tüntetés

Albánia tüntetői semmi jelét nem mutatják a meghátrálásnak

Az Albániában hónapok óta tartó tiltakozások október közepén új eszkalációhoz érkeztek, miközben az egyetemi hallgatók megerősítették mozgósításukat.

A tanulmányi költségekkel kapcsolatos aggodalmak, a gyenge foglalkoztatási kilátások és az alacsony bérek lendületet adtak egy olyan mozgalomnak, amely Edi Rama miniszterelnök lemondását és az országot sújtó széles körű korrupció elleni sürgős intézkedéseket követeli.

„A diákok új szakaszba vitték a Flamingó Forradalmat” – írta a Solidarity Albania platform. „Egy olyan fővárosban, ahol a megélhetési költségek a medián nettó bér 170%-át emésztik fel, a közegyetemeket éheztetik, hogy a fiatalokat gazdasági száműzetésbe kényszerítsék.”

„Amikor egy generáció felemelkedik alapvető jogaiért, az egyetlen legitim válasz a teljes szolidaritás” – tették hozzá.

„Tirana küzdelme vállvetve áll a franciaországi és indiai diáksztájkokkal, valamint Palesztina, Szudán, Kongó és más helyek felszabadítási küzdelmeivel.”

A rendőri erőszak a franciaországi tiltakozásokhoz való hasonlításokat vált ki

Az elit turisztikai projektek, Albánia természeti erőforrásainak pusztítása és a korrupció elleni tömeges mozgósítások idén május óta tartanak – és a Flamingó Forradalomként elnevezett folyamatban fejlődtek.

Az elmúlt hónapokban a tüntetések napi rendszerességgel folytatódtak – mondta Enriko Peçuli a Lëvizja Bashkë progresszív pártból a BreakThrough News-nak. „Egyes napokon több embert láttál az utcákon, máskor valamivel kevesebbet, de az összejövetelek gyakorlatilag minden este folytatódtak: az energia ott volt.”

Október 13-án, amikor a legutóbbi fellángolás elkezdődött, „érezni lehetett a városban, hogy valami fog történni” – teszi hozzá Peçuli. Amikor a diákok nagy számban gyűltek össze az Oktatási Minisztérium közelében, és az épület egy része kigyulladt, rendőri erőszak tört ki – mondja Peçuli –, és ez tíz napon keresztül folytatódott.

A hatóságok erőszakos reagálása a franciaországi ifjúsági mozgósításokra adott intézményi válaszhoz való hasonlításokat váltott ki, mégis új elemet jelent a helyi mozgósításokban. Más jelentős tüntetések során, beleértve a 2018-as diáktiltakozásokat is, ez nem volt ennyire hangsúlyos – mondja Peçuli –, ami esetleg Rama romló helyzetére utalhat.

A tiltakozások kezdete óta a miniszterelnök megpróbálta elhárítani a felelősséget, és elkerülte a tüntetők fő követelését: a lemondását.

Amikor a Flamingó Forradalom elkezdődött, Peçuli elmondása szerint Rama külföldi hatalmakat próbált hibáztatni. Görögország, Irán és Oroszország kormányait nevezte meg a mozgósítások okozóiként. „Ez csak rosszabb lett az idő múlásával” – mutat rá az aktivista. „Egyre arrogánsabb lesz, az erőszak nyelvét használja.”

„A düh viszi az embereket az utcákra”

Az elmúlt napok eszkalációja után Rama – bizonyos értelemben – megpróbálta felvenni a párbeszédet a diákokkal. Ezt határozottan elutasították, mivel Peçuli megjegyzi, hogy a tüntetők semmi kevesebbe nem egyeznek bele, mint a kormány lemondásába.

„Spontán düh viszi az embereket az utcákra” – mondta, utalva az események decentralizált jellegére, amelyet egyesek a tüntetések hosszú élettartamának legalább egy részéért felelősnek tartanak.

„Nincsenek szakszervezeteink vagy nagy diákmozgalmaink [mint a franciaországiak], a társadalom általában nincs ugyanúgy megszervezve” – mutat rá Peçuli –, de nincs jele a meghátrálásnak.

„Rama talán felajánlotta a párbeszédet, de ezt nehéz komolyan venni az elmúlt 10 nap után. Miután szentesítetted az emberek fejének betörését, a párbeszédre való felszólítási jogod némileg korlátozott.”

forrás: BreakThrough News

A tiltakozásokat betiltották és kijárási tilalmat hirdettek a franciaországi következő nagy mozgósítás előtt

A diákok vezette tiltakozások az elmúlt hetekben több százezer embert vittek az utcákra.

Több százezer ember vonult az utcákra Franciaország városaiban október 24-én, szombaton, ismét a megszorítások és a megélhetési válság ellen tiltakozva. A tüntetéseket a kormány és a helyi hatóságok rendkívül elnyomó reagálása ellenére is megtartják, beleértve a kijárási tilalmat és a betiltásokat.

Az elmúlt napokban egyre több város és régió jelentett be tiltakozási tilalmat, ami a szakszervezetek és progresszív csoportok kritikáját váltotta ki. „A kormány betiltotta a szombati tüntetéseket Lyonban, Marseille-ben, Rouenban, Grenoble-ban, Le Havre-ban, Bourg-en-Bresse-ben, Le Mans-ban, Toulonban, Chambéryben és Perpignanban” – írta Clémence Guetté az Engedetlen Franciaország párttól október 22-én. „Óránként újabb tilalmak érkeznek. Így néz ki a demokrácia?”

A tilalmak közül többet bíróságon vitatnak meg, a végső döntés még nem született meg.

Emmanuel Macron francia elnök ugyanezen időszakban nem módosította a tiltakozásokkal kapcsolatos álláspontját, bejelentve, hogy szombaton csak a szakszervezetek által szervezett mozgósításokat engedélyezik. „Ahol nem szakszervezetek szervezik őket, ott betiltjuk, ahol csak lehet” – jelentette ki Macron.

A kormány bejelentette, hogy csapatokat kíván bevetni a tüntetések „őrzésére”. Az ötletet azt követően jelentették be, hogy az október 17-i országos tiltakozások – amelyeken mintegy 800 000 ember vett részt – zavargásokká fajultak az oktatási szolgáltatások és az általános életszínvonal romlása ellen.

Kanaky-ban kipróbált biztonságstratégia

Ezt az intézményi választ élesen bírálták a diákokkal együtt az utcára vonuló progresszív erők. Mivel Sébastien Lecornu miniszterelnök kormánya ragaszkodott ahhoz, hogy a mozgósítást kizárólag biztonsági kérdésként keretezze, beleértve a politikai pártokkal folytatott megbeszéléseket is, a baloldali erők elítélték a stratégiát, amiért az nem foglalkozik a konkrét problémákkal.

Paul Vannier az Engedetlen Franciaországtól azt mondta, hogy a kormány „a helyzet rothadását engedő stratégiát” folytat, és ragaszkodott ahhoz, hogy inkább megoldást kellene kialakítania a diákok követeléseire. Ez magában foglalná az árak befagyasztását, a bérek emelését, a felsőoktatás hozzáférhetőbbé tételét és 10 milliárd euró elkülönítését az oktatási rendszer számára.

A francia baloldal figyelmeztetett a tiltakozások erőszakos elfojtásának hosszú távú következményei miatt is: a mozgósítás során több ezer fiatalt tartóztattak le, és tucatnyian megsérültek – közülük néhányan nagyon súlyosan.

Bár riasztó, ez az események menete nem meglepő – mutatott rá az Engedetlen Franciaország. A párt a francia városokban tapasztalt elfojtást a kanaky-i 2024-es tiltakozások során tapasztalthoz hasonlította: „szükségállapot, meghosszabbított kijárási tilalmak, a tüntetések általános betiltása, a TikTok blokkolása, csaknem 3000 biztonsági személyzet bevetése hadseregtámogatással, páncélozott járművek, valamint az LBD lövedékvetők és gránátok tömeges használata.”

„Amit az állam 2024-ben Kanakyban kipróbált, azt most 2026-ban a saját fiataljain alkalmazza, ugyanazokkal az emberekkel az élén” – írta a L’Insoumission médium.

A szakszervezetek támogatása folytatódik

Ebben a kontextusban a francia progresszív erők megismételték felhívásaikat a nyilvánossághoz, hogy válaszoljanak a diákok felhívására, és védjék meg tiltakozási jogukat szombaton. „Október 24-én ismét felszólítunk minden aktivistát, hogy vegyék fel piros [szakszervezeti] mellényüket, hogy a fiatalok és a munkások gyakorolhassák tüntetési jogukat és hallathassák követeléseiket” – írta az Általános Munkásszövetség (CGT).

„Egy autoriter eltolódásnak vagyunk tanúi, amely kéz a kézben jár a kormány makacs elutasításával, hogy szembenézzen saját teljesítményével, és megkérdőjelezze igazságtalan, a leggazdagabbak javát szolgáló politikáját” – írta tucatnyi szakszervezeti tag, szószóló és kulturális munkás egy felhívásban, támogatást kérve a tiltakozásokhoz.

„Ez a választás felelőtlen és veszélyes a demokráciára nézve, valamint azok testi épségére, akik e mozgósítások keretein kívül védelmezik azt” – jelentették ki. „Utat nyit a szélsőjobb hatalomra kerülése előtt.”

forrás: BreakThrough News

Franciaországi diákok az erősebb közoktatásért küzdenek

Mintegy 480 000 tüntető csatlakozott Franciaország legutóbbi diáktüntetéseihez, követelve a személyzetbe és erőforrásokba történő beruházásokat, valamint a felsőoktatáshoz való egyenlő hozzáférést.

Franciaország középiskolás és egyetemi hallgatói folytatták tiltakozásaikat kedden, október 13-án, követelve a kormány beruházását a közoktatásba. Mintegy 480 000 tüntető vonult az utcára a mozgósítás legújabb fordulójában, a családok, tanárok és szakszervezetek támogatva a diákok követeléseit.

A mozgósítást továbbra is széleskörű rendőri erőszak jellemzi. A rendőrség könnygázt és oszlatógránátokat vetett be a tömeg ellen, többek között a keddi párizsi központi felvonuláson. Ezen incidensek során több száz diák sérült meg és több ezret tartóztattak le, ami emberi jogi szervezetek reakcióit váltotta ki.

Válaszul a lakosság csatlakozott a diákokhoz, amikor blokkolták a középiskolákat és felvonulásokat szerveztek, hogy fizikailag megvédjék őket a lehetséges károktól. A szakszervezeti tagok, különösen az oktatási ágazatból, erősen képviseltették magukat ezekben a támogató sorokban.

„A CGT megerősíti, hogy sürgősen foglalkozni kell azok követeléseivel, akik az ország jövőjét jelentik” – jelentette ki a Munka Általános Konföderációja (CGT). „A CGT üdvözli harci szellemüket. Üdvözli a tüntetések erős antifasiszta hangvételét, ami azt mutatja, hogy nincs szükségszerűsége a fasiszta eszmék további virágzásának vagy a szélsőjobb hatalomra jutásának.”

A diákok a felsőoktatáshoz való hozzáférést követelik

A hónap eleje óta a francia diákok három masszív tüntetést szerveztek, hogy figyelmeztessenek az oktatás megszorítások alatti állapotára. „Több héten keresztül a középiskolás és egyetemi hallgatók azért mozgósítanak, hogy denunciálják tanulmányi körülményeik romlását, a Parcoursup rendszert, a személyzet- és erőforráshiányt, a közszolgáltatásokat lebontó politikákat, és – tágabb értelemben – azt a jövőt, amelyet ez a társadalom tartogat számukra” – ismerte el nyilatkozataiban a Solidaires szakszervezeti szövetség.

A felsőoktatáshoz való egyenlő hozzáférés kezdettől fogva a tüntetők követeléslistájának élén állt. Ez nagyrészt arra vonatkozik, hogyan veszik fel jelenleg a diákokat az egyetemi kurzusokra – a Parcoursup felvételi platformra. A 2018-ban macronista miniszterek alatt bevezetett Parcoursup, amely egy korábbi rendszert váltott fel, amely véletlenszerűen választott a túljelentkezett kurzusokra, állítólag „racionalizálni” volt hivatott a felvételi eljárást.

A gyakorlatban azonban a kritikusok és a jelentkezők hangsúlyozzák, hogy a platform lehetővé teszi az intézmények számára, hogy homályos kiválasztási kritériumokat alkalmazzanak, sőt megkülönböztessék a munkásosztálybeli területekről származó diákokat.

2026 szeptemberében a baloldali Engedetlen Franciaország párt figyelmeztetett, hogy 126 652 diák nem tudott hozzáférni egy kurzushoz a rendszer következtében – szemben a 2023-as 77 000-rel. „Ez a kiválasztási folyamat a megszorítások által vezérelt politikai döntések terméke, amelyeket az egymást követő Macron-korszakbeli kormányok szándékosan vezettek be” – figyelmeztetett a párt.

„A Parcoursup egy társadalmi szortírozó gép” – visszhangozta a Solidaires. „A platform versenyt szervez a fiatalok között olyan helyekért, amelyeket az állam szándékosan megtagad a létrehozástól. A tanuláshoz való jogot kiváltsággá változtatja, a hiányt kiválasztássá, a megszorításokat pedig állítólagos egyéni kudarccá.”

Az oktatás áruvá válása

Jean-Luc Mélenchon, a baloldal elnökjelöltje rámutatott, hogy ezek a döntések egy szélesebb politikai agenda részét képezik: „az oktatás és a tudás áruvá válását”.

A témáról szóló szakszervezeti tájékoztatók alátámasztják ezt az értelmezést. A tanév elején a Solidaires figyelmeztetett, hogy a felsőoktatási helyek nélkül maradtak ezrei a megszorítások nevében áldozódnak fel.

„De nem mindenki éli meg ugyanúgy ezt az erőszakot” – írták. „A leggazdagabb családok megengedhetik maguknak a magániskolát, finanszírozhatják a lakhatást az ország másik végében, vagy fenntarthatnak egy tanulás nélküli évet. A munkásosztálybeli háttérrel rendelkező fiataloknak azonban nincs kiútjuk. A lehetőségek hiánya vagy a munkaerőpiacra való kényszerítést jelenti, vagy a katonai szolgálatot – végleg feladva terveiket –, vagy a bizonytalansággal, elszigeteltséggel és adóssággal való szembenézést egy magánintézményben.”

„Egy egalitárius rendszerből egy diszkriminatívba léptünk át: fizess a saját jövődért” – összegezte Mélenchon egy nemrégiben adott interjúban.

A baloldali vezető előrevetítette, hogy a diákok követelései fontos téma lesznek a közelgő választási kampányban, ahol a baloldal egy szakítási programot állít szembe a neoliberális politikákkal, szemben a szélsőjobb azon szándékával, hogy egy Németországéhoz hasonló adósságféket építsen ki. A gyakorlatban ez évekig tartó folyamatos támadásokat jelentene a társadalombiztosítás és a közszolgáltatások ellen.

A szakszervezetek és progresszív szervezetek bejelentették, hogy támogatásuk a fiatalok mozgósításai iránt folytatódik, miközben kampányokat építenek a kormány azon szándéka elleni ellenállásra, hogy milliárdokat vágjon le a nyugdíjakból és a társadalombiztosításból, miközben rekordösszegeket költ újrafelfegyverzésre.

A maguk részéről a diákszervezetek arra invitálták tagjaikat, hogy maradjanak aktívak és csatlakozzanak a megélhetési válság elleni általános mozgósításhoz ezen a szombaton, október 17-én.

forrás: BreakThrough News

Madridi tanárok és diákok sztrájkot indítanak a közoktatás védelmében

Madridban a tanárok és diákok határozatlan idejű sztrájkot kezdtek, követelve az erősebb közoktatást és a szektort elüzletesiesítő regionális politikák megszüntetését.

A madridi közoktatási rendszer – tanárok és diákok egyaránt – határozatlan idejű sztrájkot indított szerdán, október 14-én. Tízezrek ürítették ki a tantermeket és vonultak az utcára, követelve a regionális kormány oktatáspolitikájának megszüntetését – figyelmeztetve, hogy az elősegíti a privatizációt.

Rendőri erőszak eseteiről számoltak be az oktatási intézmények egy részének közelében.

Egy közös szakszervezeti front, amely magában foglalja a Dolgozók Általános Szakszervezetének (Unión General de Trabajadores, UGT), a Munkásbizottságoknak (Comisiones Obreras, CCOO) és a Munka Általános Konföderációjának (Confederación General del Trabajo, CGT) ágazati szervezeteit, többek között, hónapokkal ezelőtt kezdte meg a mozgósítás építését.

A sztrájk előkészítése során követeléseket fogalmaztak meg, többek között béremeléseket, az oktatási infrastruktúrába történő beruházásokat és kisebb osztálylétszámokat.

Sztrájk a minőségi közoktatás védelmében

„Madrid tanárai azt mondták: »elég volt« a regionális politikákkal szemben, amelyek a közszolgáltatásokat a magánirányítás javára kívánják lebontani, mély megvetést tanúsítva az inkluzív iskola iránt, amely egyenlősít, véd és valódi lehetőséget garantál a gyermekek és a munkásosztály jövője számára” – nyilatkozta a szakszervezeti front.

„Ez a sztrájk nem csak a tanároké” – hangsúlyozta az UGT Közszolgálatok Madrid egy nyilatkozatban. „A minőségi közoktatást védjük a diákokért és családjaikért, akik szenvednek a zsúfolt osztálytermek és a létszámhiány következményeitől.”

A szakszervezeti követeléseket a diákok is támogatták, köztük a Sindicato de Estudiantes diákszervezet. „A mennyezetek omladoznak, nincs légkondicionálás, a létesítmények elavultak, és a diákok kénytelenek rögtönzött és mobil tantermekben vagy zsúfolt terekben tanulni” – állította a szervezet.

A diákszervezet elismeri a sztrájk „döntő pillanatát”

A diákok és tanárok ragaszkodnak ahhoz, hogy a válságért a regionális jobboldali Néppárt kormány viseli a felelősséget, amelyet Isabel Díaz Ayuso vezet. Ayuso gyakran emlegetett név volt a madridi lakhatási mozgósításokban is, ahol a tüntetők a jobboldali párt politikáit kapcsolták össze a jelenlegi lakhatási válsággal – beleértve Maricarmen Abascal kilakoltatását is.

Az oktatási sztrájk – írta a Sindicato de Estudiantes – „mód arra, hogy bevonja az egész munkásosztályt és az ifjúságot egy reakciós kormány ellen, amely nemcsak üzletel a közoktatással, hanem eladja a környékeinket keselyűalapoknak és járadékos bérbeadóknak, akik a lakhatáson spekulálnak, amely ellopja a pénzt a közegészségügytől, hogy cégeknek és a korruptaknak adja át…”

Kommunikációjukban a diákszervezetek visszhangozták a Franciaországban zajló történelmi iskolai sztrájkokat. „A madridi diákok – mint az egész államban – nagyon is tudatában vannak a Franciaországot és Belgiumot megrázó eseményeknek: kollégáink hatalmas diáksztrájkjainak, amelyek megtöltötték Párizst és több tucat várost, és a brutális rendőri elnyomásnak, amelyet el kellett viselniük” – írták. „Tudjuk, hogy döntő pillanatban vagyunk, és hozzájuk hasonlóan mi is teljesítjük a feladatunkat.”

Az oktatási sztrájk erős támogatottsága reményt ad egy még erősebb mozgósításra november 11-én, amikor Spanyolország munkásmozgalma általános sztrájkot hívott össze a bérek emeléséért, a megélhetési válság elleni küzdelemért és az ország lakhatáspolitikájának átfogó reformjáért.

forrás: BreakThrough News

Hogyan győzhet a francia lázadás?

Diákok, sztrájkoló munkások és aktivisták, akik részt vettek a francia államot megrázó tüntetéseken, a Socialist Worker-nek nyilatkoztak arról, merre kellene haladnia a mozgalomnak.

Léa, középiskolás diák

Addig folytatjuk a blokádot, amíg a szegény külvárosokban élő középiskolások követeléseit meg nem hallgatják.

Szerencsések vagyunk a helyünkkel, jó, még ha nyilván vannak is javítanivalók. És a Parcoursup felsőoktatási felvételi rendszer mindenki számára kemény.

De azért vagyunk itt, hogy szolidaritást mutassunk másokkal, és megpróbáljuk folytatni, ameddig csak tudjuk.

A szakszervezetek úgy döntöttek, hogy jövő kedden sztrájkolnak, szóval szerintem az lesz a következő nagy tüntetés.

Valójában nem tudom, mi fog történni ezután, mert napról napra szervezzük magunkat.

Például reggel megkérdezzük magunktól, mit fogunk csinálni délután, blokkoljuk az iskolát, amíg az órákat le nem mondják, aztán döntünk. Szóval nehéz válaszolni.

Attól függ, milyen akciókat hirdetnek meg, és mit tesznek mások.

Mathieu, az Autonomie de Classe forradalmi szocialista szervezet tagja

Az embereket nem érdeklik a francia kormány jelképes engedményei a tüntetőknek.

Azok csak arculcsapások.

A mozgalom következő lépése a keddi tüntetések és sztrájkok meghirdetése volt, amelyek hatalmasak lesznek.

Az előző keddi sztrájkok után a szakszervezeti vezetők a következő akciónapot november 5-re hívták össze. Megpróbáltak a mozgalom élére állni és rákényszeríteni a következő dátumot.

De meg kellett változtatniuk a döntésüket, és keddi sztrájkra kellett felszólítaniuk. A mozgalom olyan erős volt, hogy meg kellett változtatniuk a döntésüket.

Soha nem láttam még, hogy ilyet tegyenek. Általában ők nevezik meg a dátumot, és mindannyiunknak várnunk kell rájuk.

És mindenki október 17-éről, szombatról beszél. Fogalmunk sincs, mi fog történni azon a napon, csak azt tudjuk, hogy az emberek készen állnak a tiltakozásra.

Ez alulról is jön. Sok fiatal kapcsolódik a Gilets Jaunes-hoz, a 2018-ban a megélhetési költségek miatt kezdődött Sárgamellényes mozgalomhoz. Újra meg akarják csinálni a Sárgamellényeseket. A helyzet hihetetlen.

Ezrek jöttek ki csütörtökön a Place de la République-re, majd tízezrek mentek a Bastille-hoz, majd tovább vonultak egy másik térre.

A rendőrség semmit sem tudott tenni. Az emberek dühösebbek, mint amennyire félnek a rendőrségtől. A blokádnál, ahol én voltam, senki sem futott el, amikor könnygázt használtak.

Az emberek mindenhol azt skandálják: „La jeunesse emmerde le Front National” – „A fiatalok azt mondják a Nemzeti Frontnak, hogy húzzon el”. Ez a mozgalom himnuszává vált. Megmutatja a benne rejlő lehetőségeket.

De ha nem használjuk ezt az energiát közvetlenül a fasiszták ellen, és nem akadályozzuk meg őket abban, hogy szórólapokat osszanak és találkozzanak a városi tereken, az nem fog ártani nekik. Nem fogja megállítani őket abban, hogy a közvélemény-kutatások élén álljanak.

Az elmúlt évtized tanulsága, hogy szembe kell szállni velük. Nem elég azt skandálni, hogy ellened vagyunk.

Forradalmi szocialistaként nem gondoljuk, hogy a választások alapvetően megváltoztatják a dolgokat. De számítanak. A fasiszta Rassemblement National (RN) – ahogy a Nemzeti Front átnevezte magát – valóban nyerhet.

A baloldali elnökjelölt Jean-Luc Mélenchon és az Engedetlen Franciaország (LFI) párt rendelkezik stratégiával. Az emberek Mélenchonról skandálnak a blokádoknál.

Saint-Denis LFI-s polgármestere, Bally Bagayoko – akit könnygázzal fújtak le, amikor megvédte a tüntetőket a rendőrségtől – valamiféle hőssé vált.

Nem lágyítják az álláspontjukat. Kiállnak Palesztina mellett, a rasszizmus ellen és a rendszer ellen.

Persze reformisták. És mivel át akarják venni az állam irányítását, hazafiak.

De az emberek azért támogatják őket, mert harcot akarnak látni. És mi ezekkel az emberekkel vagyunk. Szavazásra buzdítani őt egy módja annak, hogy azt mondjuk: „veled vagyunk”. De ugyanakkor nem elég csak szavazni.

Anouk, a CGT oktatási szakszervezet tagja

Szerintem két fő problémával kell szembenéznünk. Az első a szakszervezeti vezetés. Kezdetben egy másik sztrájknapot határoztak meg november 5-re – ami nagyon késői.

Néha a munkások nem biztosak abban, hogy a mozgalom nagyobb náluk. Most kezdjük érezni, hogy megvan az erőnk.

Országosan a CGT szakszervezeti szövetség egy másik mozgósítási napért döntött, de egyelőre csak az oktatási rendszer számára. Ez jó, de nem elég.

Több sztrájkra van szükség a munka több ágazatában. El kell végeznünk a munkát a szakszervezeteinkben, hogy rákényszerítsük őket, hogy találkozzanak a munkások más ágazataival.

Másodszor, a mozgalomnak meg kell értenie a fasiszta RN veszélyét, amely szintén a mozgalmat használja fel a támogatás megszerzésére. Azt mondja, hogy a diákok erőszakosak, és rasszista támadásokat követnek el. Ezt ellensúlyoznunk kell.

Az iskolaigazgatók tegnap este azt javasolták, hogy kezdjenek párbeszédet a diákok képviselőivel.

Ez baromság, de azt a benyomást kelti, hogy az állam hallgat – hogy lehetséges elérni a követeléseiket harc nélkül, csak beszélgetéssel.

Néhány tanár még mindig a mozgalom ellen van. De szerintem az elnyomás és az erőszak miatt a tanárok többsége kezdi megkérdezni. Mi történt? Miért az erőszak? Miért nem tudjuk teljesíteni a követeléseket?

Holly, egyetemi hallgató

Az összes középiskolát bezárta az adminisztráció, szóval a blokádok most nem jelentenek semmit. Sok középiskolás diák szeretne továbbmenni.

Szerintem a következő lépés számunkra a középiskolák és egyetemi campusok megszállása napokon keresztül. Világos, hogy a mozgósítás a megszállás irányába halad, akkor is, ha a blokádok még mindig zajlanak. Most, hogy blokkoltuk az iskolarendszert, nagyszerű lenne, ha vissza tudnánk sajátítani magunknak.

Más városokban a diákok már elkezdték megszállni a campusukat – mindannyian tudjuk, hogy itt az idő valami nagyobbra.

A középiskolák igazgatói megpróbáltak megoldásokat megvitatni az iskolai szakszervezetekkel a reformizmus ösztönzésére. Mivel a diákszakszervezetek szervezték a közgyűléseket és a blokádokat, átadtuk nekik a vezetők helyét, de most megkérdőjelezzük ezt a helyet.

Ha elveszítjük a mozgósítás gyökereit – a középiskolákat –, amikor elkezdenek tárgyalni az iskolai tanácsokkal, elveszítjük az egész mozgalmat.

De ugyanakkor az egész ország felismerte, hogy a munkakörülményeik nem elég jók.

forrás: Socialist Worker

Francia diákok blokád alá vonták a középiskolákat az országos tiltakozási napon

A tiltakozó diákok ma ismét blokád alá vonták középiskoláikat, miközben a tüntetések napja söpört végig Franciaországon.

Az egyhetes országos mozgalom több forrást követel az ország összeomlóban lévő iskolarendszere számára.

A párizsi 20. kerületben található Helene Boucher Lycee (középiskola) előtt a tüntetők oldalára fektették a szemeteskukákat és kerékpárokat, hogy rögtönzött barikádot emeljenek az iskola elé.

Az országban több száz más iskolához hasonlóan ez az intézmény is zárva tartott.

A hatóságok a múlt héten kezdték el bezárni az iskolákat, hogy némileg csökkentsék a tüntetések lendületét, miután széles körű károk keletkeztek az iskolákban, és növekedett a sérülések száma a személyzet, a diákok és a rendőrök körében.

A francia média arról is beszámolt, hogy kedden reggel más városokban és településeken is voltak tüntetések, mivel a szakszervezetek arra szólították fel a munkavállalókat, hogy tüntessenek a középiskolai mozgalom támogatására, amely megrázza Emmanuel Macron elnök kormányát.

A kormány válasza brutális volt: a rendőrség több mint 5000 letartóztatást hajtott végre a múlt héten, 85 százalékuk kiskorú volt.

A rendőrség széles körű letartóztatásai, könnygáz- és rendfenntartó fegyverek használata a tizenéves tüntetőkkel szemben azonban dacot szít és felháborítja a szülők és tanárok egy részét.

A Helene Boucher iskolánál a szülők és más felnőttek ma a tüntetők és az őrködő rendőri erők közé álltak.

Az iskolai blokádok és tüntetések szeptember közepén kezdődtek a párizsi régióban, majd más városokra és településekre is átterjedtek.

A tüntetők számos panaszt fogalmaznak meg, gyakran arról panaszkodva, hogy a hátrányos helyzetű iskolák diákjai számára súlyosan hiányoznak az erőforrások és az előrelépési lehetőségek, mindez annak ellenére, hogy Franciaország nemzeti mottója ígéretet tesz: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”.

A diákok figyelmüket az elhanyagolt tantermekre összpontosították, amelyekből hiányoznak az alapvető dolgok, például az asztalok és székek, nyáron légkondicionálás nélkül sülnek, és még patkányok is vannak bennük.

Más széles körben megosztott panaszok szerint az iskolákban nincs elegendő személyzet, és a diákok munkaterhelése kimerítő.

A francia középiskolások kötelező tanórai óraszáma az egyik legmagasabb Európában.

forrás: Morning Star

Szemtanú: Spanyolország lakhatási válság miatti lázadása növekszik

A tiltakozások akkor robbantak ki, miután a rendőrök erőszakkal kilakoltattak egy 87 éves fogyatékkal élő nőt

A spanyol államban a lakástulajdonosok és spekulánsok elleni lázadás növekszik, a hatóságok megfékezési kísérletei ellenére.

Országszerte tiltakozások törtek ki a múlt héten, amikor a rendőrség erőszakkal kilakoltatta 87 éves fogyatékkal élő nőt, María del Carmen „Maricarmen” Abascal-t otthonából.

A fővárosban, Madridban a tüntetők az egész éjszakát a szabadban töltötték szombati menetük után, és a Puerto del Sol téren maradtak. Colin, egy madridi szocialista a Socialist Worker-nek elmondta: „Hihetetlen a hangulat.

„Madrid központi terét teljesen megtölti több száz sátor. Olyan, mint egy ünnepség. Egész nap és késő éjszakáig tart. Fantasztikus látni.

„A bérlői szakszervezetek is ott vannak, valamint sok baloldali csoport. Emberek politikai beszédeket mondanak, sokan általános sztrájkot követelnek.”

Colin hozzátette: „Antifasiszta szlogenek is vannak. Néhány jobboldali is lejött, de nagyon gyorsan elkergették őket. Még ha a rendőrség meg is akarná tisztítani a terepet, fogalmam sincs, hogyan tennék.”

A lakhatási mozgalom összeolvadt a sztrájkokkal, mivel vasárnap legalább 10 000 iskolai dolgozó és támogatóik vonultak végig Madridon.

Menetüket a Puerta del Sol-nál fejezték be, ahol összetalálkoztak az előző nap felállított lakhatási sátortáborral.

A madridi tanárok október 14-én határozatlan idejű sztrájkot kezdenek. „A tanárok a munkakörülményeik miatt sztrájkolnak” – magyarázta Colin.

„Túl sok gyermek van, akikre vigyázniuk kell, és nincs elég erőforrás – ez nem biztonságos.”

Tűzoltók is részt vettek a tiltakozásokban. Néha kilakoltatásokhoz hívják őket segíteni, de most azt mondják, nem akarnak bűnrészesek lenni abban, hogy embereket kidobnak otthonaikból.

Hétfőn Maricarmen ügyvédei megállapodtak a lakását birtokló befektetési társasággal, hogy visszaköltözhet. A cég visszakozott a lakbére jelentős emelésére irányuló kísérleteitől.

A brit Munkáspárt-stílusú PSOE által vezetett koalíciós kormány kedden több intézkedést vezetett be, hogy megpróbálja lecsillapítani a tüntetőket. Ezek közé tartozik a kiszolgáltatott bérlők kilakoltatásának tilalma 2030-ig, valamint a befektetési társaságok ingatlanvásárlásának tilalma 2028-ig.

Ezeket pénteken elutasították a Kongresszusban.

De a tüntetők mindig is azt mondták, hogy ezek az intézkedések nem elegendőek, és eltökéltek, hogy többért harcoljanak.

A spanyol állam lakói továbbra is szembesülnek az egekbe szökő lakbérekkel, amelyek egy évtized alatt 80 százalékkal emelkedtek, így sok fiatal számára megfizethetetlenné vált a lakhatás.

Felvették a „Ne legyen több Maricarmen” szlogent, ahogy egyre több történet kerül napvilágra kilakoltatással szembesülő emberekről. Országszerte évente mintegy 25 000 kilakoltatás történik.

A jobboldal is visszavágott a Pedro Sánchez-kormány ellen, a lakhatási válságért okolva azt.

Sánchez idén korábban több jogot adott az iratok nélküli bevándorlóknak, köztük a jogot, hogy legális tartózkodási engedélyt kérjenek. Santiago Abascal, az újfasiszta Vox párt vezetője azt állítja, hogy a „nyitott határok politikája” megakadályozza a spanyolokat abban, hogy letelepedjenek és családot alapítsanak.

Colin elmondta: „Maricarmen visszakapta a lakását, de ez nem állította meg a mozgalmat. Még mindig növekszik, és most az egész spanyol államban terjed. Túlnyomó részt fiatalok. Ezek fiatal, dühös emberek.”

forrás: Socialist Worker

Brazília mozgalmai elfoglalják az ország utcáit a demokrácia és Lula jelöltsége védelmében

A jogok elvesztése miatti aggodalom a szélsőjobboldal növekedésével szemben jellemezte a szeptember 27-i, vasárnapi tüntetéseket.

Luiz Inácio Lula da Silva elnök harcostársai és támogatói vettek részt ezen a vasárnapon, szeptember 27-én azokon a demonstrációkon, amelyek a „Gyerünk, Lula” országos mozgósítás részeként zajlottak, egy héttel az első fordulós választások előtt. Rio de Janeiróban a „CarnaLula 2026” végigvonult Copacabana strand teljes hosszán.

A mikrofonhoz lépve Benedita da Silva, a PT szenátorjelöltje a karnevál népi kultúra kifejeződéseként betöltött fontosságáról beszélt, és arra kérte a jelenlévőket, hogy szavazzanak a progresszív blokkra Rio de Janeiro törvényhozó gyűlésében és a szövetségi képviselőházban is. Megerősítette azt a diskurzust, hogy ezen a választáson nemcsak a demokrácia, hanem a nemzeti szuverenitás is tét. „Nem leszünk senki hátsó udvara” – ismételte Lula mondatát.

São Paulóban az esemény karneváli felvonulásokkal, cirkuszi előadásokkal és kerékpáros felvonulással kezdődött a Paulista sugárúton, ahol a jelöltek a demokrácia védelmében mondtak beszédeket. „A tagadás nem fog győzedelmeskedni” – mondta Simone Tebet szenátorjelölt. Erika Hilton szövetségi képviselő visszhangozta Tebet szavait, beszélve azon jelöltek megválasztásának fontosságáról, akik eltávolítják Brazíliát a fasizmustól, és a munkásosztály mellett állnak, valamint a 6×1-es munkarend megszüntetésének védelméről. Az eseményen jelen volt Humberto Carrão színész is, aki a Brasil de Fató-nak elmondta, hogy arra buzdította a szavazókat, hogy az első fordulóban döntsék el az elnökválasztást.

Minas Gerais fővárosa, Belo Horizonte volt az egyik olyan város, ahol a legtöbb Lula újraválasztását támogató tevékenység zajlott. Ezek között volt egy zászlólengetős demonstráció a városközpontban, ahol aktivisták százai bontottak ki egy „Lula of Brazil” feliratú transzparenst. Az esemény értékelésekor Pedro Martins, az Alvorada kollektíva tagja, az akció egyik szervezője az utcák elfoglalásának szükségességéről beszélt. „Látványos esemény volt, az összes társadalmi mozgalom összegyűlt. Ez egy fontos hét volt, megmutatva, hogy utcára kell mennünk, és csak így tudjuk megfordítani a szavazást és elérni a győzelmet” – mondta a Brasil de Fató-nak.

Florianópolisban és Curitibában a támogatók kerékpáros felvonulást tartottak, zászlókat vive magukkal Lula jelöltségének védelmében. Brazíliavárosban a gyülekezés az Eixãón volt, egy gyorsforgalmi úton, amely észak-déli irányban köti össze Plano Pilotót.

Lula kampánya arról számolt be, hogy a napi eseményeket decentralizált módon szervezték meg, több mint 500 tevékenységet tervezve a 27 állami fővárosban és több száz önkormányzatban. A program sétákat, konvojokat, szórólaposztást és kulturális előadásokat tartalmazott.

A cikket a Brasil de Fato jelentette meg portugál nyelven.

Német diákok: „Nem akarunk háborúba menni”

Diákok ezrei sztrájkoltak ismét Németország-szerte a sorkötelezettség és a militarizáció ellen pénteken, szeptember 25-én. Az akciók legalább 100 településen zajlottak, a fiatalok pedig a kormány által választott úttól való éles irányváltást követeltek.

„Nem akarunk katonai szolgálatra kényszerülni, és nem akarunk háborúba menni” – írták a diákok a májusi legutóbbi sztrájkjuk utáni nyilatkozatukban.

Ez a negyedik alkalom, hogy a diákok 2025 vége óta osztálytermeket cserélnek utcákra. A mozgalom megerősödött a Merz-kormány „Európa legerősebb konvencionális hadseregének” felépítésére irányuló terveivel szembeni ellenállásban – beleértve több ember bevonását a Bundeswehrbe, a német fegyveres erőkbe.

Míg a hatóságok ragaszkodnak ahhoz, hogy a katonai toborzás továbbra is önkéntes, a diákok figyelmeztettek a nyílt sorkötelezettség felé mutató egyértelmű tendenciára. A helyi sztrájkbizottságok és aktivisták az akciók előtti széles körű elnyomást is hangsúlyozták. Ezek közé sorolták a vizsgák sztrájk napjaira történő ütemezését és a diákok iskolaterületen való bezárását – mutattak rá.

Milliárdok a Bundeswehrnek, megszorítások az iskoláknak és az ifjúsági szolgáltatásoknak

Az elmúlt hónapokban a kormány több ezer kérdőívet küldött ki, hogy felmérje a fegyveres erőkbe való belépés iránti önkéntes érdeklődést. A német média szerint a válaszadás kiábrándító volt: diákok tízezrei nyilatkoztak úgy, hogy semmilyen érdeklődést nem mutatnak. Még a hadsereg népszerűsítésére elkülönített több millió eurós költségvetés sem tudta megingatni ezt a véleményt.

„Háborús szolgálatot adnak el nekünk »kalandként«, miközben tudjuk, hogy ami vár ránk, az kényszer, megalázás, szexizmus, jobboldali szélsőségesség és rasszizmus” – teszi hozzá a diáknyilatkozat.

Ahelyett, hogy komolyan vennék az üzenetet, a hatóságok nemrég előmozdították az orvosi vizsgálatok bevezetését a célzott népesség körében, ami további frusztrációt váltott ki a diákokból.

„Nem akarunk kötelező kérdőíveket, bírságokat, sorozási orvosi vizsgálatokat, országos sorozási értékelő központokat, sem a Szövetségi Önkéntes Szolgálat katonai szolgálatba történő tervezett integrációját” – írták. „Ezek eszközök a sorkötelezettség újbóli bevezetésének előkészítésére, és így egy újabb Németországból kiinduló háborúra.”

„Sorkötelezettség esetén ágyútölteléknek képeznének ki minket, és a lövészárkokba kényszerítenének” – tették hozzá a diákok. „A háború az életünkbe kerül, míg az olyan vállalatok, mint a Rheinmetall, rekordprofitot termelnek.”

Bővebben: Ulrike Eifler: „A munkahely az a hely, ahol a háború ellen kell harcolnunk”

A sztrájkoló diákok szolidaritásukat fejezték ki a militarizáció és a költségvetési megszorítások elleni egyéb folyamatban lévő küzdelmekkel. Kijelentették, hogy csatlakoznak az október elejére Berlinbe és Stuttgartba tervezett békedemonstrációkhoz, valamint a szakszervezetek által támogatott, a költségvetési megszorítások elleni szombati, szeptember 26-i mozgósításhoz.

Döntésük tükrözi a széles körű felismerést, hogy az ifjúsági és oktatási szolgáltatások is a megszorítások e fordulójának érintettjei közé tartoznak. A junge Welt szerint az oktatásért felelős szövetségi minisztérium közel 1 milliárd eurós megszorítással néz szembe – míg 2027-ben 140 milliárd eurót bocsátanak rendelkezésre az úgynevezett védelemre.

„Minden tankot, minden rakétát leromlott iskolákkal és szociális megszorításokkal fizetünk meg” – jegyezték meg a diákok.

Írta: Ana Vracar
forrás: BreakThrough News

A német diákok kiterjesztik a hadkötelezettség és a militarizáció elleni sztrájkjukat 150 városra

A német antimilitarista diákmozgalom kitartott követelései mellett a május 8-i újabb iskolai sztrájk során.

Május 8-án 45 000 diák csatlakozott a hadkötelezettség és a militarizáció elleni iskolai sztrájkhoz az ország 150 városában. A sztrájkot a győzelem napjának 81. évfordulóján tartották, amely békét hozott Európának a második világháború végén. Ez volt a harmadik iskolai sztrájk 2025. december 5. óta, amikor is a német parlament, a Bundestag egyhangúlag elfogadta az új hadkötelezettségi törvényt.

    Berlinben mintegy 7500 diák vonult a Brandenburgi kaputól a Kereszténydemokrata Unió (CDU) – a jelenlegi kancellár, Friedrich Merz pártja – székházához. A tüntetés elhaladt a második világháborúban elesett szovjet katonák egyik emlékműve mellett, ahol ukrán zászlókat tartó emberek gyűltek össze – miközben a szovjet zászlókat a rendőrség betiltotta. A diákok a nemzetközileg ismert „Mindannyian antifasiszták vagyunk” („Siamo tutti antifascisti”) jelszót skandálták, ezzel emlékezve a múlt antifasiszta mozgalmaira, miközben határozott állást foglaltak a mai Németországban és Európában terjedő fasizmussal szemben.

    A nagygyűlésen felléptek német rapperek, például a Guterzogene Asis, akik a mai fiatalok előtt álló kihívásokról – a lakhatás áráról, az iskolák, egyetemek és szociális programok finanszírozásának hiányáról, valamint a gyors ütemű militarizációról – énekeltek. Felszólaltak a Berlini Fegyverek Elleni Szövetség (Berliner Bündnis gegen Waffen) képviselői is, akik a diákokat és a résztvevőket a július 10-11-i eseményeken való részvételre buzdították, ahol a berlini lőszergyártás elleni stratégiákat vitatják meg. Egy diák felolvasta a görög dokkmunkásoktól kapott támogató üzenetet.

    A diákok úgynevezett „felvonuló tüntetéseket” (Zubringerdemos) szerveztek, amelyek Berlin különböző részeiről gyűjtötték össze a diákokat a fő tüntetés találkozópontjához. Az egyik ilyen, a kelet-berlini különböző iskolák diákjait összegyűjtő elnevezése „Kelet megtagadja” (Der Osten verweigert) – utalva a besorozás megtagadására, különösen a fiatal férfiak részéről a hadseregbe. Ez a szervezési megközelítés egységet és közösséget teremt a fiatalok körében a városukon belül.

    Németország újrafegyverkezése

    1945. május 8-9-én írta alá a Wehrmacht a feltétel nélküli kapitulációt a szövetséges erők előtt. Ezen a napon tartani a sztrájkot szándékos cselekedet volt: Németország felelőssége a második világháborúért hosszú ideig azt jelentette, hogy újrafegyverkezését a szomszédai kritikával szemlélték, és történelmileg is szankcionálták Európán belül.

    Az elmúlt években azonban a német kormány – a hírcsatornák és az oktatási rendszer segítségével – sikerrel minimalizálta a közvélemény tudatosságát a Szovjetuniónak Németország felszabadításában játszott szerepéről. Ennek az emlékezetnek az eróziója politikai dimenzióval bír: a Szovjetunió és a mai Oroszország összemosását használják fel az újrafegyverkezés sürgősségének igazolására, miközben a közös antifasiszta múltat, amely egykor a német önmérséklet alapját képezte, csendben eltörlik.

    E háttér előtt Németország újrafegyverkezése felgyorsul. Bár a katonai szolgálat hivatalosan még mindig önkéntes, a német kormány egyértelművé tette, hogy ez nem lesz elég: Boris Pistorius védelmi miniszter azt a célt tűzte ki, hogy 2029-re 460 000 katonát érjenek el, szemben a Németország újraegyesítésekor bevezetett 370 000 fős plafonnal. Ezenkívül a berlini Weddingben található Rheinmetall gyárat előkészítik a lőszergyártás újraindítására.

    Az iskolai sztrájk kihívásai

    A mozgalom egyik fő kihívása jelenleg a hadkötelezettség kérdése körül észlelt sürgősség hiánya. Bár a törvények léteznek, még nem hajtják végre őket. A mainstream média olyan narratívát terjeszt, amely igyekszik kisebbíteni a diákokat fenyegető veszélyt, és bizonyos esetekben hozzájárult a kötelező hadkötelezettség törvénye miatt felháborodott emberek demobilizálásához.

    Az állami elnyomás is jelentős szerepet játszott. Egy korábbi sztrájkon egy 18 éves fiatalt letartóztattak, mert egy „Merz nyalja a golyókat” („Merz leck Eier”) feliratú táblát vitt – ami bár kissé trágár, de gyakori ifjúsági szleng. A rendőrség reakciója széles körű médiafelháborodást váltott ki a vélt szabálysértés jelentéktelensége miatt. Az ifjúsági kultúra és nyelv szándékos félremagyarázása mélyíti a generációs szakadékot, és leleplezi a kormánynak a fiatalokkal és a jobb jövőért folytatott küzdelmükkel szembeni megvetését.

    A diákok üldözése a kancellár „megsértéséért” folytatódott. A május 8-i tüntetés előtt a rendőrség nyilvánosan bejelentette, hogy készen áll a békés tüntetés erőszakos felszámolására, ha a „Merz leck Eier” kiáltást hallják. Szerencsére nem hajtották végre – mivel a kiáltás a mozgalom egyik központi szlogenjévé vált. Ennek ellenére az ilyen bejelentések elriasztják a fiatalabb diákokat a részvételtől, és nemcsak bennük, hanem szüleikben is félelmet keltenek.

    Az elnyomás úgy tűnik, eszkalálódik. Néhány diákot kihallgattak a belbiztonsági szolgálat ügynökei és a szövetségi bűnügyi rendőrség tisztjei az iskolai sztrájkok tervezésében való részvételükről. Ugyanaz a félelem a jövőjükért, ami kezdetben vonzotta a diákokat a mozgalomba, most fegyverré válik ellenük. Sajnos úgy tűnik, ezek a taktikák hatásosak: a mozgalom már nem a korábbi ütemben növekszik. Az ijesztgetés láthatóan átformálja a résztvevők körét – az iskolai sztrájkot egyre inkább azok dominálják, akik már eleve politikai szervezetekben tevékenykednek, míg a diákság szélesebb rétege elidegenedik.

    Diákok 150 városban csatlakoztak a mozgalomhoz

    A kihívások ellenére valós okok vannak az optimizmusra. Bár összességében kevesebb diák vett részt a sztrájkokon, a bevont városok lényegesen nagyobb száma – 150 szerte Németországban – a mozgalom növekedési potenciáljának erőteljes jele. A szervezőknek sikerült egy decentralizált struktúrát kiépíteniük, amely országszerte együtt harcol, beleértve a kisebb városokat is, ahol a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) erős támaszpontra tett szert.

    Ez a decentralizált modell kiválóan illeszkedik az elvégzendő feladathoz. Az iskola az a hely, ahol minden fiatal találkozik, földrajzi elhelyezkedéstől, háttértől vagy politikai meggyőződéstől függetlenül. Ezért egyedülállóan erős mozgósítási színtér – vidéki és városi fiatalokat egyaránt bevonva a harcba. Ahogy a mozgalom érik, és a törvényeket elkezdik végrehajtani, a 150 városban már kiépített infrastruktúra bizonyulhat a legnagyobb erősségének.

    Írta: Henriette Kleiner németországi középiskolás diák
    forrás: Peoples Dispatch

    India baloldali pártjai a szakszervezeten kívüli munkásokat támogatják a minimálbérért folytatott küzdelemben

    Az országszerte, a formális szakszervezeteken kívüli munkások által szervezett tiltakozások annak a jelei, hogy egyre többen felismerik a kollektív szerződés és az egységes küzdelem szükségességét.

    India jelentős baloldali pártjainak tagjai pénteken, április 24-én Újdelhiben gyűltek össze, hogy szolidaritást vállaljanak azokkal a munkásokkal, akik országszerte tiltakozásokat szerveznek a minimálbér emeléséért és az állami elnyomás megszüntetéséért.

    A tiltakozók jelszavakat skandálva ítélték el a biztonsági erők által letartóztatott több száz munkást, és követelték a szélsőjobboldali kormány által elfogadott négy új munka törvénykönyvének hatályon kívül helyezését.

    A tiltakozást közösen szervezte az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás, a Forradalmi Szocialista Párt (RSP), a Forward Blokk és mások.

    A nagygyűlés felszólalói szerint az újdelhi ipari külvárosban, Noidában zajló tiltakozások azt mutatják, hogy a szélsőjobboldali kormány azon kísérlete, hogy a szakszervezeteket évtizedes démonizálással, elnyomó törvényekkel, valamint társadalmi és regionális megosztottságot keltő törekvésekkel hiteltelenítse, összeomlóban van, mivel egyre több munkás egyesül és keres kollektív tárgyalást.

    A felszólalók példaként említették a közelmúltbeli bihari Barauni-finomítóban, a haryanai Panipat-finomítóban, a gujarati munkások, valamint a Noidában és India Nemzeti Fővárosi Régiójának (NCR) más területein zajló tiltakozásokat mint az emelkedő munkásosztály-tudatosság jeleit Indiában.

    A felszólalók megjegyezték, hogy e tiltakozások többsége a szakszervezetek aktív részvétele nélkül indult, és dacoltak az egyes állami kormányok azon törekvéseivel, hogy ezeket közbiztonsági problémaként tüntessék fel és erőszakkal fojtsák el őket.

    Minden nagy szakszervezet, köztük a Centre for Indian Trade Union (CITU) is kifejezte támogatását a noidai munkások iránt, és részt vett a munkások és a közigazgatás közötti kommunikációs csatorna létrehozásában.

    A tisztességes minimálbér a központi követelés

    A baloldali pártok támogatták a szakszervezetek követelését, hogy az NCR-ben emeljék a minimálbért havi 26 000 rúpiára (276 USD), valamint legyenek megfelelő szociális biztonsági intézkedések és túlóradíjazás. Követelték továbbá a bérmunkás foglalkoztatás korlátozását és a tiltakozások során letartóztatott összes munkás azonnali szabadon bocsátását.

    Miután évekig meredeken emelkedtek a megélhetési költségeik az alapvető árucikkek és szolgáltatások inflációja miatt, a Noidában (Gautam Buddhanagar) és az NCR más térségeiben – az ország egyik legnagyobb ipari körzetében, a főváros Újdelhi közelében – dolgozó munkások április második hetében sztrájkba kezdtek, béremelést követelve.

    Hangsúlyozták, hogy Uttar Pradesh állam kormánya 2014 óta nem hozott létre bértanácsot a minimálbér felülvizsgálatára, hogy az igazodjon a növekvő inflációhoz, ami miatt a munkások többsége havi 11 000 rúpiás (= 36 ezer forint) bérből kénytelen tengődni.

    Követeléseik teljesítése helyett az indiai legnagyobb állam, Uttar Pradesh biztonsági erői hatalmas fellépést indítottak a munkások ellen, több százukat letartóztatták, sőt azzal vádolták őket, hogy nemzetellenes tevékenységben vesznek részt.

    Voltak jelentések a letartóztatott munkásokkal szembeni őrizetben elkövetett kínzásokról is, és sok szakszervezeti vezetőt házi őrizetbe helyeztek.

    Az Uttar Pradesh-i kormányt vezető szélsőjobboldali Bharatiya Janata Párt (BJP) megpróbálta lecsillapítani a tiltakozó munkásokat azzal, hogy 21%-kal megemelte a minimálbért.

    A baloldali pártok támogatták a szakszervezetek döntését, miszerint elutasítják az Uttar Pradesh-i kormány által bejelentett csekély béremelést, mivel az súlyosan elégtelen a méltó élethez.

    A nagyobb küzdelem része

    A pénteki tiltakozáson felszólaló különböző vezetők szerint a noidai küzdelem tükrözi az indiai munkásosztály növekvő elégedetlenségét, amelynek többsége szervezetlen maradt.

    India egymást követő kormányai szisztematikus kísérletet tettek arra, hogy megfosszák a munkásokat kollektív tárgyalási jogaiktól, például a szakszervezet-alakítás jogától. Ez olyan helyzethez vezetett, hogy az ország összes munkásának több mint 90%-a a szakszervezetek hatókörén kívül esik.

    A szakszervezetek el nem ismerése, a bértanácsok felállításának megtagadása és a tiltakozások kriminalizálása néhány további eszköz, amelyet a kormányok a munkások elhallgattatására alkalmaznak.

    Subhashini Ali, a CPI(M) vezetője szerint Narendra Modi kormánya azért utasítja el a munkások jogos panaszainak elismerését, és söpri azokat a „nemzetellenes” tevékenységek szőnyege alá, mert a nagyvállalatok önjelölt védelmezőjének tekinti magát.

    Amrinder Kaur, az All India Trade Union Congress (AITUC) – az ország egyik legrégebbi és legnagyobb szakszervezeti szövetsége – vezetője szerint a Modi-kormány által bevezetett négy új munka törvénykönyve a legújabb és legátfogóbb kísérlet az ország munkásmozgalmának megölésére.

    Hangsúlyozta, hogy össze kell kapcsolni az országszerte zajló munkásküzdelmeket a négy új munka törvénykönyvének bevezetése elleni február 12-i országos sztrájkkal.

    A Modi-kormány által hozott négy új munka törvénykönyve a tőkések hatalmát erősíti a munkások rovására, akik elveszítik évtizedes küzdelem során kivívott összes jogukat.

    Az ország több mint 600 millió munkásából közel 300 millió vett részt a szakszervezetek által közösen meghirdetett sztrájkban, hogy tiltakozzon a négy új munka törvénykönyvének bevezetése ellen.

    forrás: Peoples Dispatch

    100 ezren sztrájkoltak a belgiumi megszorítások ellen

    Csütörtökön, március 12-én 100 000-en csatlakoztak egy újabb országos tüntetéshez és sztrájkhoz Belgiumban, amelyet az úgynevezett „Arizona”- koalíció népellenes reformjai ellen szerveztek. Szakszervezetek, feminista hálózatok, nemzetközi szolidaritási szervezetek és még sokan mások vonultak utcára Brüsszelben, hogy tiltakozzanak a militarizáció előmozdítását és finanszírozását célzó tervek ellen, a munkások fizetésének és nyugdíjának terhére.

    „Ma a fő üzeneteink a következők: egyrészt ‘állítsák le a nyugdíj-büntetést’, mert ez egy olyan szankció, amely azokat fogja sújtani, akik 67 éves korukig nem tudnak dolgozni” – nyilatkozta Selena Carbonero Fernandez, az FGTB-ABVV szakszervezeti szövetség főtitkára a helyi médiának a megmozdulás előtt. „Másodszor, tartsák fenn a bérek indexálását, mert ez az egyik legjobb módja a vásárlóerő védelmének. Harmadszor, törjék meg az új bevételi források tabuját, és szerezzék be a bevételeket azoktól, akiknek a legmélyebb a zsebük.”

    Az elmúlt év során Belgiumban folyamatosan ellenálltak Bart De Wever kormányának. „A március 12-i általános sztrájk egy éve tartó, fenntartott cselekvést jelez” – jegyezte meg Peter Mertens, a Belga Munkáspárt (PTB-PVDA) főtitkára a Jacobinnak adott interjújában. „Úgy gondolom, ez azért van, mert a mozgalom céljai nagyon népszerűek, és a támogatottságuk nagyon mély, különösen amiatt, hogy elutasítják a 67 éves korig tartó munkavégzést.”

    Programja részeként a kormány megpróbál minél több embert arra kényszeríteni, hogy 67 éves koráig dolgozzon, méghozzá büntetések kiszabásával. Ebben a modellben a nyugdíjba vonulás előtti minden egyes év után a munkavállalók nyugdíja akár évi 5%-kal is csökkenhet. Más, a kormány által eredetileg javasolt intézkedésekkel együtt – például annak korlátozása, hogy a bizonytalan foglalkoztatás mennyiben számítson bele a nyugdíjba – a modellt a progresszív erők hevesen bírálták.

    „A bónusz-malusz rendszer igazságtalan” – figyelmeztetett februárban Kim De Witte, a PTB-PVDA nyugdíjszakértője. „Bünteti azokat, akik korán kezdenek dolgozni, gyakran nehéz foglalkozásokban és alacsonyabb nyugdíjjal, és jutalmazza azokat, akik később kezdenek dolgozni, és már így is jó nyugdíjuk van.”

    A széles körű és kitartó mozgósítások, beleértve a csütörtöki akciókat is, fontos áttöréseket értek el. De Witte előrejelzései szerint a reformintézkedések összhatása negyedével csökkent, és körülbelül 20 000 munkavállaló kerüli el a nyugdíjbüntetést. „A kormány ingadozik, és az utcai nyomás hatására módosítja terveit” – mondta De Witte. „Itt az idő, hogy továbblépjünk. A nyugdíjreformot teljesen le kell venni az asztalról.”

    A szakszervezeti tagok és baloldali vezetők hangsúlyozzák, hogy folytatni kell a munkásjogok és a szociális biztonság elleni újabb támadásokkal szembeni ellenállást, különös tekintettel a bérindexálási rendszert fenyegető veszélyekre, miközben a belga munkásosztály továbbra is küzd a megélhetési költségek emelkedésével.

    Bert Engelaar, az FGTB-ABVV elnöke figyelmeztetett, hogy a dolgok nagy rendszerében a bérindexálás „nem részletkérdés”. „Az árak folyamatosan emelkednek, de a bérek nem tartanak lépést” – szögezte le. „Az indexáláshoz nyúlni annyi, mint a méltósághoz nyúlni.”

    A tüntetők a militarizáció emberek életére gyakorolt hatását is hangsúlyozták. Mertens rámutatott, hogy a kormány tervezett katonai beszerzései – köztük mintegy 1500 harci jármű, lőszer, drón és drónelhárító eszköz, valamint mesterséges intelligencia – éles ellentétben állnak a valós szükségletekkel, mint a minőségi egészségügyi ellátás és a szociális biztonság. Mivel várhatóan több pénzt költenek fegyverekre, miközben ezeket a szolgáltatásokat megnyirbálják, nem meglepő, hogy az emberek dühösek – figyelmeztetnek a belga progresszív erők.

    „Ha nem csatornázzuk ezt a dühöt, az a szélsőjobboldal felé fog terelődni” – tette hozzá Mertens az interjúban. Megjegyezte, hogy e tekintetben a jelenlegi mobilizáció már most szervezeti győzelmet jelent, mert sikerült a köz- és magánszektorban dolgozók frusztrációját a valódi bűnösök – az Arizona kormány – ellen összpontosítani. „Ha megnézzük, mit mond a másik oldal – hogy az európai gazdaság válságban van, hogy most újra kell fegyverkeznünk és liberalizálnunk kell, különben az iparunk összeomlik -, akkor pusztán egy másfajta narratíva megteremtése is már nagy előrelépés” – mondta.

    Várható, hogy egy ilyen narratíva a következő hónapokban tovább formálódik. „A belga gazdaság gerince nem hagyja, hogy megússzák a bérindex és az éjszakai műszakpótlék megvágását” – mondta Mertens a nap folyamán. „Azok az emberek, akik működtetik ezt az országot, nem hajlandók kifizetni a számlát Theo Francken belga védelmi miniszter és szövetségesei háborús uszításáért, akik bele akarják rángatni az országot egy illegális háborúba, ami még magasabbra hajtja az energiaárakat.”

    forrás: Peoples Dispatch

    300 millióan az utcán: történelmi országos sztrájk Indiában

    A sztrájkot a munkás- és parasztszervezetek közösen hívták össze, követelve a népellenes politikák visszavonását, például a négy új munka törvénykönyvét és a nemrég aláírt, EU-val és USA-val kötött kereskedelmi megállapodásokat.

    300 millió munkás, paraszt, diák és különböző területekről érkezett szakember vonult az utcákra csütörtökön, február 12-én India-szerte, jogaik védelmében és tiltakozva az ország szélsőjobboldali kormányának politikája ellen.

      A munkások sztrájkba léptek, leállítva ezzel több ezer szénmezőt, finomítót, gyárat, banki és közlekedési szolgáltatást az ország legtávolabbi szegleteiben is, eleget téve a Központi Szakszervezetek (CTU-k) felhívásának, amely India jelentős szakszervezeteinek közös platformja, többek között az Indiai Szakszervezetek Központja (CITU), az Indiai Szakszervezetek Országos Kongresszusa (AITUC), az Indiai Szakszervezetek Országos Központi Tanácsa (AICCTU) és a Hind Mazdoor Sabha (HMS) részvételével.

      A munkásokhoz csatlakoztak a parasztok és mezőgazdasági munkások milliói az ország minden részéről, a Samyukta Kisan Sabha (SKM) és az Indiai Mezőgazdasági Munkások Szövetsége (AIAWA) felhívására. A parasztok és mezőgazdasági munkások India-szerte tüntettek minden körzeti központban és falusi központban.

      Több helyen a munkásokhoz és parasztokhoz diákok, nőszervezetek és más civil társadalmi csoportok is csatlakoztak, kifejezve szolidaritásukat a sztrájkkal.

      A sztrájkolók számos területen ellenálltak a gyártulajdonosok és a biztonsági erők azon kísérleteinek, hogy megakadályozzák a sztrájkot, a gyárkapuk előtti tüntetéssel és az utcákon való felvonulással biztosítva a munkabeszüntetés sikerét.

      Számos államban, mint például Kerala, Odisha és Tripura, többek között, a legtöbb üzlet is bezárt a sztrájkfelhívással való szolidaritás jegyében. Kormányzati hivatalok előtt tüntetéseket tartottak, ahol ezrek vonultak fel, jelszavakat skandáltak, transzparenseket, posztereket és vörös zászlókat vittek.

      A fővárosban, Delhiben, a munkások nagygyűléseket tartottak az államtitkárság épületénél. Később összegyűltek a Jantar Mantarnál is, ahol a CTU-k és az SKM vezetői beszédekben sikeresnek nevezték a sztrájkot.

      Sudip Dutta, a CITU elnöke kijelentette, hogy az egynapos sztrájk csak szimbolikus, és ha Narendra Modi jobboldali kormánya nem teljesíti követeléseiket, fel kell készülnie nagyobb és hosszabb sztrájkokra a következő napokban, mivel a munkások és parasztok nem fogják megengedni, hogy a kormány károsítsa érdekeiket, vagy eladja India nemzeti szuverenitását az USA-nak és más külföldi hatalmaknak.

      Főbb követelések

      A sztrájk egyik fő követelése azon kereskedelmi megállapodások visszavonása volt, amelyeket India nemrégiben kötött az USA-val és az EU-val. A CTU-k, az SKM és a baloldali pártok Indiában a megállapodásokat az ország szuverenitásának feladásaként és az ország több millió parasztjának érdekeit károsítóként jellemezték, mivel lehetővé teszik az indiai piacok szabad hozzáférését a külföldi mezőgazdasági termékek számára.

      Egy másik kulcsfontosságú követelés a Modi-kormány által, a szakszervezetek hosszú távú ellenállása ellenére bevezetett négy új munka törvénykönyv visszavonása, valamint egy új, VB GRAM G nevű vidéki foglalkoztatási garanciális törvény visszavonása volt.

      Az SKM és az AIAWU állítása szerint a VB GRAM G törvény valójában hatástalanná teszi a foglalkoztatáshoz való jogot. Visszakövetelik a korábbi MGNREGA törvényt, amelyet a kormány visszavont.

      India parasztjai és munkásai követelik továbbá a Modi-kormány által hozott számos más törvény visszavonását is, mint például a villamosenergia-törvényt, a vetőmag-törvényt, és másokat, amelyeket vállalatbarátnak és népellenesnek neveznek.

      India világi és demokratikus államberendezkedésének védelme volt az egyik fő követelés a sztrájk során. A CTU-k, az SKM és mások úgy vélik, hogy a hindu felsőbbrendűséget hirdető Bharatiya Janata Párt (BJP) kormánya veszélyezteti India világi és demokratikus jellegét többségi és autoriter intézkedésekkel.

      Az ország jelentős baloldali pártjai: az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás és mások szintén támogatták a sztrájkfelhívást.

      A CITU és az SKM megköszönte a millióknak a csütörtöki sztrájkban való részvételt, „történelminek” nevezve azt. Kiemelték a nem szervezett szektorokból érkező munkások és a parasztok széles körű részvételét, és figyelmeztették a kormányt, hogy hallgassa meg követeléseiket.

      forrás: Peoples Dipatch