Kenya

43 napos sztrájk után a kenyai ápolók kilencéves ígéretek teljesítésére kényszerítették a kormányt

A kormány megtagadta a 2017-es sztrájkot lezáró megállapodás végrehajtását, még kilenc évvel később is, és ezzel egy újabb sztrájkot provokált ki július 29-én, majd több mint 40 napig húzta-halasztotta az ügyet, miközben az egészségügy megbénult.

Egy 43 napos országos sztrájk után a kenyai ápolók 2026. szeptember 10-én, csütörtökön visszatértek a munkába. Szakszervezetük végül szeptember 9-én megállapodást ért el a kormánnyal, egy nappal azután, hogy több ezer ápoló és szülésznő Kenya mind a 47 megyéjéből összegyűlt a fővárosban, Nairobiban, a Greenparkban.

Onnan a Kormányzók Tanácsának (CoG) székhelyére, a Delta House-ba vonultak, követelve a kormány által csaknem egy évtizeddel ezelőtt aláírt megállapodás végrehajtását.

Egy évtizedes küzdelem

A 2017-es, csaknem öt hónapig tartó sztrájk azzal zárult, hogy mind a nemzeti, mind a megyei kormányok aláírtak egy munkába visszatérési megállapodást, vállalva, hogy egy hónapon belül véglegesítik a megállapodott kollektív szerződés (CBA) tervezetét és végrehajtják azt.

A szerződésnek tartalmaznia kellett az ápolók sérelmeit orvosló intézkedéseket, többek között az ápolási szolgálati pótlék, az egyenruha-pótlék és a kockázati pótlék emelését. Az emeléseket évente ütemezetten kellett volna végrehajtani, és 2021-ig befejezni.

Az ápolók e megállapodás után visszatértek a munkába. Azonban csaknem kilenc évvel később a munkába visszatérési megállapodásban foglalt kötelezettségvállalások továbbra sem teljesültek, és a CBA, amelyet alá kellett volna támasztania, soha nem jött létre.

Az ígért kockázati pótlékot még a COVID idején is visszatartották

A kormány megtagadta a kockázati pótlék emelését még akkor is, amikor 2020 elején kihirdették a COVID-világjárványt, amelynek végére a katasztrófa számos kenyai ápoló életét követelte. Azok, akik szolgálat közben fertőződtek meg, hosszú ideig elkülönítve kellett maradniuk családjuktól, elszakítva kisgyermekeiktől, hatalmas szorongást és stresszt elszenvedve. De a számukra 2017-ben ígért emelt kockázati pótlék még 2026-ban is teljesítetlen.

Július 29-én az ápolók letették a munkát tiltakozásul. A sztrájk azóta megbénította az egészségügyi szolgáltatásokat országszerte. Ennek ellenére, még amikor a sztrájk elérte a második hónapját, a megyei kormányok nem engedtek. Augusztus 31-én a CoG elnöke, Ahmed Abdullahi pénzügyileg életképtelennek minősítette a 2017-es CBA-t.

„Kényszer hatására aláírva”

Elutasította a CBA-t mint olyat, amelyet „a 2017-es választások előestéjén kényszer hatására írtak alá”, és amelyet „soha nem hajtottak végre”, miközben jelentések riasztottak az országban növekvő anyai, újszülött- és perinatális halálozásról.

„Nem szegeztek fegyvert a 2017-es munkába visszatérési megállapodásunk valamennyi aláírójának fejéhez” – vágott vissza Maurice Opetu, a KNUNM főtitkárhelyettese, cáfolva a kényszerre vonatkozó állítást. „Ezt egy nagyon harmonikus találkozón, egyetértésben írták alá” mindkét „kormányszint” – a nemzeti és a megyei – részéről.

Valójában a megyei kormányzók azok, akik „kényszerítették az ápolókat, hogy CBA nélkül dolgozzanak. És a kényszer alatti munka késztetett minket arra, hogy sztrájkot hirdessünk, miután mindezt az évet megpróbáltuk rendezni az ügyet” – ragaszkodott hozzá.

Túl sok ápoló van ahhoz, hogy fizessenek nekik?

Az ápolók CBA-ért folytatott küzdelme az orvosok és klinikai tisztviselők hasonló küzdelmével együtt kezdődött. A kormány aláírta és végrehajtotta az orvosok és klinikai tisztviselők CBA-ját, de megtagadta ugyanezt az ápolók esetében.

„Azt mondják, az orvosok kevesen vannak, a klinikai tisztviselők kevesen vannak, de mi sokan vagyunk, ezért nincs erre a költségvetésük” – magyarázta Collin Ajwang, a Kenyai Nemzeti Ápolói Szövetség (NNAK) elnöke.

„Ennek nincs értelme, mert éppen a nagy létszámunk az, ami segített a kórházak hatékony működésében. Csökkentettük az anyai halálozást; mi vagyunk azok, akik biztosítják, hogy a műtők működjenek; nem lehetünk kevesen. Olyan rendelőkben vagyunk, ahol nincsenek orvosok. Mondják meg, mennyire akarnak kevesen lenni ahhoz, hogy kifizessék nekünk ezt a pénzt.”

A osztályprioritások lelepleződnek

Az ápolók sztrájkjának 33. napján, augusztus 30-án a légi közlekedési dolgozók is letették a munkát. A Jomo Kenyatta Nemzetközi Repülőtéren késtek a járatok, míg legalább három másik repülőtéren a műveletek leálltak. Két napon belül a kormány megállapodást írt alá a légi közlekedési dolgozók szakszervezetével – jelentette a Daily Nation, rávilágítva a kormány két sztrájkkal szembeni eltérő kezelésére.

A „repülőtér minden komoly üzlet kapuja és kijárata”, nemcsak Kenyából, hanem Kelet-Afrikából és az egész kontinensről – jegyezte meg a KNUNM főtitkára, Seth Panyako. „Ezek az emberek, akik a döntéshozatalban vannak, a repülőtéren keresztül üzletelnek.” Ezért a kormány – mondta – nem engedheti meg, hogy a repülőterek „akár egy percre is leálljanak”.

Ez az üzleti osztály megengedheti magának, hogy „magánkórházba menjen. Számukra van alternatíva.” De a nemzeti és megyei kormányok „valójában nem törődnek a közönséges” tömegekkel, amelyek az állami egészségügyi kórházakra támaszkodnak az egészségügyi ellátásért, és amelyek szenvednek a kormány azon döntése miatt, hogy nem teljesíti az általa aláírt megállapodásban vállalt kötelezettségeket – érvelt.

Az orvosok azzal fenyegetőznek, hogy csatlakoznak a sztrájkhoz

Egy héttel később, szeptember 7-én az orvosok hétnapos ultimátumot adtak a kormánynak, figyelmeztetve, hogy ők is sztrájkba lépnek, ha nem rendezik az ápolókkal folytatott vitát. „Az orvosok nem tudnak ápolók nélkül dolgozni. Az orvosok most túlterheltek. Nem folytathatjuk így” – mondta Davji Atellah, a Kenyai Orvosi Szakemberek, Gyógyszerészek és Fogorvosok Szakszervezetének (KMPDU) főtitkára.

„Az intenzív osztályon (ICU), a kórtermekben, a nagyfokú ellátást igénylő osztályon (HDU) csak az ápolók tudják nyújtani azt a fajta ellátást” – magyarázta, ragaszkodva ahhoz, hogy „az ápolói ellátás nagyon lényeges az egészségügyben”.

Egy nappal az orvosok figyelmeztetése után az ápolók a nairobi CoG elé vonultak. A szakszervezeti vezetők a CoG székhelyén táboroztak.

Egy egész napos zárt ajtók mögötti megbeszélést követően a kormány és a szakszervezeti vezetők szeptember 9-én aláírtak egy munkába visszatérési megállapodást, amelyben a CoG vállalta, hogy 5000 kenyai shilling egyenruha-pótlékot fizet, és a kockázati pótlékot 3850 shillingről 8000 shillingre emeli. A CoG azt is vállalta, hogy 45 napon belül végrehajtja a függőben lévő CBA-t.

„Végül lefújtuk a 43 napos sztrájkot, miután áttörést értünk el a Kormányzók Tanácsával folytatott tárgyalásokon” – jelentette be Panyako. „Ezért felszólítjuk valamennyi tagunkat, hogy a következő 25 órán belül térjenek vissza a szolgálatba, amíg teret adunk az elért megállapodások végrehajtásának.”

forrás: BreakThrough News

Franciaország szemet vetett Kenyára

Mivel a francia befolyást olyan országokból, mint Mali, Burkina Faso és Niger, kiűzték, Párizs kétségbeesetten keres új stratégiai horgonypontot Afrikában.

Amit Emmanuel Macron Nairobiban bemutat, az nem „gazdasági együttműködés”, hanem a diplomáciai nyelvbe csomagolt, jól ismert imperialista menedzsment arrogancia. A kifényesített beszédek és beruházási fórumok mögött ugyanaz a gyarmati logika rejlik, amelyet Európa évszázadok óta alkalmaz Afrikával szemben.

Mint mindig, afrikai uralkodók sora gyűlt köré Nairobiban, hogy tapsokkal és ceremoniális mosolyokkal dicsőítsék jelenlétét.

Nairobi – Dedan Kimathi, Makan Singh, Kago tábornok és Muthoni wa Kirima tábornagy földje – egykor a Windsor-ház imperialista gépezete elleni ellenállás lángoló központja volt. Ebből a talajból indult ki a Mau Mau, amely fegyveres harcával és kompromisszumok nélküli dacával megingatta a brit gyarmati uralom alapjait.

A függetlenség utáni időszakban azonban Nairobit átalakítják Kelet-Afrika újbóli imperialista penetrációjának ugródeszkájává.

Macron – a hanyatló és válsággal sújtott francia imperialista rend főképviselője – kenyai látogatására azután kerül sor, hogy Franciaország megalázó kudarcokat szenvedett el a Száhel-övezetben, ahol politikai befolyása és katonai dominanciája a népi ellenállás és az antiimperialista átcsoportosulás nyomására összezsugorodik. Évtizedekig Franciaország destabilizálta a régiót katonai megszállással, gazdasági kényszerítéssel, komprádor elitcsoportokkal és proxy-erőszak hálózataival, mindeközben a „biztonság” és „demokrácia” védelmezőjeként tüntetve fel magát.

Most, hogy a francia befolyást olyan országokból, mint Mali, Burkina Faso és Niger, kiűzték, Párizs kétségbeesetten keres új stratégiai lábnyomot Afrikában. William Rutonak köszönhetően úgy tűnik, Franciaország készséges partnerekre talált a kontinens keleti frontján.

Kenya közelmúltbeli kijelölése az Egyesült Államok jelentős, nem NATO-tag szövetségesévé – olyan államok által is birtokolt státusz, amelyek mélyen beágyazottak a nyugati katonai struktúrákba, beleértve Izraelt is – felfedi, hogy a kenyai uralkodó osztály milyen irányba kormányozza az országot. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság már most is kiterjedt katonai és hírszerző műveleteket folytat Kenyában. Ilyen körülmények között a francia katonai létesítmények kenyai földön való megjelenésének kilátása már nem tűnik távolinak.

Miért ne erősítené meg az imperializmus erőit ott, ahol komprádor rezsimek készségesen befogadják?

Macron habozás nélkül használta afrikai körútját arra, hogy nyíltan támadja és aláássa a feltörekvő száheli politikai projektet, különösen Mali, Burkina Faso és Niger növekvő közeledését egy föderáció felé, amely – legalábbis retorikailag – az antiimperialista szuverenitáson és a pánafrikai önrendelkezésen alapul. Párizs nagyon is jól érti, hogy minden olyan komoly regionális blokk, amely képes megszabadulni az újgyarmati függőségtől, veszélyezteti a nyugati dominancia teljes afrikai struktúráját.

Így Macron nairobi küldetése nem pusztán diplomáciai; ellenforradalmi. Szövetséges afrikai rezsimeket mozgósít a száheli államok ellen, és megpróbál elszigetelni minden olyan politikai formációt, amely kihívást jelent a francia, európai vagy NATO-érdekeknek a kontinensen.

A történelem megtanította, hogy a legtöbb afrikai uralkodó osztály ritkán okoz csalódást az imperializmusnak, amikor a külföldi tőke védelmére szólítják fel őket az afrikai felszabadítással szemben.

Macron milliárdokat ígér „beruházásként” Afrikába – több mint 20 milliárd dollárt, mondják –, ám Franciaország nem hajlandó elengedni az afrikai nemzetekre kényszerített gyarmati adósságokat. Franciaország nem hajlandó felszámolni katonai bázisait a kontinensen. Franciaország nem hajlandó kivonni csapatait afrikai földről. Franciaország nem hajlandó beszüntetni beavatkozásait és destabilizációs kampányait a Száhel-övezetben.

Már ez önmagában leleplezi ezeknek az úgynevezett partnerségeknek a csalárd jellegét.

Az imperializmus nem azért fektet be Afrikába, hogy felszabadítsa az afrikaiakat. Azért fektet be, hogy biztosítsa a piacokat, kinyerje az erőforrásokat, fegyelmezze a kormányokat, és újratermelje a függőséget modern pénzügyi és katonai berendezkedések útján.

A kenyai nép azonban megtagadta a meghunyászkodást.

Dacolva az állami elnyomással, a hétköznapi kenyaiak az utcákra vonultak, hogy ellenálljanak a Macron–Ruto-spektákulumnak – a fejlesztési diplomáciának álcázott imperialista partnerség koreografált ünneplésének. A tüntetők megpróbálták megzavarni a Kenyatta Nemzetközi Konferenciaközpontban tartott összejövetelt, ahol Macront, afrikai uralkodók, politikai opportunisták és neoliberális hívek sora kíséretében William Ruto egyre inkább autoriter hatalmi rendszere látta vendégül.

A kenyai biztonsági apparátus válasza kiszámítható volt: durva erőszak, letartóztatások, megfélemlítés és eltűnések – mindez az imperialista presztízs védelmét és a véleménynyilvánítás elfojtását szolgálta.

Több tüntetőt állítólag őrizetbe vettek. Másokról továbbra sincs információ.

Mindez annak biztosítására, hogy Macron mosolyogva hagyhassa el Nairobit.

Az afrikaiaknak – különösen a munkásoknak, parasztoknak, diákoknak és a szélesebb alárendelt osztályoknak – nem szabad félvállról venniük ezeket a fejleményeket. Az, ami a szemünk előtt játszódik le, az imperialista hatalom agresszív visszagyökerezése afrikai földön a „beruházás”, a „biztonság” és az „együttműködés” nyelvébe csomagolva.

A neokolonialista uralom elleni harc nem ért véget a gyarmati zászlók bevonásával. Csak formát változtatott.

Ma, akárcsak a Mau Mau idején, az ellenállás történelmi szükségszerűség marad.

Tisztelet a kenyai testvéreknek és nővéreknek, akik Nairobiban szilárdan helytállnak, és az afrikai elnyomott népek nevében szembeszállnak az imperialista behatolással.

Írta: Muhemsi Mwakihwelo író és a Tanzániai Szocialista Fórum tagja
forrás: Peoples Dispatch

Kenya bírósága újra kriminalizálja az abortuszt

A reproduktív jogok védelmezői arra figyelmeztetnek, hogy az ítélet súlyos veszélyt jelent mind az orvosokra, mind a terhes nőkre nézve, akik közül Kenyában évente ezrek halnak meg a nem biztonságos abortuszok következtében.

Kenya reproduktív jogi aktivistái felháborodásuknak adtak hangot a malindi fellebbviteli bíróság április 24-i ítélete kapcsán. A bíróság hatályon kívül helyezett egy 2022-es felsőbírósági döntést, és újra bűncselekménnyé nyilvánította a terhességmegszakítást.

A 2022-es döntés úgy rendelkezett, hogy az abortusz alkotmányos jog, ám a fellebbviteli bíróság szerint ez téves értelmezés volt. Kenya 2010-ben elfogadott alkotmánya akkor engedélyezi a terhességmegszakítást, ha „szükség van sürgősségi ellátásra, vagy az anya élete vagy egészsége veszélyben forog”. A gyakorlatban azonban több mint egy évtizede továbbra is bűncselekménynek számít, mivel a gyarmati korszakból származó büntető törvénykönyvet nem módosították ennek megfelelően.

„Így néz ki a gyakorlatban az abortusz büntethetővé tétele”

2019 szeptemberében egy súlyos hasi fájdalmaktól és vérzéstől szenvedő 16 éves lány egy klinikára ment, ahol Salim Mohammed szakorvos vetélést diagnosztizált, és sürgősségi abortusz utáni ellátást nyújtott. A rendőrség berontott a klinikára, és letartóztatta az orvost.

A lányt is letartóztatták a kórházi ágyából, két éjszakán át orvosi ellátás nélkül tartották fogva a Ganze-i rendőrőrsön, majd miután egy eltorzított vallomás aláírására kényszerítették, több mint egy hónapra a malindi fiatalkorúak előzetes fogdájába szállították.

„Ez nem kivételes történet. Így néz ki a gyakorlatban az abortusz büntethetővé tétele. Kenyában évente legalább 2600 nő hal meg nem biztonságos abortusz következtében, és további 21 000 nőt kórházba szállítanak abortusz-szövődmények miatt” – közölte a Reproduktív Jogok Központja (CRR).

„Az APHRC 2023-as országos tanulmánya szerint csupán abban az évben becslések szerint 792 694 művi vetélést hajtottak végre Kenyában, és több mint 304 000 nő keresett intézményi ellátást abortusz utáni szövődmények miatt. Ez nem egy statisztikai adat; ez a valóságos tapasztalata annak, ami akkor történik, amikor a nőktől és lányoktól megtagadják az ellátást, a tájékoztatást és a méltóságot” – áll a szervezet közleményében.

2022 márciusában a malindi kenyai felsőbíróság egy precedensértékű ítéletben felmentette az orvost és páciensét, mivel kimondta: letartóztatásuk és vád alá helyezésük jogellenes volt, mert az abortuszellátás alapvető jog, amikor az orvos megállapítja, hogy sürgősségi ellátásra van szükség az anya életét fenyegető veszély elhárításához.

A bíróság ezenkívül utasította a parlamentet, hogy dolgozzon ki politikai keretrendszert és alkosson törvényt az abortusz-szolgáltatásokhoz való hozzáférésről. A parlament azonban halogatta a feladatot.

Szélsőjobboldali érdekcsoport

Eközben a Kenyai Keresztény Szakértők Fóruma (KCPF) – amely az amerikai és európai szélsőjobboldali evangélikus mozgalmak afrikai függeléke – a főügyésszel együtt fellebbezett a felsőbíróság ítélete ellen.

A tavaly októberi meghallgatást követően a fellebbviteli bíróság a fellebbezésnek helyt adott, és pénteken hatályon kívül helyezte a felsőbíróság ítéletét. „Az abortusz nem az alkotmány által garantált alapvető jog. Éppen ellenkezőleg, az alkotmány kifejezetten tiltja, kivéve korlátozott körülmények között, amikor megengedhető” – vélekedtek a bírák.

Hozzátéve, hogy „az alkotmányos jogok önmagukban nem akadályozhatják a feltételezett bűncselekmények megfelelő kivizsgálását, vádemelését és üldözését”, a bírák szabad utat engedtek a felmentett orvos és páciense további büntetőeljárásának is.

Csapás a kenyai reproduktív jogi mozgalom számára

Prudence Mutiso, a CRR jogtanácsosa az NTV-nek elmondta: ez az ítélet „félelem légkörét” kelti a lányok és nők, valamint az orvosok körében, akik a félelem miatt habozhatnak megadni a szükséges sürgősségi ellátást a betegeknek.

A CRR „mélyen kiábrándítónak” nevezte az ítéletet, és bejelentette, hogy megtámadják a döntést a Legfelsőbb Bíróságon.

A reproduktív jogok védelmezői régóta küzdenek a női önrendelkezés és a testük feletti teljes kontroll elismeréséért. Szerintük a kenyai nők és lányok összetett szociális és egészségügyi valósága nem tükröződik az ehhez hasonló merev jogi döntésekben.

„Abban a kontextusban, ahol a holisztikus reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozott, és ahol a kulturális tabuk továbbra is meghatározzák a szexualitásról szóló diskurzusokat, egy ilyen döntés súlyosbíthatja a meglévő kihívásokat” – magyarázta Daisy Burett szocialista feminista a Peoples Dispatch-nek.

„A női testtel kapcsolatos félreértések, a fogamzásgátlókhoz és az információkhoz való korlátozott hozzáférés továbbra is nem kívánt terhességekhez vezetnek.”

Burett rámutat arra is, hogy a leginkább gazdaságilag hátrányos helyzetű nőket érintik leginkább ezek a politikák, mivel ők eleve a legtöbb akadállyal szembesülnek az ellátáshoz való hozzáférés során.

„Ha a biztonság és a jólét lenne az elsődleges szempont, nagyobb figyelmet fordítanának az egészségügyi rendszerek javítására és a mindenki számára méltó, hozzáférhető orvosi szolgáltatások biztosítására.”

A korlátozó abortuszpolitikák „gyakran nem csökkentik az abortusz iránti igényt, hanem egyéneket löknek a nem biztonságos alternatívák felé” – mondja Burett, kiemelve a döntésből eredő szélesebb népegészségügyi kockázatot.

Hozzáteszi: annak a következményei, ha valaki felkészültség, támogatás vagy stabilitás nélkül vállal gyermeket, „túlmutatnak az egyénen, és érintik a gyermek jólétét is”.

„Ez tágabb aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ilyen politikák kellőképpen figyelembe veszik-e a gyermekek hosszú távú szociális és fejlődési következményeit.”

forrás: Peoples Dispatch