A Zöld Párt egyes vezetői felvizeznék a bevándorláspolitikájukat
A Zöld Párt százezer embert inspirált, akiknek elege van Keir Starmerből és tartanak a Reform UK-től.
Miközben a brit Munkáspárt abba roskad, hogy „rasszistább legyen Nigel Farage-nél”, felemelő hallani egy olyan erőt, amely szembeszáll a bevándorlásról szóló hazugságokkal. És amíg a mainstream politikusok azt hajtogatják, hogy „nincs alternatíva” a megszorításokkal szemben, üdítő hallani, amikor Zack Polanski azt mondja: megadóztatná a gazdagokat.
De az igazi próba akkor kezdődik, amikor a Zöldek közel kerülnek a hatalomhoz. És a héten voltak jelek arra, hogy a párt nyomás alatt áll, hogy gyengítse „öko-populista” üzenetét.
A Politico weboldalának nemrég adott interjújában három pártvezető elmagyarázta, hogy egy politikai felülvizsgálatra készülnek.
Ketten közülük azt mondták, hogy a párt bevándorláspolitikáját megváltoztatásra jelölték ki. Jelenleg a Zöldek azt mondják: „egy határok nélküli világot akarnak látni”, előtte pedig egy „igazságos és humánus, ellenőrzött migrációs rendszert” vezetnének be.
Polanski azon elutasítása, hogy elfogadja a bevándorlás mint probléma hazugságát, sokakat inspirált arra, hogy csatlakozzanak a párthoz és rá szavazzanak. Akkor mi áll a nyugtalanító jelek mögött, hogy a párt talán irányt vált?
A Zöldek mindig is egy kétarcú párt voltak – a városokban a Munkáspártnál baloldalibb alternatívaként, a vidéki területeken pedig a Lib Demek zöldebb változataként pozicionálták magukat. A párt jobbszárnya most szívesen visszavágna Polanski radikalizmusának egy részére.
Néhány vezetőjük attól tart, hogy a radikális elvek hogyan csapódnak le a jobboldali médiában. „Most úgy állunk, mintha lenne egy listánk a politikákról, amik miatt a Daily Mail felhívhat minket” – mondta az egyikük. Úgy gondolják, mivel a baloldali szavazókat már megszerezték, a pártnak most jobbra kellene fordulnia, hogy nagyobb „mainstream vonzereje” legyen.
A mérséklődés mögötti nyomás az elektoralizmus természetében gyökerezik – amely szerint a változás elsősorban szavazatszerzés útján jön. És ha valaki a brit államot akarja irányítani, nyomás alatt van, hogy megbízhatónak tűnjön a rendszer számára.
A Zöldek már most próbálják megnyugtatni a tőkéseket, hogy „felelős” lehetséges kormányzó párt. Az egyik vezető a Zöldek politikáját úgy jellemezte, hogy „nem egy kormányzásra szánt politikai platform”.
Ez a megfelelési kényszer minden baloldali választási projektet nyomás alá helyez. A Te Pártod is pontosan ugyanekkora nyomásnak lett volna kitéve, mint a Zöldek. Minél közelebb kerül egy párt a hatalomhoz, annál erősebb a vonzás.
Ha a Zöld Párt önkormányzatokat nyer, még tovább fogják próbára tenni. Vajon a képviselőik megtagadják-e a megszorítások végrehajtását? Vagy azt fogják állítani, hogy a megszorítás az egyetlen reális és értelmes lehetőség?
Például Hackney-ben, Kelet-Londonban a Zöldek akár meg is nyerhetik az önkormányzatot. Ahogy a lakhatási és megélhetési válság tombol, egyre több munkásosztálybeli családot szorítanak ki a kerületből. Ez iskolai finanszírozási válságot jelent, és az önkormányzatok nyomás alatt vannak, hogy összevonják vagy bezárják az iskolákat.
Hogyan fognak reagálni a Zöldek? Az egyik út, hogy elfogadják a hivatalos politika szabályait, és végrehajtják a megszorításokat és bezárásokat – bármennyire is vonakodva. Egy másik, lázadóbb vízió szerint a képviselők fellázadnának, hogy több finanszírozást szerezzenek, részt vennének a sztrájkőrségekben, tiltakozásokon és kampányolnának.
A szakszervezeti tagoknak, szocialistáknak és aktivistáknak vezetniük kell majd ezeket az ellenállásokat a Zöldek által irányított önkormányzatok alatt – és fel kell szólítaniuk a Zöld Párt képviselőit és tagjait, hogy legyenek részesei ezeknek.
Ünnepeljük, amikor Polanski véresre veri Starmer vagy Farage orrát. De továbbra is szükségünk van egy szocialista alternatívára, amely szerint a választási politikán kívüli küzdelmek kiépítése a kulcsa a változás elérésének.
forrás: Socialist Worker