militarizmus

Kitörés a sorból a „ReArm Europe” korában

A kényszerű sorozás és a katonai szolgálat megtagadásának joga alapvető emberi jog, amelyet védeni kell

A háborúellenes mozgalom fontos szereplői találkoztak ma az Európai Parlamentben; a Baloldal frakció fogadta a lelkiismereti okból katonai szolgálatot megtagadókat Oroszországból, Izraelből, Törökországból, Ukrajnából és uniós országokból, hogy megvitassák a katonai szolgálat megtagadásához való jog védelmét.

Miközben az uniós kormányok egyre gyakrabban emlegetik a katonai szolgálat újbóli bevezetésének veszélyét, a rendezvény emlékeztetett arra, hogy a lelkiismereti okból való szolgálatmegtagadás jogát kifejezetten elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikkének (2) bekezdése, és ennek megfelelően védeni kell.

A lelkiismereti okból szolgálatot megtagadók mellett – akik közül sokuk börtönbüntetést töltött – a Baloldal frakció összegyűjtötte azokat a munkás- és diákmozgalmakat is, amelyek szerte az EU-ban a sorozás ellen mozgósítottak.

A mai rendezvényen felszólaló Özlem Demirel baloldali EP-képviselő (Die Linke, Németország) közölte: „A fegyverkezésről szóló narratíva nem csupán a fegyvergyártásról szól. Egy egész társadalom militarizálásával nézünk szembe. Németországban villamosvezetők tagadták meg, hogy katonai hirdetéseket szállító villamosokat vezessenek. Diákok vonultak az utcára, hogy ellenálljanak a militarizálás lendületének. […] Az EU-ban élő ukránok esetében a törvényeket úgy módosították, hogy gyengítsék menedékjogukat. Oroszországban azok a férfiak, akik megtagadják Ukrajna megtámadását, Európában nem kapnak védelmet Putyin elleni fellépésükért […] Európa a történelemből tudja, hogy a fegyverkezési verseny nem vezethet békéhez. Ellenállást kell tanúsítanunk a militarizálással szemben itthon, az EU-ban és világszerte.”

Marc Botenga EP-képviselőnk (PTB/PVDA, Belgium) így nyilatkozott: „Ez a konferencia különösen fontos, ha az itteni európai fejleményeket nézzük. Belgiumban a védelmi miniszterünk úgy érezte, helyénvaló levelet küldeni minden 17 évesnek, amelyben a hadsereghez való csatlakozásra buzdítja őket. Hollandiában nagy ifjúsági mozgalom utasítja el az új katonai szolgálatot. Németországban a diákok sztrájkakciókkal állnak ellen. Az EU számos országában különösen a fiatalok mennek ki az utcára ez ellen. Ahogy az Internacionálé szövege hív minket: Dobd el a puskát, bontsd a sort!*”

EP Baloldal frakció

* Az Internacionálé ötödik versszakára utalva

Az imperializmus legyőzésére képes erő

Ha a háborúra való törekvés a profitszisztémában gyökerezik, melyik az a társadalmi erő, amely képes megzavarni ezt a rendszert?

A világ vezetői ezen a héten közelebb vittek minket a háborúhoz.

De ha a mainstream médiát követed, az úgy mutatja be, ami Jemenben, Ukrajnában, Iránban és Palesztinában történik, mint elszigetelt pillanatképeket.

Legjobb esetben is azt mondják nekünk, hogy „autoriter” erők próbálnak aláásni „mi”-nket – legyen szó a huszi lázadókról, Vlagyimir Putyinról vagy az iráni Iszlám Köztársaságról.

A valóságban a pillanatképek mind egy sokkal mélyebb imperialista és rendszerszintű válság részei.

Először is, az imperialista versengés a globális rendszer minden szintjén fokozódik. Nemzetközi szinten látjuk a „nagyhatalmi versengés” visszatérését, amely az USA hosszú távú hanyatlását és Kína felemelkedését tükrözi.

De láttuk a regionális imperialista hatalmak felemelkedését is a kapitalizmus történelmi magján kívül. Izrael, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Irán és Törökország mind a regionális dominanciáért verseng a Közel-Keleten.

A Szaúd-Arábia és Jemen közötti gyújtópont emlékeztet arra, hogyan nyitott teret az USA hanyatlása az ilyen hatalmak számára.

Másodszor, az USA imperializmusa által 1945 után épített liberális kapitalista rend szétesőben van. És a neoliberalizmus – a globális kapitalizmus irányításának domináns módja több mint 40 éven át – összeomlóban van.

Az uralkodó osztályok az „államkapitalizmus” formáihoz fordulnak, hogy segítsenek nekik a nemzetközi versenyben.

Ez azt jelenti, hogy az állam sokkal aktívabb szerepet vállal a beruházások irányításában és a termelés megszervezésében, miközben egy elmélyült verseny világával néz szembe.

Harmadszor, ez a két eltolódás összefonódik azzal, hogy Kína felemelkedése gyártási nagyhatalomként átalakította a globális kapitalizmust.

Mindezek a változások fokozzák a versenyt világszerte.

Mi a kiút? Az imperializmus marxista elmélete megérti, hogy a háborúra való törekvés a profitszisztémában gyökerezik.

De nem egyszerűen sakktáblaként tekint a világra, ahol a „nagyhatalmak” játszák ki rivalizálásaikat, a többiek pedig passzív áldozatok.

Az imperializmusról alkotott felfogásunk újra megerősíti a túlnyomó többség cselekvőképességét.

Ha a háborúra való törekvés a profitszisztémában gyökerezik, melyik az a társadalmi erő, amely képes megzavarni ezt a rendszert? Itt a munkások lehetséges erejére mutatunk, amikor sztrájkolnak.

Ma társadalmi harcok dúlnak Franciaország és a spanyol állam utcáin, és a palesztin mozgalom táplálta ezeket.

Nagy-Britanniában az ilyen harcok még nem törtek ki – egyelőre. De megpróbálhatjuk összehozni a „Palesztina-generáció” radikalizmusát, a társadalmi harcokat és a szélsőjobb elleni generációs harcunkat.

És minden csatában meg kell találnunk a módját, hogy átitassuk a munkások társadalmi erejével, hogy megzavarjuk a rendszert. Egy ilyen erő megállíthatja a háborúra való törekvést és legyőzheti az imperializmus borzalmait.

A október 30-i nemzetközi szolidaritási akciónap a Földközi-tengeri dokkmunkásokkal jó lehetőség. Ők Palesztina és a háborús övezetekbe küldött fegyverek miatt lépnek fel.

Általános sztrájk zajlik Olaszországban aznap, és ez a Franciaországban és a spanyol államban zajló lázadás közepette történik.

forrás: Socialist Worker

A NATO főtitkára szerint „nincs közvetlen veszély”, de Európa újrafelfegyverzése teljes gőzzel folytatódik

A fegyverkezési tárgyalások folytatódnak Brüsszelben, miközben az európai vezetők egyre feszültebb Oroszország-ellenes diskurzust folytatnak, és „hibrid fenyegetésekre” hivatkoznak.

További újrafelfegyverzési tárgyalások vannak folyamatban Brüsszelben, miközben az európai politikusok egyre feszültebb Oroszország-ellenes diskurzust építenek. Szeptember 30-án, szerdán védelmi miniszterek és iparági képviselők csatlakoztak az Euronews Védelmi és Űrügyi Csúcstalálkozójához, amelynek középpontjában a blokk növekvő védelmi kiadásai és a tagállamok közötti együttműködés álltak.

A csúcstalálkozóra heteken át tartó, az EU-tagállamokat érő állítólagos hibrid támadások után került sor, amelyek még néhány fokozattal feljebb tolták az európai politikai establishmentet átható, amúgy is feszült újrafelfegyverzési narratívát. Mindössze néhány nappal korábban jelentette be az EU Tanács az öt Európai Védelmi Közös Érdekű Projekt (EDPCI) következő szakaszát – olyan projektekét, amelyek „lehetővé teszik az EU-országok számára, hogy együtt dolgozzanak olyan jelentős védelmi kezdeményezéseken, amelyek túl nagyok vagy túl összetettek ahhoz, hogy az egyes országok önállóan fejlesszék azokat.”

Bár különálló eseményekről van szó, a két esemény több közös pontot is mutatott, kezdve azzal, hogy az EU-országok közötti koordináció fokozására összpontosítottak a hatékonyabb fegyverkezés – és a következő évekre tervezett védelmi kiadásokra szánt milliárd eurók elköltése – érdekében. Hangsúlyozták továbbá a katonai szektor azon területeit, amelyek a legnagyobb figyelmet kapják majd – beleértve a drónokat és a katonai kapacitásokat Kelet-Európában.

Ez a földrajzi fókusz túlmutat az EU-tagállamokon, kiterjedve – legalábbis – Ukrajnára és Moldovára. A legtöbb EDPCI – mint a Drón és Drónellenes Európai Eltökéltség (DECODER) és a Keleti Flank Figyelő – Ukrajnát partnerként tünteti fel. Ukrán fegyveripari vállalkozók is jelen voltak a brüsszeli csúcstalálkozón, köztük a Fire Point, az ország egyik legprominensebb fegyvergyártó cégének vezető személyiségei.

Nagyon közeli fegyverkezési beruházások

Bár Mark Rutte NATO-főtitkár a csúcstalálkozón tett felszólalásában kijelentette, hogy „nincs közvetlen veszély” a szövetség tagjainak területeire, ő és mások sem fogták vissza magukat az instabil időszakra vonatkozó előrejelzésektől.

Theo Francken belga védelmi miniszter például „több hibrid fenyegetési akciót” és összességében „sötét telet Európa számára” jósolt – egy olyan forgatókönyvet, amelyet láthatóan több fegyverkezési kiadással és a szociális szolgáltatások leépítésével kíván kezelni, ahogyan azt számos alkalommal kifejezetten ki is jelentette.

„Európa nagyon jó volt a soft powerbe, a szociális biztonságba való befektetésben” – mondta Francken. „És gyönyörű dolog nyugdíjrendszerrel rendelkezni, szociális jóléti rendszerekkel, amikor valaki megbetegszik, amikor valaki elveszíti a munkáját – mindenünk megvan. De amikor háború van vagy hibrid fenyegetések, akkor nincs semmink.”

Tekintettel arra a jelentős összegre, amelyet az európai országok már fegyverkezésre fordítottak, az az értékelése, hogy „nincs semmink”, legjobb esetben is pontatlan.

Ez a megállapítás rendszeresen vitatott is számos európai város utcáin, ahol szakszervezetek, diákok és békemozgalmak továbbra is tiltakoznak a háborút szolgáló megszorítási költségvetések ellen.

Európának a szomszédaival együtt épített biztonságra van szüksége

Amellett, hogy Franciaország 2027-es költségvetési javaslata elleni, a szociális biztonságot és a munkaügyi cutokat ellenző nagyszabású tüntetések, valamint a németországi hadkötelezettség elleni diáksztrájkok zajlottak a múlt héten, a következő hónapokban a mozgalmak növekedése várható – beleértve egy nemzetközi ifjúsági sztrájkot novemberben.

„Elutasítjuk társadalmaink militarizálását, és támogatjuk azokat a fiatalokat, akik ezt visszautasítják” – írta a Stop ReArm Europe koalíció szeptember 23-án. „Európa-szerte több ezer középiskolás és egyetemi hallgató kel fel, hogy visszautasítsa a militarizálást és a hadkötelezettség visszatérését.”

„Az EU-ban közel 20 millió gyermek – minden negyedik – él szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitve” – tette hozzá a csoport. „Mindeközben a kormányok olyan katonai kiadásokat vállaltak, amelyeket az EU saját védelmi biztosa, Andrius Kubilius 2035-re 7000 milliárd euróra becsül.”

„A militarizált biztonságra elkülönített billiók egy fegyver csövével szemben hagynak minket, és a globális pénzügyi szereplőknek eladósodva” – írta a Stop ReArm, egy szolidaritáson és gondoskodáson alapuló alternatívát sürgetve. „Ennek kéz a kézben kell járnia egy el nem kötelezett külpolitikával, amely diplomácia útján oldja meg a konfliktusokat, tiszteletben tartja a nemzetközi jogot és az emberi jogokat, és közös biztonságot épít mindenki számára: biztonságot a szomszédainkkal, nem ellenük.”

Írta: Ana Vračar
forrás: BreakThrough News

Német diákok: „Nem akarunk háborúba menni”

Diákok ezrei sztrájkoltak ismét Németország-szerte a sorkötelezettség és a militarizáció ellen pénteken, szeptember 25-én. Az akciók legalább 100 településen zajlottak, a fiatalok pedig a kormány által választott úttól való éles irányváltást követeltek.

„Nem akarunk katonai szolgálatra kényszerülni, és nem akarunk háborúba menni” – írták a diákok a májusi legutóbbi sztrájkjuk utáni nyilatkozatukban.

Ez a negyedik alkalom, hogy a diákok 2025 vége óta osztálytermeket cserélnek utcákra. A mozgalom megerősödött a Merz-kormány „Európa legerősebb konvencionális hadseregének” felépítésére irányuló terveivel szembeni ellenállásban – beleértve több ember bevonását a Bundeswehrbe, a német fegyveres erőkbe.

Míg a hatóságok ragaszkodnak ahhoz, hogy a katonai toborzás továbbra is önkéntes, a diákok figyelmeztettek a nyílt sorkötelezettség felé mutató egyértelmű tendenciára. A helyi sztrájkbizottságok és aktivisták az akciók előtti széles körű elnyomást is hangsúlyozták. Ezek közé sorolták a vizsgák sztrájk napjaira történő ütemezését és a diákok iskolaterületen való bezárását – mutattak rá.

Milliárdok a Bundeswehrnek, megszorítások az iskoláknak és az ifjúsági szolgáltatásoknak

Az elmúlt hónapokban a kormány több ezer kérdőívet küldött ki, hogy felmérje a fegyveres erőkbe való belépés iránti önkéntes érdeklődést. A német média szerint a válaszadás kiábrándító volt: diákok tízezrei nyilatkoztak úgy, hogy semmilyen érdeklődést nem mutatnak. Még a hadsereg népszerűsítésére elkülönített több millió eurós költségvetés sem tudta megingatni ezt a véleményt.

„Háborús szolgálatot adnak el nekünk »kalandként«, miközben tudjuk, hogy ami vár ránk, az kényszer, megalázás, szexizmus, jobboldali szélsőségesség és rasszizmus” – teszi hozzá a diáknyilatkozat.

Ahelyett, hogy komolyan vennék az üzenetet, a hatóságok nemrég előmozdították az orvosi vizsgálatok bevezetését a célzott népesség körében, ami további frusztrációt váltott ki a diákokból.

„Nem akarunk kötelező kérdőíveket, bírságokat, sorozási orvosi vizsgálatokat, országos sorozási értékelő központokat, sem a Szövetségi Önkéntes Szolgálat katonai szolgálatba történő tervezett integrációját” – írták. „Ezek eszközök a sorkötelezettség újbóli bevezetésének előkészítésére, és így egy újabb Németországból kiinduló háborúra.”

„Sorkötelezettség esetén ágyútölteléknek képeznének ki minket, és a lövészárkokba kényszerítenének” – tették hozzá a diákok. „A háború az életünkbe kerül, míg az olyan vállalatok, mint a Rheinmetall, rekordprofitot termelnek.”

Bővebben: Ulrike Eifler: „A munkahely az a hely, ahol a háború ellen kell harcolnunk”

A sztrájkoló diákok szolidaritásukat fejezték ki a militarizáció és a költségvetési megszorítások elleni egyéb folyamatban lévő küzdelmekkel. Kijelentették, hogy csatlakoznak az október elejére Berlinbe és Stuttgartba tervezett békedemonstrációkhoz, valamint a szakszervezetek által támogatott, a költségvetési megszorítások elleni szombati, szeptember 26-i mozgósításhoz.

Döntésük tükrözi a széles körű felismerést, hogy az ifjúsági és oktatási szolgáltatások is a megszorítások e fordulójának érintettjei közé tartoznak. A junge Welt szerint az oktatásért felelős szövetségi minisztérium közel 1 milliárd eurós megszorítással néz szembe – míg 2027-ben 140 milliárd eurót bocsátanak rendelkezésre az úgynevezett védelemre.

„Minden tankot, minden rakétát leromlott iskolákkal és szociális megszorításokkal fizetünk meg” – jegyezték meg a diákok.

Írta: Ana Vracar
forrás: BreakThrough News

10-20 milliárd forintot sikerült földhöz vágni

Ezen összeg között mozog egy Magyarország által üzemeltetett Gripen vadászgép ára.

Szolnok mellett lezuhant egy Gripen vadászgép. A pilóta szerencsésen katapultált és rutinszerű orvosi vizsgálatnak vetik alá. A honvédelmi miniszter személyesen utazik a helyszínre. (Csodálkozunk, hogy nem maga a miniszterelnök használja ki az alkalmat egy kis fotózkodásra.)

Magyarország a JAS-39C és JAS-39D típusokat használja. Ezek ára a piacon 30-60 millió amerikai dollár között van, azaz átszámítva 10-20 milliárd forint; nem beszélve a szintén csillagászati árral rendelkező üzemanyagról, ami óránként 1500-2000 liter kerozint tesz ki, amely ára 500.000 és 900.000 forint (+ egyéb fenntartási költségek, személyzet, alkatrészek, tárolás…)

Eközben évente 30 ezerre tehető azon emberek száma, akik azért halnak meg, mert elégtelen az állami egészségügyi ellátás, kilométeres várólistákkal.

Bár Magyarország a baleset előtt 68 légi harcjárművel rendelkezett (18 vadászbombázó, és 50 harci helikopter, amelynek kivonása és cserélése zajlik), kereken NULLA olyan légi járművünk volt, amely tűzoltásra alkalmas. Márpedig Magyarországon emberi életeket veszélyeztető tüzek voltak a globális klímakatasztrófa okozta aszályok miatt. Sokan otthonaikat vesztették el. Ez is azt jelzi, hogy a politikai elit számára az emberek legyilkolására gyártott gépek fontosabbak, mint a védelmük.

Csak ez az egy gép kb. 5-10 ezer csípőműtét ára, azaz konkrétan lenullázná a 2026. januári 9550 fős várólistát. Ez 3000 szakorvos vagy 15000 ápoló éves bére. 5-10 ezer háziorvosi rendelő éves fenntartási költsége. Egy azonnali 0,4%-os nyugdíjemelés mindenkinek.

A szervilis NATO-párti hazai média egyik fő képviselője sem nevezte meg az összeget, amit sikerült egy nap alatt – sajnos szó szerint – földhöz vágni.

Német diákok fokozzák a harcot a sorozás ellen

„A diákok és a fiatalok már nem azonosulnak a nemzetállammal, mert az nem nyújt nekik semmit”

Sétálj végig bármelyik német városon, és látni fogod, hogy a buszmegállókat teleplakátolják egy új YouTube-sorozattal, a „Generation Wehrdienst” – azaz „Katonai szolgálat generáció”-val.

A sorozat több újoncot követ nyomon, ahogy végigjárják a fegyveres erők alapkiképzését.

„Ez egy nagy propagandakampány része, amelyet az állam nyomat, hogy rávegye az embereket, különösen a fiatalokat, hogy jelentkezzenek szolgálatra” – magyarázta Ueli, egy észak-rajna–vesztfáliai siegeni diák a Socialist Workernek.

„De ez sokkal nagyobb ennél a sorozatnál. Az iskolámban is vannak hirdetések a hadseregről.

„A katonaság pedig szórólapokat küldött ki a gyorséttermekbe is. Szóval ha például pizzát rendelsz, lehet, hogy kapsz egy szórólapot, amelyen megkérdezik, akarsz-e jelentkezni” – tette hozzá.

A német állam Friedrich Merz kancellár kemény jobbos, tory-típusú CDU/CSU-kormánya alatt azt a célt tűzte ki, hogy 2035-re 183 000-ről 260 000-re növelje a hadsereg létszámát.

Ezen felül 200 000 tartalékost is szeretnének.

Ez része Merz ígéretének, hogy a német hadsereget „Európa legerősebb hagyományos katonai erejévé” tegye.

De van egy probléma Merz tervével. Szinte senki sem akar jelentkezni.

A sorozást, amely egykor kötelező volt, 2011 óta felfüggesztették. Ehelyett az állam önkéntes alapon próbál toborozni.

Az év eleje óta minden német férfitől kérik, hogy töltsön ki egy űrlapot, amelyen jelzi szolgálati hajlandóságát.

Eddig 99,82 százalékuk jelezte, hogy nem hajlandó.

Euli elmondta: „A diákok és a fiatalok már nem azonosulnak a nemzetállammal, mert az nem nyújt nekik semmit.

„Iskolákat, kulturális intézményeket, sportlétesítményeket és ifjúsági klubokat zárnak be, mert azt mondják, nincs pénz. De háborúra mindig találnak pénzt.”

A diákok és fiatalok nemcsak megtagadják a szolgálatot, hanem ellen is állnak.

Euli tagja a „Schulstreik gegen Wehrpflicht” – azaz „Iskolai sztrájk a sorozás ellen” – mozgalomnak.

Még mielőtt a „önkéntes sorozásról” szóló törvényt elfogadta volna a parlament, diáktiltakozók már sztrájkoltak, és 2025. december 5-én kiléptek az iskola falai közül.

Azóta további két tiltakozó akcióra került sor, 2026. március 5-én és május 8-án, több mint 50 000 diák és támogatójuk részvételével.

Németországban ugyan nyári szünet van az iskolákban, de az „Iskolai sztrájk a sorozás ellen” mozgalom több száz tagja már találkozgat, hogy megvitassák a következő lépéseket.

Azóta összehívták a következő országos tüntetést szeptember 25-re.

És terjeszkednek, hogy minél nagyobb és szélesebb mozgalmat építsenek.

Így például felszólították a mozgalom tagjait, hogy vegyenek részt a következő napi, szeptember 26-i akciónapon is, amely a német állam megszorításai és szociális kiadáscsökkentései ellen irányul.

Euli szerint kulcsfontosságú stratégia lesz a szakszervezeti tagok bevonása a mozgalomba.

„Az állam eddig látványosan sikertelen volt a céljai elérésében.

„De amikor a törvényt a parlamentben vitatták meg, volt egy bekezdés benne, amely szerint minden 18 és 45 év közötti férfinak, aki három hónapnál hosszabb időre kívánja elhagyni Németországot, engedélyt kellett volna kérnie ehhez.

„Ez nem került be a törvény végleges szövegébe. De a jövőben bekerülhet.

„Tehát azt kell mondanunk a dolgozóknak, hogy a sorozás nemcsak a diákokat és fiatalokat érinti majd, hanem végső soron mindenkit.

„Felvettük a kapcsolatot helyi szakszervezetekkel, és eddig biztatónak tűnik a visszajelzés. De folytatnunk kell az építkezést.”

forrás: Socialist Worker

Kína felszólítja Japánt, hogy hagyjon fel nukleáris ambícióival és tartsa tiszteletben nemzetközi jogot

A kínai felszólításra azután került sor, hogy különböző japán hatóságok az ország három nukleáris alapelvének felülvizsgálatát és az Egyesült Államok nukleáris fegyvereinek „kiterjesztett elrettentésként” történő telepítésének szorgalmazását vetették fel.

Kína ismételten kifejezte aggodalmát a japán újrafegyverkezésről és nuklearizációról szóló egyre erősödő tárgyalásokkal kapcsolatban, egy nappal azután, hogy az ország védelmi minisztere arra utalt, hogy az ország nukleáris fegyverekkel kapcsolatos álláspontjának felülvizsgálata elkerülhetetlen.

Kína kijelentette, hogy egy ilyen lépés sérti a régióban meglévő megállapodásokat és Japán nemzetközi jogi kötelezettségvállalásait, és figyelmeztetett, hogy a régió instabilitásához vezethet.

Egy vasárnap sugárzott online hírműsorban Koizumi Sindzsiró japán védelmi miniszter, miközben párhuzamot vont Ukrajna helyzete és Kelet-Ázsia között, azt mondta: „bár ez egy nehéz kérdés… egy téma, amit nem kerülhetünk el, az a nukleáris fegyverek.”

Koizumi az ország pacifista alkotmánya és három nukleáris alapelve iránti tartós lakossági támogatásra reagált, annak ellenére, hogy kormánya ezek felülvizsgálatát szorgalmazza.

Vasárnap több ezer japán vonult az utcára Tokióban, hogy tiltakozzon a Takaicsi Sanae vezette szélsőjobboldali kormány alkotmány- és a három nukleáris alapelv felülvizsgálatára irányuló tervei ellen, amelyek lehetővé tennék amerikai nukleáris fegyverek japánba való telepítését és előmozdítanák az ország újrafegyverkezési napirendjét.

Japán három nukleáris alapelve – a nukleáris fegyverek birtoklásának, előállításának és behozatalának tilalma – 1967-ben fogalmazódott meg, és azóta minden egymást követő kormány követte az országban.

Japán tapasztalata, miszerint az egyetlen ország a világon, amely megtapasztalta a nukleáris fegyverek pusztító hatásait, meghatározó volt az ország nukleáris szemléletének és a közvéleménynek a kialakításában ebben a kérdésben.

Az ország politikájában azonban a jobboldal térnyerése és az Egyesült Államok növekvő nyomása a Kínával folytatott „új hidegháborújában” a „nemzeti újjászületésre” irányuló felhívásokhoz és az ország újrafegyverkezésére irányuló kísérletekhez vezetett, beleértve a saját nukleáris fegyverek kifejlesztéséről szóló tárgyalásokat is.

A Takaicsi-kormány előmozdította az Egyesült Államok narratíváját a Kínából a régió országaira leselkedő lehetséges fenyegetésekről, és nyitottságát fejezte ki amerikai nukleáris fegyverek országba telepítésére, ezt „kiterjesztett elrettentésnek” nevezve.

Erős közvélemény a nukleáris fegyverek ellen

A japán közvélemény azonban nagyrészt továbbra is ellenzi az újrafegyverkezést és a nuklearizációt.

Egy nemrégiben készült közvélemény-kutatásban az országban a válaszadók több mint 75%-a ellenezte a három nukleáris alapelv bármilyen módosítását. Ugyanebben a felmérésben a japánok több mint 67%-a ellenezte a Takacsi-kormány militarizációra irányuló törekvését is.

A Global Times múlt heti jelentése szerint Japánban 82 helyi gyűlés, köztük Hirosima és Nagaszaki gyűlései is írásbeli véleményt nyújtottak be a központi kormánynak, követelve, hogy ne módosítsák az ország nukleáris alapelveit.

A jelentés megjegyezte, hogy az ilyen követeléseket benyújtó helyi gyűlések száma jelentősen nőtt az idén, mivel egyre nagyobb a félelem a jelenlegi kormány ilyen lépésétől.

Japán az év eleje óta nagyszabású tiltakozások színhelye a Takaicsi-kormány politikája ellen. A július 19-i tiltakozásokat megelőzően májusban, júniusban és a hónap elején is voltak hasonló tüntetések.

Tisztelje a közvéleményt és az NPT-ben vállalt kötelezettségeket!

Lin Csien, a Kínai Külügyminisztérium hivatalos szóvivője a július 20-i, hétfői rendes sajtótájékoztatón a Takaicsi-kormány politikája elleni növekvő tömegmozgósításokat „egyértelmű jelnek nevezte, hogy az emberek békét akarnak”.

„Tokió sietős törekvése, hogy feladja a pacifista alkotmányt és gyorsabb ütemben újrafegyverezze az országot, nincs összhangban a közvéleménnyel. Felszólítjuk a japán hatóságokat, hogy hagyják abba a téves úton való továbbhaladást, és ne ragaszkodjanak makacsul a nukleáris kérdésben tapasztalható elsöprő tendencia ellenében” – hangsúlyozta.

„Ha a japán hatóságok ragaszkodnak téves számításaikhoz a nukleáris kérdésben” és szövetségeseik nukleáris fegyvereit telepítik, „nemcsak súlyosan kihívják a háború utáni nemzetközi rendet és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló rendszert, hanem megsértik a békére tett ígéretet is” – mondta Lin, figyelmeztetve, hogy Japán „végül súlyos árat fizethet” az ilyen politikai döntésekért.

Lin emlékeztette a japán kormányt, hogy az ország az NPT aláírójaként „vitathatatlan, tagadhatatlan és nem tárgyalható kötelezettségekkel tartozik a nemzetközi jog alapján arra, hogy tartózkodjon a nukleáris fegyverek fogadásától, gyártásától, megszerzésétől vagy átadásától.”

Felszólította a nemzetközi közösséget és a japán népet, hogy további nyomásgyakorlásra késztesse a Takaicsi-kormányt, hogy tartsa tiszteletben az NPT-ben vállalt kötelezettségeit, és hagyjon fel az újrafegyverkezési tervekkel.

forrás: Breakthrough News

Európai vezetők Trump-nak udvarolnak a NATO-csúcson több milliárd dolláros fegyverüzletek bejelentésével

DONALD TRUMP amerikai elnök ma délután érkezett Ankarába a legújabb NATO-csúcsra, miközben a transzatlanti katonai szövetség több milliárd dolláros fegyverüzleteket jelentett be, hogy megpróbálja kiengesztelni a kiszámíthatatlan amerikai vezetőt.

Trump, aki gyakran panaszkodott arra, hogy az európai szövetségesek nem költenek eleget hadieszközökre, először Recep Tayyip Erdogan török vezetővel ült le, aki szoros szövetségese és az idei találkozó házigazdája, és aki melegen köszöntötte az amerikai elnököt egy helyi légibázison, majd egy kidolgozott üdvözlő ceremónián.

„Néha kijössz a legkeményebb emberekkel is, mint ő” – mondta Trump, Erdoganra mutatva, amint a két fél leült a találkozóra.

Trump úr ismételten dicsérte Törökországot az Egyesült Államok iránti lojalitásáért, különösen az USA és Izrael Irán elleni provokáció nélküli háborúja során.

A nap folyamán a NATO több milliárd dollár értékű katonai projektet mutatott be – egy olyan költekezést, amelyet Mark Rutte, a szövetség főtitkára „jól elköltött pénznek” nevezett.

Néhány projektet az Európai Unió által „védelmi” célokra létrehozott olcsó hitelrendszerből származó forrásokból finanszíroznak, amely összesen akár 170 milliárd dollárt is elérhet a tőkepiacokon bevont összegekből.

„Biztosítanunk kell, hogy gazdasági erőnket katonai képességekké alakítsuk át, pénzzé téve a terveket a védelmi tervektől a drónokig, a pénztől a rakétákig és elfogókig” – mondta Rutte.

Eközben Trump ma azt is közölte, hogy az Egyesült Államok feloldja a Törökországgal szemben bevezetett szankciókat, amelyeket Erdogan kormányának 2019-es orosz rakétavédelmi rendszer vásárlása után léptettek életbe. Az országot emiatt kizárták az USA F-35 vadászgép-programjából.

Amikor Törökország F-35-ös rendszerbe való visszatéréséről kérdezték, Trump Erdogan mellett ülve azt mondta: „ez mindenképpen olyasmi, amit meg fogunk fontolni.”

A lépés feldühítette Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnököt, akit természetesen továbbra is köröz a Nemzetközi Büntetőbíróság a gázai potenciális háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmények miatt.

Hétfőn a Fox News Israel-nek nyilatkozva Netanyahu felszólította az Egyesült Államokat, hogy ne adjon el F-35 vadászgépeket Törökországnak, azzal az indokkal, hogy Erdogan „nyíltan felszólít Izrael megsemmisítésére”.

Azt mondta, a vadászgépek eladása Törökországnak „felborítaná az erőegyensúlyt a Közel-Keleten, amelyet végső soron az izraeli légi fölény garantál, és azt is hiszem, hogy Amerika közel-keleti jelenléte.”

forrás: Morning Star

NATO 3.0: Szövetség vagy katonai-ipari befektetési alap?

A NATO intervencióinak ellentmondásai, képmutatásai és pusztító következményei jóval a bombák elhallgatása után is láthatóak maradtak.

Nehéz idők ezek mindazok számára, akik következetesen bírálták a NATO-t. A „Szabad Világ” védelmének korszakától a kommunizmussal szemben, a „humanitárius intervenció” és a „Globális Terrorharc” korán át egészen a mára vélt egzisztenciális küzdelemig szinte az egész nyugaton kívüli világ ellen, a Szövetség újra és újra újraértelmezte a létét igazoló narratívákat. A nyelvezet változik; a mögöttes logika nem. A NATO továbbra is nélkülözhetetlen marad, és minden új ellenség (akár felfedezett, felnagyított vagy aktívan előállított) újabb bizonyítékul szolgál szükségességére.

Évtizedeken át az antimilitarista, antihegemón vagy baloldali nézőpontú kritikusoknak keményen meg kellett küzdeniük e mítosz lebontásáért a politikai elit, a mainstream média, az akadémiai intézmények és a biztonságpolitikai szakértők egyesült erőfeszítéseivel szemben. Maga az intellektuális feladat sosem volt különösebben nehéz. Az intervenciók ellentmondásai, képmutatása és pusztító következményei jóval a bombák elhallgatása után is láthatóak maradtak. Ahhoz kellett bátorság, hogy a kialakult konszenzussal szemben beszéljen az ember.

Ironikus módon ma a Szövetség saját vezetői váltak a leghatékonyabb igazságmondóivá. Donald Trump ismételten lehántotta a NATO-t hagyományosan övező erkölcsi nyelvezetet. Mark Rutte, a Szövetség főtitkára hasonlóképpen őszintévé vált, miközben Németország kancellárja és Franciaország elnöke is egyre feltűnőbb nyíltsággal beszél Európa katonai jövőjéről. Mégis, a kiváltság, hogy igazat mondjanak arról, mivé lett a NATO, csak a hatalom birtokosait illeti meg. Ahogy az ankarai csúcs előtt a tiltakozó mozgalmak elleni elnyomás is mutatja, a polgárok ismerhetik az igazságot erről a katonai óriásról – de nem várható el tőlük, hogy szervezkedjenek ellene.

Az ankarai csúcs még el sem kezdődött, máris ismertek a következtetései. A „történelmi csúcs” kifejezés annyira túlhasználttá vált, hogy szinte elveszítette értelmét. Egyes megfigyelők a NATO „európaizálódására” számítanak, az európai szövetségesek nagyobb felelősséget vállalva a Szövetség finanszírozásában és vezetésében. Ez azonban nagyrészt retorikus marad. Európa nem képes helyettesíteni az Egyesült Államokat mint a Szövetség katonai gerincét. Képes azonban önként meghúzni a hurkot a saját nyaka körül – és talán az egész világ nyaka körül is. Míg az atlantiak továbbra is a Washington–Brüsszel kapcsolattal és azzal foglalkoznak, vajon Trump valóban csökkenteni kívánja-e Amerika elkötelezettségét, addig egy jelentősebb átalakulás megy végbe magában Európában. Új katonai koalíciók alakulnak ki a NATO-n belül. A balti államok és Lengyelország egyre inkább a saját biztonságpolitikai napirendjüket követik, történelmi sérelmek és mély oroszellenesség vezérelte. Svédország és Finnország, egykor a semlegesség szimbólumai, gyorsan felkarolták a militarizmust, Helsinki mára még nukleáris fegyverek telepítését is engedélyezi a területén (természetesen amerikai fegyverekét, ami ezeket az államokat egyre mélyebben integrálja Washington stratégiai architektúrájába). Hasonló regionális katonai konfigurációk csendben körvonalazódnak a Balkánon is, ahol Horvátország, Albánia, Bulgária és Koszovó egyre gyakrabban beszél saját védelmi együttműködésük megerősítéséről: NATO a NATO-n belül.

Ami azonban valóban megkülönbözteti a NATO 3.0-t, az nem csupán az Oroszországot és Kínát stratégiai ellenfelekként nyíltan megnevező hajlandósága, vagy globális ambícióinak hangoztatása. Rutte maga magyarázta el, hogy a NATO azért nélkülözhetetlen, mert lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy Európán keresztül globális hatalmat vetítsen ki. Európa tehát platformként és erőszorzóként funkcionál az amerikai globális stratégia számára (ahogy azt az Epic Fury hadművelet is mutatja).

Még beszédesebb az a nyelvezet, ahogyan a NATO ma önmagát leírja. Rutte büszkén beszél egy „védelmi ipari forradalomról”. A kifejezés sokatmondó. Ahogy az első ipari forradalom gyárakkal és gépesítéssel alakította át a termelést, úgy kívánja a NATO 3.0 újraszervezni a katonai termelést egy teljesen új léptékben, nem elsősorban a védelem, hanem a tartós jövedelmezőség érdekében. A „kollektív biztonság”, „stratégiai autonómia” és „elrettentés” retorikája mögött egy sokkal egyszerűbb valóság áll: a NATO egyre inkább úgy működik, mint egy mechanizmus, amely példátlan összegű közpénzt csatornáz magánvállalati kezekbe.

Így a NATO 3.0 egy újabb mutációt képvisel: egy szövetséget, amelynek fő történelmi küldetése egyre inkább a nyugati gazdaságok állandósított militarizálása, és nagy valószínűséggel egy új háború Oroszországgal.

A pillanat feltűnő. Évtizedekig a kormányok ragaszkodtak ahhoz, hogy a közfinanszírozás megszorításokat igényel. Kórházak, egyetemek, nyugdíjak és szociális ellátások állítólag kénytelenek voltak elfogadni a fájdalmas költségvetési fegyelmet. Hirtelen ezen fiskális korlátok egyike sem vonatkozik a katonai kiadásokra. Az egészségügyben vagy oktatásban politikailag lehetetlennek tartott hiányok teljesen elfogadhatóvá váltak a fegyverbeszerzéseknél. A védelmi kiadásokat már nem teherként, hanem befektetési stratégiaként és kiváló lehetőségként mutatják be munkahelyek teremtésére (nem említik a háborúskodással általában együtt járó megnövekedett temetőket).

Ez további mélyreható kérdéseket vet fel. Ha a felhőalapú számítástechnikát, mesterséges intelligenciát, műholdas kommunikációt és autonóm fegyvereket egyre inkább magán technológiai vállalatok fejlesztik, ki ellenőrzi végső soron a nemzetbiztonságot? Ha a kormányok strukturálisan függővé válnak a kereskedelmi szolgáltatóktól, hol marad a demokratikus elszámoltathatóság? Amikor a katonai beszerzés kezd hasonlítani a kockázati tőkebefektetéshez, kinek használ valójában az állandó bizonytalanság? Ezek a kérdések meglepően kevés figyelmet kapnak.

Ehelyett csak a vészhelyzet nyelvét halljuk. Európának azonnal újra fel kell fegyverkeznie. Az ipari termelést fel kell gyorsítani. A beszerzési szabályokat egyszerűsíteni kell. A katonai beruházások nem várhatnak. A történelem azonban arra tanít, hogy a vészhelyzetek ritkán maradnak ideiglenesek. A rendkívüli intézkedések fokozatosan az irányítás állandó formáivá válnak. Az észlelt folyamatos fenyegetés körülményei között a rendkívüli katonai kiadások normálissá kezdenek válni, míg az oktatásba, egészségügybe vagy szociális igazságosságba történő beruházások követelései hirtelen fiskálisan felelőtlenné válnak.

A biztonság kolonizálja a politikát. Ami a szemünk előtt kibontakozik, az egy olyan modell, amelyben maga a háború is egyre privatizáltabbá válik. A magán védelmi vállalkozók, technológiai cégek, logisztikai vállalatok és MI-fejlesztők nélkülözhetetlen szereplőkké válnak a katonai ökoszisztémán belül. Még maga a hadviselés is egyre távolibbá válik. A mesterséges intelligencia, az autonóm rendszerek és a digitális infrastruktúrák lehetővé teszik a katonai műveletek kiszervezését, automatizálását és kereskedelmi forgalomba hozatalát példátlan módon. A háborúhoz nem feltétlenül szükséges tömeges mozgósítás; befektetési portfóliókra van szükség.

A kis tagállamok számára, amelyek a háborúskodás helyett jólétet reméltek, a következmények különösen elgondolkodtatóak. A védelmi költségvetések növelését a Szövetség iránti szolidaritásként tüntetik fel, de a valóságban gyakran hasonlít egy hatalmas katonai-ipari befektetési rendszerben való kötelező részvételhez. A polgárok olyan fegyvereket finanszíroznak, amelyeket nem termelnek és nem is ellenőriznek, védelmet vásárolva olyan fenyegetések ellen, amelyeket gyakran felerősít éppen az a geopolitikai logika, amely fenntartja a rendszert.

A NATO soha nem volt pusztán katonai szövetség az ENSZ által alapozott nemzetközi renden belül. Mindig is a nyugati stratégiai világnézet kifejeződése volt. Ma valami még összetettebbé válik: olyan rendszerré, ahol a biztonságpolitika, iparpolitika, technológiai hatalom és tőkefelhalmozás egyre inkább egyesül. Az ankarai csúcs nemcsak a védelemről és elrettentésről fog szólni; megmutatja majd, hogy a kapitalizmus, a technológia és a szervezett erőszak jövője mennyire összefonódott. Ez újabb fejezete lesz a háborúskodás állandósításának politikai gazdaságtanában.

Írta: Biljana Vankovska, a politológia és nemzetközi kapcsolatok professzora a Szkopjei Szent Cirill és Metód Egyetemen, a Synergia Orbi: Szkopjei Globális Elemző Intézet elnöke, és Macedónia legbefolyásosabb közéleti értelmiségije. Tagja a No Cold War kollektívának.

Ez a cikk a Globetrotter jóvoltából készült.

A brit „Munkáspárt” katonai kiadási terve akár 10 000 munkahelyet is veszélyeztet

A Transition Security Project kutatóinak elemzése szerint a védelmi beruházási terv 2029-30-ra 10 000 munkahelyet hozna létre. De a pénz más ágazatokból való elvonása közel kétszer ennyit fog megszüntetni – ami 10 000-es nettó veszteséget jelent.

A brit „Munkáspárt” kormányának terve, hogy 15 milliárd fontot öljenek „védelembe”, 10 000 munkahely megszűnésével fenyeget Nagy-Britanniában.

A Munkáspárt 6,8 milliárd fontot tervez elvonni más minisztériumoktól a hadigépezet táplálására – és további 4,7 milliárd fontot kell majd találnia.

A megszorítások várhatóan kezdetben a közlekedést, az energiát és az infrastruktúrát érintik. Két nagy útfelújítási projektet már leállítottak.

A Transition Security Project kutatóinak elemzése szerint a védelmi beruházási terv 2029-30-ra 10 000 munkahelyet hozna létre. De a pénz más ágazatokból való elvonása közel kétszer ennyit fog megszüntetni – ami 10 000-es nettó veszteséget jelent.

A jelentés társszerzője, Khem Rogaly elmondta: „Az az elképzelés, hogy a katonai kiadások védelmi osztalékot biztosíthatnak, félrevezető: munkahelyek megszűnését eredményezi ez a legújabb finanszírozási megállapodás, miközben a katonai kiadások alternatívaköltsége éles.

„Sokkal több munkahely jön létre, amikor a közszolgáltatásokba fektetünk be, mint például az egészségügy, az oktatás és a klímaválság kezelése. Ezek a legfrissebb adatok arra utalnak, hogy az autonóm fegyverek és a mesterséges intelligencia felé való elmozdulás azt is jelentheti, hogy a katonai kiadások fontonként még kevesebb munkahelyet teremtenek, mint korábban.”

Minden 1 millió fontnyi védelmi beruházás mindössze 2,4 munkahelyet teremt Nagy-Britanniában.

Ugyanez a kiadás a közlekedésben 11,5 munkahelyet teremtene, és ha az energiaágazatba fektetnék be, 10-et.

Ez részben annak köszönhető, hogy a védelemhez kapcsolódó ellátási és termelési láncok külföldön működnek.

Csak az Egyesült Államokban a brit katonai kiadások mintegy 200 000 munkahelyet finanszíroznak.

Andrea Egan, a Unison szakszervezet főtitkára elmondta: „Ez a költséges és pazarló terv extra pénzt jelent a háborúra és a külföldi beavatkozásokra, de kevesebbet az iskolákra és kórházakra.

„Ezek rossz prioritások. Háborút kell indítanunk a szegénység, az egyenlőtlenség és a klímaváltozás ellen.”

Sophie Bolt, a Nukleáris Leszerelésért Kampány (CND) főtitkára bírálta a finanszírozási terveket. „Ez egy pénzügyi fekete lyuk, amely generációkon át kimeríti a közforrásokat” – mondta.

„Ezek politikai döntések, és rossz döntések.”

A CND felszólítja a kormányt, hogy „inkább azokba fektessenek be, amelyek valóban biztonságban tartják az embereket – az egészségügybe, a lakhatásba, az oktatásba, a klímavédelembe”.

A szakszervezeteknek vissza kell ütniük a megélhetési válság ellen – és követelniük kell, hogy a kormány iskolákba és otthonokba fektessen, nem tankokba és drónokba.

forrás: Socialist Worker

Európa Ukrajna iránti támogatása kockáztatja a háború kiszélesedését

Ki tudja, számíthat-e Nagy-Britannia és az EU az USA támogatására. Miért tápláljunk egy olyan háborút, amely a nukleáris szél közelébe sodorhat minket?

Európa olyan hőhullámok alatt nyög, amelyekhez hozzá kell szoknunk.

Mindeközben a perifériáin két nagy háború továbbra is makacsul tart.

Az egyikre – az USA és Irán közötti háborúra – kevés befolyása van, bár gazdasági hatásait elszenvedi.

A másikban azonban – Oroszország és Ukrajna között – az Európai Unió és Nagy-Britannia átvette Ukrajna fő támogatóinak szerepét.

Ez összhangban van Donald Trump nemzetbiztonsági stratégiájával, amely az európai imperializmusra hagyja az Oroszországgal való foglalkozást.

Mindez akkor történik, amikor az ukrajnai háború egyre instabilabbá és veszélyesebbé válik.

Néhány hónappal ezelőttig a harc még egy ádáz küzdelem volt. Az orosz erők a Donbassz régió feletti ellenőrzés megszerzésére törekedtek.

Lassan, de biztosan, szörnyű emberveszteségek árán Oroszország légi fölénye, létszámbeli és anyagi fölénye lehetővé tette, hogy teret nyerjen.

A mérleg azonban most megfordult, köszönhetően Ukrajna fölényének azokban a precíziós csapásmérő technológiákban, amelyek Iránnak is lehetővé tették, hogy feltartóztassa és viszonozza az amerikai és izraeli légicsapásokat.

Ukrajna nagy méretekben alkalmazza első személyű nézetű (FPV) öngyilkos drónjait.

Ezeket nagy pontossággal lehet a célpontokhoz irányítani száloptikai kábeleken keresztül, ami rendkívül megnehezíti a zavarásukat.

A frontvonalon a drónok segítettek kompenzálni Ukrajna létszámhiányát, és lelassították az orosz előrenyomulást.

A nagyobb hatótávolságú változatok lehetővé tették „mély csapásokat” több száz kilométerre orosz területen belül.

Ezek lángba borították az olajfinomítókat, csökkentették a május 9-i győzelemnapi parádé méretét Moszkvában, és ideiglenesen elvágták a stratégiai jelentőségű Krím-félszigetet, amelyet Oroszország 2014-ben foglalt el.

Vasárnap Vlagyimir Putyin orosz elnök elismerte, hogy az ukrán csapások „bizonyos hiányt” okoztak az üzemanyagellátásban.

Európa mélyen részt vesz ebben a támadó hadműveletben. Az EU 90 milliárd eurós hitelt nyújt az ukrán katonai termelés finanszírozására.

Ennek a termelésnek egy része nyugatabbra, Németországba, Nagy-Britanniába és Dániába kerül át.

A cél nem csupán Oroszország gyengítése, hanem az ukrán szakértelem kiaknázása a precíziós csapásmérő technológiák terén.

A Királyi Haditengerészet legalább hat drónüzemeltető „közös harci hajót” rendel a régi típusú rombolók helyett.

Ukrajna legutóbbi sikerei ünnepi hangulatot keltettek az európai fővárosokban, és több háborús retorikát szültek, amelyet a magasabb katonai kiadások igazolására használnak fel.

Azonban – mint Matthew Blackburn orosz szakértő rámutat – „Egy nukleáris hatalom stratégiai eszközeinek és vezetésének csapásolására nincs precedens a hidegháborúból.”

Vlagyimir Lenin szerette idézni a nagy porosz katonai gondolkodót, Carl von Clausewitzet, aki híresen azt írta: „A háború a politika folytatása más eszközökkel.”

Egy olyan világban, amelyet egyre inkább az imperialista államok és regionális hatalmak közötti gazdasági és geopolitikai rivalizálás ural, mik az egyes szereplők érdekei?

Ha ezt a kérdést az iráni háború esetében feltesszük, az arra utal, hogy a hétvégi fellángolások ellenére az USA és Irán valószínűleg nem tér vissza a nyílt háborúhoz.

Trump fenyegetőzése ellenére az iráni rendszerváltásra irányuló kísérletek költségei túl magasnak bizonyultak.

De ugyanez a számítás nem vonatkozik Putyinra. Annyit fektetett a háborúba, hogy nehéz számára visszakozni.

Oroszország légi fölényét kihasználva siklóbombákat vet be Ukrajna frontvonala és városai ellen. Emellett saját drónképességeit is fokozza.

Blackburn azonban azzal érvel, hogy Oroszország eddig elkerülte „Ukrajna kritikus infrastruktúrájának lerombolását”.

De „ha Moszkva arra a következtetésre jut, hogy Ukrajna fegyverként használja fel az orosz önmérsékletet Ukrajnán belül, hogy mély, megalázó veszteségeket okozzon az orosz anyaországnak, akkor a számítása megváltozik.

Ahelyett, hogy Ukrajna infrastruktúráját venné célba, Moszkva megpróbálhatja orvosolni a mély csapások terén fennálló aszimmetriát, és helyreállítani az elrettentést azáltal, hogy Ukrajna új képességeinek valódi forrását – az európai logisztikai központokat és gyártólétesítményeket – veszi célba.”

Ez azt eredményezné, hogy az európai imperialista államok egy kiszélesedő háborúval néznének szembe azzal a hatalommal, amely a legtöbb nukleáris robbanófejjel rendelkezik.

Ki tudja, számíthatnának-e az USA támogatására, ahogy a hidegháború idején remélték?

Miért tápláljunk egy olyan háborút, amely több százezer emberéletet követelt, és a nukleáris szél közelébe sodorhat minket?

Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker

Zárjuk ki a háborús haszonélvezőket az NHS-ből!

A Palantir két éve van benne egy hét évre szóló, 330 millió font értékű szerződésben az NHS-szel. De a kormány NHS-sel kötött Palantir-szerződésében hamarosan felmondási lehetőség következik.

Andy Burnham készül felmondani a Palantir NHS-szel kötött szerződését. Ez nagy győzelem lenne mindazoknak a palesztin szolidaritási aktivistáknak, akik követelték, hogy a céget zárják ki az egészségügyi szolgáltatásból.

A Palantir felderítő drónokat szállít a népirtást elkövető Izraeli Védelmi Erőknek (IDF), hogy a gázai palesztinok ellen vessék be azokat. És támogatja az ICE ügynökeit, hogy az Egyesült Államokban terrorizálják a bevándorló közösségeket.

Peter Thiel milliárdos a Palantir alapítója és vezérigazgatója. Ő mélyen beágyazódott Donald Trump MAGA-projektjébe. Thiel szerint az NHS kudarcot vall, és szüksége van egy adag „piaci mechanizmusra”.

Burnham megígérte, hogy „a közérdeket helyezi az amerikai nagy tech cégek érdekei elé”.

Ezzel szakíthat Peter Mandelson stratégiájával, amelyet amerikai nagyköveti szerepében követett. Mandelson tavaly körbevezette Keir Starment a Palantir washingtoni irodáiban. Mandelson akkoriban fizetett lobbista volt a Palantir számára.

Starmer miniszterei pedig szívesen követték Mandelson példáját. Liz Kendall technológiai miniszter nyilvánosan támogatta a Trump-rajongó Palantir-vezetőket.

Sadiq Khan londoni polgármester múlt héten 2 millió font értékű szerződést ítélt oda a Palantirnak, hogy „felszámolja a visszaéléseket” a Metropolitan rendőrségnél. A szerződést azután ítélte oda, hogy a Palantir pert indított a felsőbíróságon Khan döntése ellen, amellyel egy külön, 50 millió fontos szerződést blokkolt.

Peter Thiel nagyon eltökélt abban, hogy megszerezze az állami pénzeket, amelyeket állítólag megvet.

Burnham Manchester polgármestereként nem ítélt oda semmilyen szerződést a Palantirnak. És tudja, hogy a Palantir blokkolása népszerű lenne. Burnham egyik munkatársa szerint a „korlátlan tech-támogatás” elriasztja a szavazókat.

A Palantir két éve van benne egy hét évre szóló, 330 millió font értékű szerződésben az NHS-szel.

A Szövetségi Adatplatform (Federated Data Platform) Palantir-technológiát használ. És Angliában az NHS-trösztök több mint fele használ Palantir-technológiát.

De a kormány NHS-sel kötött Palantir-szerződésében hamarosan felmondási lehetőség következik. Burnham számára elég könnyű győzelem lenne felmondani a szerződést, és jelezni az elmozdulást attól, hogy egy gyűlölt amerikai cég kezébe kerüljön az NHS.

De az NHS krónikus alulfinanszírozásának visszafordításához sokkal többre lesz szükség – ehhez meg kell kérdőjelezni a több milliárd hadseregbe történő átcsoportosítását.

És mi a helyzet a Védelmi Minisztériummal, amely tavaly elkötelezte magát, hogy a következő öt évben 750 millió fontot költ Palantir katonai technológiára?

Burnham helyesen cselekszik, hogy kitiltja a Palantirt az NHS-ből. De azt is meg kellene állítania, hogy Palantir katonai technológiát vásároljon, és meg kellene kérdőjeleznie a hadviselésre, nem pedig a jólétre fordított kiadásokat. És ez egy olyan küzdelem, amelyhez semmi jel nem mutatja, hogy csatlakozna.

forrás: Socialist Worker

Kína több mint egy tucat japán céget felvett exportellenőrzési listájára, figyelmeztetve az újrafegyverkezési törekvések ellen

Kína azzal érvel, hogy Japán újrafegyverkezése és revizionizmusa veszélyeztetné a régió békéjét, és azonnali nemzetközi beavatkozást sürget ellene.

Június 29-én, hétfőn Kína Kereskedelmi Minisztériuma 20 japán szervezetet – köztük a Nemzeti Védelmi Tanulmányok Intézetét és számos Mitsubishi-hez kötődő védelmi beszállítót – felvett exportellenőrzési listájára, legújabb lépéseként, hogy megakadályozza Japán újrafegyverkezés felé való elmozdulását.

A minisztérium azzal indokolta a lépést, hogy az „a nemzetbiztonság és az érdekek védelmét, valamint a non-proliferációhoz hasonló nemzetközi kötelezettségek teljesítését szolgálja” – jelentette a Hszinhua.

A tilalom célja, hogy megakadályozza minden kínai származású kettős felhasználású termék exportját a listán szereplő szervezetek felé. Megtiltja bármely külföldi vállalatnak vagy magánszemélynek, hogy ilyen termékeket továbbítson a felsorolt szervezeteknek. Minden meglévő szerződést vagy ügyletet is azonnali hatállyal felfüggesztenek.

A kettős felhasználású termékek olyan áruk, technológiák és anyagok (például ritkaföldfémek), amelyek polgári és katonai célokra egyaránt használhatók.

Ezenkívül a minisztérium további 20 szervezetet – köztük számos Mitsui-hoz kötődő vállalatot – is megfigyelési listára tett, állítólagos japán katonai kapcsolataik és annak lehetősége miatt, hogy kínai termékeket használjanak fel Japán katonai képességeinek fokozására.

„Kína számára teljesen indokolt, törvényes és jogszerű ezen intézkedések meghozatala, amelyek célja Japán meggondolatlan remilitarizáció felé tett lépéseinek megfékezése” – mondta Guo Jiakun, a kínai Külügyminisztérium hivatalos szóvivője a hétfői sajtótájékoztatón.

Továbbá biztosította a jelenlévőket, hogy Kína „jogszerű” akciója „csak korlátozott számú japán szervezetet céloz. Az érintett intézkedések kizárólag a kettős felhasználású termékekre vonatkoznak, és nem befolyásolják a két ország közötti normális üzleti kapcsolatokat.”

A lépés célja, hogy figyelmeztesse Japánt, hogy „térjen le a téves útról, korrigálja helytelen tetteit, végezzen komoly önvizsgálatot, és térjen vissza a helyes útra” – hangsúlyozta Guo.

Kína hasonló exportellenőrzési lépéseket kezdeményezett először 20 japán szervezettel szemben ez év februárjában. A lista akkor is tartalmazta a Mitsubishi hajóépítő ágazatát is.

Japán reagált a kínai lépésre hétfőn, elfogadhatatlannak és sajnálatosnak nevezve azt.

Japán újrafegyverkezése és az új hidegháború

A kínai Kereskedelmi Minisztérium megjegyezte, hogy a múltbeli ismételt figyelmeztetések ellenére Japán nem volt hajlandó korrigálni magatartását, és folytatta a militarizációt és támadó fegyverek telepítését határain belül és kívül egyaránt.

Szakértők figyelmeztettek arra, hogy Japán az Egyesült Államok „Kína elleni új hidegháborújának” központi részévé vált.

Ezt felgyorsította a jobboldal népszerűségének növekedése az országban, amely ugyanazon nemzeti dicsőség újjáélesztéséről beszél, amelyről széles körben úgy tartják, hogy felelős volt Japán történelmének gyarmati időszakáért és a második világháború alatti atrocitásokért.

Az elmúlt néhány évben egymást követő japán kormányzatok támogatták a nemzeti újjászületés eszméjét, és megígérték a védelmi kiadások növelését, a fegyver- és fejlesztési programokba való beruházást, valamint aktívan részt vettek az Egyesült Államok vezette hatalmas többnemzetiségű katonai gyakorlatokon a régióban.

Japán történelmében először telepített nagy hatótávolságú rakétákat ez év márciusában. Az első hajó elleni rakétáját is kilőtte, miközben részt vett az idei Balikatan gyakorlaton a Fülöp-szigeteken.

A japán nacionalista jobboldal szintén szorgalmazza az ország nukleáris fegyvereinek kifejlesztését, amely továbbra is az egyetlen áldozata a világon az ilyen fegyvereknek.

Kína fenntartja, hogy Japán agresszív militarizációs kísérletei veszélyeztetik a második világháború utáni rendezéseket és destabilizálják a régiót.

Japán újrafegyverkezése fegyverkezési versenyhez is vezet a régióban – állítja Kína, azonnali nemzetközi beavatkozást követelve az ügyben.

A két ország közötti kapcsolatok tovább romlottak, miután Takaicsi Szanae miniszterelnök, hivatalba lépését követően azonnal katonai akcióval fenyegette meg Kínát, ha erőt alkalmazna Tajvan újraintegrálására.

Annak ellenére, hogy Japán hivatalosan elismeri Tajvant Kína részeként, Takaicsi kijelentette, hogy bármilyen kínai katonai akció Tajvanon „egzisztenciális válságot” jelentene országa számára.

Kína bocsánatkérést és a nyilatkozat visszavonását követelte, azt az egy-Kína-politika megsértésének és belügyeibe való beavatkozásnak nevezve.

Azonban annak ellenére, hogy nyilatkozata hosszan tartó diplomáciai feszültséget és gazdasági nehézségeket okozott az országnak, Takaicsi nem volt hajlandó bocsánatot kérni vagy visszavonni a nyilatkozatot, csupán annyit mondott, hogy a jövőben nem ismétli meg azt.

forrás: Breakthrough News

Internacionalizmus a háború korszakában

A Gázai Flottilla és a Hagyjuk Kubát Lélegezni kampány mutatja az utat a fasizmus és a militarizmus ellen

A Baloldal frakció az Európai Parlamentben ma összehozta aktivistákat, kutatókat és szervezőket, hogy felvázolják a nemzetköziség további útját a növekvő militarizmus és a demokrácia egyre mélyülő válságának kontextusában.

A rendezvény résztvevői első kézből hallhatták a Gázai Flottilla, a Hagyjuk Kubát Lélegezni kampány, az albániai Flamingo Forradalom aktivistáit és másokat, akik közös küzdelmeiket egy új nemzetköziség zászlaja alatt kapcsolták össze. Az esemény nem is jöhetett volna időszerűbb időpontban, tekintve a fasiszta politika normalizálódását Európa szívében és a kapitalizmus által egyre mélyülő válságban szétszabdalt gazdaságot.

A dobogóról felszólalva Ilaria Salis EP-képviselő (AVS, Olaszország) a következőket mondta: „Az előttünk álló kihívás, hogy új formáit találjuk ki a nemzetköziségnek, a szolidaritás olyan formáit, amelyek képesek túllépni a geopolitikai szövetségi rendszereken. Mindig a gyakorlatból, a konkrét tapasztalatokból, a már zajló küzdelmekből kell tanulnunk. Pontosan ezért hívtuk meg ma a szerveződéseket és aktivistákat. Azért vagyunk itt, hogy hallgassunk, inspirálódjunk, és tanuljunk a munkájuk és tapasztalataik által generált belátásokból.”

Isa Serra EP-képviselő (Podemos, Spanyolország) kijelentette: „A tőke ma új piacokat és jövedelmezőséget keres a lakhatásban, a fegyverekben és a személyes adatainkban, hogy ezzel erősítse az USA hegemóniáját. A Palesztina, Irán, Kuba és Venezuela elleni támadások mind ennek részét képezik. Egy új nemzetköziség építése azért olyan fontos, mert most közelítünk ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszaút.”

Európában a fasizmus térnyerésével, a pusztító politikákkal (mint például a Visszatérési Rendelet) és a fokozódó militarizmussal szemben a Baloldal ma az egyetlen ellenzéki erő az Európai Parlamentben.

EP Baloldal frakció

Európai Felvonulás a Militarizáció Ellen – Jólétet, ne Háborút!

Az Európai Baloldali Párt (EBP) arra hívja Európa szerte a polgárokat, szakszervezeteket, társadalmi mozgalmakat és demokratikus erőket, hogy csatlakozzanak a „Jólétet, ne Háborút!” elnevezésű menethez, amelyre június 14-én, vasárnap, 15:00 órakor kerül sor Brüsszelben (Brüsszel-Északi pályaudvar).

Alig néhány nappal a június 18–19-i Európai Tanács előtt ez a mozgósítás – amelyet a StopReArm Campaign és a Stop Militarization Platform szervez – utóbbi több mint 1000 szervezetet tömörít a kontinensen – erőteljes üzenetet küld mind az európai kormányoknak, mind az EU intézményeinek: Nemet a társadalmaink militarizálására és a hadiipari profitokra szánt 800 milliárd euróra! Igent a beruházásokra az ipar más ágaiba, az energiaátmenetbe, a közszolgáltatásokba, az egészségügybe, a nyugdíjba és az oktatásba!

„Európának nincs szüksége fegyverkezési versenyre. Beruházásokra van szüksége az emberekbe, a közszolgáltatásokba, a társadalmi igazságosságba és a békébe. Amikor a katonai kiadások a kontinens egész területén növekednek, mozgósítunk egy másfajta jövő védelmében – egy olyan jövőért, amely a szolidaritáson, az együttműködésen és a kollektív biztonságon alapul” – mondta Walter Baier, az Európai Baloldali Párt elnöke.

Nem fizetjük meg a háborúik árat!

Amíg az Európai Unió további 800 milliárd eurós katonai kiadást tervez, a NATO pedig a GDP 5%-ának megfelelő költségvetéseket követel, addig emberek milliói szembesülnek megszorításokkal. Európa-szerte szárnyalnak a katonai kiadások (csak tavaly közel 20%-kal), miközben a kormányok megszorító intézkedéseket jelentenek be. A fegyverkezési versenybe öntött pénzt a szociális szolgáltatásoktól, az egészségügytől, az oktatástól, a munkaügytől, a nemzetközi együttműködéstől, az igazságos átállástól és a klímaigazságosságtól vonják el.

A militarizáció átitatja a társadalmat: a sorkatonai szolgálat kiterjesztése anélkül, hogy megkérdőjeleznék a NATO-hoz kötődő és a hadiipar érdekeinek alárendelt hadseregek struktúráját; tábornokok szólalnak meg iskolákban, egyetemeken és a médiában; valamint antidemokratikus intézkedések bevezetése homályosan meghatározott „válsághelyzetekre”.

Szolidárisak vagyunk a kontinens munkás- és ifjúsági mozgalmaival, amelyek védelmezik a szociális igazságosságot és a demokratikus jogokat a megszorításokkal, a militarizmussal és az autoritarizmussal szemben.

Nem Trump háborúira! Nem az állig felfegyverzett Európára!

A tavaly júniusi, hágai NATO-csúcson a katonai kiadások GDP 5%-ára történő növelését kényszerítették ki. A NATO főtitkára kijelentette: „A NATO platformot jelent az Egyesült Államok számára globális hatalmának kivetítéséhez.”

Ma Donald Trump ezt a szövetséget az amerikai háborúk feltétlen támogatásától teszi függővé. Láttuk, milyen káoszt okozott az Irán elleni illegális háború – ez a háború halált és pusztítást hoz, energiaár-robbanást okoz és súlyos gazdasági válsággal fenyegeti a világot. Látjuk a katonai beavatkozás fenyegetését Kubában, ahol az embereket éheztető blokád fojtogat. És látjuk Izrael bűnös háborújának támogatását Gázában, Ciszjordániában és Libanonban.

Európa válasza ezekre a háborúkra nem az lehet, hogy egy állig felfegyverzett Európát építünk, amely készen áll világszerte beavatkozni a multinacionális vállalatok érdekeinek védelmében. Elutasítjuk ezt az imperialista logikát.

A békéért, a leszerelésért és a nemzetközi együttműködésért!

Európának fel kell épülnie ebből a háborús lázból, abba kell hagynia a félelem légkörének tőkésítését, valamint utat kell engednie a béke és a globális leszerelés perspektívájának.

Június 14-én egy másik hangot akarunk felerősíteni – a béke Európájának hangját:

  • Olyan Európát, amely iskolákba fektet, nem rakétákba.
  • Olyan Európát, amely kórházakat erősít, nem hadi arzenálokat.
  • Olyan Európát, amely védi a klímát, nem a hadianyagokat gyártó multik profitját.
  • Olyan Európát, amely a diplomáciát, a párbeszédet és a nemzetközi jog tiszteletben tartását érvényesíti.
  • Olyan Európát, amely a NATO-tól függetlenül cselekszik Európa népei kollektív biztonsága érdekében.

Ez az Európa, amelyért kiállunk.

Az Európai Baloldal egy alternatív víziót képvisel: az emberi biztonságba – egészségügybe, oktatásba, klímaátállásba, fejlesztési együttműködésbe – történő beruházást, nem pedig társadalmaink militarizációját. A békét nem F-35-ösökkel és rakétákkal építjük; a békét diplomáciai kezdeményezésekkel, társadalmi igazságossággal és a népek közötti szolidaritással építjük.

Európai Baloldali Párt

Kanada csatlakozik az EU militarizációs hiteleszközéhez

Több SAFE, kevesebb biztonság

Az Európai Parlament mai szavazását követően Kanada lesz az első nem EU-tagállam, amely részt vesz a SAFE-ben, egy 150 milliárd eurós hiteleszközben a fegyverek közös beszerzésére. A SAFE azonban nem teszi biztonságosabbá az európaiakat, és ez a döntés tovább csökkenti az Európai Unió stratégiai autonómiáját azáltal, hogy hozzáférést biztosít kanadai szervezeteknek, és összehangolja az európai külpolitikát a NATO célkitűzéseivel, miközben a NATO saját belső válságával néz szembe.

Abban az időben, amikor az EU nem biztosított új finanszírozást saját Szegénység Elleni Stratégiájához, és egyre kevesebb támogatást nyújt szociális célokra és alapvető infrastruktúrára, elfogadhatatlan, hogy nem EU-tagállamok fegyverbeszerzésére állnak rendelkezésre források.

Marc Botenga, a Baloldal frakció EP-képviselője, a SEDE Bizottság árnyék-előadója (PTB/PVDA, Belgium) a mai szavazást követően a következőket mondta: „A SAFE 150 milliárd eurót különít el közös fegyvervásárlásokra. Ez 150 milliárd euró, amely nem fogja finanszírozni az európai ipar által megélt valódi válság megoldásait: a robbanásszerűen emelkedő energiaárakat és a kiszervezést az egyre olcsóbb termelés érdekében. Az eszköz megköveteli a NATO-val való együttműködés erősítését is, amikor az Egyesült Államok kifejezetten fenyeget bennünket. Kanada SAFE-ben való részvétele egyetlen ilyen problémát sem old meg.”

Dario Tamburrano, a Baloldal frakció EP-képviselője, az ITRE Bizottság árnyék-előadója (Movimento 5 Stelle, Olaszország) a következőket mondta: „Támogatjuk a Kanadával való kapcsolatok elmélyítését a tudományos kutatásban, a stratégiai nyersanyagokban, valamint a zöld- és energiaátmenetben. Ez a jelentés azonban a védelemre és az újrafegyverkezésre összpontosít, ami újabb lépést jelent az Európai Unió militarizálódása felé, amely irányt nem tudunk támogatni. Ha valóban békét, biztonságot és jólétet akarunk hozni kontinensünkre, külpolitikánknak irányt kell változtatnia. Elutasítjuk ezt az uralkodó zeitgeist-ot, amely ismét hosszú árnyékot vet egy olyan tájra, amelyet már túlságosan is jól ismerünk.”

A Baloldal frakció azért ellenzi ezt a döntést, mert az továbbra is tévesen irányítja az EU-forrásokat a militarizáció felé, ellentétes az európai ipar támogatásával, és egyszerűen rossz közgazdaságtan. A védelmi ágazat gazdasági multiplikátor-hatása nagyon alacsony, minden egyes elköltött 1 euró kevesebb mint 1 eurót hoz vissza a gazdaságba. Nehéz pénzügyi helyzetek idején ez az eszköz tovább növeli az államadósság szintjét anélkül, hogy megoldaná az ipar által jelenleg tapasztalt problémákat, mint például a magas energiaárak és a vállalati kiszervezés.

EP Baloldal frakció