Az ukrán válság megmutatja az európai vezetők függését az amerikai birodalomtól
Andy Burnham teljes díszben – medvebőr sapkákban, skarlátvörös zubbonyokban és mindenestül – vonultatta fel az Ír Gárdát, hogy fogadja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a Downing Streeten múlt szerdán. De mindezen látvány és Burnham „rendíthetetlen” ukrajnai támogatásáról tett ígéretei ellenére gondosan ügyelt arra, hogy ne foglaljon állást a Zelenszkij és Donald Trump közötti legújabb vitában.
Ez a kényes egyensúlyozás összegzi az európai kapitalizmus bizonytalan helyzetét. Az elit tagjai háborúról beszélnek Oroszországgal Vlagyimir Putyin alatt, hogy igazolják a magasabb katonai kiadásokat, de továbbra is függenek Trump elnöktől és az amerikai hatalomtól. Érzik a zavaró hatásokat, ahogy az imperialista államok – köztük önmaguk – közötti verseny felforrósodik.
Trump nyíltan ellenséges Zelenszkijjel szemben. Múlt vasárnap ezt írta: „azzal a sok pénzzel, amit Európa híresen ad neki… nem akarja befejezni ezt a háborút, és valószínűleg soha nem is akarta.” De a két elnök 2025 februárjában a Fehér Ház Ovális Irodájában tartott híres összecsapása ellenére a konfliktus nem személyiségekről szól.
Trump hozzáállásának két fő oka van – az egyik stratégiai, a másik rövidtávú. Először is, kormányzata véget akar vetni az elmúlt 20 évben az amerikai és orosz imperializmus között kialakult növekvő ellentétnek.
Bár a Fehér Ház stratégiája nem pontosan koherens vagy következetes, a trumpistáknak van egy elképzelésük a világról, amelyet a legerősebb imperializmusok – az USA, Kína és Oroszország – regionális befolyási övezeteire osztanak fel. Ami a kormányzatot illeti, ha Washington európai szövetségesei fenyegetve érzik magukat Oroszország által, rajtuk múlik, hogy növeljék a katonai kiadásokat Moszkva elrettentésére. Az ukrajnai háború akadályává vált a Putyinnal való megegyezésnek, amely olyan üzleti megállapodásokat nyithatna meg, amelyek a Trump család és kegyeltjeik hasznára válnának.
Másodszor, a stratégia egyik módja, ahogyan nem következetesen követik, hogy Trump – mint minden elődje 1945 óta – még mindig a maga osztrigájának tekinti a világot. Innen ered az Irán elleni háború, amelyet Benjámin Netanyahuval együtt indított februárban. Természetesen ez a háború nagyon rosszul alakult számukra. Az iráni rezsim összetartott, felhasználva a drónok és rakéták precíziós csapásmérő technológiájának elsajátítását az ellencsapáshoz.
Most Irán szövetségesei, a jemeni huszik ugyanezt a technológiát vetik be, hogy fenyegessék a szaúdi dinasztia uralmát az Arab-félszigeten. Ez azért van, hogy magasan tartsák az olaj és a finomított kőolajtermékek, például a dízel árát. Ez felfelé hajtja az inflációt, és népszerűtlenné teszi a kormányzó pártokat, mint Trump republikánusait, akik a jövő hónapban félidős választásokkal néznek szembe.
Mindeközben, mivel az ukrajnai szárazföldi harcok többé-kevésbé patthelyzetben vannak, mindkét fél egyre inkább a precíziós csapásmérő technológiára támaszkodik. Az ukránok orosz infrastruktúrát – köztük finomítókat és adatközpontokat – támadnak. Oroszország polgári és katonai célpontokat támad Ukrajnában.
Trump enyhíti vagy nem hajtja végre az Oroszország elleni szankciókat dízelolajért cserébe. Arra is ösztönzi Zelenszkijt, hogy hagyjon fel az orosz finomítók támadásával. Reméli, hogy ezek a lépések csökkentik a dízel árakat a félidős választások előtt. Az árak bármilyen csökkenése valószínűleg rövid életű lenne, mert az energiaválság forrása a Közel-Keleten van.
Az európaiak, köztük Nagy-Britannia, átvették Ukrajna háborús erőfeszítéseinek finanszírozását. De az USA megtartja azt, amit egy ukrán tisztviselő „hármas amerikai monopóliumnak” nevezett: a hírszerzést, a ballisztikus rakétaelfogókat és a Starlink műholdhálózatot és annak katonai komponensét, a Starshieldet. Ilyen hálózat nélkül nem lehet rakéta- és drónháborút vívni. A Starshield rejtélyesen lelassult az ukránok számára az elmúlt napokban. Természetesen a Starlink tulajdonosa, Elon Musk ártatlanságát hangoztatja.
Ez a konfliktus szárazon hagyja az európai imperializmusokat. Azt akarják, hogy Ukrajna folytassa a harcot, abban a hitben, hogy ez távol tartja a szörnyű orosz medvét. Valójában, mivel arra ösztönzik Ukrajnát, hogy válogatás nélkülibb legyen az orosz terület elleni támadásaiban, a hatás az ellenkezője lehet – eszkaláció a nukleáris háború felé.
De ez a félelmetes kilátás egyszerűen aláhúzza az európai kapitalizmus függőségét az amerikai imperializmustól a biztonsága szempontjából. Európa politikailag töredezett marad, vezető államai belső bénultsággal küzdenek, és Franciaországban és Nagy-Britanniában a kötvénypiacok idegesen figyelik adósságaikat. Így továbbra is tiszteletteljesen meghajolnak Trump előtt, bármennyire is zaklatja és sértegeti őket.
Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker
