A Die Linke nyerte a berlini választást, a lakhatás szocializálására helyezve a hangsúlyt
A progresszív Die Linke a szavazatok 25%-át szerezte meg Berlinben, kampányában a lakhatásra összpontosítva, csapást mérve a szélsőjobboldali választási lendületre.
A Kereszténydemokrata Unió (CDU) tovább zuhan, miután jelentős veszteségeket szenvedett el a szeptember 20-án, vasárnap tartott berlini és Mecklenburg-Elő-Pomerániai tartományi választásokon. Amellett, hogy a német fővárosban a progresszív Die Linke mögött a második helyre szorult, Friedrich Merz kancellár pártja nem érte el az 5%-os küszöböt, amely szükséges a Mecklenburg-Elő-Pomerániai parlamentbe való bejutáshoz, ami új mélypontot jelent – vagy Merz saját szavaival élve – „katasztrófát”.
A két választás eredménye gyökeresen eltérő volt: Mecklenburg-Elő-Pomerániában a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) szerezte meg a legtöbb szavazatot, sok szempontból visszhangozva a legutóbbi szász-anhalti eredményt. Berlinben a Die Linke emelkedett ki győztesként, a szavazatok negyedét megszerezve, miután kampányában a lakhatásra, a megélhetési válságra és a tömegközlekedésre összpontosított.
A helyi beszámolók egy része megjegyzi, hogy bár az AfD és a Die Linke a politikai spektrum ellentétes pólusain helyezkednek el, mindkettő azért tudott teret nyerni, mert a választók úgy érzékelték, hogy ők jelentik a legjobb esélyt a CDU és a Szociáldemokraták (SPD) közötti kormánykoalíció által megvalósított politikákkal való szakításra.
Ezek a politikák – a szociális és jóléti rendszer kiterjedt leépítése, valamint a munkavállalói jogok elleni támadások, hogy finanszírozzák a hatalmas újrafelfegyverzési programot – teljesen aláásták a Merz vezette konzervatívok támogatottságát. Annak ellenére, hogy ez a kormány példátlan népszerűtlenségnek örvend, a német kancellár nem mutatja jelét az irányváltásnak, és a vasárnapi választás után kijelentette, hogy „a reformoknak el kell jönniük”.
A Die Linke berlini eredménye: a reformokat végre kell hajtani – de mely reformokat?
A reformokat végre kell hajtani – a németországi tartományok választói láthatóan egyetértenek Merz-cel –, csak éppen nem azokkal, amelyeket a CDU elképzel. A Die Linke kampánya, amelyet Elif Eralp vezetett, alternatív politikai reformok listáját kínálta, amelyek Berlin lakóinak legégetőbb aggodalmaira válaszoltak. Ez a hangsúlyt a megfizethető lakhatásra helyezte – beleértve a 2021-es népszavazás folytatását, amelyen a választók támogatták azon magáningatlan-cégek tulajdonának kisajátítását, amelyek 3000 vagy annál több lakással rendelkeznek a városban.
Öt évvel ezelőtt több mint egymillió ember támogatta a népszavazás azon elképzelését, hogy szocializálják a lakásállományt, ám a helyi adminisztráció nem tett semmit. Azóta a lakhatási helyzet tovább romlott, ami széles körű elégedetlenséghez vezetett. A Die Linke kampánya felismerte az általános elégedetlenséget, és megígérte, hogy nem mond le a szocializálásról.
„A Die Linke sikeres berlini kampányát az megfizethető lakhatásra és a lakbérszabályozásra helyezett erős hangsúly vezérelte, amely mélyen rezonált a nagymértékben emelkedő megélhetési költségekkel szembesülő választókkal” – mondta Kirsten Schubert, a párt helyi szervezetében aktív háziorvos a BreakThrough News-nak. „A párt nagyszabású, házról házra járó kampánystratégiát alkalmazott, amely lehetővé tette az önkéntesek számára, hogy személyesen kapcsolódjanak több százezer lakoshoz közvetlenül az ajtójuknál. Ily módon, erős közösségi médiai jelenléttel és széles körű közösségi tevékenységekkel sikeresen mozgósították a nem szavazók, a progresszív városi fiatalok és a hagyományos munkásosztálybeli választók sokszínű koalícióját.”
Krunoslav Stojaković, a Rosa Luxemburg Alapítvány politikai tanácsadója szerint a választási eredmény nemcsak a Die Linkét, hanem „a társadalmi baloldalt és mindazokat, akik egy igazságosabb társadalomért aggódnak” is elkötelezi amellett, hogy a lakhatás szocializálásáért dolgozzanak. „Ezen a ponton nincs visszaút […] Berlin lakói megadták nekünk ezt a mandátumot.”
„Lesz ellenállás” – hangsúlyozza. „A lehetséges koalíciós partnerek csak óvatosan támogatják a Die Linkét, és néhányan már most követeléseket támasztanak a lakhatási válságból profitálók szocializálása ellen a politikai együttműködés feltételeként.”
Progresszív intézkedések a középpont ellenállásával szemben
A Berlinben alkalmazott megközelítés üdvözlendő szakítást jelentett a Die Linke más tartományokban folytatott kampányával. Stojaković rámutatott a H-alter portálnak, hogy a párt korábbi döntései – például olyan koalíciókhoz való csatlakozás, amelyek megszorításokat hajtottak végre – hozzájárultak népszerűségének csökkenéséhez. A közelmúltbeli siker lehetőséget kínál az elveszített terep visszaszerzésére és a párt terepmunkához való hozzáállásának átalakítására. De nem szabad természetesnek venni, hogy ez meg fog történni.
Egyelőre a párt tárgyalások előtt áll a lehetséges koalíciós partnerekkel, az SPD-vel és a Zöldekkel. Mindkét párt szereplői jelezték, hogy jelentős nézeteltérések vannak köztük és a Die Linke között. Míg az SPD nem osztja a lakhatás szocializálása iránti elkötelezettséget, a Zöldek részéről Franziska Brantner kijelentette, hogy a párt nem működik együtt „neuköllni antiszemitákkal”. Ezzel Brantner jelezte, hogy a német politikai mainstream továbbra is nyomást fog gyakorolni azokra, akik kritizálják Izraelt – még akkor is, ha ez a kritika a legjobb esetben is visszafogott marad.
Másrészről a baloldali és progresszív pártok Európa-szerte a Die Linke eredményében a szélsőjobboldal választási térnyerésének uralkodó kontextusán belüli fontos törést ismerték fel. Jean-Luc Mélenchontól Franciaországban Szlovénia Levicájáig a reakciók kiemelték a megalapozott és egyértelműen baloldali programok kialakításának jelentőségét. „A politika milliók mindennapi problémáival kezdődik” – írta Peter Mertens, a Belga Munkáspárt (PTB-PVDA) főtitkára. „Nem csak a bérlőkről és munkásokról beszélni kell, hanem megszervezni őket, hogy maguk kényszerítsék ki a változást.”
forrás: BreakThrough News
