Az alábbi cikk a brit Socialist Worker oldalán jelent meg, a brit helyzetre vonatkozóan, azonban a magyar helyzetre is alkalmazható.
Számláink és lakbéreink az egekbe szöknek, miközben fizetésünk zuhan. Íme hat változtatás, amelyek segíthetnek, hogy a felszínen maradjunk – de meg kell küzdenünk értük.
1) Árszabályozásra van szükségünk
Az élelmiszerárak 2021 óta több mint 40 százalékkal emelkedtek.
A növekedést nagy sokkok okozzák, mint Donald Trump iráni háborúja és a klímaválság. Néhány szupermarketlánc pedig mindannyiunkat lehúz az árak felverésével – ezt nevezik „árdrágításnak”.
Árszabályozást kellene bevezetnünk az élelmiszerek és italok körében. Ez azt jelentené, hogy a brit kormány felső határt szabna olyan termékek árának, mint a kenyér, tej, sajt, olívaolaj, gyümölcsök és zöldségek.
Amikor a Munkáspárt óvatosan felvetette az „önkéntes árszabályozást”, a szupermarket-vezetők és a szabadpiaci közgazdászok felháborodva kiabálták, hogy ez nem működne.
Pedig sok kormány már most is alkalmaz árplafonokat – például az energia ára körül –, és nem dőlt össze a világ.
A szupermarket-vezetőknek pedig bőven van pénzük árat csökkenteni. Szegénységre hivatkoznak, azt mondják, a verseny miatt alacsonyak a „haszonkulcsok”.
De a Tesco 3,15 milliárd font nyereséget jelentett 2025-26-ra – és 937 millió fontot fizetett ki a részvényeseknek, miközben kiürítette a bankszámládat.
2) Követeljük a bérek helyreállítását
Ha a bérek követték volna az inflációt, évente több ezer fonttal jobban élnél.
Küzdenünk kell a „bérek helyreállításáért” mind az állami, mind a magánszektorban – ez azt jelenti, hogy a munkáltatóknak olyan bért kell adniuk, ami kompenzálja az elvesztett értéket.
A bérek helyreállítása az orvosrezidensek sztrájkjainak felvonulási kiáltása.
A BMA szakszervezet kiszámolta, hogy a rezidens orvosok (korábbi nevükön pályakezdő orvosok) reálbére 2008-9 és 2021-22 között több mint 26,1 százalékkal esett.
Kiszámolták, mennyi bért vesztettek az orvosok ezalatt az évek alatt, összehasonlítva a „béremeléseket” az RPI-vel, az infláció legpontosabb mérőszámával.
Ugyanezt a módszert használva a tanárok reálbére 26-30 százalék között csökkent 2008-9 és 2025-26 között.
Az ápolónők bére évente körülbelül 8000 fonttal kevesebb, mintha követték volna az inflációt. A kiskereskedelmi dolgozók pedig 8-12 százalékos csökkenést szenvedtek el ugyanezen mérőszám alapján.
Minden dolgozónak helyre kell állítani a bérét.
3) Lakbérszabályozásra van szükségünk
A lakbéred 2020 óta körülbelül 38 százalékkal emelkedett.
A 2020 és 2025 közötti meredek növekedés azt jelenti, hogy Nagy-Britannia körzeteinek több mint felében a bérlők átlagosan legalább havi 1000 fontot fizetnek egy új bérleti szerződésért.
A lakhatási válság különösen súlyos Londonban, ahol kis szobákért is uzsoraárakat kérnek.
De ez minden nagyobb várost érint – például Birmingham-ben az átlagos lakbér 31 százalékkal, havi 1065 fontra emelkedett, míg Leeds-ben 29 százalékkal, 1013 fontra.
A kisebb városok is érzik a szorítást. Dél-Walesben, Blaenau Gwentben a bérlők körülbelül 52 százalékkal fizetnek többet.
A Munkáspárt kormányának Bérlők Jogairól szóló törvénye néhány haladó intézkedést hozott. Ez azt jelenti, hogy a bérbeadóknak mostantól megfelelő indokokat kell adniuk a kilakoltatáshoz, és hosszabb felmondási időt kell biztosítaniuk. Évente csak egy lakbéremelésre korlátozódnak, és annak is összhangban kell lennie a piaci árakkal.
A törvény mégsem hozta meg a radikális intézkedéseket, amelyek szükségesek lennének Nagy-Britannia lakhatási válságának megoldásához.
A megoldás az, hogy önkormányzati bérlakásokat építsünk mindenki számára alacsony lakbérrel – és lecseréljük a csődöt mondott, profitvezérelt rendszert.
De a magánbérlőknek azonnali intézkedésekre van szükségük a megélhetési válság miatt. Ezért a lakbéreket legalább a 2020-as szintre kell csökkenteni és befagyasztani.
A bérbeadók, politikusok és a mainstream média fel fog háborodni a javaslatra. Azt fogják mondani, hogy a magánbérbeadók a lakbérszabályozásra válaszul egyszerűen kivonnák a házakat a piacról. Ez igaz?
Sokan nem fogják – mert a lakbérszabályozással is pénzt keresnek rajtad.
Néhányan lehet, hogy igen – de hadd próbálják. A lakbérszabályozást kötelező kisajátítással kellene alátámasztani kártalanítás nélkül. Tehát ha a bérbeadód az alacsonyabb lakbér miatt nem akarja kiadni a házat, az önkormányzati bérlakássá válik.
4) Emeljük, ne csökkentsük a juttatásokat
Ha a konzervatívok nem vezetik be a jóléti csökkentéseket 2010-től, körülbelül 1,5 millióval kevesebben élnének szegénységben.
De a Munkáspárt előre akarja vinni a „jóléti reformokat”, arra hivatkozva, hogy sok igénylő nem akar dolgozni. A valóságban sokan még a létező elégtelen támogatást sem kapják meg.
A Policy in Practice kutatócég elemzése szerint az igénybe nem vett juttatások teljes összege Nagy-Britanniában jelenleg évi 24 milliárd font.
Ez magában foglal 11,1 milliárd fontnyi Egyetemes Creditet, 2,4 milliárd fontnyi Gondozói Segélyt, 1,5 milliárd fontnyi Gyermekkedvezményt.
Azért nem veszik igénybe ezt a pénzt, mert a rendszer az igénylők ellen van berendezve. Emelni kell a juttatásokat – és évente automatikusan növelni az RPI inflációs rátájának megfelelően.
A szankciókat és büntetéseket – amelyek a szegénység miatt bűnbakká tesznek és büntetnek embereket – el kell törölni.
5) Vegyük vissza a közművállalatokat
A közművek privatizációja a vezetők és a részvényesek zsebét tömte, miközben a bankszámláinkat leverte.
Például a víz privatizációja óta a számláink reálértéken 44 százalékkal emelkedtek.
Az energia- és vízszektort államosítani kell, és közszolgáltatásként működtetni. Ez azt jelenti, hogy vissza kell venni az összes olyan vállalatot, amely birtokolja és irányítja az infrastruktúrát, illetve azokat a cégeket, amelyektől a számlákat kapod.
De nem drága az államosítás? Csak akkor, ha „kártalanítjuk” a kövér macskákat.
Nekik kellene kártalanítaniuk mindannyiunkat az árdrágításért és az alulbefektetésért.
A We Own It kampány kiszámolta, hogy a privatizáció évente milliárdokba kerül nekünk, mert „az adóink és számláink mennek el a részvényesi nyereségre, a többlet adminisztrációs költségekre és a felvett pénzek magasabb kamataira”.
2021-ben ez a költség 2,3 milliárd fontot tett ki a víz, és évi 3,2 milliárd fontot az energia esetében.
6) Adóztassuk meg a leggazdagabbakat
Bőven van pénz a munkásosztály életszínvonalának emelésére. A Sunday Times Rich List 2026 szerint Nagy-Britannia 350 leggazdagabb embere 784 milliárd fontot „ér”.
Íme öt adóemelés, amely milliárdokat hozhatna:
1) Mindössze 2 százalékos vagyonadó évi 24 milliárd fontot hozna.
A Tax Justice szerint a 10 millió font feletti vagyonra kivetett adó Britannia 20 ezer leggazdagabb emberét érintené. Ez egy nagyon mérsékelt követelés. 10 százalékkal nagyjából az NHS költségvetésének a felét hozhatná be – akár 120 milliárd fontot.
2) A „tőkenyereség-adó” és a személyi jövedelemadó szintjének kiegyenlítése évi 16,7 milliárd fontot hozna.
Ez a szupergazdagokat sújtaná, akik részvények és ingatlanok eladásából profitálnak – a tőke birtoklásából származó nyereség. A megkeresett jövedelmet, például a munkásosztálybeliek bérét, 20-45 százalékos kulcsok adóztatják.
De a tőkenyereség formájában szerzett nem megkeresett jövedelmet 10-28 százalékos kulcsok adóztatják.
3) A nem megkeresett jövedelemre kivetett társadalombiztosítási járulék évi 10,2 milliárd fontot hozna.
Jelenleg a társadalombiztosítási járulékot csak a megkeresett jövedelemre vetik ki. De miért ne fizetnék a gazdagok a részvények utáni osztalékból, az ingatlanokból származó lakbérből és a megtakarítások kamataiból származó jövedelem után?
4) Az örökösödési adó kiskapuinak bezárása évi 1,4 milliárd fontot hozhatna.
Az örökösödési adó szabályai lehetővé teszik a gazdagok számára, hogy a lehető legkevesebb adót fizessék.
5) A részvény-visszavásárlások adója évi körülbelül 2 milliárd fontot hozhatna.
Néhány nagy brit vállalat a „részvény-visszavásárlás” nevű módszert használja a nyereség növelésére. Ez azt jelenti, hogy a cégek visszavásárolják saját részvényeiket, ami csökkenti a piacon lévő részvények teljes számát és felhajtja a részvényesek eszközeinek értékét.
Ez gazdagítja a részvényeseket, az igazgatósági tagokat és a felsővezetőket. Mindössze 4 százalékos adó – egy nagyon korlátozott intézkedés – 2 milliárd fontot hozhatna.
Szerveződjünk most egy forró őszre
A megélhetési válság egyre mélyül Donald Trump iráni háborúja, a klímaválság, a profitéhes munkáltatók és a Munkáspárt megszorításai 2.0 közepette.
Ha a baloldal és a szakszervezetek nem mutatnak vezetést, a szélsőjobb a demoralizációból erőt kovácsolva a bevándorlók és menekültek elleni bűnbakképzést fogja felszítani.
Lehetőség van a bérek miatti fellépésre. A BMA szakszervezet rezidens orvosai további sztrájkokat jelentettek be a bérek, a munkahelyek és az NHS védelme miatt. Június 15-én reggel 7 órától négy napra mennek ki – áztasd el szolidaritással a sztrájkbizottságaikat, és hívd meg őket, hogy beszéljenek a szakszervezeti gyűléseden.
A Unison szakszervezet július 9-én Angliában és Walesben népszavazást indít az önkormányzati és iskolai kisegítő dolgozók körében, miután elutasította a Munkáspárt kormányának 3,3 százalékos nyomorúságos bérajánlatát.
A szakszervezet azt mondja, hogy „stratégiailag kiválasztott munkáltatóknál fog szavazást tartani”, de még esedékes a lista közzététele. Az aktivisták azonban már most szervezkednek a bérharcra gyűlésekkel, tüntetésekkel és más eszközökkel.
Az UCU szakszervezet tagjai a felső- és felnőttképzésben országos fellépést követelnek.
A szocialistáknak népszerűsíteniük kell a jelszót a munkásmozgalomban: „Nem fizetünk Trump háborújáért”. Az egész munkásosztály szükségletei azt követelik, hogy minden lehetőséget megragadjunk az idei évben a sztrájkokra a megélhetési válság miatt. Szerveződjünk most egy forró őszre.
forrás: Socialist Worker
