nők jogai

A USS Lincoln „pihenőútja” Thaiföldre: az amerikai neokolonializmus és a femicídium kikötői látogatása

Az a rendszer, amelyben a nőket a meglévő infrastruktúra és a szegénység miatt szisztematikusan a szexmunkába sodorják, ahol az amerikai katonai jelenlét megteremti a keresletet, és ahol a nyugati turizmus fenntartja a kínálatot – ez a femicídium.

A USS Abraham Lincoln (CVN-72) megérkezése egy „pihenőút” céljából Thaiföldre, mielőtt visszatérne pusztító hadjáratához Nyugat-Ázsia népei ellen, azonnali kihallgatást és ellenállást követel. Számunkra, thai emberek számára, és az amerikai fosztogatás helyszínein élők számára világszerte, ez az USA hidegháborús gyarmati láncainak csörgése a leghűségesebb kutyáján, miközben agressziós háborút folytat Iránban és folyamatban lévő népirtást Palesztinában. Azzal, hogy megengedték a USS Lincoln kikötését, a thai uralkodó elit ismét elősegíti a birodalmi erőszak egy olyan rendszerét, amely messze túlmutat Délkelet-Ázsia határain, egy olyan rendszert, amely a mi esetünkben a szexuális erőszakon és a femicídiumon alapul.

Thaiföld hosszú múltra tekint vissza az USA gyarmati vazallusaként, és ma, 2003 óta „fő nem-NATO szövetségese”. Bár Thaiföld az utóbbi években Kína felé nyitva próbálta egyensúlyozni kapcsolatait, az USA továbbra is jelentős erőforrásokat fektet be a thaiföldi politikai és katonai intézmények feletti befolyásának fenntartásába, stratégiailag létfontosságúnak tekintve a királyságot. A USS Lincoln látogatása tehát megerősíti a folyamatban lévő szövetség fenntartását: kínos emlékeztető a Thaiföldi Királyság uralkodóinak az amerikai katonai ambíciók iránti nyalizós hajlamára. Ez egy olyan hajlam, amelyet a thaiföldi nép, különösen az ország női, akik a legtöbbet szenvedtek az amerikai erőszaktól e kapcsolat során, nem osztanak.

Ez a birodalmi erőszak hosszú történetének folytatása, ahol a női testek szolgáltak fizetőeszközként Thaiföld nyugati kapcsolataiban. A USS Lincoln Thaiföld keleti tengerpartján található kikötőbe fog megérkezni, amelyet az 1960-as és 70-es években az amerikaiak vietnami támadásának elsődleges állomáshelyeként és pihenő-és-kikapcsolódási (R&R) helyszíneként hoztak létre. Ma Pattaya városa talán a világ legnagyobb szex-turizmusának, birodalmi erőszakának helyszíne, köszönhetően teljes mértékben az amerikai katonák befogadása történelmének. A háborús gépezet az amerikai neokolonializmus strukturális örökségéhez kötődik, egy olyan örökséghez, amely Thaiföldet a szexuális kizsákmányolás helyszínévé tette, és a nőgyilkos örökségéhez, ahol az állam és a tőke kéz a kézben járva szisztematikusan a nők életét feláldozhatóvá teszi a profit és az USA geopolitikai hegemóniája nevében.

A thaiföldi szuverenitás mítosza

A hivatalos thai történetírás a királyságot ritka délkelet-ázsiai nemzetként ünnepli, amelynek sikerült elkerülnie az európai gyarmatosítás karmait ragyogó uralkodóinak diplomáciai rátermettsége révén. Ez a narratíva azonban elhomályosítja az emberek valóságát. Ahogy a korai marxista thai történészek felismerték, Thaiföld „félgyarmati” állam volt, kezdve az 1855-ös Bowring-szerződéssel, amely joghatóságon kívüliséget biztosított a brit alattvalóknak és a kereskedelmet a gyarmatosítók kezébe monopóliumozta. A szerződést, amelyet ágyúnaszád-diplomácia keretében írtak alá – hasonlóan a Kínával kötött egyenlőtlen szerződésekhez – Sziámot ténylegesen ütközőállammá tette a brit és francia gyarmati érdekek között, így csak névleg szuverén.

„Thaiföld az USA 51. állama”

Az európai hatalmak távozása nem hozott valódi függetlenséget, hanem egyik urat a másikra cserélte. A második világháborút követően az Egyesült Államok vette át a birodalmi pártfogó szerepét, Thaiföldet létfontosságú védőbástyának tekintve a délkelet-ázsiai „kommunista agresszió” ellen. 1950-től kezdve a thaiföldi katonai fasiszta diktatúrák egymásutánja, kezdve Sarit Thanarat 1957-es, amerikai támogatással megszervezett puccsával, engedelmeskedtek Washington irányító hívásának. Az USA több mint 1,5 milliárd dollár katonai és gazdasági segélyt öntött az országba, beágyazva az amerikai érdekektől való függőség rendszerét a thaiföldi hadseregbe, miközben Thaiföld hét amerikai légitámaszpontnak és több százezer katonának adott otthont – elsősorban pihenés és kikapcsolódás céljából – az amerikai agressziós háború során Vietnámban.

A valóságban Thaiföldet nem közvetlen területfoglalással gyarmatosították, hanem gazdasági uralom, katonai jelenlét és politikai alárendeltség révén – a pénzügyi geopolitikai mechanizmusok összetett hálózatán keresztül. Ahogy a Tricontinental megfogalmazta 1969-ben: „Kétségtelen, hogy Thaiföld az egyik leghűségesebb Washington parancsainak végrehajtásában. Ezért kétségtelen, hogy Kittikachorn (Thanon) marsall teljesen őszinte volt, amikor kijelentette, hogy az Egyesült Államok Thaiföldet tekintheti az 51. államnak.”

Az amerikai hadsereg prostitúciós ipari komplexuma

A vietnámi agressziós háború Thaiföldet az amerikai hadsereg elsődleges pihenő-és-kikapcsolódási (R&R) központjává változtatta. A vietnámi emberek meggyilkolása és az ország Agent Orange-dzsel való elárasztása után szabadságon lévő katonákat thaiföldi bázisokra szállították, ahol a patriarchális erőszak és a femicídium intézményesült, mint jutalom és szükségszerűség. Sarit katonai állama például aktívan tervezte ezt nemzeti politikaként. 1959-ben, még a nagyobb csapatösszevonások előtt, 500 amerikai katonát szállítottak át a Nakhon Ratchasimában lévő bázisukról a – akkor még – kis halászfalu, Pattaya, Chonburi helyszínére, egy olyan utazásra, amelyet a helyi hatóságok segítettek elő, és amely gyakorlatilag a falut a katonák R&R helyszínéül jelölte ki. Ezt 1964-ben formalizálták, amikor a thai és az amerikai kormány hivatalos megállapodást írt alá R&R létesítmények biztosításáról a katonák számára, egy olyan egyezményt, amely Pattayát és más területeket hatalmas „szórakoztató” központokká változtatott. 1964 és 1976 között évente körülbelül 700 000 nemzetközi katona érkezett egyhetes tartózkodásra az USA indokínai támadása idején.

A thai nők testét nemzeti erőforrássá változtatták, kizsákmányolva őket a külföldi valuta vonzása és a gazdasági fejlődés elősegítése érdekében. Cynthia Enloe a Banánok, strandok és bázisok (1990) című művében ezt írja: ez a birodalmiság, a kapitalizmus és a patriarchátus logikája: a női test a tőkefelhalmozás eszközévé válik, és az állam elősegíti ezt a kivonást. Thaiföld szexipara egy nyilvános, intézményesített kizsákmányolási rendszert alkot, amelyet az állam legitimál, és amelyet a nemzetközi, különösen amerikai kereslet táplál a női munkaerő állandó utánpótlása iránt. Mind a fizetetlen (reproduktív) munka, mint a takarítók, szakácsok, szobalányok stb., mind a hiperkizsákmányoló szexuális munka terén.

Ma Pattaya városát a szexuális kereskedelem állandó övezeteivé alakították, amelyek a katonai személyzeten túlmutató nemzetközi szex-turizmust szolgálják. Gazdasági szempontból: az amerikai katonák olyan keresletet teremtettek, amely ösztönözte a szex „vállalkozókat” (kitartókat és emberkereskedőket) tevékenységük „profi” szintre emelésére. Miután 1975-ben (a militáns baloldali szervezők – diákok, parasztok és a thaiföldi munkásosztály – bátor munkájának köszönhetően) kiűzték az amerikai katonai bázist Chonburiból, ezek a kerületek megtartották a szex-turistákat vonzó infrastruktúrát és hírnevet, fenntartva egy ördögi kört. A volt bázisok körüli teljes területet ma luxus tengerparti szállodák foglalják el, mind külföldieknek forgalmazva, és mint az USS Lincoln esetében is látjuk, még mindig otthont adnak a nyugati imperialista hadseregnek, mint helyszínnek a nőink kizsákmányolására.

Az olyan osztálykollaboránsok, mint Pattaya polgármestere, Poramet Ngampichet, azt mondták, a város készen áll az amerikai katonai személyzet fogadására, akik hosszú agresszív bevetésük után pihenni és időt kívánnak eltölteni az üdülővárosban.

Délkelet-Ázsiában a szexuális erőszak ingadozásai kéz a kézben jártak az amerikai katonai jelenléttel. Ez mindig is a szexuális ellátási láncok szervezett iparága volt, amely a katonai keresletet elégítette ki. Végső soron a nők viselik ennek a birodalmi patriarchális erőszaknak a legnyersebb csapását. Ugyanazok a feltételek, amelyek lehetővé tették az olyan hálózatok működését, mint Epsteinéi – az áldozatok kiszolgáltatottsága, a hatalmi struktúrák bűnrészessége és a női testek áruvá tétele – tükröződnek azokban a strukturális feltételekben, amelyek Thaiföldet a szexuális kizsákmányolás globális célpontjává tették.

Femicídium: a strukturális nemi erőszak végső következménye

A femicídium túlmutat az egyéni gyilkosságokon, és magában foglal minden olyan strukturális feltételt, amely a nők életét eldobhatónak minősíti, csökkenti életesélyeiket és szisztematikus erőszaknak veti alá őket. Az a rendszer, amelyben a nőket szisztematikusan a szexmunkába sodorják a meglévő infrastruktúra és a szegénység miatt, ahol az állam elősegíti és profitál a kizsákmányolásukból, ahol az amerikai katonai jelenlét megteremti a keresletet, és ahol a nyugati turizmus fenntartja a kínálatot – ez a femicídium. Ez a nők fizikai és pszichológiai integritásának, autonómiájának és maguknak az életének szisztematikus feláldozása imperialista célok érdekében.

Thaiföld nőit nemcsak a szex-turizmus profitja miatt zsákmányolják ki, hanem azért is, hogy fenntartsák azt a geopolitikai szövetséget, amely Thaiföldet az imperialista háborúk állomáshelyévé teszi. A politikai stabilitás, amelyet az USA Thaiföldön fenn kíván tartani, részben azokon a gazdasági feltételeken alapul, amelyek a nőket továbbra is a szexuális kizsákmányolásban tartják. Ezek a politikai fenntartó rendszerek magukban foglalják az antikommunista halálosztagokat, a függő katonai kapcsolatok fenntartását, a gazdasági szuverenitás tilalmát és a határozottan antikommunista vezetés biztosítását. Amíg a turizmusfüggő gazdaságok megkövetelik a külföldi patriarchális fogyasztók folyamatos áramlását, és amíg az állam előnyben részesíti a tőkefelhalmozást a nők élethez való jogával szemben, addig Thaiföld női viselik az USA-Thaiföld szövetség emberi költségeit.

A hiper-szexualizáció tartós kultúrája

A közösségi médiában 5000 amerikai katona thaiföldi érkezését komikus poénként kezelik az amerikaiak számára. Ez felfedi, milyen mélyen gyökerezik a thaiföldi nők hiper-szexualizációja és testünk szisztematikus kizsákmányolása a férfi tudatban. Néhány hozzászólás: „Nagy fizetős nap ezeknek a lányoknak, talán megtalálják a férjüket”, „Több tonnányi sperma érkezik” és „Egyenesen Bangcockba; minden katona szex-izgulva várja a szex-gyakorlatokat” (szójáték: sexcited és sexercises – a szerk.). Ezek a kijelentések az amerikai katonák által hátrahagyott attitűdök összegzései. Ezek az érzelmek közvetlen leszármazottai annak az amerikai kultúrának, amely az ázsiai nőket hiper-szexualizáltként és engedelmesként ábrázolta az USA katonai agressziójának korszaka óta a régióban.

A thaiföldi nők kizsákmányolását szórakoztatónak tekintik, egy katonai kikötői látogatás eredményének. Ennek a kultúrának a létezése és fenntartása feltárja a neokoloniális rendszert, amely szisztematikusan áruvá tette a nőket a birodalom élvezete és profitja érdekében.

A USS Lincoln a folytatás

A USS Lincoln Thaiföldre érkezése csak a legújabb állomása egy olyan kapcsolatnak, amelyet birodalmi uralom formált és a thaiföldi nők szisztematikus kizsákmányolása tart fenn. Az USA aktívan és tudatosan hozta létre és alakította ki a szexuális erőszak gazdaságát, amely ma a thai társadalmi-gazdasági rendszer állandó jellemzőjeként maradt fenn. Amikor a hajó kiköt, annak a hidegháborús győzelmének gyümölcsét élvezi, jelezve a thai-amerikai kapcsolatok által lehetővé tett folyamatos strukturális femicídium folytonosságát.

Látnunk kell a nőket Pattayában, Nakhon Ratchasimában, Nakhon Phanomban, Takhliban, Ubon Ratchathaniban, Udon Thaniban és Thaiföld-szerte olyan egyénekként, akik a globális kapitalizmus, a birodalmi örökség és a patriarchális erőszak legnyersebb formájának elnyomó hálójába gabalyodtak. A megoldás nem a nyugat által vezetett emberkereskedelem-ellenes beavatkozások, amelyek tovább fosztják meg a thai nőket a hatalomtól, hanem azoknak a gazdasági és politikai berendezkedéseknek a forradalmi átalakítása, amelyek eleve nyereségessé tették a kizsákmányolásunkat.

A USS Lincoln látogatását a legélesebb ellenállással kell fogadni, a történelemtől kezdve, amelyet képvisel, egészen a jövőig, amelyet előrevetít. Amíg a szexuális kizsákmányolást előállító strukturális feltételeket nem számolják fel, addig minden kikötői látogatás erőszakot jelent földjeinken és testünkön.

Írta: Benyasiri Eimviriyapong szerkesztő, fordító és propagandista a Dindengnél, egy folyóirat- és kiadói kollektívánál, amely Thaiföld félfeudális, félkapitalista és félgyarmati valóságát igyekszik megfejteni. Szakmai fókusza az ökológia, az államhatalom és a forradalmi feminista politika mindennapi életben való alkalmazása.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.

A szélsőjobb veszélyes megszállottsága a születésszámokkal

Semmilyen erkölcsi kötelességre való hivatkozás nem kényszerítheti az embereket gyermekvállalásra, amikor a mindennapi élet egy versenyfutás a megpróbáltatásokkal szemben. Az igazi reprodukciós szabadsághoz szükség van mind az anyaság elutasításának jogára, mind azokra az anyagi feltételekre, amelyek lehetővé teszik azt, ha valaki így kívánja.

Augusztus 20-án, az Americas Tanácsa Buenos Aires-i 23. konferenciáján Javier Milei az üzleti elit előtt tartott beszéde végén a „kis zöld kendőket” és a terhesség önkéntes megszakítását (VTP) tette felelőssé a csökkenő születésszámért, a gazdasági növekedés lassulásáért és a nyugdíjrendszer válságáért. A taktika politikailag hatékony: egy globális demográfiai trendet egy helyi bűnbakra redukál.

Azok számára, akik Argentínán kívülről olvassák ezt: a „kis zöld kendők” azok a kendők, amelyek több mint két évtizede lógnak millió argentin nő nyakában. Ezek a Nemzeti Kampány a Legális, Biztonságos és Ingyenes Abortusz Jogáért szimbólumai, egy mozgalom, amelynek 20 évébe telt – 20 évnyi menetelés, vita és nyilvános terekben hímzett kendő –, hogy 2020-ban Argentínában elfogadják a Terhesség Önkéntes Megszakításáról szóló törvényt. Ezt a folyamatot „őrültségnek” nevezni legalábbis szóválasztás kérdése. De a választás nem naiv. Argentínában azokat a nőket is „őrültnek” nevezték, akik az utcára vonultak, hogy igazságot követeljenek eltűnt gyermekeikért. A Plaza de Mayo Anyái körökben vonultak a diktatúra alatt, miközben a társadalom elfordult tőlük, a katonaság pedig téveszméseknek kezelte őket. Argentína történelme hosszú és fájdalmas kapcsolatban áll az „őrült” szóval: arra használják, hogy hiteltelenítsék azokat a nőket, akik az elképzelhetetlent követelik, csak hogy az idő igazolja őket.

Formális foglalkoztatás nélkül nincs megoldás a társadalombiztosításra

A hivatalos narratíva egy valós aggodalomra hivatkozik: egy felosztó-kirovó társadalombiztosítási rendszerben a keresőképes aktív népesség csökkenése veszélyezteti a jövőbeli nyugdíjak fenntarthatóságát. Az érvelés azonban figyelmen kívül hagyja a meghatározó strukturális tényezőt: a munkaerőpiac bizonytalan jellegét.

Az Állandó Háztartás-felmérés (EPH-INDEC) szerint az informális foglalkoztatás a teljes munkaerő 43%-át teszi ki, a fiatalok körében pedig meghaladja a 65%-ot. Más szóval, minden tíz fiatalból közel hét dolgozik társadalombiztosítási járulékfizetés, munkahelyi stabilitás vagy szociális védelem nélkül. A születésszám növekedése a libertariánus modell – amely a munkaerő-piaci rugalmasságot és a deregulációt támogatja – feltételei között nem automatikusan jelent új járulékfizetőket a nyugdíjrendszerben, hanem inkább az informális munka újratermelődését eredményezi. Valójában a jelenlegi gazdasági modell lerombolja a meglévő nyugdíjrendszer anyagi alapjait.

Másrészt a demográfiai adatok azt mutatják, hogy a terhesség önkéntes megszakításának legalizálása nem oka a csökkenő születésszámnak. Valójában Argentína teljes termékenységi arányszáma jóval a Terhesség Önkéntes Megszakításáról szóló 2020-as törvény elfogadása előtt csökkenni kezdett. Az ENSZ Népesedési Alapja szerint Argentínában az élveszületések száma az elmúlt évtizedben nőnként 1,2 gyermekre esett vissza. Sőt, ez a tendencia korántsem helyi jelenség; az egész Latin-Amerikára és a Nyugatra kiterjed, beleértve azokat az országokat is, amelyek szigorúan büntetik az abortuszt, mint például Salvador és Honduras. Ennek a tendenciának a közös oka nem a reprodukciós jogok kivívása, hanem a családi tervek fenntartásának anyagi lehetetlensége a megszorítások, a vásárlóerő csökkenése és a formális foglalkoztatás lerombolásának kontextusában. A pronatalista napirendek anyagi alap nélkül – mint amilyeneket a régió konzervatív rezsimjei vagy Kelet-Európában bevezettek – rendszeresen kudarcot vallottak a demográfiai hanyatlás megfordításában.

Az élet fenntartásának anyagi feltételei

A születésszám gyors csökkenése a hosszú távú átalakulások összetett folyamatának része, amely az elmúlt évtizedben felgyorsult régiónkban. A nők munkaerőpiacra lépését, az oktatáshoz való hozzáférést és a megnövekedett gazdasági önállóságot gyakran említik olyan tényezőkként, amelyek mélyrehatóan átformálták az életkilátásokat és a reprodukciós preferenciákat, lehetővé téve az anyaság elhalasztását.

Ez az átmenet azonban összeütközik a nőket sújtó tartós strukturális akadályokkal, amelyek megnehezítik a munka és a magánélet összeegyeztetését, és befolyásolják az anyaság elhalasztására vagy korlátozására vonatkozó döntést. Ezeket az akadályokat megerősítik és kiterjesztik a munkahelyi bizonytalanság idején és amikor az állami szociális beavatkozások alulfinanszírozottak, ami a másokról való gondoskodásra, támogatásra és az élet fenntarthatóságának biztosítására irányuló összes tevékenységet a háztartásokra hárítja.

Ez az eltolódás közvetlenül a fizetetlen reprodukciós munka növekedését eredményezi. Az Országos Időmérleg-felmérés (INDEC) szerint az országot fenntartó láthatatlan infrastruktúra háromnegyede a nők vállát nyomja, akik naponta több mint 6 órát szentelnek nevelési feladatokra. A hosszabb munkavégzés és gondoskodás mellett, a csökkenő reáljövedelmek és a közlekedési és szolgáltatási támogatások megszüntetése közepette a mindennapi élet újratermelése háztartási adósságok révén történik. A hitel már nem a társadalmi mobilitást vagy tartós fogyasztási cikkeket finanszírozza, hanem a puszta létminimumot: élelmiszert, gyógyszert, lakbért és alapvető szolgáltatásokat. Elsősorban a nők kezelik ezt a napi rést az elégtelen jövedelem és a fix költségek között.

Az élet fenntartása Argentínában kimerítő, privatizált és pénzügyiesített folyamattá vált. Abban a kontextusban, ahol az anyaság fizetetlen munkaórák hozzáadását jelenti egy már amúgy is túlterhelt munkanaphoz, miközben adósságot kell felvenni az alapvető szükségletek fedezésére – óriási mentális egészségügyi költségekkel –, a születésszám csökkenése kevésbé tűnik ideológiai jelenség eredményének, mint inkább racionális válasznak egy ellenséges, felfüggesztett jövőkkel teli környezetre. A reprodukciós döntéseket nem a jogok kivívása teszi költségesebbé és gátolja meg, hanem egy olyan gazdasági modell, amely a túlélést adóssággá változtatja, és lerombolja a társadalmi és közösségi infrastruktúrát, amely támogató rendszerként szolgálna.

A választás szabadsága: vágy kontra erkölcsi kényszer

Paradox, hogy egy olyan politikai program, amely a szabadságot hirdeti, pontosan a testünk és életterveink feletti autonómia területén kívánja azt korlátozni. Az a döntés, hogy valaki anya lesz vagy úgy dönt, hogy nem lesz az, nem termelési input a piac számára, sem pedig változó a társadalombiztosítási számításokhoz. Ez egy intim, létfontosságú és politikai választás a saját testünkkel és jövőbeli terveinkkel kapcsolatban.

A csökkenő születésszámot „munkaerő-kínálati problémára” redukálni az élet haszonelvű felfogását tükrözi, amelyben a terhes testeket kizárólag a tőke szolgálatában álló munkaerő újratermelőinek tekintik. Az Abortusztörvény elfogadása és a reprodukciós autonómia megszilárdítása nem gyengítette az anyaságot, hanem inkább annak kötelező jellegét kérdőjelezte meg. Visszaállította a szabadság és a vágy státuszát az új élet világra hozataláról szóló döntésben, felszabadítva azt a biológiai kényszer és a titkos praxisok alól.

Semmilyen erkölcsi kötelességre való hivatkozás nem kényszerítheti az embereket gyermekvállalásra, amikor a mindennapi élet egy versenyfutás a megpróbáltatásokkal szemben. Az igazi reprodukciós szabadsághoz szükség van mind az anyaság elutasításának jogára, mind azokra az anyagi feltételekre, amelyek lehetővé teszik azt, ha valaki így kívánja. Egy olyan gazdasági modell, amely a túlélést teherré változtatja, nem követelheti meg, hogy a gondoskodás akarata a bizonytalanságból fakadjon. A társadalom válasza nem egy ideológiai dogma: annak megerősítése, hogy a vágyat és az életet nem lehet megfélemlítéssel vagy bűntudatkeltéssel kezelni.

Írta: Maisa Bascuas argentin politológus, a Buenos Aires-i Egyetem professzora. A Tricontinental Társadalomkutató Intézet Globális Dél Feminizmusai Osztályának társkoordinátora, és a Nuestra América regionális irodájának kutatója.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.

A szélsőjobbos szemetek mindannyiunkra utaznak

A szélsőjobbos pártok a barátainkra és családjainkra utaznak. Arra a szabadságunkra utaznak, hogy azt szerethessük, akit akarunk. És a testünk feletti rendelkezési jogunkra utaznak.

A Reform UK rasszista tervet szövöget. A szélsőjobbos párt százezreket akar deportálni, ha valaha is hatalomra kerül. Célja, hogy körülbelül 2 millió további embert kényszerítsen arra, hogy elhagyja otthonát, családját, közösségét és munkahelyét.

A Reform UK meg akarja akadályozni, hogy a bevándorlók valaha is letelepedhessenek, vagy bármilyen támogatásra jogosultak legyenek.

És egyre jobban tolódik jobbra.

A Reform UK azt állítja, hogy „védi a brit kultúrát” – az ő elképzelésük szerint a brit kultúra „keresztény értékekre” épül.

E „keresztény értékek” szívében a család áll. Suella Braverman, a Reform UK egyenjogúsági szóvivője felszámolná az Egyenlőségi Törvényt (Equality Act), és helyette bevezetné a Női és Anyaságvédelmi Törvényt (Women and Motherhood Protection Act).

Braverman kijelentette: „Egy Reform UK-kormány lesz a brit történelem legnőpártibb, leganyapártibb és legcsaládpártibb kormánya.”

Braverman felszámolja a nők diszkrimináció elleni törvényes védelmét, majd néhányat visszahoz – de csak akkor, ha a nők anyák.

Az Anyaságvédelmi Törvény mélységesen szexista. Azt a gondolatot erősíti, hogy a nők értéke kizárólag a gyermekvállalásban rejlik, és hogy a nő dolga a gyerekek felnevelése.

A szélsőjobbos párt vezető tagjai, mint például Danny Kruger képviselő és James Orr, a párt politikai igazgatója, már régóta morfondíroznak a családi értékekről, és lekicsinylik a meleg szülőket.

Kruger „Nagy-Britannia szexuális kultúrájának újrahangolását” szeretné elérni az 1960-as évek szexuális forradalmának visszafordításával.

Orr a melegházasság ellen lép fel, amely szerinte nem „igazi házasság”.

Most Richard Tice, a Reform UK képviselője tovább fokozta ezt a zagyvaságot. Azt mondja, a párt szociális lakhatási politikája kizárólag a gyermekes „házaspárok” számára lenne fenntartva.

A pártvezető, Nigel Farage megnehezítené a nők számára az abortuszhoz való hozzáférést, Kruger szerint pedig a nőknek nincs „abszolút joguk a testi önrendelkezéshez”.

Ezek a Reform UK-beli szemetek olyan társadalomképet vizionálnak, amelyben a házasság börtön, a válás pedig szégyenletes dolog.

Olyan társadalmat, amelyben a nőket illegális magzatelhajtókhoz kényszerítik, a fehér nők élete a szaporodás körül forog, a melegek visszaszorulnak a szekrénybe, a transz+ emberek pedig nem is léteznek.

És képmutatók. Ők elválnak és együtt élnek a szeretőikkel. De meg akarnak akadályozni minket abban, hogy úgy éljünk, ahogy mi akarunk.

Az álkereszténységüknek semmi köze a hithez vagy az elvekhez – mindez az amerikai szélsőjobbnak való nyalizásról szól.

A Reform UK a barátainkra és családjainkra utazik. Arra a szabadságunkra utaznak, hogy azt szerethessük, akit akarunk. És a testünk feletti rendelkezési jogunkra utaznak.

A Reform UK fenyegetést jelent mindannyiunkra nézve.

forrás: Socialist Worker

Az áldozatok jogai előrehaladnak a jobboldaliak ellenállása ellenére

Az Európai Parlament éppen most fogadta el az irányelvet, amely a bűncselekmények áldozatait megillető jogok, támogatás és védelem minimumszabványait állapítja meg. Bár szükséges, ezúttal sem elég ambiciózus.

A Baloldal frakció e rendkívül fontos irányelv mellett szavazott, hogy erősítse az áldozatok – különösen a nők, gyermekek, fogyatékossággal élő személyek és a szexuális erőszak áldozatai – védelmét. Az interszekcionális diszkrimináció említése kulcsfontosságú elem, beleértve a nemi identitást is, mint tényezőt, amelyet figyelembe kell venni az áldozatok szükségleteinek egyéni értékelése során.

A 2024-ben elfogadott, a nők elleni erőszakról szóló irányelvvel összhangban a szöveg kötelezi a tagállamokat arra, hogy biztosítsák a szexuális erőszak áldozatai számára a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és az azokról való tájékoztatást. Ebben az irányelvben az egyik legfontosabb győzelem a terhességmegszakítás említése, mivel ez az első alkalom, hogy egy irányelvbe belefoglalták.

A Baloldal frakció sajnálja, hogy az Európai Néppárt nem látta prioritásnak „a közalkalmazottak által elkövetett bűncselekmények bejelentését”, de az ember gyaníthatja, hogy saját frakciójuk tagjait (üdvözlet Angelika Niebler-nek*) akarták megvédeni a nyomozásoktól, miközben inkább a civil szervezetek finanszírozásának vizsgálatát részesítették előnyben. Ez a jobboldali képmutatás megtestesülése.

Elena Kountoura, a Baloldal frakció EP-képviselője (Syriza, Görögország) a következőket mondta: „A mai szavazás döntő előrelépést jelent az áldozatok jogai terén egész Európában, különösen a nők, gyermekek és az erőszak kiszolgáltatott áldozatai számára. A keményen véghez vitt tárgyalásokat követően az új irányelv szigorúbb biztosítékokat vezet be a magánélet és a személyes adatok védelmére, biztonságosabb és elérhetőbb bejelentési mechanizmusokat, megerősített jogi és pszichológiai támogatást, valamint erősebb jogokat biztosít az áldozatok számára a büntetőeljárás során. Sikerült bevezetnünk a gyermekbarát eljárásokat és speciális támogató szolgáltatásokat a másodlagos áldozattá válás csökkentésére, miközben megerősítettük a rendőrök, bírák és az áldozatokkal foglalkozó szakemberek képzési követelményeit, valamint igazságosabb kártérítési mechanizmusokat. Ez az irányelv egyértelmű politikai üzenetet küld: az áldozatok jogai nem képezik alkudozás tárgyát. Európának határozottan a védelem, a méltóság, az egyenlőség és az igazságosság oldalán kell állnia.”

EP Baloldal frakció

* Angelika Niebler néppárti politikus, akit álláshalmozás és az uniós pénzek saját célra való elköltésével vádolnak. Pont, mint az elítélt, szélsőjobboldali Le Pen esetében, de Niebler mentelmi jogát megvédte az EU.

Tálibok ma? Iszlám Állam holnap?

Az Európai Bizottság tárgyalni fog a tálibokkal az afgánok Európából történő kitoloncolásáról. Igen, ez egy valódi szalagcím.

“Az Európai Unió következetesen elítélte a tálibok által bevezetett egyre szigorúbb korlátozásokat…” – de ez azelőtt volt. Azóta az Európai Bizottság, hogy kövesse a szélsőjobb által erőltetett rasszista napirendet, Brüsszelben tárgyalva legitimálja a tálib rezsimet, hogy “megvitassák” az afgán menekültek kitoloncolását.

Tényleg emlékeztetnünk kell magunkat arra, kik is a tálibok? Azok, akik megszervezték és fokozták a nemi apartheid rendszerét a nők és lányok jogainak csorbításával. Nemrég, 2025 októberében az Európai Parlament vitát tartott azon afgán nők és lányok támogatására, akiket kizártak az oktatásból.

A Baloldal frakció társelnöke, Manon Aubry (Engedetlen Franciaország) közölte: “Az Európai Bizottság annyira megszállottja a kitoloncolásoknak és a szélsőjobb menekültellenes napirendjének, hogy mára úgy tűnik, kész közvetlenül tárgyalni a tálibokkal. Meghívni egy olyan rezsimet Brüsszelbe, amely szisztematikusan tiporja el a nők jogait és az alapvető szabadságokat, erkölcsi és politikai szégyen. Hogyan állíthatják, hogy védik az emberi jogokat, miközben a migrációellenőrzés nevében legitimálják a világ egyik legbrutálisabb rezsimjét?”

A Baloldal frakció társelnöke, Martin Schirdewan (Die Linke, Németország) azt mondta: “Tekintettel a rezsim ellenzői, a nők és a kisebbségek helyzetére, Afganisztánba történő kitoloncolások felelőtlenek. Véleményem szerint súlyos hiba és teljesen rossz jel, hogy az EU mostantól tárgyalásokat is folytat a tálibokkal, hogy ‘biztonságos’ kitoloncolásokról egyezkedjen. Ezzel az EU átveszi a szélsőjobb migrációs politikai napirendjét, és hajlandó még saját maga által szankcionált terroristákkal is tárgyalni a kitoloncolások végrehajtása érdekében. A terroristákat nem szabad politikai tárgyalásokkal legitimálni.”

Meddig hajlandó az Európai Unió szemet hunyni a szélsőjobb kielégítése érdekében? Ez a találkozó elfogadhatatlan, és nem szabad megtartani, ha az Európai Unió azt állítja, hogy a demokráciáért és az emberi jogokért küzd.

EP Baloldal frakció

Kenya bírósága újra kriminalizálja az abortuszt

A reproduktív jogok védelmezői arra figyelmeztetnek, hogy az ítélet súlyos veszélyt jelent mind az orvosokra, mind a terhes nőkre nézve, akik közül Kenyában évente ezrek halnak meg a nem biztonságos abortuszok következtében.

Kenya reproduktív jogi aktivistái felháborodásuknak adtak hangot a malindi fellebbviteli bíróság április 24-i ítélete kapcsán. A bíróság hatályon kívül helyezett egy 2022-es felsőbírósági döntést, és újra bűncselekménnyé nyilvánította a terhességmegszakítást.

A 2022-es döntés úgy rendelkezett, hogy az abortusz alkotmányos jog, ám a fellebbviteli bíróság szerint ez téves értelmezés volt. Kenya 2010-ben elfogadott alkotmánya akkor engedélyezi a terhességmegszakítást, ha „szükség van sürgősségi ellátásra, vagy az anya élete vagy egészsége veszélyben forog”. A gyakorlatban azonban több mint egy évtizede továbbra is bűncselekménynek számít, mivel a gyarmati korszakból származó büntető törvénykönyvet nem módosították ennek megfelelően.

„Így néz ki a gyakorlatban az abortusz büntethetővé tétele”

2019 szeptemberében egy súlyos hasi fájdalmaktól és vérzéstől szenvedő 16 éves lány egy klinikára ment, ahol Salim Mohammed szakorvos vetélést diagnosztizált, és sürgősségi abortusz utáni ellátást nyújtott. A rendőrség berontott a klinikára, és letartóztatta az orvost.

A lányt is letartóztatták a kórházi ágyából, két éjszakán át orvosi ellátás nélkül tartották fogva a Ganze-i rendőrőrsön, majd miután egy eltorzított vallomás aláírására kényszerítették, több mint egy hónapra a malindi fiatalkorúak előzetes fogdájába szállították.

„Ez nem kivételes történet. Így néz ki a gyakorlatban az abortusz büntethetővé tétele. Kenyában évente legalább 2600 nő hal meg nem biztonságos abortusz következtében, és további 21 000 nőt kórházba szállítanak abortusz-szövődmények miatt” – közölte a Reproduktív Jogok Központja (CRR).

„Az APHRC 2023-as országos tanulmánya szerint csupán abban az évben becslések szerint 792 694 művi vetélést hajtottak végre Kenyában, és több mint 304 000 nő keresett intézményi ellátást abortusz utáni szövődmények miatt. Ez nem egy statisztikai adat; ez a valóságos tapasztalata annak, ami akkor történik, amikor a nőktől és lányoktól megtagadják az ellátást, a tájékoztatást és a méltóságot” – áll a szervezet közleményében.

2022 márciusában a malindi kenyai felsőbíróság egy precedensértékű ítéletben felmentette az orvost és páciensét, mivel kimondta: letartóztatásuk és vád alá helyezésük jogellenes volt, mert az abortuszellátás alapvető jog, amikor az orvos megállapítja, hogy sürgősségi ellátásra van szükség az anya életét fenyegető veszély elhárításához.

A bíróság ezenkívül utasította a parlamentet, hogy dolgozzon ki politikai keretrendszert és alkosson törvényt az abortusz-szolgáltatásokhoz való hozzáférésről. A parlament azonban halogatta a feladatot.

Szélsőjobboldali érdekcsoport

Eközben a Kenyai Keresztény Szakértők Fóruma (KCPF) – amely az amerikai és európai szélsőjobboldali evangélikus mozgalmak afrikai függeléke – a főügyésszel együtt fellebbezett a felsőbíróság ítélete ellen.

A tavaly októberi meghallgatást követően a fellebbviteli bíróság a fellebbezésnek helyt adott, és pénteken hatályon kívül helyezte a felsőbíróság ítéletét. „Az abortusz nem az alkotmány által garantált alapvető jog. Éppen ellenkezőleg, az alkotmány kifejezetten tiltja, kivéve korlátozott körülmények között, amikor megengedhető” – vélekedtek a bírák.

Hozzátéve, hogy „az alkotmányos jogok önmagukban nem akadályozhatják a feltételezett bűncselekmények megfelelő kivizsgálását, vádemelését és üldözését”, a bírák szabad utat engedtek a felmentett orvos és páciense további büntetőeljárásának is.

Csapás a kenyai reproduktív jogi mozgalom számára

Prudence Mutiso, a CRR jogtanácsosa az NTV-nek elmondta: ez az ítélet „félelem légkörét” kelti a lányok és nők, valamint az orvosok körében, akik a félelem miatt habozhatnak megadni a szükséges sürgősségi ellátást a betegeknek.

A CRR „mélyen kiábrándítónak” nevezte az ítéletet, és bejelentette, hogy megtámadják a döntést a Legfelsőbb Bíróságon.

A reproduktív jogok védelmezői régóta küzdenek a női önrendelkezés és a testük feletti teljes kontroll elismeréséért. Szerintük a kenyai nők és lányok összetett szociális és egészségügyi valósága nem tükröződik az ehhez hasonló merev jogi döntésekben.

„Abban a kontextusban, ahol a holisztikus reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozott, és ahol a kulturális tabuk továbbra is meghatározzák a szexualitásról szóló diskurzusokat, egy ilyen döntés súlyosbíthatja a meglévő kihívásokat” – magyarázta Daisy Burett szocialista feminista a Peoples Dispatch-nek.

„A női testtel kapcsolatos félreértések, a fogamzásgátlókhoz és az információkhoz való korlátozott hozzáférés továbbra is nem kívánt terhességekhez vezetnek.”

Burett rámutat arra is, hogy a leginkább gazdaságilag hátrányos helyzetű nőket érintik leginkább ezek a politikák, mivel ők eleve a legtöbb akadállyal szembesülnek az ellátáshoz való hozzáférés során.

„Ha a biztonság és a jólét lenne az elsődleges szempont, nagyobb figyelmet fordítanának az egészségügyi rendszerek javítására és a mindenki számára méltó, hozzáférhető orvosi szolgáltatások biztosítására.”

A korlátozó abortuszpolitikák „gyakran nem csökkentik az abortusz iránti igényt, hanem egyéneket löknek a nem biztonságos alternatívák felé” – mondja Burett, kiemelve a döntésből eredő szélesebb népegészségügyi kockázatot.

Hozzáteszi: annak a következményei, ha valaki felkészültség, támogatás vagy stabilitás nélkül vállal gyermeket, „túlmutatnak az egyénen, és érintik a gyermek jólétét is”.

„Ez tágabb aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ilyen politikák kellőképpen figyelembe veszik-e a gyermekek hosszú távú szociális és fejlődési következményeit.”

forrás: Peoples Dispatch

Fordulópont a nők egészsége terén Európában

Április 23-án, csütörtökön a Közegészségügyi Bizottság (SANT) elfogadta a Catarina Martins (Baloldali Blokk, Portugália) baloldali képviselő által jegyzett, „Egészségügyi egyenlőtlenségek a nemek között, különösen a nem-specifikus állapotok tekintetében” című véleményt.

Egy európai parlamenti dokumentum első ízben szólít fel kifejezetten egy női egészségügyi stratégia kidolgozására, ami a tudomány által régóta hangsúlyozott hiányosság példátlan politikai elismerését jelenti.

Catarina Martins, a Baloldal frakció képviselő reakciója:

„Ez a vélemény történelmi pillanatot jelent a nők európai egészsége szempontjából. Több uniós finanszírozást követelünk a nők egészsége érdekében, különösen a nőkre jellemző, alulfinanszírozott és kevéssé kutatott állapotok tekintetében, mint például a menopauza, az endometriózis, a PCOS (policisztás ovárium szindróma), a szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-betegségek, a mentális és neurológiai egészség stb.

Azt akarjuk, hogy a Bizottság és a tagállamok hivatalosan is ismerjék el és előzzék meg a nőgyógyászati és szülészeti erőszakot – beleértve a nem beleegyezésen alapuló beavatkozásokat, a verbális bántalmazást és a reproduktív egészséggel kapcsolatos panaszok elutasítását –, mint a testi autonómia megsértését és a nemi alapú erőszak rendszerszintű formáját.

Ennek a döntésnek azonban messzemenő és széles körű következményei vannak. Ez azt jelenti, hogy az európai politikáknak biztosítaniuk kell, hogy a tudományos kutatás hatékonyan vonja be a nőket, hogy a klinikai vizsgálatok ne zárják ki őket szisztematikusan, és hogy az egészségügyi szakemberek képzése figyelembe vegye a női test sajátos jellemzőit.

A tudományos közösség figyelmeztetései egyértelműek: a női test alulreprezentált a kutatásban, az orvosi oktatásban és a klinikai gyakorlatban, ami rendkívül súlyos következményekkel jár egészségükre, életükre és sokszor, szó szerint, túlélésükre nézve. Vegyük például a szív- és érrendszeri betegségeket, amelyek a nők vezető halálokát képezik. Ennek ellenére erős bizonyítékok vannak arra, hogy az egészségügyi szakemberek gyakran nem ismerik fel, vagy nem ismerik el a nők által tapasztalt szívbetegségre utaló tüneteket, amelyek eltérnek a hagyományosan tanított, férfiaknál jelentkező klinikai képtől.

Továbbá a mesterséges intelligencia egészségügyi bevezetése új kockázatot jelent, amelyet meg kell előzni. Ha az MI-t olyan adatokkal képezik, amelyekben a nők alulreprezentáltak, az állandósítani és felerősíteni fogja a meglévő torzításokat, ami még kevésbé megfelelő diagnózishoz és kezeléshez vezet. Ezért követeljük, hogy minden új technológia és orvostechnikai eszköz, beleértve a mesterséges intelligenciát is, esetében gyűjtsenek nemek, biológiai nemek és életkor szerint bontott adatokat.

Ez egy döntő lépés egy történelmi igazságtalanság korrigálása felé. Itt az ideje, hogy megvédjük Európa lakossága felének egészségét is.”

EP Baloldal frakció

Menopauzális átmenet – Itt az idő egy uniós stratégiai tervre!

A Baloldal frakció „Menopauzális átmenet – Itt az idő egy uniós stratégiai tervre!” címmel rendezvényt szervezett az Európai Parlamentben, hogy megtörje a menopauza körüli tabut.

A baloldali EP-képviselők, Catarina Martins (Bloco de Esquerda, Portugália) és Sebastian Everding (Partei Mensch Umwelt Tierschutz, Németország) kutatókkal és civil szervezetek képviselőivel közösen világítottak rá egy olyan kérdésre, amely túl sokáig maradt láthatatlan és kimondatlan a közbeszédben.

A menopauzát túl hosszú ideig kezelték magánügyként vagy „életmódi” kérdésként. Amikor a lakosság fele megy keresztül egy olyan biológiai átmeneten, amelynek jelentős egészségügyi, szociális és gazdasági következményei vannak, az nem életmódkérdés, hanem népegészségügyi prioritás és alapvető egészségügyi jog.

Az EU-ban tapasztalható nemi egészségügyi egyenlőtlenség megmutatkozik a női testtel kapcsolatos kutatások krónikus alulfinanszírozottságában, a menopauzális tünetek tartós félrediagnosztizálásában és az összehangolt közpolitikák hiányában.

A menopauzális átmenet összefügg a szív- és érrendszeri, anyagcsere- és neurológiai betegségek megnövekedett kockázatával, az EU megelőzési stratégiái mégis ritkán kezelik szisztematikus módon ezeket az összefüggéseket. Ennek az elhanyagolásnak valós következményei vannak a nők egészségére, gazdasági biztonságára és munkaerőpiaci részvételére nézve.

Szükségünk van egy uniós stratégiára a menopauza témájában, amelyet célzott finanszírozással támogatnak. Ennek magában kell foglalnia a kutatásba és innovációba történő beruházásokat, a menopauza integrálását az EU népegészségügyi programjaiba, a munkahelyi megkülönböztetés megakadályozását szolgáló közös normákat, valamint a jobb adatgyűjtést a nemi egészségügyi szakadék megszüntetése érdekében.

Ha az Európai Unió komolyan gondolja az egyenlőséget, el kell ismernie a menopauzát strukturális egészségügyi kérdésként, és biztosítania kell azt a politikai akaratot és pénzügyi forrásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy minden nő, valamennyi tagállamban, hozzáférjen az őt megillető ellátáshoz, információhoz és védelemhez.

EP Baloldal frakció