CITU

India baloldali pártjai a szakszervezeten kívüli munkásokat támogatják a minimálbérért folytatott küzdelemben

Az országszerte, a formális szakszervezeteken kívüli munkások által szervezett tiltakozások annak a jelei, hogy egyre többen felismerik a kollektív szerződés és az egységes küzdelem szükségességét.

India jelentős baloldali pártjainak tagjai pénteken, április 24-én Újdelhiben gyűltek össze, hogy szolidaritást vállaljanak azokkal a munkásokkal, akik országszerte tiltakozásokat szerveznek a minimálbér emeléséért és az állami elnyomás megszüntetéséért.

A tiltakozók jelszavakat skandálva ítélték el a biztonsági erők által letartóztatott több száz munkást, és követelték a szélsőjobboldali kormány által elfogadott négy új munka törvénykönyvének hatályon kívül helyezését.

A tiltakozást közösen szervezte az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás, a Forradalmi Szocialista Párt (RSP), a Forward Blokk és mások.

A nagygyűlés felszólalói szerint az újdelhi ipari külvárosban, Noidában zajló tiltakozások azt mutatják, hogy a szélsőjobboldali kormány azon kísérlete, hogy a szakszervezeteket évtizedes démonizálással, elnyomó törvényekkel, valamint társadalmi és regionális megosztottságot keltő törekvésekkel hiteltelenítse, összeomlóban van, mivel egyre több munkás egyesül és keres kollektív tárgyalást.

A felszólalók példaként említették a közelmúltbeli bihari Barauni-finomítóban, a haryanai Panipat-finomítóban, a gujarati munkások, valamint a Noidában és India Nemzeti Fővárosi Régiójának (NCR) más területein zajló tiltakozásokat mint az emelkedő munkásosztály-tudatosság jeleit Indiában.

A felszólalók megjegyezték, hogy e tiltakozások többsége a szakszervezetek aktív részvétele nélkül indult, és dacoltak az egyes állami kormányok azon törekvéseivel, hogy ezeket közbiztonsági problémaként tüntessék fel és erőszakkal fojtsák el őket.

Minden nagy szakszervezet, köztük a Centre for Indian Trade Union (CITU) is kifejezte támogatását a noidai munkások iránt, és részt vett a munkások és a közigazgatás közötti kommunikációs csatorna létrehozásában.

A tisztességes minimálbér a központi követelés

A baloldali pártok támogatták a szakszervezetek követelését, hogy az NCR-ben emeljék a minimálbért havi 26 000 rúpiára (276 USD), valamint legyenek megfelelő szociális biztonsági intézkedések és túlóradíjazás. Követelték továbbá a bérmunkás foglalkoztatás korlátozását és a tiltakozások során letartóztatott összes munkás azonnali szabadon bocsátását.

Miután évekig meredeken emelkedtek a megélhetési költségeik az alapvető árucikkek és szolgáltatások inflációja miatt, a Noidában (Gautam Buddhanagar) és az NCR más térségeiben – az ország egyik legnagyobb ipari körzetében, a főváros Újdelhi közelében – dolgozó munkások április második hetében sztrájkba kezdtek, béremelést követelve.

Hangsúlyozták, hogy Uttar Pradesh állam kormánya 2014 óta nem hozott létre bértanácsot a minimálbér felülvizsgálatára, hogy az igazodjon a növekvő inflációhoz, ami miatt a munkások többsége havi 11 000 rúpiás (= 36 ezer forint) bérből kénytelen tengődni.

Követeléseik teljesítése helyett az indiai legnagyobb állam, Uttar Pradesh biztonsági erői hatalmas fellépést indítottak a munkások ellen, több százukat letartóztatták, sőt azzal vádolták őket, hogy nemzetellenes tevékenységben vesznek részt.

Voltak jelentések a letartóztatott munkásokkal szembeni őrizetben elkövetett kínzásokról is, és sok szakszervezeti vezetőt házi őrizetbe helyeztek.

Az Uttar Pradesh-i kormányt vezető szélsőjobboldali Bharatiya Janata Párt (BJP) megpróbálta lecsillapítani a tiltakozó munkásokat azzal, hogy 21%-kal megemelte a minimálbért.

A baloldali pártok támogatták a szakszervezetek döntését, miszerint elutasítják az Uttar Pradesh-i kormány által bejelentett csekély béremelést, mivel az súlyosan elégtelen a méltó élethez.

A nagyobb küzdelem része

A pénteki tiltakozáson felszólaló különböző vezetők szerint a noidai küzdelem tükrözi az indiai munkásosztály növekvő elégedetlenségét, amelynek többsége szervezetlen maradt.

India egymást követő kormányai szisztematikus kísérletet tettek arra, hogy megfosszák a munkásokat kollektív tárgyalási jogaiktól, például a szakszervezet-alakítás jogától. Ez olyan helyzethez vezetett, hogy az ország összes munkásának több mint 90%-a a szakszervezetek hatókörén kívül esik.

A szakszervezetek el nem ismerése, a bértanácsok felállításának megtagadása és a tiltakozások kriminalizálása néhány további eszköz, amelyet a kormányok a munkások elhallgattatására alkalmaznak.

Subhashini Ali, a CPI(M) vezetője szerint Narendra Modi kormánya azért utasítja el a munkások jogos panaszainak elismerését, és söpri azokat a „nemzetellenes” tevékenységek szőnyege alá, mert a nagyvállalatok önjelölt védelmezőjének tekinti magát.

Amrinder Kaur, az All India Trade Union Congress (AITUC) – az ország egyik legrégebbi és legnagyobb szakszervezeti szövetsége – vezetője szerint a Modi-kormány által bevezetett négy új munka törvénykönyve a legújabb és legátfogóbb kísérlet az ország munkásmozgalmának megölésére.

Hangsúlyozta, hogy össze kell kapcsolni az országszerte zajló munkásküzdelmeket a négy új munka törvénykönyvének bevezetése elleni február 12-i országos sztrájkkal.

A Modi-kormány által hozott négy új munka törvénykönyve a tőkések hatalmát erősíti a munkások rovására, akik elveszítik évtizedes küzdelem során kivívott összes jogukat.

Az ország több mint 600 millió munkásából közel 300 millió vett részt a szakszervezetek által közösen meghirdetett sztrájkban, hogy tiltakozzon a négy új munka törvénykönyvének bevezetése ellen.

forrás: Peoples Dispatch

Több ezer indiai munkás sztrájkol a 12 órás munkanap ellen

Több ezer munkás sztrájkol a Haryana állambeli Panipatban található állami kézben lévő olajfinomító és petrolkémiai komplexumban, tiltakozásul a munkaidő meghosszabbítása ellen. A február 23-án, hétfőn kezdődött sztrájkhoz több ezer szerződéses munkás csatlakozott, akik panaszt tettek amiatt, hogy túlóradíj fizetése nélkül a szabályozott napi 8 óra helyett 12 órát kénytelenek dolgozni.

A munkások számos más követelés mellett követelik béreik rendszeres és időben történő kifizetését, a heti pihenőnapokat és a munkakörülmények általános javítását.

Számos munkás arról is panaszkodott, hogy még az alapvető kényelemhez sem férhetnek hozzá, és a vállalkozók többnyire megfosztják őket az alapvető jogi védelemtől, például a nyugdíjalapjuktól (kötelező, államilag támogatott nyugdíjcélú megtakarítás).

Bár a tárgyalások folynak, a munkások nem hagyták magukat megfélemlíteni a vezetőség és a helyi közigazgatás pletykáitól és ismételt erőszakos kísérleteitől.

Továbbra is ülősztrájkot tartanak, elzárva a fővárostól, Új-Delhitől mindössze 100 km-re található létesítmény főbejáratát.

A sztrájkoló munkások többsége az állami óriásvállalat, az Indian Oil Corporation (IOC) tulajdonában lévő finomító és petrolkémiai komplexum bővítési projektjénél dolgozik. Ez az egyik legnagyobb ilyen jellegű finomító egész Dél-Ázsiában.

Fenyegetések és megfélemlítés a vezetőség részéről

A munkások hétfőn, közvetlenül a sztrájk kihirdetése után megkezdték az ülősztrájkot, és követeléseik támogatására elzárták a létesítmény bejáratát.

A vezetőség ismételten a létesítményben szolgálatot teljesítő biztonsági személyzetet használta fel a sztrájkoló munkások fenyegetésére és megfélemlítésére, megpróbálva rájuk kényszeríteni, hogy térjenek vissza a munkába, ami szinte napi összecsapásokhoz vezetett, és számos a dolgozó és biztonsági személyzet számos tagja megsérült.

A munkások azonban nem voltak hajlandóak befejezni sem a sztrájkot, sem az ülősztrájkos tiltakozást. Eközben a vezetőség és a munkások képviselői között több tárgyalási fordulóra is sor került.

A vezetőség és a közigazgatás szerdán azt állította, hogy beleegyeztek a munkások által felvetett összes követelésbe, azonban a munkások nem voltak hajlandóak folytatni a munkát, amíg a vezetőség írásbeli biztosítékot nem ad nekik.

Csütörtökön újabb tárgyalási forduló kezdődött, amelyhez több nagy szakszervezet, mint például a Centre for Indian Trade Union (CITU), az All India Trade Union Congress (AITUC) és az All India Central Council of Trade Unions (AICCTU) is támogatásukról biztosította a sztrájkoló munkásokat.

A CITU egy csütörtöki sajtóközleményében azt állította, hogy „a Panipatból érkező erőteljes képek és videók újraélesztették az ország munkásosztályának elszántságát és reményét.”

Elismerte a szerződéses munkások szerepét a panipati finomítóban zajló küzdelemben, mondván, hogy ez „ismét bizonyítja a nem állandó munkások vezető szerepét India harcos osztályorientált mozgalmában.”

Egy nagyobb küzdelem

A csütörtöki ülősztrájkhoz szólva Jai Bhagwan, a CITU haryanai állami vezetője azt állította, hogy a munkásjogok elleni támadás része az ország nagyvállalatbarát kormánya nagyobb projektjének.

A CITU szerint a panipati küzdelmet nem szabad „elszigetelt” incidensként kezelni, hanem „inkább része a munkások országos, aggasztó harcos ellenállásának.”

Bhagwan megemlítette, hogy a négy új munkatörvénykönyv hogyan teszi általánossá a meghosszabbított munkaidőt és a szerződéses foglalkoztatást, teljes mértékben megsértve a munkások alapvető jogait, és veszélyeztetve a szakszervezet-alakításhoz és a sztrájkhoz való jogukat.

Az ország összes jelentős szakszervezete a Central Trade Unions (CTU-k) zászlaja alatt országos sztrájkra szólított fel február 12-én, követelve a négy munkatörvénykönyv és a szélsőjobboldali szövetségi kormány egyéb visszahúzó, munkásellenes törvényeinek és politikáinak visszavonását.

Több mint 300 millió munkás és földműves vett részt Indiában az országos sztrájkban, amely a CTU-k szerint része volt a jelenlegi kormány népellenes politikája elleni nagyobb mozgalomnak.

forrás: Peoples Dispatch