Ki tudja, számíthat-e Nagy-Britannia és az EU az USA támogatására. Miért tápláljunk egy olyan háborút, amely a nukleáris szél közelébe sodorhat minket?
Európa olyan hőhullámok alatt nyög, amelyekhez hozzá kell szoknunk.
Mindeközben a perifériáin két nagy háború továbbra is makacsul tart.
Az egyikre – az USA és Irán közötti háborúra – kevés befolyása van, bár gazdasági hatásait elszenvedi.
A másikban azonban – Oroszország és Ukrajna között – az Európai Unió és Nagy-Britannia átvette Ukrajna fő támogatóinak szerepét.
Ez összhangban van Donald Trump nemzetbiztonsági stratégiájával, amely az európai imperializmusra hagyja az Oroszországgal való foglalkozást.
Mindez akkor történik, amikor az ukrajnai háború egyre instabilabbá és veszélyesebbé válik.
Néhány hónappal ezelőttig a harc még egy ádáz küzdelem volt. Az orosz erők a Donbassz régió feletti ellenőrzés megszerzésére törekedtek.
Lassan, de biztosan, szörnyű emberveszteségek árán Oroszország légi fölénye, létszámbeli és anyagi fölénye lehetővé tette, hogy teret nyerjen.
A mérleg azonban most megfordult, köszönhetően Ukrajna fölényének azokban a precíziós csapásmérő technológiákban, amelyek Iránnak is lehetővé tették, hogy feltartóztassa és viszonozza az amerikai és izraeli légicsapásokat.
Ukrajna nagy méretekben alkalmazza első személyű nézetű (FPV) öngyilkos drónjait.
Ezeket nagy pontossággal lehet a célpontokhoz irányítani száloptikai kábeleken keresztül, ami rendkívül megnehezíti a zavarásukat.
A frontvonalon a drónok segítettek kompenzálni Ukrajna létszámhiányát, és lelassították az orosz előrenyomulást.
A nagyobb hatótávolságú változatok lehetővé tették „mély csapásokat” több száz kilométerre orosz területen belül.
Ezek lángba borították az olajfinomítókat, csökkentették a május 9-i győzelemnapi parádé méretét Moszkvában, és ideiglenesen elvágták a stratégiai jelentőségű Krím-félszigetet, amelyet Oroszország 2014-ben foglalt el.
Vasárnap Vlagyimir Putyin orosz elnök elismerte, hogy az ukrán csapások „bizonyos hiányt” okoztak az üzemanyagellátásban.
Európa mélyen részt vesz ebben a támadó hadműveletben. Az EU 90 milliárd eurós hitelt nyújt az ukrán katonai termelés finanszírozására.
Ennek a termelésnek egy része nyugatabbra, Németországba, Nagy-Britanniába és Dániába kerül át.
A cél nem csupán Oroszország gyengítése, hanem az ukrán szakértelem kiaknázása a precíziós csapásmérő technológiák terén.
A Királyi Haditengerészet legalább hat drónüzemeltető „közös harci hajót” rendel a régi típusú rombolók helyett.
Ukrajna legutóbbi sikerei ünnepi hangulatot keltettek az európai fővárosokban, és több háborús retorikát szültek, amelyet a magasabb katonai kiadások igazolására használnak fel.
Azonban – mint Matthew Blackburn orosz szakértő rámutat – „Egy nukleáris hatalom stratégiai eszközeinek és vezetésének csapásolására nincs precedens a hidegháborúból.”
Vlagyimir Lenin szerette idézni a nagy porosz katonai gondolkodót, Carl von Clausewitzet, aki híresen azt írta: „A háború a politika folytatása más eszközökkel.”
Egy olyan világban, amelyet egyre inkább az imperialista államok és regionális hatalmak közötti gazdasági és geopolitikai rivalizálás ural, mik az egyes szereplők érdekei?
Ha ezt a kérdést az iráni háború esetében feltesszük, az arra utal, hogy a hétvégi fellángolások ellenére az USA és Irán valószínűleg nem tér vissza a nyílt háborúhoz.
Trump fenyegetőzése ellenére az iráni rendszerváltásra irányuló kísérletek költségei túl magasnak bizonyultak.
De ugyanez a számítás nem vonatkozik Putyinra. Annyit fektetett a háborúba, hogy nehéz számára visszakozni.
Oroszország légi fölényét kihasználva siklóbombákat vet be Ukrajna frontvonala és városai ellen. Emellett saját drónképességeit is fokozza.
Blackburn azonban azzal érvel, hogy Oroszország eddig elkerülte „Ukrajna kritikus infrastruktúrájának lerombolását”.
De „ha Moszkva arra a következtetésre jut, hogy Ukrajna fegyverként használja fel az orosz önmérsékletet Ukrajnán belül, hogy mély, megalázó veszteségeket okozzon az orosz anyaországnak, akkor a számítása megváltozik.
Ahelyett, hogy Ukrajna infrastruktúráját venné célba, Moszkva megpróbálhatja orvosolni a mély csapások terén fennálló aszimmetriát, és helyreállítani az elrettentést azáltal, hogy Ukrajna új képességeinek valódi forrását – az európai logisztikai központokat és gyártólétesítményeket – veszi célba.”
Ez azt eredményezné, hogy az európai imperialista államok egy kiszélesedő háborúval néznének szembe azzal a hatalommal, amely a legtöbb nukleáris robbanófejjel rendelkezik.
Ki tudja, számíthatnának-e az USA támogatására, ahogy a hidegháború idején remélték?
Miért tápláljunk egy olyan háborút, amely több százezer emberéletet követelt, és a nukleáris szél közelébe sodorhat minket?
Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker