A szélsőjobbos pártok a barátainkra és családjainkra utaznak. Arra a szabadságunkra utaznak, hogy azt szerethessük, akit akarunk. És a testünk feletti rendelkezési jogunkra utaznak.
A Reform UK rasszista tervet szövöget. A szélsőjobbos párt százezreket akar deportálni, ha valaha is hatalomra kerül. Célja, hogy körülbelül 2 millió további embert kényszerítsen arra, hogy elhagyja otthonát, családját, közösségét és munkahelyét.
A Reform UK meg akarja akadályozni, hogy a bevándorlók valaha is letelepedhessenek, vagy bármilyen támogatásra jogosultak legyenek.
És egyre jobban tolódik jobbra.
A Reform UK azt állítja, hogy „védi a brit kultúrát” – az ő elképzelésük szerint a brit kultúra „keresztény értékekre” épül.
E „keresztény értékek” szívében a család áll. Suella Braverman, a Reform UK egyenjogúsági szóvivője felszámolná az Egyenlőségi Törvényt (Equality Act), és helyette bevezetné a Női és Anyaságvédelmi Törvényt (Women and Motherhood Protection Act).
Braverman kijelentette: „Egy Reform UK-kormány lesz a brit történelem legnőpártibb, leganyapártibb és legcsaládpártibb kormánya.”
Braverman felszámolja a nők diszkrimináció elleni törvényes védelmét, majd néhányat visszahoz – de csak akkor, ha a nők anyák.
Az Anyaságvédelmi Törvény mélységesen szexista. Azt a gondolatot erősíti, hogy a nők értéke kizárólag a gyermekvállalásban rejlik, és hogy a nő dolga a gyerekek felnevelése.
A szélsőjobbos párt vezető tagjai, mint például Danny Kruger képviselő és James Orr, a párt politikai igazgatója, már régóta morfondíroznak a családi értékekről, és lekicsinylik a meleg szülőket.
Kruger „Nagy-Britannia szexuális kultúrájának újrahangolását” szeretné elérni az 1960-as évek szexuális forradalmának visszafordításával.
Orr a melegházasság ellen lép fel, amely szerinte nem „igazi házasság”.
Most Richard Tice, a Reform UK képviselője tovább fokozta ezt a zagyvaságot. Azt mondja, a párt szociális lakhatási politikája kizárólag a gyermekes „házaspárok” számára lenne fenntartva.
A pártvezető, Nigel Farage megnehezítené a nők számára az abortuszhoz való hozzáférést, Kruger szerint pedig a nőknek nincs „abszolút joguk a testi önrendelkezéshez”.
Ezek a Reform UK-beli szemetek olyan társadalomképet vizionálnak, amelyben a házasság börtön, a válás pedig szégyenletes dolog.
Olyan társadalmat, amelyben a nőket illegális magzatelhajtókhoz kényszerítik, a fehér nők élete a szaporodás körül forog, a melegek visszaszorulnak a szekrénybe, a transz+ emberek pedig nem is léteznek.
És képmutatók. Ők elválnak és együtt élnek a szeretőikkel. De meg akarnak akadályozni minket abban, hogy úgy éljünk, ahogy mi akarunk.
Az álkereszténységüknek semmi köze a hithez vagy az elvekhez – mindez az amerikai szélsőjobbnak való nyalizásról szól.
A Reform UK a barátainkra és családjainkra utazik. Arra a szabadságunkra utaznak, hogy azt szerethessük, akit akarunk. És a testünk feletti rendelkezési jogunkra utaznak.
A Reform UK fenyegetést jelent mindannyiunkra nézve.
forrás: Socialist Worker