A fasiszta AfD (Alternatív Németország) a második helyre ugrott a német szövetségi választásokon, miután a fősodrú pártok fokozták a bevándorlók elleni rasszizmust kampányuk során.
A vasárnap esti szavazás utáni felmérések szerint a konzervatív CDU (Kereszténydemokrata Unió) vezet 29 százalékos eredménnyel, ami körülbelül 5 százalékos növekedést jelent.
Az AfD 19,5 százalékot ért el, majdnem megduplázva a 2021-es szövetségi választáson elért eredményét.
/https%3A%2F%2Fengelsbergideas.com%2Fwp-content%2Fuploads%2F2023%2F07%2FMy-Post-11251.jpg)
Ez egy fasiszta párt, amely a jobboldali terror parlamenti ága, és tömeges deportálásokról álmodik. Alice Weidel, a párt egyik vezetője ezt „történelmi sikernek” nevezte, és azt mondta, hogy a fasiszták „üldözni fogják” a többi pártot, hogy végrehajtsák kegyetlen rasszista politikájukat.
A szociáldemokrata SPD, amely Németország egyik történelmi pártja, a valaha volt legrosszabb eredményét érte el a szövetségi választásokon, mindössze 16 százalékos támogatottsággal.
A CDU vezetője, Friedrich Merz, aki valószínűleg a következő kancellár lesz, vasárnap este azt mondta, hogy itt az ideje „kormányt alakítani”.
Merz ebben a hónapban ledöntötte a „tűzfalat” a fősodrú pártok és a fasiszták között. Az AfD szavazataira támaszkodott, hogy szűk többséggel elfogadtasson egy törvényjavaslatot, amely szigorúbb bevándorlási ellenőrzéseket követelt.
Néhány nappal később egy hasonló törvényjavaslat már nem ment át, de a fasiszták ekkor már ünnepeltek.
Azonban a Merz lépései elleni tömeges tiltakozások megnehezítették számára, hogy koalícióra lépjen az AfD-vel. Egy új antifasiszta mozgalom több százezer embert hozott az utcára Németország városaiban.
Ez lendületet adott a baloldali Die Linke pártnak, amely 8,5 százalékot ért el, ami 3,5 százalékos növekedést jelent az antifasiszta fellendülésnek köszönhetően.
Ez az egyetlen párt, amely nem tolódott jobbra a bevándorlás kérdésében, és vezetőjük, Heidi Reichinnek, a parlamentben vezette a támadást Merz fasisztákkal való együttműködése ellen.
Néhány nappal a választás előtt Merz képmutató módon figyelmeztetett, hogy „a szélsőjobboldali pártok megerősödtek egész Európában és az Egyesült Államokban”.
De Merz egyetlen válasza az volt, hogy még több rasszista vádaskodást terjeszt, ami elősegítette és normalizálta az AfD-t. Azt állította, hogy csak a bevándorlók elleni szigorú fellépés állíthatja meg a „jobboldali populizmusba való csúszást”.
Az AfD vezetője, Alice Weidel, dicsekedett, hogy a CDU „szinte 100 százalékban” átvette pártja programját.
Merz és a szociáldemokrata SPD-ből származó Olaf Scholz az AfD bevándorlásellenes narratíváját használta fel, hogy válaszoljon több késes és autós támadásra.
Éppen ezen a héten Scholz azt mondta, hogy ha megválasztják, fokozza az erőfeszítéseket a „külföldi bűnözők” deportálása érdekében.
Mit tehet most Merz? Léphet egy „nagykoalícióba” az SPD-vel és a Zöldekkel.
A Zöldek 13,5 százalékot értek el, míg az FDP úgy tűnt, hogy talán egy mandátumot szerezhet. A Die Linke-tól elszakadt jobboldali, gazdaságilag baloldali, de társadalmilag konzervatív BSW nem érte el az 5 százalékos küszöböt, ami azt mutatja, hogy Sahra Wagenknecht kompromisszumai az AfD migrációellenes rasszizmusával csak a rasszista politikák normalizálását szolgálták.
Az eredmény kíméletlen bírálata Olaf Scholz kormányzásának és az SPD-nek.
De egy nagykoalíció csak felgyorsítaná a középpolitikai válságot Németországban – és az AfD ezt arra használná, hogy „anti-establishment” erőként tüntesse fel magát. Weidel már most is azt mondta, hogy ez a „régi politika” ismétlődése.
A szövetségi választások egyértelműen rámutatnak Németország politikai válságára – és Scholz kormányzásának kudarcára.
Scholz a Zöld Párt és a szabadelvű FDP koalíciós kormányát vezette. Ez a kormány semmit sem tett a munkásosztály nehézségeinek enyhítéséért, nem emelte meg az adókat a gazdagokon, és költségvetési megszorításokat készített elő.
Ugyanakkor boldogan talált pénzt egy 84 milliárd fontos fegyverkezési programra – az éves katonai kiadásokon felül – az ukrajnai háború nyomán.
Merz nem fogja megoldani a német társadalmat sújtó politikai és gazdasági stagnálást. Ő egy üzletember, aki szereti az Egyesült Államokat – és Németország szerepét az amerikai imperializmus alárendelt partnerként.
De éppen akkor nyerte meg a választást, amikor Donald Trump azt mondta az európai vezetőknek, hogy saját maguknak kell fizetniük a védelmükért.
Az antifasiszta mozgalomnak folytatnia kell a szerveződést, és szükség van egy olyan küzdelemre, amely alternatívát kínál a rothadó neoliberális középpolitikának.
forrás: Socialist Worker