A mesterséges intelligenciára fogadni akár a csődöt is jelentheti
Az amerikai kapitalizmus nagy tétet tett a mesterséges intelligenciára. De az a tény, hogy a jövő már nem tűnik olyan rózsásnak, mint egykor, komoly gazdasági összeomláshoz vezethet.
Az Egyesült Államok kapitalizmusa „egyetlen nagy fogadás a mesterséges intelligenciára” – mondja Ruchir Sharma, a Rockefeller Capital Management nemzetközi üzletágának vezetője.
A nagy technológiai vállalatok dollármilliárdokat fektetnek be hatalmas adatközpontokba és kapcsolódó mesterségesintelligencia-kiadásokba a következő öt évben.
A spekulánsok pedig több százmilliárd dollárt ölnek részvényekbe és hiteleznek a technológiai cégeknek, mivel ez utóbbiak kezdenek kifogyni a készpénzből.
Sharma állítása szerint a befektetőket láthatóan nem zavarják a gazdaságot fenyegető növekvő veszélyek, beleértve Donald Trump vámjait, a tartós inflációt és az összeomló bevándorlást. Sharma itt a több százezer vendégmunkás kitoloncolására utal.
Ezek a vállalatok olcsó munkaerőként támaszkodnak a vendégmunkásokra, akiket kevesebbért foglalkoztathatnak, hogy növeljék saját nyereségüket.
Ott van továbbá az egyre növekvő amerikai államadósság is, amely mostanra meghaladja az amerikai áruk és szolgáltatások éves termelése összértékének 100 százalékát. Az adósság kamatai – évi ezer milliárd dollár – már meghaladják az Egyesült Államok fegyverkezésre fordított kiadásait is.
A beruházási boom mögött meghúzódó alapvető feltételezés az, hogy a mesterséges intelligencia növelni fogja a munka termelékenységét az USA-ban. Ez pedig növeli a gazdasági növekedést, és végső soron hatalmas nyereséget hoz a technológiai vállalatoknak, vagy legalábbis azoknak, amelyek megnyerik a versenyt.
Az elmúlt hetekben azonban úgy tűnik, kételyek kezdtek beszivárogni, amit a részvénypiacok jelentős eladási hulláma jelez. A befektetőkben két, némileg ellentmondó aggodalom alakult ki.
Az első, hogy számos vállalatot most a mesterséges intelligencia fejlődésének üteme összeomlással fenyeget. A második, hogy a mesterséges intelligencia valójában nem fogja kitermelni a hatalmas beruházások visszafizetéséhez szükséges nyereséget. Mindkét aggodalom jogos.
Sok vállalat számára az a probléma, hogy a már meglévő nagy befektetéseik értékét a technológiai változás üteme jelentősen csökkenti – vagy akár értéktelenné is teszi.
A második aggodalom a mesterséges intelligenciába történt, példátlan mértékű beruházások jövőbeli jövedelmezőségével kapcsolatban még meggyőzőbbnek tűnik.
A nagy technológiai cégek közötti, alapvetően tervezetlen, anarchikus versengés magában hordozza annak lehetőségét, hogy több MI-programot fognak gyártani, mint amennyire kereslet mutatkozik.
Azt sem tudjuk, mekkora termelékenységnövekedést lehet még kipréselni a mesterséges intelligenciából. Kétségtelenül munkahelyek fognak megszűnni – de semmi garancia nincs arra, hogy az elbocsátott munkavállalók alternatív foglalkoztatást találnak. Ez csökkenteni fogja a fogyasztói keresletet.
Ennél is fontosabb, hogy a technológiai innováción keresztül elért termelékenység-növekedés mindig kétélű fegyver. Az egyik vállalat számára a megnövekedett termelékenység lehetővé teszi a költségek csökkentését, nagyobb piaci részesedés megszerzését és nyereségének növelését.
De amint más vállalatok is átveszik ezt a technológiát, és a gazdaság egészében többet fektetnek be technológiába, mint munkaerő alkalmazásába, a profitráta csökkenni fog. Ez azért van, mert a profit végső soron abból származik, hogy a munkásoknak kevesebbet fizetnek, mint az általuk előállított áruk értéke. Maga a technológia nem termel nyereséget.
Annak ellenére, hogy a tőzsde közelmúltbeli turbulenciája több ezer milliárd dollárt törölt le a vállalatok értékeléséből, az MI-lufi még egy ideig fennmaradhat. Két alapvető közgazdasági tétel fogja táplálni.
Az egyik a lemaradástól való félelem (FOMO – Fear Of Missing Out) a részvényértékek emelkedéséből és az ezzel járó vagyonnövekedésből. A másik a nagyobb balek (BF – Bigger Fool) tétele, amely azt feltételezi, hogy mindig lesz egy nagyobb balek, akire rá lehet sózni a részvényeket, mielőtt a buborék kipukkan.
Mindenki arra számít, hogy az MI-buborék a nem is olyan távoli jövőben kipukkan, vagy ahogy a szépítő kifejezés mondja: „korrekciót szenved”. Senki sem tudja azonban, hogy mekkora lesz a becsődölés.
A mesterséges intelligencia óriási hasznot hozhat a világ népességének. Csökkenthetné a munkahétet, megszüntethetné az unalmas munkákat, felszabadítva az embereket, és felismerhetné a betegségeket korai stádiumban, javítva az orvosi kezeléseket.
De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a mesterséges intelligenciának azoknak az embereknek az ellenőrzése alatt kellene állnia, akik azokat a termékeket és szolgáltatásokat állítják elő, amelyektől függünk – a munkásosztálynak.
Ehelyett az a biztos, hogy a mesterséges intelligenciával az uralkodó osztályaink vissza fognak élni a munkások bérének, körülményeinek és munkalehetőségeinek támadására, valamint a katonai gyilkológépezet fejlesztésére. És mindezzel együtt nagy a valószínűsége egy súlyos, akár katasztrofális gazdasági válságnak is.