Az ügyészség csapott le minap egy szolgáltatóra, aki sötétlátóteres vércseppanalízist végzett – írja a 24.hu.
De mi is ez a módszer?
Az alternatív gyógyászat egyik látványos diagnosztikai módszere a sötétlátóteres vércseppanalízis. A vizsgálat során egy apró vércseppet helyeznek egy tárgylemezre, majd sötétlátóteres mikroszkóppal megmutatják a páciensnek, hogyan „néz ki” a vére. A felvételeken gyakran különösnek tűnő vörösvérsejtek, összecsapódások, fonalas vagy szemcsés struktúrák láthatók.
A módszer különösen meggyőző lehet annak, aki nem járatos a mikroszkópiában. A probléma azonban nem maga a mikroszkóp. A sötétlátóteres mikroszkópia valódi, régóta ismert képalkotó technika. A gond az, amikor a látott, többnyire nem specifikus jelenségekből olyan betegségekre vagy szervezeti állapotokra következtetnek, amelyek diagnosztizálására a módszert nem validálták.
Mit lehet valóban látni?
Egy vérkenet vagy friss vércsepp mikroszkópos képe valóban tartalmaz információt. Láthatók például a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és különböző sejttani jelenségek. A vörösvérsejtek alakja, mérete és egymáshoz viszonyított elhelyezkedése bizonyos körülmények között valóban hordozhat diagnosztikai információt.
A klinikai laboratóriumi diagnosztika azonban nem úgy működik, hogy valaki ránéz egy mikroszkópos képre, majd felsorolja, milyen betegségekben szenvedünk. A vérsejtek értékelése szabványosított eljárásokkal, megfelelően előkészített mintából, képzett szakemberek által történik, és az eredményeket más laboratóriumi és klinikai adatokkal együtt értelmezik.
A friss, festetlen vércsepp ezzel szemben rengeteg olyan optikai jelenséget produkálhat, amely első látásra kórosnak tűnik, miközben önmagában semmilyen betegséget nem bizonyít.
A „vérből minden látszik” tévhit
A sötétlátóteres vércseppanalízis reklámjaiban gyakran találkozni olyan állításokkal, hogy a vizsgálat kimutatja például a vitamin- és ásványianyag-hiányt, a „méreganyagokat”, a gombás fertőzéseket, a parazitákat, a bélrendszer állapotát, az immunrendszer gyengeségét, a szervezet elsavasodását vagy akár a különböző szervek működési zavarait.
Ezeket azonban nem lehet pusztán abból megállapítani, hogy hogyan néz ki egy friss vércsepp a mikroszkóp alatt.
Vegyük például a vörösvérsejtek összecsapódását. Az úgynevezett rouleaux-képződés, amikor a vörösvérsejtek pénztekercshez hasonlóan egymás mellé rendeződnek, valódi mikroszkópos jelenség. Bizonyos betegségekben gyakrabban fordulhat elő, de önmagában nem jelenti azt, hogy az illetőnek „sűrű a vére”, „rossz a keringése”, „elsavasodott a szervezete”, vagy éppen „méreganyagok vannak a vérében”.
Ugyanez igaz számos más látványos jelenségre is.
A látvány nem azonos a diagnózissal
A módszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy rendkívül könnyű olyan következtetéseket levonni egy látványos képből, amelyeket az adott kép valójában nem támaszt alá.
A páciens előtt megjelenik egy nagyított, mozgó kép a saját véréről, a vizsgáló pedig megmutatja a különböző „elváltozásokat”. Ez nagyon erős pszichológiai hatással járhat. Ha valaki azt hallja, hogy „nézze, itt gombafonalak vannak”, „ez a sejtek összetapadása a bélrendszer problémáját mutatja”, vagy „ezek a salakanyagok”, könnyű azt gondolni, hogy a saját szemünkkel láttuk a betegséget.
Csakhogy a mikroszkópos kép értelmezése nem szabad asszociáció. Ahhoz, hogy egy diagnosztikai módszer megbízhatónak számítson, bizonyítani kell, hogy a módszer eredménye összefügg azzal a betegséggel, amelyet állítólag felismer. Meg kell határozni többek között a módszer érzékenységét, specificitását, a téves pozitív és téves negatív eredmények arányát, és ezeket megfelelő vizsgálatokban reprodukálni kell.
A sötétlátóteres „vérdiagnosztika” széles körű alternatív felhasználására ilyen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre.
Miért veszélyes?
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy legfeljebb egy ártalmatlan alternatív vizsgálatról van szó. A probléma akkor kezdődik, amikor a vizsgálat eredménye alapján valakit betegnek nyilvánítanak, étrend-kiegészítőket, „méregtelenítő” kúrákat vagy más kezeléseket adnak neki, illetve amikor emiatt valódi orvosi vizsgálatokat hagy el.
Szintén problémás, ha az „orvos” erre olyan gyógymódokat javasol, amelyben üzletileg érdekelt. (Pl. saját maga forgalmaz étrendkiegészítőket, vitaminokat).
Különösen problémás lehet, ha egy valódi betegség felismerése késik, mert a páciens azt hiszi, hogy már rendelkezik egy „teljes vérdiagnózissal”.
A megfelelő laboratóriumi vizsgálatok ezzel szemben konkrét kérdésekre adnak választ. Ha például vérszegénység merül fel, vérképet nézünk. Ha vashiány gyanúja áll fenn, megfelelő laborparamétereket vizsgálunk. Fertőzés gyanúja esetén a kórokozótól és a betegségtől függő mikrobiológiai vizsgálat szükséges. Vitaminhiány gyanújánál pedig az adott vitamin vagy annak megfelelő biomarkere mérhető.
A mikroszkóp nem hazudik – de az értelmezés igen
Talán ez a legfontosabb különbség.
A sötétlátóteres mikroszkóp valódi műszer. A vércseppben valódi sejtek és valódi fizikai jelenségek láthatók. Ettől azonban még nem lesz tudományosan megalapozott az a módszer, amely ezekből a jelenségekből tetszőleges betegségeket próbál diagnosztizálni.
A probléma tehát nem az, hogy „nem látszik semmi”. Éppen ellenkezőleg: látszik valami, csak abból sokkal kevesebb következtetés vonható le, mint amennyit a vizsgálat egyes alkalmazói állítanak.
Ezért ha valaki egy sötétlátóteres vércseppanalízis alapján konkrét betegséget, hiányállapotot vagy „toxinterhelést” állapít meg, érdemes feltenni az egyszerű kérdést: milyen validált laboratóriumi vagy klinikai vizsgálattal igazolható ez az állítás?
Ha erre nincs megfelelő válasz, akkor nem diagnózisról, hanem egy látványos kép túlértelmezéséről van szó.
És persze a szélsőjobb
A sötétlátóteres vércseppanalízist szívesen reklámozzák azok a szélsőjobboldallal kapcsolatban lévő kuruzslók, akik egyben oltástagadók is. Természetesen elsősorban ez a pénzről szól. Ezek a vizsgálatok ugyanis minimális anyagfelhasználással járnak és ötszámjegyű összegekért lehet árulni őket a laikusoknak. Majd a „diagnózisok” feltárása után saját üzleti érdekeltségükbe tartozó gyógymódokat ajánlanak. Nem kis összegekért előadásokat tartanak azon híveiknek, akik elhiszik, hogy ők afféle kitaszítottak, akiket elnyom a hivatalos tudomány. A Mi Hazánk parlamenti pártként nyíltan támogatja ezeket a kuruzslókat.
További átverések
Íriszdiagnosztika (iridológia) – a szem szivárványhártyájából állítólag a teljes szervezet állapota leolvasható.
Biorezonancia – elektromágneses „rezgések” alapján állítólag betegségek és hiányállapotok mutathatók ki vagy kezelhetők.
Vega-teszt / elektroakupunktúrás diagnosztika – a bőr elektromos ellenállásából következtetnek betegségekre, allergiákra, hiányokra.
MORA-terápia – különböző „rezgések” mérésére és korrigálására épülő, tudományosan nem igazolt módszer.
„Nyelvdiagnosztika” túlértelmezett változatai – a nyelv megjelenéséből szisztematikus szervi betegségeket állapítanak meg megfelelő diagnosztikai bizonyíték nélkül.
Pszichokineziológia / kineziológiai tesztelés – izomerőből vagy izomreakcióból következtetnek allergiákra, lelki problémákra, tápanyaghiányokra stb.
Hajanalízis „komplex állapotfelmérésként” – a haj ásványianyag-tartalmából mindenféle betegséget vagy „toxinterhelést” diagnosztizálnak.
„Salakanyag-/méreganyag-vizsgálatok” – nem definiált „toxinok” jelenlétének állítólagos kimutatása nem validált módszerekkel.
Alkalikus/„elsavasodás” diagnosztika – a szervezet általános „elsavasodásának” állítása, amelyet például vizeletből vagy nyálból próbálnak levezetni.
Ételintolerancia-tesztek – élelmiszerek egész sorának „intoleranciáját” állapítják meg validált allergológiai/gasztroenterológiai vizsgálatok helyett.
„Gombateszt” alternatív módszerekkel – például mikroszkópos vagy biorezonanciás vizsgálat alapján Candida-túlszaporodás megállapítása.
„Parazita-teszt” nem validált módszerekkel – ahol a vér vagy más minta általános mikroszkópos képéből állapítanak meg parazitafertőzést.
Homeopátiás diagnosztika és kezelés – a homeopátiás elvek alapján történő állapotfelmérés és kezelés.
„Frekvenciaterápia” – betegségek állítólagos frekvenciáinak mérésével vagy azok „kioltásával”.
Quantum/kvantumdiagnosztika – a „kvantum” kifejezést használó, de valódi kvantumfizikai mérésre nem épülő állapotfelmérések.
Elektromos testszkenneres „teljes diagnosztika” – egyetlen készülékkel állítólag több száz betegség, vitaminhiány és szervi probléma kimutatása.
Auradiagnosztika – az állítólagos aura színéből vagy alakjából betegségek megállapítása.
Talp-/lábdiagnosztika – amikor a talp meghatározott területeinek állapotából konkrét belső szervi betegségeket diagnosztizálnak.
„Detox” diagnosztika és kezelés – például lábfürdővel, tapaszokkal vagy egyéb módszerekkel állítólagos „méreganyagok” eltávolítása.
Ha valami mégis használ…
Az vagy a véletlen műve vagy placebohatás. Sok esetben a páciens állapota a kezelés/diagnosztika nélkül is javult volna. Még kézenfekvőbb magyarázat az egészségtudatosság: azok az emberek, akik alternatív medicinához nyúlnak, egészségesebben is táplálkoznak, többet mozognak, igazi orvosoknál is megfordulnak, jobban figyelnek a testükre stb.
