Macron

Franciaország kitört – 1,6 millióan csapnak vissza Macronra

Több mint 1,6 millióan vonultak utcára Macron ellen, a sztrájkok és iskolablokádok egy egységes mozgalom erejét mutatják

Sztrájkoló munkások és diákok özönlötték el Párizs utcáit csütörtökön. A szervezők szerint 1,6 millióan vonultak fel, köztük mintegy 350 ezren a fővárosban.

Le Havre-ban hatalmas számú kikötőmunkás csatlakozott a menethez. Lyonban mintegy 50 ezren vonultak fel, és legalább 70 városban és településen voltak tömegtüntetések, többek között Marseille-ben, Toulouse-ban, Bordeaux-ban, Grenoble-ban és máshol.

Az általános sztrájkot valamennyi jelentős szakszervezeti szövetség támogatta. Párizsban a támogatóik hatalmas blokkokat alkotva töltötték meg az utcákat.

A menet egyesítette a szakszervezetek hangosító rendszereit a művészeti főiskolás diákok által készített úszókkal, köztük egy óriási papírmasé szoborral Emmanuel Macron elnökről, amint egy égő iskolaépület fölé magasodik.

Ügyvédek egy csoportja fekete talárjukban egy „Colère noire” feliratú transzparenst vitt, utalva a „fekete dühre”, amelyet a fiatalokkal szembeni elnyomás miatt éreznek.

A tüntetők hatalmas palesztin zászlókat hoztak, és antifasiszta rigmusok rendszeresen végigsöpörtek a tömegen.

Arnaud, egy sztrájkoló tűzoltó elmondta a Socialist Worker-nek, hogy tűzoltóként jobb körülményeket követel, mert az állam nem jutalmazza a munkásokat, és a lakosság fizeti meg az árát, ha a tűzoltóság leépül.

Apaként jobb jövőt követel a következő generáció számára. És fiúként kiáll a nyugdíjasok mellett, akik évről évre egyre kevesebbet kapnak.

A nap azzal kezdődött, hogy iskolások blokád alá vették középiskoláikat. A párizsi belvárosban található Hélène Boucher iskolánál a rendőrök eltávolították a blokádokat, és agresszívan arra kényszerítették a diákokat, hogy menjenek el, néhányukat a földre lökték, miközben körbevették és táskáik átvizsgálásának vetették alá őket.

De később aznap reggel a diákok újra összegyűltek, és műanyag kukákkal blokkolták a Rue de Rivoli-t, szembenézve a rohamrendőrséggel a városközpontban.

A Saint-Denis külvárosából érkező diákok és munkások spontán módon vonultak át a Gare du Nord pályaudvaron, mielőtt csatlakozó menetet alkotva bekapcsolódtak a fő tüntetésbe.

Őket vasúti és kórházi dolgozók, valamint a Paul Éluard iskola diákjai és munkásai vezették.

Amikor megérkeztek, a rendőrök rövid időre megállították őket. De a zsaruk kénytelenek voltak engedni.

Guillaume, egy sztrájkoló vasúti munkás elmondta, hogy a sztrájk erős, különösen a mozdonyvezetők körében. A Socialist Worker-nek elmondta, hogy a bérek nem tartottak lépést az inflációval, és az energiaárak 15 év alatt megduplázódtak.

„Sok pénz van a részvényeseknek, és semmi a fizetésekre” – mondta. „Nekünk nincs politikai pártunk a munkások számára. A munka egyetlen mozgalma itt van az utcákon.

„A mai nap után azt hiszem, ez a mozgalom folytatódni fog. A kormány nem hallgat a népre, és a rendőrség nagyon kemény a fiatalokkal. Amikor fiatalokat ütnek, azt hiszem, itt az ideje sztrájkolni.”

A Paul Éluard volt az egyik első blokád alá vett iskola, ahol a diákok nem voltak hajlandók eltűrni a körülményeket. Az iskola dolgozói szeptember 24-e óta sztrájkolnak több erőforrásért és a rendőri erőszak ellen. Ez egy megújítható sztrájk – a munkások naponta döntenek a folytatásáról.

Monica iskolás diák elmondta a Socialist Worker-nek: „Az első naptól részesei vagyunk ennek az iskolánkban. Az emberek világszerte nézik a híreket, és azt hiszik, hogy mi Franciaországban mindig dühösek vagyunk. De okunk van rá. 10 évünk volt Macronnal.

„Volt a Gilets Jaunes tüntetés az üzemanyagárak miatt. Azt mondták, változni fognak a dolgok, de semmi sem változott. Sok ember fázik télen, mert nincs pénze fűtésre.”

A Voltaire iskolában a dolgozók szintén sztrájkba léptek ezen a héten. Kora reggel indították a sztrájkvonalat, gyűlést tartottak egy helyi kávézóban, és a diákokkal együtt csatlakoztak a fő tüntetéshez.

A város különböző pontjain a sztrájkolóknak választási lehetőségük volt, hogy egyénileg csatlakozzanak-e a tüntetésekhez, vagy csoportosan szerveződve blokkolják a munkahelyüket.

A természettudományi múzeum munkásai reggel sztrájkvonalat alakítottak ki. Marie a CGT szakszervezeti szövetségtől elmagyarázta, hogy hat hónapja vannak vitában, a könyvtárat minden szombaton sztrájkokkal zárva tartják.

„Eleinte a fizetésekről szólt” – mondta a Socialist Worker-nek. „De a sztrájkok alatt beszélgettünk egymással, és más követeléseink is vannak a munka megszervezésével és a vezetési gyakorlatokkal kapcsolatban. Amikor mindannyian beszéltünk, rájöttünk, hogy ez valami olyasmi, amivel mindannyian szembesülünk.

„A mai nap nemzeti nap. Ami ma más, hogy erőinket egyesítjük a diákokkal, egyetemi dolgozókkal és más múzeumok munkásaival.”

Marie hozzátette, hogy fontos ugyanabból a munkahelyből csoportosan csatlakozni a tüntetéshez, mert néhányan idegesek amiatt, hogy egyedül vegyenek részt a menetekben.

Kaïna, szintén sztrájkoló múzeumi munkás elmondta, hogy maguk a dolgozók szavaztak úgy, hogy sztrájkvonalat tartanak egy 150 fős közgyűlés után.

Elmondta a Socialist Worker-nek: „A sztrájkvonal alkalom arra, hogy találkozzunk más kollégákkal. És fontos, hogy láthatóak legyünk a múzeum látogatói számára. Legtöbbjük nem is veszi észre, hogy mennyi munkás van itt.”

Más sztrájkolók kevésbé voltak magabiztosak. Egy tanácsadó cég munkása elmondta, hogy eddig nem sikerült más kollégákat rávennie a sztrájkra, bár megpróbált beszélni velük.

Sam, egy civil szervezet munkása elmondta, hogy a munkások alacsony bérekkel és nagy munkanyomással szembesülnek, „mert ez egy jó ügyért van”.

Sam elmondta, hogy a szakszervezeti tagok hetente közgyűléseket tartva szerveződtek munkahelyén, és ajtóról ajtóra jártak, hogy beszéljenek az emberekkel a sztrájkról.

A franciaországi mozgalmat tinédzser iskolások indították el. Egyesek szerint a diákok követeléseinek hangsúlyosabbnak kellene lenniük – és a munkásoknak óvatosnak kell lenniük, nehogy „átvegyék” a saját ügyeikkel.

De sok munkás szerint saját követeléseik ugyanazok, mint az iskolákéi.

Sam elmondta a Socialist Worker-nek: „Tovább kell lépnünk a diákok »segítéséről« és »védelméről« szóló beszédtől a saját sztrájkjainkkal való szolidaritásról szóló beszéd felé. A legjobb módja annak, hogy megvédjük őket, ha csatlakozunk hozzájuk a küzdelemben, és felépítjük a saját erőnket.”

De a munkásoknak a szakszervezeti bürokrácia ellen is szerveződniük kell, amely a mozgalom potenciáljának megfékezésére törekszik. Ez azt jelenti, hogy az alapszintű szerveződést és cselekvést kell sürgetni, amely túlmutat a szakszervezeti vezetők elképzelésein.

A csütörtöki általános sztrájk látványos erőfitogtatás volt Macron kormánya ellen és a rendőrség annak megfékezésére tett kísérletei ellen. Sophie Binet, a CGT szakszervezeti szövetség vezetője megígérte, hogy a mozgalmat „a következő szintre” lépteti. Ahhoz, hogy ez valóra váljon és legyőzzék Macron költségvetését, a munkásoknak szerveződniük kell, és a sztrájkmozgalom gyökereit minden munkahelyre ki kell terjeszteniük.

forrás: Socialist Worker

A francia mozgalom dacol az állami elnyomással, és megalázza a Macron-rezsimet

A francia állam mindent bevetett, hogy ezen a szombaton összeroppantsa az utcai mozgalmat.

Több százezer ember mozgósított Franciaország-szerte – és biztosította, hogy ez kudarcot valljon.

Figyelemre méltó győzelmet arattak Emmanuel Macron elnök és Sébastien Lecornu miniszterelnök felett.

Macron és Lecornu több mint 70 000 rendőrt, a páncélozott járművekkel felszerelt félkatonai GBGM-et, valamint a RAID és GIGN „terroristaellenes” egységeket mozgósította.

Már Párizsban is több százezer ember vonult fel. Jean-Luc Mélenchon, a baloldali Engedetlen Franciaország párt vezetője szerint a fővárosi menet négy kilométer – csaknem két és fél mérföld – hosszú volt.

Ez volt „a legnagyobb tüntetés a kezdetek óta” – mondta, örülve „a társadalmi mozgalom teljes győzelmének”.

Az állam szinte minden tiltakozást betiltott, és kijárási tilalmat vezetett be. Fegyveres banditák testületeit zúdította a tüntetőkre, könnygázt és vízágyúkat vetett be.

A rendőrség több száz embert tartóztatott le, és több városban blokkolta a tiltakozásokat. De sokan dacoltak a tilalmakkal és néztek szembe az erőszakkal, köztük több tízezren Marseille-ben, 20 000-en Lyonban és 10 000-en Bordeaux-ban.

Legalább 30 000 ember vonult át Orléans-on, tiltakozásul a fasiszta Nemzeti Tömörülés (RN) ellen, miközben az éves kongresszusát tartotta.

A tiltakozást helyi aktivisták szervezték, és a Marche des Solidarités (MDS) antirasszista csoport támogatta.

Antifasisztákat vonzott egészen Bretagne-tól, Marseille-től és Toulouse-tól. És körülbelül 20 busznyi ember érkezett Párizsból és a környező területekről. Voltak blokkok több nagy szakszervezeti szövetségtől és nagy csoportok fiatalokból.

Mathieu az MDS-től a Socialist Worker-nek elmondta: „Hatalmas siker volt – legalább 30 000-en voltunk.

„A média mind Orléans-ról beszél, de nem úgy, ahogy az RN szerette volna. Azt akarták, hogy minden róluk és a konferenciájukról szóljon. De helyette a tiltakozásokról beszélnek.”

Elmondta, hogy Orléans-t nem tartják baloldali fellegvárnak, és ugyanazok a szövetségek mindenhol felépíthetők.

Egy delegáció az okmányok nélküli bevándorlóktól – Franciaországban sans-papiers néven ismertek – csatlakozni készült a tüntetéshez.

De három buszt Párizsból megállított a félkatonai Csendőrség a város külterületén.

A zsaruk nem engedték át az okmányok nélküli bevándorlókat és támogatóikat személyazonosító okmányok felmutatása nélkül.

Így mintegy 200 ember elfoglalta az autópálya egy részét, spontán tiltakozást tartva, dalokkal és zenével, amelyet a bevándorló aktivisták biztosítottak.

Mathieu elmondta: „Az állam megmutatta, hogy megvédi a fasisztákat. Betiltották a tiltakozásokat Orléans-ban holnap. És betiltották, hogy az emberek a fasizmus ellen tiltakozzanak, amikor megállították a buszokat.

„Legközelebb több emberre, több egységre és több harciasságra van szükségünk.”

Az antifasiszták elmagyarázták a Socialist Worker-nek, miért akartak Orléans-ba jönni.

„A fasizmus egy vírus” – mondta Abdelkrim. Szerinte akkor fertőzi meg a társadalmat, amikor rossz a pénzügyi helyzet, megosztja az embereket, és lehetetlenné teszi az egység építését.

Elias a Socialist Worker-nek elmondta: „Minden lehetséges eszközzel harcolnunk kell a szélsőjobb ellen. A szélsőjobb növeli a feszültséget Franciaországban, és növeli a muszlimok és zsidók iránti gyűlöletet.”

Nausicaa és Manon is azt mondták, hogy Franciaország egyre polarizáltabb. Két egymással szemben álló tábor érzése van.

Franciaországot az elmúlt hónapban felkelés rázta meg, miután a diákok blokád alá vették iskoláikat a tanárok és a finanszírozás hiánya miatt. A fiatalok tömegtiltakozásai tele voltak antifasiszta szlogenekkel és az RN ellen készített saját készítésű plakátokkal.

A nagytőke egyes részei az RN felé tekintenek, mint a mozgalmat összeroppantani képes erőre.

Marine Le Pen elnökjelöltje az „anarchikus bevándorlást” okolta a múlt szombati egyes városokban történt lázadásokért és fosztogatásokért. Megígérte, hogy helyreállítja a „tekintélyt és a biztonságot”, ha 2027 áprilisában megválasztják.

„Vannak, akik azt mondják, ami történik, megerősíti a szélsőjobbot az állami propaganda miatt” – mondta Oscar a Socialist Worker-nek.

„De az utcai mozgalom reményt ad az antirasszistáknak is, mert olyan módon hozza össze az embereket, ahogyan azt korábban nem láttuk.”

Oscar elmagyarázta, hogy a mozgalom az elmúlt években politikailag tudatosabbá vált, különösen a Nahel Merzouk 2023-as meggyilkolása miatti felkelés óta.

Azt állította, hogy korábban az aktivizmus töredezettebb volt. Elmondta, hogy egyrészt voltak a megélhetési költségek körüli küzdelmek, mint a Sárga Mellényes mozgalom, másrészt a fiatalok antirasszista felkelései.

„Gyönyörű látni, ahogy gazdag iskolák gyerekei támogatják elvtársaikat a szegény külvárosokban” – tette hozzá Mona.

„Vidéki területről származom. Fontos, hogy ne csak Párizsban maradjunk, és ne tűnjünk úgy, mintha mindannyian párizsiak lennénk” – mondta Alma.

Feszültségek vannak az RN-en belül. Bázisának egy része fenntartani próbálja egy tiszteletreméltó, hatalomra váró kormánypárt illúzióját, míg mások a keményebb jobboldal és az utcai fasiszta mozgalom felé tekintenek.

Például RN-képviselők voltak jelen egy párizsi gyűlésen tavaly, hogy megemlékezzenek a Quentin Deranque utcai fasisztáról. Azt fasiszták szervezték, köztük a bevándorlásellenes női csoport, a Némésis.

Az RN vezetője és valószínű jövőbeli miniszterelnöke, Jordan Bardella nemrég egy történelmi antiszemita megjegyzések miatti botrányba keveredett. És feszültség van Bardella és Le Pen között. De képesek az egységre is, különösen amikor a közvélemény-kutatásokat vezetik.

Az RN növekedését a rasszizmus táplálja, amely mélyen gyökerezik a mainstream jobboldalban is. Bruno Retailleau, a konzervatív típusú Les Républicains Párt elnökjelöltje „barbárok” visszatéréséről és „civilizálatlan” emberekről beszélt.

A szombati menet egy pénteki, Párizstól nyugatra, Trappes-ban történt feltételezett rasszista és iszlamofób támadás után következett, amely félelmet keltett a helyi lakosság körében. Egy lövöldöző megölt egy embert és megsebesített öt másikat.

Sebastien antifasiszta a mainstream politikusok rasszizmusa elleni küzdelem szükségességéről beszélt. „Folytatnunk kell a tüntetéseket, ki kell rúgni Macront, és felelősségre kell vonni a médiát azért, amit mond” – mondta a Socialist Worker-nek.

„Sok rasszista retorika van. Évek óta ilyen.”

A szombat lenyűgöző siker volt – de a mozgalom még mindig jelentős akadályokkal néz szembe, ha győzni akar.

A szakszervezeti szövetségek általános sztrájkot hirdettek november 5-re. De a szakszervezeti bürokrácia, amely a munkaadók és a munkások között egyensúlyoz, bizonyítani próbálja majd, hogy ő a mozgalom tiszteletreméltó arca.

Alapszintű szervezésre lesz szükség ahhoz, hogy a győzelemhez szükséges akciót megvalósítsák. A munkások sorai megragadhatják a november 5-i dátumot, hogy addig szervezzék az akciót – és hogy érveljenek amellett, hogy a munkásoknak utána is sztrájkolniuk kell.

Zárjuk le Franciaországot határozatlan általános sztrájkkal, űzzük ki Macront és Lecornut – és verjük vissza a fasisztákat!

forrás: Socialist Worker

A politikai centrum – nem a lázadás – nyitja meg az ajtót a francia fasizmus előtt

A mainstream politikusok és a média azt állítják, hogy a düh tömeges kifejeződése győzelmet adott Marine Le Pennek és fasiszta pártjának

Ki egyengeti a fasizmus útját Franciaországban? Ha a politikai establishmentre hallgatunk, akkor a „szélsőbaloldal” – és a „rendszer ellen harcoló fiatalok”.

Különösen az Engedetlen Franciaország párt – és elnökjelöltje, Jean-Luc Mélenchon – a hibás, mondják.

Ők voltak egyedül a fő politikai pártok közül, akik támogatták a diákok felkelését.

Ez a lázadás szélesebb felkelést indított el, beleértve a munkásokat és a Sárga Mellényes megszorításellenes kampányolókat. Múlt hétvégén széles körű lázadáshoz és némi fosztogatáshoz vezetett.

Kiégett üzletek és középületek jeleneteit még mindig folyamatosan ismétlik Franciaországban és világszerte, figyelmeztetésként arra, mi történik, amikor a düh az utcára vonul.

Ez a düh tömeges kifejeződése – mondják a kommentátorok – győzelmet adott Marine Le Pennek és fasiszta Nemzeti Tömörülés (RN) pártjának a közelgő francia elnökválasztáson.

Sőt, azt magyarázzák, hogy a baloldal vonakodása, hogy egyszerűen kapituláljon és támogassa a centrumot a szélsőjobb ellen, adja Le Pennek eddigi legjobb esélyét az elnökség megnyerésére.

Ezeket az állításokat gyakran ismétlik – de ostobaságok.

A neoliberális centrum – beleértve a centrumbaloldali és jobboldali pártokat – politikái teremtették meg a politikai teret az RN növekedéséhez.

Magukévá tették Le Pen rasszista nyelvezetét és pártjának sok bevándorlásellenes politikáját, hogy aláássák őt – sikertelenül.

Mindeközben keresztülverték a megszorításokat, a leépítéseket és a rasszizmust.

A centrum politikusai versengtek, ki tud a legnyíltabban rasszista megjegyzéseket tenni, és ki támogatja a legkeményebb támadásokat a muszlimok és a polgári szabadságjogok ellen.

És minden alkalommal megadták az RN-nek a vágyott tisztességet.

A centrum törekvése, hogy adócsökkentést adjon a gazdagoknak és a nagyvállalatoknak, ahhoz vezetett, hogy megkurtították a közszolgáltatásokat – beleértve az iskolákat – és a juttatásokat.

Hivatalának első évében Emmanuel Macron elvette Franciaország vagyonra kivetett „szolidaritási adóját”, amelyet az 1,31 millió euró feletti vagyonra vetettek ki. Helyette jóval csökkentett tőkenyereség-adót vezetett be, ami 70 százalékos adócsökkentést jelentett a leggazdagabbaknak.

Az adócsökkentések olyan mélyek voltak, hogy Franciaország költségvetési hiánya meghaladta az Európai Unió 3 százalékos határát, ami szükségessé tette a bérek, nyugdíjak és a hétköznapi emberek kiadásainak újabb támadását.

Ennek eredménye a státuszvesztés és a mély bizonytalanság érzése volt, amely milliókra terjedt ki, és tökéletesen illett a szélsőjobb napirendjéhez.

A fasizmus növekvő veszélye a diákok által kiváltott társadalmi robbanás után nem az ő hibájuk. Az állam reakciójának hibája. És annak jele, hogy a felkelésnek folytatódnia kell, még nagyobbá és radikálisabbá válva.

Több ezer felfuvalkodott, erősen felfegyverzett zsaru bevetése nagyrészt fegyvertelen tinédzserek ellen, kijárási tilalmi zónákkal és tömeges letartóztatásokkal – ez az, amiről a szélsőjobb álmodik.

Amikor az elnyomást kiterjesztik az utcai fiatalokról a baloldalra, amelyet a centrum azzal vádol, hogy támogatja őket, Le Pen extázisban lesz.

Tudja, hogy ha eljön a hivatali ideje, neki is hatalmas méretű lázadással kell szembenéznie. Lesznek sztrájkok, munkabeszüntetések és lázadás az utcákon.

Most megvan a sablon az állami válaszra, amelyet ellenük használhat. És minden liberális kritikára azt fogja kiáltani: „Csak azt teszem, amit Macron és mások előttem tettek.”

A hatalmas méretű ellenállással szemben a munkaadók is figyelmesen figyelik a helyzetet.

Azt akarják, hogy a mozgalmat olyan alaposan összeroppantsák, hogy a legszigorúbb megszorításokat kényszeríthessék ki. Ez azt jelenti, hogy meg kell törniük a szakszervezetek hatalmát, és össze kell zúzniuk mindazokat, akik dacolnak az állammal.

Nem meglepő, hogy a munkaadók már nem hiszik, hogy Macron képes ilyen döntő csapást mérni, és néhányan alternatívákat keresnek.

Némelyiküket az RN vonzza, úgy érezve, hogy csak egy új, a párt által vezetett kormánynak lenne gyomra és erőforrásai egy ilyen harchoz.

Emellett az RN azt mondja, hogy „felszabadítani” akarja a francia gazdaságot a szabályozások és védelmek leépítésével. A párt elnöke, Jordan Bardella a Medef, a munkaadói szervezet által szervezett ebédeken udvarol a vezetőknek.

Le Pen és Bardella állítása, miszerint évente 136 milliárd euró értékű kiadáscsökkentést hajtanak végre, szintén zene a fülüknek.

A munkaadók mégis aggódnak, hogy az RN saját populista kiadási terveibe kényszerült, beleértve Macron egyes nyugdíj-„reformjainak” visszavonását és az energia áfájának csökkentését.

Kétségtelen, hogy az uralkodó osztály egy része a szélsőjobboldali kormányt részesíti előnyben, hátrányai ellenére, mert úgy véli, hogy erősen befolyásolhatja azt.

Valószínűleg ezt gondolta Sébastien Lecornu miniszterelnök is, amikor meghívta az RN-t kormányszintű válságtárgyalásaira, miközben az utcák égtek.

A fasizmus növekedésének megállítása helyett a centrum és a munkaadók is csak növelték annak hitelességét.

A válasz Le Pen és az RN növekedésére nem az, hogy visszahúzódunk a centrum mögé, amely segített tisztességesé tenni őket. És nem is az, hogy a munkaadók számára elfogadható megoldásokat keressünk a válságra.

Hanem az, hogy olyan erős felkelést építsünk, amely mindkettőt legyőzi.

forrás: Socialist Worker

A tiltakozásokat betiltották és kijárási tilalmat hirdettek a franciaországi következő nagy mozgósítás előtt

A diákok vezette tiltakozások az elmúlt hetekben több százezer embert vittek az utcákra.

Több százezer ember vonult az utcákra Franciaország városaiban október 24-én, szombaton, ismét a megszorítások és a megélhetési válság ellen tiltakozva. A tüntetéseket a kormány és a helyi hatóságok rendkívül elnyomó reagálása ellenére is megtartják, beleértve a kijárási tilalmat és a betiltásokat.

Az elmúlt napokban egyre több város és régió jelentett be tiltakozási tilalmat, ami a szakszervezetek és progresszív csoportok kritikáját váltotta ki. „A kormány betiltotta a szombati tüntetéseket Lyonban, Marseille-ben, Rouenban, Grenoble-ban, Le Havre-ban, Bourg-en-Bresse-ben, Le Mans-ban, Toulonban, Chambéryben és Perpignanban” – írta Clémence Guetté az Engedetlen Franciaország párttól október 22-én. „Óránként újabb tilalmak érkeznek. Így néz ki a demokrácia?”

A tilalmak közül többet bíróságon vitatnak meg, a végső döntés még nem született meg.

Emmanuel Macron francia elnök ugyanezen időszakban nem módosította a tiltakozásokkal kapcsolatos álláspontját, bejelentve, hogy szombaton csak a szakszervezetek által szervezett mozgósításokat engedélyezik. „Ahol nem szakszervezetek szervezik őket, ott betiltjuk, ahol csak lehet” – jelentette ki Macron.

A kormány bejelentette, hogy csapatokat kíván bevetni a tüntetések „őrzésére”. Az ötletet azt követően jelentették be, hogy az október 17-i országos tiltakozások – amelyeken mintegy 800 000 ember vett részt – zavargásokká fajultak az oktatási szolgáltatások és az általános életszínvonal romlása ellen.

Kanaky-ban kipróbált biztonságstratégia

Ezt az intézményi választ élesen bírálták a diákokkal együtt az utcára vonuló progresszív erők. Mivel Sébastien Lecornu miniszterelnök kormánya ragaszkodott ahhoz, hogy a mozgósítást kizárólag biztonsági kérdésként keretezze, beleértve a politikai pártokkal folytatott megbeszéléseket is, a baloldali erők elítélték a stratégiát, amiért az nem foglalkozik a konkrét problémákkal.

Paul Vannier az Engedetlen Franciaországtól azt mondta, hogy a kormány „a helyzet rothadását engedő stratégiát” folytat, és ragaszkodott ahhoz, hogy inkább megoldást kellene kialakítania a diákok követeléseire. Ez magában foglalná az árak befagyasztását, a bérek emelését, a felsőoktatás hozzáférhetőbbé tételét és 10 milliárd euró elkülönítését az oktatási rendszer számára.

A francia baloldal figyelmeztetett a tiltakozások erőszakos elfojtásának hosszú távú következményei miatt is: a mozgósítás során több ezer fiatalt tartóztattak le, és tucatnyian megsérültek – közülük néhányan nagyon súlyosan.

Bár riasztó, ez az események menete nem meglepő – mutatott rá az Engedetlen Franciaország. A párt a francia városokban tapasztalt elfojtást a kanaky-i 2024-es tiltakozások során tapasztalthoz hasonlította: „szükségállapot, meghosszabbított kijárási tilalmak, a tüntetések általános betiltása, a TikTok blokkolása, csaknem 3000 biztonsági személyzet bevetése hadseregtámogatással, páncélozott járművek, valamint az LBD lövedékvetők és gránátok tömeges használata.”

„Amit az állam 2024-ben Kanakyban kipróbált, azt most 2026-ban a saját fiataljain alkalmazza, ugyanazokkal az emberekkel az élén” – írta a L’Insoumission médium.

A szakszervezetek támogatása folytatódik

Ebben a kontextusban a francia progresszív erők megismételték felhívásaikat a nyilvánossághoz, hogy válaszoljanak a diákok felhívására, és védjék meg tiltakozási jogukat szombaton. „Október 24-én ismét felszólítunk minden aktivistát, hogy vegyék fel piros [szakszervezeti] mellényüket, hogy a fiatalok és a munkások gyakorolhassák tüntetési jogukat és hallathassák követeléseiket” – írta az Általános Munkásszövetség (CGT).

„Egy autoriter eltolódásnak vagyunk tanúi, amely kéz a kézben jár a kormány makacs elutasításával, hogy szembenézzen saját teljesítményével, és megkérdőjelezze igazságtalan, a leggazdagabbak javát szolgáló politikáját” – írta tucatnyi szakszervezeti tag, szószóló és kulturális munkás egy felhívásban, támogatást kérve a tiltakozásokhoz.

„Ez a választás felelőtlen és veszélyes a demokráciára nézve, valamint azok testi épségére, akik e mozgósítások keretein kívül védelmezik azt” – jelentették ki. „Utat nyit a szélsőjobb hatalomra kerülése előtt.”

forrás: BreakThrough News

Franciaország szemet vetett Kenyára

Mivel a francia befolyást olyan országokból, mint Mali, Burkina Faso és Niger, kiűzték, Párizs kétségbeesetten keres új stratégiai horgonypontot Afrikában.

Amit Emmanuel Macron Nairobiban bemutat, az nem „gazdasági együttműködés”, hanem a diplomáciai nyelvbe csomagolt, jól ismert imperialista menedzsment arrogancia. A kifényesített beszédek és beruházási fórumok mögött ugyanaz a gyarmati logika rejlik, amelyet Európa évszázadok óta alkalmaz Afrikával szemben.

Mint mindig, afrikai uralkodók sora gyűlt köré Nairobiban, hogy tapsokkal és ceremoniális mosolyokkal dicsőítsék jelenlétét.

Nairobi – Dedan Kimathi, Makan Singh, Kago tábornok és Muthoni wa Kirima tábornagy földje – egykor a Windsor-ház imperialista gépezete elleni ellenállás lángoló központja volt. Ebből a talajból indult ki a Mau Mau, amely fegyveres harcával és kompromisszumok nélküli dacával megingatta a brit gyarmati uralom alapjait.

A függetlenség utáni időszakban azonban Nairobit átalakítják Kelet-Afrika újbóli imperialista penetrációjának ugródeszkájává.

Macron – a hanyatló és válsággal sújtott francia imperialista rend főképviselője – kenyai látogatására azután kerül sor, hogy Franciaország megalázó kudarcokat szenvedett el a Száhel-övezetben, ahol politikai befolyása és katonai dominanciája a népi ellenállás és az antiimperialista átcsoportosulás nyomására összezsugorodik. Évtizedekig Franciaország destabilizálta a régiót katonai megszállással, gazdasági kényszerítéssel, komprádor elitcsoportokkal és proxy-erőszak hálózataival, mindeközben a „biztonság” és „demokrácia” védelmezőjeként tüntetve fel magát.

Most, hogy a francia befolyást olyan országokból, mint Mali, Burkina Faso és Niger, kiűzték, Párizs kétségbeesetten keres új stratégiai lábnyomot Afrikában. William Rutonak köszönhetően úgy tűnik, Franciaország készséges partnerekre talált a kontinens keleti frontján.

Kenya közelmúltbeli kijelölése az Egyesült Államok jelentős, nem NATO-tag szövetségesévé – olyan államok által is birtokolt státusz, amelyek mélyen beágyazottak a nyugati katonai struktúrákba, beleértve Izraelt is – felfedi, hogy a kenyai uralkodó osztály milyen irányba kormányozza az országot. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság már most is kiterjedt katonai és hírszerző műveleteket folytat Kenyában. Ilyen körülmények között a francia katonai létesítmények kenyai földön való megjelenésének kilátása már nem tűnik távolinak.

Miért ne erősítené meg az imperializmus erőit ott, ahol komprádor rezsimek készségesen befogadják?

Macron habozás nélkül használta afrikai körútját arra, hogy nyíltan támadja és aláássa a feltörekvő száheli politikai projektet, különösen Mali, Burkina Faso és Niger növekvő közeledését egy föderáció felé, amely – legalábbis retorikailag – az antiimperialista szuverenitáson és a pánafrikai önrendelkezésen alapul. Párizs nagyon is jól érti, hogy minden olyan komoly regionális blokk, amely képes megszabadulni az újgyarmati függőségtől, veszélyezteti a nyugati dominancia teljes afrikai struktúráját.

Így Macron nairobi küldetése nem pusztán diplomáciai; ellenforradalmi. Szövetséges afrikai rezsimeket mozgósít a száheli államok ellen, és megpróbál elszigetelni minden olyan politikai formációt, amely kihívást jelent a francia, európai vagy NATO-érdekeknek a kontinensen.

A történelem megtanította, hogy a legtöbb afrikai uralkodó osztály ritkán okoz csalódást az imperializmusnak, amikor a külföldi tőke védelmére szólítják fel őket az afrikai felszabadítással szemben.

Macron milliárdokat ígér „beruházásként” Afrikába – több mint 20 milliárd dollárt, mondják –, ám Franciaország nem hajlandó elengedni az afrikai nemzetekre kényszerített gyarmati adósságokat. Franciaország nem hajlandó felszámolni katonai bázisait a kontinensen. Franciaország nem hajlandó kivonni csapatait afrikai földről. Franciaország nem hajlandó beszüntetni beavatkozásait és destabilizációs kampányait a Száhel-övezetben.

Már ez önmagában leleplezi ezeknek az úgynevezett partnerségeknek a csalárd jellegét.

Az imperializmus nem azért fektet be Afrikába, hogy felszabadítsa az afrikaiakat. Azért fektet be, hogy biztosítsa a piacokat, kinyerje az erőforrásokat, fegyelmezze a kormányokat, és újratermelje a függőséget modern pénzügyi és katonai berendezkedések útján.

A kenyai nép azonban megtagadta a meghunyászkodást.

Dacolva az állami elnyomással, a hétköznapi kenyaiak az utcákra vonultak, hogy ellenálljanak a Macron–Ruto-spektákulumnak – a fejlesztési diplomáciának álcázott imperialista partnerség koreografált ünneplésének. A tüntetők megpróbálták megzavarni a Kenyatta Nemzetközi Konferenciaközpontban tartott összejövetelt, ahol Macront, afrikai uralkodók, politikai opportunisták és neoliberális hívek sora kíséretében William Ruto egyre inkább autoriter hatalmi rendszere látta vendégül.

A kenyai biztonsági apparátus válasza kiszámítható volt: durva erőszak, letartóztatások, megfélemlítés és eltűnések – mindez az imperialista presztízs védelmét és a véleménynyilvánítás elfojtását szolgálta.

Több tüntetőt állítólag őrizetbe vettek. Másokról továbbra sincs információ.

Mindez annak biztosítására, hogy Macron mosolyogva hagyhassa el Nairobit.

Az afrikaiaknak – különösen a munkásoknak, parasztoknak, diákoknak és a szélesebb alárendelt osztályoknak – nem szabad félvállról venniük ezeket a fejleményeket. Az, ami a szemünk előtt játszódik le, az imperialista hatalom agresszív visszagyökerezése afrikai földön a „beruházás”, a „biztonság” és az „együttműködés” nyelvébe csomagolva.

A neokolonialista uralom elleni harc nem ért véget a gyarmati zászlók bevonásával. Csak formát változtatott.

Ma, akárcsak a Mau Mau idején, az ellenállás történelmi szükségszerűség marad.

Tisztelet a kenyai testvéreknek és nővéreknek, akik Nairobiban szilárdan helytállnak, és az afrikai elnyomott népek nevében szembeszállnak az imperialista behatolással.

Írta: Muhemsi Mwakihwelo író és a Tanzániai Szocialista Fórum tagja
forrás: Peoples Dispatch

Francia majális: Százezres tömegek vonultak utcára a megszorítások és a szélsőjobb ellen

A május elsejei demonstrációkra a francia kormány megszorításainak és a megélhetési válság elmélyülésének idején került sor

Mintegy 300 ezer ember vonult utcára Franciaországban május elsején, pénteken.

A messze a legnagyobb tüntetést Párizsban tartották, amelyen 100 ezren vettek részt. De nem kevesebb, mint 320 demonstrációt tartottak aznap az országban.

Lyonban és Toulouse-ban 12 ezren, Nantes-ban 4 ezren, Marseille-ben pedig 3500-an vonultak utcára.

A májusi demonstrációkra a francia kormány megszorításainak és a megélhetési válság elmélyülésének idején került sor.

Sophie Binet, a CGT szakszervezeti szövetség vezetője a minimálbér 5 százalékos emelésére szólított fel.

Voltak transzparensek, amelyek az Irán elleni háború beszüntetését követelték.

A Marche des Solidarités rasszizmusellenes aktivistái az Urgence Palestine antiiimperialistáival együtt 3000 fős blokkot építettek a „Nemzetközi szolidaritást, ellenállást mindenhol” jelszó alatt.

Mathieu, a Marche des Solidarités-től a Socialist Worker-nek nyilatkozott a párizsi május elsejei tüntetésről.

Kiemelte a napi harcos hangulatot: „Mindenki érzi, hogy fordul a kocka. Ott az érzés, hogy hatalmas nehézségek állnak előttünk, mint a fasizmus, a rasszizmus, a háború.

„De még ha az ellenségeink erősek is, mi erősebbek vagyunk, ha megszerveződünk” – mondta.

Ez a hangulat épít az elmúlt hónapok franciaországi utcáinak sikeres nagy mozgósításaira, például a szélsőjobb és a fasiszták elleni március 14-ei megmozdulásra.

Az antifasiszták pedig továbbra is szembeszállnak ezzel a fenyegetéssel.

„A mai nagyszerű. De van egy hatalmas jelentőségű demonstrációnk május 9-én itt, Párizsban” – tette hozzá Mathieu.

A fasiszták 1994 óta minden évben utcára vonulnak Franciaországban, amikor a csőcselékük egyik tagja meghalt egy tüntetésen.

Mathieu világosan rámutatott, kik is ezek az emberek. „Ez nem az a szélsőjobb, amely tisztességesnek, választhatónak akar látszani. Ezek az igazi nácik, horogkeresztekkel és mindennel” – hangsúlyozta.

Évekig a fasiszták szinte semmiféle ellenállásba nem ütközve vonulhattak utcára.

De az antifasiszta oldalon nő a magabiztosság. „Tavaly harmadszor próbáltuk meg feltartóztatni őket. A tüntetésünket az állam blokkolta, de a fasiszta felvonulást engedélyezték” – mondta Mathieu.

„De akkor is utcára vonultunk. Idén pedig megnyertünk egy vitát a körülöttünk lévő sok emberrel arról, hogy amikor a fasiszták utcára vonulnak, meg kell akadályoznunk őket” – tette hozzá.

A Marche des Solidarités aktivistái több mint 10 ezer szórólapot osztottak ki az ellentüntetésükre.

Mathieu rámutatott, hogy ez nemcsak arra ad lehetőséget, hogy utcán szembeszálljanak a fasisztákkal, hanem a választásokon indulókkal is.

„Ez egy lehetőség arra, hogy időben kampányt indítsunk az elnökválasztásra, és kimondjuk, hogy minden városban, minden körzetben meg kell akadályoznunk a fasisztákat, mind a nácikat, mind a Nemzeti Tömörülést (Rassemblement National)” – érvelt.

A világ munkásainak küzdelmét ünneplő napon a franciaországi antifasiszta aktivisták inspirációt merítettek a brit és amerikai akciókból.

„Ahogy a mai napot szerveztük, sokat beszéltünk arról, amit a Stand Up to Racism és a Together tett március 28-án Londonban, és amit az emberek Minneapolisban csinálnak” – mondta Mathieu.

„Ez egy nemzetközi küzdelem. És amikor Londonban győzünk, amikor Minneapolisban győzünk, az megmutatja, hogy Párizsban is győzhetünk. És amikor Párizsban harcolunk, tudjuk, hogy veletek együtt harcolunk” – tette világossá.

forrás: Socialist Worker

A Francia Kommunista Párt kiáll a szakszervezetek zaklatása ellen

A Francia Kommunista Párt nyilatkozata a szakszervezeti szabadságokért tartott nagygyűlés alkalmából

A CGT által szakszervezeti szabadságokért szervezett nagygyűlés alkalmából a Francia Kommunista Párt (FKP) teljes mértékben kinyilvánítja támogatását a CGT-nek és a teljes szakszervezeti mozgalomnak, amely ma a frontvonalban áll a szakszervezeti jogok és szabadságok ellen indított tömeges offenzívával szemben.

A valóság ismert: a szakszervezetek elleni elnyomás a munkaügyi törvények óta robbanásszerűen nő. 2023 óta több CGT-szövetségi vezetőt is büntetőeljárás alá vontak, miközben több száz szakszervezeti aktivistát zaklatnak, perelnek vagy szankcionálnak azért, mert ellátták megbízatásukat és a munkavállalókat védték.

Ez az offenzíva új szintre lépett Sophie Binet, a CGT főtitkárának letartóztatásával. A munkáltatói zsarolást elítélő nyilatkozatai miatt került vád alá. Egy szakszervezeti vezetőt büntetőjogi felelősségre vonni azért, mert leírta a társadalmi valóságot, az minden dolgozó nő és férfi elleni támadás!

A macronista hatalom súlyos felelősséggel tartozik ezért az autoriter fordulatért: a szociális harcok kriminalizálásával és a szakszervezeti elnyomás terjedésének engedésével védi a tőke érdekeit a jogok és szabadságok rovására.

Az FKP elítéli a jogrendszernek a munkáltatói érdekek szolgálatába állítását, amely a szakszervezetek megfélemlítését, elszigetelését és gyengítését célozza. A stratégia világos: elhallgattatni azokat, akik ellenállnak a társadalomellenes politikának és a kizsákmányolásnak.

Határozottan kijelentjük: a szakszervezetek megtámadása a demokrácia megtámadása. A szervezkedés, a tüntetés, a véleménynyilvánítás és a küzdelem joga nem tárgya alkuknak.

A szakszervezetek és a munkásszervezetek megtámadása az államiság gyengítését is jelenti, amikor a szélsőjobboldal offenzívát indított a Köztársaság ellen.

A Francia Kommunista Párt egységes, tömeges és offenzív válaszlépésre szólít fel, amely követeli:

  • A szakszervezeti aktivisták és vezetők ellen indított perek azonnali leállítását;
  • A társadalmi harcok kriminalizálásának végét;
  • A szakszervezeti szabadságjogok teljes körű és feltétel nélküli garanciáit az országban.

Amikor elnyomják a szakszervezeteket, a profitot védik.

Amikor védik a szakszervezeteket, a dolgozó osztályt védik.

Az FKP minden küzdelemben jelen lesz, hogy a társadalmi mozgalmat ne lehessen megfélemlíteni vagy elnémítani!

Francia Kommunista Párt

Baloldali nyomásra, a szélsőjobb ellenállásával, megkezdődik a francia egészségügy rendbehozása

Évekig tartó politikai küzdelem után a francia parlamenti képviselők jelentős előrelépést értek el az ország egészségügyi sivatagokkal (medical deserts) jellemezhető problémájának kezelésében, azzal, hogy támogatták az orvosok praxisának helyszínét szabályozó javaslatot.