profit

Új kutatások cáfolják meg a fosszilis tüzelőanyag-ipar hazugságait, miszerint az északi-tengeri olaj segítené a gazdaságot

Tévhit, hogy az északi-tengeri olaj olcsóbbá tenné a számláinkat. Erre a következtetésre jutott egy új tanulmány, amelyet a Rosebank és Jackdaw olaj- és gázmezőkön történő fúrás engedélyezéséről szóló konzultációhoz nyújtottak be.

A londoni Imperial College Környezetpolitikai Központjának kutatása azt mutatja, hogy a Rosebank és Jackdaw által okozott gazdasági kár meghaladná az esetleges gazdasági hasznot.

A kutatás szerint a fejlesztések által okozott jövőbeli károk elérhetik a 483 milliárd fontot is. Még a legalacsonyabb becslés, 170 milliárd font is több mint hatszorosa a fejlesztések várható gazdasági értékének.

A fosszilis tüzelőanyag-cég, az Adura saját adatai szerint a fejlesztések 28,7 milliárd fonttal növelnék a gazdaságot.

Mindez azt követően történt, hogy az idei nyári hőhullámok becslések szerint mintegy 4,4 milliárd fontot vettek ki a brit gazdaságból.

A jelentés az olajcégek által a tervezési engedélykérelmek részeként közzétett adatokat, valamint a szén-dioxid társadalmi költségére vonatkozó korábbi kutatásokat használja fel, hogy teljes képet adjon a Rosebank és Jackdaw fejlesztések gazdasági hatásairól.

Becslései nem veszik figyelembe az éghajlattal összefüggő halálesetek hatását a tengerszint-emelkedésből és szélsőséges időjárásból eredően, ami azt jelenti, hogy a tényleges költség ennél is magasabb lehet.

A jelentés azt is megjegyzi, hogy 2030-ra, amikor a Rosebank és Jackdaw működését meg kellene kezdenie, a szén-dioxid társadalmi költségére vonatkozó becslések elavulttá válhatnak. A szén-dioxid légköri felhalmozódásának kumulatív hatása valószínűleg megemelte a költséget.

A jelentés szerint a legsúlyosabb károkat a legszegényebbek szenvednék el.

És ki aratná le a gazdasági hasznot? A jelentés egyértelmű. „Minden esetben a Jackdawból és Rosebankból származó hozamok valószínűleg azokhoz kerülnek, akik számos mutató szerint már amúgy is jól élnek” – áll benne.

A Rosebank és Jackdaw helyszínek fejlesztői magántulajdonban lévő cégek, többnyire befektetési alapok. Az Equinor – a Rosebank egyik fejlesztője – túlnyomórészt a norvég állam tulajdonában van.

Mivel az ezekről a helyszínekről nyert olajat és gázt a szabad piacon értékesítik, nagyon csekély hatással lesz a brit energiaárakra. És mivel az Északi-tenger „érett medence”, csökkenő készletekkel, az új olaj- és gázfejlesztések csak rövid távú vállalkozások, nem pedig hosszú távú beruházások a munkahelyekbe és a gazdaságba.

Richard Sulley a Sheffieldi Egyetemről kijelentette: „Az északi-tengeri olaj- és gáztermelés bővítése nemcsak környezeti bűncselekmény, de gazdaságilag is analfabéta lépés.”

Ez a jelentés szétzúzza a fosszilis tüzelőanyag-ipar hazugságait az olajról és gázról. Új fúrási engedélyek kiadása az Északi-tengerben hozzájárul az éghajlat felmelegedéséhez, súlyosbítja a világ már most is tapasztaló szélsőséges időjárását és az élelmiszerhiányt. És még csak a gazdasági előnyöket sem hozza, amelyeket az ipar állít.

Andy Burnhamnek el kell utasítania a Rosebank és Jackdaw fejlesztések iránti kérelmeket – és a szakszervezeteknek ki kell lépniük az olajipar propagandájából, és véget kell vetniük az északi-tengeri olaj támogatásának.

forrás: Socialist Worker