antifa

Rubio amerikai külügyminiszter nemzetközi „Anti-Antifa” miniszteri találkozót szervez

Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere várhatóan miniszteri szintű találkozót tart ezen a héten Washingtonban, hogy kiterjessze a Trump-adminisztráció „Antifa” és baloldal elleni támadásait.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter több tucat országot hívott meg egy washingtoni miniszteri találkozóra ezen a héten, hogy megvitassák a „transznacionális szélsőbaloldali terrorizmus újjáéledését„. Míg a Külügyminisztérium elsöprő érdeklődésről számolt be, a mainstream médiában megjelent nem hivatalos jelzések szerint a meghívottak körében csekély volt a lelkesedés.

A kezdeményezés összhangban van a Trump-adminisztrációnak a baloldali hálózatok – különösen az „Antifa” – elleni kampányával, amely kifejezést az adminisztráció számos antikapitalista és antifasiszta csoport leírására használ, és amelyet 2025 szeptemberében „belföldi terrorszervezetté” nyilvánítottak. Ezt követte négy, Németországban, Olaszországban és Görögországban székelő anarchista és baloldali csoport „különlegesen kijelölt globális terroristává” nyilvánítása. A Külügyminisztérium által felvázolt narratíva ebbe a keretbe illeszkedik, amely felerősíti az ellenzéki amerikai állampolgárok elnyomását, és lehetővé teszi a baloldali és progresszív kormányok elleni támadásokat világszerte.

Az erőfeszítés a Trump-adminisztráció 2026-os Terrorellenes Stratégiájához is kapcsolódik. Míg a dokumentum szerint a terrorellenes műveleteket „apolitikusan, valóságalapú fenyegetésértékelésekre építve hajtják végre”, és „nem fognak arra irányulni, hogy azokat az amerikai polgárokat célozzák meg, akik egyszerűen nem értenek egyet velünk”, számos elemző figyelmeztet arra, hogy az ellenkezője igaz. A gyakorlatban – hangsúlyozzák a kritikusok – a stratégiát arra használják fel, hogy kiterjesszék az elnyomó intézkedéseket azokkal az egyénekkel szemben, akik nyíltan ellenzik a kormányzat politikáját. Ha nemzetközi partnereket sikerül rávenni a terrorista címkék elfogadására, az még szélesebb teret nyithat a kormány számára a megfigyelésre és az információcserére.

Korlátozott érdeklődés a „szélsőbaloldali terrorizmus” iránt Európa liberálisai és konzervatívjai körében?

Az e heti miniszteri találkozó folytatása az európai kormányokat érintő megbeszélések sorozatának. A korábbi tárgyalásokon – számoltak be róla – az európai politikusok, akik általában igyekeznek Donald Trump kedvében járni, nem értettek egyet az adminisztráció által a „szélsőbaloldali terrorizmus” és az „Antifa” által jelentett kockázatokról alkotott értékelésekkel. A deklarált érdektelenség ellenére azonban az európai vezetők hajlamosak engedni az amerikai nyomásnak. Néhány Washingtonba meghívott kormányt emellett baloldali szervezetek és politikai pártok hazai megfigyelésével is összefüggésbe hoztak. Így bár az érdeklődés korlátozott lehet, téves lenne azt feltételezni, hogy teljesen hiányzik.

A Külügyminisztérium által biztosított rövid határidőre és a „zsúfolt nyári programokra” hivatkozva a legtöbb európai ország jelezte, hogy csak nagykövetségi képviselők csatlakoznak a találkozóhoz. Kivételként erősítették meg Bosznia-Hercegovinát és Montenegrót, amelyek külügyminiszterei várhatóan részt vesznek, valamint Olaszországot, ahol Giorgia Meloni újfasiszta miniszterelnök állítólag azért lobbizott, hogy egy államtitkárt küldjenek alacsonyabb szintű diplomáciai személyzet helyett.

Az európai szélsőjobb az antifasizmus elleni támadások mintáját kívánja követni

Míg Európában a centrum- és jobboldali pártok jelenleg nem beszélnek a baloldali aktivizmusról mint elsődleges fenyegetésről, a Trump-adminisztráció narratívája erősebb támogatókra talál a szélsőjobboldali frakciók körében Hollandiától Németországon át Franciaországig. Ezekben az országokban politikai csoportok saját kísérleteket indítottak az antifasiszta hálózatok bűncselekménnyé nyilvánítására vagy betiltására. Az Alternatíva Németországért (AfD) és Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésének szóvivői (már 2017-ben) felszólítottak az antifasiszta csoportokkal szembeni elnyomó intézkedésekre, az AfD kifejezetten az amerikai terrorista besorolásra hivatkozva. Hatalmon lévén az európai szélsőjobb már cselekedett is: különösen Orbán Viktor Magyarországa támadta meg az antifasiszta szervezeteket az Egyesült Államokban elhangzottakhoz hasonló állításokkal.

Ennek a kampánynak a hullámai az Európai Parlamentben is érezhetők, ahol szélsőjobboldali képviselők azt javasolták, hogy „nyilvánítsák az Antifát terrorszervezetté”, és felvetették a baloldali csoportok „politikai erőszakának” felszámolását. Azzal vádolták az EU intézményeit, hogy büntetlenséget biztosítanak ezeknek a csoportoknak, és „hiányzik az ellenőrzés azokkal a mozgalmakkal szemben, amelyek ideológiai lepel alatt erőszakot alkalmaznak politikai eszközként.” Sok képviselő, aki aláírta ezeket a beavatkozásokat, Izrael mellett foglalt állást a gázai népírtás idején, és nem mutatott érdeklődést az EU által újra és újra megerősített megszálló entitás büntetlenségének kezelése iránt.

Bár az európai centrum és a hagyományos jobboldal ma nem antifasiszta szervezet, a történelmi revizionizmus növekvő tendenciái arra utalnak, hogy ez változhat. Ahogy a mainstream pártok teret veszítenek a szélsőjobbal szemben, és egyre erőszakosabb mechanizmusokat alkalmaznak az ellenállás kezelésére, a táj változik. A kommunista szimbólumok betiltásáról szóló morajlások Kelet-Európában, valamint a Szovjetunió hozzájárulásának fokozatos kitörlése a második világháborús hivatalos megemlékezésekből – ami kulcsfontosságú pont Európa antifasiszta örökségében – könnyen részévé válhatnak egy szélesebb, baloldalellenes keresztes hadjáratnak Nyugaton.

forrás: Breakthorugh News

Tízezrek vették blokád alá az AfD-konferenciát az antifasiszta ellenállás tömeges megnyilvánulásaként

Az antifasiszták Erfurtba vonultak, hogy megakadályozzák a fasiszta párt konferenciáját

Több tízezer antifasiszta mozgósított a németországi Erfurtban, hogy blokád alá vegyék az Alternatíva Németországért (AfD) újfasiszta párt konferenciáját.

Az antifasiszták a városközponton keresztül vonultak a konferencia helyszínéhez – és korábban, aznap reggel nyolc blokád állította meg a forgalmat minden irányban.

„Amint bejelentették, hogy az AfD Erfurtban tartja konferenciáját, ez prioritássá vált” – mondta Irmi tüntető a Socialist Worker-nek.

„Az erfurti antifasiszta aktivistákkal beszélgetve azt mondják, hogy csak az elmúlt hónapban több mint 20 000 ajtón kopogtattak.

„De az aktivisták országszerte fáradhatatlanul szervezték ezt – és ma látják az eredményt.

„Itt vannak antifasiszták több mint 80 különböző városból és faluból.”

Az ellentüntetést a Widersetzen hívta össze, egy széles körű szövetség, amely civil szervezeteket, politikai pártokat, diákszervezeteket és szakszervezeteket tömörít.

Voltak transzparensek a Zöldektől és a munkáspárti SPD-től, a Ver.di szakszervezettől és a Stand Up To Racism (Aufstehen gegen Rassismus) szervezettől.

A Widersetzen jelszava egyszerre „ellenállni” és „leülni”.

Ez pedig a nap kétrétű megközelítésének részét képezte.

Az aktivisták blokád alá vették az Erfurtba vezető főbb autópályákat.

Sophie, a baloldali Die Linke párt antifasiszta aktivistája azon mintegy 500 aktivista egyike volt, akik pénteken indultak el egy éjszakai busszal Münchenből Erfurtba, hogy részt vegyenek ebben az akcióban.

„Hajnali 5-kor, néhány mérföldre Erfurttól, leültünk az autóút közepén, hogy megállítsuk a fasisztákat, akik megpróbáltak eljutni a konferenciára” – mondta a Socialist Workernek.

A blokádoknak valóban sikerült megakadályozniuk néhány fasisztát, hogy eljussanak a konferenciára.

Az AfD sok küldötte azonban már a konferenciateremben volt.

Szégyenletes módon a rendőrség segítségével a kora hajnali órákban buszoztatták be őket.

És bár a konferenciájuk megtartásra került, ez megalázó volt számukra.

Az antifasiszták a pályaudvaron gyűltek össze, skandálva: „Siamo tutti antifascisti” (Mindannyian antifasiszták vagyunk).

De a harag nem kizárólag az AfD ellen irányult.

Stefan, egy hamburgi tanár elmondta, hogy harag van Friedrich Merz jobboldali koalíciós kormánya által erőltetett megszorítások miatt.

„Az antifasiszta blokkban felszólítások hangzottak el egy küzdelemre a megszorítások, a dolgozók nyugdíjai és bére elleni támadások ellen” – mondta a Socialist Worker-nek. „Düh van az egész rendszer ellen.”

„Szabad, szabad Palesztina” skandálások hangzottak el az útvonal mentén.

Paula, egy diák a stuttgarti Reutlingenből azt mondta, hogy a palesztin mozgalom tette politikailag aktívvá.

„A Gázában folyó folyamatos népirtás tanújaként tudtam, hogy be kell kapcsolódnom” – mondta a Socialist Worker-nek.

„De tudom, hogy részt kell vennem az AfD fasizmusa elleni harcban is. Ezért vagyok itt ma, mert fontos, hogy állást foglaljunk, megmutassuk, hogy mindannyian készek és hajlandóak vagyunk harcolni a fasizmus ellen” – mondta.

Az AfD Erfurt kiválasztása két okból is provokatív volt.

Először is, Türingiában él Björn Höcke, az AfD domináns fasiszta szárnyának – a „Der Flügel” (A Szárny) – vezetője.

Másodszor, a konferencia időpontját arra a napra szabták, amely pontosan száz évvel azután volt, hogy a nácik megtartották első konferenciájukat a sikertelen sörpuccs után.

1923-ban Hitler és a nácik megkísérelték átvenni a hatalmat Bajorországban. A párt első nyilvános konferenciája ezt követően Weimarban volt, egy Erfurttól kevesebb mint tizenöt mérföldre fekvő városban, 1926. július 4-én.

Ez része az AfD jobbra radikalizálódásának. És ez a konferencián is folytatódni fog. A vitatott kérdések között szerepel azoknak a személyeknek a pártba való felvétele, akiket korábban nyíltan náci szervezetekhez való kötődésük miatt kizártak.

Egy pénteki sajtótájékoztatón Suraj Mailitafi, a Widersetzen szóvivője egyértelművé tette, mit jelentene egy AfD-kormány.

„Ha az AfD hatalomra kerülne, veszélyt jelentene a fekete bőrűekre, a színes bőrűekre, az LMBT+ emberekre, a nőkre, a fogyatékkal élőkre, a menedékkérőkre és menekültekre, a szegényekre, a muszlimokra és a zsidókra.”

Szász-Anhaltban, egy másik keleti tartományban az AfD szeptemberben várhatóan többséget szerez.

De az országos közvélemény-kutatásokban is jól állnak, egyes felmérések 27 százalékos támogatottságot mérnek náluk.

„Az AfD egész Németországra nézve fenyegetést jelent, nem csak a keleti régiókra” – mondta Stefan.

Tömeges és harcias mozgósításokra, mint amilyet szombaton láthattunk, ismételten szükség lesz.

De türelmes munkára is szükség lesz minden közösségben, iskolában, egyetemen és munkahelyen.

Az antifasisztáknak meg kell nyerniük az érvet, hogy az AfD nem barátja a munkásosztálynak – és fel kell kínálniuk egy valódi alternatívát az egész rothadt rendszerrel szemben.

Minden okunk megvan azt hinni, hogy van közönség erre az érvre.

Csak az elmúlt évben Németországban nemcsak tömeges mozgósítások voltak az AfD ellen, hanem 100 000 ember vonult az utcára a gázai népirtás ellen, és 50 000 diák sztrájkolt a háborús törekvések újbóli felerősödése ellen.

Irma elmondta, hogy Erfurt felé vezető úton több emberrel is beszélgetett a vonaton, akik érdeklődést mutattak a szocializmus iránt. „Dühösek voltak, és válaszokat kerestek. Néhányat az AfD vonz majd be, de mi többen tudjuk a mi oldalunkra állítani őket” – mondta.

forrás: Socialist Worker

Maja T-t vissza kell szállítani Németországba

NYILATKOZAT VAJNAI ATTILÁTÓL, AZ EURÓPAI BALOLDAL POLITIKAI TITKÁRSÁGÁNAK TAGJÁTÓL

Az Európai Baloldali Párt teljes szolidaritását fejezi ki Maja T-vel, egy 24 éves, nem bináris antifasiszta aktivistával szemben, aki Németországból származik.

Maját 2024 júniusában adták ki Németországból Magyarországra, miután azzal vádolták, hogy részt vett antifasiszta tiltakozásokban. Míg az olasz és a francia bíróságok elutasították a hasonló kiadatási kérelmeket, Németország a kockázatok ellenére is eljárt – ezt a lépést később a német Alkotmánybíróság is elítélte, amely megállapította, hogy a kiadatás megsértette az EU Alapjogi Chartájának 4. cikkét, amely tiltja a kínzást és az embertelen bánásmódot.

Maja ügye rávilágít a felelősség szégyenletes összeomlására több szinten is:

  • A magyar állam megsérti az alapvető emberi jogokat, és az igazságszolgáltatást használja fel a politikai ellenzők ellehetetlenítésére.
  • A német kormány – annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság Maja javára döntött – nem lépett fel saját állampolgára védelme érdekében, különösen, hogy egy sérülékeny LGBTQ+ csoporthoz tartozik.
  • Az Európai Unió, miközben bírálja Magyarország általános demokratikus visszaesését, semmi konkrétumot nem tett Maja ügyében, lehetővé téve, hogy a saját határain belül üldözés történjen.

Maját elhagyták azok az intézmények, amelyeknek védeniük kellene őt. Ez a hallgatás nem semlegesség – ez bűnrészesség.

A szélsőséges körülmények ellenére Maja bátorsága és ellenállása mozgósította a szolidaritást egész Európában. Éhségsztrájkja nemzetközi figyelmet irányított az EU-tagállamban zajló elnyomásra.

AZ EURÓPAI BALOLDAL PÁRTJAKÉNT:

  • Követeljük Maja azonnali házi őrizetbe helyezését és Németországba való visszaszállítását.
  • Elítéljük Magyarországot az embertelen bánásmódért és Németországot a tétlenségért.
  • Felszólítjuk az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy foglalkozzon nyilvánosan ezzel az üggyel, és lépjen fel a politikai üldözés megakadályozása érdekében az EU-n belül.
  • Felhívjuk a civil társadalmat, a szakszervezeteket és a politikai mozgalmakat, hogy emeljék fel hangjukat, és gyakoroljanak nyomást a kormányokra az azonnali beavatkozás érdekében.

Még a magyarországi kormányváltás után sem történt változás a kormány antifasiszta szervezetekhez való hozzáállásában. Az Orbán-kormány által bevezetett diszkriminatív intézkedések továbbra is hatályban vannak.

Követeljük minden olyan intézkedés hatályon kívül helyezését, amely korlátozza vagy betiltja az antifasiszta szervezetek tevékenységét. Az ANTIFA nem a terrorizmus támogatója; éppen ellenkezőleg, a szélsőjobboldal ellen harcol. Magyarországon azonban a szélsőjobboldali erők továbbra is kormányzati támogatást élveznek. Követeljük e politikai és pénzügyi támogatás megszüntetését, valamint a jövőre Budapestre tervezett neonáci menet betiltását.

Vajnai Attila
elnökségi tag
Európai Baloldali Párt

Lejáratókampány indult a francia baloldal ellen egy neonáci halála után

Az Engedetlen Franciaország és antifasiszta csoportok figyelmeztetnek a lejáratókampányra, amely egy szélsőjobboldali aktivista lyoni halálát követően indult.

Antifasiszta csoportok és az Engedetlen Franciaország (La France Insoumise, LFI) nevű baloldali párt a jobboldali és konzervatív erők célkeresztjébe került, miután egy szélsőjobboldali aktivista belehalt a február 12-én Lyonban történt összecsapás során szerzett sérüléseibe. Az incidens nem messze attól a helyszíntől történt, ahol Rima Hassan, az LFI európai parlamenti képviselőjének megjelenését várták. Ezt az információt most a párt politikai ellenfelei és a mainstream média arra használják fel, hogy azt sugallják: az LFI és az azt támogató csoportok erőszakra buzdítanak.

A lejáratókampány következtében több tucat helyszínt – köztük az LFI országos és helyi központjait, valamint több, a közelgő önkormányzati választásokon induló jelölt irodáját – ért szélsőjobboldali támadás. A párt párizsi központját szerdán bombafenyegetés miatt ki kellett üríteni, más irodákat pedig festékkel rongáltak meg. Több LFI-tag nyílt fenyegetéseket jelentett a rendőrségen.

Az összecsapásra február 12-én került sor Lyonban szélsőjobboldali aktivisták, akik az idegengyűlölő Némésis női csoport tiltakozó akcióját „védték”, és feltételezések szerint antifasiszta aktivisták között. A dulakodás során Quentin Deranque, aki a neonáci Allobroges Bourgoin csoport aktivistája volt, súlyos fejsérülést szenvedett, és néhány nappal később meghalt. A hírt a jobboldal – Marion Maréchal politikustól a Némésishez hasonló csoportokig – gyorsan elferdítette, hogy megtorlásra szólítson fel a haladó erők ellen.

A Mediapart szerint az LFI-n kívül diákszervezeteket, a Jeune Garde csoportot és hasonló hálózatokat is megvádoltak szélsőjobboldali személyiségek Deranque halálának okozásával. Az incidens után nem sokkal jobboldali politikusok és aktivisták egy kártékony, nyilvános vádaskodási kampányt indítottak, még azoknak a nevét és személyes adatait is terjesztve, akikről azt állították, hogy részt vettek az esetben.

Ezek az állítások hamarosan nagyrészt hamisnak bizonyultak. Az egyik esetben a jobboldal által a támadásban való részvétellel vádolt diákról kiderült, hogy az incidens idején Latin-Amerikában tartózkodott. Az ilyen vádak cáfolata azonban nem állította meg a fenyegetéseket azokkal szemben, akiknek személyes adatait nyilvánosságra hozták.

Míg gyakorlatilag a teljes francia politikai spektrum elítélte a lyoni összecsapás halálos kimenetelét, a baloldali és progresszív személyiségek figyelmeztettek arra, hogy Deranque halálát egy hosszabb ideje tartó, az LFI gyengítésére irányuló kampányban használják fel eszközként. „A szélsőjobboldal, amely sietve akarja kihasználni a tragédiát, csak egy célt követ” – írta az LFI-s Paul Vannier a közösségi médiában. „Hogy igazolja az LFI, fő politikai ellenfele elleni erőszakot, azáltal, hogy botrányos összefüggést teremt egy LFI-képviselő lyoni jelenléte és Quentin halála között.”

Kísérletek történtek egy másik LFI-képviselő, Raphaël Arnault besározására is, aki korábban a tavaly feloszlatott Jeune Garde antifasiszta csoport tagja volt, mert állítólag erőszakra uszított szélsőjobboldali szervezetek ellen. Ezeket az állításokat többször is cáfolták. Számos helyi aktivista és társadalomkutató rámutatott, hogy Franciaországban – különösen Lyonban, ahol a szélsőjobboldali szervezetek 2010 és 2025 között több mint 100 erőszakos incidenshez kapcsolódtak – az antifasiszta önvédelmi csoportok a már meglévő fenyegetésekre válaszul jelentek meg.

Sébastien Bourdon újságíró a L’Humanitének nyilatkozva elmagyarázta, hogy „az olyan antifa csoportok, mint a Jeune Garde – amely 2018-ban alakult Lyonban, a találkozók, anarchista könyvtárak, tüntetések elleni többszörös támadásokat követően – elsősorban az önvédelem igényéből születtek.”

Bourdon arra is figyelmeztetett, hogy Deranque szélsőjobboldali körökben zajló folyamatos mártírrá avatása növelheti a csoportok lendületét és fokozottabb jelenlétükhöz vezethet a köztereken. A baloldali szervezeteket érő támadások és fenyegetések, valamint a szélsőjobboldali menetekről és gyűlésekről szóló jelentések Párizs történelmileg antifasiszta negyedeiben Deranque halálát követően alátámasztani látszanak ezt az aggodalmat.

A baloldal elleni támadások a nemzetgyűlést is elérték: kedden egyperces néma csenddel emlékeztek Deranque-ra, amelyet ismét az LFI elleni vádaskodás követett.

A támadásokra válaszul az LFI megerősítette elkötelezettségét az erőszakmentesség mellett. Számos pártvezető, köztük Jean-Luc Mélenchon és Manuel Bompard hangsúlyozta, hogy a végső felelősség Deranque haláláért az állami hatóságokat terheli, amelyeket ugyan értesítettek a szélsőjobboldali tiltakozásról, de nem vezényeltek ki erőket a lehetséges összecsapások megakadályozására. Ők és más baloldali személyiségek bírálták a jobb- és centrumoldalt is, amiért kényelmesen figyelmen kívül hagyják a szélsőjobboldali erőszak tágabb kontextusát.

„2022 óta 12 embert gyilkolt meg a szélsőjobb” – mondta Mélenchon egy közelmúltbeli szereplése során. „Federico Martín Aramburú, Mahmadou Cissé, Aboubakar Cissé, Hichem Miraoui, hogy csak néhányat említsek. Zaklatóink egy szót sem szóltak róluk.”

forrás: Peoples Dispatch