középidei választások 2026

A demokraták győzelme az amerikai félidős választásokon kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit jelent majd az értelmes változás, és hogyan folytatják a munkásosztály és a szocialista mozgalmak a harcot a szavazóurnán túl.

A demokraták megnyerték az Egyesült Államok Kongresszusának irányítását a keddi, november 3-i félidős választásokon, ami megsemmisítő vádat jelent Donald Trump amerikai elnök második ciklusára nézve.

A republikánusok legalább hét szenátusi helyet veszítettek olyan államokban, amelyek hagyományosan a jobboldali párt fellegvárai voltak. A párt több mint két tucat képviselőházi körzetet is elveszített a demokratákkal szemben. A 2024-es elnökválasztáson Trump néhány ilyen körzetet kétjegyű százalékpontos különbséggel nyert meg.

Kansasnak közel egy évszázad óta először lesz demokrata szenátora. Észak- és Dél-Karolina, sőt Texas is a demokratákhoz pártolt át – példátlan elmozdulás ezekben az államokban. Michigan egyik legfigyelmesebben követett versenyén a progresszív demokrata Abdul El-Sayed 7 százalékponttal nyerte el a szenátusi helyet.

A mindent elsöprő vereség 12 milliárd dollár elköltése után következett be, amelyet nagyrészt a két párt milliárdosai költöttek el arra, amit az elemzők a történelem legdrágább félidős választásának neveznek.

Trump és a kormányzat prioritásainak elítélése

Összesen 435 helyet osztottak ki az amerikai képviselőházban, és a 100 fős amerikai szenátus 35 helyéről is döntöttek. Ez a két kamara – a szenátus és a képviselőház – alkotja az amerikai kongresszust.

Bár maga az elnök nem volt választható, különböző elemzők ezeket a félidős választásokat Donald Trump amerikai elnökről szóló népszavazásként jellemezték. A republikánus párt elsöprő vereségét pedig a kormányzat és annak az elmúlt két évben képviselt prioritásai mély elutasításaként értékelik. A korrupciót, az inflációt, az emelkedő üzemanyagárakat és az iráni háborút említik a választók legfőbb aggodalmaiként.

„A veszteségünk oka a háború” – mondta JD Vance alelnök egy online bejegyzésben.

A BreakThrough News-nak nyilatkozva a választás éjszakáján Trita Parsi, iráni-svéd nemzetközi kapcsolatok szakíró és politikai elemző az iráni háború mély népszerűtlenségéről beszélt mint a választási eredmény egyik mozgatójáról.

„Nem hiszem, hogy a közelmúltban láttunk volna olyan választást, amelyen a háború ennyire döntő kérdés lett volna – nem csupán tényező, hanem döntő kérdés.”

Parsi arról is beszélt, hogy Trump elnök nem sokkal a választások előtt egy reggeli talkshow-ban azt állította, hogy az USA Izraelnek nyújtott finanszírozása 2026 végéig megszűnik. Ez a finanszírozás az amerikai politika egy másik széles körben népszerűtlen eleme.

„Az izraeliek több mint egy éve arra a következtetésre jutottak, hogy elveszítették az amerikai közvéleményt” – mondta. A terv az, hogy „elrejtsék a pénzt”, a Pentagon költségvetésén belüli vegyes vállalatokon keresztül, oly módon, amely „a kongresszus és az amerikai közvélemény ellenőrzésén kívül esik”. Azzal érvelt, hogy ezen a modellen keresztül a finanszírozás valójában növekedhet.

Mivel Izrael támogatása olyan politikai teherré vált, Amanda Yee, a The China Report műsorvezetője elmagyarázta, hogy az AIPAC októberben bejelentette, hogy leállítja a jelöléseket és a közvetlen adományokat a jelölteknek.

„Az AIPAC valójában nem állítja le a kiadásait, csak megváltoztatja a költés módját” – mondta Yee.

Elmondása szerint az United Democracy Project (UDP), az AIPAC-hez kapcsolódó szuper PAC, most „az AIPAC pénzének fedőszerveként” működik. Az UDP már milliókat költött arra, hogy eltávolítson Izraellel szemben kritikus képviselőket, mint például Jamaal Bowman-t és Cori Bush-t.

Izrael és a külpolitika azonban nem az egyetlen elégedetlenségi pont az amerikai emberek számára. Különböző belpolitikai kérdések váltak az amerikai politika fő nyomáspontjaivá, amelyek közül az egyik legnagyobb az AI-fejlesztéshez kapcsolódik.

Az AI-adatközpontok nemzeti gyújtóponttá válnak

John Russell, a More Perfect Union újságírója a BreakThrough News-nak beszélt az AI-robbanást tápláló hiperléptékű adatközpontok egyre népszerűtlenebb fejlesztéséről.

Azt mondta, hogy az adatközpontok „munkahelyeket pusztító szuperszámítógépek”, amelyek „felrobbantják a közműdíjaidat”, ha a hálózatra kapcsolják őket melletted. Ha nem kapcsolják a hálózatra, akkor a szükséges hatalmas erőművek „piszkos fosszilis tüzelőanyagokat égetnek, amelyek megölik a bolygónkat”.

Mindezek a hatások fenntartják a hatalmas számítástechnikát, amely „csak felfelé lapátolja a pénzt a gazdaság tetejére, a már fantasztikusan gazdagokhoz”.

„Ez egy egyesítő kérdés, függetlenül attól, kire szavazol” – mondta Russell. „Az emberek látják, hogy ez csak egy nagy klub, és mi nem vagyunk benne.”

Russell azzal érvelt, hogy bár a Demokrata Párt győzelmet hirdetett ezeken a választásokon, a dolgozó tömegek valójában egy olyan pártot keresnek, amely megállítja „a föld leggazdagabb embereinek abszolút nyereségeit”, és tesz valamit, ami tényleg könnyebbé és megfizethetőbbé teszi a többség életét.

A demokraták megtámadják a független szocialista jelölteket és a baloldalt

A BreakThrough News választási tudósítása során Zoe Alexandra rávilágított egy furcsa „szórólapbotrányra” az ohiói verseny során, amely mind a republikánus, mind a demokrata párt elítélését kiváltotta.

Az ohiói szenátusi versenyt a demokrata Sherrod Brown nyerte meg, amelyben nemcsak a republikánus Jon Husted, hanem a független szocialista jelölt, Greg Levy is indult, aki 94 509 szavazatot kapott.

Ebben a „szórólapbotrányban” egy MAGA-hoz kapcsolódó szuper PAC 2 millió dollárt költött olyan szórólapokra, amelyek Greg Levy szocialista platformját utánozták.

„A szórólapok és videóhirdetések arra szólították fel a választókat, hogy »Csatlakozzanak a forradalomhoz«, és támogassák a szocialista jelöltet, Greg Levyt”, és azzal kritizálták Sherrod Brownt, hogy munkásellenes – mondta Alexandra.

A BT újságírója szerint ezt a manővert azonnal elítélte Greg Levy és csapata, akik „piszkos trükknek” és a „digitális blackface” egy formájának nevezték. Alexandra azonban hangsúlyozta, hogy a demokraták válasza nem az volt, hogy csatlakozzanak Levyhez és elítéljék a republikánusok piszkos választási manőverét.

„Ehelyett a demokraták úgy döntöttek, hogy Greg Levy ellen fordulnak” – mondta Alexandra. „Támadásba lendültek, és nagyon gyorsan azt mondták: »Greg Levy a republikánusokkal dolgozik« és »Greg Levy valójában az ellenséged«.” Különböző szórólapokat mutatott be, amelyeket a demokraták fizettek ezeknek az üzeneteknek a terjesztésére.

Alexandra a vállalati média olyan címsorait is bemutatta, amelyek a szocialista Greg Levyt hibáztatják az állam demokrata győzelmének esetleges „elrontásáért”. A Newsweek egyik címsora így szólt: „Hogyan ássa alá egy szocialista Sherrod Brown ohiói visszatérését.” A Washington Post egy másik címsora pedig: „A GOP-céghez kapcsolódó PAC az ohiói szocialistát támogatja a szenátusi versenyben.”

A Sherrod Brown kampány odáig ment, hogy egy támadó videóhirdetést is készített, amely félelmet és gyanút keltett arról, hogy a Greg Levy kampányt a Republikánus Párt befolyásolja, hogy „megossza az árapályt” az ohiói versenyben.

„Ide irányítják a pénzüket” – mondta Alexandra. „Ahelyett, hogy a demokraták ténylegesen megnéznék a saját versenyüket, és megkérdeznék: »Miért van az, hogy egy szocialista, aki azt mondja, hogy egészségügyünk és oktatásunk legyen, és ne menjünk háborúba, valahogy népszerűbbé válik?« Azt mondják: »Támadjuk meg!«”

Ami az USA mindkét nagy vállalati pártját illeti, „világosan egy dologban vannak összehangolva, mégpedig abban, hogy a baloldal fenyegetést jelent a túlélésükre”.

A műsor különböző vendégei a Trump-kormányzat és a szélsőjobb baloldal elleni háborújáról is beszéltek, és rámutattak, hogy ha a demokraták mindkét kamarát irányítanák, elméletileg tehetnének valamit az aktivizmus és a progresszivizmus politikai elnyomása ellen az USA-ban, bár eddig nem mutattak ellenállást e tendenciával szemben.

Egy másik merész független szocialista kampányban a Bronxban (New York 15. képviselőházi körzete) Andre Easton a szavazatok 8,7%-át kapta. A demokrata hivatalban lévő Ritchie Torrest hívta ki, akit újraválasztottak, de egyre népszerűtlenebb a határozott Izrael-párti álláspontja és a baloldali és progresszív jelöltek – köztük Andre Easton – elleni folyamatos támadásai miatt.

Easton a BreakThrough News-nak azt mondta, hogy valójában a munkások tömegmozgalma az év többi 365 napján és a választások közötti több év során az, ami igazán létrehozza a változást, amit az emberek látni akarnak.

„A politikai felelősséged túlmutat a szavazóurnán” – mondta Easton. Hozzátette, hogy az embereknek feltétlenül szavazniuk kell, és mozgósítaniuk kell közösségeiket a szavazásra. „De a politikai felelősséged sokkal robusztusabb, sokkal szélesebb és mélyebb, mint egyetlen buborék egy papírlapon.”

A bronxi szocialista jelölt szerint politikai kötelességünket „az utcáinkon, a közösségeinkben, az osztálytermeinkben és a munkahelyeinken” teljesítjük.

Hangsúlyozta, hogy pártja, a Party for Socialism and Liberation elkötelezett e munka mellett, és a félidős választások után minden nap folytatni fogja azt.

Megújítva elkötelezettségüket a szervezés és mozgósítás mellett, különböző aktivisták, újságírók és progresszívek rávilágítottak arra a korlátozott előrelépésre, amelyet Trump ezen elsöprő győzelme jelent.

Mit jelent valójában, hogy a demokraták irányítják az amerikai kongresszust?

Most, hogy a demokraták döntően megnyerték a félidős választásokat, felmerült a kulcskérdés: mit várhatnak valójában az emberek a demokrata kongresszusi irányítástól? Ben Becker, a BreakThrough News főszerkesztője rámutatott, hogy történelmileg a demokraták nem használták ki többségüket értelmes progresszív változás előmozdítására.

„Jó érzés látni, hogy a republikánusok veszítenek, de nem hiszem, hogy ezt az érzést át kellene fordítanunk irracionális reménnyé azzal kapcsolatban, hogy a demokraták mit lesznek képesek – vagy egyáltalán akarnak – elérni.”

Kiemelte a demokraták eufóriáját a képviselőház és a szenátus 2006-os félidős választások utáni megnyerése miatt, és még inkább a 2008-as elnökválasztáson. Többségük volt akkor is, amikor Joe Bident 2020-ban megválasztották.

„Ezek közül egyik ígéretet sem teljesítették” – mondta Becker.

„Legyen szó diákhitel-elengedésről, egyetemes egészségügyről, szülői szabadságról, egyetemes gyermekgondozásról, klímajogszabályokról, bevándorlási reformról, a Roe v. Wade törvénybe iktatásáról, sorolhatnánk a listát.”

Azt állítja, hogy ez a patthelyzet és a „teljesítés kudarca” teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették Trump visszatérését egy sokkal szélsőségesebb jobboldali programmal.

„Az eufória – ha oda vezet, hogy hátradőlünk és reménykedünk, hogy a demokraták jól fognak teljesíteni –, valójában csak a republikánusok és a trumpizmus, vagy akár a trumpizmusnál is rosszabb visszatéréséhez fog vezetni.”

forrás: BreakThrough News