brit Zöld Párt

Alex Callinicos: Zack Polanskinak nem szabad meghátrálnia

A Zöld Párt indítványa tükrözi a palesztin mozgalom elmúlt három évben elért nagyságrendjét

Zack Polanski bóknak veheti, hogy ő és a Zöld Párt a Jeremy Corbyn-féle bánásmódban részesül. Ez azt jelenti, hogy a brit establishment fenyegetésként tekint rájuk. Nem szabad meghátrálnia e nyomás előtt.

A támadás ugyanolyan formát ölt, mint a Corbyn ellen 2015 és 2020 között, a brit Munkáspárt élén folytatott kampány: egyrészt lázas médiatámadás, másrészt a párt jobbszárnya részéről belülről jövő támadások, amelyek mindegyike arra a rágalomra összpontosít, hogy célpontjuk „antiszemita”.

A médiakampány erkölcsi színvonala megvetés alatti. Tony Blair, Irak mészárosa és a milliárdos Donald Trump bizalmasa, Larry Ellison vezeti a rohamot. Kijelenti, hogy a Zöldek „átléptek egy határt” azzal a szemtelenséggel, hogy kijelentették: a cionizmus rasszista. A Telegraph újság új mélypontra jutott azzal, hogy közzétett egy undorító, zöldellenes karikatúrát, amely sérti mind a zsidókat, mind a muszlimokat.

Eközben a zöldek volt vezetői, Caroline Lucas vezetésével – aki soha nem volt megbízható barátja a palesztin ügynek – kihasználták Polanski kudarcát a Holborn and St Pancras-i időközi választáson. Kényelmetlenül érzik magukat amiatt, ahogyan dinamikus, tömeges „öko-populista” pártot formál a Zöldekből, és ki akarják szorítani a vezetésből.

Természetesen ostobaság tagadni, hogy bár a cionista mozgalom a 19. században indult, ma azért létezik, hogy fenntartsa és védelmezze a népirtó, rasszista apartheid államot. Az a tény, hogy a Zöld Párt konferenciája ilyen értelmű indítványt fogadott el, annak a gigantikus tanulási folyamatnak az eredménye, amely 2023. október 7. óta eltelt három évben százmilliókba verte bele ezt az igazságot világszerte.

Polanski eredményei szorosan összefonódnak ezzel a folyamattal. Felismerte, hogy a hatalmas palesztin szolidaritási mozgalom megjelenése és a Keir Starmer vezette munkáspárti kormány kudarca a megélhetési válság kezelésében lehetőséget nyit a Zöldek számára.

Hannah Spencer fölényes győzelme a Zöldeknek a februárban Gorton and Dentonban tartott időközi választáson, valamint a májusban elért helyhatósági előretörésük e stratégia sikerei voltak. Kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy Andy Burnham leváltsa Starmer-t, aki bizonyos sikerrel próbálta újramárkázni a Munkáspártot egy hagyományosabb szociáldemokrata pártként.

Az ebből eredő „Burnham-hatás” a fő oka annak, hogy Polanski elveszítette a Holborn and St Pancras-i választást. A cionizmus = rasszizmus szavazás túl közel volt az időközi választáshoz ahhoz, hogy nagy hatása legyen. De a hónapok óta tartó médiakampány, amely antiszemitaként próbálja megbélyegezni Polanskit – aki maga is zsidó –, valószínűleg igen.

Most az a dolga, hogy megőrizze a hidegvérét és kitartson.

Corbyn bukásának egyik tényezője volt, hogy vezetői csapata hajlamos volt engedményekkel és manőverekkel válaszolni a támadásokra. Ezek védekező pozícióba kényszerítették Corbynt, és demoralizálták támogatóit.

Polanskinak meg kell értenie, hogy az idő az ő oldalán áll. Burnham nagyon valószínűtlenül fogja teljesíteni ígéreteit a jelentős szociális változásról. Ráadásul a palesztin mozgalom olyasmit képvisel, ami nem létezett, amikor Corbyn vezette a Munkáspártot – egy hatalmas, tartós és egyre radikalizálódó szolidaritási erőfeszítést, amely mélyen behatol a brit társadalomba.

Ez erőforrás. Polanski legnagyobb gyengesége a saját pártja – amely történelmileg egy szűk, túlnyomórészt középosztálybeli választási projekt. A Zöldek helyhatósági tanácsokban nyújtott teljesítménye sem sokkal jobb, mint a mainstream pártoké. Európa többi részén pedig a választási sikerek bizonyos foka hozzájárult ahhoz, hogy a zöld pártok korrupt, imperializmuspárti pártokká váljanak – lásd a cionizmus rasszizmus szavazás elítélését.

Eddig Polanski kitérően, lavírozva és óvatoskodva kezelte azt, amit a hétfői Guardianban „tökéletlen indítványnak” nevez. De nem kapitulált, ezt írva: „lényege összhangban van az én értelmezésemmel a cionizmusról mint a palesztinok kitelepítését és népirtását alátámasztó ideológiáról”.

Mindazonáltal harcolnia kell majd a Zöldek megváltoztatásáért, hogy a párt azon mozgalom valódi tükörképévé váljon, amely lehetővé tette sikereiket. És annak a mozgalomnak is szüksége van egy erős és független forradalmi baloldalra, amely a társadalom valódi átalakulásáért harcolhat.

forrás: Socialist Worker

Maradnak-e a vörösek a brit zöldek?

A Zöld Párt egyes vezetői felvizeznék a bevándorláspolitikájukat

A Zöld Párt százezer embert inspirált, akiknek elege van Keir Starmerből és tartanak a Reform UK-től.

Miközben a brit Munkáspárt abba roskad, hogy „rasszistább legyen Nigel Farage-nél”, felemelő hallani egy olyan erőt, amely szembeszáll a bevándorlásról szóló hazugságokkal. És amíg a mainstream politikusok azt hajtogatják, hogy „nincs alternatíva” a megszorításokkal szemben, üdítő hallani, amikor Zack Polanski azt mondja: megadóztatná a gazdagokat.

De az igazi próba akkor kezdődik, amikor a Zöldek közel kerülnek a hatalomhoz. És a héten voltak jelek arra, hogy a párt nyomás alatt áll, hogy gyengítse „öko-populista” üzenetét.

Zack Polanski

A Politico weboldalának nemrég adott interjújában három pártvezető elmagyarázta, hogy egy politikai felülvizsgálatra készülnek.

Ketten közülük azt mondták, hogy a párt bevándorláspolitikáját megváltoztatásra jelölték ki. Jelenleg a Zöldek azt mondják: „egy határok nélküli világot akarnak látni”, előtte pedig egy „igazságos és humánus, ellenőrzött migrációs rendszert” vezetnének be.

Polanski azon elutasítása, hogy elfogadja a bevándorlás mint probléma hazugságát, sokakat inspirált arra, hogy csatlakozzanak a párthoz és rá szavazzanak. Akkor mi áll a nyugtalanító jelek mögött, hogy a párt talán irányt vált?

A Zöldek mindig is egy kétarcú párt voltak – a városokban a Munkáspártnál baloldalibb alternatívaként, a vidéki területeken pedig a Lib Demek zöldebb változataként pozicionálták magukat. A párt jobbszárnya most szívesen visszavágna Polanski radikalizmusának egy részére.

Néhány vezetőjük attól tart, hogy a radikális elvek hogyan csapódnak le a jobboldali médiában. „Most úgy állunk, mintha lenne egy listánk a politikákról, amik miatt a Daily Mail felhívhat minket” – mondta az egyikük. Úgy gondolják, mivel a baloldali szavazókat már megszerezték, a pártnak most jobbra kellene fordulnia, hogy nagyobb „mainstream vonzereje” legyen.

A mérséklődés mögötti nyomás az elektoralizmus természetében gyökerezik – amely szerint a változás elsősorban szavazatszerzés útján jön. És ha valaki a brit államot akarja irányítani, nyomás alatt van, hogy megbízhatónak tűnjön a rendszer számára.

A Zöldek már most próbálják megnyugtatni a tőkéseket, hogy „felelős” lehetséges kormányzó párt. Az egyik vezető a Zöldek politikáját úgy jellemezte, hogy „nem egy kormányzásra szánt politikai platform”.

Ez a megfelelési kényszer minden baloldali választási projektet nyomás alá helyez. A Te Pártod is pontosan ugyanekkora nyomásnak lett volna kitéve, mint a Zöldek. Minél közelebb kerül egy párt a hatalomhoz, annál erősebb a vonzás.

Ha a Zöld Párt önkormányzatokat nyer, még tovább fogják próbára tenni. Vajon a képviselőik megtagadják-e a megszorítások végrehajtását? Vagy azt fogják állítani, hogy a megszorítás az egyetlen reális és értelmes lehetőség?

Például Hackney-ben, Kelet-Londonban a Zöldek akár meg is nyerhetik az önkormányzatot. Ahogy a lakhatási és megélhetési válság tombol, egyre több munkásosztálybeli családot szorítanak ki a kerületből. Ez iskolai finanszírozási válságot jelent, és az önkormányzatok nyomás alatt vannak, hogy összevonják vagy bezárják az iskolákat.

Hogyan fognak reagálni a Zöldek? Az egyik út, hogy elfogadják a hivatalos politika szabályait, és végrehajtják a megszorításokat és bezárásokat – bármennyire is vonakodva. Egy másik, lázadóbb vízió szerint a képviselők fellázadnának, hogy több finanszírozást szerezzenek, részt vennének a sztrájkőrségekben, tiltakozásokon és kampányolnának.

A szakszervezeti tagoknak, szocialistáknak és aktivistáknak vezetniük kell majd ezeket az ellenállásokat a Zöldek által irányított önkormányzatok alatt – és fel kell szólítaniuk a Zöld Párt képviselőit és tagjait, hogy legyenek részesei ezeknek.

Ünnepeljük, amikor Polanski véresre veri Starmer vagy Farage orrát. De továbbra is szükségünk van egy szocialista alternatívára, amely szerint a választási politikán kívüli küzdelmek kiépítése a kulcsa a változás elérésének.

forrás: Socialist Worker