Kongó

Az Ebola 60 egészségügyi körzetre terjedt ki Kelet-Kongóban; az ENSZ pénzhiányra figyelmeztet

A történelem leggyorsabban terjedő ebolajárványa, amely a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti régiójában a fertőzöttek közel felét megöli, augusztus 14. és augusztus 28. között hat új egészségügyi körzetre terjedt ki.

A terjedés továbbra is az ország 26 tartománya közül a augusztus 14. előtt azonosított hat tartományon belül marad: nevezetesen Bas-Uélé, Haut-Uélé, Ituri, Észak-Kivu, Dél-Kivu és Tshopo. Az e hat tartományon belül érintett egészségügyi körzetek száma azonban a következő két hét során 54-ről (a 151-ből) 60-ra nőtt.

A járványt augusztus 15-én azonosították Tshopo tartomány egy új egészségügyi körzetében. Augusztus 23-ra a terjedést Bas-Uélében Viadanában és Észak-Kivuban Mutwanga térségében is megerősítették. Augusztus 28-án fertőzéseket erősítettek meg Bas-Uélé Ganga egészségügyi körzetében, valamint Észak-Kivuban Bienában és Manguredjipában is.

A ruandai hadsereg és annak frontszervezete, az M23 fegyveres csoport, amely a KDK ásványi kincseiért folytatott háborút, elfoglalta Észak-Kivu tartomány nagy területeit, ahol az esetek halálozási aránya (CFR) 68,6%, ami jelentősen magasabb az összesített 48,1%-os CFR-nél.

Alig több mint három hónappal a járvány hivatalos kihirdetése (május 15.) után, augusztus 26-ig a betegség 5794 embert fertőzött meg a KDK-ban, közülük 2786-an haltak meg.

Ez a járvány a „valaha feljegyzett leggyorsabban terjedő ebolajárvány” – mondta augusztus 27-én António Guterres, az ENSZ főtitkára. „Gyorsabban és szélesebb körben terjed, mint amennyire a válaszintézkedések képesek megfékezni.”

A válaszintézkedések hatékonyságát tényezők összetett kombinációja nehezíti – többek között a több csoportot érintő fegyveres konfliktus, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült népesség nagy koncentrációja, a bányákban dolgozó mobil munkaerő, a gyenge infrastruktúra, valamint a közbizalom hiánya, amely az egészségügyi létesítmények elleni támadásokat szítja.

És akkor ott van a súlyos pénzhiány is. Guterres az ENSZ főhadiszállásán újságíróknak elmondta, hogy a humanitárius válaszadás finanszírozottsága mindössze 48%-os.

„További finanszírozás nélkül a létfontosságú műveletek abban a pillanatban fogynak ki a pénzből, amikor a legnagyobb szükség lenne a fokozásukra” – figyelmeztetett. A válaszadásra jelenleg rendelkezésre álló források „csak hetekig, nem hónapokig” lesznek elegendőek – figyelmeztetett az ENSZ.

„Tudjuk, hogyan kell megfékezni az Ebolát, hogyan kell megszakítani a terjedési láncot, és hogyan kell életeket menteni, de le kell győznünk egy másik vírust is: a közömbösség vírusát” – mondta Guterres.

Bíróság elé állítanak egy belga diplomatát a Lumumba-gyilkosságban való részvétel miatt

A brüsszeli bíróság kedden elrendelte egy volt diplomata perének megkezdését Patrice Lumumba 1961-es meggyilkolásában való részvétel miatt.

A bíróság közlése szerint a 93 éves Ettienne Davignonnak, a Lumumba család által a gyilkossággal vádolt egyetlen életben lévő belga állampolgárnak „háborús bűncselekményekben való részvétel” vádjával kell szembenéznie.

A vád szerint Davignon úr részt vett a kongói függetlenségi hős, a legenda övezte vezető jogellenes fogva tartásában, átszállításában és megalázó bánásmódjában, még mielőtt kivégezték volna.

Lumumba unokája, Mehdi úgy nyilatkozott, hogy az ítélet „történelmi pillanatot jelent az igazságszolgáltatás számára”, és hogy Belgium, az egykori gyarmatosító hatalom „végre szembenéz a történelmével”.

A belga ügyészek azzal érvelnek, hogy a fiatal diplomataként dolgozó Davignon szerepet játszott az események láncolatában, amelyek Lumumba meggyilkolásához vezettek.

Davignon tagadja a vádakat, védőügyvédei pedig azzal érvelnek, hogy az eltelt idő gyengíti az ügyfele elleni bizonyítékokat.

Belgiumra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy foglalkozzon a Lumumba meggyilkolásában játszott szerepével és a gyarmati uralma alatt elkövetett bűnökkel.

Lumumbát 1960-ban, a függetlenné válás után a Kongói Demokratikus Köztársaság első miniszterelnökévé választották.

De hamarosan megbuktatta egy Belgium és az Egyesült Államok által támogatott puccs.

1961. január 17-én a katangai régióban végezték ki belga támogatású erők. Testét aztán savban oldották fel.

A nyomozás jelentős eredménye volt Lumumba egy fogának megtalálása, amely az egyetlen ismert maradvány a testéből, és amelyet egy bűnrészes belga rendőrtiszt családja őrzött meg.

A belga hatóságok egy 2022-es ceremónia keretében visszaszolgáltatták a maradványokat a Kongói Demokratikus Köztársaságnak, ahol az akkori miniszterelnök, Alexander De Croo bocsánatot kért Belgium „erkölcsi felelősségéért” a gyilkosságban.

forrás: Morning Star

Lumumba meggyilkolása és Trump gengszter-imperializmusa – a vér sosem szárad fel

Az, hogy Étienne Davignont bíróság elé kell állítani a kongói forradalmár, Patrice Lumumba meggyilkolásában állítólagosan játszott szerepe miatt, egy régóta esedékes lépés az igazságszolgáltatás felé – de ennél sokkal többről van szó.

A posztkoloniális Kongó első miniszterelnökének sorsa – akit az Egyesült Államok és az egykori gyarmati hatalom, Belgium által megszervezett puccsban buktattak meg, majd rögtönbíráskodással kivégeztek – áthallásokban gazdag az idők során.

Szertefoszlatta a reményeket Afrikában és azon túl, hogy a formális függetlenség valódi szuverenitást jelentene, amelyben az országok rendelkezhetnének saját erőforrásaik felett, és megválaszthatnák saját szövetségeseiket.

Ezekre a törekvésekre máig erőszakos nemet mondanak.

Különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol ugyanaz a kérdés – az ország hatalmas ásványkincsei feletti tulajdonjog –, amely Lumumba megbuktatásához vezető lépéseket kiváltotta, táplálja a ma is dúló polgárháborút.

Ismételten a papírízű függetlenség ára a kapituláció a külföldi kizsákmányolás előtt. Donald Trump tavalyi „alkuja” azt ajánlotta Kongónak, hogy segítséget nyújt az M23 lázadók ellen– akiket Ruanda, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szoros szövetségese támogat – , cserébe az ásványkincsek, köztük a kobalt, a réz és a lítium kitermelési jogaiért.

„Kérem, kérem, nagyon szeretnénk, ha jönnétek és elvinnétek az ásványkincseinket.’ Amit meg is fogunk tenni” – így foglalta össze Trump a tárgyalásokat.

Ez egy régi történet a lopásról és a kényszermunkáról. A Belga Kongó elűzte a parasztokat a földjeikről, hogy a gumiültetvényeken dolgozzanak. A kézlevágás vált a leghírhedtebb szimbólumává az ellenállók elleni megtorlásoknak, de a falvak felégetése és a nők tömeges megerőszakolása is gyakori volt.

Mennyi változott? Az Amnesty 2023-as jelentése szerint „teljes közösségek erőszakos kilakoltatása” hozható összefüggésbe a külföldi tulajdonú kongói bányák terjeszkedésével. A kilakoltatási folyamatot falvak felégetése és nők csoportos megerőszakolása kísérte.

Lumumbát „eltávolítani” kellett – a kifejezés Davignontól származik egy 1960-as táviratból, amely ezt tanácsolta –, mert azzal fenyegetett, hogy államosítja a kulcsfontosságú természeti erőforrásokat.

Hogy pontosan mit értett ezen a kifejezésen, kulcskérdés lesz a tárgyaláson, ha a 93 éves vádlott valóban bíróság elé kerül. De hogy személyesen részt vett-e a Lumumba megöléséről szóló döntésben, másodlagos.

Davignon hosszú karrierje illusztrálja a gyarmati atrocitások, a „modern” üzleti élet és az államhatalom átfedését: később a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője lett, befektetési bankot és a tőkepárti Bilderberg Konferenciát elnökölte, légitársaságot alapított, tagja volt az Európai Ipari Körnek, és európai biztosként is szolgált.

65 évvel ezelőtt nemcsak egy miniszterelnököt, hanem egy forradalmat is meggyilkoltak a tőkés – imperialista – üzletmenet érdekében.

És ez nem egy lezáratlan ügy, hanem olyan, amely sürgető következményekkel jár egy olyan világra nézve, ahol a puszta erőforrás-foglalások ismét divatba jöttek, köszönhetően egy amerikai elnöknek, aki pisztolyt tart más országok fejéhez, és követeli azok olaját, ásványkincseit és ingatlanjait. Az ő eltökéltsége, hogy eközben személyesen meggazdagodjon, Leopold királyra emlékeztet, aki magántulajdonként hozta létre a Kongói Szabadállamot.

Trump gengszter-imperializmusa válasz egy olyan világra, amely – Kína, a BRICS-ek és a globális Dél felemelkedésén keresztül – a nyugati uralom végének lehetőségét, a valódi szuverenitás lehetőségét látja, amelynek követeléséért Lumumbát kivégezték.

Mint 1961-ben, ez egy heves válasz, és annak a kornak egy másik nagy forradalma – a Kubai Forradalom – is veszélyben van. Trump azzal henceg, hogy „bármit megtehet”, amit csak akar a szigettel és annak népével.

Emlékezzünk Kongóra. Az évtizedeken át tartó elnyomásra és háborúra, egy nagy ország kifosztására a nyugati tőke által, a Világbank és az IMF elszegényítő politikájára cserébe a hitelekért, amelyek csak mélyítik a szegénységet és a függőséget: Lumumba meggyilkolásának keserű, folyamatos örökségére.

És azt mondjuk, soha többé. Szolidaritást minden néppel, amely ellenáll az imperializmusnak – ami ma azt jelenti, hogy mindent megteszünk, hogy megállítsuk a gengsztert a Fehér Házban, és meghiúsítsuk terveit Kubára, Venezuelára, Iránra és minden más országra nézve.

forrás: Morning Star