élelmiszer

Tricontinental: Hogyan öli a globális élelmiszergazdaság a gyermekeket

Minden évben 866 millió megbetegedést és 1,5 millió halálesetet okoz a nem biztonságos élelmiszer, a fiatal gyermekek szenvedik el az összes élelmiszer-eredetű megbetegedés csaknem egyharmadát. Ez a kiszámítható következménye egy olyan élelmiszergazdaságnak, amely a profit, és nem az élelmiszerhez való jog köré szerveződik.

2026. június 4-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) lesújtó értékelést tett közzé a világ élelmiszerrendszereinek állapotáról. Az új becslések szerint, amelyek a 2021-ig terjedő adatokra támaszkodnak, a nem biztonságos élelmiszer évente körülbelül 866 millió megbetegedést és 1,5 millió halálesetet okoz. A világ népességének csaknem minden kilencedik tagja megbetegszik a szennyezett élelmiszertől, ahol az afrikai és délkelet-ázsiai régiók együttvéve adják az összes élelmiszer-eredetű megbetegedés csaknem háromnegyedét és a globális halálozások 60%-át. A teher azokra nehezedik a leginkább, akik a legkevésbé járultak hozzá a válsághoz: a gyermekekre.

A kisgyermekeket csaknem háromszor nagyobb veszély fenyegeti a nem biztonságos élelmiszerből eredő megbetegedés kockázata miatt, mint az idősebb gyermekeket és a felnőtteket. Bár a globális népességnek csupán 9%-át teszik ki, az öt év alatti gyermekek szenvedik el az összes élelmiszer-eredetű megbetegedés csaknem egyharmadát; 2021-ben a nem biztonságos élelmiszer 143 000 gyermeket ölt meg. Ezek nem csupán statisztikai adatok. Megelőzhető betegségek által megrövidült életeket, gyászba taszított családokat és a legfiatalabb tagjaikban megtestesülő jövőtől megfosztott társadalmakat jelentenek.

Az ilyen megállapításokra adott hagyományos válasz technikai jellegű. Azt halljuk, hogy az élelmiszer-biztonság a jobb ellenőrzés, a szigorúbb szabályozás, a jobb higiénia és a hatékony nyomon követés kérdése. Ezek az intézkedések fontosak és szükségesek. Mégis nem magyarázzák meg, hogy miért fogyaszt továbbra is szennyezett élelmiszert több száz millió ember annak ellenére, hogy évtizedek óta rendelkezésre áll az ismeret a szennyeződés megelőzéséről. Ahhoz, hogy megértsük az élelmiszer-eredetű betegségek fennmaradását, túl kell lépnünk a technikai magyarázatokon, és meg kell vizsgálnunk a globális élelmiszerrendszer szerkezetét.

Az uralkodó élelmiszerrendszer a profit, nem pedig az élelmiszerhez való jog érvényesülése köré szerveződik. A világ nagy részén az élelmiszer-termelést nagy mezőgazdasági vállalatok, szupermarket-láncok, élelmiszer-feldolgozók, logisztikai cégek és pénzintézetek által uralt, erősen koncentrált iparággá alakították át. Ez a rendszer, amely elsődlegesen a befektetések megtérülésének maximalizálására törekszik, olyan ellentmondásokat generál, amelyek legalább három kulcsfontosságú módon közvetlenül befolyásolják az élelmiszer-biztonságot.

Először is, a költségek csökkentésére irányuló nyomás ösztönzi a félmegoldásokat az egész ellátási láncban. A munkavállalókat gyakran bizonytalan körülmények között foglalkoztatják (Latin-Amerikában a mezőgazdasági munkahelyek több mint 80%-a nélkülözi a formális védelmet és a társadalombiztosítást), az ellenőrző rendszerek alulfinanszírozottak, és a termelőkre óriási nyomás nehezedik a kibocsátás növelése és a kiadások csökkentése érdekében. Az élelmiszer egyre nagyobb távolságokra utazik, egyre összetettebb globális ellátási láncokon keresztül, ami több lehetőséget teremt a szennyeződésre, és elhomályosítja azokat a körülményeket, amelyek között előállították.

Másodszor, a kapitalista élelmiszerrendszerek hajlamosak externalizálni a költségeket. A környezetkárosodást, a vízszennyezést, a biztonságtalan munkakörülményeket és a közegészségügyi következményeket gyakran mások problémájaként kezelik, nem pedig a magáncégek felelősségeként. A társadalmi költségeket a munkavállalók, a fogyasztók és a közegészségügyi rendszerek viselik, miközben a nyereség magánkézben marad.

Harmadszor, a globális egyenlőtlenségek határozzák meg az élelmiszer-biztonsági mintákat. Nem meglepő, hogy az élelmiszer-eredetű betegségek legnagyobb terhe Afrikában és Délkelet-Ázsiában koncentrálódik, mivel ezek a régiók továbbra is elszenvedik a gyarmati alulfejlettség, az adósságfüggőség, az elégtelen közszolgáltatások és a globális gazdaságba való egyenlőtlen integráció hosszú távú hatásait. A nem biztonságos élelmiszer tehát nem pusztán egészségügyi kérdés: az egyenlőtlen fejlődés megnyilvánulása.

Évente több tízezer gyermek halála felfedi ennek a berendezkedésnek az erkölcsi csődjét. Az a társadalom, amely megengedi, hogy gyermekek megelőzhető élelmiszer-eredetű betegségekben haljanak meg, megbukott egyik legalapvetőbb kötelességében. Ezek a halálesetek különösen tragikusak, mert a megoldások nagyrészt ismertek. A WHO az ivóvízhez való hozzáférést, a szennyvízelvezetést, az élelmiszer-biztonsági gyakorlatokat, az egészségügyi ellátást és a hatékony állami szabályozást azonosítja a halálozás csökkentésének kritikus eszközeiként. Ezek a beavatkozások közberuházást és politikai elkötelezettséget igényelnek, és nem hagyhatók kizárólag a piaci erőkre. Mégis, olyan intézmények, mint az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) továbbra is népszerűsítik a köz-magán partnerségi modelleket, amelyek nem szembesültek az éhezés és a nem biztonságos élelmiszer strukturális gyökereivel.

A probléma nem csak a baktériumok és vírusok okozta szennyeződés. A kortárs élelmiszerrendszerek a népességet a veszélyek szélesebb körének teszik ki, beleértve a mérgező vegyi anyagokat, a nehézfémeket és az ipari szennyező anyagokat. A WHO új becslései egyre inkább elismerik az élelmiszer-ellátásban található káros anyagokhoz kapcsolódó krónikus betegségek hosszú távú terhét. A következmények túlmutatnak az azonnali betegségen, kiterjednek az egész életen át tartó fogyatékosságokra, fejlődési zavarokra és az életminőség romlására.

Továbbá, az élelmiszer-biztonság nem választható el az élelmiszerrendszerek tágabb válságától. Világszerte emberek milliói szenvednek éhezéstől, míg mások elhízással és étrenddel összefüggő betegségekkel néznek szembe. A gazdálkodók eladósodnak, miközben az élelmiszervállalatok példátlan piaci erőre tesznek szert. A mezőgazdasági termelés hozzájárul az ökológiai pusztításhoz, miközben az éghajlatváltozás fenyegeti a terméseket. Ugyanaz a rendszer, amely élelmiszer-bizonytalanságot generál, nem biztonságos élelmiszert is előállít. Az ellentmondás szembetűnő. Az emberiség birtokolja a tudományos ismereteket, a termelési kapacitást és a technológiai eszközöket ahhoz, hogy mindenki számára biztonságos élelmiszert biztosítson. Mégis, az uralkodó gazdasági berendezkedésekben ezek a képességek az emberi szükségletek helyett a profitnak vannak alárendelve.

A WHO megállapításait nemcsak a szennyeződésre figyelmeztető jelzésként kell olvasni, hanem a globális élelmiszer-rend vádirataként is, amely továbbra is milliókat tesz ki megelőzhető betegségeknek és halálnak. Amikor egy gyermek meghal, mert az élelmiszer nem biztonságos, az ok sohasem pusztán egy szennyezett étkezés. Az étel mögött politikai és gazdasági döntések láncolata húzódik meg a beruházásokról, szabályozásról, infrastruktúráról, tulajdonlásról és társadalmi prioritásokról. Az élelmiszer-eredetű betegség közvetlen megnyilvánulásában biológiai, de eredetét tekintve társadalmi. Az emberiség előtt álló kihívás nem csupán az, hogy biztonságosabbá tegyük az élelmiszert. Az a feladat, hogy olyan élelmiszerrendszereket építsünk, amelyek a gondoskodás, nem a profit; a közegészség, nem a magántőke-felhalmozás; és az emberi méltóság, nem a piaci hatékonyság köré szerveződnek. Csak akkor válhat valósággá, és nem csupán szlogenné a biztonságos élelmiszer ígérete mindenki számára.

Íme öt egyszerű reform a jelenlegi rendszeren, amelyek egy biztonságos és igazságos élelmiszerrendszert hozhatnának létre:

  1. Egyetemes közberuházás a vízellátásba, szennyvízelvezetésbe és egészségügyi ellátásba: Az ivóvízhez, a szennyvíz-infrastruktúrához és az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés garantálása, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű közösségekben, ahol az élelmiszer-eredetű betegségek terhe a legnagyobb.
  2. Az állami élelmiszer-biztonsági intézmények megerősítése: Az élelmiszer-ellenőrző rendszerek, a laboratóriumi kapacitás, a betegségfelügyeleti hálózatok és a szabályozó hatóságok bővítése, miközben védelmük biztosítása a költségvetési megszorításoktól és a vállalati befolyástól.
  3. A területi és kisüzemi élelmiszerrendszerek támogatása: Beruházás a helyi gazdálkodókba, szövetkezetekbe, közbeszerzési programokba és rövidebb ellátási láncokba, amelyek növelik az átláthatóságot, a rugalmasságot és az elszámoltathatóságot.
  4. Az élelmiszerrendszer-irányítás demokratizálása: A vállalati koncentráció csökkentése a mezőgazdaságban és az élelmiszer-kiskereskedelemben, a munkavállalók és gazdálkodók részvételének erősítése, valamint az élelmiszer-termelés és -elosztás közfelügyeletének biztosítása.
  5. A biztonságos élelmiszer elismerése emberi jogként: Kötelező érvényű nemzeti és nemzetközi kötelezettségvállalások megalkotása, amelyek a biztonságos, tápláló élelmiszerhez való hozzáférést alapvető társadalmi jogként kezelik, nem pedig piaci árucikként.

Együttesen ezek a reformok egy egyszerű elvben gyökereznek: az élelmiszer társadalmi jószág, nem csupán árucikk. Elismerik, hogy a biztonságos élelmiszerhez való jog elválaszthatatlan az élethez való jogtól.

Könnyű naivnak bélyegezni ezt a megközelítést. De vajon puszta idealizmus-e ragaszkodni ahhoz, hogy egyetlen gyermeknek sem szabad meghalnia megelőzhető élelmiszer-eredetű betegségben?

Az Egészségügyi Világszervezet jelentése elmélyítette keserűségemet a kapitalista rendszer érzéketlensége iránt. Eszembe jutott a ‘Civilisation’ (Civilizáció), a nagy mozambiki újságíró és költő, José Craveirinha (1922–2003) rövid verse:

Antigamente
(antes de Jesus Cristo)
os homens erguiam estádios e templos
e morriam na arena como cães.
Agora…
também já constroem Cadillacs.

Régen
(Jézus Krisztus előtt)
az emberek stadionokat és templomokat emeltek
és kutyaként haltak meg az arénában.
Most…
már Cadillac-eket is építenek.

Írta: Vijay Prashad
forrás: Tricontinental

„Lopunk, hogy túléljünk”: bolti tolvajok szólalnak fel a jobboldali erkölcsi pánik ellen

Miközben Starmer új bolti lopások elleni fellépést jelent be, Kerry és Ben azt mondta a Socialist Worker-nek, nem érzik rosszul magukat amiatt, amit tenniük kell a megélhetési költségekkel való megbirkózás érdekében. Joanne bolti dolgozó pedig elmagyarázza, miért fordul egyre több ember a lopáshoz.

Egyre gyakoribb a bolti lopás. A politikusok a törvény és rend összeomlására figyelmeztetnek. A szupermarketek pedig azt állítják, a lopások „káoszba fulladnak”, mivel évente milliárdokat veszítenek a nyereségükből.

Szupermarketek lopás elől elzárt élelmiszerei

Az Angliára és Walesre vonatkozó Bűnözési Felmérés adatai szerint a bolti lopások száma a legmagasabb szinten van a 2003 márciusában bevezetett jelenlegi rendőrségi nyilvántartási gyakorlatok kezdete óta.

A Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint 2025-ben több mint félmillió regisztrált bűncselekmény történt Angliában és Walesben.

Ha ezt a narratívát névértéken vennénk, azt gondolnánk, hogy Nagy-Britannia erkölcsi hanyatlásban van.

De a „bolti lopásjárványtól” óva intő címek kihagyják a legfontosabb tényt. Az emberek nem azért lopnak többet, mert hirtelen becstelenebbé váltak. Azért lopnak, mert az élet egyre megfizethetetlenebb.

A valóság az, hogy egy nyugdíjas egy csomag sajtot csúsztat a kabátjába. Egy szülő nem szkenneli le a tápszert az önkiszolgáló pénztárnál. Egy tinédzser zsebre vág egy szendvicset.

Kerry, aki Glasgow keleti részének egyik legszegényebb negyedében, Haghillben él, elmondta a Socialist Worker-nek, hogy fiatalon kezdett lopni.

„Egész életem nagy részében szegénységben éltem, és évekig dolgoztam szegénységben élő emberekkel” – mondta.

„Teljesen körülvett a szegénység. Hatalmas dühöt érzek egy olyan világ iránt, amely boldogan építi fel az emberek számára ezt az életszínvonalat.”

„Régen buta dolgokat loptam, amiket a szüleim nem engedhettek volna meg maguknak. Emlékszem, loptam egy ugráló labdát egy kisboltból. Gyerekként mindig láttam, hogy másoknak milyen szép dolgaik vannak, és úgy gondoltam, nekem is jár ez” – mondta.

„Felnőttként voltak szabályaim ezzel kapcsolatban. Nem veszek el semmit a kisvállalkozásoktól, csak a nagy szupermarketektől és üzletektől.”

Kerry elmagyarázta, hogy a szegénység látványa megváltoztatta a hozzáállását. „Láttam újdonsült anyukákat, akiknek nem volt élelmük a gyerekeiknek vagy maguknak. Láttam a hajléktalanság hatásait, és azt, hogy a bevándorlási törvények tiltják meg az embereknek a munkát, akik arra kényszerültek, hogy lopjanak, nehogy az utcán haljanak meg” – mondta.

„A munkásosztály és a kirekesztett emberek mindig a rövidebbet húzzák. Tudjuk, hogy senki sem jön megmenteni minket.”

„Általában megértjük ezt, és ez nem változtat azon a tényen, hogy amikor reggel felébredünk, meg kell etetnünk magunkat és a családunkat” – mondta.

„Szerintem nagyon szomorú, hogy odáig jutottunk, hogy az emberek dühösebbek a kisebb lopások, mint az ország állapota miatt.”

„Mindannyian tudjuk, hogy rendkívül nehézzé vált a megélhetés. Bárcsak olyan közösségben élhetnénk a szomszédainkkal, ahol olyan hálózatokat hozunk létre, ahol az embereknek nem kell ekkora kockázatot vállalniuk a lopással. Ha mégis látják, hogy ez történik, bárcsak az emberek nem jelentgetnék fel egymást, és nem szégyenítenék meg őket ezért.”

Kerry azt mondta: „Ha a vállalatoknak szabad a kapzsiságuk alapján árakat megállapítaniuk, és az emberek folyamatosan áteshetnek a hálón, akkor nem érzem rosszul magam amiatt, hogy megteszem, amit tudok, hogy egy kicsit könnyebbé, egy kicsit szebbé tegyem az életem.”

A tavaly július előtti öt évben az élelmiszerárak 37 százalékkal emelkedtek, szemben az előző ötéves időszak 4,4 százalékos növekedésével. Ennek az a következménye, hogy Nagy-Britanniát katasztrofálisan sújtja az élelmiszer-szegénység.

A Trussell Trust jótékonysági szervezet felmérései szerint tavaly országszerte több mint 14 millió ember nézett szembe éhezéssel pénzhiány miatt.

Ben a Londonban élő több ezer ember egyike, akik nehezen tudnak lépést tartani a megfizethetetlen bérleti díjakkal és a emelkedő árakkal. Sokukhoz hasonlóan ő is bolti lopáshoz folyamodott alapvető dolgokért, mint az élelem és a tisztálkodási szerek, amelyeket nincs pénze kifizetni.

Ben elmondta a Socialist Worker-nek, hogy nem is gondolt a bolti lopásra, amíg egy Sainsbury’s szupermarketben nem kezdett dolgozni.

Elmagyarázta, mennyire undorítónak találta, hogy a több milliárd fontos vállalat naponta mennyi ételt dobott ki. Amikor otthagyta az állását és munkanélküli lett, soha nem felejtette el ezt.

„Olyan sok étel kárba vész” – mondta. „Abból az élelemből embereket lehetne etetni. Az az étel, ami a kukába kerül, ugyanaz az étel, ami a polcokon marad, mert az emberek egyszerűen nem engedhetik meg maguknak.”

„Ezért is lopok csak a nagy szupermarketektől. Tudom, mennyi pénzt keresnek, és hogy nincs szükségük a haszonra.”

„Ha egyszer leesik, hogy ezek a vállalatok lopnak tőled, egyszerűen nem érzed rosszul magad semmi elvételéért. Sőt, most már kimondottan élvezem.”

A növekvő boltilopási esetekre válaszul a jobboldali politikusok és a sajtó szigorúbb rendfenntartást, keményebb büntetéseket és nagyobb kiskereskedelmi biztonságot követeltek.

A válság megoldása helyett a jelenleg a parlamentben tárgyalt Bűnözési és Rendészeti Törvényjavaslat eltörli a 200 fontos küszöböt, amely korábban a kisebb értékű lopásokat elterelte a bíróságoktól. Ez azt jelenti, hogy több embert tesznek majd bűnözővé a túlélésért tett erőfeszítéseik miatt. De Ben szerint a büntetés nem fogja megállítani az embereket a bolti lopásban.

„Több alkalommal is elkaptak már a biztonságiak, de a legtöbbször csak figyelmeztetést adnak” – mondta a Socialist Worker-nek.

„Szerintem tudják, milyen nehéz megélni, és hogy ez nem olyan bűncselekmény, ami valójában bárkinek is ártana. És őszintén szólva, a büntetés szigorítása a szegénység kezelése nélkül egyszerűen áthelyezi a problémát, nem oldja meg. A kormány sürgetheti a letartóztatások növelését. Lehet bővíteni a megfigyelést, és több őrt állíthatnak az ajtókhoz.”

„De amikor a bérek nem fedezik a bérleti díjat, amikor a juttatások nem fedezik az élelmet, amikor az árak gyorsabban emelkednek, mint a bevételek, az emberek találnak módot a megbirkózásra” – mondta Ben.

„Ezt »bűnhullámnak« nevezni eltakarja, ami valójában – egy megélhetési válság, amely minden helyi Tesco és Co-op üzletben játszódik. És valójában kegyetlenség arra kérni az embereket, hogy fogadják el a legolcsóbb élelmet és a legrosszabb termékeket, mert csak ezt engedhetik meg maguknak.”

„Miért fogadnák el az emberek a kevesebbet csak azért, mert ilyen lapot osztottak nekik? Nem én okoztam ezt a megélhetési válságot. Akkor miért nekem kellene fizetnem érte? Miért bárkinek?”

A bolti lopás alapvetően nem csupán lopásról szól. Arról szól, hogy milyen társadalmat fogadunk el.

Olyat fogadunk el, ahol az embereket bűnözővé nyilvánítják alapvető szükségletek elvételéért, miközben a strukturális egyenlőtlenségek mélyülnek? Vagy ellenállunk, és arra törekszünk, hogy a hangsúlyt arra helyezzük, hogy mindenki ki tudja elégíteni az alapvető szükségleteit?

A jelenlegi pánik egy olyan rendszert mutat, amely kényelmesebben bünteti a tüneteket, mintsem kezelné az okokat.

Amíg ez nem változik, addig a címlapok jönni fognak – és a lopások is.

„A függőség az egyik legnagyobb oka a lopásoknak”

A kiskereskedők szerint a bolti lopás évente milliárdokba kerül nekik. De a nagy szupermarketláncok és kiskereskedelmi óriások hatalmas bevételekkel működnek.

A lopásokból származó veszteségeket pedig belekalkulálják az üzleti modellekbe, amelyeket árazással, biztosítással és költségcsökkentéssel ellensúlyoznak – gyakran a dolgozók és béreik rovására. A kiskereskedelmi dolgozók ennek az ellentmondásnak a középpontjában állnak.

Joanne több mint négy évig dolgozott egy Tesco szupermarketben kiskereskedelmi asszisztensként. Elmagyarázta a Socialist Worker-nek, hogy a túlélés vezérelte lopást nemzeti vészhelyzetként kezelik, míg az alacsony bérek és a magas árak mindennapi valóságát nem.

„Szinte minden műszakban, amelyben dolgoztam, láttam embereket lopni,” – mondta.

„Az egyik eset még mindig a fejemben él, egy férfi volt, aki tápszert lopott. Összeomlott, és elmagyarázta, hogy nem engedheti meg magának, hogy tápszert vegyen az újszülött babájának.”

„Ne értsen félre, néhányan csak az izgalom miatt loptak, különösen a tinédzserek, akik csak ingyen cuccokat akartak. De nem hiszem, hogy ez egy fekete-fehér helyzet, ahol azt lehet mondani, hogy az a személy rossz, mert lop.”

„Úgy gondolom, hogy a lopás legnagyobb oka, különösen az én boltomban, a függőség volt” – mondta.

„Így vagy úgy, a legtöbb bolti tolvaj azért csinálta, mert a világa és a közössége cserbenhagyta őket. A függők azért csinálják, mert nem kapnak elég támogatást a problémáik leküzdéséhez. Sokan közülük a legkedvesebb emberek voltak, csak az élet kemény volt, és végtelen ciklusokat teremtett a nehéz élethelyzetekből.”

A kapitalizmus olyan körülményeket teremt, ahol az emberek kétségbeesésükben lopnak, mert etetniük kell a gyerekeiket. Ez egy versengő rendszer is, ahol folyamatosan azt az üzenetet kapjuk, hogy birtokolnunk kell a legújabb kütyüt, vagy lépést kell tartanunk a legújabb divattal.

A nagy divatmárkák, mint a Nike, folyamatosan dobják piacra az új termékeket, és azt üzenik a rajongóknak, ne hagyják ki a legújabbat.

A rendszer azt súgja, hogy a tulajdonaink és az öltözködésünk az önértékelésünk mércéi. Nem csoda, hogy az emberek ugyanazokat a dolgokat akarják látni, amelyeket mások vásárolni látnak.

„És” – teszi hozzá Joanne – „A tinédzserek – úgy tűnik – csak azért csinálják, hogy lenyűgözzék a barátaikat.”

„Sajnos sok elmaradott környéken nincsenek létesítmények a gyerekek számára az unalom elkerülésére, és ebben az esetben a kisebb bűnözésre.”

Joanne kiemelte, hogy a szupermarketek dolgozói alacsony fizetéssel, bizonytalan munkaidővel és növekvő munkateherrel szembesülnek. Az önkiszolgáló pénztárak is felváltották a szokványos pénztárakat, ami sokkal nagyobb munkahelyi bizonytalanságot jelent.

Mégis elvárják tőlük, hogy betartassák a szabályokat, megakadályozzák a lopásokat, és viseljék a következményeket, ha valami rosszul sül el.

„A szupermarketek imádnak fiatal diákokat alkalmazni, mert tudják, hogy ez a csoport könnyebben elfogadja az alacsonyabb béreket.”

„A vállalatok azzal profitálnak, hogy alulfizetik alkalmazottaikat. Úgy döntenek, hogy fiatalabb embereket alkalmaznak, akikről azt hiszik, nem állnak ki magukért. Aztán még csak teljes munkaidőt sem adnak, és alacsonyan tartják a béreket.”

„Nemrég léptem ki a Tescóból, mert sikerült találnom egy másik állást. De azelőtt magam is nagyon küzdöttem, hogy lépést tartsak az inflációval, a számlák és élelmiszerek áraival. Így hát nem ítélem el senkit azért, amit tennie kell.”

(Minden nevet megváltoztattunk.)

forrás: Socialist Worker

A kapitalista káosz a globális élelmiszerrendszer összeomlásához vezet

Az Anglia Ruskin Egyetem és az Aktuáriusi Intézet új jelentése szerint a biodiverzitás csökkenése, az éghajlati összeomlás és a világ körüli háborúk hatásai egyre nagyobb nyomást helyeznek az élelmiszer-biztonságra.

Az emberi túlélés veszélybe kerülhet, ahogy a globális élelmiszerrendszer szétesik. Ez a sokkoló megállapítása az Anglia Ruskin Egyetem és az Statisztikai Intézet új jelentésének.

A jelentés szerint a biodiverzitás csökkenése, az éghajlati összeomlás és a világ körüli háborúk hatásai egyre nagyobb nyomást helyeznek az élelmiszer-biztonságra.

Hugh Montgomery, a University College London intenzív osztályának vezetője kommentálta a jelentés megállapításait. Arra figyelmeztetett, hogy a hatások „teljesen katasztrofálisak” lesznek, hacsak nem teszünk „most radikális lépéseket”.

Hozzátette: „Aggódom az emberi túlélésért most, és amikor az emberi túlélésről beszélek, nem a jövő generációira gondolok.”

A jelentés megállapította, hogy a vízhiány és a talajromlás már most is csökkenti a terméshozamokat, emeli az árakat és befolyásolja az élelmiszer elérhetőségét.

Például az Amazonas élőerdőinek irtását – amelyet az ipari méretű mezőgazdaság és az ásványkitermelés hajt – csökkenti az esőzéseket, amelyek elengedhetetlenek a stabil terméshozamokhoz.

Ezt tovább súlyosbítják a növekvő hőmérsékletek. 2024-ben az Amazonas térségében rendkívüli aszályok sújtották milliók életét.

A jelentés arra is figyelmeztetett, hogy a tengeri ökoszisztémákat olyan állapotba sodorták, ahol a halállomány összeomolhat. Ennek okai a túlhalászás, a szennyezés és az éghajlatváltozás.

Nagy-Britanniában a gazdák már most több milliárdot veszítettek az elmúlt néhány év aszályai és árvizei miatt, amelyek az éghajlati összeomlás következtében egyre hevesebbek. Az infláció pedig tovább emeli az élelmiszerek árát.

A háborúk és konfliktusok további nyomást helyeznek az ellátási láncokra. A jelentés vezető szerzője, Sandy Trust hozzátette, hogy az Öböl térségében zajló konfliktus „jelentősen nagyobb kockázatot jelent a globális élelmiszer-biztonságra”, mint a 2022-es, Oroszország Ukrajna elleni inváziója által kiváltott energiaválság.

A globális élelmiszerrendszerek a fosszilis tüzelőanyagoktól függenek a mezőgazdasági gépek működtetéséhez, és ezeket egyre szélesebb körben használják az öntözéshez szükséges víz szivattyúzására is.

A mezőgazdaság emellett egyre inkább függ a műtrágyáktól és növényvédő szerektől. A Hormuzi-szoros tényleges lezárása mindezt megnehezíti. Csökkenti az üzemanyag-ellátást, valamint a műtrágyák olyan kulcsfontosságú összetevőinek elérhetőségét is, mint a karbamid, a kén és az ammónia.

Palesztinában és Libanonban az izraeli megszállás közvetlen hatással van az emberek azon képességére, hogy táplálják magukat. Az izraeli offenzíva Gázában a halászati ipar összeomlásához vezetett, és a mezőgazdasági területek hatalmas részét romhalmaz alá temette.

A jelentés szerzői szerint a természet a társadalom és a gazdaság kritikus alapja.

Jól látják, mennyire függ az emberi civilizáció a természeti világgal való kapcsolatától. Amikor egy profitvezérelt rendszer megbontja ezt a kapcsolatot, aláássa társadalmunk alapjait.

Ahogy Aled Jones, a jelentés másik vezető szerzője mondja: „Jelenlegi gazdaságunkat úgy alakították ki, hogy hatékonyságot, profitot és ezáltal egy éppen időben működő rendszert biztosítson, amely egyrészt táplálja ezt a fenyegetést, másrészt alig vagy egyáltalán nem nyújt ellenálló képességet vele szemben.”

A jelentés szerint az élelmiszerválság miatti „polgári elégedetlenség” akár Nagy-Britanniában is kialakulhat a következő évtizedekben. Elismeri, hogy az élelmiszerellátás szűkülése politikai felforduláshoz vezethet, ahogyan azt a 2008-as élelmiszerár-válság idején szerte a világban láthattuk.

Ha az ökoszisztémák összeomlása miatt tömeges bevándorlás indulna Nagy-Britanniába, a kormányok becsaphatnák az ajtót a mozogni próbáló emberek előtt – a munkáspárti kormány már most is ezt teszi. De egy Reform UK-kormány még rosszabb lenne.

A polgári elégedetlenség a legkiszolgáltatottabbak elleni erőszakot fog-e jelenteni, vagy az emberek haragja a főnökök és a háborús nyerészkedők ellen irányul? Ez részben a szervezett szocialisták mostani tetteitől függ.

forrás: Socialist Worker

Trump és a neoreakciósok: az összeomlás geopolitikája

Míg az „NRx mozgalom” a demokrácia váltását tervezi egy vállalati-feudális diktatúrára, Nagy-Britanniának egy radikális alternatívát kell követnie, amely a helyi élelmiszerbiztonságra és a valódi vagyonújraelosztásra épül, hogy ellenálljon az eljövendő felfordulásnak – írja ALAN SIMPSON.

A Baloldal EP-képviselői elítélik, hogy a Bizottság jóváhagyta a Bayer-Monsanto egyezményt

Ma az Európai Bizottság elfogadta, hogy a Bayer megvásárolja a Monsanto-t, amelyet döbbenten és elítélően fogadtak a Baloldal EP képviselői, akik arra figyelmeztettek, hogy a döntés következményekkel lesz a világ élelmiszerellátási láncának integritására és a környezetre.