Indiai Kommunista Párt (Marxista)

India tüntet az USA nyugat-ázsiai háborúi ellen

Több ezren vonultak az utcákra Kalkuttában és más városokban India keleti államában, Nyugat-Bengálban, hogy elítéljék a Gázában, Libanonban és Iránban folyó háborúkat, a nemzetközi béke- és imperializmus- és háborúellenes szolidaritási nap megünneplésének részeként.

Az emberek Kalkutta különböző pontjairól indultak el, majd később csatlakoztak a fő felvonuláshoz, amely a főbb utcákon haladt keresztül. Az emberek olyan táblákat vittek, amelyeken az állt: „békét akarunk, nem háborúkat”, és szolidaritásukat fejezték ki a Nyugat-Ázsiában imperialista háborúkkal szembesülő emberekkel.

A tüntetők bírálták India kormányát is, amiért nem lép fel az imperializmus ellen, és követelték, hogy azonnal változtasson a világban fokozódó geopolitikai konfliktusokhoz való hozzáállásán.

A szeptember 1-jén, kedden tartott menetet az ország összes jelentős baloldali pártja meghirdette, köztük az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt, az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás és mások.

A tömeghez szólva Mohammed Salim, a Nyugat-Bengáli CPI (M) titkára megköszönte a résztvevőknek, hogy ilyen nagy számban jöttek el szolidaritásukat kifejezni. A nagy tömeget az „internacionalizmus” élénk kifejeződésének nevezte.

Salim rámutatott arra is, hogy az úgynevezett távoli háborúk hogyan érintik milliók életét Indiában. A Hormuzi-szoros lezárása például energiaválságot okoz, és megemeli az alapvető cikkek, például a főzőgáz és az olaj árait.

Salim bírálta a Gázában folyó izraeli népirtás amerikai támogatását, és a palesztin nép elleni háborút az imperialista ellenőrzés régió feletti fenntartásáért folytatott háborúnak nevezte.

Arra szólított fel, hogy még nagyobb szolidaritást vállaljanak a háborúk áldozataival, függetlenül a tényleges helyszíntől való távolságtól. Érvelt amellett, hogy minden embernek közös ügye van, és az emberek embertelenné tétele tovább táplálja a háborúkat.

Salim hangsúlyozta, hogy a háborúk elvonják az erőforrásokat az olyan országok, mint India hétköznapi embereinek problémáitól és szükségleteitől, például az élelemtől, a lakhatástól, az oktatástól, a foglalkoztatástól és az egészségügyi ellátástól. „A háború nem old meg semmilyen problémát, a háború maga a probléma” – jelentette ki.

Indiának fel kell élesztenie gyarmatellenes hagyományát

Salim megjegyezte, hogy India a jelenlegi kormánya alatt feladta hagyományos szolidaritását a világ gyarmatellenes mozgalmaival, és közelebb került a cionista és imperialista hatalmakhoz, például Izraelhez és az USA-hoz.

Kijelentette, hogy bármilyen formában támogatni vagy udvarolni a háborúknak vagy az imperialista agressziónak az emberek ellen és az ország szabadságharcosai által elképzelt nemzet eszméje ellen való fellépést jelent. Felszólította Narendra Modi kormányát, hogy azonnal változtasson nemzetközi politikához való hozzáállásán.

Az szélsőjobboldali és hindu-felsőbbrendűségi Bharatiya Janata Párt (BJP), amely 2014 óta kormányozza Indiát, széles körben úgy tartják, hogy szoros ideológiai rokonságban áll a cionizmussal. Emellett szorosabb kapcsolatokat próbált kiépíteni az USA-val. Ez különböző kompromisszumokhoz vezetett India hagyományos globális politikai megközelítésében, beleértve a hegemón politikákkal és háborúkkal kapcsolatos hallgatás fokozódását.

A gyűlésen több más felszólaló is hangsúlyozta az imperialista agressziók során elkövetett atrocitásokat Ázsiában és máshol, és szükségesnek nevezték, hogy India megőrizze külpolitikájának függetlenségét. Kiemelték, hogy az olyan országoknak, mint India, kötelező szolidaritást vállalniuk minden háború és uralom elleni mozgalommal.

Példaként említették a Modi-kormány által az Egyesült Királysággal és az EU-val aláírt Szabadkereskedelmi Megállapodásokat (FTA), valamint egy hasonló, az USA-val küszöbön álló megállapodást, mint annak jeleit, hogy India mennyire alázatossá vált az imperialista hatalmak erőszakoskodásával szemben.

Ezek a megállapodások nem mások, mint az uralomnak való behódolás példái. Ez több millió indiai gazda érdekeinek feladását jelenti az USA és a belföldi tőke előtt – érveltek.

forrás: BreakThrough News

Tüntetések törtek ki, miután egy amerikai gyógyszercég 900 alkalmazottat bocsátott el India Keralam államában

A szakszervezetek és az alkalmazottak állítják, hogy a cég azért döntött úgy, hogy bezárja keralami* irodáit, mert nem tudta kizsákmányolni őket.

Az amerikai székhelyű multinacionális CorroHealth Infotech Private Ltd. július 3-án, pénteken bejelentette, hogy bezárja kochi és calicuti irodáit India déli államában, Keralamban, és mintegy 900 alkalmazottat elbocsát.

A médiajelentések szerint a cég közölte az alkalmazottakkal, hogy elbocsátásuk azonnali hatállyal lép életbe a „munkamennyiség csökkenése” miatt.

Annak ellenére, hogy a helyi politikusok és az állami kormány volt és jelenlegi munkaügyi miniszterei azonnali közbelépésére kérték a céget, hogy tartsa fenn a status quót a kiegyezés véglegesítéséig, a cég továbbment, és a hétvégén egyoldalúan kifizette a végkielégítéseket.

Amikor az alkalmazottak hétfőn megpróbáltak bemenni a telephelyre, megtagadták tőlük a belépést.

Ez erős tiltakozást váltott ki különböző szakszervezetek, köztük az Indiai Szakszervezeti Központ (CITU) és politikai csoportok, például a baloldali Indiai Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DFYI) részéről.

A szakszervezetek és baloldali vezetők által vezetett tiltakozások hatására a tisztségviselők végül kinyitották a kapukat és beengedték az alkalmazottakat.

A munkavállalók megkérdőjelezik a vezetés indoklását az elbocsátásokra

A CorroHealth egy amerikai székhelyű cég, amely technológiai alapú megoldásokat kínál kórházaknak és egészségügyi rendszereknek. 2019-ben kezdte meg működését Indiában, és számos irodával rendelkezik az ország több részén, 2025-ben éves bevétele meghaladta a 2 milliárd dollárt.

A bejelentést az összes keralami alkalmazott elbocsátásáról előzetes figyelmeztetés vagy értesítés nélkül tették, és olyan időpontban, amikor az összes alkalmazott napi munkájával volt elfoglalva – közölte a BreakThrough News-szal V K Sanoj, a DYFI vezetője és az állami törvényhozó testület tagja.

Csak a tiltakozások után derült ki, hogy a cég döntése irodáinak bezárásáról Keralamban állítólagos „üzleti volumenének csökkenése” miatt született.

Az alkalmazottak és a szakszervezetek azonban megkérdőjelezték a cég indokait a munkaerő ilyen nagy létszámú hirtelen elbocsátására. A cég pozitív pénzügyi adataira és más indiai régiókba történő terjeszkedésére hivatkoztak, hogy cáfolják a pénzügyi nehézségekre vonatkozó állításait.

Az alkalmazottak állítják, hogy a cég azért zárja be keralami irodáit, mert nem tudta kizsákmányolni a munkásait úgy, ahogy azt más indiai régiókban lévő társaikkal teszi. Az alkalmazottak a sajtónak elmondták, hogy gyakran voltak vitáik és nézeteltéréseik a vezetéssel a jogszerű bérek miatt, és elutasították a vezetés követeléseit a pihenőnapokon végzett munkavégzésről vagy a megfelelő túlórabér nélküli munkáról.

Különböző alkalmazotti értékelő platformok szerint a CorroHealth rossz hírnévvel rendelkezik a kizsákmányoló munkakultúra terén, a legtöbb korábbi alkalmazott panaszkodik a munkahelyi biztonság, a munka-magánélet egyensúlya, a korlátozott karrierlehetőségek hiányára stb.

Sanoj megerősítette, hogy a legvalószínűbb oka a tömeges elbocsátásoknak a vezetés válasza lehet a munkavállalók ellenállására és jogaik érvényesítésére.

Az új, munkavállaló-ellenes munkaügyi törvénykönyvek hatása

Az előző kormány munkaügyi minisztere és az Indiai Kommunista Párt (Marxista) vezetője, V Sivankutty elítélte a CorroHealth döntését, kijelentve, hogy a multinacionális céget az Indiában bevezetett négy új munkaügyi törvénykönyv bátorította fel egy ilyen döntés meghozatalára.

Az ország összes jelentős szakszervezete és a baloldali pártok tiltakoznak a szélsőjobboldali központi kormány, a Bharatiya Janata Párt (BJP) által bevezetett négy új munkaügyi törvénykönyv ellen. A kódexek többféleképpen is veszélyeztetik az alapvető munkavállalói jogokat, és erősítik a vállalatok ellenőrzését felettük.

Februárban több mint 300 millió indiai csatlakozott egy országos sztrájkhoz, követelve a kódexek visszavonását.

Sivankutty állításait több más vezető is támogatta, köztük Pinarayi Vijayan volt miniszterelnök is.

„Ez a tömeges elbocsátás világos példája annak, hogy az uniós kormány által a vállalatok és a tőke megerősítése érdekében bevezetett új munkaügyi törvénykönyvek rendkívül káros hatással vannak a munkavállalókra” – mondta Vijayan.

A CorroHealth-ügy megerősíti, hogy a vállalatok rugalmas jogi megoldásokat keresnek, ahol tetszésük szerint kizsákmányolhatják a munkavállalókat, és ha ezt egy adott területen az erős szakszervezetek miatt nem tudják megtenni, egyszerűen úgy döntenek, hogy egy kedvezőbb helyre költöznek.

Sanoj ugyanakkor állítja, hogy jelen esetben a CITU és a DYFI hajlandó minden szükséges jogi támogatást megadni a munkavállalóknak, mert a cég még az új kódexek szerint is megsértette az alapvető jogi eljárásokat.

Sanoj rámutat, hogy Keralam a közelmúltig baloldali kormányzás alatt nem volt hajlandó végrehajtani a négy munkaügyi törvénykönyvet, ezzel némi védelmet biztosítva a munkavállalóknak. A legtöbb más állam azonban végrehajtotta azokat, és a vállalatok tisztában vannak ezzel a ténnyel.

Az új kódexek szerint „nincs munkahelyi biztonság”, és a munkavállalóknak csak két lehetőségük van: „vagy rabszolgaként dolgoznak, vagy távoznak” – érvel Sanoj.

„Nem kerülhetjük el a négy munkaügyi törvénykönyv következményeit sokáig” – figyelmeztet Sanoj, amíg nem visszük a harcot oda, ahol valóban számít.

Elengedhetetlen, hogy „a nép minden rétege összefogjon” és kényszerítse a szövetségi kormányt a négy új munkaügyi törvénykönyv visszavonására – követelte Sanoj.

forrás: Breakthrough News

* Az állam neve korábban Kerala volt. Egy 2026-os döntés alapján átnevezték Keralam-ra.

Kerala vörös csillaga továbbra is ragyog

Miközben a baloldali pártok elemzik választási vereségüket, a kommunista mozgalom továbbra is elválaszthatatlan része Kerala fejlődésének és társadalmának.

Ötévente Kerala választópolgárai az urnákhoz járulnak, hogy új állami kormányt válasszanak.

India huszonnyolc államának egyike, Kerala 35 milliós lakosságú, és az elmúlt évtizedben a Baloldali Demokratikus Front (LDF) kormányozta. Május 4-én az Indiai Választási Bizottság bejelentette, hogy az LDF a törvényhozás 140 helyéből csak 35-öt szerzett meg, míg az LDF régóta ellenfele, az Egyesült Demokratikus Front (UDF) 102 mandátummal megnyerte a választást.

Történelmi győzelem lett volna, ha az LDF győz, mert egyetlen front sem tudott három egymást követő választást nyerni Keralában – ez az állam magasan képzett és politikailag megosztott lakossággal rendelkezik.

Már az is elég csodálatos volt, amikor az LDF 2021-ben 99 mandátummal megnyerte az újraválasztást, növelve többségét nyolc mandátummal a 2016-os 91 mandátumos összesítéséhez képest. Ezt sem csinálta meg előtte egyetlen front sem.

Vajon a 2026-os vereség csupán a visszatérés ahhoz a hintázáshoz, amelyet a választópolgárok a két frontra kényszerítenek, vagy ez a baloldal számára – amelyet az Indiai Kommunista Párt (Marxista) (CPI(M)) vezet – mélyebb problémák jele?

Modern Kerala fejlődése

Az elmúlt évben Kerala baloldali kormánya két nagy jelentőségű eredményt jelentett be.

Először, hogy Kerala felszámolta a szélsőséges szegénységet – ezzel Kína után a második hely lett a világon, ahol ez sikerült. Másodszor pedig, hogy Kerala csecsemőhalandósági rátája 5 alá csökkent 1000 élveszületésenként, ami alacsonyabb, mint az Egyesült Államoké.

A kommunisták által vezetett Kerala lett az első indiai állam, amely felszámolta a mélyszegénységet

Pinarayi Vijayan, a miniszterelnök (2016-2026) 1945-ben született. Születése előtt anyja tizenegy gyermeket temetett el (amikor Kerala csecsemőhalandósága 1000 élveszületésenként 100 felett volt).

Ezek az eredmények – sok más mellett – részben a modern tudomány és technológia vívmányainak köszönhetők, de leginkább a baloldali kormányok által az 1957-es államalapítás óta szorgalmazott, emberközpontú politikáknak.

Tagadhatatlan, hogy a kommunisták kulcsszerepet játszottak az állami intézmények demokratizálódásában és a modern keralai társadalom formálásában, annak ellenére, hogy a baloldalt elnyomás sújtotta (1957 és 1987 között a baloldali kormányok nem tudták befejezni ciklusukat – 1959-ben a központi kormányzat beavatkozása, majd koalícióik gyengesége miatt).

A baloldal indította el a földreformot, fektette le a közoktatás és az állami egészségügy alapjait, és hozott méltóságot a dolgozók életébe.

Mindezen évek során, amikor a baloldal elveszített egy választást, a baloldali aktivisták nem hajtogatták össze zászlóikat, azt gondolva, hogy mindennek vége. Az utcákra vonultak a küzdelmekkel, amikor a kormányzat megpróbált népellenes politikákat bevezetni, különösen a neoliberális korszakban, és ők maradtak Kerala vívmányait védelmező legerősebb társadalmi erő. De folytatták társadalmuk progresszív fejlesztését is: szövetkezeteket és közkönyvtárakat építettek, kulturális központokat nyitottak, és szakszervezetekbe szervezték a dolgozókat. Az eredmények között volt az írástudatlanságot felszámoló írástudási kampány, valamint a Kudumbashree szövetkezet létrehozása (a világ egyik legnagyobb női szerepvállalási programja, 4,8 millió taggal).

E programok felépítésének folyamata Kerala társadalmának demokratizálódásához és a baloldal számára rendkívül képzett politikai aktivista gárda létrehozásához vezetett. Ez a kettős folyamat erősítette Keralát az elmúlt hatvankilenc évben.

Egy választás elveszett, de nem a folyamat

Az elmúlt harmincnyolc évben a baloldal huszonnégy évig kormányozta Keralát. Minden alkalommal teljesítette ötéves mandátumát, a szabotázskísérletek ellenére. Az elmúlt évtizedben Vijayan (akit szeretettel csak „Kapitánynak” hívtak) vezette kormány a jólétre, infrastruktúrára, egészségügyre és szociális fejlődésre összpontosított. A kormány megerősítette az állami oktatási és egészségügyi rendszereket az iskolák korszerűsítésével és az állami kórházak bővítésével. Elismerést kapott a 2018-as katasztrofális árvizek (kisebb árvizekkel a későbbi években), a 2018-as Nipah-járvány és a 2020-as COVID-19-pandémia idején végzett munkájáért. A főbb infrastrukturális projektek, köztük autópályák és hidak átalakították az államon belüli összeköttetéseket. A kormány emelte a szociális nyugdíjakat, bővítette a lakhatási programokat, és előmozdította a digitális kormányzást – mindezt nagyrészt a Kerala Infrastruktúra Beruházási Alap Testületének kreatív felhasználásával.

Ha a választásokat pusztán a politikai eredmények alapján vívták volna, az LDF megnyerte volna a harmadik ciklust is.

De a polgári rendszerben a választási demokrácia nem így működik; ez a rendszer alakítja és csatornázza be a különböző népi áramlatokat, beleértve a hivatalban lévőkkel szembeni elégedetlenséget és a kormányzási stílussal való elégedettlenséget. Ezek rendkívül érzelmi alapú gondolatok, amelyeket a közösségi médiában és a nagyvállalati médiában felerősítettek, hogy elhomályosítsák a kormány tényleges eredményeit. A szélsőséges szegénység felszámolása eltörpült a kormány más ügyekben tanúsított tétlenségéről szóló anekdotikus, de talán valós történetek tömeges terjesztése mellett.

Egy választás elveszett, de nem egy folyamat. A baloldali pártok közölték, hogy alaposan tanulmányozni fogják annak okát, miért tűnt úgy, hogy bázisuk erodálódott.

A keralai kommunista mozgalom tagjainak fele 2015 után csatlakozott a CPI(M)-hez, ami azt jelenti, hogy aktivistáik többsége nem a népi demokrácia megteremtéséért folytatott küzdelmekben nevelkedett. A pártba a kormányzás évtizede alatt jöttek. Ők most a keralai demokrácia megőrzéséért és elmélyítéséért folytatott harcban fognak próbát tenni.

Az aktivisták valódi fejlődése az osztályharc tüzében megy végbe, ahová Kerala kommunistái most vissza is térnek.

1977-ben a Baloldali Front a 140 helyből mindössze 29-öt szerzett meg, a kommunisták maguk mindössze 17 mandátumot. Ennek ellenére három éven belül, az 1980-as választásokon a baloldal 98 mandátumot nyert (ebből a CPI(M) önmagában 35-öt). Ami fontos az 1977 és 1980 közötti időszakban, hogy az LDF fáradhatatlanul kampányolt az emberek stabilitásának kérdésében, a társadalmi és gazdasági nehézségek leküzdésének szükségességében, valamint bármiféle vallási megosztottság megelőzésének abszolút fontosságában Keralában és Indiában.

Ezek a kampányok ismét megerősítették mind Keralát, mind a baloldalt, ezért tudtak 1980-ban összefogni, hogy E. K. Nayanar kormányát megválasszák (aki 1980-1981-ben, 1987-1991-ben, majd 1996-2001-ben vezette a kormányt). 1980 és 2000 között a baloldal megteremtette a népi tervezési kampány elveit és a szövetkezetek társadalomban betöltött szerepét.

Az élet garanciája Kerala államban

A kommunista mozgalom Kerala elválaszthatatlan része. Ha képes felismerni ezt, és visszanyeri az emberek bizalmát, tovább fogja átalakítani Kerala államát, miközben erőteljes tanulságokkal szolgál a világ számára.

Írták: Nitheesh Narayanan és Vijay Prashad a Tricontinental: Institute for Social Research munkatársai. Együtt szerkesztették az 1921 Uprising in Malabar (LeftWord Books, 2022) című könyvet, amelyhez Pinarayi Vijayan, Kerala volt miniszterelnöke írt előszót.

India baloldali pártjai a szakszervezeten kívüli munkásokat támogatják a minimálbérért folytatott küzdelemben

Az országszerte, a formális szakszervezeteken kívüli munkások által szervezett tiltakozások annak a jelei, hogy egyre többen felismerik a kollektív szerződés és az egységes küzdelem szükségességét.

India jelentős baloldali pártjainak tagjai pénteken, április 24-én Újdelhiben gyűltek össze, hogy szolidaritást vállaljanak azokkal a munkásokkal, akik országszerte tiltakozásokat szerveznek a minimálbér emeléséért és az állami elnyomás megszüntetéséért.

A tiltakozók jelszavakat skandálva ítélték el a biztonsági erők által letartóztatott több száz munkást, és követelték a szélsőjobboldali kormány által elfogadott négy új munka törvénykönyvének hatályon kívül helyezését.

A tiltakozást közösen szervezte az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás, a Forradalmi Szocialista Párt (RSP), a Forward Blokk és mások.

A nagygyűlés felszólalói szerint az újdelhi ipari külvárosban, Noidában zajló tiltakozások azt mutatják, hogy a szélsőjobboldali kormány azon kísérlete, hogy a szakszervezeteket évtizedes démonizálással, elnyomó törvényekkel, valamint társadalmi és regionális megosztottságot keltő törekvésekkel hiteltelenítse, összeomlóban van, mivel egyre több munkás egyesül és keres kollektív tárgyalást.

A felszólalók példaként említették a közelmúltbeli bihari Barauni-finomítóban, a haryanai Panipat-finomítóban, a gujarati munkások, valamint a Noidában és India Nemzeti Fővárosi Régiójának (NCR) más területein zajló tiltakozásokat mint az emelkedő munkásosztály-tudatosság jeleit Indiában.

A felszólalók megjegyezték, hogy e tiltakozások többsége a szakszervezetek aktív részvétele nélkül indult, és dacoltak az egyes állami kormányok azon törekvéseivel, hogy ezeket közbiztonsági problémaként tüntessék fel és erőszakkal fojtsák el őket.

Minden nagy szakszervezet, köztük a Centre for Indian Trade Union (CITU) is kifejezte támogatását a noidai munkások iránt, és részt vett a munkások és a közigazgatás közötti kommunikációs csatorna létrehozásában.

A tisztességes minimálbér a központi követelés

A baloldali pártok támogatták a szakszervezetek követelését, hogy az NCR-ben emeljék a minimálbért havi 26 000 rúpiára (276 USD), valamint legyenek megfelelő szociális biztonsági intézkedések és túlóradíjazás. Követelték továbbá a bérmunkás foglalkoztatás korlátozását és a tiltakozások során letartóztatott összes munkás azonnali szabadon bocsátását.

Miután évekig meredeken emelkedtek a megélhetési költségeik az alapvető árucikkek és szolgáltatások inflációja miatt, a Noidában (Gautam Buddhanagar) és az NCR más térségeiben – az ország egyik legnagyobb ipari körzetében, a főváros Újdelhi közelében – dolgozó munkások április második hetében sztrájkba kezdtek, béremelést követelve.

Hangsúlyozták, hogy Uttar Pradesh állam kormánya 2014 óta nem hozott létre bértanácsot a minimálbér felülvizsgálatára, hogy az igazodjon a növekvő inflációhoz, ami miatt a munkások többsége havi 11 000 rúpiás (= 36 ezer forint) bérből kénytelen tengődni.

Követeléseik teljesítése helyett az indiai legnagyobb állam, Uttar Pradesh biztonsági erői hatalmas fellépést indítottak a munkások ellen, több százukat letartóztatták, sőt azzal vádolták őket, hogy nemzetellenes tevékenységben vesznek részt.

Voltak jelentések a letartóztatott munkásokkal szembeni őrizetben elkövetett kínzásokról is, és sok szakszervezeti vezetőt házi őrizetbe helyeztek.

Az Uttar Pradesh-i kormányt vezető szélsőjobboldali Bharatiya Janata Párt (BJP) megpróbálta lecsillapítani a tiltakozó munkásokat azzal, hogy 21%-kal megemelte a minimálbért.

A baloldali pártok támogatták a szakszervezetek döntését, miszerint elutasítják az Uttar Pradesh-i kormány által bejelentett csekély béremelést, mivel az súlyosan elégtelen a méltó élethez.

A nagyobb küzdelem része

A pénteki tiltakozáson felszólaló különböző vezetők szerint a noidai küzdelem tükrözi az indiai munkásosztály növekvő elégedetlenségét, amelynek többsége szervezetlen maradt.

India egymást követő kormányai szisztematikus kísérletet tettek arra, hogy megfosszák a munkásokat kollektív tárgyalási jogaiktól, például a szakszervezet-alakítás jogától. Ez olyan helyzethez vezetett, hogy az ország összes munkásának több mint 90%-a a szakszervezetek hatókörén kívül esik.

A szakszervezetek el nem ismerése, a bértanácsok felállításának megtagadása és a tiltakozások kriminalizálása néhány további eszköz, amelyet a kormányok a munkások elhallgattatására alkalmaznak.

Subhashini Ali, a CPI(M) vezetője szerint Narendra Modi kormánya azért utasítja el a munkások jogos panaszainak elismerését, és söpri azokat a „nemzetellenes” tevékenységek szőnyege alá, mert a nagyvállalatok önjelölt védelmezőjének tekinti magát.

Amrinder Kaur, az All India Trade Union Congress (AITUC) – az ország egyik legrégebbi és legnagyobb szakszervezeti szövetsége – vezetője szerint a Modi-kormány által bevezetett négy új munka törvénykönyve a legújabb és legátfogóbb kísérlet az ország munkásmozgalmának megölésére.

Hangsúlyozta, hogy össze kell kapcsolni az országszerte zajló munkásküzdelmeket a négy új munka törvénykönyvének bevezetése elleni február 12-i országos sztrájkkal.

A Modi-kormány által hozott négy új munka törvénykönyve a tőkések hatalmát erősíti a munkások rovására, akik elveszítik évtizedes küzdelem során kivívott összes jogukat.

Az ország több mint 600 millió munkásából közel 300 millió vett részt a szakszervezetek által közösen meghirdetett sztrájkban, hogy tiltakozzon a négy új munka törvénykönyvének bevezetése ellen.

forrás: Peoples Dispatch

A kommunisták által vezetett Kerala lett az első indiai állam, amely felszámolta a mélyszegénységet

Szombaton, november 1-jén, az India déli részén fekvő Kerala állam hivatalosan is bejelentette, hogy felszámolta a szélsőséges szegénységet. Ezzel a baloldali kormányzású állam az ország első és egyetlen olyan tagállama lett, amely ilyen mérföldkövet ért el.