Irán azt állítja, hogy az elmúlt két napban több hajót is megtámadtak, amelyek engedélye nélkül próbáltak átkelni a Hormuzi-szoroson, ami ellentmond az Egyesült Államok ismételt állításainak a teljes ellenőrzésről.
A Hormuzi-szoros folyamatos blokádja az élelmiszerbizonytalanság növekedését okozhatja Ázsiában és Afrikában – figyelmeztetett egy ENSZ-tisztviselő szerdán, október 14-én, arra kérve az Egyesült Államokat és Iránt, hogy engedélyezzék a szabad szállítmányozást, különösen a műtrágyákét.
„Abszolút kulcsfontosságú, hogy a következő néhány héten belül megszülessen a megállapodás. Ellenkező esetben lemaradunk az ültetési időszakról” – mondta Jorge Moreira da Silva, az ENSZ főtitkár-helyettese a Reutersnek a Bangkokban, Thaiföldön zajló Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Világbank éves közgyűlésének margóján.
A globális karbamidkínálat csaknem egyharmada és a kén körülbelül fele haladt át a Hormuzi-szoroson, mielőtt az amerikai–izraeli háború Irán ellen idén február végén megkezdődött, és Irán válaszul blokkolta a forgalmat.
Ázsia és Afrika legtöbb országa az Öböl-menti államokból szerzi be a karbamidtermékeit, amelyeket a világszerte legelterjedtebb műtrágyák többségében használnak.
Tekintettel arra, hogy az oroszországi globális műtrágyaellátás már az ukrajnai háború és az EU és az USA által Oroszországgal szemben bevezetett szankciók miatt is érintett volt, az Öböl-menti korlátozások súlyosbították a már meglévő hiányokat, felhajtva az árakat és költségesebbé téve a gazdálkodást a legtöbb gazdálkodó számára.
Az élelmiszerárak már most is emelkednek Ázsia és Afrika különböző országaiban, és várható, hogy ha a kínálati korlátozások változatlanok maradnak, az élelmiszertermelés is érintetté válhat, és az árak a következő napokban tovább emelkednek, ami a régióban emberek millióit érinti.
A válságot tovább súlyosbítja az olaj, különösen a dízel árának emelkedése, amelyet széles körben használnak a mezőgazdaságban.
A Hormuzi-szoros a háború előtt a világ energiaellátásának mintegy negyedét biztosította. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban az energiaellátás normalizálódásáról szólnak a hírek, a globális olajárak továbbra is jóval magasabbak a háború előtti időszaknál.
A Reuters jelentése szerint a Hormuzi-szorosból származó műtrágyaellátás elhanyagolható maradt, annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben más szállítmányok, köztük az olaj szállítása is újraindult.
Irán ellenőrzést gyakorol a Hormuzi-szoros felett
Az ENSZ már márciusban munkacsoportot hozott létre a műtrágyák Hormuzi-szoroson való áthaladásának elősegítésére. A munkacsoport ideiglenes megállapodást javasolt a régióból származó műtrágyaellátás újraindítására, az USA és Irán beleegyezésével.
Irán azt követelte, hogy csak akkor engedélyezi a normál forgalmat a Hormuzi-szoroson, ha az USA befejezi a háborút, feloldja a vele szemben fennálló tengeri blokádot, és teljesíti a júniusban aláírt ideiglenes békeszerződésben vállalt kötelezettségeit.
Az USA azt állítja, hogy az Egyetértési Nyilatkozat (MoU) feltételei elavultak, és megtagadta a blokád feloldását.
A Reuters arról számolt be, hogy az amerikai külügyminisztérium szerdán megismételte, hogy továbbra is Iránt fogja célba venni, azzal vádolva az országot a hajózás szabadságának megzavarásával és a globális gazdaság túszul ejtésével.
Az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) szerdán újabb támadást hajtott végre egy kis hajó ellen az Ománi-öbölben, amely állítólag az IRGC-hez kapcsolódik.
Az USA és Donald Trump elnök is ismételten azt állította, hogy a szoros teljes mértékben az ellenőrzésük alatt áll, és mindenféle hajózás számára szabad. A CENTCOM szerdán is megismételte, hogy Iránnak nincs haditengerészete a szoros ellenőrzéséhez.
Irán azonban cáfolta az amerikai állításokat, hivatkozva több hajó elleni friss támadásra, amelyek előzetes engedélye nélkül próáltak átkelni a Hormuzi-szoroson.
Legalább két hajó, egy konténerhajó és egy nagy ömlesztettárus-szállító hajó, amelyek állítólag Szingapúr felé tartottak, szerdán elsüllyedt, miután állítólag lövedékek találták el őket.
Az IRGC azt is állította, hogy egy másik tankert csütörtökön az iráni haditengerészet által ért találat, miután az figyelmen kívül hagyta az ismételt figyelmeztetéseket. Az olajat szállító hajó kigyulladt a támadásban.
„Az amerikaiak azt állítják, hogy a Hormuzi-szoros nyitva van, és ők ellenőrzik, de ez az állítás messze van a valóságtól” – mondta Ali Ozmaei, az IRGC haditengerészetének parancsnoka kedden, arra kérve az amerikai fegyveres erőket, hogy „lépjenek a terepre, és nézzék meg, ki irányítja azt.”
Az amerikai médiakorlátozásokat okolta a szoroson keresztüli hajózás állapotáról kialakult téves benyomásért, és megismételte, hogy minden hajónak, amely át kíván haladni rajta, előzetesen iráni engedélyt kell szereznie, ha el akar kerülni bármilyen balesetet.
Afrikában a 6–23 hónapos csecsemők közel 80 százaléka nem kapott megfelelő táplálékot 2025-ben. Az éhség fő oka a fegyveres erőszak.
Dorcas Simon, 38 éves, ikerlányaival játszik egy élelmiszerképzési eseményen Kaltungo Poshereng településén, Nigériában, 2024. június 2-án, vasárnap. Dorcas Simon kilenc hónapos ikerlányai szüntelenül sírtak, és rángatták a ruháját a figyelemért, de az ételért is. Alig ettek valamit az elmúlt 24 órában. De ez nem újkeletű. Mindez túlságosan is nyilvánvaló kidudorodó hasukon és túl nagy fejükön, ami apró testükhöz képest feltűnő. Tudja, hogy ételre van szükségük, de az, hogy mit egyenek, küzdelmet jelent Nigéria északi részének ezen a vidékén, ahol a konfliktusok és a klímaváltozás korlátozták a családok jövedelmét és a földterületekhez való hozzáférésüket. Még Simon anyateje is alig elég a gyermekei számára. Fotó: AP
Afrika lakosságának több mint fele szembesült közepes vagy súlyos élelmiszer-ellátási bizonytalansággal 2025-ben, ötből egy ember éhezett – derül ki az Élelmezésbiztonsági és Táplálkozási Helyzet a Világban (SOFI) legfrissebb jelentéséből.
Ez az ENSZ zászlóshajó éves jelentése a globális éhínségről, amelyet évente közösen készít az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD), az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF), az Élelmezési Világprogram (WFP) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO).
A 2026-os kiadás, amelyet július 21-én tettek közzé, becslése szerint világszerte 645 millió ember, a világ népességének 7,8 százaléka szenvedett éhséget tavaly. Bár megjegyzik, hogy ez csökkenést jelent a 2024-es 8,1 százalékhoz és a 2022-es 8,6 százalékhoz képest, a jelentés kiemelte a „markáns regionális különbségeket”.
Míg Afrikában tavaly a lakosság 20 százaléka nézett szembe éhséggel, addig ez az arány Óceániában 8 százalék, Ázsiában 6 százalék, Latin-Amerikában és a Karib-térségben 4,8 százalék, Európában és Észak-Amerikában pedig 2,5 százalék alatt volt.
Afrika hosszú ideje az a kontinens, ahol a lakosság körében a legmagasabb az éhezést szenvedők aránya. Ázsiának azonban, amelynek népessége háromszorosa Afrikáénak, korábban a legmagasabb volt az éhezők abszolút száma.
Minden évben 866 millió megbetegedést és 1,5 millió halálesetet okoz a nem biztonságos élelmiszer, a fiatal gyermekek szenvedik el az összes élelmiszer-eredetű megbetegedés csaknem egyharmadát. Ez a kiszámítható következménye egy olyan élelmiszergazdaságnak, amely a profit, és nem az élelmiszerhez való jog köré szerveződik.
2026. június 4-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) lesújtó értékelést tett közzé a világ élelmiszerrendszereinek állapotáról. Az új becslések szerint, amelyek a 2021-ig terjedő adatokra támaszkodnak, a nem biztonságos élelmiszer évente körülbelül 866 millió megbetegedést és 1,5 millió halálesetet okoz. A világ népességének csaknem minden kilencedik tagja megbetegszik a szennyezett élelmiszertől, ahol az afrikai és délkelet-ázsiai régiók együttvéve adják az összes élelmiszer-eredetű megbetegedés csaknem háromnegyedét és a globális halálozások 60%-át. A teher azokra nehezedik a leginkább, akik a legkevésbé járultak hozzá a válsághoz: a gyermekekre.
A kisgyermekeket csaknem háromszor nagyobb veszély fenyegeti a nem biztonságos élelmiszerből eredő megbetegedés kockázata miatt, mint az idősebb gyermekeket és a felnőtteket. Bár a globális népességnek csupán 9%-át teszik ki, az öt év alatti gyermekek szenvedik el az összes élelmiszer-eredetű megbetegedés csaknem egyharmadát; 2021-ben a nem biztonságos élelmiszer 143 000 gyermeket ölt meg. Ezek nem csupán statisztikai adatok. Megelőzhető betegségek által megrövidült életeket, gyászba taszított családokat és a legfiatalabb tagjaikban megtestesülő jövőtől megfosztott társadalmakat jelentenek.
Az ilyen megállapításokra adott hagyományos válasz technikai jellegű. Azt halljuk, hogy az élelmiszer-biztonság a jobb ellenőrzés, a szigorúbb szabályozás, a jobb higiénia és a hatékony nyomon követés kérdése. Ezek az intézkedések fontosak és szükségesek. Mégis nem magyarázzák meg, hogy miért fogyaszt továbbra is szennyezett élelmiszert több száz millió ember annak ellenére, hogy évtizedek óta rendelkezésre áll az ismeret a szennyeződés megelőzéséről. Ahhoz, hogy megértsük az élelmiszer-eredetű betegségek fennmaradását, túl kell lépnünk a technikai magyarázatokon, és meg kell vizsgálnunk a globális élelmiszerrendszer szerkezetét.
Az uralkodó élelmiszerrendszer a profit, nem pedig az élelmiszerhez való jog érvényesülése köré szerveződik. A világ nagy részén az élelmiszer-termelést nagy mezőgazdasági vállalatok, szupermarket-láncok, élelmiszer-feldolgozók, logisztikai cégek és pénzintézetek által uralt, erősen koncentrált iparággá alakították át. Ez a rendszer, amely elsődlegesen a befektetések megtérülésének maximalizálására törekszik, olyan ellentmondásokat generál, amelyek legalább három kulcsfontosságú módon közvetlenül befolyásolják az élelmiszer-biztonságot.
Először is, a költségek csökkentésére irányuló nyomás ösztönzi a félmegoldásokat az egész ellátási láncban. A munkavállalókat gyakran bizonytalan körülmények között foglalkoztatják (Latin-Amerikában a mezőgazdasági munkahelyek több mint 80%-a nélkülözi a formális védelmet és a társadalombiztosítást), az ellenőrző rendszerek alulfinanszírozottak, és a termelőkre óriási nyomás nehezedik a kibocsátás növelése és a kiadások csökkentése érdekében. Az élelmiszer egyre nagyobb távolságokra utazik, egyre összetettebb globális ellátási láncokon keresztül, ami több lehetőséget teremt a szennyeződésre, és elhomályosítja azokat a körülményeket, amelyek között előállították.
Másodszor, a kapitalista élelmiszerrendszerek hajlamosak externalizálni a költségeket. A környezetkárosodást, a vízszennyezést, a biztonságtalan munkakörülményeket és a közegészségügyi következményeket gyakran mások problémájaként kezelik, nem pedig a magáncégek felelősségeként. A társadalmi költségeket a munkavállalók, a fogyasztók és a közegészségügyi rendszerek viselik, miközben a nyereség magánkézben marad.
Harmadszor, a globális egyenlőtlenségek határozzák meg az élelmiszer-biztonsági mintákat. Nem meglepő, hogy az élelmiszer-eredetű betegségek legnagyobb terhe Afrikában és Délkelet-Ázsiában koncentrálódik, mivel ezek a régiók továbbra is elszenvedik a gyarmati alulfejlettség, az adósságfüggőség, az elégtelen közszolgáltatások és a globális gazdaságba való egyenlőtlen integráció hosszú távú hatásait. A nem biztonságos élelmiszer tehát nem pusztán egészségügyi kérdés: az egyenlőtlen fejlődés megnyilvánulása.
Évente több tízezer gyermek halála felfedi ennek a berendezkedésnek az erkölcsi csődjét. Az a társadalom, amely megengedi, hogy gyermekek megelőzhető élelmiszer-eredetű betegségekben haljanak meg, megbukott egyik legalapvetőbb kötelességében. Ezek a halálesetek különösen tragikusak, mert a megoldások nagyrészt ismertek. A WHO az ivóvízhez való hozzáférést, a szennyvízelvezetést, az élelmiszer-biztonsági gyakorlatokat, az egészségügyi ellátást és a hatékony állami szabályozást azonosítja a halálozás csökkentésének kritikus eszközeiként. Ezek a beavatkozások közberuházást és politikai elkötelezettséget igényelnek, és nem hagyhatók kizárólag a piaci erőkre. Mégis, olyan intézmények, mint az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) továbbra is népszerűsítik a köz-magán partnerségi modelleket, amelyek nem szembesültek az éhezés és a nem biztonságos élelmiszer strukturális gyökereivel.
A probléma nem csak a baktériumok és vírusok okozta szennyeződés. A kortárs élelmiszerrendszerek a népességet a veszélyek szélesebb körének teszik ki, beleértve a mérgező vegyi anyagokat, a nehézfémeket és az ipari szennyező anyagokat. A WHO új becslései egyre inkább elismerik az élelmiszer-ellátásban található káros anyagokhoz kapcsolódó krónikus betegségek hosszú távú terhét. A következmények túlmutatnak az azonnali betegségen, kiterjednek az egész életen át tartó fogyatékosságokra, fejlődési zavarokra és az életminőség romlására.
Továbbá, az élelmiszer-biztonság nem választható el az élelmiszerrendszerek tágabb válságától. Világszerte emberek milliói szenvednek éhezéstől, míg mások elhízással és étrenddel összefüggő betegségekkel néznek szembe. A gazdálkodók eladósodnak, miközben az élelmiszervállalatok példátlan piaci erőre tesznek szert. A mezőgazdasági termelés hozzájárul az ökológiai pusztításhoz, miközben az éghajlatváltozás fenyegeti a terméseket. Ugyanaz a rendszer, amely élelmiszer-bizonytalanságot generál, nem biztonságos élelmiszert is előállít. Az ellentmondás szembetűnő. Az emberiség birtokolja a tudományos ismereteket, a termelési kapacitást és a technológiai eszközöket ahhoz, hogy mindenki számára biztonságos élelmiszert biztosítson. Mégis, az uralkodó gazdasági berendezkedésekben ezek a képességek az emberi szükségletek helyett a profitnak vannak alárendelve.
A WHO megállapításait nemcsak a szennyeződésre figyelmeztető jelzésként kell olvasni, hanem a globális élelmiszer-rend vádirataként is, amely továbbra is milliókat tesz ki megelőzhető betegségeknek és halálnak. Amikor egy gyermek meghal, mert az élelmiszer nem biztonságos, az ok sohasem pusztán egy szennyezett étkezés. Az étel mögött politikai és gazdasági döntések láncolata húzódik meg a beruházásokról, szabályozásról, infrastruktúráról, tulajdonlásról és társadalmi prioritásokról. Az élelmiszer-eredetű betegség közvetlen megnyilvánulásában biológiai, de eredetét tekintve társadalmi. Az emberiség előtt álló kihívás nem csupán az, hogy biztonságosabbá tegyük az élelmiszert. Az a feladat, hogy olyan élelmiszerrendszereket építsünk, amelyek a gondoskodás, nem a profit; a közegészség, nem a magántőke-felhalmozás; és az emberi méltóság, nem a piaci hatékonyság köré szerveződnek. Csak akkor válhat valósággá, és nem csupán szlogenné a biztonságos élelmiszer ígérete mindenki számára.
Íme öt egyszerű reform a jelenlegi rendszeren, amelyek egy biztonságos és igazságos élelmiszerrendszert hozhatnának létre:
Egyetemes közberuházás a vízellátásba, szennyvízelvezetésbe és egészségügyi ellátásba: Az ivóvízhez, a szennyvíz-infrastruktúrához és az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés garantálása, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű közösségekben, ahol az élelmiszer-eredetű betegségek terhe a legnagyobb.
Az állami élelmiszer-biztonsági intézmények megerősítése: Az élelmiszer-ellenőrző rendszerek, a laboratóriumi kapacitás, a betegségfelügyeleti hálózatok és a szabályozó hatóságok bővítése, miközben védelmük biztosítása a költségvetési megszorításoktól és a vállalati befolyástól.
A területi és kisüzemi élelmiszerrendszerek támogatása: Beruházás a helyi gazdálkodókba, szövetkezetekbe, közbeszerzési programokba és rövidebb ellátási láncokba, amelyek növelik az átláthatóságot, a rugalmasságot és az elszámoltathatóságot.
Az élelmiszerrendszer-irányítás demokratizálása: A vállalati koncentráció csökkentése a mezőgazdaságban és az élelmiszer-kiskereskedelemben, a munkavállalók és gazdálkodók részvételének erősítése, valamint az élelmiszer-termelés és -elosztás közfelügyeletének biztosítása.
A biztonságos élelmiszer elismerése emberi jogként: Kötelező érvényű nemzeti és nemzetközi kötelezettségvállalások megalkotása, amelyek a biztonságos, tápláló élelmiszerhez való hozzáférést alapvető társadalmi jogként kezelik, nem pedig piaci árucikként.
Együttesen ezek a reformok egy egyszerű elvben gyökereznek: az élelmiszer társadalmi jószág, nem csupán árucikk. Elismerik, hogy a biztonságos élelmiszerhez való jog elválaszthatatlan az élethez való jogtól.
Könnyű naivnak bélyegezni ezt a megközelítést. De vajon puszta idealizmus-e ragaszkodni ahhoz, hogy egyetlen gyermeknek sem szabad meghalnia megelőzhető élelmiszer-eredetű betegségben?
Az Egészségügyi Világszervezet jelentése elmélyítette keserűségemet a kapitalista rendszer érzéketlensége iránt. Eszembe jutott a ‘Civilisation’ (Civilizáció), a nagy mozambiki újságíró és költő, José Craveirinha (1922–2003) rövid verse:
Antigamente (antes de Jesus Cristo) os homens erguiam estádios e templos e morriam na arena como cães. Agora… também já constroem Cadillacs.
Régen (Jézus Krisztus előtt) az emberek stadionokat és templomokat emeltek és kutyaként haltak meg az arénában. Most… már Cadillac-eket is építenek.
Miközben Starmer új bolti lopások elleni fellépést jelent be, Kerry és Ben azt mondta a Socialist Worker-nek, nem érzik rosszul magukat amiatt, amit tenniük kell a megélhetési költségekkel való megbirkózás érdekében. Joanne bolti dolgozó pedig elmagyarázza, miért fordul egyre több ember a lopáshoz.
Egyre gyakoribb a bolti lopás. A politikusok a törvény és rend összeomlására figyelmeztetnek. A szupermarketek pedig azt állítják, a lopások „káoszba fulladnak”, mivel évente milliárdokat veszítenek a nyereségükből.
Szupermarketek lopás elől elzárt élelmiszerei
Az Angliára és Walesre vonatkozó Bűnözési Felmérés adatai szerint a bolti lopások száma a legmagasabb szinten van a 2003 márciusában bevezetett jelenlegi rendőrségi nyilvántartási gyakorlatok kezdete óta.
A Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint 2025-ben több mint félmillió regisztrált bűncselekmény történt Angliában és Walesben.
Ha ezt a narratívát névértéken vennénk, azt gondolnánk, hogy Nagy-Britannia erkölcsi hanyatlásban van.
De a „bolti lopásjárványtól” óva intő címek kihagyják a legfontosabb tényt. Az emberek nem azért lopnak többet, mert hirtelen becstelenebbé váltak. Azért lopnak, mert az élet egyre megfizethetetlenebb.
A valóság az, hogy egy nyugdíjas egy csomag sajtot csúsztat a kabátjába. Egy szülő nem szkenneli le a tápszert az önkiszolgáló pénztárnál. Egy tinédzser zsebre vág egy szendvicset.
Kerry, aki Glasgow keleti részének egyik legszegényebb negyedében, Haghillben él, elmondta a Socialist Worker-nek, hogy fiatalon kezdett lopni.
„Egész életem nagy részében szegénységben éltem, és évekig dolgoztam szegénységben élő emberekkel” – mondta.
„Teljesen körülvett a szegénység. Hatalmas dühöt érzek egy olyan világ iránt, amely boldogan építi fel az emberek számára ezt az életszínvonalat.”
„Régen buta dolgokat loptam, amiket a szüleim nem engedhettek volna meg maguknak. Emlékszem, loptam egy ugráló labdát egy kisboltból. Gyerekként mindig láttam, hogy másoknak milyen szép dolgaik vannak, és úgy gondoltam, nekem is jár ez” – mondta.
„Felnőttként voltak szabályaim ezzel kapcsolatban. Nem veszek el semmit a kisvállalkozásoktól, csak a nagy szupermarketektől és üzletektől.”
Kerry elmagyarázta, hogy a szegénység látványa megváltoztatta a hozzáállását. „Láttam újdonsült anyukákat, akiknek nem volt élelmük a gyerekeiknek vagy maguknak. Láttam a hajléktalanság hatásait, és azt, hogy a bevándorlási törvények tiltják meg az embereknek a munkát, akik arra kényszerültek, hogy lopjanak, nehogy az utcán haljanak meg” – mondta.
„A munkásosztály és a kirekesztett emberek mindig a rövidebbet húzzák. Tudjuk, hogy senki sem jön megmenteni minket.”
„Általában megértjük ezt, és ez nem változtat azon a tényen, hogy amikor reggel felébredünk, meg kell etetnünk magunkat és a családunkat” – mondta.
„Szerintem nagyon szomorú, hogy odáig jutottunk, hogy az emberek dühösebbek a kisebb lopások, mint az ország állapota miatt.”
„Mindannyian tudjuk, hogy rendkívül nehézzé vált a megélhetés. Bárcsak olyan közösségben élhetnénk a szomszédainkkal, ahol olyan hálózatokat hozunk létre, ahol az embereknek nem kell ekkora kockázatot vállalniuk a lopással. Ha mégis látják, hogy ez történik, bárcsak az emberek nem jelentgetnék fel egymást, és nem szégyenítenék meg őket ezért.”
Kerry azt mondta: „Ha a vállalatoknak szabad a kapzsiságuk alapján árakat megállapítaniuk, és az emberek folyamatosan áteshetnek a hálón, akkor nem érzem rosszul magam amiatt, hogy megteszem, amit tudok, hogy egy kicsit könnyebbé, egy kicsit szebbé tegyem az életem.”
A tavaly július előtti öt évben az élelmiszerárak 37 százalékkal emelkedtek, szemben az előző ötéves időszak 4,4 százalékos növekedésével. Ennek az a következménye, hogy Nagy-Britanniát katasztrofálisan sújtja az élelmiszer-szegénység.
A Trussell Trust jótékonysági szervezet felmérései szerint tavaly országszerte több mint 14 millió ember nézett szembe éhezéssel pénzhiány miatt.
Ben a Londonban élő több ezer ember egyike, akik nehezen tudnak lépést tartani a megfizethetetlen bérleti díjakkal és a emelkedő árakkal. Sokukhoz hasonlóan ő is bolti lopáshoz folyamodott alapvető dolgokért, mint az élelem és a tisztálkodási szerek, amelyeket nincs pénze kifizetni.
Ben elmondta a Socialist Worker-nek, hogy nem is gondolt a bolti lopásra, amíg egy Sainsbury’s szupermarketben nem kezdett dolgozni.
Elmagyarázta, mennyire undorítónak találta, hogy a több milliárd fontos vállalat naponta mennyi ételt dobott ki. Amikor otthagyta az állását és munkanélküli lett, soha nem felejtette el ezt.
„Olyan sok étel kárba vész” – mondta. „Abból az élelemből embereket lehetne etetni. Az az étel, ami a kukába kerül, ugyanaz az étel, ami a polcokon marad, mert az emberek egyszerűen nem engedhetik meg maguknak.”
„Ezért is lopok csak a nagy szupermarketektől. Tudom, mennyi pénzt keresnek, és hogy nincs szükségük a haszonra.”
„Ha egyszer leesik, hogy ezek a vállalatok lopnak tőled, egyszerűen nem érzed rosszul magad semmi elvételéért. Sőt, most már kimondottan élvezem.”
A növekvő boltilopási esetekre válaszul a jobboldali politikusok és a sajtó szigorúbb rendfenntartást, keményebb büntetéseket és nagyobb kiskereskedelmi biztonságot követeltek.
A válság megoldása helyett a jelenleg a parlamentben tárgyalt Bűnözési és Rendészeti Törvényjavaslat eltörli a 200 fontos küszöböt, amely korábban a kisebb értékű lopásokat elterelte a bíróságoktól. Ez azt jelenti, hogy több embert tesznek majd bűnözővé a túlélésért tett erőfeszítéseik miatt. De Ben szerint a büntetés nem fogja megállítani az embereket a bolti lopásban.
„Több alkalommal is elkaptak már a biztonságiak, de a legtöbbször csak figyelmeztetést adnak” – mondta a Socialist Worker-nek.
„Szerintem tudják, milyen nehéz megélni, és hogy ez nem olyan bűncselekmény, ami valójában bárkinek is ártana. És őszintén szólva, a büntetés szigorítása a szegénység kezelése nélkül egyszerűen áthelyezi a problémát, nem oldja meg. A kormány sürgetheti a letartóztatások növelését. Lehet bővíteni a megfigyelést, és több őrt állíthatnak az ajtókhoz.”
„De amikor a bérek nem fedezik a bérleti díjat, amikor a juttatások nem fedezik az élelmet, amikor az árak gyorsabban emelkednek, mint a bevételek, az emberek találnak módot a megbirkózásra” – mondta Ben.
„Ezt »bűnhullámnak« nevezni eltakarja, ami valójában – egy megélhetési válság, amely minden helyi Tesco és Co-op üzletben játszódik. És valójában kegyetlenség arra kérni az embereket, hogy fogadják el a legolcsóbb élelmet és a legrosszabb termékeket, mert csak ezt engedhetik meg maguknak.”
„Miért fogadnák el az emberek a kevesebbet csak azért, mert ilyen lapot osztottak nekik? Nem én okoztam ezt a megélhetési válságot. Akkor miért nekem kellene fizetnem érte? Miért bárkinek?”
A bolti lopás alapvetően nem csupán lopásról szól. Arról szól, hogy milyen társadalmat fogadunk el.
Olyat fogadunk el, ahol az embereket bűnözővé nyilvánítják alapvető szükségletek elvételéért, miközben a strukturális egyenlőtlenségek mélyülnek? Vagy ellenállunk, és arra törekszünk, hogy a hangsúlyt arra helyezzük, hogy mindenki ki tudja elégíteni az alapvető szükségleteit?
A jelenlegi pánik egy olyan rendszert mutat, amely kényelmesebben bünteti a tüneteket, mintsem kezelné az okokat.
Amíg ez nem változik, addig a címlapok jönni fognak – és a lopások is.
„A függőség az egyik legnagyobb oka a lopásoknak”
A kiskereskedők szerint a bolti lopás évente milliárdokba kerül nekik. De a nagy szupermarketláncok és kiskereskedelmi óriások hatalmas bevételekkel működnek.
A lopásokból származó veszteségeket pedig belekalkulálják az üzleti modellekbe, amelyeket árazással, biztosítással és költségcsökkentéssel ellensúlyoznak – gyakran a dolgozók és béreik rovására. A kiskereskedelmi dolgozók ennek az ellentmondásnak a középpontjában állnak.
Joanne több mint négy évig dolgozott egy Tesco szupermarketben kiskereskedelmi asszisztensként. Elmagyarázta a Socialist Worker-nek, hogy a túlélés vezérelte lopást nemzeti vészhelyzetként kezelik, míg az alacsony bérek és a magas árak mindennapi valóságát nem.
„Szinte minden műszakban, amelyben dolgoztam, láttam embereket lopni,” – mondta.
„Az egyik eset még mindig a fejemben él, egy férfi volt, aki tápszert lopott. Összeomlott, és elmagyarázta, hogy nem engedheti meg magának, hogy tápszert vegyen az újszülött babájának.”
„Ne értsen félre, néhányan csak az izgalom miatt loptak, különösen a tinédzserek, akik csak ingyen cuccokat akartak. De nem hiszem, hogy ez egy fekete-fehér helyzet, ahol azt lehet mondani, hogy az a személy rossz, mert lop.”
„Úgy gondolom, hogy a lopás legnagyobb oka, különösen az én boltomban, a függőség volt” – mondta.
„Így vagy úgy, a legtöbb bolti tolvaj azért csinálta, mert a világa és a közössége cserbenhagyta őket. A függők azért csinálják, mert nem kapnak elég támogatást a problémáik leküzdéséhez. Sokan közülük a legkedvesebb emberek voltak, csak az élet kemény volt, és végtelen ciklusokat teremtett a nehéz élethelyzetekből.”
A kapitalizmus olyan körülményeket teremt, ahol az emberek kétségbeesésükben lopnak, mert etetniük kell a gyerekeiket. Ez egy versengő rendszer is, ahol folyamatosan azt az üzenetet kapjuk, hogy birtokolnunk kell a legújabb kütyüt, vagy lépést kell tartanunk a legújabb divattal.
A nagy divatmárkák, mint a Nike, folyamatosan dobják piacra az új termékeket, és azt üzenik a rajongóknak, ne hagyják ki a legújabbat.
A rendszer azt súgja, hogy a tulajdonaink és az öltözködésünk az önértékelésünk mércéi. Nem csoda, hogy az emberek ugyanazokat a dolgokat akarják látni, amelyeket mások vásárolni látnak.
„És” – teszi hozzá Joanne – „A tinédzserek – úgy tűnik – csak azért csinálják, hogy lenyűgözzék a barátaikat.”
„Sajnos sok elmaradott környéken nincsenek létesítmények a gyerekek számára az unalom elkerülésére, és ebben az esetben a kisebb bűnözésre.”
Joanne kiemelte, hogy a szupermarketek dolgozói alacsony fizetéssel, bizonytalan munkaidővel és növekvő munkateherrel szembesülnek. Az önkiszolgáló pénztárak is felváltották a szokványos pénztárakat, ami sokkal nagyobb munkahelyi bizonytalanságot jelent.
Mégis elvárják tőlük, hogy betartassák a szabályokat, megakadályozzák a lopásokat, és viseljék a következményeket, ha valami rosszul sül el.
„A szupermarketek imádnak fiatal diákokat alkalmazni, mert tudják, hogy ez a csoport könnyebben elfogadja az alacsonyabb béreket.”
„A vállalatok azzal profitálnak, hogy alulfizetik alkalmazottaikat. Úgy döntenek, hogy fiatalabb embereket alkalmaznak, akikről azt hiszik, nem állnak ki magukért. Aztán még csak teljes munkaidőt sem adnak, és alacsonyan tartják a béreket.”
„Nemrég léptem ki a Tescóból, mert sikerült találnom egy másik állást. De azelőtt magam is nagyon küzdöttem, hogy lépést tartsak az inflációval, a számlák és élelmiszerek áraival. Így hát nem ítélem el senkit azért, amit tennie kell.”
Szomáliában csaknem 6,5 millió ember súlyos éhínséggel néz szembe, mivel a súlyosbodó aszály, a konfliktusok és a globális segélycsökkentések tovább mélyítik az ország humanitárius válságát – közölte a szövetségi kormány és az ENSZ ügynökségei kedden.
Az Integrált Élelmiszer-biztonsági Fázis Besorolás (IPC) új adatai szerint előrejelzések alapján március végére 6,5 millió ember fog válságos vagy annál rosszabb szintű élelmiszerhiánnyal szembesülni.
A jelentés becslése szerint 2026-ban 1,84 millió öt év alatti gyermek fog akut alultápláltságtól szenvedni, köztük csaknem 500 ezren súlyosan alultápláltak lesznek.
Tisztségviselők elmondták, hogy az élelmezésbiztonsági helyzet romlik a vízhiány, a bizonytalanság, a konfliktusok és a globális finanszírozási megszorításokkal összefüggő, történelmien alacsony szintű humanitárius segélyezés miatt.
Az átlagosnál alacsonyabb csapadékmennyiséggel összefüggő fokozódó aszály széleskörű élelmiszerhiányt, terméskiesést, állatállomány-veszteséget, élelmiszerár-emelkedést és lakóhelyelhagyást idézett elő.
„A szomáliai aszályhelyzet riasztó módon súlyosbodott, az egekbe szökő vízárakkal, korlátozott élelmiszerkészletekkel, pusztuló állatállománnyal és nagyon kevés humanitárius finanszírozással” – mondta George Conway, az ENSZ szomáliai humanitárius koordinátora.
Hangsúlyozta, hogy az elkövetkező hónapokban sürgős életmentő segélyre van szükség, mivel az áprilistól júniusig tartó fő esős évszak kezdetéig nem várható csapadék.
Még ha a következő esőzések elérik is az átlagos szintet, előrejelzések szerint 2026 későbbi részében 5,5 millió ember marad válságos vagy annál rosszabb helyzetben. A tisztségviselők szerint a szélsőséges aszályból való felépülés időbe telik.
Dél- és Közép-Szomáliában fokozódik a vízhiány, és még átlagos esőzések esetén sem várható számottevő javulás.
Az ENSZ becslései szerint július és december között mintegy 278 000 embert kényszerített lakóhelye elhagyására az aszály és a konfliktus, ami megzavarta a mezőgazdasági termelést, a piachoz való hozzáférést és a segélyszállításokat.
„Ennek az aszálynak a súlyossága tagadhatatlan és rendkívül aggasztó” – mondta Mohamud Moallim Abdulle, a Szomáliai Katasztrófavédelmi Ügynökség vezetője.
Felszólította a nemzetközi partnereket, a szomáliai diaszpórát, a vállalkozásokat és a civil társadalmat, hogy fokozzák az azonnali támogatást.
Az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete (IOM) január 6-án, kedden jelentette, hogy mintegy 65 ezer ember kényszerült elmenekülni otthonából Szudán Kordofán régiójában, mióta a polgárháború – amely lassan eléri az ezer napot – harcainak középpontjává vált a terület október vége óta.
A paramilitáris Gyors Támogató Erők (RSF), miután megszilárdították az irányítást Darfur felett, tovább nyomulnak kelet felé Kordofánba. Január 5-én, hétfőn egy dróntámadással legalább 10 polgári áldozatot értek el Észak-Kordofán székvárosában, El Obeidben, egy lakóövezetet célzva.
Korábban, január 4-én vasárnap egy másik RSF dróntámadás következtében El Obeid erőműve sérült meg, ami a város teljes elsötétülését okozta.
Közben az RSF fokozza Dél-Kordofán éhínség sújtotta fővárosa, Kadugli, és második legnagyobb városa, Dilling ostromát is. Az UNICEF már novemberben arról számolt be, hogy Dillingben „valószínűleg hasonló az éhezés szintje, mint Kadugliban, de az elégtelen megbízható adatok miatt nem lehet besorolni – ami a korlátozott humanitárius hozzáférés és a folyamatos ellenségeskedések következménye”.
Ezután december 30-án az RSF és a hozzá szövetséges Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom – Északi ág (SPLM-N) egy csoportja átvette az összekötő utat a két ostromlott város között, felülkerekedve a Szudáni Fegyveres Erők (SAF) pozícióin.
Az ostrom azóta súlyosabb, „ahogy mindkét helyszín egyre elszigeteltebbé válik, a készletek gyorsan fogynak és az élelmiszer és egyéb alapvető árak elszabadultak” – jelentette ki az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) január 2-án.
Az orvosi készletek hiányában Dilling orvosai – a bejelentés szerint – érzéstelenítés nélkül kénytelenek műtéteket végezni, miközben nőnek a „napi polgári áldozatok„, mivel az RSF és az SPLM-N „folytatják intenzív bombázásukat” – írta a Szudáni Orvosok Hálózata január 3-án.
A polgári lakosság viseli az SAF által az RSF által ellenőrzött területekre leadott bombázások terhét is. Miután egy kórházat talált el Észak-Darfur Zarq városában, egy SAF drón a tartomány Ghurair területén található piacot támadta meg, ahol – az RSF állítása szerint – több mint 64 polgári személy vesztette életét.
Több mint 150 000 civil vesztette életét a háborúban, amely 2023 áprilisában kezdődött, amikor az SAF és az RSF – a katonai junta egykori uralkodó partnerei – egymás ellen fordultak, elindítva ezzel Észak-Afrika legnagyobb humanitárius válságát.
Egyedül Észak-Darfur El Fasher városában az RSF több tízezer embert ölt meg, miután több mint 500 napos ostrom és az éheztetés után, 2025 október végén áttörték a város védelmét és kiürítették azt.
Hasonlóan éheztetve és ostrom alatt, Dél-Kordofán Kadugli és Dilling városainak polgárai hasonló sorsuktól tartanak, ahogy az RSF egyre közelebb szorítja őket.
Az Egyesült Államokban az alacsony jövedelmű emberek számára nyújtott létfontosságú élelmiszer-segélyek két nap elteltével is késedelmesen érkeznek, ami közel 42 millió embert érint, és bizonytalanságban hagyja őket az élelemhez való hozzáférés tekintetében.
A Világbank előrejelzése szerint ezen év végére 139 millió nigériai fog szegénységben élni, ami közel 60%-os növekedést jelent a 2023-as 87 millióhoz képest, amikor Bola Tinubu elnök hivatali idejének első napján kezdte megvalósítani a bank által előírt reformokat.
Egy csoport ember ül asztalok körül a londoni Hackney-ben található Szent András templomban szerdai esténként. Nem a himnuszok miatt vannak itt. A ételosztóra várnak, hogy kinyisson.
A halálesetek után Bola Tinubu nigériai elnök azt mondta: „Egyszerűen folytatnunk kell.” Tinubu IMF által előírt gazdaságpolitikája több mint kétszeresére növelte az élelmiszerárakat az országban, milliókat ítélve éhezésre.
Súlyosbodik az éhínség a háború sújtotta Szudánban – erősítették meg a jelentések ma –, ahol a piacokon alig van élelmiszer, és a segélyszervezetek arról számolnak be, hogy nehezen érik el a leginkább rászorulókat, mivel a harcoló felek akadályozzák a hozzáférést.
Camilla Royle dietetikusokkal beszélget arról, hogyan teszi egészségtelenné és boldogtalanná az embereket az étellel, főzéssel és evéssel kapcsolatos torzult viszonyunk. Érvelése szerint nem egyéni kudarc, hanem az osztály és a szegénység a rossz étrendek legnagyobb hajtóereje.
A dél-afrikai hónapokig tartó aszály több mint 27 millió embert sújtott, és az ENSZ Élelmezési Ügynöksége szerint a régió legsúlyosabb éhínségi válságát okozta évtizedek óta.
Közel 6,000 ember éhezik Haitin, és az ország több mint 11 milliós lakosságának közel fele válságos vagy annál rosszabb szintű éhezést tapasztal, egy új, megdöbbentő jelentés szerint.
Az ENSZ vezető tisztviselői szerint Gáza lakosságának legalább egy negyede – 576 000 palesztin – egy lépésre van az éhínségtől, és gyakorlatilag az egész lakosságnak sürgősen szüksége van élelemre – közölték az ENSZ humanitárius irodájának. valamint élelmiszer- és mezőgazdasági szervezetének tisztviselői kedden.
