Szaúd-Arábia

Az ukrán válság megmutatja az európai vezetők függését az amerikai birodalomtól

Andy Burnham teljes díszben – medvebőr sapkákban, skarlátvörös zubbonyokban és mindenestül – vonultatta fel az Ír Gárdát, hogy fogadja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a Downing Streeten múlt szerdán. De mindezen látvány és Burnham „rendíthetetlen” ukrajnai támogatásáról tett ígéretei ellenére gondosan ügyelt arra, hogy ne foglaljon állást a Zelenszkij és Donald Trump közötti legújabb vitában.

Ez a kényes egyensúlyozás összegzi az európai kapitalizmus bizonytalan helyzetét. Az elit tagjai háborúról beszélnek Oroszországgal Vlagyimir Putyin alatt, hogy igazolják a magasabb katonai kiadásokat, de továbbra is függenek Trump elnöktől és az amerikai hatalomtól. Érzik a zavaró hatásokat, ahogy az imperialista államok – köztük önmaguk – közötti verseny felforrósodik.

Trump nyíltan ellenséges Zelenszkijjel szemben. Múlt vasárnap ezt írta: „azzal a sok pénzzel, amit Európa híresen ad neki… nem akarja befejezni ezt a háborút, és valószínűleg soha nem is akarta.” De a két elnök 2025 februárjában a Fehér Ház Ovális Irodájában tartott híres összecsapása ellenére a konfliktus nem személyiségekről szól.

Trump hozzáállásának két fő oka van – az egyik stratégiai, a másik rövidtávú. Először is, kormányzata véget akar vetni az elmúlt 20 évben az amerikai és orosz imperializmus között kialakult növekvő ellentétnek.

Bár a Fehér Ház stratégiája nem pontosan koherens vagy következetes, a trumpistáknak van egy elképzelésük a világról, amelyet a legerősebb imperializmusok – az USA, Kína és Oroszország – regionális befolyási övezeteire osztanak fel. Ami a kormányzatot illeti, ha Washington európai szövetségesei fenyegetve érzik magukat Oroszország által, rajtuk múlik, hogy növeljék a katonai kiadásokat Moszkva elrettentésére. Az ukrajnai háború akadályává vált a Putyinnal való megegyezésnek, amely olyan üzleti megállapodásokat nyithatna meg, amelyek a Trump család és kegyeltjeik hasznára válnának.

Másodszor, a stratégia egyik módja, ahogyan nem következetesen követik, hogy Trump – mint minden elődje 1945 óta – még mindig a maga osztrigájának tekinti a világot. Innen ered az Irán elleni háború, amelyet Benjámin Netanyahuval együtt indított februárban. Természetesen ez a háború nagyon rosszul alakult számukra. Az iráni rezsim összetartott, felhasználva a drónok és rakéták precíziós csapásmérő technológiájának elsajátítását az ellencsapáshoz.

Most Irán szövetségesei, a jemeni huszik ugyanezt a technológiát vetik be, hogy fenyegessék a szaúdi dinasztia uralmát az Arab-félszigeten. Ez azért van, hogy magasan tartsák az olaj és a finomított kőolajtermékek, például a dízel árát. Ez felfelé hajtja az inflációt, és népszerűtlenné teszi a kormányzó pártokat, mint Trump republikánusait, akik a jövő hónapban félidős választásokkal néznek szembe.

Mindeközben, mivel az ukrajnai szárazföldi harcok többé-kevésbé patthelyzetben vannak, mindkét fél egyre inkább a precíziós csapásmérő technológiára támaszkodik. Az ukránok orosz infrastruktúrát – köztük finomítókat és adatközpontokat – támadnak. Oroszország polgári és katonai célpontokat támad Ukrajnában.

Trump enyhíti vagy nem hajtja végre az Oroszország elleni szankciókat dízelolajért cserébe. Arra is ösztönzi Zelenszkijt, hogy hagyjon fel az orosz finomítók támadásával. Reméli, hogy ezek a lépések csökkentik a dízel árakat a félidős választások előtt. Az árak bármilyen csökkenése valószínűleg rövid életű lenne, mert az energiaválság forrása a Közel-Keleten van.

Az európaiak, köztük Nagy-Britannia, átvették Ukrajna háborús erőfeszítéseinek finanszírozását. De az USA megtartja azt, amit egy ukrán tisztviselő „hármas amerikai monopóliumnak” nevezett: a hírszerzést, a ballisztikus rakétaelfogókat és a Starlink műholdhálózatot és annak katonai komponensét, a Starshieldet. Ilyen hálózat nélkül nem lehet rakéta- és drónháborút vívni. A Starshield rejtélyesen lelassult az ukránok számára az elmúlt napokban. Természetesen a Starlink tulajdonosa, Elon Musk ártatlanságát hangoztatja.

Ez a konfliktus szárazon hagyja az európai imperializmusokat. Azt akarják, hogy Ukrajna folytassa a harcot, abban a hitben, hogy ez távol tartja a szörnyű orosz medvét. Valójában, mivel arra ösztönzik Ukrajnát, hogy válogatás nélkülibb legyen az orosz terület elleni támadásaiban, a hatás az ellenkezője lehet – eszkaláció a nukleáris háború felé.

De ez a félelmetes kilátás egyszerűen aláhúzza az európai kapitalizmus függőségét az amerikai imperializmustól a biztonsága szempontjából. Európa politikailag töredezett marad, vezető államai belső bénultsággal küzdenek, és Franciaországban és Nagy-Britanniában a kötvénypiacok idegesen figyelik adósságaikat. Így továbbra is tiszteletteljesen meghajolnak Trump előtt, bármennyire is zaklatja és sértegeti őket.

Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker

Veszélyben a globális olajkereskedelem a stratégiai szaúdi vezeték elleni dróntámadások után

Az incidens a Brent nyersolaj árát 108 dollár fölé lökte, és veszélyezteti az Európába és Ázsiába irányuló szállítást, amelyeket már így is érintenek a Hormuzi-szorosban és a Bab-el-Mandeben zajló fejlemények.

A szaúdi energiaügyi minisztérium szeptember 11-én, pénteken bejelentette, hogy a Rijád és Medina régiókon áthaladó Kelet–Nyugati vezetéket egy nappal korábban több támadás érte, ami óvintézkedésként annak lezárásához vezetett.

A médiabeszámolók szerint a stratégiai vezeték naponta mintegy 4–5 millió hordó olajat szállít, ami a teljes globális olajellátás 4–5%-ának felel meg.

A szaúdi külügyminisztérium szeptember 12-én, szombaton kiadott nyilatkozatában tisztázta, hogy a támadásokat Irakból indították több drónnal, hozzátéve, hogy azok sérüléseket és bizonyos károkat okoztak a vezetékben. A támadásokért egyelőre egyetlen csoport sem vállalta a felelősséget.

A minisztérium azt is megerősítette, hogy Szaúd-Arábia ebben a szakaszban nem fog válaszolni a támadásokra, lehetővé téve az iraki kormány számára a szükséges intézkedések megtételét, hogy megakadályozza a „dél-iraki területekről kiinduló” Szaúd-Arábia és a szomszédos országok elleni támadásokat.

Irak azt mondta, hogy lefoglalta a támadásban használt dróntelepítő platformot

Részéről az iraki Biztonsági Médiasejt (SMC) vezetője, Saad Maan altábornagy szombaton megerősítette, hogy „egy hírszerzési és biztonsági munkacsoport jelentős erőfeszítést tett, és sikerült megtalálnia és lefoglalnia a kilövőt”, amely részt vett a szaúdi vezeték elleni támadásokban iraki területen.

Sőt, Maan megerősítette, hogy nyomozások és hírszerzési műveletek vannak folyamatban az elkövetők elfogására.

Hozzátette, hogy az iraki fegyveres erők jóváhagyták Irán azon kérését, hogy részt vegyen a szaúdi vezeték elleni támadásokkal és azok következményeivel kapcsolatos nyomozásban.

A támadások kihatásai a globális olajkereskedelemre

Szaúd-Arábia Kelet–Nyugati vezetéke egy alternatív olajszállítási útvonalat képvisel, amely megkerüli a ingatag Hormuzi-szorost.

Ezért a vezeték ideiglenes lezárása súlyosan korlátozta ezt a létfontosságú alternatívát, ami a Brent nyersolaj árát szeptember 14-én, hétfőn 108 dollárra hordónként emelte.

Továbbá a jelentések szerint az incidens hetekre megzavarja a nyersolaj Európába és Ázsiába irányuló szállítását, különösen miután az Ansar Allah vezette jemeni fegyveres erők kiterjesztették ellenőrzésüket a Bab-el-Mandeb-szoros körül.

forrás: BreakThrough News

A rendszer repedései tovább tágulnak az Emirátusok OPEC-ből való kilépése után

Egyre nő az ellentét Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek között, miközben az EAE Izraelhez fordul védelme érdekében.

Nem tudjuk, hogyan fog lezárulni az iráni háború. De az már most nyilvánvaló, hogy ez egy világtörténelmi jelentőségű esemény.

Egy középhatalom két katonai óriást – az Egyesült Államokat és Izraelt – állított meg. Nem létezik ennél világosabb jele a gazdasági és katonai erőviszonyok változásának, és az abból eredő amerikai imperializmus hanyatlásának.

Kezdjük látni a geopolitikai következményeket.

A múlt héten az Egyesült Arab Emírségek (EAE) bejelentette, hogy kilép a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéből (OPEC).

Szaúd-Arábia, az OPEC vezetője, és az EAE a két vezető öböl-menti állam. A többihez hasonlóan ezek is autokráciák, amelyeket hatalmas mértékben gazdagítottak fosszilis tüzelőanyag-tartalékaik, és hagyományosan nagymértékben függnek az amerikai katonai védelemtől.

Trump és Mohamed bin Zayed Al Nahyan, az EAE elnöke

De egyre nő az ellentét a szaúdiak és az emírségekbeliek között. Amint az Öböl-régió a globális kapitalizmus egyik központjává vált, az EAE kulcsfontosságú közlekedési, szabadidős és pénzügyi csomóponttá alakította át magát. Következésképpen gazdasága diverzifikáltabb, mint Szaúd-Arábiáé, amely továbbra is erősen függ az olajtól.

Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg célja e függőség csökkentése. De viszonylag magasan kell tartania az olajárat – körülbelül hordónként 75 dollár körül –, hogy finanszírozni tudja a szükséges beruházásokat. Ez azt jelenti, hogy az OPEC-nek köteleznie kell magát az olajtermelés korlátozására az árak támogatása érdekében.

Az OPEC elhagyása felszabadítja az emírségekbelieket a termelés növelésére.

2024-ben Szaúd-Arábia olyan törvényeket fogadott el, amelyek arra kényszerítik a multinacionális vállalatokat, hogy regionális központjaikat Szaúd-Arábia területére helyezzék át a kormányzati szerződésekre való pályázás feltételeként. Ez fenyegetést jelent az ultra-vállalati Dubaj emírségbeli városállamára.

De a konfliktus ugyanannyira geopolitikai, mint gazdasági. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek albirodalmak, amelyek versengenek a tágabb régió dominanciájáért.

Különböző feleket támogatnak a Jement és Szudánt szétszakító brutális háborúkban. Tavaly év végén a szaúdiak arra kényszerítették az EAE-t, hogy vonja ki csapatait Jemenből, amely Szaúd-Arábiával határos.

Az iráni háború tovább súlyosbította ezt a konfliktust. Iráni rakéták és drónok minden öböl-menti államot célba vettek. De az EAE-t több mint 2800 rakéta és drón találta el, jóval több, mint bárkit.

Ez tükrözi az EAE közelségét az Egyesült Államokhoz és Izraelhez. Az EAE volt az egyike annak a mindössze négy muszlim államnak, amely aláírta a 2020-as Ábrahám Egyezményeket, elismerve Izraelt.

Az együttműködés Izraellel azóta is fokozódott. A Financial Times szerint Izrael fegyverrendszereket és személyzetet küldött az EAE-ba, hogy megvédje azt az iráni bombázástól. „Nem kis számú katona van a terepen” – mondja egy illetékes. Emírségekbeli repülőgépek részt vehettek Irán bombázásában.

Ezzel szemben a szaúdiak a muszlim világ vezetésére törekszenek. A Gázai népirtás ezért lehetetlenné tette bin Szalman számára, hogy elismerje Izraelt.

Benjamin Netanyahu regionális háborús törekvése arra késztette Szaúd-Arábiát, hogy védelmi egyezményt írjon alá Pakisztánnal. Talán abban reménykedik, hogy ez a nukleáris hatalommal való kapcsolat elriasztja Izraelt.

Pakisztán békét közvetít az Egyesült Államok és Irán között. Mindeközben a szaúdiak szorgalmazzák a tűzszünetet Libanonban. Törökország és Egyiptom a szaúdiakhoz hasonlóan egyre óvatosabb Izraellel szemben.

Másrészről az EAE szakítása az OPEC-kel azt sugallja, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatait az Egyesült Államokkal és Izraellel. Egy 3 milliárd dolláros kölcsön törlésével fejezte ki nemtetszését Pakisztán békeközvetítő szerepével kapcsolatban. Ezt a kölcsönt azonnal Szaúd-Arábia pótolta.

A Trump-kormányzat egyik koherensebb célja, hogy növelje az amerikai ellenőrzés alatt álló globális olaj- és gáztermelés arányát, hogy növelje a kitermelést és csökkentse az árakat. Az emírségekbeliek „fúrni, bébi, fúrni” tervei zene Donald Trump füleinek.

Az amerikai hadsereg azon kudarca, hogy megvédje Washington öböl-menti arab lakájait, arra ösztönzi őket, hogy másutt keressenek védelmet. Pakisztán régóta Kína szövetségese. A szaúdiak – miközben nem szakítanak az Egyesült Államokkal – közelebb kerültek Kínához, és együttműködnek Oroszországgal a kiterjesztett OPEC+ kartellben, amely további tíz olajtermelő országot foglal magában.

Eközben Pakisztán regionális riválisa, India erőteljesen támogatta az amerikai-izraeli kampányt Irán ellen. Ezek még nem kristályosodott blokkok, de a globális rendszer törésvonalai egyre tágulnak.

forrás: Peoples Dispatch