Nagy-Britannia

A HPV oltás működik Angliában

2020 és 2024 között Angliában nem regisztráltak egyetlen méhnyakrákos halálesetet sem a 20–24 éves nők körében. A korábbi arányok alapján a kutatók becslése szerint oltás nélkül körülbelül 23 haláleset történt volna.

Ezekben a születési kohorszokban a nők mintegy 88–90%-a megkapta az oltást 12–13 éves korában, mielőtt a legtöbbjük találkozott volna a HPV-vel.

A The Lancet-ben publikált tanulmány a 2001 és 2024 közötti országos méhnyakrákos halálozási adatokat vizsgálta az oltási lefedettséggel együtt. A regisztrált haláleseteket összehasonlította azokkal a becslésekkel, hogy mi történt volna a program nélkül.

Az előnyök az idősebb csoportokban is megmutatkoztak. A 2020–2024-ben 25–29 éves nők körében a halálesetek 69%-kal voltak alacsonyabbak a vártnál. Ezeket a korábbi születési kohorszokat idősebb korban kínálták fel oltásra.

Összességében a kutatók becslése szerint Anglia HPV-oltási programja 2024-ig megközelítőleg 200-zal kevesebb méhnyakrákos halálesettel járt együtt.

A HPV egy gyakori vírus, amely intim bőr-bőr érintkezés útján terjed. A legtöbb fertőzés magától megszűnik, de a magas kockázatú típusokkal való tartós fertőzés abnormális méhnyaksejteket okozhat, amelyek végül rákká fejlődhetnek. Szinte valamennyi méhnyakrák a HPV-hez kapcsolódik.

Az oltás segít megelőzni ezeket a fertőzéseket, mielőtt azok kialakulnának. Nem kezel meglévő HPV-fertőzést és nem gyógyít rákot, ezért fontos a védelem a vírusnak való kitettség előtt.

Az, hogy egy korcsoportban öt év alatt nulla haláleset történt, nem jelenti azt, hogy az élettartamra vonatkozó kockázat nulla. Ez egy megfigyeléses vizsgálat volt népességszintű adatok felhasználásával, nem pedig az egyes halálesetekhez kapcsolt egyéni oltási nyilvántartásokkal.

Az oltás után is fontos a szűrés, mert az oltások nem fedik le az összes rákkeltő HPV-típust. A rákos megbetegedést megelőző elváltozások felismerése és kezelése megakadályozhatja a rák kialakulását.

A magyar közegészségügy (Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ) a WHO-val karöltve ambiciózus célt fogalmazott meg a HPV eradikálására. Mint a legtöbb szép kezdeményezés, egyelőre ez is a szavak szintjén maradt. Az iskolákban ugyan van kampányoltás a 7. osztályos tanulók számára, azonban ez nem kötelező, az átoltottság 70-80%-os.

A szélsőjobboldali szervezetek világszerte, de Magyarországon fokozott erővel, felveszik az oltásellenes narratívákat a naivabb csoportok szavazatainak és politikai támogatásának megszerzéséért. Emellett jó üzlet sarlatán „orvosok” és ügyvédek számára.

A szocializmus által megteremtett oltási rendszer Magyarországon az egyik legjobb az EU-ban. A különféle járványügyi statisztikák szintén jobbak, mint a svájci, az osztrák, a német, a brit vagy a francia. Szélsőjobboldali oltáskritikus szervezetek ezt is próbálják tönkretenni, első lépésként az oltásokra való kötelezés megszüntetésével, amely szerintük „nyugaton működik”. A valóság, hogy tényleg működik, csak rosszabbul. Ezekben az országokban előfordul kanyaró, ráadásul halálesetekkel. A baloldal számára csak a NULLA az elfogadható szám az oltásokkal megelőzhető betegségek halálozása terén.

forrás: From Quarks to Quasars

Az ukrán válság megmutatja az európai vezetők függését az amerikai birodalomtól

Andy Burnham teljes díszben – medvebőr sapkákban, skarlátvörös zubbonyokban és mindenestül – vonultatta fel az Ír Gárdát, hogy fogadja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a Downing Streeten múlt szerdán. De mindezen látvány és Burnham „rendíthetetlen” ukrajnai támogatásáról tett ígéretei ellenére gondosan ügyelt arra, hogy ne foglaljon állást a Zelenszkij és Donald Trump közötti legújabb vitában.

Ez a kényes egyensúlyozás összegzi az európai kapitalizmus bizonytalan helyzetét. Az elit tagjai háborúról beszélnek Oroszországgal Vlagyimir Putyin alatt, hogy igazolják a magasabb katonai kiadásokat, de továbbra is függenek Trump elnöktől és az amerikai hatalomtól. Érzik a zavaró hatásokat, ahogy az imperialista államok – köztük önmaguk – közötti verseny felforrósodik.

Trump nyíltan ellenséges Zelenszkijjel szemben. Múlt vasárnap ezt írta: „azzal a sok pénzzel, amit Európa híresen ad neki… nem akarja befejezni ezt a háborút, és valószínűleg soha nem is akarta.” De a két elnök 2025 februárjában a Fehér Ház Ovális Irodájában tartott híres összecsapása ellenére a konfliktus nem személyiségekről szól.

Trump hozzáállásának két fő oka van – az egyik stratégiai, a másik rövidtávú. Először is, kormányzata véget akar vetni az elmúlt 20 évben az amerikai és orosz imperializmus között kialakult növekvő ellentétnek.

Bár a Fehér Ház stratégiája nem pontosan koherens vagy következetes, a trumpistáknak van egy elképzelésük a világról, amelyet a legerősebb imperializmusok – az USA, Kína és Oroszország – regionális befolyási övezeteire osztanak fel. Ami a kormányzatot illeti, ha Washington európai szövetségesei fenyegetve érzik magukat Oroszország által, rajtuk múlik, hogy növeljék a katonai kiadásokat Moszkva elrettentésére. Az ukrajnai háború akadályává vált a Putyinnal való megegyezésnek, amely olyan üzleti megállapodásokat nyithatna meg, amelyek a Trump család és kegyeltjeik hasznára válnának.

Másodszor, a stratégia egyik módja, ahogyan nem következetesen követik, hogy Trump – mint minden elődje 1945 óta – még mindig a maga osztrigájának tekinti a világot. Innen ered az Irán elleni háború, amelyet Benjámin Netanyahuval együtt indított februárban. Természetesen ez a háború nagyon rosszul alakult számukra. Az iráni rezsim összetartott, felhasználva a drónok és rakéták precíziós csapásmérő technológiájának elsajátítását az ellencsapáshoz.

Most Irán szövetségesei, a jemeni huszik ugyanezt a technológiát vetik be, hogy fenyegessék a szaúdi dinasztia uralmát az Arab-félszigeten. Ez azért van, hogy magasan tartsák az olaj és a finomított kőolajtermékek, például a dízel árát. Ez felfelé hajtja az inflációt, és népszerűtlenné teszi a kormányzó pártokat, mint Trump republikánusait, akik a jövő hónapban félidős választásokkal néznek szembe.

Mindeközben, mivel az ukrajnai szárazföldi harcok többé-kevésbé patthelyzetben vannak, mindkét fél egyre inkább a precíziós csapásmérő technológiára támaszkodik. Az ukránok orosz infrastruktúrát – köztük finomítókat és adatközpontokat – támadnak. Oroszország polgári és katonai célpontokat támad Ukrajnában.

Trump enyhíti vagy nem hajtja végre az Oroszország elleni szankciókat dízelolajért cserébe. Arra is ösztönzi Zelenszkijt, hogy hagyjon fel az orosz finomítók támadásával. Reméli, hogy ezek a lépések csökkentik a dízel árakat a félidős választások előtt. Az árak bármilyen csökkenése valószínűleg rövid életű lenne, mert az energiaválság forrása a Közel-Keleten van.

Az európaiak, köztük Nagy-Britannia, átvették Ukrajna háborús erőfeszítéseinek finanszírozását. De az USA megtartja azt, amit egy ukrán tisztviselő „hármas amerikai monopóliumnak” nevezett: a hírszerzést, a ballisztikus rakétaelfogókat és a Starlink műholdhálózatot és annak katonai komponensét, a Starshieldet. Ilyen hálózat nélkül nem lehet rakéta- és drónháborút vívni. A Starshield rejtélyesen lelassult az ukránok számára az elmúlt napokban. Természetesen a Starlink tulajdonosa, Elon Musk ártatlanságát hangoztatja.

Ez a konfliktus szárazon hagyja az európai imperializmusokat. Azt akarják, hogy Ukrajna folytassa a harcot, abban a hitben, hogy ez távol tartja a szörnyű orosz medvét. Valójában, mivel arra ösztönzik Ukrajnát, hogy válogatás nélkülibb legyen az orosz terület elleni támadásaiban, a hatás az ellenkezője lehet – eszkaláció a nukleáris háború felé.

De ez a félelmetes kilátás egyszerűen aláhúzza az európai kapitalizmus függőségét az amerikai imperializmustól a biztonsága szempontjából. Európa politikailag töredezett marad, vezető államai belső bénultsággal küzdenek, és Franciaországban és Nagy-Britanniában a kötvénypiacok idegesen figyelik adósságaikat. Így továbbra is tiszteletteljesen meghajolnak Trump előtt, bármennyire is zaklatja és sértegeti őket.

Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker

Több száz antirasszista tüntet és szervezkedik a szélsőjobb ellen

Mintegy 300 ember vonult fel a szélsőjobb és a rasszizmus ellen Sheffieldben szombaton.

A Stand Up To Racism (SUTR) egységmenet a városban megnövekedett szélsőjobboldali aktivitás után jött létre. Miután végigpusztítottak Doveren, a Patriot Platform két héttel ezelőtt tüntetést szervezett Sheffield Darnall negyedében.

Darnallban található a város egyik legnagyobb muszlim közössége.,

Körülbelül 20 fiatal muszlim férfi Darnallból csatlakozott a szombati gyűléshez – és ketten szólaltak fel a tömeg előtt. „Ezek az emberek, mint Tommy Robinson, megpróbálnak megfélemlíteni és uralni minket” – mondták.

„A darnalli nők félnek elmenni a mecsetbe, most mi megyünk velük. A férfiaknak láthatósági mellényben kell állniuk a mecset előtt, hogy biztonságban érezzék és védjék őket.

„Nem akarunk erőszakot, mindenkit egyenlőnek tekintünk.”

Az egyik darnalli lakos a Socialist Worker-nek elmondta: „A legfontosabb számunkra, hogy a környék női félnek az utcákon járni. A 300 férfi, aki felvonult, valódi fenyegetést jelentett számunkra.

„Tommy Robinson és társai semmit sem tesznek az emberek segítéséért – csak megfélemlítenek minket. Az embereknek össze kell tartaniuk.”

A darnalli lakosok maszkot viseltek a tiltakozáson, félve attól, hogy felveszik őket, és aztán a fasiszták célpontjaivá válnak. Amikor megérkeztek a térre, a rendőrség megpróbálta megállítani őket, és arra kényszeríteni, hogy vegyék le a maszkjukat.

„Miért mondják nekünk, hogy vegyük le a maszkjainkat, de ott állnak, miközben a fasiszták maszkot viselnek?” – mondták a színpadról.

„Hagyták, hogy a Patriot Platform végigvonuljon az utcán, és mellettük vonultak. De megpróbálnak megakadályozni minket abban, hogy csatlakozzunk egy rasszizmus elleni tiltakozáshoz.”

A Patriot Platform menete után a SUTR több mint 300 fős gyűlést szervezett Darnallban.

A legtöbben helyi lakosok voltak. Több zsaru is részt vett a gyűlésen, azt állítva, hogy nem tudták, hogy a szélsőjobboldali tiltakozás meg fog történni.

Maxine, a SUTR aktivistája elmondta, hogy a közönség nem hitt a rendőrségnek, és dühös volt, „teljes szégyennek” nevezve őket.

A darnalli lakosok elmondták, hogy azért jöttek az egységtüntetésre, mert a SUTR-t tekintik annak a szervezetnek, amely kiáll értük.

Az egységtüntetésen sokan mondták, hogy úgy érzik, valami megváltozott a városban, miután a Patriot Platform megjelent. A színpadról és a tömegből is sürgetés érződött.

A sheffieldi elmúlt hetek felhívták a figyelmet a szélsőjobb fenyegetésére. De azt is megmutatták, hogyan tud a SUTR helyi területeken gyökeret ereszteni és mozgósítani embereket.

Nagy Britannia-szerte több százan jöttek ki a rasszizmus ellen szombaton is. Több mint 300-an Newcastle-ben, északkeleten, 100-an Morcambe-ban, északnyugaton, és 70 antirasszista szállt szembe 35 szélsőjobboldali banditával Wakefieldben, Nyugat-Yorkshire-ben.

Több mint 400 ember csatlakozott egy egységtüntetéshez Cardiffban, Dél-Walesben. „Több százan jöttek ki a szakadó eső ellenére, ami igazán pozitív” – mondta Kwabena, egy helyi antirasszista aktivista a Socialist Worker-nek.

„Igazán élénk tüntetésünk volt. Volt egy diákblokk, néhány Plaid Cymru tag a walesi parlamentből – a Senedd –, és Jeremy Corbyn vezette a menetet” – mondta. „Felszólalóink voltak az indiai Cockroach mozgalomból és bevándorló munkásokból.

„A Reform UK második lett a Senedd (walesi parlament) választásokon. Walesben még nincs megfelelően szervezett szélsőjobboldali utcai mozgalom, de határozottan épül. Szerintem ez a tüntetés igazán fontos volt, hogy megmutassa az embereknek, hogy van ellenállás a szélsőjobb ellen, és hogy Walesben antirasszista többség van.”

Mintegy 120 antirasszista szállt szembe a Gosport Patriots szélsőjobboldali csoporttal a déli parton. Bár a Gosport Together által szervezett tüntetés kisebbségben volt, egy szóvivő azt mondta: „A fontos az, hogy nem vonultak ellenállás nélkül.

„A rasszisták nem mondhatják, hogy az egész helyi közösség nevében beszélnek.”

Legalább 250 antirasszista nézett szembe a Kent National Movement szélsőjobboldali csoport ugyanannyi tagjával a délkeleti parton fekvő Herne Bay üdülővárosban.

Steve, a SUTR helyi aktivistája a Socialist Worker-nek elmondta, hogy „a szélsőjobb hetekig hirdette tüntetését online, plakátokkal és transzparensekkel Kent-szerte. De a napon még mindig kisebbségben voltak az antirasszistákkal és antifasisztákkal szemben.

„Ami mozgósításunkat lehetővé tette, az a helyi közösség rasszizmus elleni kiállása volt. Ezt mindenhol meg tudjuk ismételni.”

forrás: Socialist Worker

A Reform UK leleplezései bizonyítják: jogos rasszista pártnak nevezni

Egy vasárnap adásba kerülő új ITV Exposure-nyomozóriport feltárja a Reform UK tanácsosainak és jelöltjeinek gusztustalan rasszizmusát és szexizmusát

Egy vasárnap adásba kerülő ITV Exposed dokumentumfilm titkos felvételeket mutat be több Reform UK-s tanácsosról és tanácsosi aspiránsról.

Rajtakapták őket, ahogy arról fantáziálnak, hogy szexuálisan bántalmaznak egy női jelöltet, az összes ázsiai embert kitelepítik Nagy-Britanniából, és fehér férfiakat képeznek ki arra, hogy muszlimokat rángassanak ki otthonaikból.

Raymond Dunning a Greater Manchesterhez tartozó Tameside tanácsosa. Felvételen mondta: „Kitelepítenék minden más anyaszomorítót ebben az országban, aki nem érdemli meg, hogy itt legyen, és a gyerekeiket is.”

Hozzátette, hogy a „18–30 éves fiatal fickókat” ki kellene képezni „a hadseregben felkelési taktikákra” – majd arra, hogy embereket gyűjtsenek össze a kitelepítéshez.

Dean Miller, a dél-londoni Bromley tanácsosa így mondta: „Az összes etnikai kibaszott gyerek, nem fehérek, mind kibaszott feketék, és olyanok, mint a kibaszott állatok.” Ezután azt állította, hogy ő nem rasszista.

Alan Feeney, a nyugat-midlandsi Solihull tanácsosa a titkos riporternek arról beszélt, amit ő „Alan rasszista kampányolásának” nevez. Azt mondta, kihagy minden házat, amely ázsiai névre van kiírva.

Szerinte a környéket ázsiai családok „fertőzték meg” – és „abszolút parazitáknak” nevezte őket.

Feeney szerint „a brit lakosság legfeljebb 1 százaléka lehet nem fehér”. Ennek eléréséhez azt javasolja, hogy valakinek „szó szerint ki kellene rángatnia őket otthonaikból, repülőkre tenni őket, és elküldeni a picsába Pakisztánba”.

Solihull-i kollégája, Chris Whelan felvételen egy női Reform UK-jelöltről beszélt. Whelan azt mondta, „már szaglászta volna azt a széket, amint felállt”. „Ha adott volna egy ölelést, akkor kurvára megujjaztam volna” – tette hozzá.

Miller, Feeney és Whelan azóta mind lemondtak a Reform UK-ban, különféle személyes és egészségügyi okokra hivatkozva.

A Reform UK azt állítja, hogy jobb átvilágítást vezetett be, miután korábban leleplezték jelöltjeik rasszizmusát. Farage ezen a héten azt mondta, hogy „egy maroknyi olyan egyén, aki nem osztja az értékeinket, kezdetben átjut az átvilágításon”.

De a probléma nem „néhány rossz alma” – vagy akár sok rossz alma. A bevándorlók, menekültek és muszlimok elleni rasszizmus a Reform UK szívében van; ez egy szélsőjobboldali párt, amely a bevándorlást és a multikulturalizmust okolja a „brit hanyatlásért”.

Nem csoda, hogy rasszisták akarnak Farage pártjában indulni. A rasszizmus és szexizmus, amelyet ezek a tanácsosok és jelöltek szórnak, a Reform UK értékei – és azok is voltak a legelső naptól kezdve.

Farage pártja radikalizálódik, miközben egyre nagyobb versennyel néz szembe a szélsőjobboldalon. A Restore Britain, Rupert Lowe szélsőjobboldali kiszakadása a Reform UK-ból, magához szívja a szavazókat Farage-tól azzal, hogy magát „az igazi megoldásnak” festi le.

A leleplezések bizonyítják: jogos a Reform UK-t a rasszizmusa miatt célba venni – és szélsőjobboldali, rasszista szervezetnek nevezni.

forrás: Socialist Worker

Mi hajtja a politikai polarizációt?

A háború utáni gazdasági fellendülés és az azon nyugvó viszonylagos politikai stabilitás kivételt jelent a kapitalizmus történetében

A politika egyre polarizáltabb. A politikai közép támogatása apad, és a szélsőjobb, néha a szélsőbal pártjai felé áramlik.

Ez egy tendencia. A mainstream pártok vissza is nyerhetik a szavazókat.

És azok, akik félnek a szélsőjobb felemelkedésétől és a növekvő társadalmi ellentétektől, nosztalgiát érezhetnek a régi brit kétpártrendszer iránt.

De a politikai polarizációt nem ravasz politikusok idézik elő – az a kapitalizmus fejlődésében gyökerezik.

A politikatudósok a politikai polarizáció különböző fajtáit azonosították. A legkárosabb a „káros polarizáció”. Ez akkor fordul elő, amikor a társadalom megosztott, és egy kérdés körül „mi és ők” ellenségesség alakul ki.

A káros polarizáció magában foglalja a „másik” démonizálását és az emberek dühének kiaknázását. Különösen megteremti a lehetőségét annak, hogy erőszak törjön ki egy vallási, nemzeti vagy etnikai csoport ellen.

Egyesek szerint a polarizáció azért következik be, mert a mainstream pártokat politikai szélsőségesek vették át.

De a Polarised – Making Sense of a Divided America (Polarizálva – Egy megosztott Amerika megértése) című könyvben James E. Campbell amellett érvel, hogy az ilyen szélsőségesek mindig is versengtek a hatalomért és befolyásért a konfliktus és a társadalmi válság pillanataiban.

A manipulatív politikai elitek valóban kiaknázzák és felerősítik a megosztó gondolatokat és a démonizáló retorikát – de az ilyen alakok mindig a periférián lebegnek. Meg kell magyaráznunk, miért válik a politika most polarizáltabbá.

Az európai politikai közép a második világháború után szerezte meg a dominanciát a választási folyamat felett.

A gazdaság növekedett. A jóléti államot létrehozták. A szakszervezetek magasabb bérekért harcoltak, és néha nyertek is.

Ez a gazdasági fellendülés némi politikai stabilitást teremtett. A műszaki, vezetői és köztisztviselői állások növekedéséhez vezetett. Több fiatal juthatott hozzá a felsőoktatáshoz.

A vezetői osztályok növekedése a marxizmus cáfolatának tűnt.

A Kommunista Kiáltványban Karl Marx és Friedrich Engels amellett érvelt, hogy a kapitalizmus fokozatosan leegyszerűsíti a társadalmi viszonyokat két antagonisztikus osztály – a burzsoázia és a proletariátus – közötti konfliktussá.

De a kapitalista társadalmak összetettebb társadalmi struktúrákat hoztak létre. A középosztály növekedett, és a vezetői társadalmi réteg kiszélesedett.

Sok munkásosztálybeli ember remélte és elvárta, hogy gyermekei oktatásban részesüljenek és jobb életszínvonaluk legyen.

Marxot is kritizálták azért, mert azt sugallta, hogy a munkásosztály egyre inkább elnyomorodik és elszegényedik. De az olyan közszolgáltatások növekedése, mint az egészségügy és az oktatás, valamint a nyugdíjak és a munkanélküli ellátások olyan védőhálót teremtettek, amely megvédte az embereket a nyomortól.

A háború utáni fellendülés és az azon nyugvó viszonylagos politikai stabilitás kivételt jelent a kapitalizmus történetében.

Marx elemzése nyújtja az egyetlen olyan megközelítést, amely képes feltárni a politikai polarizáció gazdasági gyökereit.

Marx amellett érvel, hogy a verseny arra készteti a vállalatokat, hogy másokat kiszorítsanak az üzletből. A hatalom és a vagyon egyre kevesebb kézben összpontosul.

Ma nagy multinacionális vállalatok uralják a globális piacokat. A vagyoni egyenlőtlenség növekedett a fejlett gazdaságokban.

Azok a munkásosztálybeli családokból származó gyermekek, akik egyetemre jártak és szakmai állásokat kaptak egyetemi oktatóként vagy egészségügyi dolgozóként, „proletarizálódással” néznek szembe. Bizonytalan szerződéseik, alacsony bérük és vezetői ellenőrzésük van. Gyakran a szakszervezeti harc élvonalában vannak.

A jóléti állam védőhálója erodálódott.

A politikai polarizációt nem demagóg politikusok okozzák.

Az egyenlőtlenség növekedésében, sokak biztonságának és jólétének erodálódásában, akik középosztálybelinek tartották magukat, és a jóléti állam lerombolásában gyökerezik.

Szóval, ne gyászold a régi rendet. A polarizáció elkerülhetetlen – de a jobboldal győzelme nem az.

forrás: Socialist Worker

Alex Callinicos: Zack Polanskinak nem szabad meghátrálnia

A Zöld Párt indítványa tükrözi a palesztin mozgalom elmúlt három évben elért nagyságrendjét

Zack Polanski bóknak veheti, hogy ő és a Zöld Párt a Jeremy Corbyn-féle bánásmódban részesül. Ez azt jelenti, hogy a brit establishment fenyegetésként tekint rájuk. Nem szabad meghátrálnia e nyomás előtt.

A támadás ugyanolyan formát ölt, mint a Corbyn ellen 2015 és 2020 között, a brit Munkáspárt élén folytatott kampány: egyrészt lázas médiatámadás, másrészt a párt jobbszárnya részéről belülről jövő támadások, amelyek mindegyike arra a rágalomra összpontosít, hogy célpontjuk „antiszemita”.

A médiakampány erkölcsi színvonala megvetés alatti. Tony Blair, Irak mészárosa és a milliárdos Donald Trump bizalmasa, Larry Ellison vezeti a rohamot. Kijelenti, hogy a Zöldek „átléptek egy határt” azzal a szemtelenséggel, hogy kijelentették: a cionizmus rasszista. A Telegraph újság új mélypontra jutott azzal, hogy közzétett egy undorító, zöldellenes karikatúrát, amely sérti mind a zsidókat, mind a muszlimokat.

Eközben a zöldek volt vezetői, Caroline Lucas vezetésével – aki soha nem volt megbízható barátja a palesztin ügynek – kihasználták Polanski kudarcát a Holborn and St Pancras-i időközi választáson. Kényelmetlenül érzik magukat amiatt, ahogyan dinamikus, tömeges „öko-populista” pártot formál a Zöldekből, és ki akarják szorítani a vezetésből.

Természetesen ostobaság tagadni, hogy bár a cionista mozgalom a 19. században indult, ma azért létezik, hogy fenntartsa és védelmezze a népirtó, rasszista apartheid államot. Az a tény, hogy a Zöld Párt konferenciája ilyen értelmű indítványt fogadott el, annak a gigantikus tanulási folyamatnak az eredménye, amely 2023. október 7. óta eltelt három évben százmilliókba verte bele ezt az igazságot világszerte.

Polanski eredményei szorosan összefonódnak ezzel a folyamattal. Felismerte, hogy a hatalmas palesztin szolidaritási mozgalom megjelenése és a Keir Starmer vezette munkáspárti kormány kudarca a megélhetési válság kezelésében lehetőséget nyit a Zöldek számára.

Hannah Spencer fölényes győzelme a Zöldeknek a februárban Gorton and Dentonban tartott időközi választáson, valamint a májusban elért helyhatósági előretörésük e stratégia sikerei voltak. Kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy Andy Burnham leváltsa Starmer-t, aki bizonyos sikerrel próbálta újramárkázni a Munkáspártot egy hagyományosabb szociáldemokrata pártként.

Az ebből eredő „Burnham-hatás” a fő oka annak, hogy Polanski elveszítette a Holborn and St Pancras-i választást. A cionizmus = rasszizmus szavazás túl közel volt az időközi választáshoz ahhoz, hogy nagy hatása legyen. De a hónapok óta tartó médiakampány, amely antiszemitaként próbálja megbélyegezni Polanskit – aki maga is zsidó –, valószínűleg igen.

Most az a dolga, hogy megőrizze a hidegvérét és kitartson.

Corbyn bukásának egyik tényezője volt, hogy vezetői csapata hajlamos volt engedményekkel és manőverekkel válaszolni a támadásokra. Ezek védekező pozícióba kényszerítették Corbynt, és demoralizálták támogatóit.

Polanskinak meg kell értenie, hogy az idő az ő oldalán áll. Burnham nagyon valószínűtlenül fogja teljesíteni ígéreteit a jelentős szociális változásról. Ráadásul a palesztin mozgalom olyasmit képvisel, ami nem létezett, amikor Corbyn vezette a Munkáspártot – egy hatalmas, tartós és egyre radikalizálódó szolidaritási erőfeszítést, amely mélyen behatol a brit társadalomba.

Ez erőforrás. Polanski legnagyobb gyengesége a saját pártja – amely történelmileg egy szűk, túlnyomórészt középosztálybeli választási projekt. A Zöldek helyhatósági tanácsokban nyújtott teljesítménye sem sokkal jobb, mint a mainstream pártoké. Európa többi részén pedig a választási sikerek bizonyos foka hozzájárult ahhoz, hogy a zöld pártok korrupt, imperializmuspárti pártokká váljanak – lásd a cionizmus rasszizmus szavazás elítélését.

Eddig Polanski kitérően, lavírozva és óvatoskodva kezelte azt, amit a hétfői Guardianban „tökéletlen indítványnak” nevez. De nem kapitulált, ezt írva: „lényege összhangban van az én értelmezésemmel a cionizmusról mint a palesztinok kitelepítését és népirtását alátámasztó ideológiáról”.

Mindazonáltal harcolnia kell majd a Zöldek megváltoztatásáért, hogy a párt azon mozgalom valódi tükörképévé váljon, amely lehetővé tette sikereiket. És annak a mozgalomnak is szüksége van egy erős és független forradalmi baloldalra, amely a társadalom valódi átalakulásáért harcolhat.

forrás: Socialist Worker

Nem titok, ki a titokzatos „külföldi szereplő” a brit földön található amerikai bázison

Marco Rubio amerikai külügyminiszter ragaszkodik ahhoz, hogy a Gloucestershire-i RAF Fairford bázison történt incidens „egyértelműen egy külföldi szereplő kezét mutatja”.

Igaza van abban, hogy van egy külföldi szereplő a bázison – ez pedig a saját kormánya.

Megjegyzései azután hangzottak el, hogy hétfőn öt brit állampolgárt vettek őrizetbe, miután vasárnap bombaszakértő csapatot telepítettek a bázisra. Mindannyiukat óvadék ellenében engedték szabadon, azonnali vádemelés nélkül.

Bármi is volt a szándékuk, a terrorizmus és az erőszak legnagyobb elkövetői azok, akik a bázist működtetik. Fairford az egyik legvilágosabb jele annak, hogy Nagy-Britannia bűnrészes az USA Irán elleni háborújában. A RAF bázis az amerikai légierő európai otthona.

Az USA március 1-jén követelte a bázis használatát az Irán elleni támadásukhoz, a háború kezdete utáni napon, az első bombázó pedig március 9-én érkezett Fairfordba.

Keir Starmer kormánya zöld jelzést adott Donald Trump-nak, hogy használja a bázist bombázók bevetéséhez Iránon belüli feltételezett rakétatámaszpontok és „legitim célpontok” megtámadására.

A „legitim célpontok” között volt egy iskola Minab-ban, ahol legalább 156 embert – köztük 120 gyermeket – gyilkoltak meg Trump háborújának első napján.

Fairford az amerikai hírszerzés kulcsfontosságú központja is, és 2023 októbere óta tömeges drónmegfigyelésre használták Gáza felett.

Sokkal nagyobb erőszakot szabadítanak el azok, akik Fairfordot működtetik, mint amit az öt letartóztatott elkövethetett volna.

Rubio azt mondja, hogy „nyugtalanítja” a szabadon bocsátásuk. De ami nyugtalanító, az az orvosi és oktatási létesítmények, víz- és energiatermelők, repülőterek és imahelyek bombázása.

Mindezeket az amerikai kormány követte el brit bázisokat kiindulópontként használva.

Mielőtt bármit is tudnánk arról, hogy mi történt Fairfordnál, Trump már azt találgatta, hogy Irán állhat mögötte.

Ez a legújabb kétségbeesett kísérlet arra, hogy legitimálják az USA kudarcot valló és egyre népszerűtlenebb háborúját.

A globális szuperhatalom, amelynek katonai költségvetése 1,5 billió dollár, meghajolt egy sokkal gyengébb ellenség előtt, és elmerült az Iránnal folytatott háborújában.

Trump felfújt állításokat tett, miszerint a fairfordi eseményekben érintetteket „hosszú ideig” megfigyelték, és hogy „nagy kárt” szándékoztak okozni.

Ez táplálja azt az elképzelést, hogy van egy „belső ellenség”. Ezt a Palesztina-mozgalom elnyomásának fokozására fogják használni. És azt fogja jelenteni, hogy a brit muszlimokat bűnbakként és az állami megfigyelés célpontjaként használják.

Ez egy kísérlet arra, hogy eloszlassák a brit és amerikai bűnrészesség miatti tömeges haragot a Palesztina és Irán elleni háborúkban.

A Palesztináért folytatott nemzetközi akciónap október 10-én a gázai népirtás három évfordulója.

Arra kell használni, hogy követeljék a brit légibázisok amerikai közel-keleti háborúkhoz való használatának megszüntetését.

forrás: Socialist Worker

Hogyan szervezkednek a bristoli egészségügyi dolgozók a szélsőjobboldal és a rasszizmus ellen

Dave a Bristol Health Workers Against the Far Right szervezet indulásáról beszélt a Socialist Worker-nek

Több tucat bristoli egészségügyi és gondozási dolgozó gyűlt össze ezen a héten a növekvő rasszizmus és a szélsőjobboldal erősödése elleni tiltakozásul.

A Bristol Health Workers Against the Far Right (Bristol-i Egészségügyi Dolgozók a Szélsőjobb Ellen) a héten egy 30 fős találkozóval indult. Összehozta a mentális és fizikai egészségügyi ágazatban dolgozókat a szociális gondozásban dolgozókkal.

Dave szervező, aki egyben a Unison szakszervezet képviselője, elmondta a Socialist Worker-nek, hogy a találkozó „fantasztikus” és „igazi áttörés” volt.

„Tudtuk, hogy fontos találkozó lesz, ahogy építettük” – mondta. „Új emberi hálózatokba kapcsolódtunk be, különösen a migráns munkavállalók körében.

„És olyan emberek segítettek bennünket, akik nem a »szokásos gyanúsítottak« voltak.

„Például a szakszervezeti tisztségviselők összekapcsoltak minket olyan bevándorlási szervezőkkel, akik a Unisonnal dolgoznak a Fair Visas kampányban. Ez olyan Zoom-hívásokhoz vezetett, amelyeken számos olyan munkavállalói csoporttal beszéltünk, akiket soha nem ismertünk.”

Dave szerint néhány munkavállalónak, akikkel a találkozó szervezői beszéltek, szörnyű történetei voltak a munkahelyi rasszizmusról, különösen azoknak, akik a magánszektorban dolgoznak.

Egy nemrégiben készült munkavállalói felmérés felfedi a probléma mértékét már a sürgősségi osztályon is. Azt mutatta, hogy a megkérdezettek 63 százaléka mondta, hogy tapasztalt rasszizmust, szexizmust vagy homofóbiát – és sokan számoltak be erőszakról vagy agresszióról.

„Tudtuk, hogy össze kell kapcsolnunk a rasszizmus és a migránsellenes politika kérdéseit a növekvő szélsőjobboldal problémájával” – mondta.

A találkozón „igazi izgalom” volt, és hajlandóság a tapasztalatok megosztására és a jövőbeli cselekvésről való beszélgetésre. Az emberek igazán szerettek volna beszélni a rasszizmusról, amellyel szembesülnek, és az ebből fakadó nehézségekről.

„Amikor megkérdeztük, hogy a teremben ki szeretne csatlakozni az új kampány irányító bizottságához, rengeteg kéz emelkedett fel” – mondja Dave.

„Voltak gondozói munkások, mentősök, ápolók és háziorvosok, mind készen arra, hogy tegyenek valamit a rasszizmus elleni küzdelem érdekében.”

Dave elmagyarázta a Socialist Worker-nek, hogyan követheti egy kis elkötelezett aktivistacsoport bárhol Bristol példáját.

„Az első dolog egy jó szórólap és egy helyszín megszerzése” – mondta. „A szórólapnak a migráns munkavállalókkal, a fekete és ázsiai származású munkatársakkal szembesülő problémákról és a szélsőjobboldal növekvő problémájáról kell szólnia.

„A miénk azzal kezdődött: »A szélsőjobboldal Nagy-Britanniában és Bristolban egyaránt növekvő fenyegetést jelent mindannyiunkra.« És így folytatódott: »A világ minden tájáról érkező munkatársak nélkül az NHS nem működne.«”

Az aktivisták gondoskodtak arról, hogy a fő kórházak előtt tömeges szórólapozást tartsanak a legforgalmasabb időpontokban. És osztályköröket tettek, szórólapokat osztogattak, és „személyes” időt töltöttek az egészségügyi és gondozási dolgozókkal.

Dave szerint egy másik tevékenység kulcsfontosságú volt.

„Kifejezetten arra törekedtünk, hogy elérjük az új ápolási és egyéb orvostanhallgatókat az egyetemeken” – mondta. „Nagyon érdeklődtek, és kiváló kapcsolatokat szereztünk.

„És elértük a bevándorló munkavállalók hálózatait. Ez a kombináció létfontosságú volt.”

A Bristol Health Workers Against the Far Right mostanra jelentős bázissal rendelkezik. Már tervez eseményeket, és a jövőben csatlakozni fog más, szélesebb körű mozgósításokhoz.

„Ennek a találkozónak más volt a hangulata, mint bármelyiknek, amelyben valaha részt vettem” – mondta Dave. „És ha mi meg tudjuk csinálni itt, biztos vagyok benne, hogy ti is meg tudjátok.”

forrás: Socialist Worker

Burnham kétségbeesetten bizonygatja, hogy Nagy-Britannia továbbra is az amerikai imperializmus hasznos szövetségese

Donald Trump felkarolása, az európai újrafelfegyverzés támogatása és Szaúd-Arábia katonai támogatása megmutatja, hogy a brit Munkáspárt hogyan akarja Nagy-Britanniát az amerikai imperializmushoz láncolva tartani

Andy Burnham az idei New York-i útját arra használta, hogy megmutassa Donald Trumpnak: Nagy-Britannia egy olyan junior partner, amelyre az Egyesült Államok támaszkodhat.

Azt állította, hogy Nagy-Britannia „ipari léptékű támadással” nézett szembe Oroszország részéről az Egyesült Nemzetek (ENSZ) közgyűlésén mondott beszédében. „Az orosz ügynökségek minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználtak hazugságok és dezinformáció terjesztésére, és az emberek félelmére való vadászásra” – mondta.

„Botokat és hamis weboldalakat használtak, meghamisítottak újságcikkeket és felerősítettek szélsőjobboldali narratívákat.

„Azt is tudjuk, hogy megpróbálták szítani a feszültségeket és a nyugtalanságot szörnyű események után. Az a gondolat, hogy bárki ilyesmit próbálna a javára fordítani, egyszerűen undorító, de ők ezt teszik.”

Oroszország egy imperialista hatalom, amely uralni akarja azt, amit „közeli külföldnek” nevez – azokat az országokat, amelyek egykor a Szovjetunió részét képezték. Igyekezett növelni befolyását a Közel-Keleten és Afrikában, például támogatva a volt asszadi diktatúrát Szíriában vagy Haftar tábornok erőit Kelet-Líbiában.

De Oroszország nem jelent katonai fenyegetést Európára – és még ha tenne is, az európai újrafelfegyverzés támogatása nem tenne minket biztonságosabbá.

A „közeli külföldön” Oroszország az 1990-es évek óta verseng az uralomért az Egyesült Államokkal, a NATO-val és az Európai Unióval. Ez a versengés a 2010-es években fokozódott – és proxyháborúvá eszkalálódott, amely Ukrajnát mészárszékké változtatta.

Az európai újrafelfegyverzés támogatása azt jelenti, hogy olajat öntünk a tűzre és fokozzuk azt az imperialista versengést, amely az ukrajnai háború gyökere.

Ami a „szélsőjobboldali narratíva felerősítését” illeti, Burnhamnek egy kicsit közelebb kellene néznie otthonához – a saját belügyminiszteréhez, Shabana Mahmoodhoz.

De Trump azt követelte, hogy az európai szövetségesek több pénzt adjanak védelemre, és kevésbé támaszkodjanak az amerikai „biztonsági ernyőre”. Egy inkább „egyedül cselekvő” stratégiát követett az amerikai hatalom kivetítésére, miközben a liberális világrend összeomlik.

Egyes európai államok arról beszélnek, hogy egyedül vágnak neki, és összetűzésbe kerülnek Trumppal, de végül az Egyesült Államokhoz kötve maradnak.

Tehát Burnham bizonyítani akarja, hogy hasznos Trump számára, és fenn akarja tartani a „különleges kapcsolatot”, amelyben Nagy-Britannia az amerikai imperializmus kisebbik partnere.

Ezért igyekszik kétségbeesetten, hogy behízelegje magát a egyre szeszélyesebb Donald Trump-nál.

Büszkélkedett azzal, hogy „közös nevezőt” talált Trumppal az ENSZ Biztonsági Tanácsában ezen a héten New Yorkban tartott első személyes találkozójukon.

Burnham azt mondja, hogy egy „harmadik utat” fog kialakítani Trump-hoz fűződő kapcsolatában, amely sem nem szembenálló, sem nem hízelgő. Ezt a saját titkos fegyverének – a személyiségének – bevetésével fogja elérni.

De többre lesz szükség a jó hangulatnál ahhoz, hogy szembeszálljunk a világ legnagyobb terroristájával és a béke fenyegetésével.

A palesztin mozgalom továbbra is kulcsfontosságú az imperializmus és a háború felé hajtó erők elleni ellenállás építésében.

Burnham beszáll, hogy segítse a szaúdiakat Jemenben

Burnham beleegyezett abba, hogy a RAF légi utántöltést biztosít szaúd-arábiai gépek számára. Azt állítja, hogy ezt a támogatást csak „védelmi” műveletekhez nyújtják majd, egyenesen Keir Starmer kifogásgyűjteményéből kölcsönözve az USA Irán elleni háborújával kapcsolatban.

Szaúd-Arábia nemzetközi támogatást követel a jemeni huszi mozgalom elleni fellépéshez. Támadásokat indított a szaúd-arábiai főváros ellen, és elfoglalta a Vörös-tenger menti kulcsfontosságú kikötővárosokat és partvidéket.

A huszik most már ellenőrizni tudják a hajózást a Báb-el-Mandeb-szorosban, amely a Vörös-tengert és az Indiai-óceánt köti össze.

A globális kereskedelem mintegy 12 százaléka halad át ezen a szoroson.

Trump megtagadta, hogy a szaúdiak segítségére siessen, miután megégette az ujjait az Irán elleni „Epic Fury” hadműveletben.

Vasárnap Trump leállította a huszik célpontjai elleni amerikai légicsapásokat, amikor a csapatok éppen rakétákat töltöttek be a repülőgépekre.

Burnham azt mondja, hogy „Nagy-Britannia és a szélesebb régió érdekeinek biztosítása érdekében cselekszik” az olajszállítási útvonalak nyitva tartásával.

Az USA közel-keleti háborús uszítása felhajtja az energiaárakat, és új csúcsokra nyomja a brit kormány hitelfelvételi költségeit éppen Burnham első költségvetése előtt.

Burnham figyelmeztet a „globális instabilitás sötét felhőire”, amelyek az emberek élete fölé tornyosulnak, anélkül hogy megemlítené, hogy ezen instabilitás egyik fő oka maga Trump.

A brit vállalatok Szaúd-Arábia egyik legnagyobb fegyverszállítói közé tartoznak. A RAF már biztosít egy Sky Sabre légvédelmi rendszert a királyságnak.

Nagy-Britannia és az USA egy nehéz torpedót indított el, amelyet hajók és mélytengeri tengeralattjárók elsüllyesztésére terveztek, egy Plymouth-ban készült Excalibur nevű drónról.

A Munkáspárt-kormány egy olyan rezsimet támogat, amely számos háborús bűncselekményt követett el Jemenben a polgárháború 2015-ös kezdete óta.

A szaúdi támogatású erők számos légicsapást indítottak esküvők és piacterek ellen, gyakran brit gyártmányú fegyvereket használva.

A szaúdiakat 2022-ben tűzszünet kihirdetésére kényszerítették a huszikkal, miután mintegy 150 000 embert meggyilkoltak.

forrás: Socialist Worker

Heavy metállal a rasszizmus ellen

A Socialist Worker aktivistákkal beszélgetett az Islington Stand Up To Racism (SUTR) és a Love Music Hate Racism (LMHR) szervezetekből a Love Metal Hate Racism koncertjükről

Hat hónapon belül másodszor építik a zenével az ellenállást az észak-londoni Islington antirasszistái.

Maia diák és antirasszista aktivista, aki kulcsszerepet játszott az idei év eleji LMHR koncert megszervezésében. Elmagyarázta: „Az első LMHR koncertet szerveztük Islingtonban jó ideje először, idén májusban, és nagyon sikeres volt.

„Újra mozgósítottunk egy közösséget, amelynek újra meg kellett szerveződnie.

„Új önbizalmat merítettünk a május 16-i országos demonstráció sikeréből és az azon hónapi islingtoni koncertünkből. Emiatt egy nagyobb lökést akartunk adni, hogy a fiatalok egy új rétegét bevonjuk” – mondta.

„Remélhetőleg ez az esemény olyan embereket vonz be, akik szervezetten akarnak fellépni a növekvő szélsőjobboldal ellen. Szeretnénk egy állványzatot létrehozni, amely összetartja az antirasszista mozgalmat.”

Owen egy másik aktivista az Islington SUTR és LMHR szervezetekből. „Nagy metal rajongó vagyok” – mondta a Socialist Workernek.

„Amikor először felvetettem az ötletet, határozottan kaptam reakciókat olyan emberektől, akik úgy gondolták, hogy a metal rajongók nem igazán fogadnák el az antirasszizmust.

„De tudom, hogy ez egy csodálatos és sokszínű közösség, és nagyon pozitív visszajelzést kaptunk” – mondta.

„A koncertet a doveri és portsmouth-i események előtt kezdtük el tervezni.

„De azok láttán még inkább nyilvánvalóvá vált, mennyire fontos egy olyan emberi hálózatot építeni, amely valóban reagálni tudna valami hasonlóra, ha az itt történne meg.”

Maia egyetértett. „Ez egy alulról szerveződő módja az szervezésnek” – mondta.

„Arról szól, hogy az embereket egy közös érdeklődés köré gyűjtsük.

„A legutóbbi koncert után meglehetősen sikeresen tudtuk tartani a kapcsolatot az emberekkel. Ebből kifolyólag voltak, akik csatlakoztak hozzánk szórólapozáshoz és demonstrációkhoz.

„November 14-én egy közelgő észak-londoni egységdemonstrációnk lesz, és ez a koncert segít abban, hogy növeljük azt, és valóban bevonjuk az embereket az építésébe.

„A májusi koncertünkön beszédek hangzottak el a színpadról az esemény szervezőitől és a kapcsolódó csoportoktól, mint a SUTR, akik a zenekarok közötti szünetekben politikáról beszéltek. Volt egy SUTR standunk is a helyszínek hátuljában, ahol az emberek politikailag jobban kapcsolódhattak hozzánk.

Owen hozzátette: „A legfontosabb az, hogy az egységdemonstráció felé építkezünk.”

forrás: Socialist Worker

Helyes dolog szembeszállni a fasisztákkal és újra meg fogjuk tenni

A fasiszta fenyegetést nem lehet pusztán beszélgetéssel és meggyőzéssel kezelni

A Restore Britain vezetője, Rupert Lowe nem hagyta abba a sírást a közösségi médiában, mióta a Stand Up To Racism szembeszállt a kampányolókkal a Holborn és St Pancras-i időközi választáson Észak-Londonban múlt szombaton. Íme három ok, amiért igazunk volt, hogy elűztük a Restore Britain-t az utcákról – és amiért újra megtennénk.

A Restore Britain szívesen fogadja a fasisztákat

Lowe azt állította, hogy a Camdenben, Észak-Londonban szembeszállt kampányolók „tisztességes britek” voltak.

De a SUTR nyomozása leleplezte, hogy a Restore Britain időközi választási kampányát vezetők között a fasiszta Brit Nemzeti Párt (BNP) egykori tagjai is vannak.

Az egyik fasiszta, akivel múlt szombaton szembeszálltunk, Patrick McGinnis volt, aki azt mondja, hogy „a zsidó eszmék pusztítják az országunkat”.

Lowe pártja a Reform UK-tól jobbra kiszakadt jobboldali formáció, amely nyíltan befogad ismert fasisztákat.

A vezetőség és a megválasztott tanácsosok mind a Reform UK egykori tagjai, akik úgy vélik, hogy Nigel Farage nem megy elég messzire, különösen a tömeges deportálások terén.

De a Restore Britain hibrid formáció, ahol a választási politika és az utcamozgalom összeolvad.

A párt nyíltan üdvözli az ismert fasisztákat – és nyíltabban fasiszta irányba fejlődhet.

A fasiszták egyedülálló fenyegetést jelentenek

A Restore Britain-en belüli náci frakció célja egy erőszakos emberekből álló utcai mozgalom építése, amely terrorizálhatja a bevándorlókat, támadhatja a muszlimokat, és végső soron összezúzhatja a politikai ellenzék és a munkásosztály szerveződésének minden formáját.

Az, hogy egy választási projekt részei, lehetővé teszi számukra, hogy terjesszék rasszista felhívásaikat a tömeges deportálásokra. De lehetőséget nyújt arra is, hogy fasiszta magot növesszenek ki a Restore Britain köré gyűlt aktivisták szélesebb köréből.

A Restore Britain közösségi médiacsatornáinak átpörgetése azt mutatja, hogy Nagy Britannia-szerte tucatnyi aktivista részvételével zajlanak találkozók. Mindegyikben olyan fasiszták, mint McGinnis, megpróbálják az embereket a keményebb náci politika köré vonni, amely a kisebbségek terrorizálását és a baloldal összezúzását hirdeti.

Ha hagyják őket sikerrel járni, még jobbra tolják a brit politikát.

A fasisztákkal nem lehet vitatkozni

A szombati szembeszállást a Reform UK Zia Yusufja elítélte, de nem csak a szélsőjobb háborodott fel.

A doveri munkáspárti képviselő, Mike Tapp azt írta a közösségi médiában: „Ha nem tetszenek egy politikai párt nézetei, hát sajnálom, kampányolj keményebben, és a nagyszerű országunk törvényein belül.”

De a fasiszta fenyegetést nem lehet pusztán beszélgetéssel és meggyőzéssel kezelni.

Történelmileg a fasizmus kettős stratégiát alkalmazott. A fasiszták választásokon indulnak a tisztesség látszatáért, miközben olyan utcai mozgalmat kívánnak építeni, amely faltörő kosként szolgálhat az ellenzékkel szemben.

Hitler 1930-as évekbeli felemelkedése megmutatta, hogy egy ilyen fenyegetést nem lehet vitákkal elhárítani, vagy leleplezni azzal a „demokratikus folyamattal”, amelyet meg akar semmisíteni.

Szembe kell szállni vele közvetlenül, tömeges mozgósításokon keresztül. Célunk, hogy elszigeteljük a fasisztákat a szélesebb közönségtől, és szétzúzzuk az utcai mozgalmukat, mielőtt komoly kárt okozhatna.

Nagy Britanniában most három fronton nézünk szembe fenyegetéssel. A legsürgetőbb veszély Daniel „Tommo” Thomas-tól származik, aki két héttel ezelőtt újfasiszta utcai mozgalmat indított Doverben és Portsmouthban.

Új szerveződése, a Patriot Platform megkísérli állandó hálózatokba tömöríteni a náci Tommy Robinson vezette országos meneteket és a helyi mozgósításokat, például a menekülteket elszállásoló szállók előtti tüntetéseket.

Thomas azt mondta, hogy a Patriot Platform „szavazói blokkot épít”, amely „ahhoz a jelölthöz fordul, aki rendet tud teremteni ebben az országban”.

És a Restore Britain dicsérte a doveri és portsmouthi mozgósításokat.

Mindez nyomást gyakorol a botrányoktól sújtott Reform UK-ra, hogy jobbra radikalizálódjon.

Ötvöznünk kell a szélsőjobb rasszizmusának megkérdőjelezését a szavazóurnáknál egy militáns antifasizmussal, amely minden alkalommal szembeszáll a nácikkal, amikor megjelennek az utcáinkon.

forrás: Socialist Worker

Írország, Skócia és Wales függetlenségi pártjai együttműködést ígérnek az önrendelkezés felé

Írország, Skócia és Wales függetlenségpárti vezetői egyetértési nyilatkozatot írtak alá, amelyben közös erőfeszítéseket vállalnak az önrendelkezés felé.

Írország, Skócia és Wales függetlenségi pártjainak vezetői hétfőn Cardiff-ban találkoztak, hogy aláírjanak egy egyetértési nyilatkozatot, amely meghatározza a megerősített együttműködés tervét. A dokumentum a Sinn Féint, a Skót Nemzeti Pártot (SNP) és a Plaid Cymrut arra kötelezi, hogy elmélyítsék a megújuló energiával, a gazdaságpolitikával és – nevezetesen – „az egyes nemzetek saját jövőjük meghatározásához való jogának támogatásával” kapcsolatos eszmecserét.

„Ezeken a szigeteken élő embereknek – a világ minden tájáról figyelő embereknek – nem lehet ennél világosabb jele annak, hogy a Westminster ideje a végéhez közeledik” – áll a nyilatkozatban.

A megállapodás tartalmazza azt a kötelezettségvállalást, hogy szakítanak a Londonban formált gazdaságpolitikával, és egy másfajta megközelítést építenek ki, amely „jó munkahelyeket teremt, kezeli az egyenlőtlenséget, és biztosítja, hogy a vagyon és a lehetőségek igazságosabban oszlanak el”. Emellett felvázol egy energiastratégiát is, amely ígéri, hogy a három régió megújuló erőforrásait kihasználva megfizethetőbb energiát juttatnak a közösségeknek.

A legnagyobb figyelmet azonban az a rendelkezés keltette, amely a három nemzet önrendelkezési jogának megvalósítására tett kötelezettségvállalást tartalmazza. „Felszólítjuk a brit kormányt, hogy készüljön fel, tervezze meg és könnyítse meg az alkotmányos változást minden joghatóságban” – írták a pártvezetők. „Egyetlen westminsteri kormánynak sincs joga blokkolni a demokráciát vagy aláásni azt az elvet, hogy népünk maga dönti el saját jövőjét” – tették hozzá.

A találkozóra Andy Burnham brit miniszterelnök Skóciában és Írországban esetleges függetlenségi népszavazások lehetőségéről tett megjegyzései után került sor. Burnham – különböző megfogalmazásokban – kizárta az ilyen népszavazásokat, ami kritikát váltott ki a függetlenségi pártokból.

Írországban megjegyzéseit azzal vádolták, hogy ellentmondanak a Nagypénteki Egyezmény azon rendelkezéseinek, amelyek a sziget egységéhez vezető utat körvonalazzák. „Ez nem olyan lehetőség, amelyről a brit kormány politikai kényelem alapján dönthet, hogy gyakorolja-e vagy sem, hanem jogi kötelezettség, amely kritikus szerepet játszik az 1998 óta elért viszonylagos béke fenntartásában” – írta az Ír Munkáspárt.

Az SNP ragaszkodott ahhoz, hogy a függetlenség eléréséért folytatott jelenlegi erőfeszítéseiket a 2014-es népszavazás következményeire adott válaszként kell értelmezni, ahol a unionista pártok azzal érveltek, hogy az Egyesült Királyságban maradás több stabilitást és kiszámíthatóságot biztosít. A szavazást követően – ahol a skótok többsége az Egyesült Királyságban maradás mellett döntött – a brit hatóságok nem tudtak eleget tenni ezen érveknek, mondta a párt, többek között a közszolgáltatások védelme terén. „A Westminster blokkolta a NHS védelmére irányuló jogszabályt, amely megakadályozta volna, hogy a Brexit utáni kereskedelmi megállapodásokban megnyissák az amerikai egészségügyi vállalatok előtt, és így garázsvásári cikként kezelték közegészségügyi szolgálatunkat” – írta az SNP.

A unionista kritikusok szerint a nyilatkozat kötelezettségvállalásai kockázatot jelentenek arra, hogy a közfigyelmet a mindennapi kérdésekről a hosszadalmas alkotmányos viták felé terelik. A Sinn Féin, az SNP és a Plaid Cymru azonban ezt egy másfajta megközelítéssel állította szembe, ragaszkodva ahhoz, hogy a függetlenség több teret engedne a brit kormány által kényszerített káros politikák megkérdőjelezésére és a társadalom egy másfajta víziójának megvalósítására.

forrás: BreakThrough News

„Készen állunk erre a harcra” – mondják a nyomorbérekre visszacsapó NHS-dolgozók

A Guy’s és St Thomas’ alacsonyan fizetett dolgozói nem hajlandók a nyomorba taszíttatni magukat. A Socialist Worker-nek a sztrájkőrségen elmondták, hogy ez a sztrájk egy sokkal nagyobb, az egész NHS-re kiterjedő harc kezdete lehet.

Messziről hallani lehetett őket, jóval azelőtt, hogy látni lehetett volna.

Több tucat sztrájkoló, alacsonyan fizetett NHS-dolgozó kiabálta dacát megafonokba a közép-londoni Guy’s kórház előtt csütörtökön.

„Kettes sáv, szó sem lehet róla… tisztességes bért akarunk” – skandálták.

Hangjuk – és reggae hangrendszerük – visszhangzott a városnak abban a részében, amely tele van üvegtornyokkal, mint a Shard, és vállalati borozókkal.

„A munkám létfontosságú. Ha nem végezném megfelelően, a fertőzések szétterjednének az egész kórházban” – mondta Cynthia, egy régi takarító dolgozó a sztrájkőrségen.

„De nem bánnak velünk tisztelettel, és a fizetésünk túl rossz.”

Cynthiának igaza van.

A Guy’s és St Thomas’ NHS Trust csaknem 300 dolgozója csatlakozott eddig a munkabeszüntetéshez – de a vita kihatásai messze túlmutatnak Közép-Londonon.

A nyomorúságos bérek körülbelül 180 000 NHS kettes sávú dolgozó problémáját jelentik Anglia-szerte. Az idei 3,3 százalékos béremelés után az órabér a fővároson kívül csupán 12,92 font, míg Belső-Londonban 15,89 font.

Cynthia naponta ingázik Suttonból, London legdélebbi részéből, csaknem 200 font havi költséggel.

A viteldíjak, mint minden más számlája, gyorsan emelkednek. Tavaly az NHS-nek be kellett jelentenie a kettes sávú bérek „ideiglenes kiegészítését”, hogy az ne essen a megemelt Nemzeti Létminimum Bér, óránként 12,71 font alá.

Bill, aki több mint 20 éve portás a Guy’s kórházban, azt mondja, hogy az alacsony bérek minden NHS-dolgozó problémáját jelentik, de különösen azokét, akik az NHS bértáblájának legalján vannak.

„Mindenki, aki a kettes sávban van, küszködik” – mondta. „És a vezetőség még nehezebbé teszi, mert megvonnak néhány étkezési utalványt, és lerövidítik a bankmunka műszakokat.„

„A rövidebb műszakok azt jelentik, hogy nem kell fizetniük nekünk a szünetekért.

„És ez a munka egyre nehezebb. Folyamatosan több feladatot és több beteget kapunk, akiket mozgatni kell.

„Ne értsen félre, mindannyian nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az NHS-nek dolgozunk, de a munka határozottan nehezebb lesz, míg a fizetésünk rosszabb.

„A munkáltatónak szép szavai vannak hozzánk, de a szavaik nem fizetik ki a számláinkat. Tisztelnek minket, de nem eléggé ahhoz, hogy tegyenek is valamit ez ügyben.”

Roger, egy másik portás, közbeszól, mondván, hogy a Guy’s kórház környékén lévő gazdagság közepette lenni „megerősíti az egyenlőtlenség érzését”.

A Shard felé nézve Bill azt mondja: „Mindenkinek élete valamely pontján szüksége van az NHS-re. Szeretnénk végezni a munkánkat, hogy szolgálhassuk az NHS-t. De most inkább küszködünk, hogy kijöjjünk a fizetésünkből.

„És néhányan alábecsülik a munkánkat. Amellett, hogy betegeket szállítunk a kórházban, a halottakról is gondoskodunk – köztük gyermekekről és csecsemőkről.

„Ez gondoskodást és szakértelmet igényel – és traumatizálhat.

„Olyan sok dolgot teszünk, amelyekről az emberek valójában nem tudnak, hogy ha szigorúan a szabályok szerint dolgoznánk, az egész rendszer összeomlana. Mégis a vezetőségi munkaköri értékelések azt mondják, hogy >>minimális a betegekkel való interakciónk<<, és ezért a kettes sávban kell maradnunk.”

Sok beteg azt mondja, gyakran megnyugtatják őket a portások, akik néha nehéz beavatkozásokra és konzultációkra kísérik őket oda-vissza.

Ezek az interakciók egyfajta értéket képviselnek, amelyet a vezetőség egyszerűen nem ért meg.

A sztrájkőrségen Tabusam Ahmed, a Unite szakszervezet vezető tisztségviselője a Socialist Worker-nek elmondta, hogy az e heti sztrájk a „szélesebb kampány kezdete” az alacsonyan fizetett NHS-dolgozók számára.

Azt mondta, hogy bár a bérek a központi kérdés, a Guy’s és St Thomas’ kórházak sztrájkolóinak sok más panaszuk is van – köztük a vezetőségi zaklatással és kivételezéssel kapcsolatos problémák.

„Az emberek elégedetlenek, és a morál alacsony” – mondta.

Tabusam jelezte, hogy ha a vezetőség nem tesz ajánlatot, a Unite valószínűleg kiterjeszti az akciót.

A Socialist Worker által megszólaltatott sztrájkolók mindannyian hangsúlyozták, hogy büszkék arra, hogy most visszacsapnak.

„Készen állunk erre a harcra” – mondta Cynthia. „Nehéz lesz, mert nincs félretett pénzünk, de meg kell mutatnunk, hogy tudunk harcolni.”

Bill egyetért, és azt mondja: „Ez csak a kezdet lesz, ha a vezetőség nem mozdul.”

A sztrájkolók nevét megváltoztattuk.

forrás: Socialist Worker

A londoni buszvezetők megmutatták a sztrájk erejét

A londoni buszsofőrök megmutatták, hogy a sztrájkok valódi erőt képviselnek – és eredményeket érnek el.

A Unite szakszervezet ezen a héten bejelentette, hogy a Transport for London (TfL) és a fővárosi buszüzemeltetők mostantól vállalták, hogy 2027 májusáig minden londoni buszsofőr fülkéjét légkondicionálóval szerelik fel.

A megállapodás azt is kimondta, hogy a fülkéket UV-védő fóliával látják el a sofőrök bőrrákkockázatának csökkentése érdekében.

Ez a jelentős győzelem azt követően született, hogy az Arriva North London által foglalkoztatott buszsofőrök augusztusban sztrájkoltak az idei nyári hőhullámok idején tapasztalt elviselhetetlen hőmérsékletek miatt.

Peter, egy buszsofőr és szakszervezeti képviselő az Arriva Northnál, a Socialist Worker-nek elmondta, hogy a sztrájkok hatása a megállapodás megkötésében „hatalmas” volt.

„Mielőtt a tagok a sztrájkról szavaztak volna, még csak nem is beszéltek erről. Csak a szavazás eredménye után alakult meg a szélsőséges időjárási munkacsoport” – mondta.

Az augusztusi sztrájkőrségen a sofőrök a Socialist Worker-nek elmondták, hogy ez azt jelentette, a fülkék olyanok voltak, mint a „mozgó üvegházak”, ahol a hőmérséklet a legforróbb napokon csaknem 50 fokig emelkedett.

Jelenleg a buszok többségében csak a nem hatékony és olcsóbb léghűtő rendszerek vannak felszerelve. Ezek kívülről veszik a levegőt, és keringetik, és csak két-három fokkal tudják csökkenteni a hőmérsékletet.

„Sok sofőr van, aki életében soha nem sztrájkolt” – mondta Peter. „Ennek a megnyerése a fellépés után hatalmas mértékben növeli majd az önbizalmukat.

„Ez megmutatja, hogy amikor összefogunk, valóban nyerhetünk dolgokat.”

Peter azt mondta, hogy ha a főnökök nem hajtják végre ezeket a változtatásokat a megállapodott határidőn belül, akkor a tagok ismét sztrájkolnak.

„Most már vannak dátumaink a bértárgyalásokra, és a főnökök most már tudják, hogy ha nem teljesítik a bérköveteléseket, a tagok szervezettek. Ez a győzelem bizonyítja, hogy a dolgozók kezében van a hatalom, és a bérek a következő napirendi pontunk” – mondta.

Peter azt mondta, reméli, hogy Nagy-Britannia-szerte más buszsofőrök is hasonló fellépést tesznek.

„A buszipar annyira széttagolt, amit szándékosan tesznek” – mondta. „De reméljük, hogy ez a győzelem másokat is harcra ösztönöz.

„A szakszervezet ambíciója, hogy ezt az egész országban kiterjessze, nem csak Londonban.”

„Remélhetőleg más sofőrök is azt mondják majd: »mi is szeretnénk ebből«, és kiállnak érte, akár tárgyalások, akár ipari fellépés útján.”

Idén nyáron London rekordot döntő 40 napot élt át, amikor az időjárás meghaladta a 30 fokot. Ez leleplezte, mennyire kevéssé vagyunk felkészülve a szélsőséges időjárási körülmények kihívásaira. Még egy maximális munkahőmérséklet sincs.

De a munkakörülmények jelentős javítását nem adják csak úgy oda anélkül, hogy jelentős nyomást gyakorolnánk a vállalatokra, hogy teljesítsék azokat. A tanulság itt az, hogy ezek megnyerhetők, ha a dolgozók készen állnak kemény sztrájkok meghirdetésére.

forrás: Socialist Worker

A királyi élősködők 50 millió fontos „fizetésemelést” kaparintanak meg

A Republic kampánycsoport élesen bírálta a miniszterek azon terveit, hogy hatalmas, 50 millió fontos emelést adjanak az éves támogatáshoz

Mindannyian finanszírozzuk a monarchia fényűző életmódját – és jövőre majdnem 100 millió fontot fogunk rá költeni.

A Pénzügyminisztérium szerdán bejelentette, hogy a „Sovereign Grant”, az a központi finanszírozás, amelyet a király az adófizetőktől kap, 99,9 millió fontra emelkedik a 2027-28-as évre.

Míg az átlagemberek nehezen jönnek ki a fizetésükből, a kincstár évről évre egyre több készpénzzel halmozza el a monarchiát. Ez 2025-26-ban 72,1 millió font volt, 2024-25-ben pedig 51,8 millió font.

A jövő évi Sovereign Grant valójában csökkenés a jelenlegi 137,9 millió fontos szinthez képest. Ez azonban csak azért van, mert idén rendkívüli költségekkel járt a Buckingham-palota felújítása.

Graham Smith a Republic kampánycsoporttól azt mondta: „Amikor a miniszterek alig bírják kezelni a börtönöket, finanszírozni az iskolákat vagy megjavítani az NHS-t, felháborító, hogy évi újabb 50 millió fontot terveznek a királyi családra dobni.”

„A monarchia valódi költsége jóval meghaladja a félmilliárd fontot, ha mindent számításba veszünk. Ez az összeg tovább fog emelkedni, ha a Sovereign Grant megmarad.”

Ez lehetővé tette a király számára, hogy körülbelül 680 millió fontos vagyont halmozzon fel.

A királyiak a Crown Estate-ból is profitálnak, abból a hatalmas föld- és ingatlanportfólióból, amely a monarchához tartozik.

Jelenlegi értéke 15,6 milliárd font. Ez nemcsak hatalmas palotákat foglal magában, mint a Buckingham-palota, hanem bevásárlóközpontok és kiskereskedelmi parkok sokaságát, valamint nyereséges telkeket, köztük London Regent Streetjének nagy részét is.

Walesi hercegként Charles Mountbatten-Windsor profitálhatott a Cornwalli Hercegség tulajdonjogából. Ez egy 1,1 milliárd font értékű birtok, közel 130 000 hektárnyi földterülettel, 260 farmmal és a dél-londoni Oval krikettpályával.

Ezt most az idősebbik fiára, Vilmosra ruházták át, aki évente körülbelül 23 millió fontot keres a birtokból.

De királyként most ő a Lancasteri Hercegség egyedüli kedvezményezettje, amely csupán 650 millió fontot ér. Örökölte azt a királynőtől anélkül, hogy – velünk ellentétben – örökösödési illetéket kellett volna fizetnie utána.

Ezek a birtokok pénzt szívnak el a szűkölködő közszférától.

2024-ben kiderült, hogy a Lancasteri Hercegség évente 829 348 fontot kapott az NHS-től mentőautók parkolásáért a dél-londoni területén.

William Mountbatten-Windsor csak egy Sunday Times-nyomozás után hagyott fel azzal, hogy bérleti díjat számítson fel közösségi csoportoknak és szolgáltatásoknak, például falusi közösségi házaknak és mentőállomásoknak.

III. Károly király emellett örökölt ékszereket 533 millió font értékben, versenylovakat 27 millió font értékben, körülbelül 150 millió font értékű részvényeket és kötvényeket, valamint két magánrezidenciát. A Balmoral és a Sandringham kastélyok értéke 80 millió, illetve 250 millió font.

Csak a Sandringhamről úgy tartják, hogy több mint 100 szobája van, köztük mintegy 29 hálószoba.

A jelenlegi uralkodó ugyan jobban kedveli a túlnyomórészt növényi alapú étrendet, mint a sült hattyút, de továbbra is élvezi az élet finomabb dolgait.

Széles körben beszámoltak arról, hogy a fácánpite az egyik kedvenc étele, melyet napi egy martinival öblít le.

Azt hinné az ember, hogy hálás a vagyonáért. De állítólag Charles Mountbatten-Windsor-nak csúnya természete van. Egy volt inasa szerint egyszer megragadta egy komornyik torkát.

Az inas elmondta: „Megpróbálta betenni a saját gallérgombját, amit általában nem szokott, a formális ingéhez. És elejtette az egyik gombot, ami beleesett a lefolyóba. Charles dühbe gurult, letépte a mosdót a falról, a földhöz vágta, az összetört.”

A monarchia soha nem volt kevésbé népszerű. És könnyen belátható, hogy miért, Andrew Mountbatten-Windsor-nak a néhai milliárdos pedofil Jeffrey Epsteinhez fűződő kapcsolatai utáni botrány után.

Nagy-Britanniában az emberek 55 százaléka továbbra is a monarchiát részesíti előnyben a köztársasággal szemben. Ez azonban a legalacsonyabb szint az Ipsos felmérései kezdete óta.

A támogatottság pedig sokkal alacsonyabb a fiatalok körében – a 35 év alattiaknak csupán 33 százaléka támogatja a monarchiát.

Soha nem volt jobb alkalom arra, hogy követeljük: szabaduljunk meg ettől a királyi élősködő bandától.

A Királyi Parkok dolgozói kérdik: „Hol a mi részünk?”

Míg a király fényűző életet él, a Királyi Parkok dolgozói létminimum alatti bérekért dolgoznak.

A GMB szakszervezet tagjai, akik nyolc londoni Királyi Parkban dolgoznak kertészként, ezen a héten sztrájkolnak, miután csak 70 pennyt ajánlottak fel óránkénti fizetésemelésként.

Jelenleg csak 55 pennyvel keresnek többet óránként a 14,80 fontos londoni létminimumnál. Ezen a szinten több mint 740 évnyi folyamatos munkába telne, mire annyit keresnének, amennyit Károly egy év Sovereign Grantként kap.

A parkok mind a korona tulajdonában vannak, és történelmileg a királyiak használták szarvasvadászatra és hasonlókra. Csak a királyi család „kegyéből és jóindulatából” használhatjuk mi, többiek is őket.

forrás: Socialist Worker

Korrupciós botrány sújtja a Reform UK konferenciáját – de a szélsőjobb nem fog egyszerűen összeomlani

A Reform UK pártkonferenciája zűrös körülmények között kezdődött Birminghamben csütörtökön, újabb korrupciós botrány közepette.

Miközben a küldöttek gyülekeztek, a Channel 4 titkos felvételeket sugárzott, amelyeken látható, hogy Nigel Farage munkatársa, Dan Jukes hajlandó volt elfogadni egy illegális külföldi adományt, 500 000 font értékben.

James Orr, a szélsőjobboldali párt politikai igazgatója is szerepelt a felvételeken. Ő áll a cambridge-i egyetemi szélsőjobboldali hálózat középpontjában, amely rasszista boszorkányüldözést indított Jason Arday professzor ellen.

A ketten lemondtak pozícióikról a Reform UK-ben, és a párt belső vizsgálatot indított.

A Munkáspárt és a Liberális Demokraták feljelentették a Reform UK-t a Metropolitan Rendőrségnél.

Farage azonban megbánást nem mutatva lépett fel pénteki főbeszéde előtt, azt állítva, hogy a Reform UK „nem követett el semmi rosszat”. A nyomozókat „szélsőbalos aktivistáknak” nevezte, akik „évek óta hoaxokat terjesztenek”.

Lee Anderson, a Reform UK képviselője határozottan állította, hogy Jukes és Orr nem foglalják el újra pozícióikat a pártban.

Richard Tice, a párt helyettes vezetője azonban nem zárta ki a kettejük visszatérését. „Várjuk meg, mit mond a vizsgálat” – jelentette ki.

Orr leleplezése csapás Farage számára. A Financial Times (FT) című lap több mint 40 embert kérdezett meg, akik ismerik Orrt, és leírta, hogy Farage miként támaszkodott rá a szélsőjobboldali kapcsolatok építésében.

Azt írták: „Ahogy Donald Trump kezdeti lelkesedése Farage iránt lehűlt, Orr kapcsolatai a Maga-mozgalomhoz, a Szilícium-völgyi finanszírozókhoz és az európai populista vezetőkhöz egyre fontosabbá váltak a Reform UK számára.”

Az újság egy pártbennfentest idéz: „Mindig is azt gondoltam, hogy Farage James kapcsolati hálóját ugyanúgy meg akarta szerezni, mint a politikai meglátásait.”

Orr szoros kapcsolatban áll Peter Thiel amerikai tech-milliárdossal, a Palantir elnökével, valamint JD Vance amerikai alelnökkel, aki „brit serpájának” nevezte őt.

Kapcsolatban áll Orbán Viktor volt magyar miniszterelnökkel is, akinek az MCC „agytrösztje” pénzt öntött szélsőjobboldali szervezetekbe.

A logika az, hogy tovább radikalizáljanak jobbra – és a Reform UK nyomás alatt van Rupert Lowe szakadár pártja, a Restore Britain részéről.

A rasszizmus volt a középpontban a konferencia első napján, amikor egyik támadást a másik után intézték a bevándorlók és menekültek ellen.

Zia Yusuf, a párt belügyi szóvivője kijelentette, hogy Farage miniszterelnökként tett egyik első intézkedése az lesz, hogy a Királyi Haditengerészetet veti be a menekültek megállítására. A közönségnek hízelegve azt állította, hogy a Munkáspárti és Konzervatív miniszterek „luxusszállodákban” helyezték el ezeket az embereket.

Jordan Bardella, a francia fasiszta Nemzeti Tömörülés (RN) vezetője felszólalt a konferencián. Azt állította, hogy a bevándorlás miatt mind Nagy-Britannia, mind Franciaország városai „felismerhetetlenné” váltak.

Megígérte, hogy az RN és a Reform UK együtt fog működni, ha Marine Le Pen 2027-ben megnyeri a francia elnökválasztást.

Hozzátette, hogy egy RN-kormány „mindent megtesz annak érdekében, hogy Franciaország ne legyen többé a kapu az illegális bevándorlás számára” Nagy-Britanniába.

Farage csatlakozott Bardellához a színpadon, hogy bejelentse az „entente cordiale”-t – baráti megállapodást – a brit és francia szélsőjobb között.

Bardella megígérte, hogy az RN leállítja a kis hajók indulását, míg Farage azt ígérte, hogy a Reform UK elfogja a hajókat a Csatornán.

„Éppen aláírunk egy történelmi dokumentumot, amely örökre megállítja a hajókat” – állította Farage, miközben a konferenciaközpontban ülő tömeg tapsviharban tört ki.

Franciaország figyelmeztetés arra, hogy a botrányok vagy az elektori támogatottság csökkenése ellenére a szélsőjobb továbbra is növekedhet. A Nemzeti Front (FN), az RN elődje, története nagy részében Franciaország legnépszerűtlenebb pártja volt.

Támogatottsága csökkent azután, hogy Jean-Marie Le Pen, Marine apja, 2002-ben bejutott az elnökválasztás második fordulójába. De a mainstream politikusok, mint Nicolas Sarkozy, előmozdították a rasszizmust – részben kétségbeesett kísérletként a fasiszták szavazatainak megszerzésére –, és a fő haszonélvező az FN volt.

Egy erős, cselekvésen alapuló antifasiszta és rasszizmusellenes mozgalom hiányában az FN és az RN továbbra is növekedhet.

Nagy-Britanniában a rasszizmusellenes aktivistáknak meg kell ragadniuk a Reform UK problémáit, hogy elmélyítsék a rasszizmusellenes mozgalom gyökereit a munkahelyeken, egyetemeken, városokban és közösségekben.

A Reform UK nem fog egyszerűen összeomlani – és a Munkáspárt árulásai termékeny talajt biztosítanak számára.

A Stand Up To Racism (SUTR) egységmeneteinek építése Nagy-Britanniában, valamint a Workers Against The Far Right hálózatok létrehozása a szakszervezetekben és munkahelyeken elengedhetetlen.

forrás: Socialist Worker