abortusz

A szélsőjobb veszélyes megszállottsága a születésszámokkal

Semmilyen erkölcsi kötelességre való hivatkozás nem kényszerítheti az embereket gyermekvállalásra, amikor a mindennapi élet egy versenyfutás a megpróbáltatásokkal szemben. Az igazi reprodukciós szabadsághoz szükség van mind az anyaság elutasításának jogára, mind azokra az anyagi feltételekre, amelyek lehetővé teszik azt, ha valaki így kívánja.

Augusztus 20-án, az Americas Tanácsa Buenos Aires-i 23. konferenciáján Javier Milei az üzleti elit előtt tartott beszéde végén a „kis zöld kendőket” és a terhesség önkéntes megszakítását (VTP) tette felelőssé a csökkenő születésszámért, a gazdasági növekedés lassulásáért és a nyugdíjrendszer válságáért. A taktika politikailag hatékony: egy globális demográfiai trendet egy helyi bűnbakra redukál.

Azok számára, akik Argentínán kívülről olvassák ezt: a „kis zöld kendők” azok a kendők, amelyek több mint két évtizede lógnak millió argentin nő nyakában. Ezek a Nemzeti Kampány a Legális, Biztonságos és Ingyenes Abortusz Jogáért szimbólumai, egy mozgalom, amelynek 20 évébe telt – 20 évnyi menetelés, vita és nyilvános terekben hímzett kendő –, hogy 2020-ban Argentínában elfogadják a Terhesség Önkéntes Megszakításáról szóló törvényt. Ezt a folyamatot „őrültségnek” nevezni legalábbis szóválasztás kérdése. De a választás nem naiv. Argentínában azokat a nőket is „őrültnek” nevezték, akik az utcára vonultak, hogy igazságot követeljenek eltűnt gyermekeikért. A Plaza de Mayo Anyái körökben vonultak a diktatúra alatt, miközben a társadalom elfordult tőlük, a katonaság pedig téveszméseknek kezelte őket. Argentína történelme hosszú és fájdalmas kapcsolatban áll az „őrült” szóval: arra használják, hogy hiteltelenítsék azokat a nőket, akik az elképzelhetetlent követelik, csak hogy az idő igazolja őket.

Formális foglalkoztatás nélkül nincs megoldás a társadalombiztosításra

A hivatalos narratíva egy valós aggodalomra hivatkozik: egy felosztó-kirovó társadalombiztosítási rendszerben a keresőképes aktív népesség csökkenése veszélyezteti a jövőbeli nyugdíjak fenntarthatóságát. Az érvelés azonban figyelmen kívül hagyja a meghatározó strukturális tényezőt: a munkaerőpiac bizonytalan jellegét.

Az Állandó Háztartás-felmérés (EPH-INDEC) szerint az informális foglalkoztatás a teljes munkaerő 43%-át teszi ki, a fiatalok körében pedig meghaladja a 65%-ot. Más szóval, minden tíz fiatalból közel hét dolgozik társadalombiztosítási járulékfizetés, munkahelyi stabilitás vagy szociális védelem nélkül. A születésszám növekedése a libertariánus modell – amely a munkaerő-piaci rugalmasságot és a deregulációt támogatja – feltételei között nem automatikusan jelent új járulékfizetőket a nyugdíjrendszerben, hanem inkább az informális munka újratermelődését eredményezi. Valójában a jelenlegi gazdasági modell lerombolja a meglévő nyugdíjrendszer anyagi alapjait.

Másrészt a demográfiai adatok azt mutatják, hogy a terhesség önkéntes megszakításának legalizálása nem oka a csökkenő születésszámnak. Valójában Argentína teljes termékenységi arányszáma jóval a Terhesség Önkéntes Megszakításáról szóló 2020-as törvény elfogadása előtt csökkenni kezdett. Az ENSZ Népesedési Alapja szerint Argentínában az élveszületések száma az elmúlt évtizedben nőnként 1,2 gyermekre esett vissza. Sőt, ez a tendencia korántsem helyi jelenség; az egész Latin-Amerikára és a Nyugatra kiterjed, beleértve azokat az országokat is, amelyek szigorúan büntetik az abortuszt, mint például Salvador és Honduras. Ennek a tendenciának a közös oka nem a reprodukciós jogok kivívása, hanem a családi tervek fenntartásának anyagi lehetetlensége a megszorítások, a vásárlóerő csökkenése és a formális foglalkoztatás lerombolásának kontextusában. A pronatalista napirendek anyagi alap nélkül – mint amilyeneket a régió konzervatív rezsimjei vagy Kelet-Európában bevezettek – rendszeresen kudarcot vallottak a demográfiai hanyatlás megfordításában.

Az élet fenntartásának anyagi feltételei

A születésszám gyors csökkenése a hosszú távú átalakulások összetett folyamatának része, amely az elmúlt évtizedben felgyorsult régiónkban. A nők munkaerőpiacra lépését, az oktatáshoz való hozzáférést és a megnövekedett gazdasági önállóságot gyakran említik olyan tényezőkként, amelyek mélyrehatóan átformálták az életkilátásokat és a reprodukciós preferenciákat, lehetővé téve az anyaság elhalasztását.

Ez az átmenet azonban összeütközik a nőket sújtó tartós strukturális akadályokkal, amelyek megnehezítik a munka és a magánélet összeegyeztetését, és befolyásolják az anyaság elhalasztására vagy korlátozására vonatkozó döntést. Ezeket az akadályokat megerősítik és kiterjesztik a munkahelyi bizonytalanság idején és amikor az állami szociális beavatkozások alulfinanszírozottak, ami a másokról való gondoskodásra, támogatásra és az élet fenntarthatóságának biztosítására irányuló összes tevékenységet a háztartásokra hárítja.

Ez az eltolódás közvetlenül a fizetetlen reprodukciós munka növekedését eredményezi. Az Országos Időmérleg-felmérés (INDEC) szerint az országot fenntartó láthatatlan infrastruktúra háromnegyede a nők vállát nyomja, akik naponta több mint 6 órát szentelnek nevelési feladatokra. A hosszabb munkavégzés és gondoskodás mellett, a csökkenő reáljövedelmek és a közlekedési és szolgáltatási támogatások megszüntetése közepette a mindennapi élet újratermelése háztartási adósságok révén történik. A hitel már nem a társadalmi mobilitást vagy tartós fogyasztási cikkeket finanszírozza, hanem a puszta létminimumot: élelmiszert, gyógyszert, lakbért és alapvető szolgáltatásokat. Elsősorban a nők kezelik ezt a napi rést az elégtelen jövedelem és a fix költségek között.

Az élet fenntartása Argentínában kimerítő, privatizált és pénzügyiesített folyamattá vált. Abban a kontextusban, ahol az anyaság fizetetlen munkaórák hozzáadását jelenti egy már amúgy is túlterhelt munkanaphoz, miközben adósságot kell felvenni az alapvető szükségletek fedezésére – óriási mentális egészségügyi költségekkel –, a születésszám csökkenése kevésbé tűnik ideológiai jelenség eredményének, mint inkább racionális válasznak egy ellenséges, felfüggesztett jövőkkel teli környezetre. A reprodukciós döntéseket nem a jogok kivívása teszi költségesebbé és gátolja meg, hanem egy olyan gazdasági modell, amely a túlélést adóssággá változtatja, és lerombolja a társadalmi és közösségi infrastruktúrát, amely támogató rendszerként szolgálna.

A választás szabadsága: vágy kontra erkölcsi kényszer

Paradox, hogy egy olyan politikai program, amely a szabadságot hirdeti, pontosan a testünk és életterveink feletti autonómia területén kívánja azt korlátozni. Az a döntés, hogy valaki anya lesz vagy úgy dönt, hogy nem lesz az, nem termelési input a piac számára, sem pedig változó a társadalombiztosítási számításokhoz. Ez egy intim, létfontosságú és politikai választás a saját testünkkel és jövőbeli terveinkkel kapcsolatban.

A csökkenő születésszámot „munkaerő-kínálati problémára” redukálni az élet haszonelvű felfogását tükrözi, amelyben a terhes testeket kizárólag a tőke szolgálatában álló munkaerő újratermelőinek tekintik. Az Abortusztörvény elfogadása és a reprodukciós autonómia megszilárdítása nem gyengítette az anyaságot, hanem inkább annak kötelező jellegét kérdőjelezte meg. Visszaállította a szabadság és a vágy státuszát az új élet világra hozataláról szóló döntésben, felszabadítva azt a biológiai kényszer és a titkos praxisok alól.

Semmilyen erkölcsi kötelességre való hivatkozás nem kényszerítheti az embereket gyermekvállalásra, amikor a mindennapi élet egy versenyfutás a megpróbáltatásokkal szemben. Az igazi reprodukciós szabadsághoz szükség van mind az anyaság elutasításának jogára, mind azokra az anyagi feltételekre, amelyek lehetővé teszik azt, ha valaki így kívánja. Egy olyan gazdasági modell, amely a túlélést teherré változtatja, nem követelheti meg, hogy a gondoskodás akarata a bizonytalanságból fakadjon. A társadalom válasza nem egy ideológiai dogma: annak megerősítése, hogy a vágyat és az életet nem lehet megfélemlítéssel vagy bűntudatkeltéssel kezelni.

Írta: Maisa Bascuas argentin politológus, a Buenos Aires-i Egyetem professzora. A Tricontinental Társadalomkutató Intézet Globális Dél Feminizmusai Osztályának társkoordinátora, és a Nuestra América regionális irodájának kutatója.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.

A szélsőjobbos szemetek mindannyiunkra utaznak

A szélsőjobbos pártok a barátainkra és családjainkra utaznak. Arra a szabadságunkra utaznak, hogy azt szerethessük, akit akarunk. És a testünk feletti rendelkezési jogunkra utaznak.

A Reform UK rasszista tervet szövöget. A szélsőjobbos párt százezreket akar deportálni, ha valaha is hatalomra kerül. Célja, hogy körülbelül 2 millió további embert kényszerítsen arra, hogy elhagyja otthonát, családját, közösségét és munkahelyét.

A Reform UK meg akarja akadályozni, hogy a bevándorlók valaha is letelepedhessenek, vagy bármilyen támogatásra jogosultak legyenek.

És egyre jobban tolódik jobbra.

A Reform UK azt állítja, hogy „védi a brit kultúrát” – az ő elképzelésük szerint a brit kultúra „keresztény értékekre” épül.

E „keresztény értékek” szívében a család áll. Suella Braverman, a Reform UK egyenjogúsági szóvivője felszámolná az Egyenlőségi Törvényt (Equality Act), és helyette bevezetné a Női és Anyaságvédelmi Törvényt (Women and Motherhood Protection Act).

Braverman kijelentette: „Egy Reform UK-kormány lesz a brit történelem legnőpártibb, leganyapártibb és legcsaládpártibb kormánya.”

Braverman felszámolja a nők diszkrimináció elleni törvényes védelmét, majd néhányat visszahoz – de csak akkor, ha a nők anyák.

Az Anyaságvédelmi Törvény mélységesen szexista. Azt a gondolatot erősíti, hogy a nők értéke kizárólag a gyermekvállalásban rejlik, és hogy a nő dolga a gyerekek felnevelése.

A szélsőjobbos párt vezető tagjai, mint például Danny Kruger képviselő és James Orr, a párt politikai igazgatója, már régóta morfondíroznak a családi értékekről, és lekicsinylik a meleg szülőket.

Kruger „Nagy-Britannia szexuális kultúrájának újrahangolását” szeretné elérni az 1960-as évek szexuális forradalmának visszafordításával.

Orr a melegházasság ellen lép fel, amely szerinte nem „igazi házasság”.

Most Richard Tice, a Reform UK képviselője tovább fokozta ezt a zagyvaságot. Azt mondja, a párt szociális lakhatási politikája kizárólag a gyermekes „házaspárok” számára lenne fenntartva.

A pártvezető, Nigel Farage megnehezítené a nők számára az abortuszhoz való hozzáférést, Kruger szerint pedig a nőknek nincs „abszolút joguk a testi önrendelkezéshez”.

Ezek a Reform UK-beli szemetek olyan társadalomképet vizionálnak, amelyben a házasság börtön, a válás pedig szégyenletes dolog.

Olyan társadalmat, amelyben a nőket illegális magzatelhajtókhoz kényszerítik, a fehér nők élete a szaporodás körül forog, a melegek visszaszorulnak a szekrénybe, a transz+ emberek pedig nem is léteznek.

És képmutatók. Ők elválnak és együtt élnek a szeretőikkel. De meg akarnak akadályozni minket abban, hogy úgy éljünk, ahogy mi akarunk.

Az álkereszténységüknek semmi köze a hithez vagy az elvekhez – mindez az amerikai szélsőjobbnak való nyalizásról szól.

A Reform UK a barátainkra és családjainkra utazik. Arra a szabadságunkra utaznak, hogy azt szerethessük, akit akarunk. És a testünk feletti rendelkezési jogunkra utaznak.

A Reform UK fenyegetést jelent mindannyiunkra nézve.

forrás: Socialist Worker

Kenya bírósága újra kriminalizálja az abortuszt

A reproduktív jogok védelmezői arra figyelmeztetnek, hogy az ítélet súlyos veszélyt jelent mind az orvosokra, mind a terhes nőkre nézve, akik közül Kenyában évente ezrek halnak meg a nem biztonságos abortuszok következtében.

Kenya reproduktív jogi aktivistái felháborodásuknak adtak hangot a malindi fellebbviteli bíróság április 24-i ítélete kapcsán. A bíróság hatályon kívül helyezett egy 2022-es felsőbírósági döntést, és újra bűncselekménnyé nyilvánította a terhességmegszakítást.

A 2022-es döntés úgy rendelkezett, hogy az abortusz alkotmányos jog, ám a fellebbviteli bíróság szerint ez téves értelmezés volt. Kenya 2010-ben elfogadott alkotmánya akkor engedélyezi a terhességmegszakítást, ha „szükség van sürgősségi ellátásra, vagy az anya élete vagy egészsége veszélyben forog”. A gyakorlatban azonban több mint egy évtizede továbbra is bűncselekménynek számít, mivel a gyarmati korszakból származó büntető törvénykönyvet nem módosították ennek megfelelően.

„Így néz ki a gyakorlatban az abortusz büntethetővé tétele”

2019 szeptemberében egy súlyos hasi fájdalmaktól és vérzéstől szenvedő 16 éves lány egy klinikára ment, ahol Salim Mohammed szakorvos vetélést diagnosztizált, és sürgősségi abortusz utáni ellátást nyújtott. A rendőrség berontott a klinikára, és letartóztatta az orvost.

A lányt is letartóztatták a kórházi ágyából, két éjszakán át orvosi ellátás nélkül tartották fogva a Ganze-i rendőrőrsön, majd miután egy eltorzított vallomás aláírására kényszerítették, több mint egy hónapra a malindi fiatalkorúak előzetes fogdájába szállították.

„Ez nem kivételes történet. Így néz ki a gyakorlatban az abortusz büntethetővé tétele. Kenyában évente legalább 2600 nő hal meg nem biztonságos abortusz következtében, és további 21 000 nőt kórházba szállítanak abortusz-szövődmények miatt” – közölte a Reproduktív Jogok Központja (CRR).

„Az APHRC 2023-as országos tanulmánya szerint csupán abban az évben becslések szerint 792 694 művi vetélést hajtottak végre Kenyában, és több mint 304 000 nő keresett intézményi ellátást abortusz utáni szövődmények miatt. Ez nem egy statisztikai adat; ez a valóságos tapasztalata annak, ami akkor történik, amikor a nőktől és lányoktól megtagadják az ellátást, a tájékoztatást és a méltóságot” – áll a szervezet közleményében.

2022 márciusában a malindi kenyai felsőbíróság egy precedensértékű ítéletben felmentette az orvost és páciensét, mivel kimondta: letartóztatásuk és vád alá helyezésük jogellenes volt, mert az abortuszellátás alapvető jog, amikor az orvos megállapítja, hogy sürgősségi ellátásra van szükség az anya életét fenyegető veszély elhárításához.

A bíróság ezenkívül utasította a parlamentet, hogy dolgozzon ki politikai keretrendszert és alkosson törvényt az abortusz-szolgáltatásokhoz való hozzáférésről. A parlament azonban halogatta a feladatot.

Szélsőjobboldali érdekcsoport

Eközben a Kenyai Keresztény Szakértők Fóruma (KCPF) – amely az amerikai és európai szélsőjobboldali evangélikus mozgalmak afrikai függeléke – a főügyésszel együtt fellebbezett a felsőbíróság ítélete ellen.

A tavaly októberi meghallgatást követően a fellebbviteli bíróság a fellebbezésnek helyt adott, és pénteken hatályon kívül helyezte a felsőbíróság ítéletét. „Az abortusz nem az alkotmány által garantált alapvető jog. Éppen ellenkezőleg, az alkotmány kifejezetten tiltja, kivéve korlátozott körülmények között, amikor megengedhető” – vélekedtek a bírák.

Hozzátéve, hogy „az alkotmányos jogok önmagukban nem akadályozhatják a feltételezett bűncselekmények megfelelő kivizsgálását, vádemelését és üldözését”, a bírák szabad utat engedtek a felmentett orvos és páciense további büntetőeljárásának is.

Csapás a kenyai reproduktív jogi mozgalom számára

Prudence Mutiso, a CRR jogtanácsosa az NTV-nek elmondta: ez az ítélet „félelem légkörét” kelti a lányok és nők, valamint az orvosok körében, akik a félelem miatt habozhatnak megadni a szükséges sürgősségi ellátást a betegeknek.

A CRR „mélyen kiábrándítónak” nevezte az ítéletet, és bejelentette, hogy megtámadják a döntést a Legfelsőbb Bíróságon.

A reproduktív jogok védelmezői régóta küzdenek a női önrendelkezés és a testük feletti teljes kontroll elismeréséért. Szerintük a kenyai nők és lányok összetett szociális és egészségügyi valósága nem tükröződik az ehhez hasonló merev jogi döntésekben.

„Abban a kontextusban, ahol a holisztikus reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozott, és ahol a kulturális tabuk továbbra is meghatározzák a szexualitásról szóló diskurzusokat, egy ilyen döntés súlyosbíthatja a meglévő kihívásokat” – magyarázta Daisy Burett szocialista feminista a Peoples Dispatch-nek.

„A női testtel kapcsolatos félreértések, a fogamzásgátlókhoz és az információkhoz való korlátozott hozzáférés továbbra is nem kívánt terhességekhez vezetnek.”

Burett rámutat arra is, hogy a leginkább gazdaságilag hátrányos helyzetű nőket érintik leginkább ezek a politikák, mivel ők eleve a legtöbb akadállyal szembesülnek az ellátáshoz való hozzáférés során.

„Ha a biztonság és a jólét lenne az elsődleges szempont, nagyobb figyelmet fordítanának az egészségügyi rendszerek javítására és a mindenki számára méltó, hozzáférhető orvosi szolgáltatások biztosítására.”

A korlátozó abortuszpolitikák „gyakran nem csökkentik az abortusz iránti igényt, hanem egyéneket löknek a nem biztonságos alternatívák felé” – mondja Burett, kiemelve a döntésből eredő szélesebb népegészségügyi kockázatot.

Hozzáteszi: annak a következményei, ha valaki felkészültség, támogatás vagy stabilitás nélkül vállal gyermeket, „túlmutatnak az egyénen, és érintik a gyermek jólétét is”.

„Ez tágabb aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ilyen politikák kellőképpen figyelembe veszik-e a gyermekek hosszú távú szociális és fejlődési következményeit.”

forrás: Peoples Dispatch

Luxemburg alkotmányba foglalta az abortusz jogát

Az Európai Baloldat Párt szívből gratulál tagpártjának, a déi Lénk-nek ehhez a történelmi győzelemhez, amely az abortusz szabadságát az alkotmányba foglalja.

Ez a teljesítmény a progresszív és feminista erők évekig tartó elszánt küzdelmét tükrözi, és döntő lépést jelent az önrendelkezés és az alapvető jogok terén.

Ez erőteljes példája annak, hogy a kollektív mozgósítás hogyan biztosíthat tartós védelmet a növekvő regresszív fenyegetésekkel szemben.

A DÉI LÉNK SAJTÓKÖZLEMÉNYE, 2026. MÁRCIUS 3.

AZ ABORTUSZ SZABADSÁGA AZ ALKOTMÁNYBAN

2026. március 3-án, kedden a Képviselőházban sor került az első alkotmányos szavazásra az abortusz szabadságának alkotmányba foglalásáról. Ez történelmi pillanat volt, jelentős előrelépés az önrendelkezésért folytatott küzdelemben. Ez az ország összes progresszív és feminista erőjének győzelme. A civil társadalom régóta hangoztatott követelése végre valósággá válik.

A kezdetek:

    Évek óta hangoztatják ezt a követelést a feminista mozgalmak, de valójában soha nem folyt érdemi vita, mivel Luxemburgban törvény szabályozza az abortuszt. Miért kellene akkor módosítani az alkotmányt, amikor az utolsó felülvizsgálat, amelynek véglegesítése több mint egy évtizedbe telt, csak 2023-ban volt?

    Mivel világszerte megerősödtek a regresszív erők, megsokszorozódtak a természetesnek vélt jogokat érő támadások. Ezért döntött úgy Marc Baum, a déi Lénk képviselője, hogy 2024. május 7-én alkotmánymódosítási javaslatot nyújt be az abortusz (terhesség önkéntes megszakítása) és a fogamzásgátlás jogának alkotmányos rögzítése céljából[1]. Mivel az alkotmányt nehezebb megváltoztatni – az alaptörvény felülvizsgálatához kétharmados többség szükséges –, ez a megközelítés a jogok hosszú távú garantálását célozza.

    2024 júniusában Marc Baumot kinevezték a 8379. számú módosítási javaslat előadójának. 2024 decemberében megérkezik javaslatunk első számú pozitív véleménye. Az Emberi Jogi Tanácsadó Bizottságtól érkezik.

    Kampányunk elindítása.

    Télen azonban a Ház mindennapjai újraindulnak, és a javaslat némileg feledésbe merül. Emiatt a déi Lénk úgy döntött, hogy 2025 februárjának végén kampányt indít, hogy valódi nyilvános vitát robbantson ki.

    Petíciónknak – amely gyorsan több mint 3000 aláírást gyűjtött –, terepen végzett akcióinknak és – mindenekelőtt – a civil társadalom megingathatatlan támogatásának köszönhetően a déi Lénknek sikerült napirendre tűznie az abortuszjog alkotmányos szintre emelésének kérdését, és újraindítania a javaslatunkról szóló vitát a nyilvánosságban.

    Pozitív vélemények sora: az abortusz minden napirendre felkerül.

    A jelentős számú pozitív véleménynek – többek között az Államtanács véleményének – és a civil társadalom fellépésének köszönhetően a vita 2025 nyarától elengedhetetlenné válik a médiában. A pártok politikai vezetőinek állást kell foglalniuk, és többségük támogatja az abortuszjog alkotmányos védelmét.

    2025 októberében egy első, a kérdéskörben végzett felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek 70%-a támogatja az abortuszjog legmagasabb jogi szintű rögzítését[2]. Ehhez járul az abortusz alkotmányba foglalása elleni nyilvános petíció keserves kudarca, amely még az 1700 aláírást sem éri el[3]. Ezzel egy időben egy európai polgári kezdeményezés a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés garantálására az Európai Unió egészében elérte az aláírási küszöböt, ami kötelezi az Unió hatóságait a téma előtérbe helyezésére.

    Luxemburgban csak az ADR, a többség egy-két képviselője és az Œuvre pour la protection de la vie naisante (A születő élet védelméért) szervezet áll ellen.

    A parlamenti bizottsági munka kezdete.

    Bár a CSV-DP többség képviselői nagyrészt támogatják módosító javaslatunkat, nem fogadhatják el, hogy egy baloldali ellenzéki párt követelhesse magának az önrendelkezésért folytatott küzdelemben ezt az előrelépést.

    Így a „jog” kifejezés ellen léptek fel, és a „szabadság” kifejezéssel helyettesítették azt egy olyan jogi elemzés alapján, amely utólag megalapozatlannak bizonyult. Franciaországban, az első országban, amely kifejezetten az abortusz szabadságát foglalta alkotmányába, ugyanez a jogi vita zajlott le. Végül Franciaországban és Luxemburgban is az illetékes hatóságok döntöttek: jogilag nincs különbség. Az Államtanács kiegészítő véleményében nem is lehetne egyértelműbb: „A francia Államtanácshoz hasonlóan az Államtanács ebben az összefüggésben úgy ítéli meg, hogy a »szabadság« biztosítása nem eredményezne eltérő jogi hatályt, mint a »jog« alkotmányba iktatása, mivel a terhesség önkéntes megszakításához való közszabadságot érintő esetleges korlátozásoknak minden esetben tiszteletben kell tartaniuk az alkotmány 37. cikkében foglalt jogállamiság és arányosság elvét.” [4]

    Következtetés.

    Ezen, 2025 decemberében kezdődött és 2026 februárjában kompromisszummal végződő viták során álláspontunk az volt, hogy széles körű konszenzust keressünk a folyamat sikeres lezárása és az abortusz alkotmányba foglalása érdekében. Így ma a képviselők megszavazták az alábbi szöveg alkotmányba iktatását:

    „A terhesség önkéntes megszakításához való szabadság biztosított. A törvény határozza meg a szabadság gyakorlásának feltételeit.”

    [1] https://www.chd.lu/fr/dossier/8379
    [2] https://www.ilres.com/wp-content/uploads/2025/10/SOFRO-Presentation-Oktober-2025.pdf
    [3] https://www.petitiounen.lu/fr/petition/3776
    [4] https://wdocs-pub.chd.lu/docs/Dossiers_parlementaires/8379/20251219_Avis_2.pdf

    Az Európai Baloldali Párt támogatja a „My Voice, My Choice” kezdeményezést

    A „My Voice, My Choice” (Az én hangom, az én döntésem) kampány az egyik legjelentősebb európai polgári kezdeményezés (EPK) az elmúlt években. 2024 áprilisában indult, célja egy olyan európai keretrendszer létrehozása, amely biztonságos, legális és hozzáférhető abortuszt biztosít mindenki számára az Európai Unióban, függetlenül attól, hogy hol él.

    Mivel a népszerűségnek ez a formája beépült az EU-szerződésekbe, egy EPK-nak több mint egymillió aláírást kell összegyűjtenie legalább hét tagállamból ahhoz, hogy az Európai Bizottság hivatalosan is köteles legyen megvizsgálni a javaslatot és válaszolni rá.

    A kampány példátlan eredményt ért el: egy év alatt több mint 1,2 millió aláírást gyűjtöttek össze Európa-szerte, az Európai Unió 20 országának bevonásával, amelyek közül 12 túllépte a szükséges kvórumot, köszönhetően a szervezetek és számos feminista és civil jogvédő szervezet elkötelezettségének (az összegyűjtött aláírások száma szerinti sorrendben a kvórumot túlteljesítő országok: Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Horvátország, Szlovénia, Görögország, Finnország, Portugália, Belgium, Hollandia). Ez a kampány standokon, helyi kezdeményezéseken és digitális kampányokon keresztül mozgósította az önkénteseket, emlékeztetve minket arra is, hogy a jogok, amelyeket egyesek megszereztek, mások számára kiváltságok.

    Az aláírásgyűjtés 2025 áprilisában lezárult, elérve a szükséges kvórumot, és 2025. december 17-én az Európai Parlament elfogadott egy politikai állásfoglalást, amelyet a „My Voice, My Choice” kezdeményezés inspirált. A kampány munkájának köszönhetően a szavazás 358 igen szavazattal, 202 ellenében és 79 tartózkodás mellett zajlott – ez egy olyan politikai művelet, amely még hatékonyabbá teszi a kampány fellépését és a Bizottság előtti következő szakaszt.

    Az Európai Parlamentben elért siker (Az Európai Parlament Baloldali csoportja egyhangúlag megszavazta az állásfoglalást) nem akadályozta meg a konzervatív és abortuszellenes erők tiltakozását és politikai támadásait, még nemzeti szinteken sem.

    Hogy világos legyen: az EPK javaslatának nem célja a nemzeti törvények közvetlen megváltoztatása (ahogy azt a jobboldal hamisan állítja), és nem is tehetné ezt. Sokkal inkább arra kéri fel az Európai Bizottságot, hogy javasoljon egy önkéntes szolidaritási mechanizmust, amelyet az EU finanszíroz, hogy támogassa azokat, akik országukban nem férnek hozzá biztonságos és legális eljárásokhoz, különösen a szabályozási korlátozások vagy gyakorlati akadályok miatt. Ezt világosan ki kell mondani, tekintettel arra, hogy egyes csoportok – mint például a lengyel keresztény-fasisztoid Ordo Iuris agytröszt – vitatják az Európai Unió hatáskörét a nemzeti jogszabályok területén.

    Szimbolikus ellenállási formák is megjelentek, mint például az Európai Konzervatívok csoportja által az EU Parlamentjében kifeszített abortuszellenes transzparens az „Ez egy élet, nem egy választás” szlogennel, a nők önrendelkezési jogát aláásó megszokott nyelvezetet használva. Ezek a támadások egy tágabb, a nemi politikával és reproduktív jogokkal szembeni „visszacsapás” részeként értelmezhetők Európa számos részén, ahol konzervatív és anti-gender mozgalmak igyekeznek ellensúlyozni az önrendelkezés és a szexuális jogok terén elért progresszív előrelépéseket. Még egy petíció is kering – olyan szavakkal, mint „botrányos és visszataszító kezdeményezés” –, amelyben arra kérik az embereket, hogy írjanak az EP-képviselőknek és az Európai Bizottság tagjainak a kampány megállítása érdekében.

    Európai Baloldali Párt