon szól, hogy felerősítse a legsérülékenyebbek hangját. A Baloldal egységesen védi az emberiesség és a szolidaritás értékeit. A Baloldal egységes, és nem hátrál meg az alapvető jogok védelmében.
Legalább 27 menekült halt meg 2021. november 24-én, a La Manche-csatorna eddigi legsúlyosabb tömeges fulladásos halálos áldozatával járó balesetében. Egy a héten lezárt nyomozás arra a következtetésre jutott, hogy a halálesetek „elkerülhetők” voltak – és az azt okozó hiányosságok „szerkezeti jellegűek”.
A Cranston-nyomozás megállapításai azt mutatják, hogy a brit állam kezei véresek.
Legalább 33 ember szállt hajóra Franciaországból 2021. november 23-án este. Csak ketten élték túl.
A jelentés részletesen feltárja az éjszaka és a reggel eseményeit. Akik a hajón voltak, több ezer fontot fizettek az embercsempészeknek a szállásért, akik biztosították nekik a biztonságos átjutást. Egy jobb életet, családegyesítést kerestek és menekültek a politikai erőszak elől.
Egy ponton víz kezdett bejutni a hajóba. Az emberek próbálták kimeríteni a beáramló vizet, de nem sikerült. Telefonhívásokkal kértek segítséget, többek között a brit parti őrségtől.
A parti őrséget november 24-én, kicsivel éjfél után értesítették arról, hogy a fedélzeten lévők segítségre szorulnak.
Egy 16 éves fiú 20 percig beszélt a parti őrséggel, azt mondta, hogy „a vízben vannak” és sírva könyörgött a segítségért. Koordinátákat küldtek a parti őrségnek.
Még kétségbeesettebb hívások és üzenetek érkeztek a hajóról – amelyek közül néhányat a hatóság teljesen figyelmen kívül hagyott. Egy ponton a gumicsónak felborult.
A parti őrség „mayday” vészjelzést adott ki. Egy közeli francia haditengerészeti hajó, a Flamant, amelyet akkor a francia partőrség használt, nem válaszolt. 15 percnyire volt a koordinátáktól.
A hajó ellen Franciaországban büntetőeljárás indult – a nyomozás arra jutott, hogy ha válaszolt volna, minden haláleset elkerülhető lett volna.
Körülbelül hajnali 1:30-kor a parti őrség megbízott egy brit Határrendészeti hajót, a Valiant-ot, hogy vizsgálja ki az esetet. A Valiant csak hajnali 2:22-kor hagyta el a doveri kikötőt. Még egy órába telt, hogy elérje a kis hajó utolsó ismert helyzetét.
Mire a Valiant megérkezett, a hajó máshova sodródott. A nap körülbelül 7 órakor kelt. Néhány ember még mindig kapaszkodott a kis hajó megmaradt darabjaiba.
Hajnali 3:30 és 7:20 között a Valiant három kis hajót talált – egyik sem mutatott olyan szintű veszélyt, mint amit a gumicsónakról hallottak – amelyet a jelentés Charlie Incidensnek nevez. Ezután a Valiant befejezte a keresést.
Mások holttestei lebegtek körülöttük. Az egyik túlélő, Issa, emlékszik egy anyára, aki sikoltozva kereste gyermekét.
Ezen a ponton „Senki sem kereste a kis hajót az Egyesült Királyságban, és senki sem ment a megmentésére” – mondta Cranston.
2021. november 24-én, dél körül egy francia halászhajó holttesteket talált a vízben lebegni. A parti őrséget erről kb. 13 órakor értesítették – majdnem 12 órával azután, hogy először segítségkérő hívásokat kaptak.
A jelentés megállapította, hogy azok a fedélzeten, akik túlélték a hideg vízbe kerülés sokkhatását, „végül megfulladtak, amikor már nem tudtak a kis hajó úszó maradványaihoz kapaszkodni”.
„Ennek oka a kezek, karok és lábak lehűléséből adódó fizikai elgyengülés, az eszméletvesztés vagy a hipotermiából eredő szívmegállás volt.”
„Ezért valószínű, hogy a többség még életben volt, amikor a Határrendészeti Valiant hajója megérkezett a Mayday továbbító pozícióba 2021. november 24-én, hajnali 3:24 körül.”
És néhányan „még napkeltekor, aznap reggel 7 óra körül is életben voltak, bár akkor és a megmentés ideje, aznap kora délután között haltak meg.”
Krónikus létszámhiány volt a partőrségnél, egy olyan probléma, amelyet a tömeges fulladás előtt ismételten jeleztek belsőleg.
És undorító módon elterjedt hit volt a partőrségen belül, hogy a kis hajókon segítségért könyörgő emberek „túlozzák a szorongást”.
Cranston azt mondta: „Ezekről már régóta tudtak, de nem történt hatékony intézkedés enyhítésükre. Ez a kormány részéről jelentős, rendszerszintű kudarcot jelent.”
Cranston arra a következtetésre jutott: „A kis hajókkal való átkelések gyakorlatának véget kell érnie”, hiszen „elengedhetetlen a további életveszteségek megelőzése”. „Egy kis, tengeri közlekedésre alkalmatlan és túlzsúfolt hajón utazni, és a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalát átszelni eredendően veszélyes tevékenység” – mondta.
A menekültek a kis hajók használatára és az embercsempészekre utalásra kényszerülnek a brit állam és az Európai Unió rasszista határszabályai miatt.
Minden alkalommal, amikor fokozzák az elnyomást a határon, az csak arra kényszeríti a menekülteket, hogy egyre veszélyesebb útvonalakat válasszanak.
Az egyetlen módja további halálesetek megállításának, hogy biztonságos és legális útvonalakat biztosítsanak azoknak a menekülteknek, akik biztonságot keresnek Nagy-Britanniában.
Minden alkalommal, amikor egy politikus, legyen az a Reform UK-ból vagy a „Munkáspártból”, a kis hajók elleni fellépésről beszél, gondoljatok erre a történetre. A társadalmi gyilkosság az igazi következménye annak, ha megtagadják a menekültek számára a biztonságos átjutást Nagy-Britanniába.
Az Európai Unió intézményei olyan kezdeményezéseket hajtanak, amelyek azon a célon összpontosulnak, hogy korlátozzák a menedékjoghoz való hozzáférést és kiszervezzék a bevándorlás ellenőrzését.
Nigel Farage egy olyan nagy-Britanniáról álmodik, ahol nincsenek bevándorlók. Egy uniformizáltan halvány bőrű országot képzel el, ahol mindenki ismeri a helyét, és a Union Jack zászló mögött egyesül.
A Líbiai Parti Őrség legutóbbi, az EU pénzeiből támogatott augusztusi támadása után – amely a menedéket kereső embereket és humanitárius segítőket érte – 42 humanitárius és civil szervezet közös levélben szólította fel az Európai Bizottságot, hogy szüntesse meg a Líbiai Parti Őrség finanszírozását.
A szélsőjobboldal és a fasiszták, akik a menekülteket elszállásoló szállodák előtt tüntetnek, szeretnek azzal tetszelegni, hogy a nőket és lányokat védik. Ám az elmúlt hónapban látott rasszista támadások sorozata mindent mutat, csak ezt nem.
A brit Munkáspárt biztonságért felelős minisztere, Jess Phillips elismerte, hogy a segítségnyújtásra szoruló áldozatok és túlélők kiválasztásához használt fő szűrőeszköz „nyilvánvaló problémákkal küzd”, és le kellene cserélni.
A Tory árnyékminiszter, Robert Jenrick csatlakozott egy szélsőjobboldali kampányhoz, amely nemzeti zászlók kitűzésére szólít fel Nagy-Britanniában szerdán.
