korrupció

Lemondott Paraguay jobboldali elnöke egy nagy bank összeomlása után

Santiago Peña jobboldali elnök bejelentette lemondását, miután összeomlott az Ueno Bank, egy intézmény, amely az elmúlt években óriási közpénzekből részesült. Az ellenzék követeli, hogy a felelősök vonják le a következményeket.

Millió paraguayi gyötrődő, feldühödött tekintete előtt az ország jobboldali elnöke, Santiago Peña bejelentette lemondását, miközben az ellenzék alkotmányos vádemelési eljárás megindítását követeli az Ueno Bank – a dél-amerikai nemzet egyik legfontosabb pénzintézete – bezárásáért viselt állítólagos felelőssége miatt.

Santiago Peña az argentin neoliberális fasiszta Milei elnökkel

„Azzal a meggyőződéssel, hogy köztársaságunknak mindig minden egyén és körülmény fölé kell emelkednie… úgy döntöttem, hogy benyújtom lemondásomat a köztársaság elnöki tisztségéről. Ezt országunk stabilitása, a társadalmi béke és demokratikus intézményeink megőrzésének szükségessége szem előtt tartásával teszem” – mondta Peña egy televíziós beszédben.

Peña súlyos vádak középpontjába került, miután kormánya több százmillió dollárt utalt át az Ueno Banknak (közel 850 millió dollár közpénzt, beleértve a társadalombiztosítási rendszer pénzét is), egy intézménynek, amely ezen a héten jelentette be bezárását, jóllehet évekig pénzügyi stabilitásával és betétesei számának növekedésével dicsekedett – közölte Manuel Gustale, az Ueno korábbi elnöke.

November 3-án azonban a Paraguayi Központi Bank bejelentette a bank felszámolását, miután fizetőképességi mutatója a paraguayi törvény által megengedett minimum alá esett.

A szóban forgó bank több száz, sőt több ezer betétese vonult az utcára, és követelte pénze visszaadását, ami a számlák kormány általi befagyasztása miatt nem volt lehetséges.

A helyzet még súlyosabb, ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen üzleti konglomerátum nemcsak szinte valamennyi nyugdíjalap megtakarításait, hanem Paraguay felnőtt lakosságának többségének megtakarításait is ellenőrizni tudta.

Így a számlák befagyasztásáról szóló döntés ahhoz a több állításhoz társul, amelyek Peña elnök és az Ueno Bankot ellenőrző üzleti csoport közötti lehetséges kapcsolatokra utalnak, ami összeférhetetlenség gyanúját veti fel Peña és Carlos Carvallo központi banki elnök vonatkozásában.

Hónapokig több paraguayi intézmény is figyelmeztetett az Ueno lehetséges összeomlására, amikor kiderült, hogy a bank túlzott hiteleket nyújtott a saját tulajdonosaihoz kapcsolódó cégeknek.

„És mégis, a közpénzek továbbra is ömlöttek be. Ez nem egyszerűen egy rosszul irányított bank története. Ez egy olyan rendszer, amelyben a bank, a szabályozó szerv és az elnökség olyan szorosan összefonódott, hogy egyik sem tűnt képesnek a másikat ellenőrizni” – mondta a BBC-nek Orkun Saka, a londoni St. George’s University professzora.

Peña lemond, miután pártja vádemelési eljárást indít

De a végső csapást a jelenlegi kormányzat számára a saját pártja, a jobboldali Colorado Párt – amely az elmúlt évtizedek nagy részében kormányozta az országot – mérte, amikor Horacio Cartes volt elnök (ugyanazon párt tagja) bejelentette, hogy a párt támogatni fogja a Peña elleni vádemelési eljárást.

„Nem fogunk tétlenül állni, miközben köz-, magán- és nyugdíjalapokat rabolnak ki; a népre és azokra az értékekre kell gondolnunk, amelyeket Colorado Pártként képviselünk. Támogatjuk a köztársaság elnökének, Santiago Peñának a vádemelését, hogy helyreállítsuk a köztársaság intézményi kereteit” – mondta Cartes egy nyilatkozatban.

Miután Peña felismerte, hogy pártja (amely nyilvánvalóan jóval a válság kirobbanása előtt is tisztában volt részvényesi múltjával) visszavonta támogatását, a kamerák elé állt, és bejelentette, hogy lemond. Az ellenzék és a Colorado Párt azonban kijelentette, hogy folytatják a pert, hogy megállapítsák a végrehajtó hatalom esetleges felelősségét a Paraguayt megrázó pénzügyi és politikai válságban.

Egyes jelentések szerint Peña az Ueno Holding részvényeseként szerepelt, amely a Vázquez Csoport – az Ueno Bank fő részvényesi csoportja – által nagyobb vagy kisebb mértékben ellenőrzött vállalatok konglomerátuma.

És bár Peña 2025 elején bejelentette, hogy már nem részvényese az Ueno Holdingnak, sokan megkérdőjelezik, hogy az intézménnyel kapcsolatos politikai döntéseit saját gazdasági érdekei és a Vázquez Csoport érdekei befolyásolták-e. Ehhez jön még, hogy a központi bank elnöke korábban az Ueno Bank elnöke is volt, és hogy Peña elnöksége alatt a központi bank 2023-ban jóváhagyta az Ueno bankká alakulását. Ez rávilágít a végrehajtó hatalom és a csődbe ment bank közötti szoros kapcsolatra.

Ezért mondta Rafael Filizzola ellenzéki szenátor, hogy az ügy „a demokratikus korszakban a politikai hatalom birtokosai által elkövetett legnagyobb csalás… Egy olyan bankról van szó, amelyet a politikai hatalom birtokosai hoztak létre, hogy közpénzeket használjanak a politikai hatalomhoz kapcsolódó magánüzleti vállalkozásokra, élükön a köztársaság elnökével.”

Filizzola szerint maga az ügyben keletkezett veszteség elérheti a mintegy 3 milliárd dollárt, ami hatalmas bizonytalanságot teremt azon millió paraguayi számára, akik nem tudják, mikor vagy egyáltalán visszakapják-e pénzüket.

forrás: BreakThrough News

Albánia tüntetői semmi jelét nem mutatják a meghátrálásnak

Az Albániában hónapok óta tartó tiltakozások október közepén új eszkalációhoz érkeztek, miközben az egyetemi hallgatók megerősítették mozgósításukat.

A tanulmányi költségekkel kapcsolatos aggodalmak, a gyenge foglalkoztatási kilátások és az alacsony bérek lendületet adtak egy olyan mozgalomnak, amely Edi Rama miniszterelnök lemondását és az országot sújtó széles körű korrupció elleni sürgős intézkedéseket követeli.

„A diákok új szakaszba vitték a Flamingó Forradalmat” – írta a Solidarity Albania platform. „Egy olyan fővárosban, ahol a megélhetési költségek a medián nettó bér 170%-át emésztik fel, a közegyetemeket éheztetik, hogy a fiatalokat gazdasági száműzetésbe kényszerítsék.”

„Amikor egy generáció felemelkedik alapvető jogaiért, az egyetlen legitim válasz a teljes szolidaritás” – tették hozzá.

„Tirana küzdelme vállvetve áll a franciaországi és indiai diáksztájkokkal, valamint Palesztina, Szudán, Kongó és más helyek felszabadítási küzdelmeivel.”

A rendőri erőszak a franciaországi tiltakozásokhoz való hasonlításokat vált ki

Az elit turisztikai projektek, Albánia természeti erőforrásainak pusztítása és a korrupció elleni tömeges mozgósítások idén május óta tartanak – és a Flamingó Forradalomként elnevezett folyamatban fejlődtek.

Az elmúlt hónapokban a tüntetések napi rendszerességgel folytatódtak – mondta Enriko Peçuli a Lëvizja Bashkë progresszív pártból a BreakThrough News-nak. „Egyes napokon több embert láttál az utcákon, máskor valamivel kevesebbet, de az összejövetelek gyakorlatilag minden este folytatódtak: az energia ott volt.”

Október 13-án, amikor a legutóbbi fellángolás elkezdődött, „érezni lehetett a városban, hogy valami fog történni” – teszi hozzá Peçuli. Amikor a diákok nagy számban gyűltek össze az Oktatási Minisztérium közelében, és az épület egy része kigyulladt, rendőri erőszak tört ki – mondja Peçuli –, és ez tíz napon keresztül folytatódott.

A hatóságok erőszakos reagálása a franciaországi ifjúsági mozgósításokra adott intézményi válaszhoz való hasonlításokat váltott ki, mégis új elemet jelent a helyi mozgósításokban. Más jelentős tüntetések során, beleértve a 2018-as diáktiltakozásokat is, ez nem volt ennyire hangsúlyos – mondja Peçuli –, ami esetleg Rama romló helyzetére utalhat.

A tiltakozások kezdete óta a miniszterelnök megpróbálta elhárítani a felelősséget, és elkerülte a tüntetők fő követelését: a lemondását.

Amikor a Flamingó Forradalom elkezdődött, Peçuli elmondása szerint Rama külföldi hatalmakat próbált hibáztatni. Görögország, Irán és Oroszország kormányait nevezte meg a mozgósítások okozóiként. „Ez csak rosszabb lett az idő múlásával” – mutat rá az aktivista. „Egyre arrogánsabb lesz, az erőszak nyelvét használja.”

„A düh viszi az embereket az utcákra”

Az elmúlt napok eszkalációja után Rama – bizonyos értelemben – megpróbálta felvenni a párbeszédet a diákokkal. Ezt határozottan elutasították, mivel Peçuli megjegyzi, hogy a tüntetők semmi kevesebbe nem egyeznek bele, mint a kormány lemondásába.

„Spontán düh viszi az embereket az utcákra” – mondta, utalva az események decentralizált jellegére, amelyet egyesek a tüntetések hosszú élettartamának legalább egy részéért felelősnek tartanak.

„Nincsenek szakszervezeteink vagy nagy diákmozgalmaink [mint a franciaországiak], a társadalom általában nincs ugyanúgy megszervezve” – mutat rá Peçuli –, de nincs jele a meghátrálásnak.

„Rama talán felajánlotta a párbeszédet, de ezt nehéz komolyan venni az elmúlt 10 nap után. Miután szentesítetted az emberek fejének betörését, a párbeszédre való felszólítási jogod némileg korlátozott.”

forrás: BreakThrough News

EP Baloldal: Meg kell védeni az oknyomozó újságírókat

Kilenc évvel azután, hogy Daphne Caruana Galiziát munkája végzése miatt meggyilkolták, az igazságszolgáltatás továbbra is hiányos, és a korrupció elleni küzdelmet és az újságírók védelmét szolgáló kulcsfontosságú reformokat még mindig nem hajtották végre.

Daphne Caruana Galiziát a korrupció leleplezéséért gyilkolták meg. A nyilvános vizsgálat megállapította, hogy a máltai állam felelős volt a büntetlenség légkörének kialakításáért. A reformokra irányuló ismételt felszólítások ellenére azonban továbbra is hiányosságok vannak a magas szintű korrupció elleni küzdelemben és az újságírók védelmében.

Kostasz Arvanitisz (Syriza, Görögország), az EP Baloldal frakciójának alelnöke a következőt mondta az ülésteremben: „Kilenc év telt el Daphne Caruana Galizia meggyilkolása óta. Nyolc év telt el Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolása óta, öt év telt el Peter R. de Vries holland újságíró meggyilkolása óta, öt év telt el Giorgosz Karaivaz meggyilkolása óta. Nyilvánvaló, hogy az újságírás nem biztonságos szakma Európában. A legtöbb esetben az áldozatok oknyomozó újságírók voltak. Megpróbálták leleplezni a politikai hatalmak és a jelentős gazdasági érdekek közötti összefonódást. Ez az összefonódás veszélyes betegség a demokrácia számára. A SLAPP-irányelvek ellenére még mindig nem tettünk határozott lépéseket a sajtószabadság védelme érdekében a tagállamokban.”

A Baloldal frakció a nyilvános vizsgálat ajánlásainak teljes végrehajtására, az újságírók erősebb védelmére, valamint a korrupció és az intézményi mulasztások valódi elszámoltathatóságára szólít fel.

November közepén a LIBE Bizottság hivatalos misszió keretében Máltán lesz; Gaetano Pedulla (M5S, Olaszország), a Baloldal képviselője és a LIBE Bizottság tagja is jelen lesz.

EP Baloldal frakció

Lecsapolás, haszonszerzés és harácsolás: hová megy Tommy Robinson pénze?

A Channel 4 dokumentumfilmje megmutatja, hogyan használja ki áldozatait saját haszonszerzésére

„Elég gyakran neveznek lecsapolónak – hát tessék, itt lecsapolok” – jelenti ki az újfasiszta Tommy Robinson az egyik közösségi médiában közzétett klipben.

A Channel 4 „Tommy Robinson – Hová tűnt a pénz?” című dokumentumfilmje Robinson pénzügyeit vizsgálja, és megmutatja, milyen elkötelezetten űzi ezt a tevékenységet.

A műsor premisszája egyszerű – mi történik azzal a pénzzel, amelyet Robinson adományokból gyűjt?

Mint a brit fasiszta mozgalom vezéralakja, aki százezreket képes mozgósítani, Robinson komoly pénzt szed be támogatóitól.

Az egyik korábbi alkalmazottja által kiszivárogtatott dokumentum szerint támogatói csak 2018 két hónapjában közel 425 000 fontot adtak. 2018-ban, Robinson börtönbe kerülésének első két hetében legalább 350 000 fontot adományoztak neki.

Ez nem akadályozta meg Robinsont abban, hogy szinte hetente pénzért folyamodjon támogatóihoz. Ezeket az adományokat azonban rendkívül nehéz nyomon követni, mivel gyakran készpénzt vagy kriptovalutában történő adományokat kér.

Ráadásul az adományok kezelése több olyan vállalaton keresztül történik, amelyek elmulasztják benyújtani a beszámolóikat a Companies House-nál – a hivatalos kormányzati szervnél, amely a cégnyilvántartásokat vezeti. Ezek közül hármat felszámoltak, mivel tartoztak az adó- és vámhatóságnak.

Egy alkalommal, egy nappal azután, hogy egy szélsőjobboldali tüntetésen Robinson készpénzes adományokért folyamodott, a rendőrség elkapta, amikor 13 000 font készpénzzel próbálta elhagyni az országot.

A dokumentumfilm felfedi, hogy az adományok gyakran nem oda mennek, ahová Robinson mondja, hogy menni fognak.

Vegyük a Peter Lynch családja számára szervezett adománygyűjtését – Lynch a börtönben halt meg, miután a bíróság elítélte erőszakos rendzavarásért a 2024-es rasszista zavargások során.

Robinson egyik biztonsági csapatának tagja azt mondta, hogy abból a pénzből semmi sem ment Lynch családjának.

Egy másik esetben a telfordi grooming-bandahálózat egyik túlélője szerepelt Robinson egyik filmjében, miután Robinson felkutatta őt. Robinson azt mondta, hogy minden adomány a túlélőkhöz kerül – de ő semmit sem kapott.

„Kihasznál engem” – mondta a túlélő a dokumentumfilmnek. „Nagyon dühös vagyok, mert itt ülök, szó szerint küszködöm, míg mások profitálnak a fájdalmamból és szenvedésemből.

„Ha támogatni akarod a túlélőket, ne támogasd Tommy Robinsont.”

Robinson ismételten azt állította, hogy „kizárták a bankrendszerből”, ami azt jelenti, hogy egyetlen brit bank sem hajlandó fizetéseket feldolgozni számára. De a dokumentumfilm megmutat egy bankszámlát Robinson valódi nevén – Stephen Lennon –, amelyet jogi dokumentumokban használ, és amely nyitott.

Ez a lecsapolás nem új jelenség. Robinsonnak van múltja a pénzzel kapcsolatos tisztességtelenségben – 2014-ben egy bíróság 18 hónap börtönbüntetésre ítélte, miután bűnösnek vallotta magát jelzáloghitel-csalásban.

Mindez a lecsapolás azonban egy veszélyes ügyet szolgál. Amikor a Channel 4 újságírója megpróbál kapcsolatba lépni Robinsonnal, hogy a pénzügyeiről kérdezze,

Robinson egy dühös hangüzenettel válaszol. Egy ponton Robinson kijelenti: „A jövőbeli terveim, kibaszott forradalmat fogok csinálni.”

forrás: Socialist Worker

Alex Callinicos: A szélsőjobb továbbra is dinamikus erő

Ha Andy Burnham szertefoszlaja azokat a reményeket, amelyeket a Downing Street 10-be való bejutás érdekében keltett, Nigel Farage, Rupert Lowe és Tommy Robinson sietni fognak kihasználni a helyzetet.

A múlt hétvégi Reform UK-konferencia nem sikerült jól Nigel Farage számára. De a szélsőjobboldali fenyegetés továbbra is veszélyesen növekszik, ahogy azt Németországban is látjuk.

A nyár nem volt túl fényes Farage számára. 2025 második felében a Reform UK még 30 százalékon vezette a közvélemény-kutatásokat.

Jelenleg már egy – Andy Burnham által legalábbis ideiglenesen felpezsdített – Munkáspárt mögött kullog.

Farage kísérlete, hogy lemondatásokkal próbálja kivédeni a kétes adományokkal kapcsolatos vádakat, kudarcba fulladt.

Visszaszerezte a mandátumát, de Kukaarcú Báró (Count Binface)* beárnyékolta.

A konferencia hivatott lett volna bemutatni a Reform UK-ot mint kormányképes pártot.

A volt konzervatív miniszter, Robert Jenrick előterjesztett egy javaslatot az adómentes keret 12 570 fontról 15 000 fontra emelésére – ez egy olyan lépés, amivel Burnham is játszadozott korábban, majd jellemző módon visszakozott.

De a konferencia előestéjén a Channel 4 tovább mélyítette a Reform UK adományozási botrányát, amikor közzétett egy videofelvételt, amelyen két magas rangú pártfőtisztviselőt kaptak korrupción.

A felvételen arról beszélnek, hogyan kerüljék meg a választási törvényeket, hogy pénzt szerezzenek egy amerikai álmilliomostól.

Farage azonnal felfüggesztette a két tisztviselőt, és „egy pár alvállalkozónknak” nevezte őket.

Valójában sokkal fontosabb szereplők ennél – Farage vezető munkatársa, Dan Jukes és a Reform UK politikai igazgatója, James Orr.

Orr, a Cambridge-i Egyetem teológia szakának docense, egy baljós alak.

A globális szélsőjobboldalon folytatott kapcsolatépítő tevékenységéről a Byline Times és a Financial Times napilapok nemrég leleplezéseket közöltek.

Közeli kapcsolatban áll JD Vance amerikai alelnökkel, aki „brit serpájának” nevezi őt, valamint a szélsőjobboldali szilícium-völgyi milliárdos Peter Thiel-lel.

Charles Vaughan, a Thiel Capital egyik főnöke szintén egy kapcsolata.

A Financial Times egy forrásra hivatkozva idézi, hogy „Vaughan tágabb célja … konzervatív befolyási hálózat kiépítése volt Cambridge-ben és más elit egyetemeken.”

Januárban Orr vendégül látott négy előadást Thieltől az Antikrisztusról – egy „zsarnokról”, aki akadályozhatja a Big Tech előretörését – Cambridge-ben.

Részt vett továbbá abban a jobboldali gyűlöletkampányban is, amely Jason Arday professzor halálához vezetett.

Az a gyűjtés, amelybe Jukes és Orr is belekeveredett, kiemelt prioritás a Reform UK számára.

Az Open Democracy weboldal szerint: „A Reform UK továbbra is jelentősen több nagy összegű adományt gyűjt be, mint a többi párt – 5,3 millió fontot 2026 második negyedévében, szemben a Munkáspárt 3,6 milliójával és a Konzervatív Párt 2,8 milliójával.

„Ezzel a párt idei összes adománya csaknem 15 millió fontra rúg, ami azt jelenti, hogy csaknem kétszer annyit fogadott el, mint a Munkáspárt – 8 millió fontot – és több mint kétszeresét a Konzervatívok – 7 millió fontjának. A Reform UK finanszírozásának túlnyomó részét néhány nagy vagyonú donor biztosítja.”

Ez a pénzügyi stratégia nem csupán arról szól, hogy hadipénztárt halmozzanak fel a következő választásokra. Lehetővé teszi Farage számára, hogy fenntartsa függetlenségét a közel 300 000 fős tömegtagsággal szemben.

A Reform UK továbbra is egy olyan vállalat tulajdona, amelyet jelenleg Farage és Zia Yusuf irányít.

Farage-nak szüksége lehet erre az ellenőrzésre. Kényes egyensúlyozásra kényszerül. Bizonyos fokú tekintélyt kell mutatnia ahhoz, hogy elegendő konzervatív szavazó támogatását megszerezze egy általános választás megnyeréséhez.

De ha Farage kezd túl közel kerülni a rendszerhez, akkor a tőle jobbra lévő politikai tér kitágul. Rupert Lowe Restore Britain nevű pártja a negyedik helyre szorította a Konzervatívokat a Makerfield-i időközi választáson.

Lowe gyorsan elismeréssel illette a hétvégi doveri és portsmouth-i utálatos bevándorlásellenes tüntetéseket.

Ezek a tüntetések úgy tűnik, hogy a Tommy Robinson által szervezett fasiszta hálózatok munkái.

Eközben Lowe a múlt héten bejelentett egy 500 000 fontos adományt Simon Galbraith szoftvervállalkozótól.

A megosztottságuk és baklövéseik ellenére a szélsőjobb egy dinamikus és növekvő erő.

Ha Burnham szertefoszlaja azokat a reményeket, amelyeket a Downing Street 10-be való bejutás érdekében keltett, Farage, Lowe és Robinson sietni fognak kihasználni a helyzetet.

Mozgósítanunk kell ellenük, és fel kell építenünk a szocialista alternatívát, amelyre olyan nagy szükség van.

Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker

* Kukaarcú Báró (Count Binface) egy szatirikus jelölt, akit Jon Harvey brit komikus alakít, és egy „intergalaktikus űrharcosként” jellemzi magát, aki egy szemetesvödörhöz hasonló sisakot visel . A jelölt különösen azután vált ismertté, hogy a 2026-os clactoni időközi választáson Nigel Farage mögött a második helyen végzett, közel 10 000 szavazatot gyűjtve, ami rekordteljesítménynek számít egy ilyen jellegű jelölt esetében

Tiszás látszatkormányzás: Morzsák, ígéretek és Facebook

A Tisza a választások előtt mindent megígért. 450 forintos benzint, áfacsökkentést, az elképzelhető mindenféle emelést mindenkinek.

A kormányalakítás után pedig jött a feketeleves. Csak várunk és várunk és várunk. A csoda azonban nem történik meg. Nincsenek szociális intézkedések, a nyomor ugyanúgy velünk van.

Háromféle kormányzás történik: a morzsák, a „majd” és a Facebook.

Morzsák: Az oktatásba nem kezdték el visszapumpálni a milliárdokat, csak felvetették, lehetne meseolvasás. Az egészségügybe nem kezdték visszavonzani a dolgozókat, sem újra megnyitni osztályokat… helyette most már nyilvánosak a kórházi fertőzések statisztikái, ami majd jó kis csalásra ösztönzi az osztályokat. Áfacsökkentés is volt: a vényköteles gyógyszerek 5% áfáját lecsökkentették 1%-ra. Elképesztő teljesítmény. Ez évente kb. 1000 forintos nagyságrendű megtakarítás a családoknak. Az elszámoltatás is halad… Nem, nem a NER elitjét vitték el vezetőszáron, hanem az influenszer Kovács Pistát sikerült kihallgatni.

Majd: A kormányzás másik típusa az ígéretek. Már bejelentették a rokkantnyugdíj emelését… januárban… talán. Ugyanez a nevelést és oktatást közvetlenül segítő (NOKS) dolgozók esetén, akik egyszerre kapnak „majd” „morzsa” béremelést. (És a többi oktatási-nevelési dolgozó???)

A harmadik típusú kormányzás a fotózkodós, ami a közösségi médiának szól. Színtiszta cukipropaganda, mintha csak a náci Jobbik cicás dolgait látnánk a Vona-időszakban.

És természetesen kifogás is van.

„De még csak most léptünk kormányra”, „nem lehet mindent azonnal”, „üres az államkassza”. Ezen tiszás szektások érveire hadd hozzuk fel a Tanácsköztársaságot. Két hét múlva lesz szeptember 22-e. Ez lesz az a nap, amikor a Tisza-kormányzat 133 napja lesz hatalomban. (Ennyi napig volt munkáshatalom 1919-ben.) 100 nap már eltelt, ez idő alatt SEMMI érdemlegest nem tudtak letenni az asztalra, míg a Tanácsköztársaság általános béremelést hajtott végre, jelentős szociálpolitikai intézkedései voltak, szanatóriumokat nyitottak, államosítottak rengeteg ágazatot. És nem egy NER után kezdtek dolgozni, hanem a vesztes első világháború után, miközben honvédő háborút kellett folytatniuk a kisantanttal. A fontosabb intézkedéseket pedig 1-2 hét alatt meglépték, nem a 133 nap alatt.

A Tisza másik kifogása pedig történelmi. Természeti katasztrófával házaltak. Ami pedig volt a brutális hőhullámokkal, aszályokkal, a Duna vízszintjének oly mértékű csökkenésével, hogy az már a paksi atomerőmű termelésében is elakadást okozott. És minden autoriter rezsim szereti az aktuális gondjait ilyen természeti katasztrófákra kenni. Az persze kimaradt, hogy a szárazság azon globális klímakatasztrófa szerves része, amelyet a kormányunk által képviselt és tolt kapitalizmus okoz.

„Jajj, de nincs pénz!” – hülyeség, rengeteg pénz van, például ex-NER-es vállalkozók zsebében, amiben 100 nap után sem kezdett még el turkálni senki. Vélhetően ezek a pénzek már rég külföldi bankszámlákra, aranyba, részvényekbe, műkincsekbe, luxuscikkekbe, külföldi ingatlanokba kerültek… + még mindenki piszkos fantáziájára bízzuk. A Tisza addig húzza az időt, amíg a korrupt NER vagyon el nem szublimál. Rengeteg pénz van a termelésben is, mert nem keveset dolgozunk, kérjük a részünket!

Legalább a vármegyék helyett visszatérnek a megyék, ezért nem kell minden autózás során hányingerrel küszködni, akárhányszor átlépünk egy megyehatárt. És az ispánokat is átnevezik kormánymegbízottakra… attól persze a funkciójuk még ugyanolyan autoriter marad az önkormányzatiság letörésére.

Farage 5 milliója előtt… egy rövid körút a brit korrupcióban

Természetesen sok politikai kifizetés volt a brit politika-történelemben, amelyek közül a legtöbbet, ha nem az összeset (lásd Mone bárónőt) messze felülmúlja Nigel Farage 5 millió fontos „köszönöm”-je – és a legfrissebb hírek kiterjedt ingatlanportfóliójáról és a Direct Bullion népszerűsítéséért kapott keresetéről – 22 500 font óránként. Szép kis összeg.

Persze ez semmi Donald Trumpéhoz képest, aki tavaly 2,2 milliárd dollárt zsebelt be.

A Farage-tól független közelmúltbeli ügyek közé tartozik a PPE-beszerzési botrány, a pénz a hozzáférésért, a pénz a kérdésekért és a pénz Oroszországért (bár ez utóbbi szereplője, Nathan Gill Reform UK politikus volt).

Régebbre visszatekintve, I. Károly a parlamentarista Thomas Wentworth-öt (akit Patrick Wymark alakított az 1970-es Cromwell című filmben) támogatójává tette a Strafford grófi címmel és az írországi Lord Helytartó jövedelmező pénzmosási pozíciójával.

Mások megvesztegetése I. Károly uralkodása alatt és az azt követő bebörtönzése során általában kudarcot vallott.

De fia, II. Károly sokkal sikeresebb volt, aktívan megvesztegetve és anyagi ösztönzőket kínálva a parlamenti képviselőknek politikai támogatásért. És ő maga is hírhedten részesült vesztegetésben XIV. Lajos francia királytól.

Mielőtt az első miniszterelnök lett volna, Robert Walpole-t (1676-1745) kizárták a parlamentből és hat hónapra a londoni Tower-be zárták 1712-ben, mert „bűnösnek találták a bizalom súlyos megsértésében és a közismert korrupcióban” katonai szerződésekkel kapcsolatban.

IV. György király (1762-1830) jól dokumentáltan osztogatott vesztegetési pénzeket és pénzügyi szívességeket politikusoknak, karikaturistáknak és különféle tisztségviselőknek egész életében, mind régensként, mind királyként.

1936-ban, a lemondás idején VIII. Edward, „Az áruló király” (1894-1972) félrevezette a kormányt és testvérét, VI. György királyt a tényleges személyes vagyonáról, azt állítva, hogy csak 90 000 fontja van, amikor valójában több mint 1,1 millió fontot ért, a titkos vagyont illegális kifizetésekkel, visszacsatolásokkal és hasonlókkal kapcsolatos vádakkal vegyítve.

És ne feledkezzünk meg a kapzsi volt miniszterelnökökről, Boris Johnsonról és Tony Blairről sem…

Franciaországban a francia forradalmi vezetőt, majd hőst, Honore Gabriel Riquetit, Mirabeau grófját nem sokkal halála után leleplezték, hogy titokban XVI. Lajos király fizetésében állt. Halála után két évvel Mirabeau testét kidobták a Pantheonból, a világi templomból, ahol Franciaország Nagy Férfiait temették el.

Mindazonáltal vitatható, hogy Mirabeau az angyalok oldalán állt abban, hogy őszintén alkotmányos monarchiát kívánt, szerencsétlen volt, hogy lebukott, amiért pénzt fogadott el valamiért, amiben valóban hitt, és halála után az évek során hírneve ürülékké vált.

forrás: Morning Star

Új GMO-k a szemünk elől elrejtve

Az EU megszünteti az „új genomi technikákkal” előállított növények kockázatértékelését

Az Európai Parlament ma támogatta azt a javaslatot, amely megszünteti az újabb generációs, génmódosított növényekre vonatkozó biztosítékokat – ezeket a növényeket „új genomi technikáknak” vagy NGT-knek nevezik –, ami az agráripar és a vegyipari lobbik győzelmét jelenti.

Korábban az uniós jogszabályok eseti alapon, kockázatértékelést követően engedélyezték a GMO-növényeket. A ma támogatott intézkedések megszüntetik a kockázatértékelést, a címkézést, a nyomonkövethetőséget és az ökológiai védelmet az NGT-növények esetében, és lehetővé teszik az agráripari óriások számára, hogy szabadalmaztassák a vetőmagokat. A kezdeményezést a konzervatívok a szélsőjobbal együtt támogatták, míg a Baloldal frakció ellenezte.

A Baloldal árnyék-EU-képviselője, Anja Hazekamp (Partij voor de Dieren, Hollandia) a következőket mondta: „Ez a jogszabály lehetővé teszi, hogy génmódosított élelmiszereket címkézés nélkül lehessen forgalmazni és termeszteni, ezzel megfosztva a fogyasztókat attól a lehetőségtől, hogy GMO-mentes ételeket válasszanak. Továbbá veszélyezteti környezetünket azáltal, hogy eltörli az új GMO-k kockázatértékelését. Szintén óriási aggodalomra ad okot a növények szabadalmaztathatósága, ami a multinacionális vállalatoknak nagyobb hatalmat ad a gazdálkodók vetőmaghoz való hozzáférése és az élelmiszertermelésünk felett.”

Bár a Baloldal frakció erőfeszítéseinek köszönhetően egyes növények – például a rovarölő szereket előállítók – továbbra is kockázatértékelés alá esnek, az összesített eredmény óriási csapás az európai gazdálkodók számára, akik szemtanúi lehetnek az amerikai típusú vetőmag-szabadalmaztatás és az NGT-növényfajták fogyasztóvédelmi garanciák nélküli kiaknázása felé való elmozdulásnak. Ezzel a jogszabállyal többé nem fogod tudni megállapítani, hogy az élelmiszered GMO-mentes-e.

EP Baloldal frakció

Javier Milei legfőbb segítője elismerte, hogy 500 000 dollárt rejtett el az argentin adóhatóság elől

Argentína kabinetfőnöke, Manuel Adorni elismerte, hogy mintegy 500 000 dollár megtakarítást rejtett el az adóhatóság elől, miközben Javier Milei elnök tisztviselői egy olyan korrupciós botránnyal küzdenek, amely megbénította a jobboldali kormányt.

Adorni, akinek nemrégiben történt ingatlanvásárlásai és luxusutazásai miatt már márciusban szövetségi nyomozást indítottak, szerda este a helyi LN+ csatornán elmondta: ő és felesége megtakarításaikat a magánszektorban, így például kriptovaluta-befektetésekből származó, legális jövedelmükből szerezték.

„Egész életünkben spóroltunk, és a könyvelésen kívül tettük, mint azon argentinok többsége, akik szerencsések ahhoz, hogy félre tudjanak tenni” – mondta, hozzátéve, hogy „hibát” követett el azzal, hogy továbbra is bejelentetlenül hagyta a pénzt, amikor 2023-ban belépett a kormányba.

A kabinetfőnök – aki egyben Milei szóvivője is – elleni nyomozás négy hónapja uralja Argentínában a címlapokat. Az elnök kiállt Adorni mellett, annak ellenére is, hogy a botrány súlyosan korlátozta a kormányzati agenda kommunikálására és a politikai szövetségesekkel való tárgyalásra való képességét.

Adorni magyarázata kísérlet arra, hogy túllépjen a botrányon Argentína nagy várakozással övezett világbajnoki visszatérése előtt – mondta Ignacio Labaqui, a Medley Global Advisors vezető elemzője.

„Az időzítés nem véletlen” – mondta. „De a kár már megtörtént, négy hónapot veszítettek az agenda feletti kontrollból, amikor Milei-nek már rég ki kellett volna rúgnia őt.”

Bár az adócsalás széles körben elterjedt Argentínában, ahol az ingadozó politika miatt az emberek mintegy 270 milliárd dollár be nem jelentett megtakarítást rejtegetnek, elemzők szerint Adorni magyarázata nem valószínű, hogy véget vet a közelmúltbeli kiadásaival kapcsolatos kérdéseknek. A jogtalan gazdagodás vádjával folyó szövetségi nyomozás folyamatban van.

Adorni problémái feszültséget okoztak Milei La Libertad Avanza koalícióján belül.

Patricia Bullrich, a népszerű politikus, aki elhagyta Argentína fő centrista jobboldali pártját, hogy csatlakozzon az LLA-hoz, a helyi médiának azt mondta: „Ez több mint hiba, ez etikai mulasztás.”

„Most a bíróságokra tartozik a döntés” – tette hozzá Bullrich, aki Milei szenátusi blokkját vezeti.

Milei az elmúlt hónapokban számos botránnyal szembesült, amelyek aláásták választási ígéretét, miszerint felszámolja a korrupciót az argentin politikában – ideértve saját szerepvállalását egy lehetséges kriptovaluta-csalásban, valamint egy nyomozást az ország fogyatékossági ügynökségénél állítólagos korrupció ügyében. Minden visszaélést tagadott.

Több közvélemény-kutatás szerint az elnök népszerűségi mutatója a 2026-os év első négy hónapjában a közép-40-es szintről a közép-30-as szintre zuhant, bár májusban kissé visszapattant.

Az elemzők szerint azonban a botrányok kevésbé lesznek fontosak Milei 2027-es újraválasztási esélyei szempontjából, mint a gazdaságpolitikája.

Argentína súlyos inflációja Milei alatt drámaian lelassult, a havi ráta májusban 2,1 százalékos, nyolchónapos mélypontot ért el a csütörtökön közzétett adatok szerint. Az IMF idén 3,5 százalékos gazdasági növekedésre számít.

Milei megszorító és deregulációs politikája megnyerte a befektetőket. Argentína dollárban denominált szuverén adósságának hozama – amely az árakkal fordított arányban mozog – csütörtökön 2018 óta a legalacsonyabb pontjára esett, miután az S&P felminősítette az ország hitelbesorolását, követve a Fitch májusi hasonló döntését.

Számos nagy iparág aktivitása azonban továbbra is depressziós, a reálbérek pedig stagnálnak.

„Ha többen kezdik érezni Milei makrogazdasági stabilizációjának előnyeit, akkor a korrupciós ügyek egészen kicsivé válnak” – mondta Eugenia Mitchelstein, a Buenos Aires-i San Andrés Egyetem politológiaprofesszora. „Ha ez nem történik meg, akkor az állítások tovább növelik az emberek dühét.”

forrás: Financial Times

Milei népszerűsége összeomlik a korrupciós botrányok és a tartós gazdasági válság miatt

A gazdasági válság mellett, amellyel Argentína szembesül, egy sor korrupciós vád is az argentin elnök népszerűségének mélyrepüléséhez vezetett, ami hivatalba lépése óta az egyik legalacsonyabb szintre esett.

Számos botrányt és problémát követően, amelyek hivatali ideje alatt felmerültek, Javier Milei libertariánus kormányának népszerűsége mélyrepülésbe kezdett. A brit Financial Times közzétett egy felmérést, amely szerint az argentinok 63%-a nem ért egyet a szélsőjobboldali vezető teljesítményével.

Argentína jelenleg egy tartós gazdasági válság kellős közepén van, amelynek vége nem látszik. A libertariánus kormány azt ígérte, hogy a hiány csökkentése és az argentin peso dollárral szembeni leértékelődésének lassítása, valamint az állam radikális leépítése gyors gazdasági javuláshoz vezet.

Ennek ellenére nyilvánvalóan Milei ortodox neoliberális politikája további válságba sodorta az argentin piacot. A fogyasztás jelentősen csökkent az inflációs nyomások miatt, amelyeket a kormány nem tudott kezelni. Argentínában, a világ egyik vezető marhahús-termelőjében az emberek a magas marhahúsárak miatt tömegesen kezdtek szamárhúst enni, ami az egész régióban megdöbbenést keltett.

A kabinetfőnököt luxus házfelújítás miatt vizsgálják

A mindennapi élet válságához hozzáadódnak azok a korrupciós botrányok is, amelyek Milei kormányzatát beszennyezték. Milei kabinetfőnöke, Manuel Adorni a nagy médiumok címlapjait uralja, mivel illegális gazdagodás vádjával szembesül.

A számos ügy közül az egyik, hogy Matías Tabar, egy argentin vállalkozó elmondta az ügyet vizsgáló szövetségi ügyésznek, hogy Adorni közel 250 000 dollárt fizetett neki egy Buenos Airestől nyugatra fekvő, exkluzív negyedben lévő ház felújításáért.

Tabar szerint a felújítás tartalmazott egy luxus márvány medencét vízeséssel, valamint munkálatokat a padlón, falakon és fürdőszobákon. Adorni állítólag az egész projektet készpénzben fizette ki, anélkül, hogy számlát kért volna, ami számos kérdést felvet, például hogyan jutott Adorni 250 000 dollárhoz egy luxus vízeséses medence építéséhez, és miért nem létezik ezt alátámasztó adóügyi bizonylat.

Továbbá az Adorni ellen benyújtott feljelentés szerint az ingatlan, ahol a vitatott vízesés épült, állítólag 2024-ben került a tisztviselő tulajdonába körülbelül 120 000 dollárért.

Fényűző utazások és túlzó kiadások

Továbbá jelentések szerint Adorni felesége az elnöki gépen utazott New Yorkba állítólagos hivatali küldetés keretében, annak ellenére, hogy nem tagja a kormánynak. Adorni akkoriban bocsánatot kért az esetért: „Rossz döntés volt, szörnyű döntés. Bár egyetlen dollárjába sem került a kormánynak, nem vettem észre a hibát, és ezért elnézést kérek.”

A jelenleg készülő bírósági nyomozás állítólag figyelembe vesz egy sor olyan kiadást is, amely nem illik egy kabinetfőnök fizetéséhez.

Adorni tagadta az összes vádat, míg Milei kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja kabinetfőnökét, és biztos abban, hogy a vádak hamisak. Az elnök elkísérte kabinetfőnökét a Kongresszushoz, ahol Adorni a szenátorok kérdéseire válaszolva ismét tagadta a vádakat.

Közöttük van Marcela Pagano képviselő, aki a kabinetfőnök letartóztatását sürgette állítólagos illegális gazdagodás vádjával. Pagano emellett azt állította, hogy Adorni megpróbálta befolyásolni Tabar vállalkozót a vallomástétele előtt, ami bűncselekmény. Adorni ezeket a vádakat is tagadta.

Botrányok és gazdasági zűrzavar mélyítik Milei népszerűségi válságát

Az Adorni elleni vádakon kívül Milei is kritikákkal szembesült a Hondurasgate-botrányban való részvétele miatt. A kiszivárgott felvételek szerint Milei 350 000 dollárral járult hozzá ahhoz, hogy elősegítse az elítélt drogbáró és volt hondurasi elnök, Juan Orlando Hernández amerikai őrizetből való kiszabadítására irányuló tervet, és támogassa a regionális baloldal elleni dezinformációs kampányait.

Így Milei népszerűsége zuhan abban a valóságban, ahol az embereknek nincs elég pénzük hús vásárlására, miközben a kabinetfőnököt azzal vádolják, hogy negyedmillió dollárt fizetett egy vízeséses luxusmedence építéséért. Ez a két valóság olyan élesen különbözik egymástól, hogy ha beigazolódnak, akár Milei elnök leglelkesebb támogatóját is felháboríthatják.

forrás: Peoples Dispatch

Bár a cikk nem taglalja, de megjegyzendő, hogy Milei neoliberális fasiszta ámokfutását csak Trump 20 milliárd dolláros segélye mentette meg, amellyel konkrétan megvette az argentin választást, és több tízezer argentin munkást rúgtak ki.