Ünnepeljük Lula győzelmét a brazil szélsőjobb felett – de a mozgalom a kulcs
Lula felemelkedésének, bukásának és visszatérésének története megmutatja, hogy a mozgalomnak túl kell lépnie a brazil Munkáspárt (PT) határain.
Brazília szociáldemokrata elnöke, Luiz Inácio Lula da Silva meglepetésszerű győzelmet aratott a szélsőjobboldali jelölt, Flávio Bolsonaro felett vasárnap.
Lula a szavazatok 51,72 százalékát szerezte meg az elnökválasztás második fordulójában, ezzel negyedik, nem egymást követő ciklusát biztosítva.
Bolsonaro, aki 48,21 százalékot kapott, nem volt hajlandó elfogadni az eredményt. Ő Jair Bolsonaro fia, aki 2019 és 2023 között Brazília szélsőjobboldali elnöke volt, és jelenleg börtönben van.
Jair Bolsonarót azért zárták börtönbe, mert puccsal próbálkozott, miután elveszítette a legutóbbi választást Lulával szemben.
Az eredmény csapás Donald Trump számára – és ellentmond a latin-amerikai szélsőjobboldali győzelmek tendenciájának.
De nem szabad elbizakodottnak lennünk. Lula felemelkedésének, bukásának és visszatérésének története megmutatja a Munkáspárt (PT) határait.
A PT az 1980-as évek diktatúrája alatt az ABC régió – São Paulo egy ipari központja – munkásmozgalmából nőtt ki.
Lula, akkoriban fémmunkás-szakszervezeti tisztviselő, vált a mozgalom arcává. Többször indult a PT színeiben, és először 2001-ben választották meg a szavazatok 61 százalékával.
Lula olyan politikai koalíciót épített, amely a brazil társadalom különböző rétegeiből állt, amelyek vesztesei voltak a neoliberalizmusnak.
A koalíció legfontosabb része a PT munkásosztály-bázisa volt.
De a politikai koalíció a hazai piacokra irányuló nagytőke egyes részeit is magában foglalta. Ezek féltek a multinacionális vállalatok fokozódó versenyétől, és azt remélték, hogy egy PT-kormány megvédi őket, és élénkíti a fogyasztói keresletet.
Az északi, északkeleti és vidéki belső területek regionális oligarchái közelebb kerültek a PT-hez, hogy befolyásra tegyenek szert.
Ez azt jelentette, hogy a PT programja tele volt ellentmondásokkal. Korábbi választásokon Lula szlogenje az volt: „Szavazzon a 3-as számra, a többi burzsoá.” 2001-ben futótársa a milliomos textilgyáros José Alencar volt a tory-szerű Liberális Pártból.
A PT valóban jobbá tette milliók életét a munkásosztályból jóléti programokkal, az egyetemi hozzáféréssel és a szegényebb negyedek villamosításával.
De a PT soha nem kérdőjelezte meg a neoliberalizmust – inkább igazságosabb módon próbálta kezelni. Ez a stratégia a 2000-es években működni látszott, amikor a nyersanyagárak fellendülése teljes lendületben volt.
Brazília mezőgazdasági és energetikai exportjából származó bevételek lehetővé tették Lula számára, hogy máshogy ossza el a vagyont és növelje a beruházásokat anélkül, hogy megtámadta volna a tőkés osztályt és annak államát.
Utódja, Dilma Rousseff 2010-ben vette át a hatalmat a globális pénzügyi válság után. A nyersanyagárak fellendülése kifulladt, és Brazília gazdasága 2014-ben zuhanni kezdett.
Rousseff keresztülvitte a megszorításokat és a neoliberális politikákat, de ez nem ment elég messzire a munkaadók számára. A jobboldali kongresszus 2019-ben letartóztatta őt.
A PT kudarcai nyitották meg az ajtót Jair Bolsonaro 2018-as választási győzelme előtt.
A COVID-19 katasztrofális „kezelése” – amely 750 000 brazil halálát okozta – és a zuhanó gazdaság láttán a választók szűken visszafordultak Lulához 2022-ben.
Lula harmadik ciklusában ismét tudott reformokat végrehajtani, hála az emelkedő nyersanyagáraknak.
De nem volt támadás a bankok, a nagytőke és a multinacionális vállalatok ellen, amelyek kifosztják a munkásosztályt. Brazília például a világ egyik legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenségével rendelkezik.
Lula mozgástere negyedik ciklusában korlátozottabb lesz. A gazdasági növekedés 2 százalék alá lassult, és Lula tanácsadói már mérlegelik az egészségügyi és jóléti kiadások csökkentését.
Lula győzelmét a munkásosztály széles körű vágya hajtotta, hogy megállítsák Bolsonarót és a jobboldalt. De az embereknek az utcán kell maradniuk.
Alulról jövő mozgósításra lesz szükség a szélsőjobb visszaszorításához – és egy olyan rendszer kivívásához, amely az embereket a profit elé helyezi.
forrás: Socialist Worker