Miközben a baloldali pártok elemzik választási vereségüket, a kommunista mozgalom továbbra is elválaszthatatlan része Kerala fejlődésének és társadalmának.
Ötévente Kerala választópolgárai az urnákhoz járulnak, hogy új állami kormányt válasszanak.
India huszonnyolc államának egyike, Kerala 35 milliós lakosságú, és az elmúlt évtizedben a Baloldali Demokratikus Front (LDF) kormányozta. Május 4-én az Indiai Választási Bizottság bejelentette, hogy az LDF a törvényhozás 140 helyéből csak 35-öt szerzett meg, míg az LDF régóta ellenfele, az Egyesült Demokratikus Front (UDF) 102 mandátummal megnyerte a választást.
Történelmi győzelem lett volna, ha az LDF győz, mert egyetlen front sem tudott három egymást követő választást nyerni Keralában – ez az állam magasan képzett és politikailag megosztott lakossággal rendelkezik.
Már az is elég csodálatos volt, amikor az LDF 2021-ben 99 mandátummal megnyerte az újraválasztást, növelve többségét nyolc mandátummal a 2016-os 91 mandátumos összesítéséhez képest. Ezt sem csinálta meg előtte egyetlen front sem.
Vajon a 2026-os vereség csupán a visszatérés ahhoz a hintázáshoz, amelyet a választópolgárok a két frontra kényszerítenek, vagy ez a baloldal számára – amelyet az Indiai Kommunista Párt (Marxista) (CPI(M)) vezet – mélyebb problémák jele?
Modern Kerala fejlődése
Az elmúlt évben Kerala baloldali kormánya két nagy jelentőségű eredményt jelentett be.
Először, hogy Kerala felszámolta a szélsőséges szegénységet – ezzel Kína után a második hely lett a világon, ahol ez sikerült. Másodszor pedig, hogy Kerala csecsemőhalandósági rátája 5 alá csökkent 1000 élveszületésenként, ami alacsonyabb, mint az Egyesült Államoké.
Pinarayi Vijayan, a miniszterelnök (2016-2026) 1945-ben született. Születése előtt anyja tizenegy gyermeket temetett el (amikor Kerala csecsemőhalandósága 1000 élveszületésenként 100 felett volt).
Ezek az eredmények – sok más mellett – részben a modern tudomány és technológia vívmányainak köszönhetők, de leginkább a baloldali kormányok által az 1957-es államalapítás óta szorgalmazott, emberközpontú politikáknak.
Tagadhatatlan, hogy a kommunisták kulcsszerepet játszottak az állami intézmények demokratizálódásában és a modern keralai társadalom formálásában, annak ellenére, hogy a baloldalt elnyomás sújtotta (1957 és 1987 között a baloldali kormányok nem tudták befejezni ciklusukat – 1959-ben a központi kormányzat beavatkozása, majd koalícióik gyengesége miatt).
A baloldal indította el a földreformot, fektette le a közoktatás és az állami egészségügy alapjait, és hozott méltóságot a dolgozók életébe.
Mindezen évek során, amikor a baloldal elveszített egy választást, a baloldali aktivisták nem hajtogatták össze zászlóikat, azt gondolva, hogy mindennek vége. Az utcákra vonultak a küzdelmekkel, amikor a kormányzat megpróbált népellenes politikákat bevezetni, különösen a neoliberális korszakban, és ők maradtak Kerala vívmányait védelmező legerősebb társadalmi erő. De folytatták társadalmuk progresszív fejlesztését is: szövetkezeteket és közkönyvtárakat építettek, kulturális központokat nyitottak, és szakszervezetekbe szervezték a dolgozókat. Az eredmények között volt az írástudatlanságot felszámoló írástudási kampány, valamint a Kudumbashree szövetkezet létrehozása (a világ egyik legnagyobb női szerepvállalási programja, 4,8 millió taggal).
E programok felépítésének folyamata Kerala társadalmának demokratizálódásához és a baloldal számára rendkívül képzett politikai aktivista gárda létrehozásához vezetett. Ez a kettős folyamat erősítette Keralát az elmúlt hatvankilenc évben.
Egy választás elveszett, de nem a folyamat
Az elmúlt harmincnyolc évben a baloldal huszonnégy évig kormányozta Keralát. Minden alkalommal teljesítette ötéves mandátumát, a szabotázskísérletek ellenére. Az elmúlt évtizedben Vijayan (akit szeretettel csak „Kapitánynak” hívtak) vezette kormány a jólétre, infrastruktúrára, egészségügyre és szociális fejlődésre összpontosított. A kormány megerősítette az állami oktatási és egészségügyi rendszereket az iskolák korszerűsítésével és az állami kórházak bővítésével. Elismerést kapott a 2018-as katasztrofális árvizek (kisebb árvizekkel a későbbi években), a 2018-as Nipah-járvány és a 2020-as COVID-19-pandémia idején végzett munkájáért. A főbb infrastrukturális projektek, köztük autópályák és hidak átalakították az államon belüli összeköttetéseket. A kormány emelte a szociális nyugdíjakat, bővítette a lakhatási programokat, és előmozdította a digitális kormányzást – mindezt nagyrészt a Kerala Infrastruktúra Beruházási Alap Testületének kreatív felhasználásával.
Ha a választásokat pusztán a politikai eredmények alapján vívták volna, az LDF megnyerte volna a harmadik ciklust is.
De a polgári rendszerben a választási demokrácia nem így működik; ez a rendszer alakítja és csatornázza be a különböző népi áramlatokat, beleértve a hivatalban lévőkkel szembeni elégedetlenséget és a kormányzási stílussal való elégedettlenséget. Ezek rendkívül érzelmi alapú gondolatok, amelyeket a közösségi médiában és a nagyvállalati médiában felerősítettek, hogy elhomályosítsák a kormány tényleges eredményeit. A szélsőséges szegénység felszámolása eltörpült a kormány más ügyekben tanúsított tétlenségéről szóló anekdotikus, de talán valós történetek tömeges terjesztése mellett.
Egy választás elveszett, de nem egy folyamat. A baloldali pártok közölték, hogy alaposan tanulmányozni fogják annak okát, miért tűnt úgy, hogy bázisuk erodálódott.
A keralai kommunista mozgalom tagjainak fele 2015 után csatlakozott a CPI(M)-hez, ami azt jelenti, hogy aktivistáik többsége nem a népi demokrácia megteremtéséért folytatott küzdelmekben nevelkedett. A pártba a kormányzás évtizede alatt jöttek. Ők most a keralai demokrácia megőrzéséért és elmélyítéséért folytatott harcban fognak próbát tenni.
Az aktivisták valódi fejlődése az osztályharc tüzében megy végbe, ahová Kerala kommunistái most vissza is térnek.
1977-ben a Baloldali Front a 140 helyből mindössze 29-öt szerzett meg, a kommunisták maguk mindössze 17 mandátumot. Ennek ellenére három éven belül, az 1980-as választásokon a baloldal 98 mandátumot nyert (ebből a CPI(M) önmagában 35-öt). Ami fontos az 1977 és 1980 közötti időszakban, hogy az LDF fáradhatatlanul kampányolt az emberek stabilitásának kérdésében, a társadalmi és gazdasági nehézségek leküzdésének szükségességében, valamint bármiféle vallási megosztottság megelőzésének abszolút fontosságában Keralában és Indiában.
Ezek a kampányok ismét megerősítették mind Keralát, mind a baloldalt, ezért tudtak 1980-ban összefogni, hogy E. K. Nayanar kormányát megválasszák (aki 1980-1981-ben, 1987-1991-ben, majd 1996-2001-ben vezette a kormányt). 1980 és 2000 között a baloldal megteremtette a népi tervezési kampány elveit és a szövetkezetek társadalomban betöltött szerepét.
A kommunista mozgalom Kerala elválaszthatatlan része. Ha képes felismerni ezt, és visszanyeri az emberek bizalmát, tovább fogja átalakítani Kerala államát, miközben erőteljes tanulságokkal szolgál a világ számára.
Írták: Nitheesh Narayanan és Vijay Prashad a Tricontinental: Institute for Social Research munkatársai. Együtt szerkesztették az 1921 Uprising in Malabar (LeftWord Books, 2022) című könyvet, amelyhez Pinarayi Vijayan, Kerala volt miniszterelnöke írt előszót.